Kelet-Magyarország, 1979. augusztus (36. évfolyam, 178-203. szám)
1979-08-08 / 184. szám
4 KELET-MAGYARORSZÁG 1979. augusztus 8. Vietnam nem fogadja az USA küldöttségét Kommentár Az ellen- forradalmárok kudarca Elkövetkezett, amire világszerte sok megfigyelő számított: az Afganisztáni Demokratikus Köztársaság fővárosában a külföldi reakció a belső ellenforradalmárokkal együttműködve kísérletet tett az ország új, demokratikus rendjének megdöntésére. Afganisztán a világ egyik legelmaradottabb országa. Mind topográfiai körülményei (sok a zord, magas hegy, kevés a művelhető földterület), mind etnikai széttagoltsága (számos, nyelvileg is különböző népcsoportra oszlik a lakosság megnehezítette a fejlődést. A legfőbb akadály azonban évszázadokon társadalmi természetű volt: a világtól magas hegyekkel elzárt országban szinte rezze- netlenül konzerválódott a feudalizmus, a nagybirtokosok és a törzsi arisztokrácia uralma. Ilyen örökséggel kellett szembenézni az új, demokratikus kormánynak. Valóban nem volt nehéz megjövendölni, hogy a kiváltságait elveszni látszó uralkodó osztály számos muzulmán vallási vezető segítségével mindent megtesz hatalma restaurálásáért. Célkitűzéseiben komoly külföldi szövetségesekre számíthatott: sem Weshington, sem Peking nem csinált különösebb titkot abból, hogy — különösen az iráni események után — nem nézi jó szemmel (és tétlenül) a stratégiailag fontos Afganisztánban zajló eseményeket. A forradalmi rend elleni támadásokra mind földrajzilag, mind politikailag a szomszédos Pakisztán kínálkozott a legalkalmasabb ugródeszkának. Az új afgán rend mégis kiállta a nehéz próbát: a fiatal forradalmi hadsereg leverte a lázadást. Ennek legfőbb feltétele épp az volt, amit a hazai és külföldi reakció sorozatosan kétségbe von: a lakosság támogatása. így érthető a győzelmet követő kormánynyilatkozatnak az a kitétele, amely szerint a ka- buli vezetés „mély háláját fejezi ki a lakosságnak, amely aktívan segítette és támogatta az ellenforradalmárok szétverését”. H. E. A Vietnami Szocialista Köztársaság külügyminisztériuma bejelentette, hogy Vietnam nem fogadja az Egyesült Államok képviselőházának küldöttségét, mert a küldöttség egyik tagja hazug vádakkal illette a VSZK kormányának politikáját. Mint a VNA vietnami hír- ügynökség jelentette, az Egyesült Államok kormánya az elmúlt napokban azzal a kéréssel fordult a VSZK kormányához, hogy a „menekültkérdés” tanulmányozása céljából tegye lehetővé az amerikai képviselőház 9 tagú küldöttségének vietnami látogatását. A Vietnami Szocialista Köztársaság jóakaratról tett bizonyságot, amikor engedélyezte, hogy a küldöttség augusztus 8—9-én látogatást tegyen Vietnamban abból a célból, hogy — mint érdekelt fél — az Egyesült Államok is részt vehessen a menekülteknek nyújtandó segítség kielégítő megoldásának felkutatásában. Ezzel egyidejűleg azonban, Robert Drinan, az amerikai képviselőház és egyben a küldöttség tagja Vietnam-ellenes rágalmakkal próbálta eltorzítani a Vietnami Szocialista Köztársaság kormányának politikáját. Ez arról tanúskodik, hogy az Egyesült Államok nem akar együttműködni Vietnammal a menekültek problémájának megoldása érdekében — hangsúlyozza a nyilatkozat. Ma fejeződik be a Brit Nemzetközösség Lusakában folyó csúcsértekezlete. Képünkön: Thatcher asszony angol miniszterelnök a konferencia házigazdája, Kaunda zambiai elnök társaságában. (Kelet-Magyarország telefotó) f olynak a tárgyalások a Rio de Janeiro-i svéd nagykövetséget megszállva tartó latin-amerikai csoporttal. Képünkön: a kapu előtt összegyűlt brazil újságíróknak nyilatkozik — rács mögül — a svéd főkonzul. (Kelet-Magyarország telefotó) TELEX GEORGETOWN: A Guyanái Szövetkezeti Köztársaság fővárosában hétfőn befejeződött a Guyanái Népi Haladó Párt XX. kongresszusa. A küldöttek elfogadták a párt új szervezeti szabályzatát és a párt új programját, mindkét okmány a párt egységének további erősítését és a tömegbefolyás növelését állítja követelményként a párt elé. A kongresszus megválasztotta az új központi bizottságot, amely első ülésén ismét Cheddi Bharat Jagant választotta meg főtitkárnak. SAN FRANCISCO: Földrengés rázta meg hétfőn este San Francisco körzetét. A Richter-skála szerint 5,9 erősségű rengés epicentruma a várostól 160 kilométerre volt. A földlökések anyagi károkat okoztak, hat embert kórházba kellett szállítani. LISSZABON: Antonio Ramalho Eanes, portugál köztársasági elnök hétfőn Lisszabonban kétórás megbeszélést folytatott a nem hivatalos látogatáson Portugáliában tartózkodó Luis Cabrallal, a Bissau- Guinea Köztársaság államtanácsának elnökével. A megbeszélésen a portugáliai és Bissau-Guinea, illetve a Portugália és Mozambik közötti kapcsolatokról volt szó. ÚJVIDÉK: E hó első napjaiban megkezdik a vajdasági Palics tavat a Tiszával összekötő csatorna építését, ami két szakaszban történik. Az első szakaszban a szennyvíztisztító berendezés felépítése és a tó medrének feltöltése, a második szakaszban történik tulajdonképpen a tavat a Tiszával, majd pedig később a Dunával összekötő csatornák megépítése. A csatornahálózat — egyebek között — lehetővé teszi Észak-Bácskában (a vízben legszegényebb területen) az öntözéses növénytermesztést. BÉCS: Salzburgban nemzetközi szemináriumon vitatják meg a föld lakosságának élelmiszer-problémáit. A tanácskozás munkájában 20 ország szakemberei, valamint az ENSZ képviselői vesznek részt. BOHMI LEVELÜNK Az „anti“ főváros H arminchét falu háromszázezer lakossal — ez Bonn, a Német Szövetségi Köztársaság fővárosa. — Nem a tiszteletlen külföliek, hanem maguk a németek nevezik „Bundessdorfnak”. Azaz, szövetségi falunak, jellemző külsőségeire: hosszan elnyúló, alacsony házaira és kialakulásának körülményeire egyaránt célozva. A két szomszédos rajnai tartomány — a népes és iparosodott Westfalia, valamint a német történelemben sokat szereplő, de gazdaságilag jóval kevésbé jelentős Pfalz — határán egymásba érő kis községekből három tucatot kapcsoltak egybe annak idején, hogy Bonnt úgy, ahogy fővárosi rangra emeljék. E városrészek nemcsak nevükben, de épületeikben és az emberi kapcsolatokban is megőrizték egykori faluszerűségüket. Az élet itt rendkívül nyugodt, csendes, szinte mindenki ismer mindenkit, a lakosság nagy része nyugdíjas — híven e vidék sok évtizedes tradíciójához. Amióta ugyanis a nyugdíj intézményét egyáltalán ismerik, a tehetősebbek errefelé, a Rajna menti gyógyforrások közelében vettek házat, vagy lakást maguknak. Hogyan kerülhetett éppen ide a három nyugati megszállási övezetből harminc éve alakult szövetségi köztársaság fővárosa? Kinek juthatott eszébe Bonnt választani — annyi nagy múltú és ma is virágzó nagyváros helyett? Az alapítók — akik Németországot tulajdonképpen végleg kettészakították, — az ideiglenességet akarták hangsúlyozni. Azt, hogy ez csak átmenet, és eljön még az idő — ők így gondolták — amikor az összes közintézményt Berlinbe költöztethetik. Kellett tehát egy „an- ti” főváros. És, hogy miért éppen Bonnra esett a, választás? Nos, Konrad Adenauer, a későbbi kancellár ezt a várost támogatta. Nem csoda: Adenauer kölni polgár- mesterként kezdte politikai karrierjét, márpedig Bonn valamikor a kölni választófejedelem nyári rezidenciája volt... Ma, harminc évvel a történtek után, a város sem képében, sem lakosainak összetételében nem sokat változott. Ugye hihetetlen: a tőkés világ gazdaságilag második legerősebb országának fővárosában, az ipart mindössze egy csempe-, egy csokoládé- és egy tapétagyár képviseli?! Nincs a városnak se országosan számottevő színháza, se fedett sportcsarnoka, a legújabb filmeket itt vetítik legutoljára, és ami talán a legfeltűnőbb, egy ilyen futballországban: a bonni focicsapatnak nem jutott hely még a Bundesliga második osztályában sem. P rovizóriumból azonban időközben tartós helyzet lett: Bonnak és a világnak hozzá kellett szoknia ahhoz, hogy mégis csak itt található az NSZK fővárosa. Itt ülésezik a parlament, — egy volt főiskola zegzúgos épületében — és itt laknak az ország első emberei — egykori gazdag patrícius családok elhagyott villáiban. Hogy az összképen valamelyest javítsanak, a városi hatóságok átestek a ló túlsó oldalára: 12 emeletes városházát építettek, kéregvasútat a belváros és a pályaudvar alá, megtoldva atombiztos föld alatti autóparkolókkal, legújabb „művük” pedig az országos kertészeti kiállítás több holdas területe, amit — tekintettel a drága beruházási költségekre' — csak belépődíj ellenében látogathat a közönség, ugyanúgy, mint valamikor nálunk a Margitszigeten. A bonniak azonban még ezt se bánják: végre akad látnivaló városukban! Egy júniusi estén negyedmillió ember sereglett ide, hogy szemtanúja legyen a világhíres japán tűzijátéknak. Ha utánaszámolunk: csak a csecsemők és a betegek maradhattak otthon... jßLfUHXOiit Q t)Ótl GALSAI PONGRÁC: jof (}izi játékai Még a rendeletben előírt adókat sem vonták le tőle. Kivételezett helyzetét azonban nem irigyelte senki: ő Bajor volt, maga is kivétel, rajta megtörtek a jogszabályok. Most azt mondta: csak akkor köt szerződést, ha közben idegen színházakban is játszhat, de nemzeti színházi fizetését hiánytalanul fölveheti. Ez már nem is feltétel volt. Hanem provokáció. De Németh Antal, a színésznő legnagyobb meghökkenésére, még ezt a provokatív ajánlatot is elfogadta. így történt, hogy Bajor Gizi két évig felváltva játszott a Nemzeti, a Magyar és a Vígszínházban. Németh Antal a fiatalok konok önbizalmával vezeti színházát; ezt a „spirituális gépezetet”, ahol Gordon Craig, Appia és Meyerhold szimbolikus kellékei gombnyomásra tűnnek el, vagy emelkednek a magasba. Kissé öntelten figyeli az akaratának engedelmeskedő színészek, áttetsző fátyolfüggönyök, zajtalanul váltó reflektorok működését. Munkatársai titokban így hívják: a „fővilágosító”. Németh különböző fényhatásokkal világítja át a drámák belső szerkezetét; teátrális trükökkel törekszik a teátralitás megszüntetésére. S ez nem mindig sikerül. Akadnak darabok, amikor a fényt a lényegtelenre irányítja. Ilyenkor talál egyik kritikusának szójátéka: „A szemünk jóllakott, agyunk és szívünk azonban üres maradt.” De nagy rendezéseiben a technikai készenlét valóban a mű mondanivalóját szolgálja. Számos intézkedése: az élő magyar írók pártolása — kilenc év alatt több, mint hetven eredeti bemutatót tart —, a fiatalok szóhoz-szerep- hez juttatása, a művi berendezések felújítása frissítőén hat a színházra. Bajor a Németh Antal- korszakban tizennégy főszerepet játszik. Köztük olyan időtálló, klasszikus és félklasszikus szerepeket is, mint Lavina, Nóra, vagy a Kaméliás hölgy. De „en suite” sikereit alig lehet letépni a műsorról. Herczeg Kék róká-ja 209 előadást ér meg, az Utolsó tánc 181-et, A bolond Asvay- né 220-at. A talány: vajon járt-e Cecil a Török utcában ? — bőven visszafizeti az 1937- ben újra megnyílt Kamara- színház költségeit. Donna Diána kedvéért külön színpadot kell bérelni, az új Madách Színház kölcsönhelyiségében. Ásvayné tolókocsija pedig elviszi a színésznőt a Pesti Színházba, a Tisza Kálmán téri művelődési otthonba és több vidéki városba is. Az 1935-ös évad első Bajor-premierje Paul Geraldy Krisztin-je volt. Játék egy nőről, aki szabad akar lenni, mindaddig, amíg valaki haáználati tárggyá nem teszi. Meg egy ingerlékeny szerelmes költőről. Meg a láthatatlan „harmadikról”. A színpad hátterét elrekesztet- ték, a szereplők a bedeszká- zott zenekari árok fölött morogtak, szinte a közönség ölébe tolt proszoéniumtál- cán. Ezzel növelték az intimitásokkal ható darab intimitását. Ez már nem is intim színdarab — mondta Rédey Tivadar. — Hanem intimitás: színdarab nélkül...” A színésznő itt inkább csak régi „témájának” repertoáreszközeit használta fel. A franciás szépelgésből és pikantériából ki-kivillantva vérszomjas macskaszemeit. A következő évben A néma leventé-t mutatta be a Magyar Színház, Hevesi Sándor rendezésében. Tudjuk, hogy Bajor húzódott a kosztümös-verses szerepektől. De Heltai szövege oly eszesen érzelmes és san- zonszerűen könnyed volt, hogy kisimult benne a versmérték szigora; a kötött forma ezúttal maga is játéknak tetszett. Ebben a szerepben már Ba- jor-Zilia játszott a színpadon: saját egyéniségének „témáját” az írói témával tökéletesen eggyéválva tudta továbbmondani, bonyolítani, fejleszteni: önmagát táplálta a hősnő gondolataival, és vért áramoltatott a szerepbe. Miközben mindkettőjüktől független, ironikus énjét is működtetve leleplező intimitásokat árult el róluk. Az énhasadás és eggyéötvözés attrakciója bámulatos volt. Annál is inkább, mivel ez a teljesítmény látszólag minden erőfeszítés nélkül, a játék könnyed, oldott, felelőtlen közegében történt. A néző tökéletesen belefelejtkezett a játékba. S csak utólag vette észre meg- csalattatásának művészi „fogásait”. Azokat a „fogásokat”, amelyeknek Bajor Gizi szerepről szerepre' más jelentést, árnyalatot, hangulati hatást tudott adni. Eszköztelen művész? Ilyen nincs. Akinek kialakult a stílusa, nem lehet mentes a sablonoktól sem. fcsak az a fontos, hogy a bevált sablonok ne idegenkedjenek el a szereptől, ne hüljenek ki, ne rakódjanak rá kéregként az alakításra. Később A néma levente sikerétől indítva vállalta el Moreto: Donna Diána című spanyol verses vígjátékának főszerepét. S e műfajba tartozik A kertész kutyája is, amelyben már a felszabadulás után láttuk. Az olasz reneszánszot éppúgy az ösztöneiben érezte, mint az ezeréves kínai rokokót. Szép példája ennek Hsuing mesejátéka, a Gyémántpatak kisasszony. Beszéd helyett szópantomim. Szavak helyett tánclépések. Tárgyak helyett képzelt kellék. A kifejezés valamennyi eszköze helyett: csak mozdulatok! Egy kínai lány és egy kertészlegény szerelmének koreográfiája. Balett, prózai színészekkel, a Nemzeti Színházban. A szereplők nemlétező széken ültek. Képzelt lovon nyargaltak. Vagy vizet ittak a láthatatlan pohárból. Így színpadi jelenlétük, egy apró szócsuszamlás- tól is, inkább furcsának tetszett, mint meseszerűnek. Csak Bajor Gizi — s a rendkívül könnyed Uray Tivadar — tudta szavakkal és mozdulatokkal tökéletesen végigtáncolni ezt a nem mindennapi előadást De a Német Antal-korszak legnagyobb művészi tette O’Neill Amerikai Elektrá-já- nak bemutatója volt. Ezra Mannont — Csortos Gyula, Christine-t, az anyát — Makay Margit, Laviniát — Bajor Gizi, Orint, a testvért — Timár József, Brandt kapitányt, az asszony szeretőjét — Uray Tivadar játszotta. Bajor drámai ellenfele tehát Makai Margit volt. Szikár, kemény, aszténiás Laviniát játszott. S a dráma kétharmadában szándékosan a háttérben máradt. Hangját lefogta. Száját beszívta. Még a fizikumát is hozzáedzette zordon feladatához. A sötét, jeltelen gyász volt. Hagyta, hogy Christine fölébe nőjjön, s „lejátssza” őt; mert Makay vör rös hajával, merészen nagyra- húzott szemével, hosszú, méregzöld ruhájában valóban kisajátította a színpadot. Bajort észre sem lehetett venni mellette. A közönség nem értette: mi történt? Ilyen semmilyennek sohasem látták... Aztán beteljesedett Christine végzete. Orin megöli anyjuk csábítóját, Brandt kapitányt, és az asszony kétségbeesésében öngyilkos lesz. Lavinia pedig fokozatosan átveszi Christine szerepét; Bajor Gizi félelmes utánzókészségével oldotta meg ezt az átváltozást; Christin „hazajáró lelke” szinte a szemünk láttára költözött belé; s a gyász „jeltelen” viselője még fizikailag is átlényegült Bajor tökéletesen visszajátszotta Makay Margit mozgását és hangsúlyait; sőt a hangja is olyan lett, mintha az elhunyt asz- szony szelleme egy médiumon keresztül beszélne hozzánk. Bajornak lettek talán csillogóbb szerepei. (Folytatjuk) 41.
