Kelet-Magyarország, 1979. szeptember (36. évfolyam, 204-229. szám)
1979-09-15 / 216. szám
4 KELET-MAGYARORSZÁG 1979. szeptember 15. Irán: növekvő feszültségek Ú gy látszik, Iránban még távoli a nyugvópont. Méginkább alapos az aggodalom azóta, hogy ismertté vált: az országban teo- kratikus rendet kívánnak bevezetni, olyan alkotmány alapján, amely az élet minden megnyilvánulását az iszlámnak rendeli alá. A legfőbb közjogi méltóságba, az ország élére ennek megfelelően vallási vezető kerülne. Aki nyomon követte a forradalmi folyamat különböző szakaszait Iránban, a sah elleni széles körű, csakugyan a társadalom valamennyi rétegét érintő megmozdulásoktól az uralkodó távozásán át a kisebbségek lázadásáig, az tanúsíthatja: a feszültség nőttön nő, s a belpolitikai bizonytalanság már-már zsákutcával fenyeget. Khomeini ajatollah és az iszlám legbuzgóbb hívei nem találtak gyógyírt a nyugtalanság megfékezésére. Ellenkezőleg, ők maguk szítják a békétlenséget azokkal a rendelkezésekkel, amelyek egyre inkább emlékeztetnek Reza Pahlavi korszakára. Kivégzések és a politikai ellenzék likvidálása, a forradalmi folyamatban részt vett baloldali és polgári erőkkel szembeni kemény föllépés, a vallási törvényeknek alárendelt igazságszolgáltatás — mindez aligha járul hozzá a kedélyek lecsillapodásához, a stabilizálódás feltételeinek megteremtéséhez. Az elmúlt hónapokban volt úgy, hogy három hatalmi központ köré csoportosultak az erők. Ma már nehezen lehet kitapintani, voltaképpen hány ilyen működik. Egy azonban bizonyos: Bazargan kormányának legfeljebb látszathatalma van. Az élet minden területén elsőbbséget élveznek az iszlám gárdisták, akik Khomeini feltétlen híveiként föllépve a maguk akaratát próbálják tűz- zel-vassal rákényszeríteni az emberekre. Sokféle és változatos megnyilatkozások láttak már napvilágot Iránban a politikai élet szféráiban. Egy valamiről, nevezetesen az ország stabilizálásáról, a gazdasági élet fellendítéséről, a termelési rend megszilárdításáról vajmi ritkán hallani. P edig a sah elűzése, a forradalmi folyamat diadala jogos reményeket táplált Irán jövője iránt. Csakhogy ami most folyik az országban, az aligha felel meg azoknak az elképzeléseknek, amelyekért az iráni haladó erők küzdöttek. Sajnos, a hatalom megosztottsága, a túlkapások törvényesítése mindenekelőtt azoknak kedvez, akik Iránban és az ország határain túl a régi rend híveiként kárörömmel szemlélik Irán mai állapotát. Gyapay Dénes Nagy sikerű előadás Nagykállóban „Magyar—Szovjet Barátságért“ plakettel tüntették ki a Hazak Állami Egyetem népi együttesét Pénteken, a Nagykállói Já- nyai Villamosgépgyárban mu- rási Művelődési Központban tatta be. tartott nagysikerű előadásé- A Kazah Állami Egyetem val befejezte magyarországi népi együttesének a Maturnéját a Kazah Állami gyár—Szovjet Baráti Társa- Egyetem népi együttese. Az ság országos elnöksége a két alma-atai felsőoktatási in- nép barátságának, kulturális tézmény 35 tagú, táncosokból, élete megismertetésének el- énekesekből és zenészekből mélyítésében kifejtett áldo- álló művészeti csoportja a zatos munkájáért a „Ma- Magyar—Szovjet Baráti Tár- gyár—Szovjet Barátságért” saság meghívására érkezett emlékplakettet adományozta, hazánkba. A távoli vidék A plakettet a nagykállói ven- folklórjának jellegzetes da- dégszereplés alkalmából Ek- rabjaiból, énekeiből és tán- ler György, az MSZMP Sza- caiból s zenéjéből öszeállított bolcs-Szatmár megyei Bizott- műábrát Siófokon, Budapes- ságának titkára, az országos ten, a Magyar Hajó- és Daru- elnökség tagja adta át az gyárban, valamint a Kőbá- együttesnek. Hz országgyűlés mezőgazdasági bizottságának ülése (Folytatás az 1. oldalról) jelentésben, melyet Lakatos Tibor miniszterhelyettes terjesztett elő. A kérdésekre adott válaszában dr. Romány Pál elmondta, hogy nem elégedettek a külkereskedelem rugalmasságával. A minősítés során a kockázatot nem lehet elkerülni, viszont szükséges a megfelelő koordináció a termelők és feldolgozók között. A hozzászólásokban Mateo- vics József budapesti képviselő a kistermelők áruszállításának megoldását sürgette. A Szabolcs-Szatmár megyei helyzetről dr. Tar Imre, a megyei pártbizottság első titkára szólt. Jobb a termelés eszköz- és szakember-ellátottsága a megyében, mint az áru előkészítése és feldolgozása. Ezért fontós a feldolgozó kapacitás bővítése, amire a megyében komoly törekvések vannak. A gabona, tej, zöldség és dohány helyi feldolgozása megfelelő, a téli almánál 130 ezer tonnás hűtőkapacitás kiépítését tervezzük. Az idén 120—130 ezer tonna ipari alma feldolgozása lehetséges sűrítménynek. Gond a sertés- és marhahús-feldolgozás, amihez a következő ötéves tervben új üzem építésére van szükség. Nem megoldott a burgonya feldolgozása sem, pedig a mezőgazdasági termékek helyi feldolgozása javít a megye foglalkoztatási gondjain is. Saját jól felfogott érdekünk, hogy jó minőségű terméket adjunk a piacra. Az almatárolóban szerzett tapasztalatok arra ösztönöznek, hogy megvizsgálják az üzemeknél történő minősítést. A téli alma termelésénél gond, hogy a költségek erősen emelkedtek, s ezt nehezen fedezi az árbevétel. Tudatosabb ráhatást kért, hogy a tájkörzeteknek megfelelő termelés alakuljon ki. A termelők, felvásárlók és feldolgozók között jobb összhangot sürgetett Kasó József Baranya megyei képviselő. Az igények pontos meghatározását emelte ki dr. Molnár Béla Budapestről. Palkó Sándor, a kereskedelmi bizottság elnöke szintén a jobb kaocso- latokról szólt. Vadkerti Miklósáé Heves megyei kéoviselő hangsúlyozta, hogy a kockázatvállalásban a termelők mellett jobban vegyenek részt a kereskedelmi és feldolgozó vállalatok. A vitát Cselőtei László, az országgyűlés mezőgazdasági bizottságának elnöke zárta le. Kiemelte, hogy a termelés mellett egyre inkább az áruk eladása is fontos. Megnyílt az őszi BNV (Folytatás az 1. oldalról) nevelésük, oktatásuk feltételeinek javítására, örvendetes, hogy ez a fontos témakör is helyet kapott a vásáron, mégpedig a nemzetközi gyermekévre tekintettel a korábbinál több kiállító jelenlétével, számos programmal kiegészülve. Megrendezik például a játékgyártók szakmai napját, egy másik tanácskozáson pedig megvitatják, milyen szerepet tölt be a játék a nevelésben. — Mind a hazai, mind a külföldi kiállítóknak kívánom, hogy eredményes tárgyalásokat folytassanak, hasznos üzletkötéseket készítsenek elő, vagy zárjanak le. Legyen az őszi BNV is aktív kereskedelmi fórum. E találkozó is járuljon hozzá a gazdasági együttműködés, a népek közötti barátság, a békés egymás mellett élés elmélyítéséhez —, fejeződik be a könnyűipari miniszter megnyitó beszéde. A miniszeri megnyitó után az Unicef és az Interplayexpo emblémáival díszített léggömböket eresztettek a magasba, s a vendégek a vásár 12 árucsoportjának megtekintésére körsétára indultak. Az idei őszi BNV kapuit délután 2 órakor megnyitották a nagyközönségnek is, amely előtt szombaton és vasárnap egész nap 10—19 óráig szabad a vásár. A vásárnyitást követő első sajtótájékoztatót az épületasztalosipari és faipari vállalat tartotta. Üj termékeik az energiatakarékosság jegyében fogantak. Amint Szendrey István vezérigazgató-helyettes elmondotta: a legújabb ajtók, ablakok kialakítására a minőség első feltételeként követelték meg ezeknek a nyílászáróknak pontosabb illesztését, hogy minél kevesebb meleg, illetve energia szökjön meg a légréseken át a fűtött helyiségekből. Katonai díszszemle Etiópiában Az etiópiai forradalmi hadsereg egységei pénteken katonai díszszemlét tartottak Addisz Abebában, a forradalom győzelmének ötödik évfordulója alkalmából. A parádét Taje Telahun tábornok nemzetvédelmi miniszter nyitotta meg. Melegen üdvözölte Alekszej Koszigin szovjet kormányfőt, aki hivatalos, baráti látogatáson tartózkodik az etiópiai fővárosban, valamint az évforduló ünnepségein részt vevő többi külföldi vendéget. A miniszter beszédében méltatta a Szovjetuniónak az etiópiai forradalom vívmányainak védelméhez nyújtott segítségét és támogatását. A csapatok felvonulása előtt kitüntetéseket adtak át a haza szuverenitása és területi egysége védelmében kitűnt tiszteknek és katonáknak. A díszszemlén beszédet mondott Mengisztu Hailé Mariam, Etiópia állam- és kormányfője. űrszemek 9. Magasan járt a nap. Ló- nya határába érkeztünk. Kit ne fogna el ilyenkor egy kis izgalom? Olyan vizeken járunk, melynék legendája van. Az ezerkétszázas években Bánk bán birtoka volt ez a táj. Ügy mondják, errefelé, éppen Lónya alá hozta Tiborc az udvarból Melindát, a bán feleségét. És itt, amerre csónakunk halad, történt a tragédia: az áradó víz habjai közt lelte halálát a nem- zetes asszony. Hogy így volt, vagy nem, talán nem is lényeges. Egy biztos, történelem és irodalom áltál híressé tett alakok kelnek életre a képzeletben. A valóság azonban erősebb. A töltés oldalán rátalálunk az itteni gátszakasz őrére, Drabbant Lászlóra. Szállásra invitál, majd ő az, aki segít abban, hogy a gátőrök életébe jobban belelássunk. Szép história ide vagy oda, neki és társainak a víz mente munkahely, mégpedig éberséget kívánó, vigyázott szakasz. — Jómagam 1968-tól vagyok gátőr. Előtte 1948-tól az apám, őelőtte a nagyapám, előtte a dédapám vigyázta a lónyai szakaszt. Biztos, hogy már a múlt században is volt valaki a családból a gáton. Hagyomány ez, firól fira száll. Lehet, engem a fiam követ majd. Maradhattam volna szakács, az a tanult szakmám, az voltam a határőrségnél is, de ide vágytam. Ez már nem megszokás. Több. Szeretem ezt a helyet. Hallgatom nyugodt beszédét, s közben visszaemlékezem utunk többi gátőrére. Mindig az az érzésem, kicsit magányosak. Tiszánk mellett 29-en vannak. Házaik messze a falutól épültek. Legtöbbször hatalmas nyárfák ligetében, a gát oldalánál laknak, közel a folyóhoz. Innen indulnak napi kétszeri útjukra a vízmércéhez. Tizenkét- tizenhat kilométert tesznek meg; reggel és délután, télen, nyáron, esőben, fagyban. Aztán veszik a telefont, s küldik a számokba öltözött üzenetet a szakaszfelügyelőnek, a szakaszmérnökségnek. — Napi munkánk még szakaszkarbantartás, a korona- egyengetés, az előtérkaszálás, gyomirtás, vakondtúrás- egyengetés. Vigyázzuk a ránk bízott szertárat, a rőzse- kolbászokat, a deszkákat, árvédelmi felszerelést. Figyeljük a vizet, nem jön-e rajta szennyezés. A töltés csak akkor biztos, ha gondosan kezeljük, minden méterét pontosan ismerjük, a legapróbb hibát azonnal javítjuk. Eszembe jut a fiatal Szabó Gusztáv Tiszabecsen. Most vette át tisztét. Szép új ház, hatalmas raktár, fontos folyószakasz őrzése hárul rá. Elődje, Szabó András bácsi jó szívvel vezeti kezét az első időben. Mert gátőrnek lenni nem annyi, hogy végigsétálom a szakaszt. Az ő láncolatuk, száz és száz kilométeres folyó mentét végigkísérő őrvonaluk biztosítja tízezrek életét, s a milliárdos értéket. Ismerik egymást. A különtelefon erre köti össze a gátőröket. Legtöbbször sok évtizedes ismeretség, barátság, az együtt megélt sok veszély a kapocs köztük. — A családban van még vízügyes — folytatja Drabbant. Az unokatestvérem, Nándi Császárszálláson dolgozik. öten voltunk testvérek, s a nővérem most Tivadarban van, az ottani gátőr, Varga Sándor felesége. Mindjárt otthon érezzük magunkat. Hiszen ez a Varga Sándor volt az egyik, aki segített elveszett csónakunk keresésében. S milyen jó barátságban volt a kisari őrrel, aki a Túrt vigyázza, Illés Józseffel. Illés a Túrra járt naponta, de ott lakik a Tisza mellett. S jóllehet nem dolga, naponta megnézi a vizet. Élvezetes órákat töltöttünk ná„Kakuk Imre átsmester tsinálta Bán Péter legényével 1781.” (A szerzők felvétele) luk, nézve, mint isszák feketekávéjukat citrommal, s mesélik: de szép is volt akkor, amikor még több vendég járt hozzájuk, írók, színészek Debrecenből, akik tudj’ Isten miért pártoltak el Kisartól. Amikor segíteni kellett, gyorsan megoszlott a munka, az elmenő férj helyébe lépett a gáton az asszony. — Igen, a feleség lehet segédőr, ha férje elmegy — kapcsolódik a beszédbe Drab- bantné. Én is tudok mércét olvasni, feladom a jelentést telefonon. Amikor télen jött az ár, a férjem a szakaszt járta, én mentem ki mindennap kétszer a mércéhez. Pontos munka kell, ellenőrzik is. De nem ez a fontos. A biztonság — mondja az asszony, aki igazi gátőrné. Pénteken Moszkvában átnyújtották Andrej Gromikó- nak, az SZKP KB Politikai Bizottsága tagjának, a Szovjetunió külügyminiszterének az Elnöki Tanács által adományozott magyar kitüntetést, a Béke és Barátság érdemrendet. A Népköztársaság Elnöki Tanácsa a testvéri magyar—szovjet kapcsolatok elmélyítése, a szocialista közösség országai közötti együttműködés továbbfejlesztése, a nemzetközi béke és biztonság megszilárdítása érdekében kifejtett sokoldalú tevékenysége elismeréseként, 70. születésnapja alkalmából adományozta Andrej Gromikó- nak a magas kitüntetést. A Béke és Barátság érdemrendet dr. Szűrös Mátyás, a Népiköztársaság moszkvai rendkívüli és meghatalmazott nagykövete nyújtotta át az MSZMP Központi BizottLónyán megkeressük a templomot és a harangtornyot. Felkéredzkedünk, s Oroszlán Sándor lelkész társaságában innen nézzük a nem távoli folyót. Mintha őrtoronyban lennénk. „Kakuk Imre átsmester tsinálta Bán Péter legényével 1781.” olvassuk a gerendába vésett szöveget. Az erdélyi szász tornyokra emlékeztető úgynevezett négyfatorony ez, kiugró konzolokon védőfolyosó. — Nagyszerű gátjaink vannak — mondja a lelkész. Itt születtem, azóta itt élek, s ennek több mint hatvan esztendeje, de a falu még so- bem volt nagy veszélyben. A föld agyagos, nem engedi át a vizet, s a Drabbantok is jól őrzik, ki tudja mióta. Innen, a 26 .méteres toronyból mesz- sze ^átni. Azokat a helyeket, ahol hajdan csíkásztak, a folyót, az erdőket, mely élelmet és munkát adott, a községet, mely csupa történelmi emlék. Jönnek is a látogatók. Géplakatos és piarista diák, muzeológus és hídmérnök, hazai és külföldi látogatók aláírásától gazdag a vendégkönyvünk, s nem győzöm pecsételni a Korok, múzeumok mozgalom résztvevői papírjait. Most éppen német nyelvkönyvet forgatok, mert mind több a külföldi, akik kíváncsiak szép templomunk és községünk történetére. Mellettünk a torony két harangja. Nekik is, mint minden harangnak, megvan a történetük. A legérdekesebb talán, amely beszédüket örökíti meg, s a lónyai öregek még ma is ismerik. Valahogy így volt: Mondta az öreg harang: — Lányán nincs kenyér! Lányán nincs kenyér! Felelte szomorúan túlpartról a benki: — Benken sincsen! Benken sincsen! Mély hangon kérdezte egy távoli: — Boldog Isten, mivel élünk? — Csíkkal, hallal! Csíkkal, hallal — válaszolta a gyors beszédű lónyai harang. Történelem, sors, életforma sűrűsödik a hajdani harangbeszédbe. Ismeri Drabbant is. Bár neki a harang ma akkor izgalmas, ha félreverik, ha jön az ár. A toronyból visszamegyünk az őr- házba. — Apad — mondja elégedetten a délutáni leolvasás eredményét. — Nálunk is! — Nálunk is! — recsegi a telefon. A szakaszon nyugalom van. (Folytatjuk) sága és a Népköztársaság Elnöki Tanácsa megbízásából. Tolmácsolta a Központi Bizottság és a Magyar Népköz- társaság Elnöki Tanácsa, Minisztertanácsa, Külügyminisztériuma, személy szerint Kádár János, Losonczi Pál, Lázár György, Púja Frigyes szívből jövő jókívánságait. A kitüntetés átadásánál jelen volt Georgij Komyijenko és Viktor Malcev, a Szovjetunió külügyminiszterének első helyettesei, Nyikolaj Fir- jubin külügyminiszter-helyettes és a szovjet külügyminisztérium több vezető munkatársa. Ott voltak a Magyar Népköztársaság moszkvai nagykövetségének felelős diplomáciai munkatársai. Andrej Gromikónak pénteken átadták a Csehszlovák Szocialista Köztársaság magas állami kitüntetését is. Gromiko magyar kitüntetése CSŐN Alii M A TISZÁN BÜRGET LAJOS ÉS SPEIDL ZOLTÁN RIPORTSOROZATA
