Kelet-Magyarország, 1979. augusztus (36. évfolyam, 178-203. szám)

1979-08-26 / 199. szám

KM VASÁRNAPI MELLÉKLET

1979. augusztus 26.

Hozzánk invitáló írás testvérlapjainkból

Szabolcsi fatornyok

Vannak vidékek, amelyeket sűrűn látogatnak az országjárók, s vannak, amelyeket elhanyagolnak. Ez utóbbiak közé tartozik Szabolcs megye is. Most olyan útra csábítjuk az utast, amely a legszebb tájakon vezet, változatos faluképeket tár föl, miközben e végvidék sajátos építményeit keressük föl — a fa harangtornyokat.

Nyír, Szatmár, Erdőhát

Szabolcs megye — a név sok mindent magába zár. Különböző tájegységeket és más megyék töredékeit is. Aki Szabolcsban jár, egyúttal Beregben és Szatmárban is járhat. S járhat a Nyírségen, az Erdőháton, a Tisza- háton..

Ezeknek a részeknek részben eltérő múltja, táji és néprajzi sajátosságai voltak, vannak. Mások a talajok, különböznek a gazdálkodás feltételei is. A homokon — amelyet ma már almafák népesítenek be sűrűn és sejtelmes erdők borítanak — másként élt meg az ember, mint, mondjuk az Ecsedi-lá- pon, amelynek ma nyoma se igen van, s termő fekete föld lett belőle. De ahol a tájat át- meg átszelő folyók árterei vannak, amerre holtágak maradtak, ott el tudjuk képzelni, hogyan élt a halász- pákász ember. S a Tiszát többször is keresztezhetjük kompon, hídon, pontonon, északnyugatról délkeletre haladva.

Fiatorony, paticsfal

Ezeken a keleti vidékeken még több sajátos hagyománya tűnik föl a régi népéletnek s az építészetnek, jóllehet a gyarapodás és a vele veráengve növekvő igény a jólét kimutatására errefelé is egyre-másra alakítja át vagy cseréli fel a régi házakat az általánosabb családi- ház-típusok egyebeire. Nem újkeletű a törekvés, hiszen — ha a lakóházat ennyire nem is — a középületeket, s főként a régi fő középületet: a templomot már az elmúlt századokban is érintette. Ezért van az, hogy nem egyszer a műemlékvédelem

szakemberei bontják ki, s állítják vissza a kései barokkos külsőből a gótikus vonásokat, a puszta falfelületek alól a késő középkori festmény töredékeket.

E táj egyik feltűnő vonása a fa mint építőanyag a templomok tetején, tornyán és az önálló harangtornyokon. Néhány szép példája maradt fenn, s a legszebb talán a csarodai templomon. Az egyik legpompásabb Árpád-kori emlékünk ez a XIII—XIV. századi falfestményrészeket is őrző, ma református templom fazsindelyes tetejével és fatornácos, fazsindelyes toronysisakjával. A szomszédos kis falucska, Tákos reformáA nyírbátori harangtorony (Bojtár Ottó felvétele — KS)

tus temploma kevésbé ősi és pompázatos, de annál sajátosabb. Ez a XVIII. századi templom paticsfalu: gerendák között vesszőből font, falait sárral tapasztották be, aztán lemeszelték. A kis vessző-sárfalu egyházmeny- nyezete is fa és kazettákra oszlik, amelyekbe díszül növényi mintákat festették. A magas zsindelytetős épület mellett egyszerűbb fa harangtorony áll.

Csarodától északra egy mellékúton a második falu Vámosatya, amelynek a XIII. századból eredő, ugyancsak szépen zsindelyezett fedelű temploma mellett áll még impozánsabb fa hararigtor- nya. Ez a XVI. század vége felé készült és sisakját a fő torortycsúcs mellett a négy szegleten négy kis „fiatorony” is díszíti. A fiatorony egyébként másutt is elő-elő- tűnik, s leghatásosabban a nyírbátori késő gótikus református templom melletti hatalmas fa harangtornyon, amelyik 1640-ben épült. Ha Vámosatyáról tovább megyünk a Tisza jobb partján északnyugat felé, Mátyuson szép festett famennyezetet, s Lányán egy XVIII. századi harangtornyot látunk. Onnan kompon átkelhetünk a Tiszán (a ráhajtó nem éppen személyautónak készült), s eljutunk Mándokra, amelynek görögkeleti fatemplomát a szentendrei skanzenbe szállították. majd Zsurkra, ahol ugyancsak szép fiatornyos, XVIII. századi harangláb áll.

Ha viszont Csarodától délkeletre fordulunk, Esze Tamás szülőfaluján, Tarpán át Tivadarra, onnan a Tiszán át Kisarra jutunk — Beregből Szatmárba, illetve az Erdőhátra.

Erdőhát ugyancsak a fa haranglábak hazája. Központján, Fehérgyarmaton át érünk Mándra, ahol szintén harangláb épült a templom mellé,1 akár a szomszédos Nemesbor- zován, az azzal szomszédos Nagyszekeresen, aztán Kisszekeresen, s onnan a harmadik faluban: Kölesén, újabb három faluval odébb a határszéli Kispaládon és a szinte szomszédos, de csak kerülő- vei megközelíthető Nagyhódoson.

A Kárpátokból jött a fa

E haranglábak építői jórészt erdőháti ácsok, faragók voltak. Gyönyörű szerkezeteket ácsoltak össze e 20—30 méteres (sőt még magasabb) tornyokban. Toronysisakjaik alakja a gótikus építkezés emlékét őrzi, míg a sisak alatti tornácok faragott oszlopai és nyílásai a reneszánszét.

Vajon miért éppen ezen a vidéken épültek ilyen fatornyok (és részben fatemplomok)? Erre nézve a válasz nem egyértelmű. Annyi bizonyos, hogy e vidék egykor fában gazdag volt. Másrészt Bereg földje a Kárpátokig terjedt; az ottani faépítészet is bizonyosan hatott.

N. F.

— Nem -fontos — mondta Gombosi. (Aztán eszébe jutott, hogy mégiscsak össze kellett volna daraboltatni a farkat, hiszen nem valószínű, hogy egyben fogja lerágni, mint a főtt kukoricát. De már nem mert szólni, mert mindig úgy érezte m'agát a hentesboltban, ahogy a hentes- érezte volna magát Gombosi íróasztalánál.)

Szatyrába-nyomkodta a véres színű csomagot, nagyot köszönt, nagyobbat, mint a hentes,, aztán hazafelé indult. Biztos volt benne, hogy -a kapu előtt Ilonka várja, és széles fogsorral kineveti az ököruszály 'miatt — kineveti, de aztán kikapja kezéből a szatyrot, felfut a lépcsőn, a ■tűzhely elé áll, nekifog a főzésnek* az edények alázato- .san sorakoznak fel, hiszen megérzik, hogy asszony került a konyhába, Ilonka sürög- forog, s mire a szobában üldögélő Gombosi végére ' ér egy hülye gondolatnak, már kész is lesz a leves, a szobaasztalra díszes teríték kerül, a. sótartóban rizsszernek, a tányérok hófehérek, a gyertyatartón örök cseppek, s á tál, amelyet Ilona behoz, zálog is, a szerelem gőzölgő jegye.

2/c. Senki nem váfta a kapu előtt.

o

3/a. Gombosi...

3/b. A konyhaszekrényből előhúzott egy lábost, a vízcsap alá tette. Kibontotta a papírcsomagot, vizet engedett a lábosba, beletette a farlkat. — „Jól mossuk meg”

— visszhangzott benne a

mondat, amelyet valamelyik szakácskönyvben olvasott. (Egy időben régi szakácsok • műveit olvasgatta, hogy valamiképp megfűszerezze unalmas délutánjait: jókedvre

derült,, ha ilyen szót olvashatott: TEHÉNHŰS, s azonnal megjelent előtte egy század eleji asszonyság, aki a legvadabb fűszerek között válogat, hogy hazatérő férjének jó ebédet főzzön.'— Ilona csak sót, borsot és paprikát használt, .a kakukkfűnek még hírét .sem hallotta, jól főzött, utált főzni, szép nő volt, kicsi és türelmetlen). '

3/c. Gombosi megbámulta a lemosott ököruszályt, aztán elővette a húsvágó deszkát.

— „A bárd” — villant az eszébe, hiszen tudta, hogy valahol lapulnia kell egy húsvágó bárónak, de hogy. hol... Id. Gombosiné évezredek óta nem használta konyhasz-erszámait, mert nem főzött. Nem volt kinek. A férje (idősb Gombosi) elhagyta, a fiát pedig szörnyeteg gazembernek tartotta, aki még köszönést sem érdemel.

nemhogy bárddal feldarabolt csonthúst.

3/d. Gombosi belebújt a kredenc aljába, s rövid koto- rászás után meg is találta a bárdot. Fanyelű, súlyos szerszám volt, riasztó külsejű, komor, otromba. Egészen más, mint a bátor balta, a kecses szalonnázókés, a jókedvű bugylibicska, a karakán rugóskés... Igen, a bárd aljasnak és kiszámíthatatlannak tűnt Gombosi szemében, vissza is. akarta tenni a . többi konyhalom közé, de aztán az elégedett pköruszályra esett a tekintete, marokba kapta a bárdot, a húst a .deszkára dobta, bal kézével lefogta, a jobbjával hatalmas csapást mért rá ... ORDÍTVA TÁNTORODOTT HÁTRA, szeme elé kapta a bal mutatóujját, „még megvan” suttogta, a bárd a körmét találta- el, megcsúszott, nem vágta le, csak kihegyezte Gombosi ujját..'. — Ila, te átkozott, hol lehetsz?! —

nyögte Gombosi, s a vére az- ökörfarokra csörgött, felkapta a bárdot, .magasra emelte ... Aztán lehanyatlott a keze, hiszen ha most agyoncsapja Ilonát, Ilona örökre eltűnik, és senki nem lesz, aki a kötést cserélgesse Gombosi ujj-ain.

MEGYÉNK

TÁJAIN

Nyírlövő

V

alamikor gyermekkoromban hallottam a környéken élő rokonságban Nyírlövő nevét. Honnan ez első hallásra furcsa név? — próbáltam megtudni, de a kérdés válasz nélkül maradt. Negyedszázad is eltelt azóta, rég elfelejtettem akkori kíváncsiságomat, amikor nemrég az utam véletlenül arra vitt. A kis község szép és nagy házai, a tiszta, virágos porták, a gyümölcsfákkal tele kertek megállítottak, eszembe juttatták gyerekkori kíváncsiságomat.

. — Keveset tudnak a mi falunkról, mert kevés nálunk az idegen — mondja barátságos szóval bemutatkozás nélkül is egy idős ember — ide csak az jön, akinek itt a hazája. Namény, meg Várd-a között vagyunk, de a két város közt Anarcs felé rövidebb az út. Az utóbbi hetekben azért már többen jöttek, amióta megalakult a kertbarátklub, sokan kíváncsiak rá: mi hogy csináljuk. Azért jobb, ha erről Kazsuba Jánostól érdeklődik.

— Ősszel lesz két éve, hogy a népfront megyei bizottsága felhívta a községi bizottságok figyelmét a kertbarátklubok fontosságára — mondja Kazsuba János nyugdíjas, a klub elnöke. — Mi aztán nekiláttunk és tavaly február 19-én 123 taggal megalakítottuk a nyírlövőiek klubját. Havonta két előadást tartanak nekünk a szakemberek, s ha hiszi, ha nem, a tagság 90 százaléka ott van. Meg is látszik az almánkon a szakértelem. Magunk csomagoljuk saját almánkat, és Tu- zséron mi magunk adjuk át a szovjeteknek. Segít a tsz is, a tanács is, tavaly már az eredmény sem maradt el: dobogós helyen

végzett az almánk a debreceni versenyen.

Mondják: míg korábban csak az alma volt a divat a kertekben, a kertbarátklub megalakulása óta, ha nem is tömegesen, de terjed a fólia alatti zöldség-gyümölcs termelés.

A községi művelődési ház egyik szárnyában három pici szobában működik a községi tanács. Novák Istvánná vb-titkár mondja, hogy ha egy évvel hamarabb jövök, hat nőt találtam volna, csak azóta van egy szem férfi — Tóth Imre tanácselnök —, amióta Szumutku Lászlónét, a volt elnököt „elcsábította” a tsz párttitkárnak. Addig csak Nyírlövő és a társközség, Lövőpetri gondja volt a vállán, most még a. papiak gondját is viselni kell, mert a három község lakói alkotnak egy közös gazdaságot.

— Hattagú az apparátus, az elnök lövőpetri, egy dolgozó Papról jár naponta, én Kisvárdán lakom — mutatja be munkatársait a titkárasszony — a többiek nyírlövőiek.- Nincs építési és iparhatósági jogkörünk, ezeken.kívül mindent helyben intézhet el a lakosság. Lövőpetriben három igazgatási nap van, a halál és a születés bejelentésén kívül mindent elintézhetnek e három napon a társközség lakói.

— Aki csak annyit 'tud Nyírlövőről, hogy itt nincs ipar, itt egyetlen munkahely a közös gazdaság, azt 'hihétné, hogy fogyó község vagyunk. Pedig nem így vari. 1970-ben 211-ház volt a faluban, most 225 van: 47 épült — 33 a régi helyett — a kilenc év. alatt, s ha végigmegy az utcán, a rendszeres tatarozások miatt .sokkal több újat. lát. A rokoni, a családi kapcsolatok, az egyre jobb eredményeket produkáló termelőszövetkezet, a szépen gyümölcsösített nagy kértek ide kötik a nyírlövőieket, s aki a közeli Kisvár- dán keresi kenyerét, az sem költözik el, inkább a bejárást választja.

Míg beszélgetünk, Kosztyu Béla iskola- igazgató jön- be a tanácsra, együtt számoljuk: hány autóbusz hozza-viszi á nyírlövőieket. Hét járat közlekedik erre Kisvárda és Namény között, s még kilenc járat van Kisvárda és Lövőpetri között. Munkába, két műszakba, iskolába, piacra járhatnak innen, s ennyi járat mellett még zsúfoltság sincsen.

Az igazgató a művelődési ház másik oldalán lévő új iskolába invitál.

— Még alig ismerték meg a gyerekek az új tantermeket — mondja Kosztyu Béla —

hiszen a tanév végére lett kész a két tanterem, á nevelői szoba, a szertár és a zsibogó.

Az egyik tanterem bejáratánál közel kétméteres vas saroklemezek állnak, a Kisvár- dai Vas- és Fémipari Szövetkezet Ságvári Szocialista Brigádja készítette, hogy ne kop- ■ jurták le a bejárat melletti fal sarkai. Molnár Bélát, a brigádvezetőt dicsérik, aki nem feledkezett meg falujáról, pedig még iskolás gyermeke sincs.

— Ez az ebédlő — vezet egy terembe az igazgató, s büszkén mondja: három turnusban 91 gyermek étkezik itt, a két községben. Nyírlövőn és Lövőpetriben iskolába járó 183 gyermekből épp a tanulók fele részesül menzai, vagy napközis ellátásban. A felsősök 96-an vannak, s ma már restellik a lövőpetri szülők, hogy két éve még annyira ellene voltak a körzetesítésnek.

A gyerekek jövőjére, a pályaválasztásra terelődik a beszélgetés. Mondják: minden évben közös gyermek- és szülői értekezletet tartanak, ahol a szülők az igényeiket, óhajaikat mondják el, a pedagógusok pedig a gyermek képességeiről beszélnek. Ilyenkor kerekedik ki aztán egy egészséges szemlélet, nem vágyakat kergetnek, reálisan értékelik lehetőségeiket. Most 22 nyolcadikos végzett, és zömmel szakmunkásképzőibe jelentkeztek, többen választottak maguknak mezőgazdasági szakmát, hogy ha Ott végeznek, visszajöjjenek a helyi termelőszövetkezetbe.

— Tulajdonképpen ez is benne van az egy üzem, egy iskola mozgalomban — mondja Kosztyu Béla. — Mi nemcsak várjuk a segítséget a tsz-től, teszünk is érte, hogy tanulóink közül oldják meg a szakmunkás- utánpótlás gondját. Persze sokan választják azért a középiskolát is. Amióta én itt tanítok, 34 gyerekünkből lett pedagógus, négy ma itt is tanít; vannak orvosok, mérnökök, arany oklevelet szerzett tanulóink, akik az országos orosz szaktárgyi versenyen másodikok lettek. Molnár Katalin, Andirkó Éva, Balogh Ildikó, Mihályovszki Márta orosz szakos pedagógus irányításával érték el a szép sikert.

Az iskolaigazgató szakdolgozatából, tudom rneg: honnan is a község neve. Egy Leövy- család címadományként adta 1453-ban az akkor 314 lelkes, mindössze 42 lakásból álló községnek, ahol ma az ifjúsági klubban diszkó szórakoztatja a fiatalokat, a művelődési házban hetente egyszer filmet vetítenek, közel 3000. kötet könyv várja a könyvtárban az olvasókat, ahol a fejlesztésre költhető szű-. kös pénzből a közös tanáccsá szervezés óta posta és tűzoltószertár, ifjúsági ház és iskola épült, ahol az utóbbi néhány tanévben 52 felnőtt végezte el a nyolc általános iskolát.

De Nyírlövő az a község is, ahol csak kedden és csütörtökön van orvos, ahol nincs bölcsőde, ahol csak 38 gyereknek jut hely az óvodában, s hogy legalább egy évvel az iskolakezdés előtt mindenki óvodás legyen, az idén négy gyereket át kellett irányítani Lövőpetribe. Százhetveríöten járnak el dot- .gozni jórészt Kisvárdára, de a falu szélén már épül. — az idén át is adják egy baromfitelep, ahol sok asszony talál • majd rmmkát.

^^^zumütku Lászlóné, a pártvezetőség tit- kára szülőfaluja jövőjéről is derűlá- . tóan.beszél, hiszen egyre jobbak a 3000 hektárra nőtt közös gazdaság eredményei. 1975-ben 11,3 milliós gépparkjuk volt, ma ez az érték- már 40 millió, az akkori 6 és fél milliós hiány két év múlva csaknem hétmillió nyereséggé vált, erre az évre pedig már 14 millió pluszt terveztek. Amikor erről beszélgettünk, még bizakodó volt a hangulat, azóta azonban olyan károkat okozott a dohányban, á gyümölcsösben, s a nágy dinnyetáblákon a jég, hogy ma már elérhetetlennek látszik a terv megvalósítása. De ez nem a szorgalmas nyírlövőiek akaratán múlott.

Balogh József

o