Kelet-Magyarország, 1979. augusztus (36. évfolyam, 178-203. szám)
1979-08-05 / 182. szám
KM VASÁRNAPI MELLÉKLET 1979. augusztus 5. o Harminc éve egy sorban a férfiakkal A Népi Iparművészeti és Háziipari Szövetkezet nyíregyházi üzemének egyik részlege. Hat év telt el azóta, hogy Balogh Zoltánnét, a Szabolcs- Szatmár megyei Népi Ipar- művészeti és Háziipari Szövetkezet elnökévé választották. — Hogyan fejlődött ez idő alatt a szövetkezet? — 1973-ban 47 milliós termelési értéket állítottunk elő. Jelenleg 108 milliót. Ennyi az idei tervünk. Ebből az idén 21 és félmillió a tőkés export. Tavalyhoz képest mintegy 10 százalékkal növekedett. Legjelentősebb partnereink: az NSZK, Japán, Anglia, Olaszország. Ez évben „betörtünk” az amerikai piacra is. Idén az USA-ba szállítunk beregi népművészeti termékeket, hímzett blúzokat. Ügy tapasztaljuk, a beregi népművészet iránt a világpiacon nőtt az érdeklődés. — Tipikus női üzem a szövetkezet. Elégedett-e a nők munkájával? — Szerintem könnyebb a nőkkel boldogulni, mint a férfiakkal. Kötelességtudók, fegyelmezettek, lelkiismeretesek. Eredményeink alapján elégedett lehetek velük, s ezek kötelezik is szövetkezetünket. Hat év alatt háromszor nyertük el a Kiváló Szövetkezet címet. Több mint félezer dolgozónk van, ebből 490 a nő, csak a tmk-ban dolgoznak férfiak, ök is helytállnak. — Hogyan gondoskodnak a nők képzéséről, a népművészet fejlődéséről, illetve ápolásáról? A városépítő „Zsuzsi mama 99 Keresztszem es Amerikának — Az utóbbi három évben 106 lány és asszony vett részt különböző szaktanfolyamon, népművészeti akadémián, szabász, meós képzésen. Öt- venen tanulnak szakközépiskolákban, főiskolán, 37-en végeztek szakmunkásképzőt. Üzemünkben nincs olyan nő, aki ne végezte volna el a 8 általánost. A népművészet fejlesztése érdekében rendszeresen részt veszünk a különböző pályázatokon. A résztvevők létszáma 30—35. A Kisjankó Bori, a Szekszárdi szőttes és az Alkotó Ifjúság pályázatokról mindig elhozunk egy-egy első díjat. Az alkotókat elismerjük, jutalmazzuk. — Milyen a nők szociális ellátottsága? — Üzemeinkben van fürdő, öltöző, üzemi orvosi ellátás, saját asszisztensünk van, s természetesen nők. Van tbc- szűrés, nőgyógyászati rendelés, üzemi óvodánk azzal az előnnyel, ha a városiak tatarozás miatt bezárnak, itt ellátják a dolgozó anyák gyermekeit. Üzemi étkezés van, a rászorulóknak az ebéd hazahordását is engedélyezzük. — Milyen szerepük van a bedolgozóknak a szövetkezet termelésében? — A bedolgozók létszáma meghaladja az ezret. Hatvan községben foglalkoznak nép- művészeti termékek, horgolt bébiholmik és gyermekkonfekció áruk készítésével. Növekszik közöttük azok száma, akik kiváló minőséget produkálnak. Ezeket tőkés bérmunkával is foglalkoztatjuk, ami jelentős tétel termelésünkben, hiszen csak az idén 96 ezer darab gyermek- és bébiruhát, női blúzt készítünk bérmunkában az NSZK-beli Waum-Baum cég részére szerződés alapján az általuk küldött alapanyagokból. — Szólna-e a jövőről? — Kiemelem a kooperációs kapcsolatok fejlesztésének fontosságát. E tőkés bérmunkára ez évben kaptunk a HISZÖV-től 1 millió 500 ezer forint hitelt modern gépek vásárlására. 1983-ig 3,5 millióval szeretnénk növelni a tőkés bérmunkát, a termelést pedig az ideihez viszonyítva megduplázni ugyanezzel a dolgozói létszámmal. Tomasovszky Zsuzsanna 29 éve könnyűgépkezelő. Harminc éves törzsgárdatag a SZÁÉV-nél, nevelő vállalatánál, ahol „Zsuzsi mama”-ként tisztelik. A jubileum alkalmával megajándékozták. Ez idő alatt végigépítette a várost, Nyíregyházát. D váltótársa, Zsuzsi mama bent maradt éjszakázni. Nem álltak meg a gépek. Csak any- nyira távozott, hogy beteg édesanyját ellássa étellel otthon és sietett vissza. Most már egyedül él... D Amikor kerestem, kora hajnalban kelt, mint mindig. Nem vár soha buszra. Ilyenkor kerékpárral rója a kilométereket kis Család utcai otthonából a munkahelyekre. Perzselő a forróság. Zsuzsi mama a maga-eszkábálta sátor árnyékában ül a Malom utcai lakásépítkezésnél. Könnyű blúzt visel, munkás- nadrággal. Kerített egy kiszolgált kőművesbakot, egy kopott vaslétraidomot, föléje kátránypapírból ernyőt formált, s a szerszámosláda lett az ülőke. Kezében kapcsolótábla. Indít, irányít, felfelé mozaiklapot szállít a lift. lefelé üresen érkezik a kosár. Hengsperger Mihály a 4-es főépítésvezetőség főgépésze 18 éve Tomasovszky Zsuzsanna főnöke: — Nem, nemcsak a kora miatt övezi tisztelet körünkben Zsuzsa mamát. Férfiként áll helyt. Ha kivételeznénk vele, ő tiltakozna a legjobban. Gépei tiszták, üzemképesek. Pedig egy műszakban néha töbo géppel is dolgozik. A kisgépkezelők 5 forintot kapnak a gépek karbantartásáért. Ez is arra ösztönzi őket, hogy műszak közben is ápolják, gondozzák a masinákat. — Műszak végén, amikor indulnak haza a munkásjáratok, erre már aligha lenne idő. Ezért alkalmazzuk ezt a módszert. Mégis jó lenne, ha úgy ragyogna minden gép, mint a Zsuzsi mamáé — dicséri a főgépész. Tomasovszky Zsuzsannára minden gépet rá mernek bízni. Képezi magát most is. Ha ideje engedi, a malacnevelés és a hobbikért mellett sokat olvas. És ha a szükség úgy hozza — s hány ilyen esetről tudnak 29 év alatt! — szó nélkül vállalja a második műszakot. Tél volt, elakadt a járat, nem érkezett meg a Szedik a paprikát az asszonyok az újfehértói Vörös Hajnal Termelőszövetkezet földjein. Vendégünk: Balogh Zoltánné Kevert maltert és hordott téglát Radvánszkynak, a sztahanovista kőművesnek az ötvenes években. Végig a 4-es főépítésvezetőségnél „szolgált”. Váltották egymást a vezetők, Zsuzsi mama maradt. Berecz Pali bácsival lakásokat épített, a Guszev-la- kótelepen együtt dolgozott Solymosi Mihály építésvezetővel, üzemet épített Varga szaktárssal, Almási Lászlót elkísérte utolsó útjára. Vele a Malom utcai városi fürdőt építette. S most Horváth Lászlóval ugyanitt, a munkáslakásoknál zúg a gépe. Nagy izgalomban volt június 9-én. Volgával repítették fel a fővárosba, ahol másodszor járt életében. Díszes meghívó szólította a Tudományos Akadémia Országház utcai kongresszusi termébe. Itt vette át 30 éves hűséges szolgálatáért a Kiváló Munkáért miniszteri kitüntetést. — Volt ott olyan terülj asztalkám. sok finomsággal, amit ritkán látni — újságolja. Nagyon boldog volt. Már az úton hazafelé jövet elosztotta a háromezer forintot unokái között. Még meg is pótolta, hogy az egyik kis unokának a megígért kerékpárja meglegyen. — A telet, a hideget jobban bírom, mint ezt a hőséget — mondja Zsuzsi mama. Pedig télen is a könnyűgépkezelőnek kell elsőként a munkahelyre érkeznie. Lelket lehelni a lefagyott gépekbe, vizet melegíteni, mert jeges vízben nem lehet maltert keverni. Spekkel János 17 évig volt brigádvezetője: — Én még nem láttam őt csellengeni soha. Mindig talált magának munkát. Ragyogott körülötte a munkahely. Ha ott éppen szünetelt a munka, ablakot pucolt. Nem kellett figyelmeztetni, ő meglátja, mit kell csinálni. Zsuzsi mama Nyíregyháza peremén él, a Család utca 104-ben. Édesapja a városnál volt régen alkalmazásban, utcaseprőként. Kilencen voltak testvérek. Itt él most is. Itt nevelte fel fiát, lányát. Ide várja öt unokáját, ö házak ezreit építette, de neki új nem jutott. — Nem is kértem. Gondolom, adtak volna. Elfértünk ebben is. Harminc évi munka után 1981-ben megy nyugdíjba. Sokszor elismerték munkáját. Egy dolog mégis elgondolkoztatott. Huszonkilenc évig 20— 30 fillérrel mindig kevesebb órabért kapott, mint a férfi könnyűgépkezelők. — Most tavasszal sikerült leköröznöm őket... Helyik nehezebb? Szerelmek futottak már zátonyra azért, mert másképpen képzelte el valamelyik fél a házasságot, mint ahogyan az a későbbiekben alakult. Esete válogatja, hogy a férfiak vagy a nők miatt válnak külön az életutak. Vajon mi a nehezebb? Megszerezni, megszeretni vagy megtartani valakit? Erről kérdeztem asszonyokat. F. Gy.-né elvált, így válaszolt: „Megszerezni sokkal könnyebb egy férjet, mint megtartani. Magam is tapasztaltam. Nem akarom most volt férjem hibáit felsorolni, de tény, hogy ha újra kezdeném, én is másképpen viszonyulnék hozzá. Szerintem nagyon fontos, hogy az emberek alkalmazkodjanak egymáshoz.” Kétségtelen, hogy a házasság kompromisszum is, amelyet két ember köt egymással egész életre számítva arra, hogy — mint a közmondás tartja — lakva ismerni meg egymást. Valahány fiatalasszonynyal beszéltem, három fontos tényezőt említettek a partner megtartása érdekében. Legyen a feleség elfogadható háziasszony, váljék igazi anyává és legyen partner a szexuális életben is. Sz. L.-né, aki tizenhárom éve asszony, ezt vallja: „Nekem megszerezni könnyű volt a férjemet, de megtartani talán nehezebb. Ugyanis az évek során el kell tudni viselni a másik szeszélyeit, persze a határokon belül. A férj és feleség csiszolódik egymáshoz, de nagyon fontos az azonos érdeklődés, a világ dolgairól való egyforma felfogás. Sok apró tényezőre figyelemmel kell lenni. Nálunk úgy van, ha hazajön a férjem a munkából, és látom, hogy ideges, ingerlékeny, akkor a kedvébe járok. Persze, apró koccanások vannak, de aztán jön a nagy kibékülés. Termesze- , tes, hogy hasonló viselkedést várok el tőle én is, s ezt meg is kapom.” Őt a férje ösztökélte továbbta- i nulásra. hogy felnőjön hozzá, hiszen a gyárban 4 órás kisegítő munkásként kezdett, és most osztályvezető. P. S.-né öt éve asszony. Beosztása titkárnő, „őt évig jártunk együtt, kitartottunk egymás mellett. Bár IBUSZ-Iakásban élünk gyerekünkkel, de ez sem lehet akadálya az egymás melletti kitartásnak, ha az ember szereti egymást. Ügy érzem mégis, hogy a férjet inkább megtartani a nehezebb. Szükséges a boldogsághoz, a házassághoz a lakás is. Fontos, hogy a feleség legyen kívánatos, tudjon alkalmazkodni.” H. S.-né ezt vallja: „Nekem mindkettő könnyű volt, a férjszerzés is, a megtartással meg úgy érzem még nincs baj. A házasság szerintem a kölcsönös megértésen alapul, < de mindkét fél részéről lényeges, hogy alkalmaz- 1 kodni tudjanak, hogy kölcsönösen meg tudják tartani egymást.” Mindenesetre taná- csókát könnyebb adni, j mint meg is tartani azo- kát... Az oldalt összeállította: FARKAS KÁLMÁN. A fényképeket készítette: ELEK EMIL és MIKITA VIKTOR
