Kelet-Magyarország, 1979. augusztus (36. évfolyam, 178-203. szám)
1979-08-09 / 185. szám
A KELET-MAGYARORSZÁG 1979. augusztus 9. Kommentár Hanoi gesztusa Az amerikai képviselőház kilenctagú küldöttsége mégis ellátogathat Vietnamba. Hanoi jószándékát mutatja, hogy korábbi döntését megváltoztatva, hajlandó fogadni az Egyesült Államok delegációját, amely az úgynevezett menekültkérdést kívánja a helyszínen tanulmányozni. Kétségkívül fontos gesztust tett ezzel Viatnam annál is inkább, mert a küldöttség egyik tagja: Robert Brinan képviselő éles hangon támadta a hanoi kormányt és ' alaposan elferdítve állította be a menekültek ügyét. Az USA és Kína — mint arra Phan Híen vietnami külügyminiszter-helyettes sajtó- konferenciáján utalt — arra törekedett, hogy a genfi konferencián a VSZK-t ültesse a vádlottak padjára. Washingtonban és Pekingben, úgy tűnik, megfeledkeznek arról, milyen körülmények előzték meg a menekültproblémát. Ilyen előzmények után indult meg a csakugyan aggasztó méretű népmozgás, amely okkal keltett riadalmat Dél- kelet-Azsia térségében, a környező országokban, amelyek képtelenek arra, hogy a nagyszámú menekültet élei- j mezzék és befogadják. Hozzájárult a helyzet kiéleződéséhez, hogy az amerikai 7. flotta, valamint az olasz hadi- tengerészet néhány egysége provokatív módon a vietnami felségvizek közelében cirkál. Az amerikai küldöttségnek módjában áll majd a helyszínen tanulmányozni, hogy Vietnam tiszteletben tartja állampolgárainak emberi jogait, igyekszik mindent megtenni annak érdekében, hogy a háború évtizedei alatt súlyos károkat szenvedett földön ki-ki boldoguljon. Ha az USA delegátusait csakugyan a jó szándék vezérli, s a menekültprobléma megoldásához kívánnak hozzájárulni, mindezek figyelembevételével küldetésüknek kell eleget tenni. Az elfogult megnyilatkozások, a rágalmak csak tovább bonyolíthatják az amúgy is rendkívül súlyos helyzetet. Gy. D. (Folytatás az 1. oldalról) megteremtésére. Módosította a szabályozó rendszert, lépéseket tett az importgazdálkodás hatékonyságának javítására, a gazdaságtalan termelés csökkentésére, és az anyag-, energia- és . munkaerő-takarékosság szélesebb körű kibontakoztatására. Ennek hatása már nem egy helyen érződik, de szembe kell néznünk azzal, hogy még nagyon sok a teendőnk. — Az eddiginél jobban kézben kell tartani a főbb gazdasági folyamatokat, de éppen ennyire fontos továbbra is erősíteni az üzemek önállóságát, úgy, hogy ezzel párhuzamosan felelősségérzetük is nagyobb legyen. Minden vezetővel szemben az a követelmény, hogy ahol dolgozik — ipari üzemben, intézményben, irodában vagy az élet más területén — tisztességgel, becsülettel és az eddiginél nagyobb hatékonysággal végezze azt a munkát, amit rábíztak, amiért odaállították. Meg kell szüntetni minden olyan jelenséget, üresjáratot, amely céljainkkal ellentétes, s nem erősíti a népgazdaságot. Az eddiginél racionálisabban kell vezetnie annak, akinek ez a feladata, s valamennyiünknek racionálisabban kell élni, gondolkodni és cselekedni a maga helyén helyzetünk javítása, közös céljaink gyorsabb ütemű megvalósítása érdekében. —• A vezetőknek még teljesebb összhangot kell teremteniük a munkaerő és a munkahelyek között. Máskor is igaz, de most méginkább az, hogy az ember a legfontosabb termelőerő, s ennek ésszerű felhasználása elsőrendű népgazdasági érdek. A mi rendszerünkben az alkotmány szavatolja mindenki jogát a munkához. Ennek azonban természetes párja, hogy mindenki dolgozzék ott, ahol valóban szükség van rá, ahol a legtöbbet használ a közösségnek, az országnak. Ehhez azonban arra is szükség van, hogy legyen nagyobb a munkahelyek értéke és becsülete, s a több pénzt minél több, minél jobb, a szó igazi értelmében értékesebb munkával lehessen megkeresni. Ezt fogja szolgálni a mainál sokkal ösztönzőbb bérrendszer bevezetése. — Eddig is idegen volt tőlünk az egyenlősdi, s a „jobb a békesség” szemlélet, amely útját állta a céljainknak és szándékainknak megfelelő, ösztönző differenciálásnak. A jövőben azonban még kevésbé tűrhetjük meg, hogy a legjobbak nagyobb megbecsülése helyett a könnyen odébbállók, a vándormadarak megtartására herdáljuk el a bérfejlesztésre felhasználható anyagi eszközöket. — Az alkotóerő kibontakoztatása még fontosabb, mint valaha. Sehol, semmilyen formában ne elégedjünk meg a szürkeséggel, a közép- szerűséggel. Vegyük az eddiginél jobban észre és becsüljük is meg érdemük szerint a kezdeményezőkészséget, a valós emberi értékeket. Adjunk nagyobb tiszteletet a közösségért cselekedni tudóknak, a közösségért dolgozni akaróknak, emeljük magasabbra az egész társadalmat gyarapító munka rangját. — Valamennyiünk személyes érdeke, hogy mindenki annyit kapjon, amennyit ad a társadalomnak. Ehhez azonban az is szükséges, hogy az eddiginél jobban szétválasszuk a szociálpolitikai juttatásokat, és a munka után járó jövedelmeket. — Feladataink megoldásához rendelkezünk a szükséges anyagi és erkölcsi erővel. Eddigi fejlődésünk jó alapokat teremtett az előrelépéshez, hangsúlyozta a továbbiakban Gáspár Sándor, majd így folytatta: — Most a gazdasági feladatok megoldása van előtérben. Ez azonban semmivel sem kisebbíti az érdekvédelmi, az érdekképviseleti tennivalók jelentőségét. Változatlanul fejleszteni kell az üzemi, a munkahelyi demokráciát, ha az emberek tudják, hogy mit .miért kell tenni, s hogyan alakulnak dolgaink, akkor mindenkor számíthatunk a bérből és fizetésből élők több milliós táborának alkotó, aktív közreműködésére is. — Az utóbbi hetekben közvéleményünk éretten vetett számot az ország helyzetével és tennivalóival. Azonosult a gondokkal és a feladatokkal. Ez tükröződik a dolgozó kollektívák legfrissebb kezdeményezésében: új vállalásokkal, jobb munkával és jobb eredményekkel köszöntik pártunk XII. kongresszusát és felszabadulásunk 35. évfordulóját! Üj, sokat ígérő mozgalom van országszerte kibontakozóban, amely a szocialista munkaverseny lendületével is segíti céljaink elérését — fejezte be beszédét Gáspár Sándor. „Csupa olaj'1 napraforgó — Gépbemutatók — Hegyei napok — Díjtalan belépés ■ * Bemutatkozik a szovjet mezőgazdaság A Szovjetunió augusztus 14—26. között mezőgazdasági, élelmiszeripari és mező- gépipari kiállítást rendez a .Budapesti Nemzetközi Vásárközpont területén. A kiállításon bemutatják a szűz- és ugarföldek művelésbe vételének 25 éves tapasztalatait, a KGST-or- szágok 30 éves együttműködésének, s a szovjet mezőgazdaság fejlődésének utóbbi évtizedben elért eredményeit. A bemutató 27 ezer kolhoz, 20 ezer szoyhoz, 8 ezer gazdaságközi egyesülés és agráripari vállalat, továbbá 865 tudományos intézet tevékenységéről ad majd tájékoztatót. A mezőgazdaság minden ágából A növénytermesztés, állattenyésztés, kertészet, erdészet, vadgazdálkodás, természetvédelem mellett helyet kap a kiállításon a könnyűipar textilruházati- cikk-, gyermekjáték-, bőr-, szőrmeáru-, és ajándéktárgy-bemutatója is. A látogatók tanulmányozhatják a kiváló szovjet búza, a 48—53 százalék olaj- tartalmú napraforgó, a nagy hozamú cukorrépa, len, kender, gyapot és szubtrópusi növényfajtákat, azok vetőmag- és szaporítóanyagát, valamint termesztési technológiájukat, termelési eredményeiket. A kertészet érdeklődésére tarthat számot az 1529 zöldségtermesztésre szakosodott szovhoz és 100 speciális egyesülés eredményeinek, szervezetének bemutatása. Szőlő-, gyümölcstermesztésre 1248 kolhoz és szovhoz szakosodott. A zöldség-gyümölcs feldolgozását 400 vállalat végzi. A kiállításnak ezen a részén tájékozódhatunk az állattenyésztés fejlesztéséről, céljáról, az állomány faj és fajta szerinti megoszlásáról, a tej-, a hús-, a tojás- és a gyapjútermelés- ről, s néhány speciális nagyüzem eredményeiről. Érdeklődésre tarthat számot a törzsállattenyésztés szervezetének bemutatása. 482 tenyésztelep, 615 szovhoz, 6415 kolhoz és állami üzem foglalkozik nemesítő munkával. A kiállításon láthatjuk majd több nagyüzem állattartó makettjét és technológiai megoldásait, a tenyésztő munka, s a feldolgozó tevékenység integrációját. A szabadtéri bemutatón jó néhány állattartással kapcsolatos gép és felszerelés kerül kiállításra. Élelmiszerek és gépek A Szovjetunió 10. ötéves tervében fő feladatul tűzték ki az élelmiszerek minőségének, biológiai értékének javítását, a választék bővítését, s a csomagolás változatosságának növelését. A kiállításon élelmi- szeripari vállalatok sora mutatkozik be termékeivel. Láthatók lesznek hús- és tejipari, valamint konzerv-, édes- és sütőipari készítmények. A konzervipar többek között kész- és félkész ételeket, levesporokat, befőtteket, dzsemeket, sűrítményeket. gyermekételeket, savanyúságokat és teaféléket állít ki. A szörpök, borok és egyéb italok széles választéka szintén érdekes tájékozódásra nyújt majd lehetőséget a látogatóknak. A minszki, a harkovi, a vlagyimiri traktorgyár, a Május 1. Mezőgazdasági Gépgyár, a rosztovi kombájngyár és még sok egyéb üzem küldi el gépeit, felszereléseit, hogy a magyar szakemberek ismerkedjenek termékeikkel. Láthatunk önjáró és vontatott takarmánybetakarító kombájnt,, önjáró kaszáló-préselő gépet, takarmány- és bálarakodó gépet, különféle traktorokat, vontatókat, magtisztítókat, gyökértakarmány betakarító gépeket, mozgó szerelőműhelyeket, mozgó laboratóriumokat, szerszámgépeket és egyéb gépeket, berendezéseket, műszereket, mezőgazdasági felszereléssel ellátott repülőgépet és helikoptert. Augusztus 14: Szabolcs-Szatmár napja A megyei tanácsok, a társadalmi szervezetek, a tudományos egyesületek, s a nagyüzemek készülnek a kiállítás megtekintésére, és szervezik a csoportos látogatást. Megtervezték a megyei napokat a következőképpen: augusztus 14.: Szabolcs-Szatmár; 15.: Veszprém; 16.: Somogy; 17.: Bács-Kiskun; 18.: HajdúBihar; 19.: Pest és Fejér; 20.: Szolnok; 21.: Békés és Csongrád; 22.: Tolna és Baranya; 23.: Borsod-Abaúj- Zemplén; 24.: Nógrád és Heves; 25.: Győr-Sopron és Komárom; 26.: Vas és Zala megye napja. A kiállításhoz több egyéb rendezvény kapcsolódik, mint például szakfilmvetítés, továbbá olyan régi gépek bemutatója, amelyeket évtizedekkel ezelőtt a Szovjetunióból hoztak be stb. A kiállításra a belépés díjtalan, és a megyei napok programjától eltekintve bárki, bármikor megnézheti a bemutatókat. A helyszínen a szovjet szakemberek készségesen adnak tájékoztatást az érdeklődőknek. GALSAI PONGRÁC: fSajor (fizi játékai 42. De művészi alázatból — amellyel alárendelte magát az együttes feladatának — ekkor mutatta a legszebb példát. Immár nemcsak az ország legelső színésznőjének tartják, hanem jelképnek is. 1937. október 25-én a százéves Nemzeti Színház ünnepén Bajor Gizi mondja el a Prológot. Nagy szavak, szép szavak, ünnepélyes szavak: méltók egy szimbólumhoz. De a szöveg babérágait és pántlikáit félrehajtva, kimosolyog ránk Bajor Gizi, akinek „a lelke sem a lényeg”, mert az is játszik, derül-bo- rul, formát cserél: aki életében mindent kitapasztal, mindenféle szerelmet, gazdagságot, sikert, de még az erények visszáját, a bűnt is; aki nem titkolja emberi gyöngéit sem, mert mint oly kevesen, mindig azonos mer lenni önmagával — egyképp semmibe véve a lényét bálványozó sznobok ünneplését és a magánügyeire fülelő ál- erkölcsűek megbotránkozását. A színpadon a Nagy Színésznő. Otthon a társasági dáma, az elkényeztetett feleség, a garden partyk mondén háziasszonya. De titokban leszáll a talapzatról, amelyre sikerigényei, példaképekben szűkölködő közönsége és hálás környezete fölállította; hiszen Bajort zavarja is, hogy többnek, különbnek, előkelőbbnek látják, mint amilyen valójában. Ismét egy idézet: Hadd énekeljünk ide egy epizódot dr. Barát Irén naplójából: „Főpróba után voltunk. Gizit lelkendezve ünnepelték, ö boldog és fáradt volt, akár egy iskoláslány, vizsga után. Le sem tudott feküdni. Megebédeltünk. Ebéd után Tibor elment dolgozni, mi pedig végigidétlenkedtük a külső Váci utcai boltokat. Hagymás heringet vásároltunk plédobozban, jamot, házisonkát, ilyesmit. Felvittük a rendelőbe, és lucullusi uzsonnát rendeztünk. Gizi a moziműsort tanulmányozta: tanakodott, mihez lenne kedve? Nekem már régen haza kellett volna jönnöm. Aznap még nem láttam a betegeket, s mondtam is, hogy most indulok el a romlás útján. De Gizi biztatott: ha kicsapnának, eltart!... A filmek közül a Raszkolnyikovot választotta, bár megjegyezte, hogy legszívesebben egy rémfilmet nézne meg, mert az az ő ízlése. — Meglátod — mondta —, most ki fogok jönni az igazi formámmal! Olvasd el a legközelebbi interjút! Eddig olyan okos voltam, művelt, jóízlésű, előkelő. Most meg fogom mondani, hogy igenis: a rémfilmeket szeretem, a hagymás heringet, a detektív- regényt, az egyszerű szövetruhákat meg a vállkendőt, és azt sem tudom, ki volt Lykur- gos — csak öt perc múlva el ne felejtsem az egészet...” A következő években vegyes szerepdrámákban játszott. Közülük még Herczeg Kék róká-ja volt a legkülönb. Biztos hatásérzékkel levezetett egyismeretlenes egyenlet. Ahol a végeredményt a szerző nem írta le, Bajor Gizi a középutat választotta. Még a darab rendezőjének sem árulta el, hogy szerinte járt-e Cecil a Török utcában? Lehet, hogy igen. De ez nem érdekes. S lehet, hogy nem. De vegyék úgy, mintha járt volna. Bajor szerepfölfogása tehát magát a „problémát” tette komolytalanná: azt a nagypolgári és polgári morálsablont, amely egy nő bonyolult erkölcsi világát, előítéletekkel súlyosbított nemtörődömségében, csupán a hűség „kulcskérdéseivel” kívánja megfejteni. Ha hűtlensége kiderül, társadalmi árfolyama is egyszeriben lezuhan. Míg ha okosan csal, feddhetetlen marad. Az újabb Herczeg-darab, az Utolsó tánc ismét kettős szerepet hozott. Anyát és leányát; Jucit, aki nem tud megöregedni, és Juditot, aki lélekben jóval idősebb az anyjánál. A fiatal anya és az öreg lány; a szép anya és a csúnyácska lány; a ne- velhetetlen anya és a jól nevelt lány — Herczeg az íróasztala alsó fiókjából kihúzott darabot erre az ellentétpárra építette. Mi sem lett volna egyszerűbb, mint maszkkal s kellőképp utrirozott mozgással kiemelni az ellentéteket. De Bajor itt is a nehezebbet választotta. Két paróka meg egy szemüveg: más kelléket nem használt. Juci—Judit alakítójának mélyebb tartalmat adott e tartalmakban szűkülködő szerepnek. Nem a két nő ellentétét, hanem belső hasonlóságát kereste. Anya és lánya tökéletesen más volt, s mégis döbbenetesen ugyanaz. Juci kispolgári szégyenkezéssel volt nagyvilági, Judit meg azzal a titkolt óhajjal „mentette meg” az anyját: bárcsak ok lenne rá, hogy őt is megmentsék!... De a legsikeresebb szerepdráma A bolond Asvayné lett. Pedig a kéziratot a színháznál is ajkbiggyesztve olvasták. A hűség drámája? Nem. Inkább egy múlt századi ötlet feldolgozása. A hősnő beleőrül a tudatba, hogy férje nem tér vissza a háborúból. Szenvelgés a múlton, az emlékeken, szenvelgés még a szenvelgés lehetőségén is. Németh Antal azt mondta róla: „Ügy hat, mint valami meg- iratlan Jókai-regény gyönge dramatizálása”. Harsányt Zsolt, a szerző az ifjú Ásvay- né szerepét Olthy Magdának, az öregét Gobbi Hildának szánta. De a gyengécske művet csak egy szereposztási trükkel lehetett megmenteni: mindkét feladatot Bajor Gizire bízták. Gizi az előjátékban tizennyolcéves fiatal- asszonyt játszott, majd önmaga eszelőssé torzult múmiaképében jelent meg a színen; alakítása tele volt részvéttel s a részvétet leküzdő, gyöngéd iróniával is. Nem lehetett tudni, hogy rögeszméje kóreset-e, vagy életmentő védekezés? A bolond Asvayné a pesti siker után több vidéki színházban is bemutatkozott. Bajor nélkül azonban a darab csak néhány előadást ért meg. Az írók szerepeket írnak. S a megírt szerepet sokszor a színésznek kell az író helyett is megalkotnia. Ritka az alkalom, amikor a nagy színész a tehetségével egyenértékű feladatot kap. A negyvenes években Bajort is csak két, maradandó értékű műben látjuk: Ibsen újra felújított jVórá-jában, meg ifjabb Dumas elkoptat- hatalan szentimentális darabjában A kaméliás hölgy-ben. Mindkettő tézisdráma, a maga nemében. „Tiszteljétek a női nem jogait!” — mondja Ibsen. És „Ö, soha ne illessétek bántalommal a bukott hölgyeket!” — idézi Dumas. Ibsen Nórá-ját évtizedek óta nem merték bemutatni. Ez a norvég baba egyszer már lekötözve feküdt Ambrus Zoltán boncasztalán. Meg nem értett lelkét ízeire szedte a kritikusi kérlelhetelenség. De a hősnő belső „ellentmondásai” azonban mind megbékélnek egymással Bajor Gizi alakításában. Nóra játékossága nála csak felnőtt színlelés, a férje kedvéért s a maga örömére vállalt babaszerep. Igen, a játékossága felnőtt. De a becsületről alkotott fogalma mélyen gyermeki. Ezért vette fel bűntudat nélkül a férje megmentésére szánt összeget. S amikor Helmer, a paragrafusember buta és hitvány fölgerjedésében rátámad: „Érted-e egyáltalán, hogy mit cselekedtél?” — Nóra gyermeki lénye kap halálos találatot. „Igen, kezdem érteni!” — feleli rá Bajor Gizi. És akkor mindenki megérzi: most, hogy a gyermek meghalt benne, már felnőtt szerepét, a játékosságot sem vállalhatja tovább. Aztán 1943 karácsonyára a megrikató kokottszerep: Marguerite Gautier. Földig omló, dúson redőzött tüllruha. Kamélia a hajba tűzve. Masnik, ékszerek, haty- tyúprémes legyező. S a ruha körül a múlt század fülledt díszlete. Levegőtlen szoba. Füstölgő gyertyák. Aranyrá- más tükör. Nehéz, porfogó drapériák köröskörül — akár egy szalonná átalakított ravatalozóban. (Folytatjuk)
