Kelet-Magyarország, 1979. szeptember (36. évfolyam, 204-229. szám)
1979-09-17 / 218. szám
4 KELET-MAGYARORSZÁG 1979. szeptember 18. Mekszej Koszigin a demokratikus Jemenben Kommentár Nyitány az East River partján Az Egyesült Nemzetek Szervezete közgyűlésének immár hanmincnegyedik ülésszaka nyit. Már a résztvevők száma is sokat elmond e jelentős testület történetéről. 1945. június 26-án ötven állam írta alá a világszervezet alapító okmányát. 1966 őszén már 12! volt a tagállamok száma, az 1979 tavaszán véget ért harmincharmadik ülésszakon pontosan másfél száz delegáció tagjai búcsúz- kodtak, a mostani ülésszak pedig százötvenegy tagállammal kezdi meg működését. Tehát elérkezett az az időszak, amikor a New York-i East River partján álló sajátos formájú üvegpalota hatalmas lombikként tükrözte világunk változásait, új realitásait. Most már valóban arról van szó, hogy a világszervezet az élet minden területén képes hatékony segítséget nyújtani a világ nagy problémáinak megoldásában, vagy legalábbis enyhítésében. A most induló harmincnegyedik ülésszak napirendje zsúfoltnak ígérkezik, összesen százhuszonegy kérdésben kell majd döntést hozni — és e kérdések száma természetesen menetközben tovább növekedhet. A legfontosabb problémacsoportok a következők : 1. A fegyverkezési hajsza megfékezése. 2. A nemzetközi béke és biztonság növelésének útjai, módszerei; 3. A fajüldöző rendszerek és a gyarmatosítás kérdései (beleértve Rhodesia, a Délafrikai Köztársaság és Namíbia régóta húzódó dilemmáját); 4. A nemzetközi együttműködés további javításának lehetőségei. 5. A leszerelési világértekezlet összehívására irányuló szovjet javaslat megvitatása; 6. A világ fenyegető válsággócainak felszámolása Ciprustól Libanon át egészen az ázsiai neuralgikus térségekig. H. E. Alekszej 'Koszigin, az SZKP KB PB tagja, a Szovjetunió minisztertanácsának elnöke vasárnap Addisz Abe- bából rövid baráti látogatásra, Adenbe, a Jemeni NDK fővárosába érkezett. A Jemeni Népi Demokratikus Köztársaság fővárosában, Adenben vasárnap baráti találkozót tartott Alekszej Koszigin, az SZKP KB Politikai Bizottságának tagja, a Szovjetunió miniszterA szovjet televízió hétfő délutáni híradásában bemutatta Afganisztán új államfőjét és pártvezetőjét, Hafizul- lah Amint. Az 1929-ben született politikus eredetileg tanár volt, s kezdettől fogva részt vett a párt szervezésében. Az afgán forradalom győzelmét követően elsőnek Ha- fizullah Amin járt — 1978. május 18-án — Moszkvában és Gromiko szovjet külügyminiszterrel tárgyalt. Az akkor kiadott közleményt is aláhúzta, hogy a két szomszédos országnak fejlesztenie kell a megbonthatatlan barátságot és a mindenoldalú együttműködést. Amin több állásfoglalásában ismételte meg, hogy Afganisztán irányvonala a szoros együttműködés a szotanácsának elnöke és Abdul Fattah Iszmail, a Jemeni Szocialista Párt (JSZP) KB főtitkára, a JNDK Elnöki Tanácsának elnöke. Szintén vasárnap a Koszigin vezette szovjet küldöttség tárgyalásokat folytatott Ali Nasszer Mohamed Hasz- szanival, a JSZP KB Politikai Bizottságának tagjával, a JNDK minisztertanácsa elnökével. cialista országokkal, a Szovjetunióval. Hafizullah Amin tagja volt annak az afgán küldöttségnek, amely tavaly decemberben járt Moszkvában és aláírta a két ország barátsági és együttműködési szerződését. Afganisztán népi és demokratikus pártja, valamint a forradalmi tanács élén bekövetkezett változásról hétfőn első oldalán számolt be a Pravda, a TASZSZ kabuli jelentése nyomán. A jelentést vasárnap este és hétfő reggel több ízben ismertette a szovjet rádió is. A rádió napközben híradásaiban hangsúlyozta, hogy Afganisztán népe tömegtüntetéseken fejezte ki támogatását a forradalmi tanács és a népi demokratikus párt iránt. Befejeződött a L'Unita-fesztivál Milánóban. A képen Enrico Berlinguer, az Olasz Kommunista Párt főtitkára a zárónagygyűlésen beszédét mondja. (Kelet-Magyarország telefotó) Hafizullah Kmin Afganisztán új államfője Varsói levelünk STÚDIÓ DWR A szabad szombat és a Stúdió dwa szorosan összetartozó fogalmak Lengyelországban. Az előbbin nem is lenne mit kommentálni, ha ez olyasvalami volna, mint a mi kéthetenkénti nyújtott hétvégénk. Nos a szabad szombat — amit a rendelet bejelentőjéről „Gierek- szombatnak” is neveznek — havonta egy alkalommal leállítja a munkát az egész országban. Csupán azok a közszolgáltatások működnek, amelyek nélkül sem vasárnap, sem ünnepeken, sem éjszaka nem mondhat le a jól szervezett társadalom: az orvosi, a mentős ügyeletek, a tűzoltók, a telefonközpont, az energiaszolgáltatás ... Van azonban egy munkahely, ahol éppen ezen a napon, havonta egyszer reggeltől késő éjszakáig tart a főszezon. És ez a Stúdió dwa. A lengyel televízió 1-es műsorán ez a címe a szabad szombatok nonstop szórakoztató programjának. Az egyéb napokon is jónak mondható varsói tv ilyenkor olyasmit produkál, amit — mint mondani szokás — végig kell (!) nézni. A monstre adás házigazdái — Stúdió dwa szerkesztői — a legváltozatosabb ötletekkel tarkítják az egész napot Társalognak a nézővel, telefonbeszélgetésre szólítják fel a képernyő előtt ülőket. Szellemesen, könnyedén játszanak és nem konferálnak be egyetlen műsort sem bemondói pózban, csak beleszövik a stúdióban folyó játékba az ügyes konferálásokat. És mindezt bírják humorral, ötlettel késő éjszakáig. A Stúdió dwa (talán nem tévedek) olyasvalami lehet Lengyelországban, mint nálunk a hétfői rádiókabaré, legalábbis a népszerűségét, műsoridejének számontartását illetően. A műsor a legtöbbször az utolsó percekben alakul ki, adás közben is módosul, ezért az itteni rádió- és tv-újság aligha tud többet megadni az „étlapból”, mint a szerkesztők névsorát. Még a szombati napilapokban is csak vázlatos címek szerepelnek. A műsor tehát zsákbamacska, amely nem fukarkodik meglepetésekben. Tévés kollégáim elmodták a Stúdió dwa konyhájának alapreceptjét: „Veszünk egy kis havi aktualitást, hozzákeverünk néhány izgalmas krimit, előkapjuk a hónap popkoncertjének filmfelvételét, éppen keringő sportpletykával fűszerezve tálaljuk az interjút, bemutatunk különcöket, gyűjtőket és ritka csodabogarakat (ők is csak ülnek és mesélnek...), gyermekaltatás utánra hagyunk egy kis pikantériát. Egy valami persze szokatlan, sőt eleinte kifejezetten idegesítő a lengyel tv-ben. Nevezetesen az, hogy a külföldi játékfilmeket nem szinkronizálják, hanem egyetlen hang monológként aláolvassa a lengyel szöveget. Néhány film után ez is megszokható és nem túlzás: meg is szerethető! A csendes aláolvasás mögött tökéletesen élvezhető a színész hanglejtése, az akusztikai kifejezés eredetiségét nem tünteti el a szinkron. És ami még fontosabb, ez a legolcsóbb megoldás, és minden bizonnyal így több pénze jut a lengyel tévének filmek vásárlására. A lengyel tv-ről rajzolt kép teljességéhez tartoznak az olykor itt is unalmas, lapos műsorok, a két csatornán ütköző azonos műfajok és a negyedórával rövidített, de még mindig hosszú és kissé vontatott, 45 perces tv- híradók. Ilyenkor azonban készenlétben van az optimizmus: nemsokára jön a szabad szombat, megint lesz Stúdió dwa, amit végig kell (!) nézni.. legközelebb október első szombatján. Varsó, 1979. szeptember. Szilá.gjjj cízaMej BÜRGET LAJOS ÉS SPE1DL ZOLTÁN RIPORTSOROZATA Záhonytól Hamburgig? íi. Míg az eperje&kei vasúti hídnál határvízi engedélyünket ellenőrzik, vonat dübörög át a fejünk fölött. Szállítmányokkal megrakott vagonokat látunk alulról Záhonynál is. Töredéke annak a 18—19 millió tonna árunak, amely évente itt cserél vagont, gazdát, sínt. Miközben Európa egyik legnagyobb átrakójának körzetében csónakázunk, minduntalan visszatér a kérdés: vajon miért üres a hajóút? Az Egyesült Nemzetek Szervezetének európai gazdasági bizottsága a Tiszát 1953- ban az európai nagy hajó- utak kategóriájába sorolta. A hat csoport közül a IV-et kellene kialakítani ahhoz, hogy a forgalom egy része a vízre tevődjék át. Energiamentesülne a vonatok sora. És mit n- ind a szakember a hajózásról? A hajóút az év legnagyobb részében járható. A jegesedés rövid ideig tart, s korszerű jégtörőkkel elhárítható, főleg, ha a meder is rendezett. Egy jól kiépített hajózó úton 1000 tonnás önjáró uszályok is közlekedhetnek. Az üzemanyag nem túl drága, nem beszélve arról, a folyami szállítás ma is nemzetközileg a legolcsóbbak közé tartozik. Nem kétségest hajópark kell, kikötők a Tisza több pontján. Számítások szerint a közúton vagy vasúton, irányvonattal szállított áru legfeljebb néhány órával (!) hamarabb érkezik Szolnok vagy éppen Szeged térségébe, mint a hajó. Vagyis az a vád sem igaz. hogy lassú. Visszatérve a jegesedésre: a jég az Mindez természetesen pénz kérdése elsősorban. De vajon az egyébként is szükséges mederrendezések nem egyben a hajóút kialakításának feltételei is? Ha a két munka egymást feltételezi és összekapcsolja, szinte magától adódik a jövő. De gondolhatunk másra is. A személyforgalomra. Egy jól kiépített hajóúton járhatnának a kirándulóhajók. Olyan tájakat mutathatná- nánk a látogatónak, melyet Európában már nemigen találni. Ezt egy nyugatnémet utazó mondta, aki Tiszalök- nél sóhajtott így fel, látván a folyó sokhelyt még érintetlen partjait. Szabályozni lehetne ezzel is a motoroscsónakok mai útvonalát, megszűntetve, hogy a berregő masinák oda is betörjenek, ahol ritka madarak költőhelye található, ahol a táj- és környezet védelme megkívánja a csendet. Tapasztalat: a hajó sosem szegéiig világunkban szinte kínálja magát a folyó. Számítások szerint a vízi közlekedés kialakítása egy tizede lenne annak, amennyibe a vasúti vagy közúti szállítás vonalai kerülnek. Az ember hajlamos az álmodozásra. Könnyű ez akkor, amikor a csónak lassan halad a vizen, s az ember minden métert a .víz közepéről szemlél. Szinte keresi, és meg is találja, azokat a partszakaszokat, ahová kikötőt építene, vagy éppen rakodót. Egy este a fényeslitkei gátőrház mellett hatalmas nyá- rak alatt táboroztunk. Medencés rész van itt a Tiszán, úgy öblösödik, hogy nem nehéz képzeletben hajókkal benépesíteni. Nézzük a folyamkilométertáblát: 609. És a játék máris komolyra fordul. A tervek szerint pontosan itt épült volna meg a MAHART medencés kikötője. A közút — vízi út — vasút találkozási pontja ez, a tőszomszédságban Tuzsér, Komoró. A vagonokból itt kerülhetne hajók gyomrába az ömlesztetten szállított áru. Műtrágya, vasérc, faanyag, s ki tudja mi még. TeherÁrral szemben halad a hajó tele.) évnek éppen azokban a hónapjában jelentkezhet, amikor a tapasztalatok szerint a szállítási csúcs alábbhagy. Ez az idő viszont kiválóan alkalmas a hajók, a kikötők karbantartására, javítására. Az este, a nagy rendező, immár leeresztette a függönyt a tájra. Több lett a vörös, mélyebb lett a zöld. A maradó díszlet ellenére sejtelmesebb a Tisza partja. Tűz mellett, füvet rágva álmodozunk tovább a gátőrház mellett a jövőről. Mi lenne akkor, ha a hajók itt járnának, megrakodva teherrel? Hasznossá válna egy út, melyet már a honfoglalás után is használtak szállításra. Éppúgy, mint nálunk gazdagabb országok, mi sem mondanánk le a természet kínálta lehetőségekről. Úszhatnának a motoros járművek végig, a Dunáig. S ha megépül az ezredfordulóig a Duna— Tisza-csatorna, akkor fel a nagy folyamon, s a majdani Duna—Majna—Rajna-csatornán egészen Hamburgig. Micsoda szédítő távlat és Ígéret! Kisarnál. (A szerzők felvériaszt, egyhangú dohogását hamar megszokja az itt élő vad s madár. Elérhető lenne mindenkinek, hogy a Tiszát a víz közepéről lássa, s részese legyen a hajózás gyönyörűségének. Navigare necesse est — mondták az ókorban. Vagyis: hajózni szükséges. S ez a hajózás nem egyszerűen a vízi közlekedést, hanem a kereskedelmet is jelentette. S mindezt, ami vele jár. A felfedezést, az idegenforgalmat, a révükön kivirágzó szolgáltatásokat. Záhonytól Tokajig nem ment ki fejünkből a hajózás ügye. Jó szándékú laikusként is tudtuk: a jövőt firtatjuk, s ha húzódik, tolódik is a megoldás, még életünkben tanúi leszünk a természetes út hasznosításának. Közben kerülgettük a zátonyokat Ti- szabercelnél, Balsánál. A sok akadályt, amely ma tényleg gátja annak, hogy meglegyen a 25 deciméteres vízmélység. ^dónként egy-egy hajó, uszály ment el mellettünk. Kővel rakott járművek, leterheltek. Kerülgették az akadályokat, szűk részekre kényszerültek. Érthetőkké váltak a máskor oly titokzatosnak ható szavak, melyeket mindennap lehet hallani a rádióban: hajózóút-szűkűlet, hajóvonták találkozása tilos. Sajnos, itt még nem kell ilyen óvó rendszabály. Az a kevés hajó, amely erre jár tudja az utat, s a hajóvezetők álmukban is eligazodnak a zátonyok, szűkületek között. Elhamvad tüzünk a gátőrháznál. Este van, sötét. Néha hallani, amint egy nagy hal ugrik, rabol a folyóban. Rázendítenek a tücskök is. A sűrű csendben idehallatszik a távoli vasutak füttye, ro- bogásuk zaja. A Tisza csendes. Hajó nem jön, nem kürtői a kanyarban. Pedig képzeletünk kikötőjében ott sorakoznak. Korunkban sok álomból lett valóság. Miért éppen ez ne válhatna azzá? (Folytatjuk) pÖNttBAIL A TISZAI Komplex program a természeti kincsek óvására A természeti kincsekkel korábban folytatott rablógazdálkodás hatalmas pusztulást okozott a Kárpátokban is: ezt példázza, hogy a XVII. század végétől 1914-ig 3,3 millió hektár erdőt irtottak ki, miközben csak tizedany- nyit telepítettek. Az Ukrán Tudományos Akadémia nyugati tudományos központja II tudományos intézet és főiskola bevonásával komplex programot dolgozott ki a Kárpátok és a velük határos területek természeti kincseinek megóvására. A hosszú távú komplex program magába foglalja a térség környezetvédelmének tanulmányozását, a növényzet helyreállítását,, és a természeti erőforrások tudományosan megalapozott hasznosítását, a vidék értékes gyógyvizeinek kihasználását, üdülők létesítését. A tervek szerint a térségben nemzeti parkok létesülnek, sőt a tudósok elképzelései között szerepel egy nemzetközi természetvédelmi tájegység kialakítása, a Szovjetunió, Lengyelország és Csehszlovákia határán, a Beszkidekben.
