Kelet-Magyarország, 1979. augusztus (36. évfolyam, 178-203. szám)
1979-08-09 / 185. szám
1979. augusztus 9. KELET-MAGYARORSZÁG 3 103 konvejorhajtó motort gyártanak ebben az évben a HAFE nyíregyházi gyárában (Fotó: Mikita Viktor) elnök. 1975—76-ban 300 ezer forintot adott a téesz az óvoda és a napközi fejlesztésére. Ugyanakkor megnyertük a megyei tanács pályázatát, amely 600 ezret irányzott elő az óvoda konyhájára. Így most megkétszerezhettük a csoportok számát, 75 óvodás mellett 4 napközis csoportunk van. Varsánygyüre 2-es számú iskolájában 1980-tól lesz még egy napközis csoport. Frizurát Vásá- rosnaményban Óránként indul busz az öt kilométerre levő Vásárosna- ményba. A lakosság többsége ott dolgozik, s a bevásárlásokat is a városban bonyolítják le. Így aztán a tanácstagi beszámolón, a falugyűlésen, a közérdekű bejelentésekben nem is annyira a kereskedelmi ellátást teszik szóvá, hanem a járdaépítés és a belvízelvezetés szerepel a leggyakrabban. A belvizet most jó időre megoldják, hatszázezer forintot költ rá a tanács. — Nemrégiben a hozzánk tartozó Szabadságtanyán nem volt telefon, ezt kellett S zerfelett megharagudtak az egyik hetven- kedő suszterlegényre egyszer a más szakmabeli segédek és elhatározták, hogy móresra tanítják. Meg is várták este egy sötét helyen, hogy tanúk nélkül, de jól helybenhagyják. A reménytelen helyzetbe került fiatalember ijedtében néhány jellegzetes cipészszerszám nevét kezdte el kiabálni. A más szakmabeli legények persze azt hitték, hogy a közelben lévő barátait szólongatja, s jobbnak látták elhalasztani a verést. Azóta is járja a mondás: „Sámfa, kapta, dikics! Gyertek elő ti is!” Az itt-ott még mindig közszájon forgó mondás történetét magam is sokat hallottam gyermekkoromban. Igazi jelentését azonban Ko- vác^-Ferenc nagyhalászi cipész kisiparostól hallottam. Hajdan ugyanis nagy divat volt az iparoslegényeknél a szakmai sovinizmus: a virtuskodás, a gúnyolódás, amelyekből nemegyszer parázs \ere- kedések is kerekedtek. Az említett szerszámokat természetesen még ma is használják a cipészek. A dikics például egy görbe kés, a sámfa és a kaptafa ma már műanyagból is készül. Az immár majdnem nyolcvan éves cipészmester — miközben a Kisá Ernő utca 21. szám alatti lakásán műhelyémielőbb bekötni. A lakosság összefogása tette lehetővé, hogy kiásták az árkot és a posta már csak a kábeleket fektette le. A következő ötéves terv legfontosabb feladatait is megfogalmáztuk: építünk egy négytantermes központi iskolát, kultúrházra lenne szükség. Kisvarsány- ban másfél kilométeren szilárd burkolatú utat készítenek, s a legnagyobb terv a törpe vízmű. Most nyolc köz- kútról hordják a vizet, a lakások negyedrészében hidrofor adja az ivóvizet. Á falu előnye A városhoz való közelség nemcsak a kereskedelmet, hanem a szolgáltatást is érinti. Mind többen járnak be a városba egy divatos frizurát csináltatni, az otthon mosott ágyneműt is szépen kivasalják a Patyolatban. A város nyújtotta kényelem és kulturáltabb szolgáltatás, egészségügyi ellátás mellett előny Varsánygyürében, hogy nemcsak helye, de hagyománya is van az állattartásnak és a gyümölcstermesztésnek. Tavaly például nyolcmillió forintot kapott a község az almáért. T. K. Sámfa és aranygyűrű be invitál — elmondja, hogy ő bizony már gyermekkorában ott lábatlankodott apja nagykárolyi műhelyében, a bankli körül. Tizenöt évesen pedig már hatodmagára keresett, mert édesapját elvitte az első világháborúban szerzett sérülése. Aztán dolgozott a fővárosi Wolfner-cipőgyárban és 1920-ban telepedett le Nagyhalászban. Segédként kezdte egy cipésznél. A szokás az volt, hogy előtte vizsgamunkát kellett készíteni, csak utána lehetett szó a felvételről. A legnagyobb elismerést aztán azzal szerezte meg, hogy mindig megjavította az elromlott varrógépet, nem kellett bevinni Nyíregyházára. Nem véletlen, hogy ehhez is ért. Nagybátyja, aki ugyancsak jó szakember volt, mindig azt mondta: „Nem elég az, hogy megcsinálod azt, amit más. Attól mindig különbet kell alkotni.” Volt is munkája mindig, bőven. Sokszor annyi, hogy még éjszaka is csinálni kellett. Cipőt csináltatni gyakran felkeresték akkoriban még Nyíregyházáról is. Egyik falu se jusson kedvezőbb helyzetbe, ezért a két település közé, a határra építették a tanácsházát, amikor 1972-ben Nagyvarsány és Gyüre közös tanácsot alakított. Ma már olyannyira nincs távolság a két község között, hogy a tanácsháza a falu közepén áll, s január elsejétől — egy településről lévén szó — Varsánygyürének hívják ezt a helyet. Társközségként Kisvarsány tartozik hozzá. A hetvenes évek elején a tanács vezetői az úthálózat kiépítését tartották a legfontosabbnak, mivel a sok járhatatlan út gátolta a közlekedést az egyébként is eléggé szétszórt településen. Erre a tervidőszakra ezeregyszáz méternyi szilárd burkolatú utat terveztek. Tavaly megépült 1,1 millió forintos költséggel, s a lakosság 350 ezer forint értékű társadalmi munkája egészítette ki ezt az összeget. Az eredeti tervekben mindössze 600 ezer forintot szántak útépítésre, de időközben a többletbevételeket is erre fordították. Kastélyból — orvosi rendelő Évente átlagosan harminc új lakást építenek, főként fiatalok. így a kastélyból kialakított orvosi rendelőben az általános körzeti ellátás mellett terhestanácsadást is tartanak a kismamáknak. S a következő lépcső, megoldották az óvodai ellátást. — Jelenleg egyetlen kisgyermeket sem kell elutasítani helyhiány miatt — fogalmaz Káplár Sándor tanácsHázhoz szállítják a nyírmeggyes! Petőfi Termelőszövetkezet tagságának a háztáji al- maskertek betakarításához szükséges ládákat. (M. V.) Életmód az üzemben H a valaki átlépi az üzem kapuját ezzel az aktussal még nem válik munkássá. Szervezett, öntudatos, a jogait és kötelességeit ismerő, és főleg ezekkel élni tudó dolgozó csak évek folyamán, a munka, a kollektíva által válik belőle. Ez állandóan ismétlődő, s nem egyszeri feladat. A Kelet-magyarországi Faipari Vállalat például jórészt a tanyabokrokból, a környező falvakból verbuválta azokat a nődolgozókat, akikből egy év múlva betanított festőmunkásokat nevelt. Bizony kezdetben ezek az asszonyok azt gondolták — bár szakszervezeti tagok voltak! —, hogy mindenkinek egyformán „jár” a prémium is, éppen úgy, mint az órabér. Csak azért, mert néhány dolgozó nem részesült a mozgóbérből „megsértődött”, s kilépett a szakszervezetből. Felkeresték az szb-tit- kárt, s azt mondták: „Nem leszünk szakszervezeti tagok, mert minket kihagytak a mozgóbérből.” Ki magyarázta meg a nőknek, hogy helytelenül cselekedtek? Ki világosította fel őket, hogy a szakszervezeti tagság nem függ össze azzal, hogy valaki részesül-e vagy sem mozgóbérből, prémiumból, jutalomból? Hogyan minősíthető ez az eset? Zólyomi László, a pártszervezet titkára elmondta, bár foglalkoztak az üzemi élettel most ismerkedő munkásnőkkel, csak nem rendszeresen. Nem kerültek olyan nevelő brigádba, ahol megértették volna velük jogaikat, kötelességeiket. Ez az eset is rádöbbentette a pártszervezetet, s az szb-t, hogy nagyobb gondot fordítsanak a munkásokat nevelő kollektívákra, a brigádvezetők, a bizalmiak képzésére, kiválasztására. S az sem csoda, hogy a szak- szervezetből egy évvel ezelőtt kilépett nők nem csak kérték újra a felvételüket, de olyan női szocialista brigád alakult, formálódik a festők köréből, amely kiváló munkával teljesítette féléves tervét. S ezek az asszonyok tanulják a szakmát is. EZ A PÉLDA csak egy lépcsőfok a munkássá válás folyamatában. Bárhogyan is ítéljük meg, ahhoz, hogy ez a folyamat tudatos legyen, szükség van jól működő szakszervezeti alapszervezetre. Igaz, csak másfél éve termel Záhonyban a Rákos- palotai Bőr- és Műanyagfeldolgozó Vállalat üzeme. Itt 90 nő dolgozik. Nem tudni miféle meggondolásból, főbizalmi rendszert alakítottak ki — központi javaslatra?! — holott szakszervezeti bizalmiaknak, műhelybizottságoknak illenék működni. Nincs alapszervezet. Illenék a gyári vszt-nek, de az SZMT-nek is többet segítenie a szakszervezeti munkát e most alakuló üzemben, ahol 90 nő várja az információkat, a szükséges tájékoztatást a saját jövőjükről, az üzem fejlődéséről. Mert nem minden az, hogy van már zuhanyozójuk, öltözőjük. Sok mindenre, még az üzemi életmódra is meg kell tanítani a kollektívába kerülő új munkásokat. Különösen ott, ahol nem, vagy alig van munkáshagyomány. ELŐTERJESZTÉSBEN olvastam: Nyíregyházán az élelmiszer-kiskereskedelmi vállalatnál az egyik szak- szervezeti csoport megbízást adott a bizalminak, hogy egy bizonyos ügyben, képviselje ügyüket. A bizalmi nem teljesítette megbízatását. Ezért a következő csoporttanácskozáson visszahívták és mást választottak helyette. Vannak íratlan erkölcsi és írott jogi normák mellett mozgalmiak is, amelyek érvényesülése jórészt a helyi párt- és szak- szervezeti szervezetek vezetésétől függnek. Rajtuk múlik, érvényesülnek-e, s ha igen, hogyan? Szolgálják-e, s hogyan a munkássá válást, az üzemi rend kibontakozását, a helyes értékítélet kialakítását, érvényesülését gazdasági, bér-, jutalmazási stb. ügyekben, s nem utolsósorban az üzemi demokrácia kibontakozásában. Farkas Kálmán Községpolitika Yarsánygyürén Tanácsháza két falu határán Felújítás E gy sor rég húzódó adósság törlesztődik ezen a nyáron Gégényiben. A mai villanyhálózatot, az utcai világítást a községben 1948-ban alakították ki. A korszerűsítésre, a lámpahelyek számának növelésére most 110 ezer forintot költenek. Ha lassan is, de egyre közelebb kerül a megvalósuláshoz a Demecser, Gégény, Kék, kistérségű vízmű megépítése. A gé- gényi tanács a tanulmány- tervet már jóval korábban elkészíttette. A szakemberek most dolgoznak a kiviteli terven. A községi tanács ennek költségeihez ebben az évben 413 ezer forinttal járul hozzá. A következő nagyobb összeget 1980-ban kell átutalni a tervezőknek. Rendbe akarják hozatni a tanácsházát is. A tetőszerkezet felújításával már végeztek a szakemberek. Ennek költségeit, a 120 ezer forintot járási keretből fedezték. Most folyik a tanácsháza belső tatarozása, festése. Ez is jelentős pénzösszeget emészt fel. Tatarozzák az iskolát is. Ezzel együtt végzik el három napköziotthonos tanterem parkettázását. Ez utóbbira 100 ezer forint áll rendelkezésükre. A községi tanács felújítási keretszámláján 40 ezer forint vár felhasználásra. Ügy tervezik, hogy ebből vásárolják meg a járdák rendbehozatalához szükséges sódert meg cementet. A járdák kijavítását, szélesítését a lakosság társadalmi munkában valósítja meg. így érhető el, hogy minél hosszabb járda készüljön el, és még az őszi esős idők beállta előtt végezzenek is e minden utcalakót érintő munkával. (sigér) Ma már? Inkább a javítás, bár abból is van még bőven. Pedig a szerszámok mind megvannak még. Az emberöltőt már túlélt varrógép még az apósáé volt, az is úgy örökölte. Aztán a különböző ráspolyok, stufrádli, sirskés, smittvas, ványolódeszka. Árak, tűk, dikicsek — tucatszám. S az új műhely, amely nemrég épült, de kinek? A gyerekek — Gizella, Magdolna, Erzsébet, Zoltán — mind szárnyra keltek, más szakmát, foglalkozást választottak. Még a hat dédunoka közül se igen lesz valaki, aki átvenné a stafétabotot. Életének egyik nagyon szép, emlékezetes eseménye volt az az ünnepség, amelyen ötvenéves kisipari tevékenysége elismeréseként átvehette a KIOSZ elismerő oklevelét az aranygyűrű kitüntetéssel. E ldolgozgat még egy keveset, amennyit a szeme — az egészsége — elbír, de »gonddal, szépen, mint ennekelőtte. Kevesebb már a kiadósabb munka, a bőr is egyre gyakrabban keveredik a műanyaggal, sokszor kerül ragasztó a tű és a cérna mellé is. Csak a munka, a szorgalom, a szakma szeretete marad még a régi, amelyet semmivel nem lehet pótolni... Tóth Árpád JEGYZET
