Kelet-Magyarország, 1979. augusztus (36. évfolyam, 178-203. szám)

1979-08-28 / 200. szám

4 KELET-MAGYARORSZÁG 1979. augusztus 28. Napi külpolitikai kommentár A Kurd szeizmográf Képünkön: lázadóknak ítélt kurd fegyvereseket végeznek ki Paveh városában. (Kelet-Magyarország telefotó) A mi — May Károly sza­vaival — „a vad Kur- disztánban” történik, számos szempontból jelzés­nek, szeizmográfnak fogható fel. Ez a sokat szenvedett és sokat harcolt, a brit gyar­matpolitika által különböző országokban szétszórt népcso­port aligha érezte úgy a csá­szári Iránban, hogy biztosít­ják elemi jogait, a változás tehát nem ilyen természetű. A sah állig felfegyverzett terrorrendszere egyszerűen nem nyújtott lehetőséget sem­miféle zendülésre. Amikor viszont a sahot elűzték, az iráni Kurdisztánban talán még az ország többi részénél is fokozottabb várakozás volt tapasztalható: most talán megkapja a rég várt autonó­miát. Nehéz megítélni a külvi­lágnak azt, hogy kurd szem­pontból mennyire tekinthető jogosnak az a kiábrándult­ság, csalódás, ami a tarto­mányt jelenleg kétségtelenül áthatja. E pillanatban nem is ez a legfontosabb azok szá­mára, akik egész Irán sorsá­ért aggódnak, hanem a kö­vetkező kettős és következ­ményeiben felbecsülhetetlen jelentőségű tény: 1. Irán számos rétege és régiója úgy érzi, a sah buká­sa utáni átalakulás jellege nem felel meg érdekeinek és várakozásainak. 2. Ezek a rétegek és csoportok elég gyengének tartják az ország központi ve­zetését ahhoz, hogy fegyve­resen is fellépjenek ellene. Ez sajnos, nemcsak annyit jelent, hogy kurd területen állandósulhat a sok áldozatot követelő vérontás, hanem annyit is, hogy az igazi res- taurációs, ellenforradalmi erők kihasználhatják a bi­zony országos viszonylatban is nehéznek mondható bel­politikai helyzetet, amelynek kialakulásában igen felemás szerepet töltött be maga Kho­meini ajatollah is. Hiszen nemcsak Kurdisztánban van­nak bajok, hanem az olajban ugyancsak gazdag — arab­lakta — Kuzhisztánban is. Nyilvánvalóan a csalódottság és a hatékony központi in­tézkedések hiánya vezetett az olajtermelés aggasztó csök­kenésére. Ü kurd dilemma olyan vonatkozásban is szeiz­mográfnak tekinthető, hogy fontos külső erők ho­gyan igyekeznek „beleállni a résbe”. Ennek iskolapéldája az amerikai kormány nyilat­kozata, amely „aggodalmá­nak” ad kifejezést az olajban gazdag vidékek zavaros hely­zete miatt, meglepő módon kifejezve készségét a teherá- ni fegyverszállítások felújítá­sára — de úgy, hogy nem mulasztják el megjegyezni: „Washington fontosnak tart­ja a Bazargan-kormány te­kintélyének megszilárdítá­sát”. A fogalmazás nyilvánvaló­an Khomeini és hívei ellen irányul, és a maga eszközei­vel igyekszik elmélyíteni az ajatollah és a miniszterelnök közötti ellentéteket. Kurdisz- tán ürügyén, egész Irán kárá­ra — az ellenforradalmi erők bátorítására. Harmat Endre Németh Károly fogadta Chu Huy Man vezérezredest Németh Károly, az MSZMP Politikai Bizottságának tagja, a Központi Bizottság titkára hétfő délelőtt a KB székhá­zában fogadta Chu Huy Man vezérezredest, a Vietnami Kommunista Párt Politikai Bizottságának tagját, a Viet- napi Néphadsereg politikai főcsoport főnökét. A szívé­lyes, elvtársi légkörű talál­kozón jelen volt Rácz Sán­dor, az MSZMP KB közigaz­gatási és adminisztratív osz­tályának vezetője és Kárpáti Ferenc vezérőrnagy, a Ma gyár Néphadsereg politikai főcsoport főnöke, miniszter- helyettes. Ott volt Nguyen Phu Soai, a Vietnami Szocia­lista Köztársaság budapesti nagykövete. n Hazafias Népfront küldöttsége Bulgáriában A Bolgár Hazafias Front meghívására Sarlós István­nak, az MSZMP Politikai Bi­zottsága tagjának, a HNF OT főtitkárának vezetésével hét­főn Szófiába utazott a Haza­fias Népfront küldöttsége, hogy a Bolgár Hazafias Front vezetőivel megbeszé­léseket folytasson a két part­nerszervezet kapcsolatairól és további együttműködésé­ről. A szófiai nemzetközi repü­lőtéren Sarlós Istvánt Pen- cso Kubadinszki, a Bolgár Hazafias Front Országos Ta- nácsának'elnöke, a BKP Po­litikai Bizottságának tagja fogadta. Napirenden a SALT-II. Amerikai szenátorok Moszkvában Joseph Bidennek, az ame­rikai szenátus külügyi bizott­sága európai kérdésekkel fog­lalkozó albizottsága elnöké­nek vezetésével hétfőn szená­tusi küldöttség érkezett Moszkvába, a szovjet törvény- hozás interparlamentális cso­portjának meghívására. Az amerikai vendégek a hét vé­gét Leningrádba töltötték, ahol a város nevezetességei­vel ismerkedtek. A küldöttség tagjai két íz­ben találkoznak a szovjet tör­vényhozás külügyi'bizottságá- nak tagjaival. Áttekintik a szovjet—amerikai kapcsola­tok kérdéseit, a fontosabb nemzetközi kérdéseket. A tár­gyalások középpontjában a hadászati támadófegyverek korlátozásáról megkötött szovjet—amerikai szerződés, a SALT—II, illetve a szerző­dés kongresszusi ratifikációs vitájának problémái állnak. Mint korábban, szovjet rész­ről továbbra is készek min­den tájékoztatást megadni a szenátoroknak arról, hogy kí­vánja a Szovjetunió megva­lósítani a szerződésben vállalt kötelezettségeit, milyen je­lentőséget tulajdonít a SALT —II megkötésének, és hogyan kíván előbbre lépni a SALT— III szerződés, illetve az egyéb leszerelési kérdések megoldá­sa terén. A szovjet fővárosban az amerikai szenátorok európai kérdésekről is tárgyalnak majd. píréig Újabb kínai fegyveres provokációk Kína újabb fegyveres pro­vokációkat hajtott végre Viet­nam hat északi tartományá­nak határmenti körzetei el­len. A hét végén közzétett hi­vatalos vietnami összefoglaló szerint augusztusban kínai fegyveresek csak nem száz al­kalommal sértették meg a vietnami—kínai határt, leg­többször Ha Tuyen és Lai Chau tartományokban. Ágyúkkal és rakétákkal lőt­tek kisebb falvakat, megtá­madtak határőrposztokat és több esetben kis mélységben behatoltak vietnami terület­re, megakadályozva a mező- gazdasági munkákat. A kí­nai akcióknak több vietnami katona és polgári személy esett áldozatul, egyeseket pe­dig a behatolók magukkal hurcoltak. PRÁGAI LEVELÜNK Apróságok H a az ember hosszabb időt tölt el külföldön, két­féle változást figyelhet meg önmagán. Egyrészt elveszti azt a hitét, hogy nálunk található a „lé­tező világok legjobbika”, (amely témakörbe az is bele­tartozik, hogy a pörkölt az igazi étel) másrészt megta­nulja megbecsülni azt a sok okosan szervezett, jól mű­ködő és észrevétlen apróságot, amely az otthoni élet mindennapjai közé tartozik. Akkor felmerül a kérdés: miért nem tanulunk töb­bet egymástól, miért nem vesszük át a jó tapasztalato­kat? Mert vannak dolgok, amelyeket gondolkodás nélkül szívesen meghonosítanék hálunk is. Itt van például az üvegvisszaváltás. Ha szabadságra megyek, gyakran csodálkozom, milyen bonyolultan is intézzük ezeket a csip-csup ügyeket. Csehszlovákiában minden üvegért egy koronát számolnak fel betétként, visszaváltáskor pedig egy külön ablaknál mondjuk a 15 sörösüvegért adnak egy 15 koronás blokkot, amely levásárolható, vagy a pénztárnál soron kívül megkaphatja az ellenér­tékét. Utánoznivalóan magas színvonalú Csehszlovákiá­ban a higiénia. Prága legnagyobb uszodájában például csak levetett cipővel lehet az öltözőbe lépni. A cipőle­vétel egyébként az otthonokban is szokás. Ha szerelő, vendég, de még ha orvos jön is az ajtó előtt vagy az előszobában kibújik az utcai cipőből. A látogatók szá­mára minden csehszlovákiai háztartásban sorbanállnak a vendégváró papucsok. Nálunk az a dölyfös mondás járja: „a lakás van értem”, s közben a háziasszony mo­solyt erőltetve szemléli, amint összesározzák a vendé­gek a padlót és a szőnyeget. Csehszlovákiában „a la­kás van értem” alatt azt értik: nem leszek a lakás rab­szolgája, nem fogom állandóan elölről kezdeni a nagy- takarítást. Minthogy itt nagy divat a padlószőnyeg, a cipőlevételnek egészségügyi okai is vannak, hiszen a bolyhos anyagból nehezebb eltávolítani az utcai port, szennyet. Ide tartozik az az olaszos benyomás is, amit az er­kélyen száradó ruhadarabok keltenek. Ez itt egészen természetes, egyszerűen tudomásul veszik, hogy a lakó­telepi lakások fürdőszobáiban nincs hely a szárításra, a szélfútta, napsütötte fehérnemű pedig jó illatú és egészséges. Okos dolog az is, hogy a legfeljebb 4 eme­letes házakban közös mosókonyhát rendeztek be mosó­géppel, centrifugával. A háziasszony beírja nevét és a mosás tervezett időpontját az ajtó mellett lógó füzetbe, aztán a választott napon elvégezheti a nagymosást. Kö­telessége csupán annyi, hogy a mosókonyhát kitakarít­va hagyja hátra az utána sorosnak. Soklakásos házak számára ott vannak a remek, ragyogóan tiszta tömb­mosodák, s aki otthon végzi a nagymosást, olcsó áron ezekben a mosodákban mángorolhatja ki a fehérneműt. C sehszlovákiában a legtöbb embernek van vala­milyen „birtoka”. A nagy divat a nyaralóként használt parasztház, a „chalupa”, de a legtöbb embernek csak víkendház, „chata” jut. Utóbbiakat a te­lektulajdonosok, vagy bérlők többnyire maguk építik, tákolják össze, gyakran falatnyi parcellákon. Csodála­tos módon ezek a „kalyibák” Csehszlovákiában nem rontják a tájképet, mint, ahogy az NDK-ban, az NSZK- ban sem: Talán azért, mert ezekben az országokban sok a sajátos arculatú igazi város, s ezeknek nem árt a kikapcsblódást szolgáló, az ellátás javítását segítő zöldövezet. Mindig mérgelődöm a mi „rongyrázásun­kon”, amikor hosszú cikkekben ostorozzák a kiskert­tulajdonosokat, amiért nem építenek „szabvány” villá­kat, vagy faházakat, hiszen a bódék „rontják a város­képet”. A városképet a málló vakolatú házak, a kom­fort nélküli lakások, a szemetes utcák rontják, nem pedig a kertészkedő emberek házikói. Néhány kiragadott példa után személyes következ­tetésem: jobban meg kell ismernünk másokat ahhoz, hogy jobban felmérhessük saját lehetőségeinket, hogy legyünk szerényebbek vágyainkban, hogy jobban érté­kelhessük mindazt, ami valóban jó és ésszerű saját por­tánkon is. Prága, 1979. augusztus. (Dírtej JflAria. (GY KEZDŐDÖTT Á HÁBORÚ (5.) A birodalmi kormány szándéka Naujocks szerette az éle­tet, a változatosságot. Glei- witzben határozottan unatko­zott: már több, mint két hete ott kellett tartózkodnia és még mindig nem érkezett meg a végrehajtást elrendelő jel­szó Berlinből. Telefonhívás Berlinbe: engedélyt kért, hogy hét végére hazautazhas­sák. Válasz: szó sem lehet ró­la, minden pillanatban vár­ható az akció. Lehetséges, hogy éppen hét végére ... Valóban, a náci csapatok már készültek - a támadásra, augusztus 25-én, este 19 óra 30 perckor a megmásíthatat- lannak látszó elhatározást visszavonták, s megállították a már mozgásba hozott hadi­gépezetet. A híradócsapatok nem mindenütt tudták időben eljuttatni a parancsvisszavo­nást az alakulatokhoz, ezért a Jablonka-alagútnál és má­sutt is előfordult, hogy német katonák átlépték a határt és harcba bocsátkoztak lengyel határőrökkel. Aztán — mi­után a főparancsnokság futár útján elérte őket — abba­hagyták a harcot, visszavo­nultak német területre. Mi történt, hogy augusztus 25-én este Hitler elállt elha­tározásától, és „megállj ”-t parancsolt a Wehrmacht gé­pezetének? Két esemény, amely — más-más módon — kellemetlenül érintette a Füh- rert. Az első: Mussolini, az olasz diktátor nemlegesen vá­laszolt Hitler e napon érke­zett levelére, amelyben az szövetségesre számítva beje­lentette: a háború küszöbön áll, a lengyelországi viszály háborús megoldása elkerül­hetetlen. A válaszban a Duce így köntörfalazott: „Életem egyik legfájdalmasabb pilla­nata, amikor közölném kell önnel: Itália nem kész a há­borúra.” Olaszország, az 1939. május 22-én aláírt „acélpaktum”, a német—olasz katonai egyez­mény másik tagja tehát az utolsó pillanatban megrettent a kalandtól, túlságosan veszé­lyesnek ítélte. Igaz, Hitler nem elsősorban a gyenge olasz hadsereg katonai erejé­vel, hanem azzal a diplomá­ciai-politikai támogatással számolt, amelyet egy nem egyedül végrehajtott támadás jelentett volna. A válasz mégis kellemetlenül érintette és tervei átgondolására kész­tette. Még többet nyomott a latba, hogy ugyanezen a na­pon Anglia kölcsönös segít­ségnyújtási szerződést írt alá Lengyelországgal, a koráb­ban megkötött ideiglenes megállapodás helyett. Vagyis arra kötelezte magát, hogy a lengyeleket érő támadás ese­tén hadat üzen a támadónak. Hitler így még néhány na­pig késleltette a támadást, hogy a történelem előtt alibit igazoljon. Levelet írt Cham­berlain angol miniszterelnök­nek, szemrehányásokat téve az angol kormánynak, hogy az adott bátorítást „annak a szörnyű terrorhullámnak az elindítására, amely a lengyel területen élő másfél millió­nyi német lakosságra zúdult”. Arra az angol bejelentésre utalva, miszerint Németor­szág fegyveres beavatkozása esetén kénytelenek lennének Lengyelországnak segítséget nyújtani, a diplomáciában szokatlanul éles hangon szö­gezte le: „Ezt a kijelentést tudomásul veszem, és bizto­sítom róla, hogy ez semmit sem változtat a birodalmi kormány eltökélt szándékán.” Ugyanakkor kifejezte Anglia iránti szimpátiáját, mondván, hogy ő mindig „pozitív érte­lemben viszonyult Nagy-Bri- tanniához, kész személyi ga­ranciát vállalni és Németor­szág erejét latba vetni továb­bi fenntartásához”. Röviden: nemcsak azt ajánlotta fel Londonnak, hogy nem ve­szélyezteti az angol érdeke­ket, hanem adott esetben még támogatást is kínált. Csakhogy — így értékeli a helyzetet NDK-történészek egy neves csoportja — az an­gol kormány nem tűrhette, hogy Lengyelország is Hitler kezére jusson, ez olyan biza­lomveszteséget jelentett volna, amelyet nem enged­hettek meg maguknak. Hitler számítása bevált: a különböző javaslatok csak ál­cázásul szolgáltak a háború igazi felelősségének leplezé­sére. Amint tolmácsa, Paul Schmidt feljegyezte, Hitler maga jegyezte meg: „Alibire van szükségem, mindenek­előtt a német nép előtt, hogy mindent megtettem a béke megtartására. Ezért tettem nagylelkű ajánlatot Danzig és a korridor kérdésében.” A „nagylelkű ajánlat” tu­lajdonképpen ultimátum. Danzig azonnali visszacsato­lását, az úgynevezett korri­dor területén népszavazás tartását, a korridoron keresz­tül egykilométer széles nem­zetközi út építését, a német és lengyel panaszok kivizsgá­lására nemzetközi bizottság létesítését, a két ország kö­zötti kisebbségi egyezmény megkötését tartalmazza. A „tárgyalásokra” a lengyelek­nek azonnal megbízottakat kell Berlinbe küldeniük, kü­lönben ... A lengyel kormány tanult az osztrák és csehszlovák ese­ményekből: ilyen körülmé­nyek között nem hajlandó megbízottakat küldeni. Hitler viszont augusztus 31-én, 12 óra 30 perckor aláírja az I. számú hadműveleti utasítást: a Lengyelország elleni tárna- adás időpontja szeptember 1- én, hajnali 4 óra 45 perc. Ezután kapja meg Naujocks is végre a várva-várt jel­szót ... Következik: Az első halot­tak Pintér István

Next

/
Thumbnails
Contents