Kelet-Magyarország, 1979. szeptember (36. évfolyam, 204-229. szám)
1979-09-15 / 216. szám
1979. szeptember 15. KELET-MAGYARORSZÁG 3 Jegyzetek Tavaly szeptemberben szakemberek elemezték és készítették elő a minőségi bérezési rendszer kiterjesztésének lehetőségeit a nyírbátori növényolajgyárban. Ennek lett az eredménye, hogy ma már az üzem dolgozóinak egyharmada, csaknem 200 ember teljesítményben dolgozik. Egy esztendő alatt a teljesítménybérben ledolgozott órák száma 115 ezerről 167 és fél ezerre növekedett. Ez plusz 52 500 órát jelent. Ennyi idő alatt nem jelentéktelen ez az óraszám-növekedés. Különösen akkor figyelemre méltó, ha azt is tudjuk, hogy éppen a minőségi bérezés kiterjesztésének eredményeként több terméket és jobb minőségben állítottak elő. Több még a beszéd, kevesebb a tett több üzemben á szocialista bérezési elvek érvényesítésében. Abban, hogy a minőség javításának, az erre való ösztönzésnek egyik fontos módszere a minőségi bérezési formák kiterjesztése. Jó lenne, ha másutt is követnék a nyírbátoriak példáját, akiknek a termékei ■— a mosószerek — elismert márkák, keresett cikkek. Titka a minőség óvásának az is, hogy itt gondot fordítanak a jó munka elismerésére, ösztönzésére. Itt nemcsak megfogalmazta a pártszervezet a szocialista bérezésre ösztönzés fontosságát, hanem figyelemmel is kíséri: hogyan valósítja meg azt a gazdasági vezetés. Védnökség Dicséretes kezdeményezés született a HAFE nyíregyházi 2-es számú gyárában. KlSZ-szerve- zetek vállaltak védnökséget a szovjet exportra gyártott kon ve j örökért. Céljuk az, hogy a gome- li gyár konvejor rendszerének beruházásához kiváló minőségben és a részhatáridők megtartásával is biztosítják a szükséges berendezéseket. Védnökségi délutánokat szerveznek. Ennek keretében 2 ezer társadalmi munkaórát ajánlottak fel, hogy a gyártmányokat a kitűzött határidőkre szállíthassa a gyár. Vállalásaik teljesítését szolgálják az FMKT-ban készített szakdolgozatok is, amelyekből a leghasznosabb újításokat, ésszerűsítéseket alkalmazták a termelésben. Minden KISZ- alapszervezet sajátos feladatot kapott. Remélhető, hogy a kezdeményezés sikerrel jár, mert a védnökségben kitűzött célok megvalósításának a feltételeit a gazdasági és a pártvezetés igyekszik rrifegteremteni. F. K. Kiváló cigány munkások a műhelyben Á két Káté TIZENEGYEN VANNAK, AKÁR EGY FOCICSAPAT. SPORTNYELVEN SZÖLVA JÓL FOCIZNAK, IDÉN KAPTÁK MEG A VÁLLALAT KIVÁLÓ BRIGÁDJA CÍMET. A BRIGÁDOT EGY ÜGYES KEZŰ CIGÁNY SZAKMUNKÁS, KÁTÉ ZOLTÁN VEZETTE SIKERRE. MUTATJÁK, HOGY Ő AZ, A ZÖMÖK EMBER, AKI AZ IDŐ MÚLÁSÁVAL ENYHE KIS POCAKOT ERESZTETT. A MUTATÁSRA, PONTOSABBAN A BEMUTATÁSRA AZÉRT VAN SZÜKSÉG, MERT PÁR MÉTERREL ODÉBB EGY MÁSIK KREOL BÖRÜ FÉRFI SZORGOSKODIK: KÁTÉ LAJOS. Külföldre termelnek A Nyíregyházi MEZŐGÉP Vállalat törzsgyárának kiváló brigádvezetője magyarázza: kádak és dobok készülnek itt külföldi konzervgyáraknak. Hozzáteszi: saválló, drága importból származó fémmel dolgoznak. Vigyáznak a pontos szabásra, a minőségre, mert ismerik a közgazdasági alaptörvényt: az a jó, ha az exportért többet kapunk, mint amennyit az importért fizetnünk kell. A nyíregyházi gyárban idén először ítélték oda a Vállalat Kiváló Brigádja címet. Pont egy olyan brigádnak, amelyben két cigányember is dolgozik. A döntés egyhangú volt, mondják, a háttérben sem „morogtak” az emberek. Ki is tulajdonképpen ez a népszerű Káté Zoli? Az az ember, aki csaknem két évtizede ezen a helyen formálja a vasat, otthon, a környezetében meg formálja az embereket. Szervezőkészségének köszönheti, hogy brigádvezető lett. Szakmai tudásának, hogy csoport- vezető. Elvhűsége, egész emberi magatartása került a mérlegre, amikor a 3. sz. pártalapszervezetben vezetőségi tagnak választották. Géplakatos a mestersége, a hegesztő szakmáról október elején szerez bizonyítványt. — Brigádunkban majdnem mindenkinek két szakmája van. Így aztán szinte valamennyi vasasmunkával meg tudunk birkózni. Néha szó szerint birkózunk a vassal, hogy jó legyen a minőség és kevés a hulladék. A vascsövek szabdalásánál például pluszmunkát kell végeznünk, de megéri. Idén az eltelt bő nyolc hónap alatt 35 mázsa vascsövet takarított meg brigádunk. Háromszor kaptuk meg az aranykoszorús brikása. Két gyermeke iskolába jár, ezért jövőre egy újabb szobával toldják meg otthonukat. — Én magam is kijártam a nyolc osztályt, úgy jöttem a MEZÖGÉP-hez 13 évvel ezelőtt. Segédmunkásként kezdtem, aztán a munka mellett a 110-es szakmunkás- képzőben megszereztem a géplakatos szakmát. Idén júliusban hegesztő szakmából vizsgáztam. Büszkén mondhatom, hogy a műhelyben bármilyen melót rám lehet bízni. Megkaptam a Kiváló Dolgozó kitüntetést, kiváló munkát akarok kiadni a kezem alól. Otthon két újságot járatok, olvasgatok, hogy be tudjak kapcsolódni a beszélgetésekbe. Demecserből négyen járunk be vonattal, legtöbbet együtt jövünk egészen a műhelyig. Jól megértjük egymást, osztozás, ci- vakodás még nem volt közöttünk. A másik két fiú nem nézi, hogy nekünk kicsit barnább a bőrünk. Hajnalban csörög az óra A vállalat törzsgyárában egy harmadik barna bőrű ember is dolgozik: Balázs István. Szintén kiváló dolgozó. Korán munkára fogták, így a betűvetés és az olvasás örömét nem mondhatja magának. Csak tizenegy betűt ismer, hogy le tudja írni a nevét. Vezetői azt mondják : becsületességéhez nem fér semmi kétség, ezért is volt jó ideig öltözőőr. A néhány ember által ellene irányuló bizalmatlanság hamar eloszlott, mert az öltözőben sem pénz, sem karóra nem tűnt el soha. — Kótaji házamban hajnali fél ötkor csörög az óra. Mulasztás nélkül bejárok ide egyhuzamban tizenhét éve. Segédmunkás vagyok. Betűismeret nélkül nem tanulhattam szakmát, de megvan a házi vizsgám a villástargonca vezetéséből. Egy ideig csoportvezető voltam, egy darabig munkavédelmi őr. Minden poszton számíthatnak rám a vezetőim, munkatársaim egészen a nyugdíjig. Hét gyerekem van, a legkisebb még iskolás. A hat nagyobbat munkásnak neveltem. Biztató tendencia: hét Balázs gyerek és öt Káté gyerek követi apja nyomdokait. Nábrádi Lajos A pátrohai Zöld Mező Tsz gépjavító műhelyében nagy gondot fordítanak a szakmunkástanulók gyakorlati képzésére. Jelenleg tizenegy autó- és mezőgazdasági gépszerelő tanulóval foglalkoznak a műhely szakemberei. Képünkön: Szabó György gépészmérnök a Dutra—1000 típusú erőgép motorjának működését ismerteti a tanulók egy csoportjával. (Császár Csaba felvétele) Mi a véleménye? Á piacra termelésről „Még jobban figyelembe kell venni a gazdálkodás változó feltételeit.” (Közlemény az MSZMP Központi Bizottsága 1979. június 29-i üléséről.) A TERMELŐ. Varjú István, a demecseri Kossuth Termelőszövetkezet növénytermesztési főágazat- vezetője: — Sokszor, sok helyen lehet hallani, hogy nem megtermelni, hanem eladni nehéz az árut. Ha van szerződésünk arra az adott árura, nincs is probléma, de ha az időjárás miatt késik az érés, már jelentkezik a gond. Tavaly például sár- garépadömping volt az egész országban. Nálunk is majd duplája termett a tervezettnek. A felvásárló vállalat nem tudta átvenni, így fordult elő, hogy kétezer tonnát takarmánynak használtunk fel. A mi felelősségünk a szép, a jó áru megtermelése, a lakosság kifogástalan termékkel való ellátása. A KISTERMELÉST SEGÍTŐ. Antonin György, a nyírteleki Dózsa Termelő- szövetkezet főmezőgazdásza: — Tagjaink a háztájiban nagy területen termelnek piacra zöldséget. Csak uborkából több mint 30 hektár volt az idén. Ez kedvező, hiszen jövedelemkiegészítést jelent. — A tagok az uborkát a termelőszövetkezeten keresztül értékesítik. Mi a Nyíregyházi Konzervgyárral szerződést kötünk, s ennek alapján veszi át a terméket Az összeget a mennyiségtől, minőségtől függően utalja ki a termelőknek. Jó a kapcsolatunk a gyárral. Kedvelő az, hogy egy árat fizetnek a szezon kezdetétől a végéig, nem úgy, mint a Zöldért, ahol nem tudják garantálni az állandó árat. így a konzervgyári értékesítés megfelelő biztonságot jelent mind a termelésben, mind pedig az értékesítésben. — A szabadpiaci eladás már más kérdés. Ha valakinek sok az ideje, kiáll a standra és árulja a portékáját. Ellenben itt is mindig a piacra való termelést kell szem előtt tartani, vagyis kelendő, tetszetős árut kell eladásra kínálni. A FELVÁSÁRLÓ. Havacs János, a Szabolcs-Szatmái megyei Zöldért Vállalat körzeti felvásárlója: — Nálunk ilyenkor van a fő szezon. Magántermelőkkel nincs közvetlen kapcsolatunk, mi az áfésztő vesszük át az árut. Amit elsősorban említeni szeretnék az a minőség kérdése. Termelni már mindenütt tudnak, sokkal több a gondunk, problémánk a szabvány szerinti áruval. — Az egyes felvásárlóhelyek között is óriási a különbség. Jól megfigyelhető hogy a termelők szeretnének egyben túladni az áruikon pedig ez nekik se, nekünk sem jó. Külön válogatva az egyes osztályokat, értékesebb lenne a gyümölcs, vagy zöldség. Ebből adódik azután az árvita is. Mi minden tételt átveszünk, ami fogyasztásra, vagy feldolgozásra alkalmas. Ezért azt várjuk a termelőktől, hogy törekedjenek a legjobb minőségű áru termelésére, s frisseségre. Ezt várják tőlünk a vásárlók is. Sipos Béla gád címet. Tömblakást épített A kiváló brigádvezető családi élete is közfigyelmet érdemel. Kétszobás tömblakást épített Demecserben. Két évvel ezelőtt a központi fűtést is beszerelte a lakásba. A putrikban szinte jelképessé vált füstnek és hamunak a nyomát sem látja az öttagú család. Lajos öccse széles vállú, birkózó kinézetű fiatalember. Nem elég, hogy a műhelyben emelgeti a nehéz vasakat, öntött vasból barkácsolt magának két súlyt és otthon testedzés gyanánt azokat emelgeti. Neki is Demecserben van másfélszoba-konyhás laELKÉSZüLT. "Hogy egy ház elkészült, annak csalhatatlan jele: frissen mosott, tarka ruhákkal az erkélyt fellobogózzák. Egy éve nézem, látom, hogyan épülnek Nyíregyházán, a Kossuth utcán a házuk. Szemben a házakkal, a buszmegállóban egy éve hallgatom az ilyen-olyan, de jobbára elismerő véleményeket. Előbb csak az építők tempóját dicsérték, aztán, amikor légkalapáccsal emeletről emeletre faragták a betont, sokan a fejüket csóválták: valamit elszúrtak. Volt aki drágállotta, volt aki nem, a homlokzati fal csupa fenyődeszka kiképzését. Az erkélyek vasrácsa, a kellemes zöld szín általános tetszést aratott. Így épültek — épülnek — a 10 emeletes házak és lám. mire ébredtünk. Az első tömbben már bent vannak a lakók. Szél lengeti, lobogtatja a sárga, piros női pulóvereket, a másik erkélyen fehér négyszögletű kelmék hirdetik egy csecsemő honfoglalását. Alig egy év telt el, hogy a földre kushadó, öreg épületeket alkotóelemeire széjjelverték. Egy év rövid idő, de egy 10 emeletes ház felépítéséhez, úgy tűnik, már elegendő. Sőt, nem egy, de több ház felépítéséhez, hiszen maholnap átvehetik a tulajdonosok a második, a harmadik épület lakásait is. Dicséret érte az építőknek. O SZERELEM. Szép ajándéka az évnek a vénasszonyok nyara. A verőfényre az emberek és a virágok, az élet látására kirajzanak a sóstói öregek a kellemes környezetben lévő otthonukból. Ülnek a pádon, nézelődnek és beszélgetnek. — Maga hová valósi? — kérdi az egyik a másiktól. — Naményba. — Az merre van? — Arra — mutat valamerre délkelet irányába a férfi meggyfabotjával, aztán remegő kezével cigarettával tölti a faszipkáját. Rágyújt. A pad előtt bemelegítőben fiatalok haladnak el, egy fiú, egy lány.'Karjuk erős szorításával láncolják egymáshoz testüket és mennek a fénybe. — Na, ezek már nincsenek haragban — mondja a férfi úgy, hogy a faszipkát nem veszi ki a szájából, csak néz derűsen a távolodó pár után. Az asszony is néz, majd enyhe dévajsággal tettben és szóval meglegyinti a férfit. — Eridjen már, hiszen ezek szerelmesek... o SLUKK. Én is voltam fiatal. Én is szívtam cigarettát titokban atyai és tanári szigor elől bújva. Megértem hát, hogy a diákok a garázsok takaró fala mögé bújva rágyújtanak. Nem szép, nem egészséges, de hát mondhatná bárki. A fiúk körben ülnek és cigarettáznak. De hogyan? Négyen ülnek és csak egy cigaretta ég, az körbejár. Ez aztán végképp nem egészséges, nem higiénikus. Bár mi is így tettük, csakhogy akkor annak oka volt. Se pénz, se mindennapra való cigaretta. Ha akadt egy-két „bűzrúd”, a takarékosság miatt a parázs a körmünkre égett. Az utolsó slukkot úgy szívtuk, hogy szalmaszálat, fűszálat szúrtunk a csikk végébe, hogy megtarthassuk. Miért stukkóinak a mai fiatalok? Ki tudja. Talán így érdekesebb, élvezetesebb — a bűn? Ifjúkori bolondság és azt kívánom magamban mondva: „Ha már cigarettáznak is, csak a dohányzásra rá ne szokjanak.” Seres Ernő Ellesett pillanatok Varjú István Antonin György Havacs János
