Kelet-Magyarország, 1979. szeptember (36. évfolyam, 204-229. szám)
1979-09-17 / 218. szám
2 KELET-MAGYARORSZÁG 1979. szeptember 18. VÁLASZ ÉS MEGJEGYZÉS Áruház — átalakítás közben Lapunk augusztus 12-i számában kritikai észrevételt közöltünk, mert a mátészalkai Kraszna Áruház földszintjének nagy részét hónapok óta — amióta a műszaki részleg az új kisáruházba költözött — üresen, a vásárlók elől elzárva tartják. Az írásra a Mátészalka és Vidéke ÁFÉSZ kereskedelmi főosztályától kaptunk választ. Többek között megírták: az áruház ruházati osztályait önkiszolgáló rendszerűvé kívánják átalakítani, s ennek érdekében a szükséges lépéseket — pályázatbenyújtás, tervek készítése stb. — közel egy éve megtették, tehát a késésért a szövetkezetét elmarasztalni méltánytalan volt. Megjegyzésünk: nem vontuk kétségbe, hogy a szövetkezet áruforgalmi főosztálya intézkedéseket tett, — de — sajnos — vásárolni csak megnyitott áruházi osztályon lehet, a vevők számára teljesen közömbös, hogy mióta és mennyit leveleztek, tárgyaltak a szövetkezet illetékesei. A tény maradt: az áruház jelentős része hónapok óta kihasználatlanul áll. Ez pedig a vele foglalkozó szakemberek ötlethiányát jelzi, hiszen bizonyos: a meglévő polcok, pultök felhasználásával, minimális átrendezéssel néhány óra alatt lehetne találni olyan átmeneti megoldást, amilyet a tavaszi, őszi vásárok idején szinte mindenütt látható, de néhány virággal, ülőalkalmatossággal is javítani lehet a helyzeten. Kétségtelen: egy madzaggal lezárni a területet mindenképpen egyszerűbb — de nem a legjobb ötlet. AZ ANGOLTÓL A LENGYELIG Hagy érdeklődés a TIT nyelvtanfolyamain Több mint hétszázan jelentkeztek szeptemberben a TIT idegen nyelvi tanfolyamaira Nyíregyházán. A nyugati nyelvek közt évek óta az angol a legnépszerűbb, a kezdő csoportba már nem is vesznek fel senkit, csakúgy, mint a német kezdő tanfolyamra. A hagyományos, francia mellett idén először oktatnak spanyolt, másodszor tanulhatnak olaszul az , idegen nyelveket kedvelők. Először vették fel a listára a latint, főként a továbbtanulók és a munkájuk során a latint használók kérték felvételüket ebbe a csoportba. A baráti államok nyelvei közt nagy számban oktatják az oroszt, kedvelt a lengyel, viszont kevesen jelentkeztek a szlovák tanfolyamra. Szakmai nyelv tanulását támogatja a TIT a nyíregyházi üzemekben, a konzervgyárban angolt, a mezőgazdasági főiskolán és a HUNGARO- FRUCT-nál oroszt, a papírgyárban és az agrokémiai kutatóállomáson német nyelv- ismeretre tehetnek szert a dolgozók. A tanfolyamokat hetente- kétszer két órában tartják. A gyermekcsoportoknál még szeptember végéig elfogadják a jelentkezését a németet és az oroszt tanulóknak. A felnőttek pedig francia, orosz, spanyol, olasz, lengyel és a szlovák nyelvtanulásra kérhetik felvételüket. Az őszi BNV leglátogatottabb pavilonja a D-csar- nok, ahol 33 külföldi és 31 magyar kiállító több ezer gyermekjátékot mutat be. Felvételeink a szovjet kiállításon készültek a fajátékokról. (E. E. felvételei) YÉGY EGY CSUKASZEMET... II kétszázhatvan éves szabolcsi receptkönyv titkaibél „ .. .Kis Nyulatskának a gjómra ... melyben vágjon megtartozott téj, kivágva és megszárítva, elporítva sáfrá- nyos tejben adva nagyon jó az ideges, álmatlan nyugtalan gyermeknek....” ......Szarvasnak meg égetett és porrá tört Szarvából agj égj késhegjnyit bor eczetbe meg- innya reggelenként, igen hathatós bérférgesség esetén gyermeknek..Reméljük a nyomdai szedésnél nem „javítják” ki mai magyar nyelvre az idézett recepteket, amelyek először jelentek meg nyomtatásban a közelmúltban a megyei múzeum és a vajai múzeumbaráti kör gondozásában. Á „Herbárium" Miről tudósítanak a régi receptek? Ki írta azokat? Milyen gyógyászati vagy egyéb értéket képviselnek? A csaknem három évszázados por letörlését a korabeli levelekről Molnár Mátyás vajai múzeumigazgató kezdte meg négy évVel ezelőtt. Ö hívta fel a figyelmét dr. Fazekas Árpádnak a megye gyógyítási hagyománysát kutató, nyíregyházi főorvosnak, aki alapos munkával kiderítette, hhgy Vay Ádám kuruc generális második felesége, Zay Anna „Herbáriumát”, azaz Füve&könyvét sikerült megmenteni a feledéstől. Zay Anna, aki férjét lengyelországi száműzetésébe is elkísérte, 1712-ben kezdte a „Herbárium” írását, s 1719 körül fejezte be. Szokatlan volt abban az időben, hogy egy nő tollat fog, mentegetőzik is az „Elöljáróbeszédben” hogy Asszony nevét -jfnutatja Lectorának, a midőn '*nemzetüknél szokatlanabb dolog egy alig találtatik ennél, hogy tudniillik Asszony Ember valamit írjon. ..” Szinte mentegetőzik a Füveskönyv megírása miatt, mondván, hogy nem nagyzásból, büszkeségből, vagy a tudósok jogainak kisajátítása miatt írta meg azt, hanem elsősorban a gyermekeinek akart használni vele. Számos forrásból, korabeli híres „doctorok” írásaiból, latin nyelvű füveskönyvekből szedte össze, s recepteket magán vagy háza népén ki-, próbálva hasznosnak találta. Fekete galamb kétfelé vágya Az épségben megmaradt 140 oldalon 470 recept található, elsősorban növényi eredetű gyógyszereket tartalmaz, leírja a gyógynövényekből való gyógyszerkészítést, a hatóanyagok kivonásának módját. Természetesen a korabeli hiedelmek is kiolvashatók a receptekből, főként az állati eredetű „gyógyszerek” ajánlásánál. Néhány kuriózum a sok közül: „a fekete galamb elevenen kétfelé vágva és a fejre kötve hathatós orvosság fejfájás és pestis ellen.” „.. .Négy darab szárnyas egér vagy (másnéven) denevér égetett póréhoz kell keverni nyúlnák porrá égetett farokszőrét és egy késhegynyit hársfavízzel egyött hévévé derékorvosság” nehéz nyavalyákban és szívfájdalmakban. De találunk az ajánlott „gyógyszeralapanyagok” között „Isten tehene nevű bogarat”, rák szemét porrá törve, csukaszemet, csuka fogat, sastojást, vén kos szarvát, pókot, pókhálót, elefántcsontot, fecsketollat, teknős béka fejét... Miből legyen a balzsam? Kozmetikai szerként, arclemosó vízhez „Szűz-Leány tejét”, balzsam készítéséhez kakastaréj vérét ajánlották a korabeli gyógyászok. Ha joggal megmosolyogjuk elsősorban az állati eredetű „gyógyszereket”, mégis örülnünk kell a szabolcsi „szerző" Or- vosságos könyvének, amely jó 260 év után látott napvilágot, orvostörténeti szempontból értékes adatokat megőrizve az utókornak a pestis elleni védekezésről, a sebkezelésről, a hadisérülések gyógyításáról, a kuruc hadsereg egészségügyi ellátásáról. Eddig ugyanis alig voltak szabolcsi adatok a XVI—XVII. századból... RAJTAVESZTETTEK AZ ÜZLETEN Eladták a felesleget Nagy Pál 42 éves és Toma- sovszki Sándor 40 éves nyíregyházi lakosok az Amfora Üveg- Porcelán-Műanyag- nagykereskedel mi V általat nyíregyházi lerakatának árukiszállítói voltak. A dolguk az volt, hogy ha kiszállították az árut a boltoknak, tisztességgel átadják, a szállító- jegyet pedig aláírva, lepecsételve visszavigyék munkahelyükre. Természetesen anyagi felelősséggel tartoztak a rájuk bízott árukért. Ez év február 7-én nagyobb mennyiségű árut vettek át a raktártól, s másnap reggel elindultak széthordani a boltokba. Dél tájban értek a polgári vegyesboltba; s este hatig tartott, míg átadták az árut a boltvezetőnek. Ekkor derült ki, hogy két étkészletnek nincs szállítójegye. To- masovszki méregbe gurult, azt mondta: inkább összetöri, de nem viszi vissza. Nagy Pálnak viszont sokkal jobb ötlete támadt: a közel kétezer forint értékű étkészletet felajánlotta 800 forintért Fazekas Lajosné boltvezetőnek. Az asszony átadta a pénzt, Nagy felét Tomasovszkinak adta és elindulták hazafelé. Másnap reggel Nagy számolt el és a raktárvgzető a szállítólevelek ellenőrzése során felfedezte, hogy két étkészlet szállítójegye nincs aláírva és lebélyegezve, tehát a boltvezető nem igazolta az áru átvételét. Ekkor jött rá Nagy, hogy a szállítólevél előző nap is náluk volt, csak összefogták egy másikkal, s ezért hitték a két étkészletet fölöslegesnek. Nagy szabadságot vett ki, elutazott Polgárra, visszaadta Fazekasáénak a 800 forintot, a boltvezető aláírta és lepecsételte a szállítólevelet és ezzel a dolog elintéződött. Legalábbis ami a dolog anyagi részét illeti. Mert Nagyék ügye tulajdonképpen csak ekkor kezdődött: sikkasztás vétségéért mindhármukat 2000—2000 forint pénzbüntetésre ítélte a bíróság. Az ítélet jogerős. !3 KÉPERNYŐ ELŐTT A különböző televízióknak a Magyar Televízió műsorába iktatott estjein — azt hiszem — mindig sokat nyerhet a magyar néző. Nemcsak válogatott műsorokat láthat, hanem ezek az adások felvillanthatnak több mindent egy nép kultúrájából, történelméből, gondolkodásából, életviteléből, Tartalmas szórakozás, ismeretszerzés keretében közelebb kerülünk annak a népnek a gondolatvilágához. A jobb megismerés a nagyobb megértést is segíti, segítheti. Az NDK televíziójának estje keretében dokumentumfilmet, rövidfilmeket, helyszíni riportot, rajzfilmgt és egy tévéfilmet kapott a magyar néző. Ez utóbbit Heinrich Mann Nehéz élet című regényéből készítette a német televízió stábja, Helmut Schiemann forgató- könyvéből és rendezésében. Számomra teljesen érthetetlen, miért adták az Elcsábíthatok címet a tévéváltozatnak. Ugyanis egyáltalán nem fejezi ki sem a regény, sem a film fő gondolatait. Inkább ravaszdi,- mint hiteles cím, valójában nem sokat mond. Igaz ugyan, hogy a főbb szereplők, Mingo Merten, Kurt Meier, Vicki Bäuerlein jól és könnyen akar élni, az utóbbi kettőt pedig még bűnözésre is csábította ez a könnyű élet. Azonban Marie Lehninget — aki tulajdonképpen a regénynek és a tévéfilmnek is központi alakja — más indítékok mozgatják, tetteit, gondolatait más dolgok motiválják. A tévéfilm a regény Marie Lehning-központúságát érezhetően fellazította, jobban hangsúlyozta Kurt és Vicki alakját. Ez nem ártott sem Heinrich Mann Szellemének, sem a filmnek. Sőt mindkettőt erősítette, mert a társadalomkritikai mondandót emelte meg. Ritkának — sajnos — egyáltalán nem mondható történetet választott dokumentumfilmje (?) tárgyául Pásztor Magdolna. Az idős szülő nem egy esetben csak addig kell gyermekének, amíg ez meg nem kaparintja annak megtakarított, összekuporgatott pénzét. Ravaszsággal, erőszakkal, kíméletlen bánásmóddal igyekeznek megszerezni a pénzt. Ha sikerül, előbb-utóbb csak megtűrt személy lesz a szülő. Némelykor még az se. Az „Őneki meg van bocsátva” című adásban is erről volt szó. Azonban az alcím — Örökbefogadás — megcsalta a nézőt. Szintúgy a műsorfüzetbeli kis ismertető. Örökbefogadásról szó sem volt, mármint arról, hogy az idős nénit „egy érdekes család” vagy bárki is örökbe fogadta volna. Nem egy család, csupán egy korosabb házaspár vette magához, hangsúlyozottan átmeneti időre. Segítségükkel a néni szépen beruházko- dott a saját pénzéből, aztán szépen elhelyezték a szociális otthonban. Ezenkívül pedig a házaspár indítékai sem tisztázódtak. Ez bizony öngól volt. A film készítői rúgták. Nem azt adták, amit ígértek. Seregi István A RÁDIÓ MELLETT Nikoláj Hajtov bolgár író A kutyák c. mai tárgyú hangjátéka egyik rétegében a rosszul, formálisan értelmezett takarékosságról szólt. Ilyenformán: egy bolgár termelőszövetkezet vezetősége elrendeli 9 juhnyáj összesen 18 terelőkutyája számának a felére csökkentését, mert ezzel kutyánként napi 20 deka, évente pedig ennek megfelelő mennyiségű kutyaeledelt takarítanának meg ... Tehát minden nyájtól 1—1 kutyát „likvidálni” kell. Ennek minden áron való végrehajtásával a képtelen határozatot még túl is lihegő brigádvezetőt bízzák meg. A darabbeli két pásztor közül persze egyik sem tudott megválni a kutyájától, nemhogy bármilyen módon közreműködni annak elpusztításában, jóllehet a keserves tépelődésük során — miközben személyes sorsuk — s egyikük (a megcsalt Bibircsók) valóságos tragédiája feltárult — felajánlották egymásnak a kényszerű áldozatot. Ám a likvidálásra egyikük sem vállalkozott. Voltaképpen azonban többről volt szó a hangjátékban, noha ez az egyik történet, drámai csúcsra is emelkedve, véget ért. És kezdődött egy másik, jóval általánosabb érvényű, súlyosabb mondandói ú, s még drámaibb. Csakhogy ezt a kutyahistóriának kellett kirobbantania és felszínre hoznia. (Ezért is volt szükséges a szokatlanul hosszú, szinte befejezetté kerekített első.) Az egyik pásztort, a csúnyasága miatt félszeg Bibircsókot szép felesége éppen a brigádvezetővel csalta. Bibircsók sejtette, sőt tudta ezt, már csak abból is, hogy gyakran irányították munkára a lakóhelyétől távoli körletekbe. S ő tűrte, csakúgy, mint más megaláztatásait. De a kutyalikvidálás erőszakolásával betelt nála a pohár, öregebb, bölcs társa, Nacso biztatására ( ......hát nem mi vagyunk a termelőszövetkezet?”), az értelmetlen parancs megtagadásának kapcsán szemébe vágta a brigádvezetőnek mindazt a becstelenséget, emberi mél- tóságtiprást, amit vele — és munka tekintetében nyilván a szövetkezeti tagsággal is — elkövettek. Drámai összecsapásuk érveit (váltakozó felülkerekedés- sel) késsel és pisztollyal való kölcsönös fenyegetéssel támasztották alá. De végül is nem fegyverrel győzött Bibircsók: az igazság erejével, erkölcsileg törte meg a brigádvezetőt. S a két pásztor — a dráma feszültségét feloldva — bizakodva, igaza tudatában indult le a hegyről a szövetkezeti közgyűlésre. S nemcsak a kutyákért ... A mindvégig figyelemlekötő, érdekes hangjátékot Varga Géza rendezte (az első felében kissé lassú tempóban), kiváló szereposztásban. Páger Antal (Nacso), Szabó Gyula (Bibircsók) Agárdi Gábor (brigádvezető) remekül karakteri- záltak az íróilag jól kimunkált szerepekben. Merkovszky Pál
