Kelet-Magyarország, 1979. augusztus (36. évfolyam, 178-203. szám)
1979-08-10 / 186. szám
4 KELET-MAGYARORSZÁG 1979. augusztus 10. Ülést tartott a Minisztertanács Elutazott az Európai Szakszervezeti Szövetség főtitkára (Folytatás az 1. oldalról) sági termelési rendszerek működésének vizsgálatáról. A jelentés elsősorban megállapítja, hogy a termelési rendszerek a mezőgazdasági termelésszervezés új, a korábbinál magasabb szintű formájaként jöttek létre és tevékenységük jól szolgálta a mezőgazdaság számára kitűzött célok elérését. Nagyrészt működésük eredménye, hogy több növénytermesztési ágazatban — búza, kukorica, stb. — elértük vagy megközelítettük a világszínvonalat. A termelési rendszerek száma 1970-től 1979-ig 72-re növekedett. Az elmúlt évben a növénytermelési rendszerek valamelyikének keretében művelték a nagyüzemi szántóterület 46 százalékát. Több mint húszféle növényt termesztenek a nagyüzemek termelési rendszerekben és ezek termésátlaga 20—25 százalékkal haladja meg a termelési rendszereken kívüli üzemek termésátlagát. Ezzel a nagymértékű mennyiségi növekedéssel azonban nem tartott lépést a gazdaságosság, a hatékonyság fejlődése. Sok gazdaságban a terméstöbbletek elérése aránytalanul nagy költséggel történt, ami már nem volt kifizetődő. Az állattenyésztési termelési rendszerek nagyobbrészt a szarvasmarhatartás tej és hús ágazatára, a sertéstartásra, valamint egyes baromfi- és más kisállatfajtákra terjednek ki. Itt a fejlődés gyengébb volt, mint a növénytermesztésben, miután az állattenyésztés beruházás- igényesebb, mint a növény- termesztés. Hasonló a helyzet a kertészeti termelésnél is. A kormány elé terjesztett KNEB-jelentés fontos javaslatokat tartalmaz a termelési rendszerek továbbfejlesztésére. Főleg a minőségi fejlesztés fontosságát hangsúlyozza és ' ennek érdekében szervezeti változtatásokat is javasol. Erre azért van szükség, mert az irányító tevékenységekben az utóbbi évek során párhuzamosságok keletkeztek. Más intézmények vették át például a termőtalaj kötelező kémiai vizsgálatának lebonyolítását, a takarmányozás feletti felügyeletet, stb. A KNEB-jelentés sürgeti a termelési rendszereken belül a rendszergazda és a taggazdaságok közös anyagi érdekeltségének erősítését és a kölcsönös kockázatvállalást. Eddig ugyanis a termelési rendszert szervező gazdaságok érdekeltsége főleg a mennyiségi eredmények növelésének irányában hatott. A néni ellenőrzés egyetlen vizsgált termelési rendszerben sem talált olyan kikötéseket, amelyek a rendszer- gazdát a taggazdaságok ágazati eredményeiben, illetve azok jövedelmezőségében is érdekelté tette volna. A KNEB javaslatai között szerepel az is, hogy a termelési rendszert szervező gazdaságok a kidolgozott termelési technológiát jobban igazítsák a taggazdaságok természeti és egyéb adottságaihoz. A kedvezőtlen adottságú gazdaságok tekintetében fontos, hogy a termelési rendszerek a természeti és közgazdasági adottságaikhoz alkalmazkodó, kevésbé költségigényes termelési szerkezet kialakítását segítsék. A népi ellenőrzés megállapításai szerint a termelési rendszerek sokat tehetnek annak érdekében is, hogy a termelés és a feldolgozás összhangja javuljon, ne kü- lön-külön, egymástól elszigetelten végezzék az üzemek a nyersanyagtermelést, a fel-* dolgozást és a forgalmazást, hanem a részt vevő üzemeknek közös érdekeltségük legyen olyan végtermék előállításában, amely minden piacon jól értékesíthető. Mathias Hinterscheid, az Európai Szakszervezeti Szövetség főtitkára a SZOT elnökségének meghívására augusztus 3—9. között hazánkban tartózkodott. Fogadta őt Gáspár Sándor, a SZOT főtitkára. Véleményt cseréltek a nemzetközi szak- szervezeti mozgalom és az európai szakszervezeteket foglalkoztató időszerű kérdésekről. Találkozott a magyar szak- szervezetek vezető tisztségviKuba és Irán felújítják 1975-ben, a sah rendszerének idején megszakított diplomáciai kapcsolataikat. Az erről szóló bejelentés Ibrahim Jaz- di iráni külügyminiszter és az iráni fővárosban tartózkodó Antonio Esquive Yedra, kubai vegyipari miniszter közös sajtóértekezletén hangzott el. Kuba és Irán elhatározták, hogy felújítják az 1975-ben, selőivel, és tájékoztatta őket az Európai Szakszervezeti Szövetség tevékenységéről. Látogatást tett a Bábolnai Állami Gazdaságban és a Magyar Optikai Művekben, ahol ismerkedett az üzem életével és a szakszervezetek tevékenységével. Mathias Hinterscheid csütörtökön elutazott Budapestről. A Ferihegyi repülőtéren Timmer József, a SZOT titkára búcsúztatta. a sah rendszerének idején megszakított diplomáciai kapcsolataikat — jelentette Teheránból a Prensa Latina kubai hírügynökség. Ez a bejelentés Ibrahim Jazdi iráni külügyminiszter és a hivatalos látogatáson az iráni fővárosban tartózkodó Antonio Esquive Yedra kubai vegyipari miniszter közös sajtóértekezletén hangzott el. Bemutatkozott Francesco Cossiga kisebbségi kereszténydemokrata kormánya a római parlamentben. Képünkön: a miniszterelnök programbeszédét tartja. (Kelet-Magyarország telefotó) Kuba és Irán felújítja kapcsolatait GALSAI PONGRÁC: tSajor (fizi játékai 43. Bajor „kaméliás hölgye” éppoly csöndes, letisztult, az érzelmek mélyén hullámzó alakítás, mint egykor Márkus Emíliáé; csak valamivel stilizáltabb nála. Kárpáti Aurél így ír: „Ez a modern Csipkerózsika hosszú időre elszenderült, mígnem most új életre ébredve, Bajor Gizi lélekábrázoló művészetének idegesérzékeny hangszerelésében talált megint méltó megszó- laltatóra... Az ő Gautier Margitja nem a nagy produkció, de a bensőséges átélés páratlanul ritka diadala. Alakításának minden külső dísze ettől a belső átéléstől kapja meg stílusegységét.” A kaméliás hölgy a felszabadulás előtti, utolsó szerepe, Németh Antal, 1944. március 19-e, a német megszállás után lemond igazgatói tisztéről. Helyét Kovách Aladár foglalja el. A színésznő pedig nem lép színpadra többé. Bajor nem volt „politikus alkat”. A tapasztaláson túlig ritkán terjeszkedett. Természetes, veleszületett okossága csak abban igazította el, hogy a legváratlanabb helyzetekben azonnal föltalálja magát; az előzetes latolgatás, a következmények kiszámítása nem tartozott a természetéhez. Először talán azt vette észre, hogy a jóhírű főorvos feleségéből egy üldözött férfi felesége lett. Közben a világ szétesett körülötte: árjákra és nem árjákra, jeltelenekre és csillagosokra, üldözőkre és üldözöttekre. Békés polgári társaságból csakhamar politikai gyülekezet lett. Egy dilettáns észjárásává! vigaszt nyújtó, ösztönösen cselekvő jó szándék védnöksége alatt. Bajor ezentúl már hivatásszerűen vállalta az életmentést. Előbb csak férjének szerzett kormányzói mentességet, azután barátainak, s utóbb bárkinek, aki hozzá fordult; de a papírokon még meg sem száradt a pecsét, máris érvényüket vesztették, s Bajor most új ajtókat nyitott ki, szélesebb mosolyokat próbált fel: a svéd követhez fordult, több mint harminc személy külföldi védettségét intézte el. Majd, amikor ez sem volt elég: divatos köpenyének szárnyai alá gyűjtötte a baj- banlévőket. Milyen tágas is volt az ő nagyvilági tündöklésre varratott köpenye! Meggyesi József, Lívia fiatal férje éppúgy megfért alatta, mint Kertész Róbert újságíró, Diósy Antal festőművész, Nagyajtay Teréz jelmeztervező és a villába bevetődő idegenek. Pilsudszky úti villája az ostrom idején’már valóságos menedékház volt. A szobákat átforgatta. Ágyakat, szembefordított foteleket, rögtönzött matracheverőket zsúfolt ösz- sze bennük. Óvóhelyét is úgy építtette meg, színházi széksorokkal rendezve be a bányafa boltozatú_ betontermet, hogy minél több ember szorulhasson össze benne. S ahogy zárult a gyűrű Budapest körül, úgy népesedett be a Bajor-villa, föld fölött, föld alatt: kibombázott családok jöttek, ismerős szomszédok és távolabb lakó ismeretlenek; a fél Márton- hegy és Orbán-Hegyalja itt talált menedéket. A tél hideg volt. A kertet hó borította. Germán egy tél eleji délután mégiscsak elmegy hazulról. Azt mondja, a svéd mentesség se ér már semmit, végképp be kell vonulnia munkaszolgálatra. Annak rendje-módja szerint, vastagon felöltözik a nagy útra: a viharkabát, síbakancs, dupla pulóvererek és sálak expedí- ciós páncéljába. Gizi egy hátizsákba segít belenyomkodni a legszükségesebb holmikat. A ház részvéttel állja körül az útra készülőt. Ki tudja, látják-e még? Gizi sír. Aztán Germán búcsút vesz mindenkitől, s túlzott fürgeséggel leszalad a lépcsőn, szinte kiszakítva magát e szívhasogató pillanatokból. Gizi utánaszól, hogy valamit itthon felejtett. S már fut is hozzá. Lenn, a fölásott kert alján, még utoljára megcsókolják egymást. A játék tökéletes. Germán ugyanis az éj sötétjében hazalopódzik. Gizi a hall ajtajában várja, felkíséri a mandzárd szobába. Ott készítették elő a rejtekhelyét. Ha a mandzárd falba épített ruhásszekrényének hátát félrehúzzák, kis kamra nyílik meg a szekrény mögött. Ezt a zugot a személyzet sem ismeri. S az üldözött férj még három hónapon át ebbe a lé- lékvesztő térbe menekül majd, ha zörgetnek az ajtón. A nyilasok pár nap múlva meg is tartják az első házkutatást. Germánt és Vajda Ödönt keresik, Vajda akkor egy pesti diákkollégiumban bujkál. A géppisztolyos különítményt, talán a művésznő iránti „tiszteletből”, maga Kun páter vezeti. Magas, skapulárés-reverendás férfi. Karján Árpád-sávos karszalag, kezében revolver. Nagy, mozdulatlan szeme van, de mintha nem is lenne; mintha szemgödrében, e vak üregben feketén sunyítana a gyűlölet. A nyilasok őrt állítanak a kapuba, a lakókat lezavarják az óvóhelyre és módszeresen fölforgatják a villát. Vajda Ödönné és fia, Miklós épp a házkutatás kezdetén érkezik haza Pestről. Őket is beparancsolják a pincébe. Miklósnak még van annyi lélekere- je, hogy kézitáskáját, teletömve az apjától hozott szennyesneműkkel, a pad alá vágja. Gizi Kun pátert tartja szóval. Közben a csizmák már a mandzárdba vezető falépcsőkön kopognak. Gizi a házkutatás során eljátszik vagy tíz különféle szerepet; most sértett várúrnő, majd elhagyott hitves, hisztériás színésznő, befolyásos nagyasszony; először a sértettet adja: „Mit keresnek itt?” aztán a meglepődőt: „Fogalmam sincs, hol lehet Germán?” (Folytatjuk) BERLINI LEVELÜNK Orvos kőműveskanállal — Csak a barátaimat szidhatom, ha rosszul záródik az ajtó, az ablak, vagy ha hólyagos a tapéta — mondta Joachim Duerlich, amikor megmutatta új lakását Berlinben. — Tényleg kicsit ferdén ragasztották ezt a tapétát... A házigazda leültetett és mosolyogva csóválta a fejét. — Tudja az az igazság, hogy mindent meg kell tanulnia az embernek. A berlini lakásépítő kombinát kettes számú építésvezetősége közölte lakásszövetkezetünkkel, hogy Olcsóbban, s ami a legfontosabb néhány hónappal a tervezett határidő előtt átadna néhány épületet, ha a lakók maguk vállalják az ablakok szigetelését, a lakások tapétázását és néhány belső szerelési munka elvégzését. Amikor a brigádom megtudta, hogy némi segítségre van szükségem, mindenki szívesen jött. Villany-, víz- és gázszerelők a munkatársaim, elsősorban ezeket a munkákat vállalták, de menet közben kiderült, hogy egyikük kitapétázta már a saját lakását. Így aztán három hét végén nemcsak az én lakásomban dolgoztuk le a munka-hozzájárulást, hanem az egész lépcsőházban. Nem magánházban lakik Joachim Durlich, hanem úgynevezett „munkáslakásban”. Szövetkezeti lakás ez is, mint a környékbeliek, s a lakók az építkezésben is részt vesznek. Ki mihez ért, abban segít, és természetesen akkor, amikor ideje engedi. Nem új gyakorlat ez az NDK- ban. Az 1980-ig tartó ötéves tervidőszakban összesen félmillió új lakás épül a Német Demokratikus Köztársaságban, s ezek 45 százaléka munkás-szövetkezeti lakás. A megkülönböztetés azt jelenti, hogy a lakások — amelyeket egyébként az állami építőipar épít és ad át a lakásszövetkezetnek — értékének 15 százalékát, a majdani tulajdonosok pénzzel és kétkezi munkával fedezik. A szövetkezet ezért a belépéstől számított három éven belül garantálja a lakást. A szövetkezetbe a munkahelyek delegálják az érdekelteket. Összesen 2100 mátkába került ez a háromszobás lakás — mondja Gerhard Reiner mérnök, Joachim Durlich szomszédja. A szövetkezetbe való belépéskor 300 márkát fizettünk, a többit pedig havi részjegyek formájában törlesztettük. Először arról volt szó, hogy a ház és a környék takarítását végezzük el, elhordjuk a hulladékokat és parkosítunk, de mert valamennyien szakemberek vagyunk, azt javasoltuk a szövetkezetnek az meg a kivitelező vállalatnak, hogy inkább szakipari munkában számítsanak segítségünkre. — A lakásszövetkezet feladata többek között — kapcsolódik a beszélgetésbe Peter Felmann, a berlini magasépítő vállalat művezetője —, hogy tagjaikat ki, mihez ért alapon munkacsoportokba osztják és az egyes vállalatokhoz irányítják őket. Akik nem rendelkeznek az építőiparban szükséges szakképzettséggel, elsősorban segédmunkát végeznek, a szakemberek pedig a belső szerelésben vesznek részt. Ezzel a lakásépítési módszerrel nemcsak az építőipar takarít meg jelentős kapacitást, hanem az emberek is előbb költözhetnek az új lakásba. Nemegyszer előfordul, hogy orvosok is kezükbe veszik a kőműveskanalat, terepet rendeznek és játszóteret építenék, sőt tapétáznak is. A leendő lakástulajdonosok, lakásuk nagyságától függően, 400—500 óra fizikai munkát végeznek. A munkákat természetesen koordináljuk és szükség esetén az erőket átcsoportosítjuk, a többletmunkát, mert erre is van példa, a szövetkezet kifizeti, de megelőlegezhető lakbér címen is. Az NDK-ban is vannak lakásgondok, végleges megoldásukat 1990-re tervezik, s ehhez a lakásra várók segítségére is számítanak. Nem véletlen, hogy az immár két évtizedes hagyományokkal rendelkező szövetkezeti munkáslakásépítő-akció újabb lendületet kapott. Ezek a lakások nem kerülnek magántulajdonba, örökölhetők és elcserélhefők. Használati díjuk is 12 százalékkal alacsonyabb az állami lakások bérénél. Ez az összeg, valamint a végzett munkáért kifizetett az építőipartól kapott pénz, ami a szövetkezet kasszájába kerül. A lakók a beköltözés ’után' is részt vesznek az épület állagának megóvásában — veszi át újra a szót Peter Felmann. — Igyekszünk minden gondot házon belül megoldani. A szövetkezet, ha szükség van rá, saját tagjait kéri fel a lakásokban előforduló kisebb-nagyobb hibák kijavítására. Az ilyen munkáik ellenértékét a szövetkezet kifizeti, de lehetőség van arra is, hogy a bérleményekben lakó szakmunkások, mint pl. villany-, víz-, fűtés- és gázszerelők lakásuk használati díjának egy részét a szövetkezeten belül ledolgozzák. Vannak tagjaink, akik hónapokig nem fizetnék lakbért. Az NDK-ban szűk az építőipar kapacitása, s a különböző szolgáltatások elvégzésére napokat, heteket, néha hónapokat kell várni. Márpedig, ha betörik az ablak, ráadásul télen, vagy meghibásodik a fűtés, a vízcsap, még az egy-két napos várakozás is sok. Ezért a lakás- szövetkezetek nyilvántartásából az sem hiányzik, hogy melyik lakótársnak mi a foglalkozása. Nem rossz ötlet. .. . _ Berlin, 1979. június. DCtrmr Jlárine
