Kelet-Magyarország, 1979. augusztus (36. évfolyam, 178-203. szám)
1979-08-28 / 200. szám
4 KELET-MAGYARORSZÁG 1979. augusztus 28. Napi külpolitikai kommentár A Kurd szeizmográf Képünkön: lázadóknak ítélt kurd fegyvereseket végeznek ki Paveh városában. (Kelet-Magyarország telefotó) A mi — May Károly szavaival — „a vad Kur- disztánban” történik, számos szempontból jelzésnek, szeizmográfnak fogható fel. Ez a sokat szenvedett és sokat harcolt, a brit gyarmatpolitika által különböző országokban szétszórt népcsoport aligha érezte úgy a császári Iránban, hogy biztosítják elemi jogait, a változás tehát nem ilyen természetű. A sah állig felfegyverzett terrorrendszere egyszerűen nem nyújtott lehetőséget semmiféle zendülésre. Amikor viszont a sahot elűzték, az iráni Kurdisztánban talán még az ország többi részénél is fokozottabb várakozás volt tapasztalható: most talán megkapja a rég várt autonómiát. Nehéz megítélni a külvilágnak azt, hogy kurd szempontból mennyire tekinthető jogosnak az a kiábrándultság, csalódás, ami a tartományt jelenleg kétségtelenül áthatja. E pillanatban nem is ez a legfontosabb azok számára, akik egész Irán sorsáért aggódnak, hanem a következő kettős és következményeiben felbecsülhetetlen jelentőségű tény: 1. Irán számos rétege és régiója úgy érzi, a sah bukása utáni átalakulás jellege nem felel meg érdekeinek és várakozásainak. 2. Ezek a rétegek és csoportok elég gyengének tartják az ország központi vezetését ahhoz, hogy fegyveresen is fellépjenek ellene. Ez sajnos, nemcsak annyit jelent, hogy kurd területen állandósulhat a sok áldozatot követelő vérontás, hanem annyit is, hogy az igazi res- taurációs, ellenforradalmi erők kihasználhatják a bizony országos viszonylatban is nehéznek mondható belpolitikai helyzetet, amelynek kialakulásában igen felemás szerepet töltött be maga Khomeini ajatollah is. Hiszen nemcsak Kurdisztánban vannak bajok, hanem az olajban ugyancsak gazdag — arablakta — Kuzhisztánban is. Nyilvánvalóan a csalódottság és a hatékony központi intézkedések hiánya vezetett az olajtermelés aggasztó csökkenésére. Ü kurd dilemma olyan vonatkozásban is szeizmográfnak tekinthető, hogy fontos külső erők hogyan igyekeznek „beleállni a résbe”. Ennek iskolapéldája az amerikai kormány nyilatkozata, amely „aggodalmának” ad kifejezést az olajban gazdag vidékek zavaros helyzete miatt, meglepő módon kifejezve készségét a teherá- ni fegyverszállítások felújítására — de úgy, hogy nem mulasztják el megjegyezni: „Washington fontosnak tartja a Bazargan-kormány tekintélyének megszilárdítását”. A fogalmazás nyilvánvalóan Khomeini és hívei ellen irányul, és a maga eszközeivel igyekszik elmélyíteni az ajatollah és a miniszterelnök közötti ellentéteket. Kurdisz- tán ürügyén, egész Irán kárára — az ellenforradalmi erők bátorítására. Harmat Endre Németh Károly fogadta Chu Huy Man vezérezredest Németh Károly, az MSZMP Politikai Bizottságának tagja, a Központi Bizottság titkára hétfő délelőtt a KB székházában fogadta Chu Huy Man vezérezredest, a Vietnami Kommunista Párt Politikai Bizottságának tagját, a Viet- napi Néphadsereg politikai főcsoport főnökét. A szívélyes, elvtársi légkörű találkozón jelen volt Rácz Sándor, az MSZMP KB közigazgatási és adminisztratív osztályának vezetője és Kárpáti Ferenc vezérőrnagy, a Ma gyár Néphadsereg politikai főcsoport főnöke, miniszter- helyettes. Ott volt Nguyen Phu Soai, a Vietnami Szocialista Köztársaság budapesti nagykövete. n Hazafias Népfront küldöttsége Bulgáriában A Bolgár Hazafias Front meghívására Sarlós Istvánnak, az MSZMP Politikai Bizottsága tagjának, a HNF OT főtitkárának vezetésével hétfőn Szófiába utazott a Hazafias Népfront küldöttsége, hogy a Bolgár Hazafias Front vezetőivel megbeszéléseket folytasson a két partnerszervezet kapcsolatairól és további együttműködéséről. A szófiai nemzetközi repülőtéren Sarlós Istvánt Pen- cso Kubadinszki, a Bolgár Hazafias Front Országos Ta- nácsának'elnöke, a BKP Politikai Bizottságának tagja fogadta. Napirenden a SALT-II. Amerikai szenátorok Moszkvában Joseph Bidennek, az amerikai szenátus külügyi bizottsága európai kérdésekkel foglalkozó albizottsága elnökének vezetésével hétfőn szenátusi küldöttség érkezett Moszkvába, a szovjet törvény- hozás interparlamentális csoportjának meghívására. Az amerikai vendégek a hét végét Leningrádba töltötték, ahol a város nevezetességeivel ismerkedtek. A küldöttség tagjai két ízben találkoznak a szovjet törvényhozás külügyi'bizottságá- nak tagjaival. Áttekintik a szovjet—amerikai kapcsolatok kérdéseit, a fontosabb nemzetközi kérdéseket. A tárgyalások középpontjában a hadászati támadófegyverek korlátozásáról megkötött szovjet—amerikai szerződés, a SALT—II, illetve a szerződés kongresszusi ratifikációs vitájának problémái állnak. Mint korábban, szovjet részről továbbra is készek minden tájékoztatást megadni a szenátoroknak arról, hogy kívánja a Szovjetunió megvalósítani a szerződésben vállalt kötelezettségeit, milyen jelentőséget tulajdonít a SALT —II megkötésének, és hogyan kíván előbbre lépni a SALT— III szerződés, illetve az egyéb leszerelési kérdések megoldása terén. A szovjet fővárosban az amerikai szenátorok európai kérdésekről is tárgyalnak majd. píréig Újabb kínai fegyveres provokációk Kína újabb fegyveres provokációkat hajtott végre Vietnam hat északi tartományának határmenti körzetei ellen. A hét végén közzétett hivatalos vietnami összefoglaló szerint augusztusban kínai fegyveresek csak nem száz alkalommal sértették meg a vietnami—kínai határt, legtöbbször Ha Tuyen és Lai Chau tartományokban. Ágyúkkal és rakétákkal lőttek kisebb falvakat, megtámadtak határőrposztokat és több esetben kis mélységben behatoltak vietnami területre, megakadályozva a mező- gazdasági munkákat. A kínai akcióknak több vietnami katona és polgári személy esett áldozatul, egyeseket pedig a behatolók magukkal hurcoltak. PRÁGAI LEVELÜNK Apróságok H a az ember hosszabb időt tölt el külföldön, kétféle változást figyelhet meg önmagán. Egyrészt elveszti azt a hitét, hogy nálunk található a „létező világok legjobbika”, (amely témakörbe az is beletartozik, hogy a pörkölt az igazi étel) másrészt megtanulja megbecsülni azt a sok okosan szervezett, jól működő és észrevétlen apróságot, amely az otthoni élet mindennapjai közé tartozik. Akkor felmerül a kérdés: miért nem tanulunk többet egymástól, miért nem vesszük át a jó tapasztalatokat? Mert vannak dolgok, amelyeket gondolkodás nélkül szívesen meghonosítanék hálunk is. Itt van például az üvegvisszaváltás. Ha szabadságra megyek, gyakran csodálkozom, milyen bonyolultan is intézzük ezeket a csip-csup ügyeket. Csehszlovákiában minden üvegért egy koronát számolnak fel betétként, visszaváltáskor pedig egy külön ablaknál mondjuk a 15 sörösüvegért adnak egy 15 koronás blokkot, amely levásárolható, vagy a pénztárnál soron kívül megkaphatja az ellenértékét. Utánoznivalóan magas színvonalú Csehszlovákiában a higiénia. Prága legnagyobb uszodájában például csak levetett cipővel lehet az öltözőbe lépni. A cipőlevétel egyébként az otthonokban is szokás. Ha szerelő, vendég, de még ha orvos jön is az ajtó előtt vagy az előszobában kibújik az utcai cipőből. A látogatók számára minden csehszlovákiai háztartásban sorbanállnak a vendégváró papucsok. Nálunk az a dölyfös mondás járja: „a lakás van értem”, s közben a háziasszony mosolyt erőltetve szemléli, amint összesározzák a vendégek a padlót és a szőnyeget. Csehszlovákiában „a lakás van értem” alatt azt értik: nem leszek a lakás rabszolgája, nem fogom állandóan elölről kezdeni a nagy- takarítást. Minthogy itt nagy divat a padlószőnyeg, a cipőlevételnek egészségügyi okai is vannak, hiszen a bolyhos anyagból nehezebb eltávolítani az utcai port, szennyet. Ide tartozik az az olaszos benyomás is, amit az erkélyen száradó ruhadarabok keltenek. Ez itt egészen természetes, egyszerűen tudomásul veszik, hogy a lakótelepi lakások fürdőszobáiban nincs hely a szárításra, a szélfútta, napsütötte fehérnemű pedig jó illatú és egészséges. Okos dolog az is, hogy a legfeljebb 4 emeletes házakban közös mosókonyhát rendeztek be mosógéppel, centrifugával. A háziasszony beírja nevét és a mosás tervezett időpontját az ajtó mellett lógó füzetbe, aztán a választott napon elvégezheti a nagymosást. Kötelessége csupán annyi, hogy a mosókonyhát kitakarítva hagyja hátra az utána sorosnak. Soklakásos házak számára ott vannak a remek, ragyogóan tiszta tömbmosodák, s aki otthon végzi a nagymosást, olcsó áron ezekben a mosodákban mángorolhatja ki a fehérneműt. C sehszlovákiában a legtöbb embernek van valamilyen „birtoka”. A nagy divat a nyaralóként használt parasztház, a „chalupa”, de a legtöbb embernek csak víkendház, „chata” jut. Utóbbiakat a telektulajdonosok, vagy bérlők többnyire maguk építik, tákolják össze, gyakran falatnyi parcellákon. Csodálatos módon ezek a „kalyibák” Csehszlovákiában nem rontják a tájképet, mint, ahogy az NDK-ban, az NSZK- ban sem: Talán azért, mert ezekben az országokban sok a sajátos arculatú igazi város, s ezeknek nem árt a kikapcsblódást szolgáló, az ellátás javítását segítő zöldövezet. Mindig mérgelődöm a mi „rongyrázásunkon”, amikor hosszú cikkekben ostorozzák a kiskerttulajdonosokat, amiért nem építenek „szabvány” villákat, vagy faházakat, hiszen a bódék „rontják a városképet”. A városképet a málló vakolatú házak, a komfort nélküli lakások, a szemetes utcák rontják, nem pedig a kertészkedő emberek házikói. Néhány kiragadott példa után személyes következtetésem: jobban meg kell ismernünk másokat ahhoz, hogy jobban felmérhessük saját lehetőségeinket, hogy legyünk szerényebbek vágyainkban, hogy jobban értékelhessük mindazt, ami valóban jó és ésszerű saját portánkon is. Prága, 1979. augusztus. (Dírtej JflAria. (GY KEZDŐDÖTT Á HÁBORÚ (5.) A birodalmi kormány szándéka Naujocks szerette az életet, a változatosságot. Glei- witzben határozottan unatkozott: már több, mint két hete ott kellett tartózkodnia és még mindig nem érkezett meg a végrehajtást elrendelő jelszó Berlinből. Telefonhívás Berlinbe: engedélyt kért, hogy hét végére hazautazhassák. Válasz: szó sem lehet róla, minden pillanatban várható az akció. Lehetséges, hogy éppen hét végére ... Valóban, a náci csapatok már készültek - a támadásra, augusztus 25-én, este 19 óra 30 perckor a megmásíthatat- lannak látszó elhatározást visszavonták, s megállították a már mozgásba hozott hadigépezetet. A híradócsapatok nem mindenütt tudták időben eljuttatni a parancsvisszavonást az alakulatokhoz, ezért a Jablonka-alagútnál és másutt is előfordult, hogy német katonák átlépték a határt és harcba bocsátkoztak lengyel határőrökkel. Aztán — miután a főparancsnokság futár útján elérte őket — abbahagyták a harcot, visszavonultak német területre. Mi történt, hogy augusztus 25-én este Hitler elállt elhatározásától, és „megállj ”-t parancsolt a Wehrmacht gépezetének? Két esemény, amely — más-más módon — kellemetlenül érintette a Füh- rert. Az első: Mussolini, az olasz diktátor nemlegesen válaszolt Hitler e napon érkezett levelére, amelyben az szövetségesre számítva bejelentette: a háború küszöbön áll, a lengyelországi viszály háborús megoldása elkerülhetetlen. A válaszban a Duce így köntörfalazott: „Életem egyik legfájdalmasabb pillanata, amikor közölném kell önnel: Itália nem kész a háborúra.” Olaszország, az 1939. május 22-én aláírt „acélpaktum”, a német—olasz katonai egyezmény másik tagja tehát az utolsó pillanatban megrettent a kalandtól, túlságosan veszélyesnek ítélte. Igaz, Hitler nem elsősorban a gyenge olasz hadsereg katonai erejével, hanem azzal a diplomáciai-politikai támogatással számolt, amelyet egy nem egyedül végrehajtott támadás jelentett volna. A válasz mégis kellemetlenül érintette és tervei átgondolására késztette. Még többet nyomott a latba, hogy ugyanezen a napon Anglia kölcsönös segítségnyújtási szerződést írt alá Lengyelországgal, a korábban megkötött ideiglenes megállapodás helyett. Vagyis arra kötelezte magát, hogy a lengyeleket érő támadás esetén hadat üzen a támadónak. Hitler így még néhány napig késleltette a támadást, hogy a történelem előtt alibit igazoljon. Levelet írt Chamberlain angol miniszterelnöknek, szemrehányásokat téve az angol kormánynak, hogy az adott bátorítást „annak a szörnyű terrorhullámnak az elindítására, amely a lengyel területen élő másfél milliónyi német lakosságra zúdult”. Arra az angol bejelentésre utalva, miszerint Németország fegyveres beavatkozása esetén kénytelenek lennének Lengyelországnak segítséget nyújtani, a diplomáciában szokatlanul éles hangon szögezte le: „Ezt a kijelentést tudomásul veszem, és biztosítom róla, hogy ez semmit sem változtat a birodalmi kormány eltökélt szándékán.” Ugyanakkor kifejezte Anglia iránti szimpátiáját, mondván, hogy ő mindig „pozitív értelemben viszonyult Nagy-Bri- tanniához, kész személyi garanciát vállalni és Németország erejét latba vetni további fenntartásához”. Röviden: nemcsak azt ajánlotta fel Londonnak, hogy nem veszélyezteti az angol érdekeket, hanem adott esetben még támogatást is kínált. Csakhogy — így értékeli a helyzetet NDK-történészek egy neves csoportja — az angol kormány nem tűrhette, hogy Lengyelország is Hitler kezére jusson, ez olyan bizalomveszteséget jelentett volna, amelyet nem engedhettek meg maguknak. Hitler számítása bevált: a különböző javaslatok csak álcázásul szolgáltak a háború igazi felelősségének leplezésére. Amint tolmácsa, Paul Schmidt feljegyezte, Hitler maga jegyezte meg: „Alibire van szükségem, mindenekelőtt a német nép előtt, hogy mindent megtettem a béke megtartására. Ezért tettem nagylelkű ajánlatot Danzig és a korridor kérdésében.” A „nagylelkű ajánlat” tulajdonképpen ultimátum. Danzig azonnali visszacsatolását, az úgynevezett korridor területén népszavazás tartását, a korridoron keresztül egykilométer széles nemzetközi út építését, a német és lengyel panaszok kivizsgálására nemzetközi bizottság létesítését, a két ország közötti kisebbségi egyezmény megkötését tartalmazza. A „tárgyalásokra” a lengyeleknek azonnal megbízottakat kell Berlinbe küldeniük, különben ... A lengyel kormány tanult az osztrák és csehszlovák eseményekből: ilyen körülmények között nem hajlandó megbízottakat küldeni. Hitler viszont augusztus 31-én, 12 óra 30 perckor aláírja az I. számú hadműveleti utasítást: a Lengyelország elleni tárna- adás időpontja szeptember 1- én, hajnali 4 óra 45 perc. Ezután kapja meg Naujocks is végre a várva-várt jelszót ... Következik: Az első halottak Pintér István
