Kelet-Magyarország, 1979. augusztus (36. évfolyam, 178-203. szám)

1979-08-09 / 185. szám

1979. augusztus 9. KELET-MAGYARORSZÁG 3 103 konvejorhajtó motort gyártanak ebben az évben a HAFE nyíregyházi gyárában (Fotó: Mikita Viktor) elnök. 1975—76-ban 300 ezer forintot adott a téesz az óvo­da és a napközi fejlesztésére. Ugyanakkor megnyertük a megyei tanács pályázatát, amely 600 ezret irányzott elő az óvoda konyhájára. Így most megkétszerezhettük a csoportok számát, 75 óvodás mellett 4 napközis csopor­tunk van. Varsánygyüre 2-es számú iskolájában 1980-tól lesz még egy napközis cso­port. Frizurát Vásá- rosnaményban Óránként indul busz az öt ki­lométerre levő Vásárosna- ményba. A lakosság többsége ott dolgozik, s a bevásárláso­kat is a városban bonyolítják le. Így aztán a tanácstagi be­számolón, a falugyűlésen, a közérdekű bejelentésekben nem is annyira a kereskedel­mi ellátást teszik szóvá, ha­nem a járdaépítés és a bel­vízelvezetés szerepel a leg­gyakrabban. A belvizet most jó időre megoldják, hatszáz­ezer forintot költ rá a ta­nács. — Nemrégiben a hozzánk tartozó Szabadságtanyán nem volt telefon, ezt kellett S zerfelett megharagud­tak az egyik hetven- kedő suszterlegényre egyszer a más szakmabeli se­gédek és elhatározták, hogy móresra tanítják. Meg is vár­ták este egy sötét helyen, hogy tanúk nélkül, de jól helybenhagyják. A reményte­len helyzetbe került fiatal­ember ijedtében néhány jel­legzetes cipészszerszám ne­vét kezdte el kiabálni. A más szakmabeli legények persze azt hitték, hogy a közelben lévő barátait szólongatja, s jobbnak látták elhalasztani a verést. Azóta is járja a mon­dás: „Sámfa, kapta, dikics! Gyertek elő ti is!” Az itt-ott még mindig köz­szájon forgó mondás törté­netét magam is sokat hallot­tam gyermekkoromban. Igazi jelentését azonban Ko- vác^-Ferenc nagyhalászi ci­pész kisiparostól hallottam. Hajdan ugyanis nagy divat volt az iparoslegényeknél a szakmai sovinizmus: a virtus­kodás, a gúnyolódás, amelyek­ből nemegyszer parázs \ere- kedések is kerekedtek. Az említett szerszámokat termé­szetesen még ma is használ­ják a cipészek. A dikics pél­dául egy görbe kés, a sámfa és a kaptafa ma már mű­anyagból is készül. Az immár majdnem nyolc­van éves cipészmester — mi­közben a Kisá Ernő utca 21. szám alatti lakásán műhelyé­mielőbb bekötni. A lakosság összefogása tette lehetővé, hogy kiásták az árkot és a posta már csak a kábeleket fektette le. A következő öt­éves terv legfontosabb fel­adatait is megfogalmáztuk: építünk egy négytantermes központi iskolát, kultúrházra lenne szükség. Kisvarsány- ban másfél kilométeren szi­lárd burkolatú utat készíte­nek, s a legnagyobb terv a törpe vízmű. Most nyolc köz- kútról hordják a vizet, a la­kások negyedrészében hidro­for adja az ivóvizet. Á falu előnye A városhoz való közelség nemcsak a kereskedelmet, ha­nem a szolgáltatást is érinti. Mind többen járnak be a vá­rosba egy divatos frizurát csináltatni, az otthon mosott ágyneműt is szépen kivasal­ják a Patyolatban. A város nyújtotta kényelem és kul­turáltabb szolgáltatás, egész­ségügyi ellátás mellett előny Varsánygyürében, hogy nem­csak helye, de hagyománya is van az állattartásnak és a gyümölcstermesztésnek. Ta­valy például nyolcmillió fo­rintot kapott a község az al­máért. T. K. Sámfa és aranygyűrű be invitál — elmondja, hogy ő bizony már gyermekkorá­ban ott lábatlankodott apja nagykárolyi műhelyében, a bankli körül. Tizenöt évesen pedig már hatodmagára kere­sett, mert édesapját elvitte az első világháborúban szerzett sérülése. Aztán dolgozott a fő­városi Wolfner-cipőgyárban és 1920-ban telepedett le Nagyhalászban. Segédként kezdte egy ci­pésznél. A szokás az volt, hogy előtte vizsgamunkát kel­lett készíteni, csak utána le­hetett szó a felvételről. A leg­nagyobb elismerést aztán azzal szerezte meg, hogy min­dig megjavította az elromlott varrógépet, nem kellett bevin­ni Nyíregyházára. Nem vélet­len, hogy ehhez is ért. Nagy­bátyja, aki ugyancsak jó szak­ember volt, mindig azt mond­ta: „Nem elég az, hogy meg­csinálod azt, amit más. Attól mindig különbet kell alkot­ni.” Volt is munkája mindig, bőven. Sokszor annyi, hogy még éjszaka is csinálni kel­lett. Cipőt csináltatni gyak­ran felkeresték akkoriban még Nyíregyházáról is. Egyik falu se jusson ked­vezőbb helyzetbe, ezért a két település közé, a határra épí­tették a tanácsházát, amikor 1972-ben Nagyvarsány és Gyüre közös tanácsot alakí­tott. Ma már olyannyira nincs távolság a két község között, hogy a tanácsháza a falu kö­zepén áll, s január elsejétől — egy településről lévén szó — Varsánygyürének hívják ezt a helyet. Társközségként Kisvarsány tartozik hozzá. A hetvenes évek elején a tanács vezetői az úthálózat kiépítését tartották a legfon­tosabbnak, mivel a sok járha­tatlan út gátolta a közleke­dést az egyébként is eléggé szétszórt településen. Erre a tervidőszakra ezeregyszáz méternyi szilárd burkolatú utat terveztek. Tavaly meg­épült 1,1 millió forintos költ­séggel, s a lakosság 350 ezer forint értékű társadalmi munkája egészítette ki ezt az összeget. Az eredeti tervek­ben mindössze 600 ezer forin­tot szántak útépítésre, de idő­közben a többletbevételeket is erre fordították. Kastélyból — orvosi rendelő Évente átlagosan harminc új lakást építenek, főként fia­talok. így a kastélyból kiala­kított orvosi rendelőben az általános körzeti ellátás mel­lett terhestanácsadást is tar­tanak a kismamáknak. S a következő lépcső, megoldot­ták az óvodai ellátást. — Jelenleg egyetlen kis­gyermeket sem kell elutasíta­ni helyhiány miatt — fogal­maz Káplár Sándor tanács­Házhoz szállítják a nyírmeggyes! Petőfi Termelőszövetkezet tagságának a háztáji al- maskertek betakarításához szükséges ládákat. (M. V.) Életmód az üzemben H a valaki átlé­pi az üzem kapu­ját ezzel az aktus­sal még nem válik mun­kássá. Szervezett, öntuda­tos, a jogait és kötelessé­geit ismerő, és főleg ezek­kel élni tudó dolgozó csak évek folyamán, a munka, a kollektíva által válik belőle. Ez állandóan is­métlődő, s nem egyszeri feladat. A Kelet-magyar­országi Faipari Vállalat például jórészt a tanya­bokrokból, a környező fal­vakból verbuválta azokat a nődolgozókat, akikből egy év múlva betanított festőmunkásokat nevelt. Bizony kezdetben ezek az asszonyok azt gondolták — bár szakszervezeti ta­gok voltak! —, hogy min­denkinek egyformán „jár” a prémium is, éppen úgy, mint az órabér. Csak azért, mert néhány dolgozó nem részesült a mozgóbérből „megsértődött”, s kilépett a szakszervezetből. Felkeresték az szb-tit- kárt, s azt mondták: „Nem leszünk szakszervezeti ta­gok, mert minket kihagy­tak a mozgóbérből.” Ki magyarázta meg a nőknek, hogy helytelenül cseleked­tek? Ki világosította fel őket, hogy a szakszerveze­ti tagság nem függ össze azzal, hogy valaki része­sül-e vagy sem mozgóbér­ből, prémiumból, jutalom­ból? Hogyan minősíthető ez az eset? Zólyomi Lász­ló, a pártszervezet titká­ra elmondta, bár foglal­koztak az üzemi élettel most ismerkedő munkás­nőkkel, csak nem rend­szeresen. Nem kerültek olyan nevelő brigádba, ahol megértették volna velük jogaikat, kötelessé­geiket. Ez az eset is rá­döbbentette a pártszerve­zetet, s az szb-t, hogy na­gyobb gondot fordítsanak a munkásokat nevelő kol­lektívákra, a brigádveze­tők, a bizalmiak képzésé­re, kiválasztására. S az sem csoda, hogy a szak- szervezetből egy évvel ez­előtt kilépett nők nem csak kérték újra a felvételüket, de olyan női szocialista brigád alakult, formálódik a festők köréből, amely kiváló munkával teljesí­tette féléves tervét. S ezek az asszonyok tanul­ják a szakmát is. EZ A PÉLDA csak egy lépcsőfok a munkássá vá­lás folyamatában. Bárho­gyan is ítéljük meg, ah­hoz, hogy ez a folyamat tudatos legyen, szükség van jól működő szakszer­vezeti alapszervezetre. Igaz, csak másfél éve ter­mel Záhonyban a Rákos- palotai Bőr- és Műanyag­feldolgozó Vállalat üzeme. Itt 90 nő dolgozik. Nem tudni miféle meggondolás­ból, főbizalmi rendszert alakítottak ki — központi javaslatra?! — holott szakszervezeti bizalmiak­nak, műhelybizottságok­nak illenék működni. Nincs alapszervezet. Ille­nék a gyári vszt-nek, de az SZMT-nek is többet se­gítenie a szakszervezeti munkát e most alakuló üzemben, ahol 90 nő várja az információkat, a szük­séges tájékoztatást a sa­ját jövőjükről, az üzem fejlődéséről. Mert nem minden az, hogy van már zuhanyozójuk, öltözőjük. Sok mindenre, még az üzemi életmódra is meg kell tanítani a kollektívá­ba kerülő új munkásokat. Különösen ott, ahol nem, vagy alig van munkásha­gyomány. ELŐTERJESZTÉSBEN olvastam: Nyíregyházán az élelmiszer-kiskereskedelmi vállalatnál az egyik szak- szervezeti csoport megbí­zást adott a bizalminak, hogy egy bizonyos ügyben, képviselje ügyüket. A bi­zalmi nem teljesítette megbízatását. Ezért a kö­vetkező csoporttanácsko­záson visszahívták és mást választottak helyette. Vannak íratlan erkölcsi és írott jogi normák mel­lett mozgalmiak is, ame­lyek érvényesülése jó­részt a helyi párt- és szak- szervezeti szervezetek ve­zetésétől függnek. Rajtuk múlik, érvényesülnek-e, s ha igen, hogyan? Szolgál­ják-e, s hogyan a munkás­sá válást, az üzemi rend kibontakozását, a helyes értékítélet kialakítását, ér­vényesülését gazdasági, bér-, jutalmazási stb. ügyekben, s nem utolsó­sorban az üzemi demokrá­cia kibontakozásában. Farkas Kálmán Községpolitika Yarsánygyürén Tanácsháza két falu határán Felújítás E gy sor rég hú­zódó adósság törlesztődik ezen a nyáron Gégényiben. A mai villanyhá­lózatot, az utcai világítást a községben 1948-ban alakították ki. A korszerűsítésre, a lámpa­helyek számának növelé­sére most 110 ezer forintot költenek. Ha lassan is, de egyre közelebb kerül a megva­lósuláshoz a Demecser, Gégény, Kék, kistérségű vízmű megépítése. A gé- gényi tanács a tanulmány- tervet már jóval korábban elkészíttette. A szakembe­rek most dolgoznak a ki­viteli terven. A községi tanács ennek költségeihez ebben az évben 413 ezer forinttal járul hozzá. A következő nagyobb össze­get 1980-ban kell átutalni a tervezőknek. Rendbe akarják hozatni a tanácsházát is. A tető­szerkezet felújításával már végeztek a szakemberek. Ennek költségeit, a 120 ezer forintot járási keret­ből fedezték. Most folyik a tanácsháza belső tataro­zása, festése. Ez is jelen­tős pénzösszeget emészt fel. Tatarozzák az iskolát is. Ezzel együtt végzik el három napköziotthonos tanterem parkettázását. Ez utóbbira 100 ezer fo­rint áll rendelkezésükre. A községi tanács felújí­tási keretszámláján 40 ezer forint vár felhaszná­lásra. Ügy tervezik, hogy ebből vásárolják meg a járdák rendbehozatalához szükséges sódert meg ce­mentet. A járdák kijaví­tását, szélesítését a lakos­ság társadalmi munkában valósítja meg. így érhető el, hogy minél hosszabb járda készüljön el, és még az őszi esős idők beállta előtt végezzenek is e min­den utcalakót érintő munkával. (sigér) Ma már? Inkább a javítás, bár abból is van még bőven. Pedig a szerszámok mind megvannak még. Az ember­öltőt már túlélt varrógép még az apósáé volt, az is úgy örö­költe. Aztán a különböző rás­polyok, stufrádli, sirskés, smittvas, ványolódeszka. Árak, tűk, dikicsek — tucat­szám. S az új műhely, amely nemrég épült, de kinek? A gyerekek — Gizella, Magdol­na, Erzsébet, Zoltán — mind szárnyra keltek, más szakmát, foglalkozást választottak. Még a hat dédunoka közül se igen lesz valaki, aki átvenné a stafétabotot. Életének egyik nagyon szép, emlékezetes eseménye volt az az ünnepség, amelyen ötven­éves kisipari tevékenysége elismeréseként átvehette a KIOSZ elismerő oklevelét az aranygyűrű kitüntetéssel. E ldolgozgat még egy ke­veset, amennyit a sze­me — az egészsége — elbír, de »gonddal, szépen, mint ennekelőtte. Kevesebb már a kiadósabb munka, a bőr is egyre gyakrabban ke­veredik a műanyaggal, sok­szor kerül ragasztó a tű és a cérna mellé is. Csak a mun­ka, a szorgalom, a szakma szeretete marad még a régi, amelyet semmivel nem lehet pótolni... Tóth Árpád JEGYZET

Next

/
Thumbnails
Contents