Kelet-Magyarország, 1979. szeptember (36. évfolyam, 204-229. szám)

1979-09-16 / 217. szám

4 KELET-MAGYARORSZÁG 1979. szeptember 16. A HÉT ESEMÉNYEI CÍMSZAVAKBAN HÉTFŐ: Vance és Dobrinyin a Szovjetunió kubai jelentéseiről tár­gyalt Washingtonban — Londonban megnyílt a Zimbabwe— Rhodesia értekezlet KEDD: Meghalt Agostinho Neto angolai államfő — Koszigin—Men- gisztu találkozó Addisz-Abebában SZERDA: Carter elnök különmegbizottjának izraeli megbeszélései a palesztin önkormányzatról — Jelentések a vietnami határ mentén tapasztalható újabb kínai 'katonai előkészületekről CSÜTÖRTÖK: Jasszer Arafat hivatalos látogatása Madridban — Iránban bejelentik, hogy az új alkotmány szerint vallási ve­zető lesz az államfő O Mikor ismeri el Wa­shington a PFSZ-t? A Palesztin Felszabadítási Szervezet de facto elismerése Washington által már akkor is megtörtént, ha Carter el­nök az izraeli Lobby nyomá­sára kénytelen volt megválni Andrew Young ENSZ-képvi- selőtől, attól az embertől, aki­nek pedig a néger választók millióinak voksát köszönhet­te. PÉNTEK: A bomlás jelei mutatkoznak a Londonban tárgyaló rho- desiai delegációban SZOMBAT: Pham Vang Dong vietnami miniszterelnök, aki pénte­ken érkezett Nicaraguába, megkezdte hivatalos tárgyalásait — New Yorkban bejelentették, hogy kedden megnyílik az ENSZ közgyűlés 34. ülésszaka. Á hét három kérdése Mi lesz Neto góléban? után An­Agostinho Neto halálával pótolhatatlan veszteség érte az angolai népet, Afrikát és az egész haladó világot. Ne- tónak nagy része volt abban, hogy Angola 1975. november 11-én elnyerte függetlenségét, s az országnak ő lett az első elnöke, két évvel később az ő kezdeményezésére alakult meg az MPLA-Munkapárt, amely meghirdette a szocia­lista orientációjú társadalom felépítésének programját. A független Angola első kormánya üres kincstárt, fel­perzselt országot örökölt, írás- tudatlan, éhező milliókkal. A külső és belső reakció a nép­hatalom megdöntésével pró­bálkozott, 1977. május 27-én ellenforradalmi puccsot rob­bantottak ki Luandában. Zai­réből az FNLA, Dél-Afrikából az Unita zsoldosai támadták az országot. E nehézségeken is úrrá kel­lett lenni az ország újjáépí­tésének első óráiban. Az első lépések közé tartozott az or­szág természeti kincseinek ál­lamosítása, a földreform, az oktatás és az egészségügy megszervezése. Az ország ve­zetése bölcs előrelátással és körültekintéssel szervezte a nemzetközi kapcsolatokat. A szocialista országokra, min­denekelőtt a Szovjetunióra és Kubára támaszkodva rendez­te viszonyát a szomszédos Zairével, megállapodásra ju­tott az olajat kitermelő ame­rikai, a gyémántbányákat ke­zelő belga és más nyugati cé­gekkel, gazdasági együttmű­ködést ajánlott a volt gyar­mattartó, Portugáliának. Az MPLA-Munkapárt KB Politikai Bizottsága a Neto halálát követő első ülésen el­határozta: következetesen ha­ladnak a megkezdett úton. A párt kongresszusán hozott ha­tározatoknak megfelelően folytatják Angolában a szo­cialista társadalom építését, fejlesztik kapcsolataikat a Szovjetunióval, a Neto által aláírt barátsági és együttmű­ködési szerződés alapján. Az új típusú társadalom és a gazdaság újjáépítésével pél­dát kívánnak mutatni az af­rikai kontinens valamennyi népének. szerint Kubában 2—3 ezer főnyi szovjet katonai egység állomásozik, páncélosokkal és tüzérséggel ellátott, gyorsan mozgó alakulatokba szervez­ve. A szenátor szerint ez fe­nyegetést jelent az Egyesült Államok biztonságára nézve és azonnali vizsgálatot, illet­ve a Szovjetunióval szembeni hatékony lépéseket követel. Washingtoni politikai meg­figyelők körében eleve kétke­déssel fogadták a hírt, s azt a logikusnak tűnő kérdést tet­ték fel, miként lehetséges, hogy a Cl A által állandóan nagyítóval vizsgált Kuba te­rületén éppen most és „várat­lanul” fedezték fel a szovjet katonák jelenlétét. A kérdés­re az amerikai sajtó adta meg a választ. A Washington Post kommentátora szerint a „ku­bai kérdés” felmelegítő akció­ra Frank Churchnek és a SALT—II. megállapodás el­lenzőinek volt szüksége. A szenátornak ugyanis nehézsé­gei támadtak az újraválasz­tása miatt. Ellenfelei a ha­gyományos konzervatív Idaho államban „a szovjetek előtti meghátrálással” vádolták a szerződést. A megbuktatás ve­szélyétől megrettent Church a kubai ügy kirobbantásával válaszolt szélsőjobboldali bí­rálóinak. A tét tehát a SALT—II. ra­tifikálása. A megállapodás amerikai ellenfelei már ki­fogytak megalapozatlan ér­veikből is, amikor ölükbe hul­lott az újabb érv: a szovjetek kubai jelenlétével kell ösz- szekapcsolni a SALT ratifiká­lását. A Pravda megállapítja: 17 éve működnek katonai ta­nácsadók Kubában. Létszá­muk és funkciójuk az utóbbi években nem változott. Alig­ha véletlen, hogy a washing­toni propaganda-gépezet ép­pen akkor lépett működésbe, amikor Havannába tanács­koztak az el nem kötelezett országok állam- és kormány­fői; s a „kubai kérdést” újabb eszközként igyekeznek fel­használni a SALT ratifikálá­sának halogatására. Tekintsünk el most az em­lített esemény hátterének új­bóli felidézésétől, maradjunk a puszta tényéknél. Ezek kö­zül is mindenekelőtt azt kell az olvasók figyelmébe aján­lanunk, hogy Young és a PFSZ ENSZ-megfigyelőjének találkozóját megelőzte egy másik. Nevezetesen a bécsi amerikai nagykövet megbe­szélése a PFSZ egyik magas rangú képviselőjével. Noha erről is azt állították, hogy az „véletlen volt” s nem esett rajta szó semmilyen komoly dologról. Megfigyelők nem mulasztották el emlékeztetni rá, hogy arra olyan időpont­ban került sor, amikor már nyilvánvaló volt, hogy Jasszer Arafat Bécsben találkozik a Szocialista Internacionálé két neves személyiségével, Bruno Kreiskyvel és Willy Brandttal. Amikor e sorok íródtak, a PFSZ elnöke éppen Suarez spanyol miniszterelnökkel tárgyal Madridban. A közel­múltban az NSZK egyik kor­mányzó pártjának, az FDP- nek a megbízottja pedig nyolcpontos rendezési tervet terjesztett elő a PFSZ-nek Bejrutban, arról nem is szól­va, hogy a szervezetnek ma már legalább száz fővárosban működnek képviselői. Az Egyesült Államok kormánya tehát azon kevesek közé tar­tozik, akik jogilag még nem ismerték el a szervezetet. Washington ugyanakkor nem is akadályozta meg, hogy dip­lomatái tárgyaljanak képvi­selőivel, méghozzá nem ki­sebb kérdésről, mint a Palesz­tinái önállóságról. Ez volt a témája egyébként az elnök különmegbizottja, Robert Strauss és a PFSZ-t támoga­tó betlehemi polgármester mi­napi megbészélésének is. Mindent e^bevetVé1: ha a vezető tőkés országok köré­ben is ma már többé-kevésbé egyenlő félként kezelik a Pa­lesztinái Felszabadítási Szer­vezetet és Washington is tár­gyalni kényszerül képviselői­vel, akkor csupán idő kérdé­se és bizonyos diplomáciai fejlemények függvénye, hogy mikor következik be a de ju­re, azaz a teljes elismerés. Kanyó András Takarékoskodtak az építők © Kinek jó az Egyesült Államokban a kubai szovjet jelenlét vitája? Hétfőn késő esti órákban Washingtonban találkozóra került sor Cyrus Vance ame­rikai külügyminiszter és Dob­rinyin szovjet nagykövet kö­zött. A megbeszéléseken azokról a jelentésekről volt szó, amelyek szovjet harci egységeket feltételeznek Ku­bában. Az erről szóló hírt a múlt héten Frank Church, a szená­tus külügyi bizottságának el­nöke dobta be a köztudatba. Azt állította, hogy a legfris­sebb hírszerzői jelentések és a műholdas felderítés adatai (Folytatás az 1. oldalról) A Szabolcs-Szatmár megyei Építő és Szerelő Vállalat dol­gozói mintegy 15 százalékos megtakarítást értek el a leg­fontosabb építőanyagokból: téglából, mészből és cement­ből. A téglát szinte kizárólag raklapon szállítják az épít­kezések színhelyére és ezzel sokkal kevesebb a törött, se­lejtes tégla. Nyíregyházán és körzetében megszűntették a kisebb kézi betonkeveréseket. A központi betonkeverő üzemből látják el a nyíregy­házi és a 15 km-es körzet­ben folyó építkezéseket. Ez­zel sikerült elérni a figyelem­re méltó cementmegtakarí­tást. Az Épszer dolgozói le­mondtak az import kenőolaj felhasználásáról, csak hazai kenőolajat használnak fel. Szakemberek kísérik figye­lemmel a gépkocsik fogyasz­tását, a túlfogyasztó gépko­csikat azonnal megjavítják. Az elektromos árammal mű­ködő gépeknél ellenőrző mé­réseket végeztek, s ahol kel­lett, intézkedtek, hogy az üresjárat a minimálisra csök­kenjen. Mind a három építőipari vállalat csatlakozott a XII. pártkongresszus és hazánk felszabadulásának 35. évfor­dulója tiszteletére hirdetett munkaversenyhez. A felaján­lások között újabb vállalások is szerepelnek. (n. 1.) Hajómalom és tutaj 10. Magányosan halad csóna­kunk a vizen. Csupán percek­re népesül be a folyó, amíg a Tisza-túra kajakjai és de­póhajói elhagynak minket. Aztán újra egyedül Kisvar- sány magasságában járha­tunk. A falunál, mely oly híres volt egykor arról, hogy hajók sokasága készült ide, s kötött ki a parton. Vásáros- namény kikötőjének számí­tott, ahol Kubinyi Ignácnak két kőre járó szélmalma volt, két szeszgyár főzte a pálin­kát, s évente, mai pénzben számítva, hárommillió forint értékű fát rakodtak ki, s vit­tek el a fuvarosok. Ma már nyoma sincs ennek, mint ahogy a hajdanvolt híres ha­józás is hiányzik. Lapozza fel az ember a ré­gi iratokat, vagy hallgassa az emlékezéseket, minduntalan a tiszai hajózásról hall. Ti- szabecsen és Milotán mesé­lik: dióshajók mentek innen egészen Szegedig, s hozták visszafelé az árut. Metszetek tanúsítják, sokfelé a part menti erdőket kivágták, hogy vontatni tudják ár el­lenében a dereglyéket, don­gahajókat, őrlőhajókat. A tarpaiak arra büszkék, hogy világgal való kapcsolatuk út­ja a Tisza volt, ezen indultak vásárokra az itteniek, s hoz­tak hírt, korszerű gondolatot visszáruként. A kemecseiek hajdanán a nagy halzsákmányt hajóra rakva vitték Erdélybe. A gyékényt, a hal egy részét vi­szont a Bodrogon is felszállí- tották, Patakra. A Kárpátok­ból is bőven áramlott erre anyag. A nyírbátori ferences rendfőnök, Kelemen Didák 1719-ben Károlyi Sándor grófnak írt levelében köszö­ni meg a deszkát és meszet, melyet a hajók Olcsváig szál­lítottak. De vízi úton érkezett a kő a kemecsei templom­hoz, és Királyhelmecről a kő a kéki kutak építéséhez. Egy régi rendelet, amely 1723-ban kelt, és a CXXII. számot viselte, sürgette a só- szállítás-meggyorsítás érde­kében a sok kanyar átvágá­sát, az akadályozó zátonyok eltüntetését. 1751-ben a XIV. törvény elrendeli a malom­gátak szétbontását, a kanya­rulatok tisztogatását, mert azok nehezítik a hajózást, a tutajok útját. Egy paszabi bácsi még em­lékszik arra, hogy 1919-ben is úgy érkezett a só a berceli partra, hogy hajóról rakod­tak. A tutaj emléke is élő. Ez a fajta hajózás a hegyek fá­ját szállította, emberemlé­kezet óta. Kikötőjük volt Zá­honyban, Szabolcsveresmar- ton, Tiszabercelen. Tiszaber- celen egyébként 1938-ban még rakodtak gabonahajót, mely a környék áruját szál­lította. Volt tehát teher- és sze­mélyszállítás, indultak a ha­jók, tutajok. S hogy ez ter­mészetes volt, arra jó példa, hogy Széchenyi István is ha­jón érkezett Tokajba, hogy a folyamszabályozásról tár­gyaljon Paleocapa mesterrel. Hajója, a Pannónia éppen Tiszabercelnél futott egy fa­rönknek, és sérült meg, úgy hogy az eset még sürgetőb­ben vetette fel a víz rende­zésének ügyét. A víz mentiek mesélik, hogy ezen a részen a hálókötés helyett a sólopás volt a virtus jele, s bizony a csúfolódó legények a tót tu- tajosokat is megtréfálták, ha úgy hozta a sor. A vízi út kihasználása te­hát hozzá tartozott a minden­napokhoz. Természetes volt, adott, s az ember mióta isme­ri a csónak- és hajókészítés titkát, sosem mellőzte a víz kínálta lehetőséget. Szabolcs vármegye gazdaságföldrajzi monográfiájában nyilván ez okból írta 1913-ban Kemény György: „Mindenesetre sze­rencsés volna vármegyénkre a Tisza felső részének hajóz­hatóvá tétele, ez nemcsak a miénk, de a szomszédos vár­megyék gazdasági fellendü­lését is igen nagymértékben előmozdítaná”. A lehetőség csábítása még a mi időnkben is megmozgatta az elméket. Ibrányban 1945-ben úgy dön­töttek : hajógyárat alapíta­nak. Felállítottak egy Hof- fer-traktort, rákötöttek egy gattert, s munkához kezdtek. Mint elmondták azzal a cél­lal, hogy hajóik Aknaszlati- náról szállítják majd a sót, ami abban az időben ugyan­csak hiányzott. Ha végignézzük víz menti községeinket, látható: ott mindig gyorsabb volt a fej­lődés, mint másutt. Fatele­pek, gyárak, szeszfőzdék, malmok, javítóműhelyek épültek sorra-rendre, az ér­kező áru, a fuvarozás, a ra­kodás és javítás sokaknak adott kenyeret. A vásárosna- ményiak nem is tagadják: településük gyors fejlődésé­nek oka volt a közút és vízi út találkozása. Százhúsz év alatt megtízszereződött a la­kosság is, s ezen az alapon jött létre a Tisza mente egyik fontos városa. Hej, ha újra idáig vezetne a hajóút! — só­hajtanak, s ebben a mondat­ban benne van a hajózás fon­tosságának jó ismerete. Csónakunkkal lassan löpö- cölünk lefelé a folyón. Ráis­merünk olvasmányaink szín­helyére. Arra a partszakasz­ra, ahol a múlt században úgy akarták átvágni a Tiszát, hogy Szabolcsveresmarttóí egyenesen folyjék nyugat felé. Vagy a tiszateleki part­részre, ahová 1935-ben kikö­tőt álmodtak a helyiek. A Rétköz menti vidékre, ahol az emberek úgy hozzászok­tak a vizen való közlekedés­hez, hogy télen is korcsolyá­val jártak, sőt mi több, a diákok ezzel mentek Patakig. Hová lettek a régi donga­hajók, a hajómalmok, a csa­varlapátosak, a gőzzel, ké- sőbbb motorral hajtottak? Joggal kerültek ki a közle­kedésből, de sajnos, helyet­tük késik az új. Eltűntek a tutajok is. 1966-ban ment el az utolsó, az is csupán búcsú­ként. Amolyan bemutató volt, nos így jártak hajdana fások. Azóta legfeljebb vál­lalkozó kedvű diákok ácsol­nak gumicsónakra, szigorú vízrendészeti szabályok sze­rint egyet-egyet, hogy kipró-' hálják: milyen is volt ez a hajóféle. A rég; tiszai hajó­zás emlékeit őrzi tehát né­hány öreg, sok-sok könyv, s a szakirodalom. Míg így me­rengünk a múlt hajózásán, valahonnan mögülünk, még eléggé messziről, felbúg egy hajó dudája, öt rövidet je­lez. Int: csónakunkkal hú­zódjunk a bal part felé, mert így tud csak előzni. Húzzuk evezőinket, kikerüljük az utunkba kerülő lángokat, visszaforgókat, s beállunk az irányba. Az uszály utolér. A kormányállásból kiint a ve­zető. Hatalmas hullámok kelnek nyomán, pedig mo­torját szinte leállította. Me­rőlegesen fordulunk rá a hullámra. Csónakunkat emelgeti, loccsan a testen a víz. Talán tudott gondolataink­ról? Azért jött, hogy meg­nyugtasson: ma is van hajó a Tiszán. (Folytatjuk) Elhúz mellettünk a Tisza-túra. (A szerző felvétele) j-y^T[ I -7J >X«] CSÓNAKKAL A TISZÁN BÜRGET LAJOS ÉS SPEIDL ZOLTÁN RIPORTSOROZATA

Next

/
Thumbnails
Contents