Kelet-Magyarország, 1979. szeptember (36. évfolyam, 204-229. szám)
1979-09-23 / 223. szám
KM VASÁRNAPI MELLÉKLET 1979. szeptember 23. Tisztelt hölgyeim! Akaratlanul is hallottam az egyik barátnőjével folytatott beszélgetését. Szomszédos asztalnál ültünk egy presszóban, s önök olyan hangosan mesélték egymásnak élményeiket, hogy lehetetlen volt oda nem figyelni. Jól emlékszem, gint ittak narancslével, s elegáns Kentet szívtak. „Szállodaportás leszek” — mondta ön, s öngyújtójával játszadozott. „Megbolondultál ? — nézett nagyot barátnője — „Magyar—orosz szakos tanárt diplomáddal portásnak állsz?” ön nagyot nevetett, s mesélni kezdte az elmúlt hónapok történetét. Nem tudom, pontosan idézem-e, de valahogy így mesélte: miután elvégezte a főiskolát, sikerült Nyíregyházához közeli községben állást szereznie, bár ön már akkor sem túlságosan lelkesedett, hogy minden reggel a megyeszékhelyről járjon ki tanítani. Tudom, nem valami kellemes dolog nap, mint nap ingázni, de Vannak a megyében ezrével olyanok, akik sokkal nagyobb távolságokat tesznek meg naponta, és kibírják. Ráadásul önnek még szolgálati szobát is kínáltak, amit elutasított, mondván: csak nem képzelik, hogy abban a koszos kis faluban fog élni?! „El tudod te képzelni, milyen primitívek ott az emberek?” — kérdezte ott az asztalnál, s újafotb Kentre gyújtott. „A kölykök gumicsizmásán jártak az iskolába már tavasszal is, az emberek meg olyanok mint a birkák. Még az öregasz- szonyok is kezitcsókolommal köszöntek. A kollegákról már nem is beszélve, akiket a pénzen kívül semmi nem érdekelt.” Tisztelt hölgyem! Tévedés ne essék, nem akarom megvédeni annak a falunak az iskolásait, öregasszonyait, vagy pedagógusait, de néhány dolgot hadd jegyezzek meg. Elképzelhetőnek tartom, hogy azok a gyerekek nem véletlenül mentek gumicsizmásán az iskolába, lehet hogy sár volt. Azt is tudnia kellene, hogy volt történelmünkben egy olyan időszak, nem is túlságosan rövid, amikor a paraszt, legyen az százesztendős is, csak kezitcsókolommal tisztelhette a rangban fölötte állót. Hiába múlt már el ez az időszak, majd harmincöt esztendeje, az idős emberek többségében ez a köszönési forma halálukig megmarad. De ezért megvetni, vagy kinevetni őket nem igen lehet. Különösen önnek nem. A pedagógusok védelmére meg, azt hiszem, éppienséggel nincs szükség, hiszen ha jól tudom, többségük tizenöt—húsz esztendeje neveli a falu gyerekeit, s közben ellátnak szinte minden társadalmi funkciót, amit csak egy községiben el lehet képzelni. Kíváncsi lennék rá, ön vajon milyen részt vállalt e nem is mindig hálás feladatokból, természetesen a munkáján felül. Gyanítom, egy szemernyit sem. Tudom, ma már nemigen várható el (?!), hogy egy pedagógus fáklyaként lobogjon, fény legyen a nagy-nagy sötétségben. Örülni kell ennék, hiszen nem olyan nagy már az a bizonyos sötétség Szabókéban 'sem, mint ahogyan azt né- hányan gondolják. De azt hiszem, azt már joggal elvárhatják mindenkitől, hogy munkáját becsületesen, legjobb tudása szerint lássa el. Még öntől is. Nem ismerem közelebbről önt — nem is vágyok rá különösképpen —, de annyit tudok, hogy már a főiskolára is némi jóindulattal vették fel annak idején. Határeset volt, s bízva édesapja jó hírében, becsületes munkájában, zöld utat kapott. Bízták önben is, de visszaélt ezzel, méltatlan lett a bizalomra. „Elég volt a faluból, meg a tanításból, megutáltam örökre. Különben is, soha nem akartam tanár lenni, de még mindig jobb volt a főiskola, mint egy unalmas iroda.” — húzta el megvetően a száját. Nem tudom, jól gondolom-e, de azt hiszem, szerencséje volt annak a falunak, hogy öntől megszabadultak. Nem hiszem, hogy valaha is befogadták volna, enélküil pedig semmit sem ér az ember munkája. Ahogy szavaiból kivettem, döntése végleges, ezentúl portásként keresi kenyerét. Kíváncsi vagyok, legújabb kollegáit mikor hagyja cserben, s mikor keres újabb munkahelyet? dr. Takács Lajossal, a SZATMÁRKERT ügyvezető igazgatójával a korszerű gyümölcstermesztésről A A SZATMÁRKERT a Mátészalkai Gyü- w mölcstermelési és Feldolgozási Társaság; mi indokolta életrehívását? — Több tényezőt is kiemelnék. Az almának Szabolcs-Szatmár gazdálkodásában jelentős szerepe van. Aránylag kis területről, értékben a mezőgazdasági termés nagy hányadát adja. Meghatározza az üzemekben a jövedelmezőség alakulását, a foglalkoztatást. Nem mindegy hát, milyen színvonalon termelünk. Más szempont: úgy kell továbbfejleszteni az ágazatot, hogy a termelés gazdaságos maradjon. Ezért a rekonstrukciót szervezetten kell végezni. A régi ültetvényeket korszerűvel kell felváltani. Ez volt az indok, amelynek alapján 1975-ben a MÉM elismerte a termelési rendszert és 1976. január 1- ével a cél érdekében társulás alakult. A Az említett feladatokat egy-egy üzem v önállóan nem tudná megoldani? — Nem. Hiszen tudott, hogy nagy gond a szakmai berkekben annak megfogalmazása: hogyan tovább? Például a fajtakérdés. Jelenleg az ültetvények 80 százaléka jonatán. Tartható-e ez és mennyiben? Véleményünk szerint az új ültetvényeknél módosításra van szükség. De mit ültessünk a jonatán helyett és milyen arányban? Milyen alanyon és milyen legyen a művelési mód? Ezekre a kérdésekre egy-egy üzem önállóan aligha tud helyesen felelni. Választ nekünk kell adnunk. ^ — Milyen alapon? — Elsősorban termesztéstechnikai és piaci szempontból. Vegyük előbb a piacot. A starkingfélék piaca jó. A szovjet vásárlók is többet igényelnek és ez döntő, hiszen a Szovjetunióval hosszú távú szerződésünk van. A termelő szemével nézve már nem ennyire egyszerű a dolog. Meggondolásra késztet, hogy a starking fajta termelése kevésbé biztonságos, a jonatánalmával szemben nagyobb a kockázat. A starking a telepítés után 2 évvel később fordul termőre. Ez a kisebbik rossz: a nagyobb baj, hogy melegigényes. A A rendszer az új telepítéseknél milyen W arányokat ajánl? — Javaslatunk: 30 százalék jonatán, 60 százalék starking és 10 százalék golden. Ezzel elérjük, hogy a jonatán jelenlegi túlsúlyát — ami nemcsak az exportnál gond — enyhíteni tudjuk. A harminc százalék jonatánon belül is a jonatánváltozatoknak, az idared, a naményi fajták telepítését szorgalmazzuk. Ezek eltérő időpontban érnek, így a szedési idő széthúzható, a munkaszervezés javul. — Nehezebb a javasolt arány teljesítése. Ebben az is meghatározó, hogy^mivel rendelkeznek a faiskolák. A régi telepítésű gyümölcsösökben úgynevezett M—4-esek a fák. Magas törzsűek, nagy lombfelülettel. A korszerűek, a mai igényeknek megfelelőek viszont az M—9-es, az M—26-os és az MM— 106-os, vadalanyon iskoláztatott, mérsékelt növekedésű csemeték. Művelésük jobban gépesíthető, a gyümölcs szedése könnyebb és gyorsabb. Az elmúlt évig a faiskolákban csak M—4-es alany volt. Most értek oda, hogy az igényeket korszerű alanyokkal elégítsék ki. Természetesen az alany milyensége nem szünteti meg a starkingnál a már említett gondjainkat. Eredményt csak szelektálással, a hidegtűrő fajták kiválasztásával lehet elérni. A Ki végzi, vagy kik végezzék a szelektá- w lást? — Természetesen a rendszergazda. Amit mi ajánlunk, azok nálunk már kipróbált fajták, sőt: három éve teremnek. A termelési, termesztési tapasztalatok alapján nemcsak ajánljuk az egyes fajtákat, de ösztönözzük a taggazdaságokat azok telepítésére. A A kísérletekhez terület, idő és nem utol- w sósorban: az összehasonlításhoz a fajták sokasága kell. — Mindezzel rendelkezünk. Van egy húszhektáros területünk fajtagyűjteménnyel. Több mint ötven télialma-fajta „viselkedését” kísérjük figyelemmel. Ebben a kertben kerülnek kipróbálásra az új gépek és növényvédő szerek is. Most például van egy új növényvédő szer, a Rubigan 12 EC. faszer, mert ilyen még nem volt, jó hatású a lisztharmat és a fuzikládium elleni védekezésben. A taggazdaságok 70 százaléka a mi ajánlatunkra már ezt alkalmazta az idén. A A beszélgetés kezdetén fejest ugrottunk v a szakembereket ma leginkább foglalkoztató kérdések tárgyalásába, nem esett szó viszont a SZATMÁRKERT szervezeti felépítéséről, a rendszerre jellemző gazdálkodási keretről. — Valóban, a téli alma termesztése itt a megyében, de nálunk is olyan téma, hogy tárgyalásakor az ember csak a legégetőbb gondokat igyekszik összefoglalni. Különben a részletekbe bocsátkozva napokig lehetne róla beszélni. A tárgynál maradva: a társulásnak alakulásakor 13 tagja volt. Tíz termelőszövetkezet és három állami gazdaság. Hadd tegyem hozzá, hogy az országban ma nyolc gyümölcstermesztési rendszer működik. A szabolcsiak, a NYÍRKERT és a SZATMÁRKERT voltak az elsők. A rendszerek nem mindegyike működik társulásos alapon, csak négy. A társulási formát mi azért választottuk, mert így a legnagyobb a kötődés a rendszer és a taggazdaságok között. Közös fejlesztéseket végzünk, közösen vállaljuk a kockázatot. A Hány tagja van most a SZATMÁR- w KERT-nek? — Huszonkettő. Évente 3—4 új taggazdasággal gyarapodunk. Az összes gyümölcsösterület 7000 hektár, a termő téli alma 4200 hektár. 0 Rendszeresen vesznek fel új tagokat? — Igen, de nem feltételek nélkül. Az újonnan jelentkező gazdaságnak — tárasági szerződésünk 42. pontja szerint — rendelkeznie kell legalább 100 hektár gyümölcsössel, illetve két éven belül új telepítéssel, ezt kell elérnie. A tagjelölt veszteséges gazdálkodást tartósan nem folytathat. Rendelkeznie kell továbbá a jelentkezőnek főkertésszel, munkairányító technikussal, gépész- technikussal és más szakemberekkel. Erre azért van szükség, mert a rendszerközpont által javasolt technológiát csak képzett szakemberekkel lehet megvalósítani. A A taggazdaságok fizetnek a rendszer w szolgáltatásaiért. Mennyit és milyen alapon? —; Egy-egy taggazdaság alaphozzájárulás ként 800 forintot fizet hektáronként. 500 forint hektáronként a fejlesztési hozzájárulás. A nyolcszáz forint lényegében a rendszer fenntartási költsége, de ezt teljes egészében még sohasem használtuk fel. A korábbi években a megmaradt pénzt visszafizettük, legutóbb az igazgatótanács úgy határozott, hogy a fejlesztési alapot növeljük vele. Nem sok a nyolcszáz forint? — Erre a közelmúltban megtartott NEB- vizsgálat néhány mondatával válaszolok. Idézem a megállapítást: „Egy hektár termő- területre jutó költség, intenzív kultúra esetében 651 forint, nem jelentős.” A Ez a véleményük a taggazdaságok- w nak is? — Igen. Ami terméstöbbletben és nyereségben jelentkezett, abból az alapdíj megtérült. Csak néhány szám: a társulást megelőzően, három év átlagában a taggazdaságok kertjeiben habként évi 135 mázsa alma termett. Az utóbbi három évben, tehát 1976 —77—78-ban az átlagtermés hektáronként 175 mázsa volt. Az értékesítési átlagár ugyanezen időszakokban kilónként 4 forint 46 fillér, illetve 4 forint 86 fillér volt. Viszont növekedett négy százalékkal a költségszint, de ez nem az alkalmazott technológia miatt, hanem külső hatásokra. Sokat mond még a SZATMÁRKERT összesített ágazati eredménye: évi 75 millió forintról 77 millióra módosult. Hatékonyabbá, gazdaságosabbá vált a téli alma termesztése. A Említette a fejlesztési alapot. Mire for- w dítják? — Megépült 200 millió forintos beruházással egy almasűrítményt előállító üzem. Októberben már termel. A taggazdaságok eddig fejlesztésre 7,5 millió forintot fizettek, ez beépítésre került. Különböző forrásokból további 87 millió forinttal járultak hozzá a költségekhez a termelőszövetkezetek. £ Miért volt szükség a sűrítőüzemre? — A megtermett alma 30—35 százaléka csak ipari feldolgozásra alkalmas. Nagy mennyiség ez és eddig mélyen az önköltség alatt, fillérekért értékesült. Az is előfordult, ”y az ipari alma egy része tönkrement, nem volt érdemes vesződni vele. A feldolgozással elérjük, hogy az úgynevezett léalmából készített sűrítménnyel gazdaságossá válik az említett 30—35 százalék alma betakarítása is. A sűrítmény kiváló exportcikk, jó ára van, így javul az ágazati eredmény. Az új üzemnek nagy haszna lesz. — A feldolgozó Alfa-Laval technológiával óránként 16,5 tonna almából készít sűrítményt. 90—120 napos üzemeléssel ez 3500 tonna alma. Alapanyag bőven van és lesz a jövőben is. A A gyümölcsösrekonstrukció tervezett w végrehajtásából a rendszerközpont milyen feladatokat vállal? — Taggazdaságaink évente 300—500 hektár új gyümölcsöst telepítenek. 1980 végéig, az V. ötéves terv befejező évében korszerűsítésben elérjük a 2000 hektárt. A rekonstrukcióhoz díjazás nélkül elkészítjük a beruházási alapokmányt, beszerezzük a telepítéshez a megfelelő szaporítóanyagokat. Jó kapcsolatunk van a faiskolákkal, így a legjobb fajtákat, alanyokat kapjuk. Ahol szükséges, részt veszünk a kitűzési munkákban és elkészítjük a megvalósulási térképet is. A Sokoldalú feladatot látnak el; ehhez mi- w Iyen apparátussal rendelkeznek? — Az összlétszám 14, ebből speciálisan képzett szakember 10 fő. Van például agro- kémikusunk, gépészmérnökünk és más szakemberünk. Az agrokémikus talaj- és levélmintára alapozva ad javaslatot a tápanyagutánpótlásra. A gépészmérnök irányításával a gépesítés új lehetőségeit vizsgáljuk. Ennek célja a gyümölcstermesztés gépeinek továbbfejlesztése. Előkészítettünk házilag egy sík- felmetszőt, kipróbáltuk és ajánlottuk partnereinknek. De újdonság az általunk készített nyesedékkitoló villa, vagy a facsíkpermete- ző. Most a kamionokra szerelhető magasított platót próbáljuk ki. Ennek az almaszállításban látjuk nagy hasznát, hiszen az újítással egy jármű korábbi rakományának dupláját viheti, egyszerre 1000 szabolcsi ládába rakott almát. Négy kamionunk van felszerelve magasított platóval. A A SZATMÁRKERT taggazdaságai szá- ^ mokkát kimutatható eredményeket értek el a rendszertermelésben. De lehet-e már korszerűségről beszélni? — Ez viszonylagos. Sokat fejlődtünk, de jelenleg a gyümölcstermesztésnél olyan komplett technológia nincs — a világon sem —, amely a növénytermesztéshez hasonlóan a termesztést minden fázisában géppel oldja meg. Két technológiai művelet, a fák metszése és az alma szedése még hosszú ideig megoldatlan marad. Alkalmazunk gépeket, de ezek csak csökkentik és nem szüntetik meg a kézimunkaerő-igényt. Ezeken a területeken a munka szervezése ad jelenleg jó eredményeket. Más vonatkozásokban a gyümölcstermesztésben már beszélhetünk korszerűségről. ^ Van-e hosszú távú elképzelésük? — Sok. Ez év őszén, jövő tavasszal tárgyaljuk, illetve pontosítjuk a VI. ötéves terv éveire tervezett feladatokat. Elképzelésünk a rekonstrukció gyorsítása. Természetesen ez a szándék a szabályzórendszertől is függ majd. A rendszerfejlesztéssel az a tervünk, hogy évente 3—5 új taggazdasággal bővülünk. A szatmár-beregi térségben a gyümölcstermelők 50 százaléka még nem tagja a társulásnak. Sokan azért, mert hiányzanak a feltételek. Ma még kicsi a területük, kevés a szakemberük. Ezek a ma még kizáró okok megoldódnak. Ami természetes, a jövő feladatait illetően, hogy tovább kívánjuk tökér létesíteni a gvümölcstermesztési technológiát, technikáját. A A megyében két gyümölcstermesztési ^ rendszer működik. Miiven a kapcsolatuk a NYÍRKERT-tel? — Jó. De nemcsak a vajaival, az ország valamennyi rendszerével is. Bevált gyakorlat, hogy a gyümölcstermesztés vezető szakemberei két-három havonta országos rendezvényeken találkoznak, kicserélik tapasztalataikat. A vajai kollégáikkal ennél élőbb a kapcsolatunk. Nemcsak ismerjük egymás eredményeit, problémáit, de sok területen együtt is működünk. Például közös tapasz- talatcsere-utakat szervezünk. Tavaly a SZATMÁRKERT szakemberei a franciaországi gyümölcstermesztést tanulmányozták. A csoportból nyolcán a vajai rendszerhez tartoztak. A Mint a SZATMÁRKERT ügyvezető igaz- ^ gató.ia, elégedett-e az eddig végzett munkával, az eredményekkel? — Voltak sikeresen megoldott feladatok, de elégedettek soha nem lehetünk. A cél, amit időről időre meghatároztunk, teljesült, teljesül, a munka tökéletesítése viszont egy lezárhatatlan folyamat. Köszönöm a beszélgetést. Seres Ernő Í Vasárnapi| interjú]
