Kelet-Magyarország, 1979. szeptember (36. évfolyam, 204-229. szám)
1979-09-22 / 222. szám
1979. szeptember 22. KELET-MAGYARORSZÁG 3 Gombhoz a kabátot Sokszor előfordul, hogy valamely bizottságban, testületben azért kap széket valaki, mert neki még nem jutott. Nem az az érdekes, hogy ért-e valamihez, hogy netán rászabott feladatot lehet neki találni. így történhetett ez a megyei ipari szövetkezeteinek némelyikében, legalábbis a KISZÖV elnökségének legutóbbi ülése szerint. Csakis erre utalhat az a megfogalmazás, mely szerint: „... ne a személyek megválasztása után osszuk el közöttük a feladatokat, hanem a feladatokra válasszunk ki arra alkalmas szövetkezeti dolgozót.” Ha továbbgondoljuk az olvasottakat, arra a következtetésre is eljuthatunk, hogy némely funkció az egyúttal jutalom, melyet bőkezűen lehet osztogatni az érdemeseknek véltek között. Pedig — és ez is kiviláglik a vizsgálódásokból —, nagyon is komoly feladatokat kellett volna ellátniuk a különféle posztokra jelölteknek, a szociális és kulturális ügyek intézésétől egészen a munkaversenyig terjedt tennivalóik skálája. Mondani sem kell talán, hogy ezek mindegyike rátermettséget, hozzáértést igényel. Nem túlzás azt állítani, hogy az ilyen gyakorlat a fontos területek lebecsülése. Ha nem volt gondos mérlegelés a szövetkezeti bizottságok tagjainak kiválasztásakor, ha nem lehetett megfelelő jelöltek közül sem megválasztani a legalkalmasabb embereket. Nyilvánvaló, hogy az üzemi demokrácia csupán jelmeze volt a döntéseknek. És aligha túlzás, ha ilyen esetekről hallva, számos dolog kérdőjelessé válhat. A jelek azonban azt mutatják, hogy a példaként említett szövetkezetekben rájöttek az eddigi gyakorlat visz- szásságára, tenni akarnak ellene, ezek után nem a gombhoz óhajtják a kabátot varrni, hanem a ruhadarabhoz keresik meg a legjobb gombot. Lehet, hogy rend lesz majd ezen a téren, ha nem is egyik napról a másikra következik be a szükséges változás. De az lenne az igazi, ha ebből a példából okulva másutt is körülnéznének és rájönnének, hogy bizonyos funkciók betöltését ma már nem lehet a valamikori falusi bíróság módjára megoldani, mert ez hitelrontó, gazdaságilag és erkölcsileg is káros eljárás. S. Z. M ondták már önnek a boltban, hogy „Lehet pár dekával több?” Nem is mondták, csak mérték, amennyi éppen sikerült? Sőt, jó vastag zsírpapírokba csomagolták, és úgy mérték mindet együtt? Hogy ön nem szereti, ha papírért is a sonka árát fizettetik? Akkor képzelje: mi történt... Állunk a sorban, ahogy illik, s hallgatjuk, ki mit vesz, kit hogyan szolgálnak ki. A vevő húsz deka parizert kér, az eladó meg csak annyit kérdez: szeletelve, vagy egybe? Egybe — hangzik a válasz, mire az eladó a többre sikeredett darabból gondos faragásokkal leveszi a fölösleget. És mire teszi? Egy mini papírra, aminek nincs is súlya. Utána csomagolja be, két papírba, ízlésesen. A vevők összenéznek: ez az eladó biztosan szokott a pult másik oldalán is állni... ★ Tapasztalták már, hogy a kivételezésnek milyen speciális formái vannak? A kereskedelem ugyanis azt mondja: nincs pult alól árusítás. De hát az eladó is ember! Jön például egy fiatal hölgy, s mindjárt oda is libeg a sor elejére, mintha észre sem venné, hogy húszán várakoznak. KöhintéSZERKESZTŐSÉGI KEREKASZTAL II helyi politikáról Pátrobán Hol szépítkezzenek a pátrohai nők? Felszámolható-e a tanyasi kisdiákok hátrányos helyzete? Lesz-e fogorvosa a községnek? Mi történt a pályázaton nyert öregek napközijével? Javul-e a szolgáltatás? Az említettek a helyi politikából eredő feladatok. Erről tartottunk szerkesztőségi kerekasztal-beszélgetést Pátrohán, a nagyközségi pártbizottságon, amelyen részt vettek: Lizák Béla, a pártvezetőség titkára, Márton Jánosné és Molnár László tanácselnök, a pártvezetőség tagjai. Először a közoktatás került szóba. Lizák Béla elmondta: — Három tanya tartozik hozzánk: Bajorhegy, Lencsés- és Tölgyestanya. Jórészt elavult épületekben oktattak a pedagógusok. Lencsésen volt cselédlakásban, Bajorhegyen régi gazdatiszti épületben, összesen 127 gyerek gondját kellett megoldani. Harminc esztendeig megosztott tanítás volt a tanyasi iskolákban. Ez év szeptemberében az új tanév kezdetére fejeztük be a körzetesítést. A pártvezetőség a tanácscsal, a lakossággal a tsz segítségét kérve megoldotta a tanyasi iskolák körzetesítését Pátrohán és Gégényben. — Igaz, Lencsésről gyalog és kerékpárral járnak be a kisdiákok. Ez csak kilométernyi út. A mezőn keresztül Pátroháig járdát építettünk — folytatja a pártvezetőség titkára. — Bajorhegyről a Zöld Mező Tsz autóbusza szállítja a gyerekeket. Lizák Béla Molnár László Molnár László tanácselnök is Bajorhegyen volt kisdiák. — Ott végeztem a nyolc általánost. Utána a szakmunkásképzőt, majd a technikumot. Tapasztaltam, milyen hátránnyal indulnak a tanyai iskolában végzett kisdiákok a középiskolában. Panaszkodtak a szülők, amikor gyermekeiket nem vették fel a középiskolákba. 1980-tól terveztük a körzetesítést. A korábbi megoldásra rákény- szerített bennünket az is, hogy 33 év után nyugdíjba ment az egyetlen ott tanító pedagógus, Nagy Sándorné. — Szaporodott a gondunk is — veti közbe Lizák Béla: új iskola nem épült. Most délelőtt, délután is van tanítás. Igénybe vettük e célra a művelődési házat. Az ÁFÉSZ biztosított a politechnikai oktatáshoz helyiséget. 350 kisdiáknak ad az iskola napközit, étkezést, szakrendszerű oktatást. Tizenkét pedagóCsomagolás sek, lapos pillantások, düny- nyögések kísérik, de nyíltan senki sem szól a rendbontóra. Rövid párbeszéd: — Krumpliskenyér van? — Nincs. (Nem tudom, észrevették-e, amióta drágább lett a kenyér, a még drágább krumplis stb. fogy el a leghamarabb.) Ékkor a hölgy úgy tesz, mintha valami nagyon fontos izgalmas látvány lenyűgözné. Áll, nem mozdul, vár, míg a sor elkígyózik. Időnként pedig rá-rápil- l'ant a diákeladóra. Csupa báj mosolyával szinte azt diktálja: nézzen már be a pult alá! Sikerült! A srác eltűnik a raktárban, majd előjön egy nagy csomaggal. Két darab krumpliskenyérrel... ★ Észrevették már, hegy a Túró Rudi, szegény, megbetegedett? Mintha valami sápkór gyötörné, olyan halvány, göthös lett. Meg vékonyka. Meg rövid. Valamikor végigént a szép pety- tyes kis ruhájában, most meg olyan hosszú lett rá, hogy alig ér a közepéig. Nézem a boltban a Túró Rudis dobozban turkáló gyerekeket Természetesen mind a nagyját válogatja, a hitványabbakat félrehajígálják. Beszélgetnek. Te, tudod, hogy ezt automata csinálja? — Persze hogy tudom, még azt is, hogy két automata van. Az egyik nagyot csinál, a másik meg kicsit.” Eddig rendben is van. No, de ugyanannyiért? ★ Voltak már úgy, hogy szinte villámcsapásként érte Önöket az árcédula megpillantása? A jó kereskedő ilyenkor lép közbe. Amikor a vevő éppen kezd magához térni. „Becsomagolja” szépen az árut. Millió jó tulajdonságát kezdi ecsetelni, s egyben a szörnyű valóságra is figyelmeztet, mitől fosztom meg magam, ha most nem ... Mint például a múltkor; látva megdöbbenésemet azt mondja az eladó: — Jó ízlésű ember csákis ezt veszi! Majd a nagyobb nyomaték kedvéért hozzáteszi: — Nekem is ilyen van! És közben mosolyog ... Nem tudom, megfigyelték-e: az áremelés óta változtak vásárlási szokásaink. De az eladók is .., B. E. gus jött Pátrohára. Saját ösztöndíjasunk is van. Rendelkezünk 5 pedagógus szolgálati lakással. Fiatal nevelőknek pedagógusházat alakítottunk ki. Eddig kevés ta- nyási gyerek jutott el a középiskolába. Reméljük, ezután javul az arányuk a hátrányos helyzet megszűntével. Az egészségügyi ellátás javítása érdekében először a feltételeket teremtették meg. Erről szólt Molnár László: — Volt körzeti orvosunk, két ápolónőnk, védőnőnk. Megoldott a terhesgondozás és a gyermekszakrendelés. Hiányzott a fogorvos. Pályázatot hirdettünk. Jelentkezett egy házaspár Budapestről: dr. Vakter Vilmos most a kisvárdai kórházban dolgozik, felesége dr. Várnai Zita a fogorvosunk. A tsz 250 ezer forintot, a tanácsunk 100 ezret fordított lakáskorszerűsítésre, a fogorvosi rendelő berendezésének, műszerezettségének felújítására. ök nyerték a Hazafias Népfront megyei bizottsága felhívásán az öregek napközijére hirdetett 100 ezer forintos pályázatot. Jól sáfárkodtak a pénzzel a pátrohai- ak. — Erre a célra lakást alakítottunk át — folytatta a tanácselnök. — Elláttuk fürdőszobával. A Dombrádi ÁFÉSZ 200 ezer forintos társadalmi munkával járult hozzá, ők adják az ebédet. Most azon gondolkozunk, hogy kosár-, seprő- vagy gyékényfonásra tanítjuk meg az idős embereket. Ez hasznos volna az öregeknek, a falunak. Megoldottuk a magukra maradt öregek házi, szociális gondozását is. Márton Jánosné a nők szé- pítkezési gondjairól és a szolgáltatásokról beszélt. Márton Jánosné — Kisvárdára jártunk fodrászhoz. Sokszor többe került a buszköltség, nem beszélve az időveszteségről. Leveleket kapbtt pártvezetőségünk az asszonyoktól. Az idősebb férfiak meg így panaszkodtak: huligánokat csinálnak belőlünk. Hazajött Albert Rózsi- ka, ő a női fodrász, s van férfifodrászunk is. Ez 250 ezer forintjába került a községnek, mert szolgáltatóházat építettünk. Maradt még megoldásra váró gond. Uj tantermek kellenének. Nincs Patyolat-felvevőhely. Hiányzik a vezetékes vízellátás Pátrohán, megoldatlan a belvíz elvezetése. . Bővítésre szorulnak az óvodák. Tovább kell korszerűsíteni az üzlethálózatot, bár ez javult. Nyílt húsbolt, élelmiszerüzlet, mellette zöldség-gyümölcs bolt. Épült tejbolt, átvevővel. Lizák Béla elmondta: — Most iskolára, vízvezetékre gyűjtögetjük a pénzt. Ezek lesznek a. helyi politika legfontosabb feladatai pártvezetőségünknek. Farkas Kálmán Mi a véleménye ? Kői László Székelyhídi Ferenc Major János Export és import „A tervnek megfelelően kell teljesíteni az export és import előirányzatokat.” (Közlemény az MSZMP Központi Bizottsága 1979. június 29-i üléséről.) Kői László, a BEAG UNIVERSIL igazgatója: — Termékeink háromnegyed részét exportáljuk. — Arra már régen, rájöttünk, hogy az export akkor lehet igazán jó, ha annak növelése mellett az importot csökkenteni lehet, öt éve azt a célt tűztük magunk elé, hogy a behozatalt 80 százalékkal csökkentjük. Amikor ezt elhatároztuk, teljes egészében a francia Pyrex-cégtől vásároltuk a laboratóriumi felszerelésekhez használt üvegcsöveket, amiket ma már részben csehszlovák gyártmányokkal helyettesítünk. A gondot az okozta, hogy a franciák az importtól akarták függővé tenni a mi termékeink vásárlását, azonban felszereléseink jó minőségének köszönhetően exportunk nem hogy esett volna, inkább növekedett. Eddig mintegy 50 százalékkal sikerült leszállítanunk a tőkés behozatalt. Elértük, hogy több a kivitelünk, mint a behozatalunk. Székelyhídi Ferenc a labortechnikai gyárrészleg termelésvezető je: — A minőséget fokozni kell, mert csakis így tarthatjuk meg továbbra is külföldi vevőinket Én, amióta az üvegtechnikai részleg létezik, mindig itt dolgoztam, ennek 15 éve. Igaz, az első pillanattól kezdve voltak külföldi vásárlóink, azonban nyomon tudtam követni, mennyit változtak a vevők igényei. Mindig újabb és újabb termékekkel kellett kirukkolnunk, bővíteni kellett a cikklistát, de ennek mindig a jobb minőséggel kellett párosulnia. Ahhoz, hogy továbbra is sikeresen dolgozhassunk, az emberi feltételeink jók, szakmunkásaink európai színvonalon dolgoznak. A munkát viszont befolyásolja, hogy az üvegtechnika „profilidegen” a vállalatban, ami a felszereltségben és a munkaerőhiányban is megmutatkozik. Feltétlenül növelni szeretnénk a tőkés exportot, de ehhez figyelembe kell vennünk azt, amit nemrég egy olasz üzletfelünk önmagukról mondott: „Nálunk a meó korlátlan úr...” Major János az elektroakusztikai részleg meósa: — Most a legfőbb munkánk az olimpiai szállítások maradéktalanul jó elvégzése. Ha az exportról beszélünk, egy tévhitet el kell oszlatnunk: az átvevők igényessége nem aszerint változik ma már, hogy mely égtájról jöttek. Ez azt is jelenti, hogy naponta kell megküzdenünk a magas színtű követelményekkel. — A kívánalmaknak azonban, nem csak az átvevők igényessége miatt nehéz eleget tenni. Viszonylag kevés még a szakemberünk, és időnként komoly gondok mutatkoznak az alkatrészellátásban is. Nem ritka eset, hogy emiatt a technológiai folyamatokat fel kell cserélnünk. Baj az is, hogy a bemérő műszereink nem jók. Speidl Zoltán Kismamák a Taurusban A Taurus nyíregyházi gyárának dolgozód közül jelenleg 450-em vannak gyesen, 83-an pedig szülési szabadságon. Távol vannak a munkahelytől, a kapcsolat azonban nem szakadt meg. A gyár vezetősége és a társadalmi szervezetek olyan lehetőségeket teremtenek, hogy a kismamákkal való találkozás folyamatos legyen. Ilyenek például: a rendszeres kismama-találkozók, a nemzetközi nőnap és a különféle gyári rendezvények. Az ez évi programból érdemes kiemelni azokat, amelyek a gyermekévvel kapcsolatosak. Ilyenek voltak bőségesen: májusban tartották a bábki állít ást; meg kell említeni a majálist; és szólni kell a közelmúltban megtartott rajzversenyről és -kiállításról is, ahol szintén alkalom nyílt a kismamákkal való találkozásra. Érdemes megemlíteni a kondicionáló tornát is, amelyet januárban indított a Nyíregyházi Taurus SC elnöksége a nődolgozók részére. Ebbe is sikerült bevonni a kismamákat. Hetenként egy alkalommal tartanak sportfoglalkozást a Nyíregyházi 2. számú Gyakorló Általános Iskolában. Tovább szeretnék növelni a kondicionáló tornán részt vevő kismamák számát. Elképzelések, tervek más területen is vannak bőségesen. Ezek közül érdemes megemlíteni a kismamák részére szervezendő szakköri foglalkozásokat, amelyeken a báb- készítés és -játszás legfontosabb ismereteit sajátítják el a gyesen és szülési szabadságon lévő nődolgozófc. (madár) Első dijak a fodrászfesztiválról Női és férfifodrászok, kozmetikusok mérték össze tudásukat szeptember 9-én Miskolcon, a területi fodrászfesztiválon. Borsod, Szabolcs, Hajdú és Heves megye fiataljai közül a népes mezőnyben a női fodrászok közt Kocsis Éva, a férfifodrászok versenyében az ugyancsak nyíregyházi fodrászszövetkezet tagja, Tutkó István végzett az első helyen. A gyakorlati versengésben a női fodrászoknak egy nappali, egy sasson és egy esti frizurát, a férfifodrászoknak pedig egy modern és egy sportos „fejet” kellett készíteni.
