Kelet-Magyarország, 1979. szeptember (36. évfolyam, 204-229. szám)
1979-09-02 / 205. szám
VASÁRNAPI MELLÉKLET 1979. szeptember 2. Amiről a számok beszelnek Könyvtári ellátás Szabolcsban MEGYÉNK TÄJAIN Szamosszeg A statisztikáknak vannak hívei és ellenségei. Az előbbiek cáfolhatatlan érve, hogy statisztikai összefoglalók nélkül ma már nem lehetséges nyomon követni az élet egyetlen területének alakulását sem. nem lehet felmérni jelenlegi helyzetét. Utóbbiak irtóznak a „számokra váltott élettől”, az elembertelenedést vélik ebben is felfedezni. Hasznos számtenger az Országos Széchenyi Könyvtár könyvtártudományi és módszertani központjának statisztikai összesítése is, amely 381 település elmúlt évi tanácsi könyvtári munkáját ^emzi a számok tükrében. A vizsgált települések között harmincegy Szabolcs-Szatmár megyei: Nyíregyháza a legnagyobb. Ajak a legkisebb a lakosság lélekszámát tekintve. Az olvasó Tiszátok A hatalmas számtengerből néhány tanulságos, figyelmet érdemlő adat olvasható ki, és különösen érdekes következtetések vonhatók le megyénk néhány településével kapcsolatban. A tanácsi könyvtárhálózat adataiból kitűnik, hogy Szabolcs-Szatmár megyében Ti- szalökön olvasnak a legtöbben. Az olvasóarány 27,1 szá- é zalék, ami azt jelenti, hogy a nagyközségnek minden negyedik lakosa beiratkozott könyvtári olvasó a közművelődési könyvtárban, összehasonlításként néhány számadat. Országosan 14,9 az olvasóarány. Nyírbátorban 27,0, Fehérgyarmaton 25,8, Kisvárdán 23,7, Vásárosnaményban 21,3, Mándokon 23,3, Dombbácsi mondta neki: — Igyon már egy pohárral, könnyebben fog menni, vagy a töményt szereti? Kihozzuk, ne féljen! De nem akart, még a cigarettakínálást sem fogadta el. A kapuban álltam, nem volt kedvem futkározni, és ha időm volt, meg-megnéztem a dombot. Sok látnivaló nem volt rajta. Csak azért látszott egyáltalán, mert annyi földszintes ház vette körül. A környékbeli gyárkémények mind magasabbak voltak, és úgy dőlt belőlük a iúst, mintha valaki egy fekete sállal játszana az égen. Gondoltam is, ha én lennék festő, nem ezt a nyavalyás dombot festeném le, hiszen még egy rendes fa sincs rajta, annyira kopár, hanem a Darugyár kéményéből kiömlő füst különféle formáit, hiszen ha a Duna felől fúj a szél, úgy elborítja a Telepet, hogy minden olyan, mintha valami fura álom lenne, leszámítva azt, hogy köhögni kell tőle_ Már dél körül járt az idő; két órája is lehetett, hogy fociztunk, gondoltam, ideje lenne már megnézni, hogy mit csinált. Untam is a focit, mert egymás ellen nem az igazi. Mind telepiek voltunk, úgy ismertük egymás cseleit, mint az egyszeregyet. Ahogy felém jött a labda, akkora kiflit rúgtam, hogy csak a kocsmaajtónál ért földet. Mintha összebeszéltünk volna, rohantunk utána. Tülekedtünk, verekedtünk érte, aztán a Póta kapta a hóna alá. Szépen, lassan a festő mögé kerültünk. Jó nagy képet rajzolt vörös tussal. Mi nem voltunk rajta. Minden rajta volt, a radon 22,5, Vaján 22,3, Nyíregyházán 18,2 százalék. A szembetűnően nagy tiszalöki olvasottsági arányt országosan 9 település haladja meg. Ugyanakkor feltűnően alacsony az olvasóarány Jánk- majtison (9,3) és Máriapó- cson (10,4). A statisztikai összesítés az egy lakosra jutó könyvtári ellátásról is képet ad. Az adatok szerint Tiszalökön 5,5. Mátészalkán 4,8, Vásárosnaményban 4,7, Fehérgyarmaton 4,5, Kisvárdán 4,3, Bak- talórántházán 4,1, Nyírbátorban 3,3, Nyíregyházán 2,7 kötet jut egy lakosra. A megyeszékhelyek közül Nyíregyháza csak Debrecent előzi meg. A megyénkben vizsgált települések közül 8 nem éri el az országos szintet. Figyelmeztetően kevés kötet jut 1 főre Tiszavasváriban, a harmincegy település között a legkevesebb: 1,6. Lakosonként nyolc forint könyvre Érdemes tovább böngészni ebben a statisztikai adattárban. Nyíregyházán a tanácsi költségvetési tétel az elmúlt évben 6 forint 80 fillér volt lakosonként. Azaz egy-egy nyíregyházi lakosra 6 forint 80 fillér könyvbeszerzést terveztek, ezzel szemben 8 forintot költöttek. Ez az országosan 5,50, illetve 6,70 forinthoz képest, de különösen a budapesti tanácsi könyvtárák 2 forint 20 filléres tervezett és 2,70-es kiegészített könyvbeszerzési tételéhez képest magas. A megyeszékhelyek közül kilenc múlja felül e tekintetben Nyíregyházát. Megyénkben azonban nem akad olyan település, amely meghaladja, mint például Mátészalka, Kisvárda, Vásá- rosnamény, Fehérgyarmat, Baktalórántháza, Nyírmada, Ajak, Mándok és Nagyecsed. E kilenc hely közül Mátészalkán 9 forint 50 fillér tervezett beszerzési kerettel szemben 14 forint 40 fillért költöttek lakosonként könyv- beszerzésre. Nyírmadán pedig 6 forint 60 fillért terveztek és 11 forint 80 fillért költöttek. Érdekes összehasonlítás még, hogy például egyik legnagyobb községünkben, Tiszavasváriban 3,70 forintot terveztek és költöttek, ugyanakkor a jóval kisebb Mérken 6 forint 20 fillér, Jánkmaj- tison pedig 5 forint 60 fillér volt a tényleges könyvbeszerzés lakosonként. Á támogatás mércéje A kisebb települések adatai meglehetően hullárhzóak. Összehasonlítást is tehetünk az ország néhány hasonló adottságú településével, de az adatok ritkán kedveznek Szabolcs-Szatmárnak. Ez az összevetés azonban arra is jó, hogy kitűnjék, melyik község miként segíti könyvtárát, ez hogyan mutatkozik meg olvasottságban és egyéb, a könyvtári munkát érzékeltető eredményekben. S mivel a könyvtár a közművelődés alfája, nem szükségtelen talán az említett adatokon kívül ennek a statisztikai összeállításnak egyéb tanulságait is figyelembe venni a könyvtárak jövőbeni támogatásának tervezéséhez. (o) Telep kushadó házai, a jegenyefák, a domb, a Palotai út, az asztalosműhely, a MÉH- telep, az a hely is, ahol mi fociztunk, de mi nem voltunk rajta. És minden olyan vörössel volt rajzolva, mintha égne, izzana. Halványvörös volt a Telep, a domb pedig úgy magasodott fölé, mint egy parázshalom, az asztalosműhely, a MÉH-telep pedig csak pernye lenne rajta. Mintha nem is egy nyavalyás domb lenne, hanem kihívás, vagy erőd, vagy mit tudom én, mi, de nagyon fennséges dolog. A férfi egészen közel hajolva szöszmötölt a képen, apró vonalakat, tónusokat csinált. Pedig a kép már készen volt, mi legalábbis nem nyúltunk volna már hozzá. Sokáig bámultuk, Póta tért a leghamarább magához. — Gyertek már, még egy gólig nyomjuk! Nem volt kedvünk otthagyni a képet, minden apró részlet fontos volt rajta. Jobbról, balról leskelődtünk, de a festőt még az sem zavarta, csak hunyorogva igazgatott a képen. — Gyertek már, mert berúgom a gólt! — kakaskodott Póta; egyedül állt a pályán. És akkor lát-' tam meg, hogy a képen rajta vannak a téglák, a mi kapuink. Ott, ahol lenniük kell. Mintha most hagytuk volna abba a focizást, és elmenekültünk volna valami nagy veszedelem elől. — Jöttök, vagy nem! — kiáltotta, Póta, letette a labdát középre, és hátrált tőle vagy tíz lépést. — Menjünk, mert ez hülye — mondta Béla, rosszat érezve, de a Po- vinger is észrevette a kapukat a képen, vigyorogva mutogatta őket, ott vannak, ott vannak. így a Béla is visz- szafordult megnézni. — Puskás lő, gól! — kiáltotta Póta, nekirohant a labdának, és spiccel felénk lőtte. Ügy süvített el a labda az állvány mellett, hogy szinte súrolta. — Te hülye állat! — ordította a Povinger, és felháborodottan bámulta Pótát, aki röhögött, a térdét csapkodva röhögött, és ugrált egy helyben, mint egy bolond. Béla utána indult a labdának, mert az övé volt, mi pedig szép lassan a Póta felé, mintha mi sem történt volna. Egy percig még néztük a festőt is, mennyire érintette őt a gaztett, de nem láttunk rajta változást. Húzogatta a hajszálvékony vonalakat. — Lehetetlen, hogy ne vette volna észre — mondta Béla, és aztán már csak futottunk a Póta után. Még a sarok előtt sikerült elkapnunk, pedig nagyon szedte a görbe lábait. Bekerítettük, elkaptuk, hátra csavartuk a karjait, és akkora kokikat kapott tőlünk, hogy csak úgy dongott a feje. Nem védekezett, egyrészt, mert erősebbek voltunk, másrészt tudta, hogy akkor többet kap. Miután kiosztottuk, együtt ballagtunk hazafelé, békességes csendben. A saroknál elváltunk, ki-ki ment haza ebédelni. — A domb akkor sem vörös, hanem olyan, amilyen! — kiáltotta Póta búcsúzóul, amikor már biztonságos távolba ért tőlünk. Nem is feleltünk neki. A szamosszegiek évszázadokon át arra panaszkodtak, hogy el vannak zárva a külvilágtól. Most meg azzal dicsekszenek, hogy három város: Mátészalka, Vá- sárosnamény és Fehérgyarmat háromszögelési pontjában találhatók. 1976-ban egy ösz- szekötő utat építettek a társközségig, Sza- moskérig. Azóta Fehérgyarmat mindössze 18 km, ugyancsak ennyi a távolság Nagydoboson át Mátészalkáig, Bereg központja pedig 16 km ide. Több mint száz személygépkocsi van a községben, így a három város percek alatt elérhető. Lassan, hagyományos módon, akár csónakon is megközelíthetők a városok. A Szamos és a Kraszna csücskében fekvő szamosszegi határban annyira közel van a víz, hogy ha valaki ásót vesz a kezébe, és leás 2—3 méter mélyre, máris vizet találhat. A víz meghatározó volt a község életében. Most is az. felföldi Ferenc, a helyi iskola történelem szakos tanára összegyűjtötte és megírta a község történetét. Tőle idézünk: „Szamosszeg eredetileg a Szamos folyó két nagy kanyarulata által alkotott hosszú, keskeny földnyelven, »szegen« épült fel. Innen kapta a nevét is. Az Ecsedi-láp középkori kitér jédése Szamosszegig tartott. Az 1358-as feljegyzések így említik: »Zomuszeg«. A láp északi nyúlványa rengeteg csíkot és víziszárnyast adott.” A hal, a nád és az erdő szinten hozzájárult a megélhetéshez, amely a középkorban és még utána is sokáig nehéz volt. Az áradások gyakran mindent elpusztítottak. A levéltári adatokból ismeretes, hogy az éhező szamosszegiek egyszer kifosztották a Károlyiak olcsvai birtokát. A család történetét feldolgozó könyvből tudjuk, hogy Károlyi ekkor élt földesúri jogával és megtorlásul több embert karóba húzatott. Felföldi Ferenc mondja: — A község történetét az ötvenes évekig írtam meg, de majd folytatom a munkát a lányom segítségével. Szamosszeg érdekes, jellegzetes község volt és az is marad. A kultúrházban megalakítottuk a honismereti szakkört. Feldolgoztuk például a szilva termesztésének és feldolgozásának történetét. Még néhány évtizeddel ezelőtt is szilkékben vitték innen a szilvalekvárt a szálkái piacra. A kertekből lassan kiszorul a nemtudom szilva, de örvendetes, hogy a tsz jókora szilvást telepített. — Az építkezési mód is érdekes lehetett. — Érdekes és látványos volt az úgynevezett paticsos házak építése. A nem kívánatos víz miatt építkeztek ily módon az emberek. Cölöpöket vertek a földbe, aztán jött a vesszőfonat, a fonat közé földet döngöltek, majd az egészet kitapasztották. Az utolsó pa- tics falú házat az 1970-es árvíz rongálta meg, Filep Gáborék laktak benne. Gyakori név itt a Bodó és a Parag. A 70 éves Parag Ferenc bácsi talán utolsóként foglalkozik az ősi mesterséggel, a gyékényfonással. Régi, keskeny kis udvarán nemrég font gyékénynyugágyakat találunk. Az erdő szélén és a patak partján szedi a még most is buján tenyésző gyékényt. A szeme már gyenge, de ügyes ujjaival szép és hasznos székeket, ágyakat, fotelokat készít. Számos termékét budapestiek és nyíregyháziak vásárolták meg. Lőrincz Lajos mezőőr a táj és az egész környék jó ismerője: — A megszabályozott Szamos áldásos, fürödni is szoktak benne a falu lakói. Nem muszály bemenni a szálkái strandra. Horgászóhely sok van, kirándulásra alkalmas hely kevés. A régi időkből maradt ránk egy kis erdő, de oda sem szokott kirándulni a .nép. Az erdőben a vadásztársaságnak van egy fácánnevelője. Sok jó levesbevalót lehet itt puskavégre kapni. A határban most is sokfelé fényesük a talajvíz, meg a belvíz. A községbe bevezették a vizet, a jó vizet: a közmű behálózza valamennyi utcát. Az ellátás így már egészen jónak mondható. Van itt orvosi rendelő, ABC-áruház, tejtermékek boltja, fedett buszváró... Több udvaron kerti traktor látható. Többnyire drága és kényelmes bútorokkal rendezték be a szobákat. De a pedagógusok azt mondják, hogy a szekrénysorok polcaira több könyv is elférne... (Nem a takarékkönyvre gondolnak, hanem a szépirodalomra.) A téglából, vagy szilikátból épült házak tágasak, mutatósak. Az ABC-áruházzal szemben tető alá került egy akkora ház, hogy középületnek is bediene. Az épülő ház mögötti nyári konyhában idősebb Parag Károlyné ezeket mondja: — A fiam építi, de mi is ott lakunk majd benne az urammal. Szóval két családé lesz a ház. Sokba kerül, de kalákával is segítik. Sokakat nem is kellett hívni, maguktól jöttek segédkezni. A fő munka idején levágtunk egy disznót. Egy-egy hét végén az asz- szonyokkal öt-hat aprójószágnak vágjuk el a nyakát. De nézzük meg a házat. A három nagy szoba az utcára néz. Külön kisebb szoba lesz a gyerekeknek, külön nekünk, öregeknek. Ha jól számolom, a ház összesen tizenkét helyiségből áll. Dél közeledik, a fiatal lány, Parag Katalin sétál a buszmegálló felé. Az egyik ház előtti kispadra telepszünk rövid beszélgetésre. — A mátészalkai BFK-ban dolgozom, oda igyekszem a busszal a délutáni műszakba. A fiatalok jó része eljár innen dolgozni, csakúgy, mint én. Szeretünk itt lakni, de már többször felvetettük, hogy a szórakozási lehetőségünk jobb is lehetne. Ott kanyarodik egy busz, de az még nem a Volán járata, hanem a naményi VOR-é. Ez a busz viszi a lányokat a naményi ruhaüzembe. Azonnal jön az én buszom is. Azok a fiatalok is jól járnak anyagilag, akik nem ingáznak naponta, vagy hetente a környező városokba: a helyi Dózsa Tsz jól fizet. Kádár László főmezőgazdász: — Most ünnepeljük a tsz megalakulásának 30. évfordulóját. 1949-ben az elsők közt hoztak itt létre szövetkezetét. A közös gazdaság fejlődése szinte egyenletes volt. Szeptemberben küldöttgyűlést tartunk és ünnepélyes keretek között megemlékezünk az alapításról, a három évtized fejlődéséről. Felfelé ível közös gazdaságunk útja. Az eljáró fiatalok nem zavarnak bennünket, tíz szamosszegi fiú a baktalórántházi szakmunkásképzőben tanul. Szerződésünk van velük, valamennyien hazajönnek a vizsgák után. Személyi és a technikai feltételeink jók. Készül a meliorációs tervünk, tovább akarjuk javítani vizenyős földjeinket. — Mik az eredményes gazdálkodás jellemzői? — Tavaly az egy napra eső átlagos munkadíj 140 forint volt. Idén az első félévben 145 forint jutott egy napra. Nagyszerűen jövedelmez az állattenyésztés is, az alma és a kukorica ezen az őszön is jónak ígérkezik. A 30 hektárra telepített nemes szilva termését főleg a Nyíregyházi Konzervgyárnak értékesítjük. Az erdőnket úgy hasznosítjuk, hogy rátérünk a ládagyártásra. Tavaly nyáron alakítottuk ládaüzemünket. Ezen az őszön már saját ládáinkba csomagoljuk az almát, sőt eladásra is jut a ládákból. Kovács Imre tanácselnök így folytatja: — Módos községnek számít a miénk. A lakások 70—80 százalékában megtalálható a fürdőszoba. Az itteni emberek mindig dolgosak, szorgalmasak voltak. A társadalmi munka is jelentős. A múlt évben a kategóriánkban meghirdetett társadalmimunka-verseny- ben a harmadik helyre kerültünk. Százezer forint járt a helyezéssel. Ezen a pénzen korszerűsítjük a kultúrház fűtését és közvilágítását. Jövőre ugyancsak társadalmi munkában ebédlőt építünk az iskola napközije mellé. Szinte csak egy jelentős gondunk van. Az, hogy az utcák sárosak, a gépkocsik és a szekerek nem mindig tudnak közlekedni a sárban. A közös pénzt a jövőben főleg a szilárd útburkolat megteremtésére fordítjuk. A melioráció a határban, az útépítés a belterületen teszi ártalmatlanná a vizet. Ha a tsz és a tanács terve valóra válik, még vonzóbb lesz a település ezen. a csöndes helyen, a Szamos szögletében. Nábrádi Lajos KM
