Kelet-Magyarország, 1979. augusztus (36. évfolyam, 178-203. szám)

1979-08-08 / 184. szám

I 1979. augusztus 8. KELET-M AGYARORSZÁG 3 Terv és rugalmasság ROSSZUL HANGZIK a mondat első fele, a gyár­igazgató arcán mégis elége­dettség tükröződik. Azt mondta ugyanis: nem tel­jesítettük a tervet, de több­re jutottunk, mint ameny- nyit reméltünk. Tavaly, amikor az esztendő utolsó negyedében elkészítették éves tervüket, sok minden úgy látszott.. . azután köz­beszólt az élet. A dilemma: a papíron lévőkhöz ragasz- kodjanak-e makacsul, vagy fölismerve az új lehetősége­ket, a kínálkozó alkalma­kat, éljenek velük? Az utóbbit választották, s en­nek következménye az év első hat hónapjának fur­csán hangzó mérlege. Természetes: az évi prog­ram a termelőhely számára fontos iránytű, nélkülözhe­tetlen forgatókönyv a be­szerzés, előállítás, értékesí­tés mmél jobb összhangjá­nak megteremtéséhez, a sokféle cselekménynek és szereplőinek helyt adó szín­pad megtervezéséhez. Elő­relátás nélkül nem lehet dolgozni, ez olyan igazság a vállalkozó számára, mint ta­nulónak az egyszeregy. Napjainkban azonban az előrelátás más tartalmat — s értelmezést — kap, mint korábban. Akkor a főként mennyiségeket magába foglaló terv — gyakran ke­rül, amibe kerül alapon is — olyasfajta szentírásnak látszott, amitől vétek el­térni, mert hiszen a meny- nyiségi cél elérése adta a társadalmi, gazdasági elis­mertetésre az alapot. Most oda jutottunk az élet na­gyon sok területén: nem a mennyiségé a főszerep eb­ben az elismertetésben, an­nál inkább meghatározó elem, miként igyekeztek a célhoz, milyen áron, mi­lyen eredményt értek el. BEVEZETŐBEN EMLÍ­TETT példánkhoz vissza­térve: a gyár négy fő ter­mékéből csak kettőnél tar­totta magát a tervhez. A másik két árunál — elad­ták ugyan, volt rá vevő, de csekély a haszon, a jelentős anyaghányad miatt gyorsan kúsztak fölfelé a költségek — januárban nagy hajrával előállították az első ne­gyedévre leszerződött meny- nyiséget, s a második fél évre már nem fogadtak el megrendeléseket. Az így szabaddá tett emberek és eszközök új feladatot kap­tak. Eredetileg a negyedik negyedévre tervezték annak a friss konstrukciónak a gyártásba vételét, amelyhez a fejlesztők és a kereske­dők egyaránt nagy remé­nyeket fűztek. A munka meggyorsításával — igaz, rengeteg gondot, többletfel­adatot vállalva — elérték, hogy a második negyedévet már az új termékkel kezd­hessék a gyártósorokon, s hatnapi — buktatókat is tartogató — próbatermelés után folyamatosan szállít­hattak a közben megnyert vevőknek. Akiknek véle­ménye —, s ami fontosabb: pénze — igazolta a remélt üzleti sikert, bár ez a siker papíron nem egyezett a tervben rögzített feladatok­kal. Mondhatnánk: így kézen­fekvő. S valóban az, ám sajnálatosan tipikusnak aligha nevezhető az ilyen termelői magatartás. Az ál­talánosan követett gyakor­lat éppen az ellenkezőjére szolgáltat bőven példát, az egyszer eltervezettek merev betartására, a papír túlzott tiszteletére, arra, amit a gúnyoros üzemi szóhaszná­lat így jelöl: ne hagyjuk magunkat a tényéktől be­folyásoltatok SZOKATLAN a termelő­helyeknek az, ami a nem­zetközi kereskedelemben természetes: nem a már ké­szülő árura kutatják a ve­vőt, hanem azt gyártják, amit a vásárló, a felhasz­náló keres. Igaz, gyarapod­nak a biztató példák a gép­iparban, a nehéziparban egyaránt, s hasonlóképpen rendeződnek át a sorok az élelmiszeriparban is. A példák azonban csak any- nyit bizonyíthatnak: van mód a rugalmasságra, a tervezés — de a minden­kori állapotoknak utat nyi­tó tervezés — és a friss ke­reslet, szükséglet egyezteté­sére. Amihez — ne hall­gassuk el — nélkülözhetet­len a gyár rugalmassága mellett a másik üzem — a kooperáló partner — ru­galmassága is, ahogy az egész gazdasági környezet friss jeleket fölfogó érzé­kenységének növelése szin­tén elengedhetetlen. Ter­vezés és rugalmasság egy gyékényre hozásának van­nak feltételei tehát, amik­től senki sem tekinthet el, ám az az igazság: a meg­lévő források sem kihasz­náltak itt. L. G. Az IKSZV nyíregyházi tel ephelyén javítják és ellenőrzik a vállalat gépi berendezéseit. Tassy Pál és Kanyári József egy IFA útseprő és felszedő gépet javít. (Császár Cs. felv.) A Nyíregyházi Vas- és Fémipari Szövetkezet géptermében Koczka Mihály műszerész egy Ascota könyvelőautomatát javít. (Császár Csaba felv.) Egy szint = négy műszak Átadás előtt a Kossuth utcai „cifra palota'* Amikor egy éve a SZÁÉV építői a Kossuth utcán átvet­ték a régi földszintes házak szanálása után építésre elő­készített terepet, nemigen gondoltuk, hogy itt alig 12 hónap elteltével az utca szintje fölött 30 méter ma­gasságban már lakni fognak. 1970-ig magas ház három volt ebben az utcában. Lif­tes pedig csak 4 éve épült ide. A Kun Béla és Sarkan­tyú utcai szakaszon most az ötödik 10 szintes ház váz- szerkezetének utolsó darab­jait emeli be a toronydaru. Az év végéig: — Bizony külső megjele­nésében és szerkezeti megol­dásaiban is eltér az eddig megszokottaktól — mondja Halászi Ferenc építésvezető. Itt, ahol most vagyunk, a hi­ánypótlásokat végzik az em­bereink. A nagytakarítással is a földszintre értek már. Ezt a 30 lakást hamarosan birtokba vehetik boldog tu­lajdonosaik. Ha a KEMÉV végez a távfűtés-, víz-, szennyvíz-, csapadékvíz-, va­lamint a gázbekötési munkái­val, szabaddá tesszük a ház körüli területet és megyünk eggyel odébb. — Igyekeztünk mindent úgy megszervezni, minél gyorsabban emelkedjen a ma­gasba mind az öt 10 szintes épület. Ez év végéig szeret­nénk átadni valamennyit. Nem sok iskola engedheti meg magának az országban, hogy volt növendékei a leve­gőben ünnepeljék diplomaki­osztó ünnepségük öt eszten­dős évfordulóját. A Nyíregy­házi Mezőgazdasági Főiskola mindenesetre közéjük tarto­zik; a napokban találkoztak a nyíregyházi repülőtéren azok a mezőgazdasági pilóták, akik 1974-ben azzal búcsúz­tak el egymástól, s az iskolá­tól: viszontlátásra 1979-ben. ★ — Dugó..., bukfenc..., buk­fenc hátán dobott orsó — kommentálják a repülőtéren álló pilóták a fenti produk­ciót. A levegőben Tóth Lász­ló, Pászti Tibor és Molnár András, a magyar műrepülő válogatott tagjai, a nyíregy­házi repülőtér oktatói. Lé­legzetelállító dolgokat pro­dukál a három fiú, még a volt csoporttársak is csak csodálkoznak. Pedig ők sem akármilyen legények, hiszen ha elkezdenék számolni, ki hány órát töltött már el ed­dig a levegőben, igencsak szép szám jönne ki. Fejenként két- háromezer óra, vagy még an­nál is több. Segít a Stetter szivattyú Egy szint összeszereléséhez 4 műszakra van szükség. Az ötödikben öntik a Mixer ke­verőkocsik által ide szállított nagy szilárdságú betont. Meggyorsítja a betonozást a nemrég vásárolt Stetter be­tonszivattyú, mellyel 4—5 órára rövidül az egyébként egy műszakra tervezett mun­ka. 1970 óta dolgoznak komp­lexbrigádban a Nagyhalász, Tiszavasvári, Tiszalök és Nyíregyháza környékéről be­járó munkások. Vannak köz­tük szerelők, hegesztő, vil­lanyszerelő, vasszerelő szak­emberek. — A hagyományos érte­lemben vett kőművest, amint meszes habarccsal dolgozik, itt nemigen talál. Az elkészí­tett alagútba a japán KATO- daruval beemeljük a debre­ceni házgyárban készített 4 tonnás fürdőszobákat, a Tünde utcai telepünkön gyár­tott papírvékony válaszfala­kat, utána már csak a tech­nológiai házagokat és az eset­leges hibás részeket kell ki­javítani. — És kívülről? Nem szorul meg a bútor — Ott szinte teljes egészé­ben műanyagokkal dolgo­Tizennyolcan végeztek an­nak idején a főiskolán, s ti­zenhármán jöttek el a találko­zóra. Itt volt Erdélyi János és Csicsák György, akiket an­nak idején az egész főiskola csak a „pályi fiúk”-ként em­legetett, lévén mindketten ópályi születésűek. Csodálko­zott is a kezdet kezdetén mindenki, miféle emberek te­remnek abban a Mátészalka környéki faluban, amely egy­szerre két pilótát is ad az or­szágnak. Jancsinak volt könnyebb a dolga, hiszen már középisko­lás korában elkezdte a re­pülést, hosszú ideig vitorlá­zott. Hétköznapokon Szálká­ra járt a középiskolába, va­sárnap hajnalonként pedig indult Nyíregyházára, vitor­lázni. Hányszor, de hányszor hallotta anyja hajnali intő szavát: „Lassan eredj fiam, s minél közelebb a földhöz!” Honnan is tudhatta volna az édesanyja, hogy a pilótáknak éppen az ilyen repülés hoz­hatja a legtöbb veszélyt. Hi­szen húsz-harminc méteres magasságban ha elromlik a gép, nem sok idő van a gon­dolkodásra, sokszor még a zunk. Fölragasztják a nike­celt, arra szövet kerül, majd erre jön a ház külső színét is megadó fehér, illetve kékes­zöld DRYWYT védőréteg. A 6 személyes, bútorszállí­tásra is alkalmas liftből ki­szállva tűnik csak fel, hogy a lépcsőház is jóval szélesebb, mint a házgyáriaknál. Nem lesz gond a nagyobb méretű bútorok költöztetése sem. Az ablakaival keletre és nyugat­ra néző 3 és 2 szobás lakások kényelmesek és tágasak. A szép, tagolt homlokzatú ház legfelső emeletéről mesz- sze ellátni, alattunk kicsik már a járókelők, de idefent leg­alább csend van. A 375 ezer Ft-ba kerülő tanácsi értékesítésű, 76 négy­zetméteres, 3 szobás lakások méltán ötvözik magukban a praktikusságot, kényelmet és A Termelőszövetkezetek Ér­tékesítő, Beszerző és Szolgál­tató Közös Vállalat (TSZ- KER) 1971. évben alakult a megyében, 52 termelőszövet­kezet csatlakozásával. Az idei cselekvésre sem. S hányszpr látták anyjukat éjszaka ott­hon a kiskapuban várakozni: hazajönnek-e a fiúk épségben? Aztán elmúltak az iskolás évek, s következett a mun­ka, meg persze ismét a tanu­lás. Hiszen a három év alatt csak a merev szárnyú gépek­kel ismerkedtek meg a fiúk, a helikopterek kezelését már munka közben kellett elsajá­títaniuk. ★ De ez már nem volt nehéz, hiszen a nemrég negyven esz­tendei repülés után nyugdíj­ba vonult főpilóta, Kotrás Gábor vezette oktató garni­túra remek munkát végzett. Tökéletesen felkészített me­zőgazdasági repülősöket bo- csájtott ki a nyíregyházi is­kola. Mi sem bizonyítja ezt jobban, mint az a tény, hogy négy volt nyíregyházi diák már a MALÉV-nél dolgozik utasszállító gépeken. S ami még ennél is fontosabb: az 1974-ben végzett pilóták kö­zül mindenki ép, egészsé­ges. ★ Mindenki tudja: a repülés veszélyes üzem. A pilóták szerint azonban semmivel sem veszélyesebb, mint mondjuk a gépkocsivezetés. Persze tökéletes idegállapot­ra, s rendkívüli óvatosságra van szükség. Mert itt tévedni egyszer sem lehet. Legalábbis a levegőben. Zsákkészítők Nyári zivatar veri a port az érpataki Rózsa Ferenc Termelőszövetkezet udvarán. A dörgő ég és a zuhogó eső hangja sem tudja elnyomni a telep egyik épületéből ki­szűrődő munkazajt. Asszo­nyok serénykednek odabenn. Papírzsákokat készítenek kéz­zel, majd fából való súlyok­kal verik végig, erősítik a hajtásokat. — Egyszerű munka ez! — legyint Árnyas Jánosné, aki a kezdetektől, 1964 óta dolgo­zik a melléküzemágban. — A papírhüvelynek sablon se­gítségével aljat formálunk, súlyokkal meglapogatjuk, az­tán ragasztjuk — magyaráz­za és mutatja is. — Csak pár művelet az egész, de a kezem sokszor úgy el van zsibbadva éjjel, hogy alig bírom arrébb moz­dítani — sóhajt Szűcs János­né. De mit szóljon Aranyász Jánosné és Orosz Pálné — negyvenes asszonyok — a két anyagmozgató? Kézzel, vállon hordják a nehéz pa­pírzsák kötegeket: több, mint 900 mázsa súlyt mozgatnak meg egy nap! Beszélgetés közben csifct- csatt dolgoznak az asszonyke­zek. Egy nap átlagosan 1300 darab zsák személyenként a teljesítményük. Muszka Sán- dorné, Pisák Mihályné, Papp Lászlóné a legfiatalabbak — alig túl a harmincon — egy­ben a legügyesebbek is: sok­szor 1800 zsákot is meghajto- gatnak-ragasztanak műszar- konként. Reggel 7-től délután 4-ig sürgölődik a 36 asszony. Ha kell, csúcsidőben mennek a földre is. Ezen a délelőttön például dohányt törtek, de bezavarta őket a zivatar. Ha megérkezik a négy óra, sze- delőzködnek. Igyekszik min­denki hazafelé. Szerencse, hogy délben meleg ebédet kapnak a tsz-ben, de így is várja őket a háztáji dohány, a disznó, a baromfiudvar. Csak győzzék. (h) tervük meghaladja a félmil- liárdot: 525 millió forint és a megye szövetkezeti gazda­ságai négy kivétellel tagnak számít. Az első fél évben a műtrá­gyák beszerzése és kihelye­zése volt a legjelentősebb: közel 60 millió forint érték­ben. Göngyölegek 47 millió­ért. Zöldségfélék értékesítési elhelyezésére 17,5, gyümöl­csöké 10 millió forint érték­ben történt. Járművek be­szerzése 13 millió forintért valósult meg az első fél év­ben. A felvásárlási forgalom­ból tőkés exportra került 800 mázsa meggy és 500 .mázsa ri­biszke. A mostani zöldségfelvásár­lási csúcsot a zöldpaprika és paradicsom jelenti. Előbbi­ből bonyolítja most a válla­lat a legtöbb szovjet expor­tot, 50 vagonnal. (Korábban ez 25—30 vagont tett ki.) A megyei termésű gyümöl­csök közül jelentős a körte is, fő szállító az ököritófülpösi tsz. 3 vagon körte már el­ment, s még 60 vagon ex­portjára van kilátás. A vál­lalat idei forgalmazási ter­vében a zöldség-gyümölcsfé­lék, az exportlehetőségek jobb kihasználása következ­tében meghaladja a 300 mil­lió forint értéket. A legtömegesebb gyümölcs­cikk, természetesen itt is az alma. Értékesítési közvetíté­sére már megtörtént a fel­készülés. A belföldi piacra is kellő gondot fordít a közös válla­lat. így többek közt mintegy 300 vagon burgonyát, 40—50 vagon nyári almát, paprikát, paradicsomot és zöldségfélét közvetítenek belföldi ellátás céljára. Találkozó a levegőben szépséget. Sánta János A TSZKER forgalma Zöldség, gyümölcs 300 millióért Balogh Géza A. B.

Next

/
Thumbnails
Contents