Kelet-Magyarország, 1979. augusztus (36. évfolyam, 178-203. szám)
1979-08-28 / 200. szám
1979. augusztus 28. KELET-MAGYARORSZÁG 3 Pont az i-re N aponta három személyvonat döcög végig az elavult pályán. A dízel-mozdony ugyan bírná a háromnégy kocsit, azonban a 23 kilométeres távolság megtételéhez 50 perc kell — a vasútvonal csak ilyen sebességre’alkalmas. Az áruszállítást naponta legfeljebb 10— 15 vagon teszi 'ki. Ennyi a Nagykálló és Nyíradony közötti vasútvonal forgalma. S hozzá tartozik a félévenként, évenként felröppenő hír: a vasútvonalat hamarosan megszüntetik. A kis szárnyvonal 1911^ben épült a helyi szállítási igények kielégítésére. Jelentősége azóta inkább csökkent. Jól mutatja, hogy 1973-ban még 268 ezer utast szállított, tavaly már csak 197 ezren vették igénybe a vasutat. Az áruszállítás öt év alatt 51 ezerről 47 ezer tonnára csökkent. Az országgyűlés 1968-ban fogadta el a közlekedéspolitikai koncepciót, akkor jelölték ki a távlatokban megszüntetésre kerülő vonalakat. A múlt évben az országgyűlés újra áttekintette a koncepciót. Ennek nyomán a megyékben is felülvizsgáltak az eddig megtett intézkedéseket. A Nagykálló és Nyíradony közötti vasútvonalnál ez Az Egyesült Izzó kisvárdai gyárában műszakonként 8500 zseblámpaizzót készítenek. A képen: Kovács Irén, Csizmadia Mária ésRépás Andrásné a készterméket ellenőrzi. (Császár Csaba felv.) azt jelentette, hogy ami tíz évvel ezelőtt ráfizetéses volt, az ma is az. A legutóbbi felmérések szerint 1973-ban itt a MÁV-nak 2,8 millió volt a ráfizetése, míg 1977-ben már 4 milliónál tartottak. A vonal teljes felújítási költsége viKÖLTSÉGES ROSSZ SZOKÁSAINK szont meghaladná az 55 millió forintot. A ráfizetés egyértelmű, a megszüntetésre előbb-utóbb sor kell, hogy kerüljön. Az időpont viszont nem egyszerű elhatározás kérdése, a forgalom közútra terelésének a feltételeit kell előbb megteremteni. Mindez a vasút körzetében élő 10—15 ezer embert erősen foglalkoztatja. A közútra való terelés feltételeit — új autóbuszok beállítását, fedett várók építését, Nagykállóban és Nyíradonyban a vasútállomások rakodóterének bővítését — viszonylag kevés költségből, s igen hamar meg lehet teremteni. A bizonytalanság eloszlatására jó lenne, ha a legújabb vizsgálat után végre konkrét döntés születne a vonalról: mikor, milyen feltételek mellett szüntetik meg. A veszteséget nem érdemes tovább növelni, ez igaz, de az sem jó megoldás, ha sem a lakosok, sem a szállíttató üzemek nem tudják, mihez tartsák magukat. L. B. A METRIPOND fehérgyarmati gyáregységében Gyöngyösi Ernő 30 tonnás mérleghez karokat állít össze. (Mikita Viktor felv.) Kidobott hasznos anyagok Útépítés helyett... Sokol a kukában Szürkésbarna füstcsíkot eresztenek az égre az öngyulladástól fellobbanó lángok a borbányai szeméttelepen. A 110 ezer lakost számláló Nyíregyháza „mindennapi” szemete gyűlik itt össze. Mi található benne? Az ingatlankezelő és szolgáltató vállalat elsősorban a háztartásokból kikerülő hulladékot hordja ide, illetve — amennyire kapacitása engedi — néhány vállalattól is. Az IKSZV év végéig várhatóan 90 ezer köbméter hulladékot visz ki a telepre. A város évi „szeméttermelése” ettől jóval nagyobb, hiszen az üzemek többsége maga gondoskodik a Értékek a szemétben hulladék elszállításáról Borbányára. Az üres műanyag flakonok, elrongyolódott újságok, pené- szedő krumplihéjak között évente sok ezer forint érték is a telepre jut. — Becslés szerint 240—360 tonna, még felhasználható papír kerül ide évenkét — szögezi le Forró Zoltán, az IKSZV üzemegység-vezetője. — Hogy mekkora érték ez, arról legtöbbet a guberálók mondhatnának. Míg nem volt ilyen szigorú a tilalom, naponta 3—4 stráfkocsival vittek innen üres papírdobozokat — egyenest a MÉH-be. Ma, mivel nekünk nincs módunk a válogatásra, szállításra, ezek a hasznos anyagok megsemmisülnek. — Hasonló a helyzet a fémhulladékokkal is — veszi át a szót Tóth József főmérnök. — Egy kukában átlagosan 10—15 kilogramm kerül például az értéktelennek tartott konzervdobozokból. Ez évente 90—120 tonna fém csak a borbányai szeméttelepen. Vannak ebben alumínium huzalok, réztárgyak, s rengeteg selejtes akkumulátor — pedig ezekért jó pénzt fizet a MÉH. Sok a telepen a gumiipari melléktermék is — folytatja Forró Zoltán. — Mi naponta három konténerrel szállítunk el a gumigyárból. Ez csak egy része a Taurus napi szemétmennyiségének. Számos nyugati országban az útépítés alapanyagaként hasznosítják a felszabdalt gumiabroncsokat, üvegszilánkokkal keverve. Nálunk nem foglalkoznak ezzel. Az üzemegység-vezető egy kedvező adatot emel ki a statisztikából: — Amíg nem emelték a kenyér árát, naponta 4—5 mázsa kenyér került Nyíregyházán a kukákba. Napjainkban ez a mennyiség minimálisra csökkent. Viszont törött üvegek, építőipari selejttermékek nagy tételben kerülnek a telepre. Vittek már oda repedt házgyári oldalfalat is. A közelmúltban — nem tudni honnan — 100—120 tekercs szurkospapírt raktak le a szeméttelepen. • Láthatóan érintetlen tekercsek voltak, a szabálytalan tárolás viselte meg valamennyit. A szemfüles guberálók azóta már jórészt elhordták a drága szigetelő- anyagot. gondoltam, ha csak ennyi a feltétel, akkor minden rendben. Pénteken leszámoltam a pesti gyárban, s hétfőn már itthon jelentkeztem. Hajaj, de mit hallgattam én előtte szombaton, meg vasárnap! Hogy én nem vagyok normális, leszámoltam a jó helyemmel, holott egyáltalán nem biztos,.^hogy megfelelek-e itthon. Nyugi gyerekek, mondtam, bízzátok csak rám. bért adtak, de a neheze még hátra volt. Mert a brigádtársak sem voltak éppen valami hülyegyerekek, értették a dolgukat. Nem nagyon nézték, hogy én Pesten tanultam a szakmát, és jó tíz évvel öregebb voltam mindegyiknél. De mit beszéljek, csak összebarátkoztunk. Tudja, milyen a melós ember, nemigen szereti a nagy dumát, Két korsó M ondja uram, rongy ember vagyok én? Csak azért, mert néha megiszom a magamét? Háromszor kaptam meg a Kiváló Dolgozó címet, a brigádom kétszeres aranykoszorús, a feleségem meg . állandóan szid. Főúr! .Még két korsóval! Egészségére! Igyunk, mert sose vénülünk .meg. Tudja, milyen hírem van nekem a környéken? Mester úrnak szólítanak, mert értek én ám mindenhez. Nekem mindegy, bicikli vagy taxi, permetező- gép vagy villanybojler, megjavítok mindent. Amúgy lakatos meg hegesztő a szakmám, s azt mondják, arany kezem van. Tíz éve jöttem haza Pestről, s már ott is húszforintos órabérem volt. Alakult itt a városban egy vállalat, s gondoltam, az isten sem fog a világban csavarogni. Itt nőttem fel, itt élnek a barátok, szóval úgy döntöttem, visz- szajövök. Szóltam a bátyámnak, nézzen már utána, kellek-e én oda, mennyit fizetnek? Jött is a levél egy hét után, hogy gyere öcsém, de kösd fel a gatyádat, mert próbahegesztést kell csinálnod. Na, Szóval ott vagyok hétfőn, körben rajtam a brigád, és figyelnek. Na, csak nézzétek, ilyet még úgysem láttatok. Hegesszen össze tíz acélcsövet, mondta a nagyfőnök, ha ebből nyolc elsőosztályú, fel van véve. Kézbevettem a pisztolyt, s fél óra múlva felálltam, végeztem. Következett a röntgenpróba. Tudja, ez egy piszkos jószág, képes hajszálnyi repedést is kimutatni a varratban. Egy óra sem telt el, mikor jött a főnök. Mind a tíz varrat elsőosztályú volt. Szóval felvettek, huszonkét forintos órahát én is mérsékeltem magam, pedig amúgy igen fejlett a beszélőkém. De hát ez is elmúlt. Három év után brigádvezetővé választottak, s rá két esztendőre megkaptuk az aranykoszorús címet. Megünnepeltük itt, a „Fehér Egér”-ben. Hát én nem tudom, hogy mentünk haza. Akkor vesztem össze az asz- szonnyal először. Aranykoszorús, kiabálta, biztosan a torkotok után kaptátok. No, no, mondtam, engem szidhatsz, de a brigádot ne nagyon piszkáld. Nem vagyok valami érzékeny ember, de ha az embereimet bántják, piszkosul begurulok. Jön a múltkor is a palotából egy kis fiatal góré, elkezd pattogni. Látott már hegesztést, elvtárs? — kérdeztem tőle. Látott, mondta. No, mondom, akkor tűnjön el gyorsan, mert bizony isten behegesz- tem a száját. El is tűnt, de látta volna mi jött ezután. Bennünket hordtak le a sárga földig, mert nem tudunk viselkedni. Akkor vesztem össze másodszor az asszonnyal. Mert te nem törődsz a gyerekeiddel, csapkodta az edényeket, neked a brigád az istened. Az, mondtam neki, mert ha én ezeknek a fiúknak éjjel egy órakor szólok, mert eltörött a Kossuth utcán a fővezeték, ugranak. Hogyne védeném meg őket. A betyárját, már tíz óra! Igyuk meg és menjünk. Nem akarok harmadszor is összecsapni az asszonnyal. Meg ki tudja, éjszaka, lehet, megint jönnek, hogy gyerünk, mert baj van. Egészségére! Hagyja csak majd legközelebb visszafizeti. Megismerem én magát, s gondolom maga is engem. Balogh Géza — Legnagyobb gondunk a zöldség-gyümölcsfélékkel van. A Zöldért ládaszámra hordja a romlottakat Borbányára, de nem ritkán egészséges áru is kerül a tönkrement kilók közé. Külföldön ezek feldolgozására is láttunk már példát. — Magam is nemegyszer láttam, hogy drága elemes játékokat dobtak a kukába — szól Forró Zoltán. — Régi, de még működő mosógép, rádió is volt már zsákmány. Sőt! Egy bolt hulladékai között egy még ki sem bontott Sokol rádiót találtak. — A még felhasználható, hasznos anyagok közül egyedül a textília az, amelyet a szemétből már nem lehet a MÉH-nek átadni — magyarázza Tóth József. — A háztartásokban nem fordítanak kellő gondot a rongyhulladékok kezelésére: a legtöbb ócska ruhanemű a szemétbe kerül. Azaz a több emeletes házakban a szemétledobóba, s ezzel még kár is keletkezik: a nagyobb ruhadarabok köny- nyen eltömítik a ledobót. Házi Zsuzsa Tanyanap MÉG ALIG SZÁRADT MEG a festék a falakon, amikor már benépesült a bedőbokori, újdonsült klubterem. Az évek során az egykori gazdasági épület mind feljebb avanzsált, szárították ott egykor a terményt, csomózták a dohányt. Legújabban pedig kifestették, a maga módján kicsinosították, s a kultúrának adtak benne helyet. Jöhetnék ide esténként a fiatalok az ifjúsági klubba. Nemcsak a bedőbokoniak jelennek meg, hanem a Nyírtelekhez tartozó soksok tanyáról bicikliznek, vagy sétálnak be ide egy jó programra. Az avatás méltóképpen sikerült, öregek, fiatalok voltak kíváncsiak a tanyanapra augusztus 26- án. Még a karon ülő csecsemőket is elhozták. Egyenruhás hetedikes, nyolcadikos lányok köszöntötték versekkel, dalokkal a nyugdíjasok találkozójának résztvevőit. A klub udvarán beaténe- kes lépett fel, citerazene- kar szórakoztatta a közönséget. Egy csöppnyi kis szobában — a gerendás, frissen vakolt falakat szépen illusztrálták — Ratkó József költővel beszélgettek az érdeklődők. Fejkendős, idős asszonyok, katonák, egyenruhát öltött diákok, várandós kismama és a gyerekét is magával vivő anyuka foglaltak benne helyet. Ratkó József az „Ezerszínű Magyarország” című, gyermekeknek készülő sorozatban vállalt munkájáról beszélt: Szabolcs megye és a Bodrogköz életét igyekszik bemutatni érdekesen, olvasmányosan a Móra Kiadó sorozatában. De szó esett itt az „érthető” költészetről, a történelmi helyzet és az irodalom kölcsönhatásáról, az író, a költő felelősségéről. Költő és közönsége megértette egymást. A látványos és szórakoztató műsorok mellett a szervezők „komoly” programokat is beiktattak. S hogy mennyire igényelték a tanyán élő emberek ezt is, példa rá ez a találkozó: aki nem fért be a szobába, a félig nyitott ajtó mellett hallgathatta a beszélgetést. A TÉESZ SZAKEMBEREIN kívül a lakosok társadalmi munkával segítették a klub kialakítását. Meszelt itt az a tizenhároméves kislány is, aki otthon csak hírből ismerte a festést. A bedőboko- riak bebizonyították: nem fényes terem, drága, modern épület kell a színvonalas, sok embert vonzó programokhoz. Közös igyekezettel díszítgették és most a sajátjuknak tekintik a klubot. Nem a néhol kikandikáló gerendavég a fontos, hanem hogy sokan összejöjjenek, értelmes elfoglaltságot és szórakozást keressenek maguknak. S Bedő-bokor- ban erre találtak rá az emberek. T. K. Iskolaavatás Mándokon Nyolc tantermes, tornateremmel ellátott iskolát avattak vasárnap Mándokon. A MEZÉP vállalat határidő előtt fejezte be az iskola építését, s így vált lehetővé, hogy augusztus 26-án már a berendezett iskola avatására kerülhetett sor. A 13 millió 100 ezer forintos létesítményt László András, a megyei tanács általános elnökhelyettese avatta fel.
