Kelet-Magyarország, 1979. szeptember (36. évfolyam, 204-229. szám)
1979-09-22 / 222. szám
4 KELET-MAGYARORSZÁG 1979. szeptember 22. Kommentár Egy császár bukása A francia hírügynökség jelentette: Közép-Afrikában megdöntötték a monarchiát, Bokassa császárt menesztették, s visszaállították a köztársaságot. A hatalmat David Dacko vette kezébe, aki korábban már betöltötte az elnöki tisztet az afrikai országban. Dackót, (aki egyébként Bokassa rokona), 1966-ban buktatta meg államcsínnyel az akkori ezredes, a fegyveres erők főparancsnoka. Közép-Afrikáról, erről a hajdani francia gyarmatról az elmúlt években szinte kizárólag Bokassa extravagáns ötletei miatt írt a világsajtó. Uralma alatt az ország gazdasági fejlődése szinte megállt, az ásványi kincsekben gazdag ország a nyugati monopóliumok szabad vadászterületévé vált. Bokassa az országot saját birtokának tekintette, az állami jövedelmek nagy része magán vagyonát gyarapította: svájci bankok titkos számláin helyezte el a pénzt, s franciaországi ingatlanokat vásárolt. A 13 éve puccsal hatalomra jutott államfő a francia gyarmati hadseregben kezdte karrierjét. Franciaország iránti csodálata nyilvánult meg abban is, hogy eszményképét, Napóleont követve császárrá nyilvánította magát, s tavaly olyan koronázási ünnepséget rendezett Banguiban, amely hűen követte a Bonaparte által rendezett hajdani ceremóniát. A szertartás Közép-Af- rika teljes egyévi jövedelmébe került, de Párizs továbbra is támogatásban részesítette Bokassát. Az ok: a francia atomfegyverkezéshez szükséges uránium fő forrása a közép-afrikai ország. Az idén tavasszal azonban betelt a pohár. Bokassa személyesen is részt vett több száz iskolásgyerek megkín- zásában és legyilkolásában. A fiatalok azért tüntettek, mert kötelezővé tették számukra, hogy olyan, rendkívül drága egyenruhát hordjanak, amit a császárné tulajdonában lévő boltok árusítottak. A tömeggyilkosság felett még Giscard elnök, Bokassa vadászpartnere sem hunyhatott szemet, mivel az afrikai államok képviselőiből alakult vizsgáló bizottság is megállapította a császár nyilvánvaló bűnösségét. Az egykori gyarmattartó bátorításával alakultak meg az elmúlt hónapokban a Bo- kassa-ellenes mozgalmak, s Párizs valószínűleg segítséget nyújtott Dacko puccsához is. A most hatalomra jutott 49 éves politikust Franciaországban jól ismerik. Az egykori tanító öt évig volt országa vezetője, elnök, miniszterelnök és hadügyminiszter egy személyben. Dacko most a nemzeti újjászületés programját hirdette meg. F. G. Brazília nem adja ki a Irebiinkai gyilkost A brazil legfelsőbb bíróság csütörtökön végérvényesen elutasította a náci háborús bűnös Franz Wagner kiadatását. Ezzel a bíróság megerősítette saját korábbi döntését, amely ellen az NSZK tiltakozott. A nyugatnémet kormány kérte a treblinkai és sobibori koncentrációs tábor egykori helyettes parancsnokának kiadatását, de ehhez brazil részről nem járultak hozzá. A náci háborús bűnös, aki 1950 óta tartózkodik Brazíliában, 250 000 ember meggyilkolásában vett részt. Kiadatását az NSZK-n kívül Lengyelország, Izrael és Ausztria is kérte. Szovjet kulturális küldöttség Budapesten Pozsgay Imre kulturális miniszter meghívására pénteken Jurij Barabásnak, a Szovjetunió kulturális minisztere első helyettesének vezetésével szovjet kulturális küldöttség érkezett hazánkba. A magyar—szovjet kulturális -együttműködés időszerű kérdéseiről tárgyaló delegáció fogadtatásán — a Ferihegyi repülőtéren — ott volt Vlagyimir Jakovlevics Pavlov, a Szovjetunió magyarországi nagykövete is. Tanácskozott a SZOT Hit visz a víz? (Folytatás az 1. oldalról) jelentősebb formája éppen a munkahelyi nevelés. A többi között hangoztatta, hogy a szakszervezeti nevelőmunkának is segíteni kell az olyan közhangulat és szemlélet kialakítását, amely tudatosan vállalja a szocializmus építése során jelentkező átmeneti nehézségek és feszültségek feloldását is. Majd így folytatta: — Természetesen ezt a nevelőmunkát — vagy más szóval politikai agitációt — nem lehet elválasztani az objektív valóságtól, s úgy kell végezni, hogy sehol se mozogjon általánosságokban, mert céltalanná válik. Ezért az egész nevelőmunkát komplex módon kell értelmezni és gyakorolni. Nem választható el tehát a termeléstől, a konkrét termelőegységek valóságos problémáitól, a dolgozókat érintő kereseti viszonyoktól, munkaigényektől és az adott üzem, vállalat, állami gazdaság helyzetétől, vezetésétől sem. De a konkrétság nemcsak a termelőegységekhez kötött tevékenység, a ma meglévő általános és üzemi problémák jó megértését is jelenti. Enélkül nem várható, hogy politikánkat cselekvő módon támogassák. Megítélésünk szerint megnőtt a szerepe a szakszervezeti bizalmiaknak. Nemcsak a jogok jobb gyakorlásában, hanem a környezetükre gyakorolt politikai hatásban is. Ezt követően a termelést segítő politikai munka szerepéről szólt. Hangsúlyozta, egész gazdaságunk korszerűsítésének folyamatát éljük, és ebben érthető módon vezető szerepet játszanak a gazdasági vezetők, az üzemi pártszervezetek és szakszervezetek. Nagyon lényeges, hogy a vezető gárda jól értse: mi miért történik. Hiszen voltaképpen rajtuk múlik, hogy a dolgozók megértik-e céljainkat, mennyiben érzik majd sajátjuknak és milyen mértékben támogatják az előttük álló feladatokat, mint például a termékszerkezet-váltás, a minőség, az exporttevékenység javítására irányuló törekvést, a gazdaságosabb munkát. A szakszervezetek munkahelyi nevelő tevékenységének a közvetlen gazdasági tennivalóiról szólva kiemelte: A munkafegyelem javítása, a korszerűbb, szervezettebb termelés, az anyaggal, energiával való takarékosabb gazdálkodás elképzelhetetlen tudati ráhatás, a dolgozókkal folytatott folyamatos párbeszéd nélkül. A jobb munkának természetesen a követelményeknek megfelelő vezetői tevékenység az alapfeltétele. A munkahelyi vezetésnek minden esetben párosulnia kell a dolgozók személyes érdeke és vállalati érdekekben megtestesülő népgazdasági érdek közötti szoros kapcsolat tudatosításával, a fel- világosító, nevelő tevékenységgel. Az anyagi ösztönzéssel együtt a nevelés — vagyis az eszmei-erkölcsi ösztönzés — mozgatója a dolgozók, a szocialista brigádok aktivitásának. Úgy kell számolnunk vele, mint a vállalati kezdeményezések növekvő jelentőségű tényezőivel. A továbbiakban Győri Imre gazdasági építőmunkánk jelenlegi helyzetéről beszélt. Hangsúlyozva, hogy az idei népgazdasági terv eredményeinek sok mutatója megegyezik az év elején kitűzött célokkal. A népgazdasági egyensúlyi helyzetre a nemzetközi kereskedelmi és fizetési mérleg azonban még nem a tervnek megfelelően alakul. A helyzet javulásában az okos gazdasásgpolitikai agitációnak megközelítően akkora szerepe van, mint az ötvenes évek végén, a hatvanas évek elején, amikor a szocialista mezőgazdaságot megteremtettük. Hasonló intenzitással, meggyőződéssel és cselekvő szándékkal kell munkálkodnunk ma is céljaink valóra váltásáért — mondotta felszólalásának befejező részében Győri Imre. A második napirendi pontként Jakab Sándor, a SZOT főtitkárhelyettese a SZOT két ülése között végzett munkáról számolt be. 15. Tiszaadonyból korán reggel indultunk volna, de Palkó Géza bátyánk megígérte: halat reggelizünk, feltéve, hogy lesz is hal. A rév már órák óta csörömpölt ide-oda, amikor nyolc óra tájt, megjelent az öreg halász. — Semmi, illetve majdnem semmi — közülte lakonikusan —; tán egy kiló apró halat ha fogtam. Pedig negyven varsám van kinn ... Látszott: vigasztalhatatlan, talán a mesterséget is temeti magában, amit maholnap, űzni sem lesz érdemes. És, aligha csak ő van így. Később, Lónya, Záhony felé éviekéivé, majd kijutva a szabolcsi vizekre, horgászban, halászban, nem volt hiány. De a kérdésre: fogtak-e valamit, legtöbbször lemondó kézlegyintés volt csak a válasz. Míg Adonytól Lónya felé mentünk, és a gémeket, kis- kócsagokat, gyurgyalagokat, gólyákat néztem, arra kellett gondolni: ha így megy tovább, kiürülnek az erdők is. Előbb a víz, aztán az erdők. És, mintha a rosszkedvet fokozni akarta volna, a Krasz- nán pár napja lefolyt olaj maradványaival találkoztunk, mely a belekevert per- littől szürkén, habosán rútí- totta a folyót. Megcsúfoljuk a vizet. A hajósok — mondták a vízmentiek — az olajat eresztik a Tiszába. A Tiszabecs alatt a parti gallyakra akadt dög, a partmentieket minősíti. A Tokajtól hömpölygő vizen pedig kilométereken át kísért minket a csikktenger, a cigarettásdobozok színes foltja, — az üdülők nagyobb dicsőségére —, és egy döglött kutya, mely napokon át játszott velünk; éjjel lehagyott minket, hogy másnap megint kikerülhessük. A tiszaberceli szakaszfelügyelő, Medveczky László, megfontoltan, halkan, aggó- dóan, egy kibontakozó dráma előjátékáról beszélt — Rendelet bőven van, és törvény is született a környezetvédelemről. Csak az a baj, hogy nem veszik komolyan. Hiszen a vadőrök a lelőtt dúvadat nem ássák el, az fáradságos lenne. Bedobják a legközelebbi csatornába, vagy magába a folyóba. A csatornák, mint itt is, bejönnek a szivattyútelepre; fennakadnak a dögök, és olyan állapotban vannak, hogy alig akad valaki, aki kihalászná. A falvak szemetét a víz partjára borítják, az áradás pedig bemossa. Ha kell éjjel viszik a partra, de az előírásoknak,'a józan észnek fittyet hánynak. Ez csak az, ami látszik is. A Tisza menti falvak arról árulkodnak, megérkezett a civilizáció: tellik házra, fürdőszobára, vízöblítéses mellékhelyiségekre. És közben nem veszik észre, nem figyelmezteti senki az itt élőket: míg az egyik kezükkel teremtenek, addig a másikkal pusztítanak. A régi kutakba vezetik a szennyvizet, ahonnét az, azon az úton, amelyiken valaha az ivóvíz, az élet csordogált, most ellenkezőleg igyekszik a talajba, onnét a folyóba. És akkor sem vagyunk előrelátóak, amikor látszólag a törvényhez híven cselekszünk. Csak a betűt, de nem a betű szellemét látjuk. — Kijelölik — mondja Medveczky László — a régi homokkitermelő helyet szemétlerakónak. Oda is viszik. De ki figyel arra, hogy a leszedett homok alatt 1—1,5 méterre húzódik a talajvízszint, és ki gondol arra, hogy a kihordott rengeteg mosószeres flakonból, aerosolos palackból a bennük maradt anyag előbb-útóbb a talajba kerül, és elszivárog onnét? Pedig jönnek a záporok, olvad a hó és ami most még a felszínen van, azt jövőre bedolgozza a talajba. Míg a vizen voltunk, rájöttünk: itt is beköszöntött a műanyagkorszak. Flakonok úsztak, a parton kisodródott műtrágyászsákokat nyaldosott a folyó. Csupa a víztől, a természettől idegen holmit. Valami önpusztító makacssággal, tudatlansággal, vakon tesszük tönkre környezetünket. Az, aki évekre osztja be jövedelmét, aki kuporgató előretekintéssel építgeti házát, aki saját méreteiben tervez, képtelen előrelátni mai kényelmének holnapi hatását. Vagy azt gondolja: az én világom a magam teremtette négy falig terjed, és tovább már nem vagyok illetékes. Imre Lajos a hajós, mikor csónakunkban ült és Szat- márcsekétől Tivadarig evezett velünk, a rekkenő melegben egyszer csak letette az evezőt, a víz fölé hajolt és hörpintett belőle. —, Itt, még lehet — válaszolta csodálkozásunkat látva. Kézfejével megtörölte a száját, mint aki csókot simít le, valami bizalmas, meghitt mozdulattal. — Namény alatt már nem innék — fejezte be mondatát. Ez még Vásárosnamény felé volt, a felső szakaszon, ahol a víz gömbölyű köveket kacagott, ahol még őrzött valamit a hegyi folyóból, még innen a Szamoson, a partja mellé települt gyáraktól. A Szamos torkolatán túl, ahol a Tisza a Szamos szeny- nyes hordalékától már kisző- kült, adonyi házában, — miközben hálót kötött —, Palkó Géza ezt mondta: — Közel a Szamos. A községek a folyó partján vannak, a vécék, az istállók, mind. A Szamos az egyik nagy szennyező; belehajítják a döglött állatot, ahelyett, hogy elvájnák, öt évig révész voltam. Innét a faluból vittem az ivóvizet a Tiszára, ha került, akkor egy kis bort. Valamikor inni lehetett a folyóból. De én annyi mocskot láttam míg a kompon voltam, hogy az sok .. Megyünk a vizen, a csónak vas testét a folyó sem hűti. Evezünk, izzadunk, már egy kis ellenszél is jó lenne. Két ülés közt műanyag kannában kútvíz poshad. Egymás kezébe adjuk a kannát, isszuk belőle a langyos lét, míg csak tart. Amikor útipakkunkat készítettük, vízfertőtlenítő tablettát is csomagoltunk; jó lesz gondoltuk, ha a Tiszából kell inni, teát főzni. Biztos, hogy egy kiadós forralás és a tabletta, ihatóvá tenné a vizet. De kinek van gusztusa erre? És arra gondol az ember, egy egész folyót felforralni, tablettával ellátni, úgy sem lehet. Míg a kanna utolsó csepp- jeit szívom eszembe jut, ez csak az egyik következmény. Mert mit is mondott Palkó Géza a halász? — Régebben, jó volt, nem volt annyi vízszennyeződés. Ma már nem is tud az ember mit gondolni, olyan kevés a hal. Az utolsó 15 év alatt, vagy hétszer lett fertőzött a folyó. Ilyenkor elmegy 150—200 mázsa hal, és keserves lesz az életünk ... (Folytatjuk) Fasiszta gyilkosság Párizsban F elháborodást keltett) Párizsban a legújabb fasiszta gyilkosság: ismeretlen tettesek a francia főváros 13. kerületében csütörtökön közvetlen közelről leadott több lövéssel végeztek Pierre Goldman újságíróval, aki a francia szélsőbal egyik legvitatottabb, marginális figurája volt. A hidegvérű kivégzést, amely a kis téren játszadozó gyerekek szemeláttára történt, egy órával később „a rendőrség becsülete” nevezetű szervezet vállalta magára. Tavasszal ugyanez a csoport felrobbantotta a Francia Általános Munkásszövetség egyik aktivistájának autóját és ezt válasznak minősítette arra, hogy a CGT rendezőgárdája a párizsi kohászmenet idején leleplezett egy rendőrprovokátort. Pierre Goldman 36 éves volt. A hatvanas évek elején, ragyogó egyetemi tanulmányok után Latin-Amerikába utazott és részt vett különböző forradalmi mozgalmakban, majd az 1968-as párizsi május egyik szereplője volt. Ezután azonban a politikai harcból kiábrándulva a társadalom elleni lázadás abszurd formáját választotta: három bankrablást követett el, anélkül, hogy egyszer is használta volna fegyverét. Ezt követően azonban azzal vádolták, hogy ő tört be egy patikába, megölve az ott tartózkodó két gyógyszerészt. 1974-ben, bár bűnösségét végig tagadta ebben az ügyben szenzációt keltő perben, mely nevét országosan ismertté tette, Goldmant életfogytiglani börtönre ítélték, majd 1976-ban újratárgyalták ügyét és felmentették. A gyilkosai által az AFP-nek beolvasott közlemény szerint „a rendőrség becsülete’ nevű csoport „igazságot szolgáltatott” ott, ahol „a hatalom bírósága gyengeségről tett tanú- bizonyságot”. A gyilkosság egyöntetű felháborodást keltett a francia baloldal különböző erőinek soraiban. A L’Humanité, az FKP lapja emlékeztet rá, hogy az utóbbi időben számos hasonló politikai merényletet követtek el Franciaországban és egyikre sem derült fény. Goldman meggyilkolását követően tiltakozott és az ügy gyors felderítését követelte a rendőrök, és a bírák szakszervezete. Nyilatkozatban tiltakozott a szocialista párt, a CFDT szakszervezeti központ. Állattetem a Tiszában. (A szerzők felvétele) cföNJuauu. a mill BÜRGET LAJOS ÉS SPEIDL ZOLTÁN RIPORTSOROZATA
