Kelet-Magyarország, 1979. szeptember (36. évfolyam, 204-229. szám)
1979-09-17 / 218. szám
1979. szeptember 18. « r KELET-MAGYARORSZÁG 3 Szellemi beruházás Tanévnyitót tar_ tanak ezekben a napokban a dolgozók iskoláiban. Szeptemberben az ország hétszáz ilyen iskolájában, illetve tagozatán kezdődik meg folyamatosan az oktatás. Nyíregyházán az elmúlt héten tartott felnőttoktatási tanácskozáson összegezték az eddigi tapasztalatokat, s kerestek választ a kérdésre: hogyan tovább korszerűen, magasabb színvonalon ? Az Oktatási Minisztérium a dolgozók általános iskoláiban az új tanév legfontosabb feladatának az oktatás színvonalának emelését jelölte meg. Eszerint a tanulónak, a pedagógusnak és a munkahelynek egyaránt arra kell törekednie, hogy minden beiratkozott felnőtt eredményesen be is fejezze tanulmányait. Tanuló — pedagógus — munkahely. Különböző érdekek és különböző igények találkozása. A legutóbbi adatgyűjtés azt mutatta ki, hogy a megyeszékhely üzemeiben dolgozók közül ötezernél többen hiányos iskolai végzettségűek. Évenként négyszáz— négyszázötven a továbbtanulók száma, átlagban tanévenként százötvenen szereznek bizonyítványt a nyolcadik osztályból. A felnőttoktatás megannyi gondja, problémája közül talán az a legégetőbb, hogy újratermelődik a hiányos végzettségűek száma, azaz: amennyien felnőtt fejjel pótolják a hiányzó osztályokat, ugyanannyian kerülnek ki az iskolából félbeszakadt tanulmányokkal. Ez a tény a munkahelyi vezetőkből olykor tiltakozást vált ki, mondván: miért kellene az üzemnek pótolnia, azt amit az általános iskola elmulasztott? Valóban nem egyszerű a kérdésre válaszolni, mert egyénenként változnak az indokok, összetevők a félbehagyott osztályok, a hiányos végzettség indokolására. A nyíregyházi tanácskozáson elhangzott beszámolót idézve: „A III. nemzetközi felnőttnevelési konferencia megállapításai szerint a felnőttoktatás nem tekinthető társadalmi szolgáltatásnak, hanem szükséges nemzeti beruházásnak : sikeres megvalósítása a társadalmi fejlődés egyik kulcskérdésévé vált”. Ha a felnőttnenehézségeit számba vesszük, nem szabad kihagynunk, hogy a tanulás ellensége nemegyszer maga a továbbképzésre szoruló dolgozó. Hány rábeszélés, ígéret, kötelezés húzódik meg a háttérben — ki tudja? Az indokok itt is a legkülönfélébbek, ki miért szánja rá magát a korábban elmulasztott tanulásra. Mert egyre inkább mulasztásról van szó, hiszen hazánkban már évtizedek óta mindenkinek kötelessége befejezni az általános iskolát. Az elmúlt tanévben Nyíregyházán húsz munkahelyen érték el jelentős eredményeket. Néhol eredménynek számít, ha szerbe-számba veszik: kik azok, akiknek tanulniuk kell, másutt már magasabb szinten járnak, s esetleg kihelyezett tagozatot is indítanak. A beszámolóban elhangzott: jól startolt a húsipari vállalat, az 5—6 osztály szervezésével. Korábban nem voltak jelentős eredményeik. Tartották az eddigi színvonalat az ÉPSZER-nél, a HAFE-nál, az IKSZV-nél, a KEMÉV-nél, a konzervgyárban, a SZÁÉV-nél, a MÁVmál, a dohánygyárban és a közúti építő vállalatnál. Több munkahely jelezte szándékát iskolai csoport indítására, azonban a remény nem vált vallóra. Különösen érthetetlen ez olyan, munkahelyeken, mint a Volán, vagy a gumigyár! Jó néhány gond előkerült még a múlt heti tanácskozáson. Kiderült például, hogy jobban oda kell figyelni az alsó tagozatos osztályok indítására is, mert a dolgozók között soknak még a 4. osztálya sincs meg. Á rendeletek le_ hetővé teszik, hogy egyes osztályokban, előzetes közös tanulás nélkül, otthoni felkészülés alapján osztályozó vizsgát tehessen a jelentkező. Létszámuk az utóbbi években nőtt, felkészültségük azonban nem éri el a követelményeket, tehát nőtt a bukások száma is. Érdemes megszívlelni a konzervgyárban ' vagy a dohánygyárban kialakult szokást: magasabb iskolai végzettségű fiatalok segítenek a felkészülésben. És még sorolhatnánk a többit: kinek hány órára, hétre, hónapra van szüksége, hogy levizsgázhasson? Kinek mi kell az iskolától: bizonyítvány, vagy tudás? Aki nem vállalja: miért nem meri? Aki menne, miért nem engedik? Aki megy, miért marad el? Hosszú távon mégis van értelme minden küzdelemnek: álljon itt néhány beszédes szám bizonyítékként: 1960-ban a 15 éven felüliek 32,8 százaléka rendelkezett 8 osztályos végzettséggel. Négy éve már 59 százalék. Jövőre pedig az országos terv 65 százalékon felül van. És még valamit: Nyíregyházán a tanács, az iskolák és az üzemek ezekben a napokban szervezik az új tanév jelentkezőit. Senki nem késett még el... Baraksó Erzsébet BEAG-GONDOK KISVÁRDÁN A gumikalapács kérdez Az igazgató felvette a keze ügyébe eső gumikalapácsot, és belevágott a nyitott szekrénybe. Recsegés, törés. Aztán szemügyre vette a törést és környékét. Milliméterről milliméterre, illesztésről illesztésre, mindent. Aztán csak annyit mondott: — Kérek mindenkit, aki a szekrénysor gyártásában közreműködött, jöjjön be hozzám! Az egybegyűlteknek Tóth Sándor, a BEAG Faipari és Akusztikai Elemek Gyáregysége igazgatója egyetlen kérdést tett fel: — Kérem, döntsék el, tudnak-e egyáltalán olyan szekrényt gyártani, ami piacképes. Ha igen, úgy maradhatnak. Ha nem, holnap kézhez adom a munkakönyvüket. Elhangzik a „tudunk" A jelenvoltak nagyon is jól értették a kérdést, s érezték a beígért következmény is jogos. Itt nemcsak arról volt szó lesz-e minőség, hanem elsősorban arról, lesz-e egyáltalán munka. Egy hagyományos terméket kellett feltámasztani, ami iránt van kereslet, de csak egészen kifogástalan minőségben értékesíthető. Nem sokat fontolgattak. Elhangzott a „tudunk!” Hatan vagy heten ülnek az igazgatói szoba tárgyalóasztala körül. Elhangzik a rövid beszámoló. A külkereskedelmi vállalat a korábbi gyakorlattól eltérően hajlandó osztozni az árrésen. Kellene újra blondel képkeret. Kiváló minőségben, egymilliós értékben, exportképesen. Igaz, alig két hete még arról volt szó: visszafejlesztik ezt a gyártmányt, de mint látni, a körülmények változtak. Ám, nyilatkozzanak: képes a gyár exportképes képkeretet gyártani? ■ Elhangzanak az érvek. Hogyan, mennyiért, kikkel, mikorra, s egy kivétellel úgy nyilatkoznak: a gyár képes a feladatra. A meós mond ellent. Jó, akkor nézzük, miért nem? Az időjárás miatt. Száradás, pára, csapadék, meleg — röpködnek a szakmai környezetbe ágyazott magyarázatok. Igen meggyőzőek. De van megoldás: kora nyártól kora őszig kell gyártani, amikor az időjárási tényezők nem annyira zavarók. És megszületik a döntés: alá lehet írni a megállapodást. Megoldás keli! Nem, nem tévedésről van szó. A BEAG kisvárdai gyárában újra nagy jelentőséget kaptak a hagyományos, korábban elsorvasztásra vagy éppen halálra ítélt termékek. Az elmúlt években a BEAG anyagyára is az olimpiai konjunkturális bűvöletében élt, s ez határozta meg a kisvárdai gyár életét is. A fehér kesztyűs munkások kétségtelen kiváló termékeket csináltak, jó pénzért. De a kommentátorasztal kifutott, s helyette nem jött más. Áprilisra kétségbeejtő helyzet alakult ki A budapesti központnak sem volt elképzelése, s ma sem sokkal több van. A tét: a háromszázötven emberből sereg nem kell, hiszen az akusztikai termékek gyártása nem köti le a kapacitást. — A munkások közül legalább 70—80 felesleges lett volna — mondja Tóth Sándor —, nem beszélve arról, hogy semmi elképzelés nem volt. És mi lesz akkor, ha olyan feladatot kapunk majd, amihez ember kell? Akkor nem lesz munkaerő. Dönteni kellett, mégpedig itt, Kisvárdán. Megvizsgáltuk, miért volt veszteséges korábban a szekrénysor. Kiderült, szervezési okai voltak. Egy fillér beruházás nélkül, pár nap alatt be tudtuk indítani a termelést. Már az első fél évben 10 milliós termelést hozott a hagyományos profil. Ezért fogadták el a képkeret iránti érdeklődést is. Mert munka kell az embereknek, s kiutat kell találni a zsákutcából. Egy, a városi pártbizottságnak készült beszámolóban ugyanis a gyár, saját kezdeményezésein kívül alig tudott más konkrétumot felsorolni. Kiderült: nem tudják meddig és menynyit gyártanak a hagyományos termékekből, nem tudják miiven termékféleségeket fognak gyártani, nem tudják, milyen kapacitású termelőbázisokat kell létrehozni, nem tudják, hogy a ,jeletUégi,-termelőbázis kon- zerválható-e... — Ami eldőlt: a hagyományos termékek segítenek, lesz évi 100 milliós termelési értékünk, s a munkáslét- szám megőrizhető — magyarázza az igazgató. És ez is valami. Egyetlen olyan kérdésre, ami a központi gyártól függ, nem tudok válaszolni. ígéret van, de hogy mi lesz, az a jövő zenéje. Mit hoz a jövő? A kisvárdai gyárnak alig áll rendelkezésére információ. Nincs lehetősége, hogy önállóan kutassa a piacot. Nem tud beleszólni a vállalati ügyekbe, lényegében végrehajt, ha van mit. Az innen származó javaslatokat meg se válaszolják. De félre az érzékenységgel: a legfőbb gond az, hogy még szeptember elején sem tudták,1 mi lesz a jövő évi feladatuk! — Kétségtelen, vannak akusztikai termékeink — fejtegeti Tóth Sándor. Itt fogjuk gyártani a nyomógombos hangszórót is. De változatlanul a legsürgetőbb, hogy kidolgozzák a gyáregység jövőjének koncepcióját, ami ma hiányzik. És közben állandóan fenn kell tartanunk a dolgozókban az akusztikai termékek gyártása iránti érdeklődést. Végtére is ezek készítésére hoztak létre minket, ezt kell szolgálni a termékszerkezet átalakításának. Kétségtelen tény, nem lehet az a jövő, hogy visszatérnek hagyományos termékekhez, amikor a gyárat meghatározott céllal vette át a BEAG. Vagy mégsem? A Kisvárdára utazott vezér- igazgató és kereskedelmi igazgató ígért. Október—november hónapra megoldást. Vajon mit? Bizakodón A kisvárdai gyárban igazi sikerélményt jelentett a kómmentátorasztalok készítése. Ügy érzik ma is, hogy az itt nyújtott munka mindennél jobb belépő bármilyen feladat elvégzésére. Ha kell, ám készek a passzív akusztikai üzem létrehozására, mely ígéretes exportcikkeket készíthet. De megbirkóznak mással is, ami a BEAG össz- érdekét szolgálja, s beillik a népgazdasági elképzelésekbe. — A BEAG-nak három gyára van: a budapesti, a nyíregyházi és a kisvárdai — fejezi be Tóth Sándor igazgató. Elvileg egyenrangú gyártóegységek. A gyakorlat mégis az, hogy a sikerünk vagy kudarcunk eltűnik a nagykalapban, s ha nem termelünk meg 10—20 milliót, az sem vevődik túlságosan észre az egészet szemlél- “ve. És ez baj! Baj, mégpedig nagy. A tét még nagyobb. Nem 50—100 ember munkaviszonya. Nem 10—20 millió. Egy szemléletről van szó. amelyik már társadalmi érdeke^ $ért. Bürget Lajos Hasznosítják a parlagterületet Félezer hektár „senki földje” A BEAG kisvárdai gyárában Nyerges László a Hi-Fi minőségű HOX—22-es hangsugárzók minőségét ellenőrzi. (Császár Csaba felvétele) em érdem, de mindig távol tartottam magam a babona mindenféle megnyilvánulásától. Hiszen ez természetes. Egyébé ként is már a középiskolában gyönge voltam a fizikában, ez is ok volt arra, hogy amikor jóval később a metafizikával kezdtem ismerkedni, ezt teljes mértékben elutasítottam magamtól. Amikor azután először hallottam a parapszichológiáról, jelenségeit kezdettől a misztikumok világába utaltam, és nem foglalkoztam vele. Annak ellenére sem, hogy az elmúlt években egyre több szó esik a parapszichológiáról. Vannak jelenségek, amelyeknek nyitják a szakemberek még a tudomány mai állása mellett sem tudják megfejteni. Az ilyen titokzatos jelenségek közé tartozik a többi között fémkanalaknak puszta ránézéssel való meghajlítása, több lépésnyi távolságból. Egy Úri Geller nevű izraeli fiatalember által Nyugat-Euró- pában és az Egyesült Államokban bemutatott ilyen produkciókról a legkiválóbb Misztikus történet szakemberek sem tudják eldönteni, hogy ügyes bűvész- trükkről, vagy pedig az úgynevezett parapszichológia tárgykörébe sorolható, ma még fel nem derített jelenségről van-e szó. Minden kétkedésem ellenére nemrégiben a saját családomban is fel kellett figyelnem egy megmagyarázhatatlan, rejtelmes jelenségre. A borítékos sorsjegy árusításának legutolsó napján történt. Sorsjegyet kértem egy utcai árustól. A feleségem rám kiáltott: „Ne vedd meg, fiam, úgyse fogsz nyerni!” Húszévi házasság után most először szegültem szembe a nejem akaratával. Megvettem az ötforintos sorsjegyet. És mi történt? Valóban nem nyertem!... A tanúbizonyságul örökre eltett 265-ös sorozatszámú belső szelvényen ez a felirat állt: NEM NYERT. Nejem csodálatos megérzésének (vagy inkább ráérzésé- nek?) gyorsan híre ment a környékünkön. Azóta egymásnak adják a kilincset nálunk ismerősök és ismeretlenek. Jósoltatni akarnak a feleségemmel: főleg a lottó és a totó nyerőszámai, illetve -tippjei felől érdeklődnek. Józan gondolkodású nejem azonban elzárkózik a jövendőmondás elől. Nem akarja a véletlenül felfedezett rendkívüli képességeit hasznosítani. Arra a kérésemre, hogy próbálkozzon meg ő is legalább evőkanalak meghajlí- tásával, a takarékos asszony kereken kijelentette, hogy nem hajlandó az eszeájgot rongálni. Egyébként is az a véleménye, hogy az alumíniumból készült evőeszközök a használatban előbb-utóbb maguktól is elgörbülnek, fölösleges lenne ezt a folyamatot siettetni. Heves Ferenc A megyei földhivatal sokrétű, bonyolult tevékenysége közül igen jelentős az 1973- ban elkezdődött — országos programhoz csatlakozó —, a megye új, egységes ingatlannyilvántartásának pontos és részleges elkészítése. Ez olyan nagy jelentőségű munka — tájékoztatott Göröm- bei József, a hivatal vezetője — hogy évenként a megyei tanács végrehajtó bizottsága határozta meg a területi és mennyiségi feladatot. Az új ingatlan-nyilvántartás elkészítése 523 ezer ingatlant érint Sza- bolcs-Szatmárban. i A múlt év végéig 329 613 ingatlan adata készült el; idén további 77 ezerrel nő az adatszám. A legnagyobb — befejező — részfeladat elvégzése, a jövő évben lesz: 116 ezer ingatlanról kell elkészíteni a szükséges adatokat. A nyilvántartás rendezésének egyik fontos jelentősége abban, van, hogy minden állampolgárt és minden jogi személyt érint, aki valamilyen formában ingatlannal rendelkezik. Többek közt ide tartoznak: bel- és külterületi lakóházak, telkek, mezőgazdasági ingatlanok, zárt kertek, valamint állami és közületi szervek ingatlanai is. A munka fontos politikai szempontja, hogy a hivatal és az illetékes tulajdonos között közös tárgyalások során rendezték és rendezik a vitás kérdéseket. A hosszas munka nyomán, végre hű kép alakul ki a tulajdonosi használati viszonyok és az állami nyilvántartás között. A földhasználati feladatok végzésének fő célja, a mező- gazdasági nagyüzemek területeinek jobb hasznosítása. Ilyen rendezésekre került sor az utóbbi három évben 12 400 hektár területen, főképp Nyírlugos, Penészlek, Nyírbéltek, Űjfehértó községek határában. A több éven át műveletlenül hagyott földek, azóta mezőgazdasági nagyüzemek hasznosításába kerültek. A földhasznosítás ellenőrzésének legújabb tapasztalata, hogy megyénk nagyüzemi gazdaságai minden megművelhető földterületen gazdálkodnak. Ennek ellenére azonban nem ritka jelenség, hogy számos gazdaság elhanyagolja a kiszélesedett fasorok, megszűntetett dűlőutak, elhagyott szé- rűskertek és tanyahelyek területeit. Nem jelentéktelen veszteség az egyéni gazdaságok és zárt kertek parlagterülete sem. Az ilyen ..senki földjei” jóval több, mint félezer hektárt tesznek ki a megyében. Főleg vonatkozik ez a nyírbátori és a nyíregyházi járások egyes községeire. Amennyiben a tulajdonosok felhívás ellenére sem művelik a parlagterületeket, a hivatal állami tulajdonba veszi és átadja hasznosításra az illetékes tanácsoknak. Akik mezőgazdasági föld- ingatlannal nem rendelkeznek, kérhetik a parlagföldek használatba adását haszon- bérleti vagy tartós használatba vételi szerződés alapján. A. B. N
