Kelet-Magyarország, 1979. augusztus (36. évfolyam, 178-203. szám)

1979-08-05 / 182. szám

1979. augusztus 5. KELET-MAGYARORSZÁG 3 Á téli alma jövője A z érvényes tervfeladatok mellett a szakembereket egyre jobban foglalkoztatja a jövő, pontosabban a VI. ötéves terv. Ezzel kapcsolatban már nem egy ta­nulmányterv készült a megyében. Ilyen többek között a téli alma rekonstrukciójára vonatkozó elgondolás is, ame­lyet az MTESZ agrárszakosztályának tagja Szentpéteri Jó- - zsef megyei főkertész készített. Szabolcs-Szatmár megyében a télialma-termesztés re­konstrukciója 1973-ban kezdődött. Célja az ültetvények korszerűsítésével, a kapcsolódó létesítmények megterem­tésével mintegy 55—60 ezer vagon téli alma biztonságos megtermelése. 1973-tól 1979-ig Szabolcs megye mezőgazda- sági üzemei a rekonstrukció keretében 3976 hektár almást telepítettek. Létesítettek ezenkívül 68 hektár szilva-, 23 hektár cseresznye-, 27 hektár fekete ribizke- és 100 hektár dióültetvényt. A megyében lévő 29 ezer hektár gyümölcsös termésé­vel már nemegyszer bizonyította: az évenként tervezett­nél nagyobb mennyiségű gyümölcs megtermelésére képes. Elképzelhető, hogy 19 ezer hektár termő és 5 ezer hektár nem termő gyümölcsös az 50 ezer vagon alma megtermelé­séhez elegendő. Természetesen ehhez feltétlenül szükséges a tervezett rekonstrukció keretén belül az olyan korszerű­sítés, amelyekkel új fajták kerülnek köztermesztésbe. Az új telepítésű almafajtáknál már sok előnyös szem­pont érvényesül, többek között a gyümölcs tárolhatósága, a szedési idő széthúzása, a gyümölcs minőségének növelé­se. A további rekonstrukcióban a különböző időpontban érő fajták kerülnek előtérbe. A jonatán fajtának nyolc vál­tozata, közöttük a naményi jonatán és az idored. Ez utób­bi nagy előnye a tárolhatóságban van. A jonatán fajták telepítésaránya 50 százalék. A starking fajták telepítési aránya 30 százalék. 5—10 százalékban javasolt telepítési aránya a golden delicious változatok. A rekonstrukciós terv szerves része a tárolás, feldol­gozás és a munkaerőhelyzet meghatározása. A jelenlegi hűtőkapacitás felújításra szorul. Jelenleg 3000 vagon új hű­tőtároló tér létrehozása van folyamatban, de ezt 1985-ig to­vábbi fejlesztéssel szükséges növelni. Fel kell készülni az alma ipari feldolgozásának kapacitásnövelésére is. A mun­kaerőhelyzet a tervezett minőségi és mennyiségi almater­melés mellett feltételezi a metszés gépesítését, az almasze­dés további társadalmasítását. Szabolcs-Szatmár megyéből a téli alma nagy részét exportáljuk — főleg a Szovjetunióba — és ebben a VI. öt­éves terv időszakában sem lesz változás. Az exportálás szükségszerűen követeli a minőség folyamatos, fokozatos javítását. A minőségre ható tényezők a növényvédelem, a tápanyag-gazdálkodás, a termőegyensúly, a talaj művelés és vízgazdálkodás, betakarításnál a szedés ideje és módja. A növényvédelemben mezőgazdasági üzemeink már eléggé magas szintet értek el. Ettől függetlenül szükségszerű a to­vábbi fejlődés, főleg a növényvédelem hatékonyságában. Kritikusabb a tápanyag-gazdálkodás. Ezt talaj- és lomb­vizsgálatra kell alapozni, annál is inkább, mert a korábbi években a nem megfelelő műtrágya -felhasználás miatt gyü­mölcsöseink talajai elsoványodtak. Fontos és meghatározó szerepe van a talajművelésnek. Az állandó és folyamatos gyommentesség azért szüksé­ges, hogy ezzel a talaj vízgazdálkodását javítsuk. Megyénk­ben évi 180—200 milliméter csapadék hiányzik, ez mester­ségesen nem pótolható. A meglévő vízkészlet jobb felhasz­nálása, hasznosítása a gyommentességgel biztosítható. Eh­hez megfelelő gépekre van szükség, hogy az időbeni mecha­nikai művelést semmi sem akadályozza. Jelenleg a művelési mód Szabolcs-Szatmárban nem ne­vezhető egyértelműen korszerűnek. Ebben szerepe van a domborzati viszonyoknak, a mostoha agrotechnikai háttér­nek. A géppark sem megfelelő. Nehéz kialakítani azt az erőgéptípust, amely gyümölcsöseinkben célszerűen, gazda­ságosan hasznosítható. Történt előrelépés az egyik legne­hezebb és legmunkaigényesebb terület gépesítésében, a metszésben is. Hazai gép erre nincs. A gépesítés fokozása ezen a területen is szükséges. Ugyanígy előbbre kell lépni a nyesedékzúzás és -kitolás gépesítésében. A gyümölcstermesztés korszerűsítéséhez tartozik a be- betakarítás eszközeinek tökéletesítése is. Egyre na­gyobb mértékben terjed a tartályládás szedés, illet­ve kerten belüli szállítás. A 230—250 kilogrammos űrtar­talmú tartályládák előnye a kis hűtőládákkal szemben: gyorsítja, könnyíti a munkát, ugyanakkor lényegesen ke­vesebb forgóalapot köt le. S. E. . TERMÉKSZERKEZET-VÁLTÁS A MEZŐGÉP-NÉL Veszteséges? Korszerű! A falusi gépállomásokat váltotta fel a gépjavítás, majd kezdődött a gyártás. Elavult berendezésekkel, régi műhe­lyekben, kis tételekben. A Nyíregyházi Mezőgazdasági Gépgyártó és Szolgáltató Vál­lalat 1975-ben 383 féle gyárt­mánnyal rendelkezett, s köz­tük 28 volt a veszteséges ter­mékek száma. Készítettek különféle vasszerkezeteket, külszíni szénbányászati gépe­ket — mindezt azért, hogy az embereket foglalkoztassák, a gépeket kihasználják. A rész­letes önvizsgálat már négy évvel ezelőtt megmutatta, hogy elavult a vállalat ter­mékszerkezete, s ez kihatás­sal van a jövedelmezőségre, a vállalat további fejlődésére. Egyszerű recept Az új ötéves tervet már azzal kezdte a Mezőgép, hogy a tröszt segítségével meghatá­rozta a főbb gyártmányokat, típusokat, hogy mind a Válla­lat, mind az egyes gyáregy­ségek szakosodni tudjanak. A folyamat még nem ért véget,' azonban kezdeti eredményei már számottevőek. Ezt iga­zolják a számok is, hiszen amíg 1975-ben 553 millió volt a teljes termelési érték a vál­lalatnál, addig tavaly már 902 milliónál tartottak. Az első félévi adatok szerint pedig az idén is jó év zárására ké­szülhetnek fel. Látszólag egyszerűnek tű­nik a Mezőgép „recept”. Azoknak a termékeknek a gyártását szüntették meg, amelyek kevésbé jövedelme- zőek, vagy nem tartoznak a mezőgazdasági gépgyártás profiljába. így többek között a fémből készült épületszer­kezetek, bojlerek gyártásával hagytak fel. Csakhogy az el­hagyott gyártmányok helyett újak kellettek, olyanok, ame­lyeknél kezdetben nem volt meg a gyártási tapasztalat, s a géppark sem igazodott min­dig a termelés követelmé­nyeihez. Szakosodás A vállalat a termelési szer­kezet fejlesztéséről hozott párthatározat után újra fe­lülvizsgálta helyzetét. Kide­rült az elemzésekből, hogy például a háztáji kisgépek és gyümölcsbetakarító gépek, a sertéstartás gépei a Nyíregy­házi Mezőgép Válalatnál vesz­teségesen vagy kis hatékony­sággal állíthatók elő. Ezek gyártása a tröszt más vállala­taihoz került, míg a szabolcsi vállalat a szarvasmarha­tartás technológiájának gé­A Nyíregyházi Mezőgép Vállalat központi üzemében exportra készülnek a szerves- trágya-szóró adapterek. Laka­tos István, a Rózsa Ferenc brigád tagja összeállítás előtt lefesti a bontóhengereket. (Jávor László felvétele) peire, a speciális anyagmoz­gató gépek gyártására szako­sodott. Mindez lehetővé tette nagy sorozatok előállítását, így például futóművekből évente 20—40 ezer darabot készítenek, a mezőgazdasági pótkocsik 3—5 ezer darabbal szerepelnek a termelésben, a speciális szállítókocsikból 5— 800 darabot gyártanak. Ä nyolc gyáregységből álló vállalat „házon belül” is hoz­zákezdett a szakosításhoz. Mindezt a korszerű üzem- és munkaszervezés követelte meg. Ennek nyomán Baktaló- rántházán platóvázakat, ol­dalmagasítót gyártanak, Nagykállóban a pótkocsik vonóháromszöge készül, Nyír­bátorban a futóművek gyár­tása a feladat, a nyírteleki. mátészalkai és fehérgyarmati gyáregységek a végszerelést végzik. Hatékonyság, nyereség A termékszerkezet-váltás egyik leglátványosabb ered­ménye a termelés előkészíté­sében, a gyártás ütemességé­ben és a gazdálkodás haté­konyságában nyilvánul meg. Az utóbbi két évben a nyere­ség növekedése 50 százalék körül alakult. Ezeket az ered­ményeket ismerte el a megyei pártbizottság gazdaságpoliti­kai osztálya is, amikor vizs­gálta a Mezőgép tevékenysé­gét a termékszerkezet korsze­rűsítésére hozott intézkedések tükrében. Az eddigi eredmények azt is tükrözik, hogy a termelés­ben további tartalékok van­nak, amelyet fel kell tárni. Már bekapcsolódtak a köz­vetlen szocialista exportba, azonban a vállalati méretek­hez képest ezt fokozni lehet. A műszaki fejlesztési tervben betervezett licencvásárlások későbbre tolódtak,» pedig ér­demes az élenjáró technikát megvásárolni. Ugyancsak a technikai oldalhoz tartozik, hogy a válalaton belül nagy erőfeszítések szükségesek, hogy saját erőből korszerű­sítsék a gépparkot. Az idén és jövőre 46 millió forint hitelt kapott új gépek, berendezé­sek vásárlására a vállalat. Siker az AGROMASEX­PO-n A kialakult, sokkal szako- sodottahb termelés lehetővé tette, hogy a vállalat műsza­ki gárdája még jobban össz­pontosítson az új gyártmá­nyok kialakítására. A múlt évben és az idén megrende­zett nemzetközi kiállításon, az Agromasexpo-n a vállalat több gyártmánya nyert el arany-, ezüst- és bronzérmet. Több fontos mezőgazdasági gép — silómaró, takarmány­keverő — nyugati importját sikerült kiváltani. Az állandó újítási kedvnek köszönhető, hogy , a Mezőgépnél gyártott termékek átlagos életkora 3 év körül van. Lányi Botond P éntek este van. Jövünk a hét vége konok törvé­nye szerint. Táskáink­ban a heti szennyes, amit majd tisztán visszaviszünk, apró ajándék, kerti magvak tavaszi adóként. Mögöttünk a hét, de az előttünk lévő két naptól még elválaszt 50 ki­lométer, az út utolsó része. A buszvezető előrehajol, centimétereket lop a látótá­volsághoz. Köd kavarog kint, a buszban a lámpákat is el­oltották. Magunkban már megbékéltünk a késéssel. Be­szélgetünk. Mondjuk az idő­járást, az idei telet. Különös érzés: egy országrész, itt né­hány, falujába egy ország utazik haza. Mondják mellet­tem, hogy Somogybán, Zalá­ban, Pesten, Algyőn, Inotán, Miskolc környékén milyen volt a tél, jósolgatjuk a ta­vaszt, de azt már úgy, hogy itt milyen lesz. És bár­mennyit késhet a busz: ezzel már haza is érünk. Holnap már hordani kell a trágyát, ki kell szedni a dohánykórót, körül kell nézni a szőlőben. Hallgatunk. Ki-ki a maga holnapi dolgára gondol, s jó lenne most magunkkal utaz­tatni a vicclapunk faluvicce­it gyártó aszfalthumoristát, aki szerint ilyenkor mind ré­szegek vagyunk. Valaki csendben mesélni kezdi, hogy negyvenben ak­kora tél volt, hogy úgy kel­lett utat vágni a hóba. — Negyvenbe volt az. Ná­lunk megfagyott egy ember, ömbölyi volt... — Negyvenegybe — szól bele a vitába a harmadik. — Tudom, mert engem negy­venkettőbe vettek fel a vas­úthoz. Tizen voltunk. Egy pi- ricsei fiú két zsák búzát ígért... — Volt akkor olyan ... — Van ma is. — Negyvenkét pengő volt a fizetésem. Ür voltam én ab­ból ... — Húsz fillér volt egy liter bor... — Annyi se. Húszért már igen jó bort adtak ... — Ha igazoltatta az em­bert a csendőr és 8 pengőt talált nála, akkor igen meg­vallatta, hogy hónán van annyi pénze ... — Szép üszőt adtak 60 pen­gőért ... Métereket hódít a busz a ködtől, amely úgy bezár min­ket, mintha valamilyen szi­geten lennénk. Az út időt hagy az emlékeknek. A vas­utas mesél: — Rang volt a vasút ak­kor. Olyan kényért adott, hogy nem kellett nekem, de mondtam apámnak, hogy itt a pénz, vegyen meg két jó te­henet. Csak úgy kitettem az árát. Nem lehetett tudni mi jön még ... — Ügy élt az ember, aho­gyan tudott... — Csikóspórunk volt. Az­zal világítottunk este. Ügy égett abban a szemét is, hogy hordani alig győztük ... — Szebb volt az a gáznál... — Több volt az a 42 pengő, mint a mostani ötezer. Ebből éppen csak megélni tud az ember... — Egy pengő akkora pénz volt... — Nyolcvan fillér volt a napszám. Még válogathatott is, aki napszámost foga­dott .. . Valaki a busz végéből csen­desen közbeszólt: — És azzal mi volt, akit nem válogattak? A közbeszólásnak semmi haszna sincs. Túl csendes ah­hoz. Az emlékek álruhájába öltözött, s úgy utazik velünk a történelem. — Húsz éve lakom szállón. Valamikor 150 forint volt elég egy hétre, de abból még utaz­tam is. Most meg ... A halk hangú ember ma­kacs: — És akkor mit evett? — Akkor? Azt, amit vittem. Most a gyereknek hiába cso­magolok. Nem kell az annak. Pénz kell. A múltkor én is dugtam neki kétszázat, az anyja is dugott titokban ugyanannyit. Egy hét múlva nyoma se volt __ — Az enyím kollégista. Mindene megvan, mégis el­visz hetente néhány száz fo­rintot. Kérdem tőle, hogy mi­nek. Azt mondja, hogy a töb­binek is van.. — Mi meg lehajtjuk ma­gunkat ... Papír zörög. Egy ember a fizetési szalagot bontogatja, igaz, hogy nem látni semmit, de azzal bizonygatja, hogy hatezer forint felett keresett. — Nekem ezernél több a levonásom... Nyolc holdunk volt... A csendes ember nem nyugszik: — De nyugdíja az lesz azért? A nyolc holdért meg az öreg szüleit verte ki, ami­kor azok már nem bírtak dol­gozni __ — Olyan is volt... — Nekem 4 hektó borom volt... Most fele sem te­rem ... — Csak a flanc megy ma­napság ... — Nem is lesz jó vége.. . Nyíracsádnál leszáll a vas­utas. Valamennyit állunk. Leszállunk hát többen, ki-ki szalad bekapni egy sört, vagy féldecit, akinek az esik jól. A köd is, mintha tisztulni kez­dene, de a féldeciktől, sörök­től is vidámabbnak látszik a világ. Ahogy elindulunk, már látni a buszból a háza­kat is. És most a csendes han­gú kezdi a beszélgetést: — Szépek ezek a házak ... Nem felelünk, hiszen ezt mind tudjuk. A legtöbb ház- ban csak az udvari lámpa ég. Az ablakok mögül kékesen kiszűrődő fények gondolat­ban berendezni is engedik a házakat. Egy asszony mutatja, hogy ott lakik a vasutas. Sátortetős KŐDBEN Hőség A kohó előtt, a búza­tábla közepén, az autóbusz vezető­fülkéjében, a nyomdai szedőgép mögött senki sem bújhat el előle. Hiá­ba a hűvös védőital, a ventillátor, avagy a mé­lyen lehúzott ablakre­dőny. A nap már reggel ki­terjeszti rád ércláváját, a mind erősebben perzselő sugár figyelmeztet: ke­mény órák előtt állsz. Nem mosolyogsz és nem dühöngsz. Dolgozol. Az első pihenőt nagyon vá­rod, mert fáradtnak ér­zed magad. A társadra nézel, az ő arca is verej­téktől fénylik. Morogsz kicsit, aztán valami ug­ratással lelket öntesz kollégádba és magadba. Két üveg sör az eszpresz- szó, a kisvendéglő kelle­mes kertjében, az igen. Legyintesz, szidod ma­gad, a tegnapi hőségben is ezt mondtad. De azért jobb a kedved és az es­tére gondolsz. Ha szeren­cséd van, hatkor már otthon engedheted ma­gadra a zuhanyt. Ha ... Ha nincs, akkor éppen úton vagy, kerékpáron, autóbuszon vagy vonaton ülsz és megint megálla­píthatod: lángol az asz­falt, a házak estére is forróságot fújnak az uta­zóra. A hajnalt szereted, ahogy a szél megborzon­gat kicsit, amíg kiérsz a sarki megállóhoz, az ál­lomásra. A kislányra, az asszonyra, a szerető hit­vesre gondolsz, aki egy tikkasztó bolt pultjánál hallgatja naphosszat a vásárlók óhaját, vagy az irodában „veri” az írógé­pet, s hiába nyit ablakot, kint talán még melegebb van, mint odabent. A kislányra, az asszonyra, a szerető hitvesre gon­dolsz, aki a gyárban a munkaszalag mellett se­rénykedik, vagy a gépét irányítja, s tűri naphosz- szat a műhely falai kö­zött megrekedt hőséget. És nem szorítod össze a fogad, ha eszedbe jut: bezzeg mások most a víz mellett sütkéreznek, sza­badságuk vidám napja­it töltik, s élvezik az ár­nyat adó fák friss illatát. Dolgozol. (pauwlik) nagy épület, dísznek a ház előtt három almafa. A világ most olyannak is látszik, ami­lyen. Nyírlugos-Szabadságte- lep marad mögöttünk. Itt mesélte egyszer az állami gazdaság igazgatója, hogy a gazdaságtól nemegyszer lop­ták a csemetefákat, de ő nem indított vizsgálatot. — Hagyom, hadd gyalogol­janak a kicsi fák. Másféle éle­tet hoznak a homokra ... A telep neve akkor még Szennyespuszta volt. Igaz, mi kopottas, hét végi rosszkedv­vel utazók is vándorló fái va­gyunk ennek a világnak. Uta­zó követek, akik most haza­hozzuk a hét fáradtságát, de a fizetési jegyzékeket, a borí­tékokat is és hozzuk a példá­kat, hozzuk az élményeket, ahogyan máshol élnek, ame­lyek máshol értek minket. És a hazahozott igényekkel, az idegenbeli és itthoni mun­kánkkal írtunk át tájat, és ezt a tájat visszük majd mu­tatni egy népnek, ha hétfőn visszamegyünk. Ködökbe zár­hat az emlékezés, de a ködök nem tesznek mást, csak el­dugják néhány percre a táj­hoz, emlékekhez kötő sze­mérmes ragaszkodásunkat. Bartha Gábor

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents