Kelet-Magyarország, 1979. szeptember (36. évfolyam, 204-229. szám)
1979-09-16 / 217. szám
1979. szeptember 16. KELET-MASYARORSZÁG 3 Gazdasági jegyzetek Sorrend D olgos nép lakik nálunk, de hiába iparkodnak az emberek, mert gyenge a szövetkezet — hozták fel érvként az egyik községben. Közben arról elfelejtettek szólni, hogy a gyenge gazdálkodásnak többek között az az oka, hogy nem végezték el időben a mezőgazdasági munkákat, többször a rossz minőség miatt kevesebb a bevétel a tervezettnél. Minderről persze a vezetőség is tehet, hiszen a szervezés rajta múlik. Azonban hiába a buzdítás, ha a faluban az őszi csúcsban többet számít a háztáji alma szedése, a dohány törése, mint a közös ugyanolyan jó termése. Korábban az is előfordul, hogy a nagy létszámú tagság ellenére a szomszéd községből napszámosokat kellett fogadni, hogy a fagy érkezése előtt biztonságban legyen a termés. Mit ér így a dolgosság? Eltévesztik a fontossági sorrendet azok, akik előbb csak a maguk kis gazdaságát nézik. Még azt sem veszik figyelembe, hogy a dohányhoz a palántát a tsz-ből kapták, a háztáji permetezését a közös oldotta meg. S ezek után nyilvánvaló, hogy a legjobb akarat ellenére is állandóan a csőd szélén táncol a közös gazdaság, s hovatovább a fejlődés akadálya lesz a csak befelé fordulás a tagság egy részénél. Nem kell túl messzire menni ahhoz sem, hogy ellenpéldát találjunk. Az egyik Szamos menti községben többször volt elnökválasztás, mint zárszámadás. Mire az egyik szakember megismerte a falu határát, addigra vagy helyben kezdték ki, vagy ő jött rá, hogy másutt jobban boldogulhat. S a sok vezető itt is a tagság hozzállására hivatkozott. Hogy ez mégsem így volt, arra második éve szolgáltatnak példát. A gazdaság egyesült a szomszédos jó hírű tszszel. S mit tesz a sors: a nagy gazdaság vezetői azt mondják, hogy a közös munkában legjobban éppen az említett falu lakói veszik a részüket. Az eredménynek pedig a nagyobb jövedelemben, a biztos keresetben van meg a látszatja. Olcsó fogásnak látszik ellentétet szítani tagság és vezetőség között, amikor rosszul mennek a dolgok. A példák viszont éppen -azt bizonyítják, hogy az eredményekhez közös felelősség kell. Olyan vezetés, amelyik reálisan méri fel a lehetőségeket, s ahhoz igazítja a termelést, s olyan tagság, amelyik mindent megtesz a jó célok érdekében. Az igazi termelőszövetkezeti demokrácia éppen abban nyilvánul meg, hogy világosan megmondják egymásnak, hol a hiba, s ehhez igazítják a változtatás lehetőségeit, vagy szükségességét. Maradék nincs B ármennyire jól számolták ki a szabászok a minta elhelyezését az egyik nyíregyházi ruhaipari üzemben, csak maradt valamennyi anyag, amiből már nem lehetett egy női kabátot elkészíteni. Bosszantotta ez a munkásokat és az üzem vezetőit egyaránt, hiszen ha hulladékként, kilós áruban eladták a textilt, nem nagyon nyertek vélj. Aztán jött a javaslat: meg kell próbálni gyermekruhák készítését a maradékból, hátha sikere lesz. A mintadarabok elkészültek, bemutatták azokat a kereskedelemnek. Most már a kedvező választ várják, s azt, hogy a maradék „megszűntetésével” még jobbak legyenek az üzem eredményei. Egy másik, ezúttal vasipari üzemben azzal büszkélkedtek, hogy pontos szállítói a kohóknak. Náluk a vashulladék nem vész kárba, mert gondosan tárolják, átadják a felvásárlónak — s azután mehet a kohóba, ahol újra felhasználják. Sajnos, itt van egy kis szeplő, amitől nem olyan szép a kép. Ugyanis az üzemben enyhén szólva nem áll feladata magaslatán az anyagbeszerzés. így gyakran megesik, hogy az esztergályosok dupla méretű rúdacélból forgácsolnak, bőven keletkezik a hulladék. A hulladékba kerülő anyagok hasznosítása, a még felhasználható értékek megmentése egyre inkább fontossá válik. Csakhogy ennél is az ésszerűség dönt. Ezért nem mindegy, hogy mennyi hulladék keletkezik, milyen módon lehet csökkenteni annak nagyságát. A gyakorlat azokat igazolja, akik körültekintően bánnak az anyaggal, eszközzel a felhasználás során. Erre ösztönzik őket a külső körülmények is, hiszen egyre inkább az lesz a gazdaságos termelés alapja, hogyan tudnak takarékosan bánni anyaggal, géppel, s mi több — az emberrel. Mert a másik tartalék ebben rejlik: olyan elfoglaltságot biztosítani mindenkinek az üzemben, ahol képességei szerint tud dolgozni, a legtöbbet produkálni az üzem javára. S ha itt is elmondhatjuk, hogy nincs „maradék”, csellengő ember, akkor beszélhetünk jó szervezésről, előrelátó munkáról. Lányi Botond N. Dumbadze: , A próba . Valamikor egymás mellett ültünk az utolsó padban. Együtt nyújtogattuk a nyelvünket a tanítóra, aki, háttal nekünk, írt valamit a táblára. S ha közeledett az ősz, együtt pótvizsgáztunk. Ennek bizony jó tizenöt éve. Azóta nem láttuk egymást. S most, izgatottságomat visszafojtva kapaszkodom a harmadik emeletre... Vajon rám- ismer-e? Jó erősen megnyomtam a villanycsengő gombját. — Hogy száradna el a kezed, te átkozott! Mikor érem már el, hogy nem lármázod fel az egész lakást! — hallatszott belülről. Zavaromban belevörösödve, zsebre dugott kézzel álltam. Nyolc év körüli szőke kislány nyitott aj tót. — Hugraz Amatidze itt lakik? _ — O a papám. — Szervusz, kislányom. Én Sota bácsi vagyok. Apukád barátja. — Tessék bejönni... Mamuka! Sota bácsi van itt, a papa barátja! — kiáltotta oda a kislány valakinek, engem pedig bevezetett a szobába. Hatéves forma, fülig tintás pöttöm legényke nyargalt felém. — A szüléitek itthon vannak? — Nincsenek. De nemso- • kára megjönnek. — Hát ti mit csináltok? — Papást-mamást játszunk. Én vagyok a papa, Mzija meg a mama — magyarázta Mamuka. Q Äfill* gm kiimAnunt Immár két hete szedik a burgonyát a szabolcsbáka-anarcsi Egyesült Búzakalász O DUrgOnyaT. Termelőszövetkezet földjein. Az NDK-kombájnok által felszedett termést a szabolcs- bákai hűtőtárolóba szállítják válogatás után. Képünkön: halad a kombájn... Iskolások tallóznak... Válogatják a burgonyát. (Mikita Viktor felvételei) Ragaszkodás Levelekhez » Hz emberek este hazamennek Leveleken a község központjától bő 2 kilométerre van az állomás. A hétköznap délelőtt csupa fény, de hihetném: kísértetfaluban járok. Ember sehol. Leeresztett redőnyü házak jelzik: a gazda nincs itthon. Kínálkozó hasonlat: a falu olyan, mint egy-egy modern lakótelep hétköznap délelőttökön. Hat munkásbusz vitte reggel az embereket, de sokan mennek vonattal is. Ingázó falu? Átmeneti ^létforma? Szinte csodálatosan tiszták a porták, levert va- kolatú házat se látni. Az egyik ház előtt lécek védenek egy diófacsemetét. Aki diófát ültet, hisz a maradan- dóságban, kötődik földhöz, helyhez, és az utódoknak remélik a termést. Hétköznap van, de nagyon sok ház előtt sepreít az út. Levelek szereti önmagát. Minden tizedik — Levelek, Magy és Besenyőd — javít ki Lengyel Miklós tanácselnök, amikor Leveleket dicsérem. — Közös tanácsunk van és nehéz lenne szétválasztani a gondokat. A három faluból tavaly majdnem kilencszáz eljáró dolgozónk volt. Ma sincs kevesebb. Csak innen, Levelekről is eljárnak vagy két- száznyolcvanan. — Ez több, mint minden tizedik ember? — Itt a faluban csak a termelőszövetkezet van, máshol elhelyezkedni sem. lehet. Sok az olyan eljáró, aki már mint bejáró szerzett szakmát. Jó néhányan tíz évek óta járnak. Hogy mennyire végleges életforma ez, arra jó példa: idén például 35 család épít, de volt olyan év, hogy negyvenötén építkeztek. Korszerűtlen, régi ház alig van. — Az ingázó reggel buszra vagy vonatra ül és csak az este hozza őket haza. Nem veszti-e el őket a falu? Nem lesznek-e idegen testté a községben, hiszen sokan lehetnek közöttük, akik a munkahelyükön, az üzemben kiváló társadalmi munkások, értékes emberek, de ezt a falu még csak nem is tudja róluk? — Tavaly a' végrehajtó bizottságunk tárgyalt erről, és idén is napirendre kerül. Végeztünk egy felmérést, hogyan élnek ezek az emberek. Nos, nálunk a képlet az, hogy a férj ingázik, az asszony a termelőszövetkezetben dolgozik. A vegyes jövedelmű családok életszínvonala magasabb. A falutól való elszakadás? A családok kötődésen termelőszövetkezethez kizárja ezt. Nézze meg a portákat: dohány szárad, halomban állnak az almásládák. Az eljárók gazdálkodnak is. Más dolog, hogy éppen ezért nehezen mozgósíthatóak egy- egy kulturális rendezvényre. A KISZ az elért már valamit, de nem csak fiatalokról van szó. A falugyűlésekre, tanácstagi beszámolókra eljárnak ezek az emberek, és hadd mondjak egy példát: most bölcsődét építünk. A Kemév- től egy egész brigád jött társadalmi munkát végezni. Még a művezetőjüket is elhozták. nedig az nem is idevaló. A kultúra az már nehezebb . . . „Beszállnak az ingázók is...11 Az épülő bölcsődénél, szeretnénk, ha januárra kész lenne, besenyődi kőművesek dolgoztak. Köztük ingázók is, akik szabadságon vannak. Hívták őket, jöttek. A tanács elnöke korábban azt mondta, hogy szegény lehet egy falu. de ha évről évre születik valami ott, akkor jó hangulatú falu marad. Itt is kellenének utak, szeretnének gyógyszer- tárat, a VI. ötéves tervben remélik a törpe vízmüvet. Nem a gond kevés, hanem például az új bölcsőde öröme elég a gondok ellen. Dudás János, a termelőszövetkezet párttitkára és Juhász János, a téesz leveleki szervezetének titkára kétféleképpen mondták az eljárókról ugyanazt: — Minden családból van nálunk valaki. Mi segítjük a háztájit, de ezért elvárjuk, hogy amikor nagyon sok a munka, akkor a családok segítsenek nekünk. Van, aki a szabadságát is erre spórolja... — Tervezzük, hogy az Elekterfém Ipari Szövetkezet létesít itt egy kis tekercselőüzemet. Hatvan-hetven embernek, de ezzel sem embereket akarunk hazahozni, hanem folyamatos munkát szeretnénk teremteni a tagjainknak. Csak néha van hiány emberekben, de akkor beszállnak az ingázók is. Nem is lehetne másként. És hogy mit tudunk róluk? Többet, mint városban a szomszédok tudnak egymásról. Bejárók klubja? Levelek kultúrházát nagyközségek is megirigyelhetnék. Ez a kultúrház gyakran üres. Miterkó Jánosné, a nem régen kinevezett kultúr- házvezető mondta: — Sok tervünk van, de van egy nagy álmom is. Éppen, mert a bejáró életforma végleges, én az ingázóknak szeretnék egy klubot. Itt. Rex- asztallal, tekepályával, kólával. Az MHSZ segítene a céllövőbódét felállítani. Előbb nem valami nagyon kötött dologra gondolok én, hanem egy olyan helyre, ahol az emberek jól érzik magukat. Jó, játszanak, de beszélgetnek is. Foglalkozás^ találkozna foglalkozással, nagyüzemi tapasztalat kis műhelyek gondjával. Egy ilyesmiből fórum lehetne ... Lesz-e Leveleken bejáróklub? Nem tudom. Tény, hogy az üzemek a városban kísérleteznek ilyennel. Meg kellene kísérelni, hogy nem lenne-e hasznosabb, ha azokat a falusi kultúrházakat segítenék, ahonnét sok dolgozójuk van? A kis kultúrház filléres gondokkal küzd, az üzem viszont munkásai jó érzésén nyerné meg azt, amit esetleg áldoz. Nem járt út ez, de járható lehet. Leveleken és mindenütt, ahová sokan járnak haza. Bartha Gábor — Játsszatok csak tovább, gyerekek, mintha itt sem lennék — mondtam. Leültem egy székre és rágyújtottam. „Kíváncsi vagyok, hogyan él Nugrav — morfondíroztam. Milyen a sora, boldog-e?” Merengésemből éles gyerekhang riasztott fel. — Hé, asszony! Mi lesz ma ebédre?! — Ügy hangzott, mintha utánozna valakit. — Egy rossebb a bendőd- be! Megmondanád, miből készítsek ebédet, mikor egy büdös vas sincs a háznál! — A nyelved, asszony, a nyelved! Ügy beszélsz, mint egy piaci kofa. — Könnyű neked. Bemész a vendéglőbe, telezabálod magad... Én meg... Kivert a veríték. — Hol csavarogtál az éjjel? Beszélj! — kiáltotta Mzija csípőre tett kézzel. — Mi közöd hozzá! — Ááá, semmi közöm hozzá! Na. majd adok én neked nők után mászkálni! — Megőrültél? — Elég volt! Torkig vagyok veled! Vedd tudomásul, még ma hazamegyek a mamához! És viszem a gyerekeket is! — A gverekekhez nem nyúlsz, megértetted? Te mehetsz. amerre látsz! — Még mit. nem! — A fiút itthagyod! — Nem. és punktum! — ordította Mzija. — Azt mondtam, a fiút itthagyod, különben... Mamuka felkapott egy párnát és Mzijához vágta. — Hogy merészelsz, te szemét! — visította Mzija, és akkorát csapott öklével az öcs- cse fejére, hogy annak kicsordult a könnye. Közéjük ugrottam. hogy szétválasszam őket: — Szégyeljétek magatokat! Hát miféle játék ez?! — Eressz el, Nyina! — vicsorított rám Mzija. — Ti, szomszédok nem tudjátok, micsoda gané alak ez! Kiszívta már a vérem az átkozott! Nézd meg, mi lett belőlem! — tárta szét két pici karját. — Ne higgyj ennek a boszorkánynak! — fordult hozzám rimánkodva Mamuka. — Elhallgassatok! — ordítottam rájuk, önuralmam veszítve. A gyerekek rémülten meredtek rám. Aztán megfogadtattam mindkettejükkel, hogy soha többé nem játszanak papás-mamást. majd kitámolyogtam az utcára. ..Amint látom, ugyancsak zajlik az élet a barátomnál!” — gondoltam útközben, visz- szaemlékezve Mzijára és Ma- mukára. akik a szemem előtt próbálták el egy jövendő családi dráma a jóég tudja melyik felvonását. Ford.: Antal Miklós Á plusz A faipari üzem ifjú mérnöknője Drezdában folytatta tanulmányait. Azt nem állítja, hogy az ott megszerzett tudás különb, mintha a mi nagy hírű soproni egyetemünkön tanult volna, de egy pluszt mindenképpen a külhoni diploma bevételi oldalára írhat: a biztos nyelvtudást. Azonban a mérnöknő szavaiból pontosan az derült ki, hogy munkahelyén erre a többletre tartanak igényt a legkevésbé. Igaz, az üzemnek ma még nincsenek a német nyelvterületbe tartozó partnerei, így közvetlen kapcsolataik sincsenek az ottani gyárakkal, az ottani piaccal, egyelőre tehát nem szükséges bárkit, is hivatalos megbízatással ezekre a tájakra küldeni. Ez így rendben is van, mondhatnánk, de ha jobban végiggondoljuk a dolgokat, arra kell rájönnünk, hogy hibás az érvelés, többek között azért, mert egy ország hasonló iparával, üzemeivel, termékeivel, technológiájával, munka- módszereivel megismerkedni nem akkor szükséges, amikor már partneri viszonyra léptünk vele. Nem fölösleges külföldi utakra van szükség, habár egy lipcsei vásáron közpénzen és természetesen szakértő szemmel körülnézni nem mondható felesleges kiadásnak. De, ha már erre a példaként említett faipari üzemben sor nem került, nem ártana megnézni, miként is lehet hasznosítani a nyelvtudást. Igaz, a külhoni szakfolyóiratok beszerzése sem két fillérbe kerül, de gondos tanulmányozásuk esetenként nagyon is hasznos lehet, a ráfordított idő nem minősíthető fölöslegesnek. Sőt, nem csak a szakcikkekből okulhat, aki olvassa, hanem a hirdetésekből is. Gyakran lehet új, esetleg nem is drága berendezésekről, nehezen beszerezhető alkatrészekről tudomást szerezni, a hirdetett új termékek pedig, ötlettel szolgálhatnak. A fiatal mérnöknő. amikor beszélgettünk, nem a külföldi utakat hiányolta, csupán azt kifogásolta, hogy alig figyelnek fel a nyelvismeret ilyen irányú felhasználásában rejlő lehetőségekre, a kis befektetést esetleg nagy haszonnal kamatoztató ismeretek ilyen megszerzésére. S. Z.
