Kelet-Magyarország, 1979. augusztus (36. évfolyam, 178-203. szám)
1979-08-26 / 199. szám
VASÁRNAPI MELLÉKLET 1979. augusztus 26. 0 Tisztelt Asszonyom! Először is elnézését kérem, hogy hozzám intézett levelét — egy kissé rövidítve — közreadom, de úgy érzem, ez nem szorul különösebb magyarázatra. Miről is ír tulajdonképpen ön? „ ... olvastam felháborodó cikkét a vízpazarlásról. Meg kell hogy mondjam, szintén fel vagyok háborodva és az a gyanúm, hogy nem vagyok egyedül a jósavárosi lakosok közül... A pazarlás sajnos mai életünk velejárója. Tapasztalható nemcsak magánéletünkben, hanem másutt is. A legtöbb esetben nem tudatosan, hanem felületességből, oda nem figyelésből történnek „nagyvonalú” intézkedések, vagy éppen nem történik semmi. Véleményem, hogy ez utóbbi áll fenn Jósavárosban is, ahol az ön cikkében említett nagymérvű túlfogyasztás tapasztalható. Közel négy éve vagyok jósavárosi lakos, ennyi idő alatt tapasztaltam, bosz- szankodtam eleget. Az IKSZV melegvízszolgáltatásáról van szó. Ugyanis az eddig eltelt időszak alatt vajmi kevés nap volt az, amikor este 18 és 21 óra között — de elég gyakran napközben is — a melegvízcsapból meleg víz folyt volna. Ismerőseimtől tudom, hogy ez nemcsak a mi, tizedik emeleti lakásunkban mindennapi gond. Ugyancsak másoktól, de saját tapasztalatom alapján is tudom, hogy ezekben a kritikus időpontokban valóiban „csalogatjuk” a meleg vizet. Vagyis addig tartjuk nyitva a csapot, amíg abból valóban meleg víz nem folyik. Ha van időnk és türelmünk. Mert a várakozási idő esetenként változó, öt perctől másfél óráig is terjedhet. Elképzelhető, mennyi víz folyik így el hasztalanul ! Az illetékesekhez tett észrevételeinkre korábban olyan választ kaptunk, hogy ha majd befejeződnek a jósavárosi vezetéképítések és a bekötések, akkor megszűnnek a panaszok. Nos, immár egy éve, hogy beköltöztek az utolsónak átadott lakásokba is, de a probléma mégsem oldódott meg. Feltételezem, hogy magától nem is fog, de ha az illetékesek — legyen az a SZAVICSAV vagy az IKSZV, nekünk mindegy — eddig nem vizsgálták volna konkrétan a túlfogyasztás okait, remélem, a jövőben — tekintettel a fokozott energiatakarékosságra — megteszik. Magam is kíváncsi vagyok arra, hogy á vízmérő órák felszerelése milyen eredményt hoz, mert úgy tudom, ezzel a víz nem lesz melegebb. Bízom benne, hogy egy olyan problémára hívtam fel a figyelmet, amely ma országos jellegű. Szerintem nemcsak azt kell észrevennie hazánk dolgozó polgárának, hogy a saját kis területén mit tehet, hanem — ha tesz — az egész közösség javára váljon. Tisztelettel: Ganzler Istvánná, Nyíregyháza, Ungvár sétány 16. X. em. 43.” Őszintén örülök levelének. Való igaz: egy fecske nem csinál nyarat, s a takarékosság is csak úgy ér valamit, ha ki-ki a maga munkaterületén — legyen az kétkezi- munkás, mérnök, igazgató, adminisztrátor, vagy éppen háziasszony — megteszi a magáét. S ha kiki úgy értelmezi a takarékosság fogalmát, mint Ön, akkor lesz is sikere. S bár levelével egyetértek, inkább a teljesség kedvéért hadd szálljak vitába némely megállapításával. írja például, hogy „a pazarlás — sajnos — mai életünk velejárója”. Fogalmazzuk talán át így: a pazarlás — sajnos egynémely embernél sikk, divat. Egy eleve helytelen szemlélet, amelyet sürgősen meg kell változtatni. Azt írja továbbá, hogy a me- legvíz-„csalogatás” — a pazarlás — az oka éppen a meleg víz hiánya. Vajon gondolt-e arra, hogy megfelelően méretezett berendezés is csak akkor képes ellátni feladatát, ha reális igényeket támasztanak vele szemben? Majd amikor saját zsebre pazarolja egy-egy lakó a vh zeit — legyen az hideg vagy meleg —, akkor jobban jut majd azoknak, akik most még nélkülözni kénytelenek. Hr hibás a berendezés, akkor — természetesen — meg kell javítani, vagy át kell építeni. Ebben viszont önnek van igaza. S végül hadd egészítsem ki levelének befejező sorait azzal, hogy legyen a takarékosság olyan szokás, amely egyformán kötelező érvényű mindenkire. Őszinte tisztelettel: Rácz Sándorral, a Központi Bizottság osztályvezetőjével az állami élet fejlődéséről A Az állam megnövekedett szerepéről és v jelentőségéről, mint szocialista fejlődésünk jelenlegi szakaszának feltétlen szükségességéről szoktunk beszélni. Mit kell ezen érteni? — Az állam feladatainak bármelyikét is nézzük, bőséges bizonyítékot találunk e megnövekedett szerepre. Nézzük például a gazdasági építés funkciójának főbb időszerű feladatait. Kitűzött célunk, hogy gazdaságilag fejlett országgá váljunk. Ezt csak úgy érhetjük el, ha bővülnek a szocializmus anyagiműszaki alapjai, gyarapodik a nemzeti vagyon, emelkedik népünk életszínvonala. A termékszerkezetnek a központi fejlesztési programok, a rekonstrukciók és a vállalati kezdeményezések alapán kedvezően kell változnia. A mezőgazdaságban el kell terjednie a korszerű technikának, az iparszerű termelésnek. E nagy jelentőségű célkitűzések megvalósításában elengedhetetlenül szükség van az állam tervszerű gazdasági-szervező, szabályozó szerepére. De még konkrétabb példát is lehet mondani. Napjainkban a környezetszennyezés veszélye a tudományos technikai fejlődés következtében olyan mértékűvé vált, amely csak az állami eszközök teljes „fegyvertárának” bevetésével hárítható el sikeresen. Fejlődésünk jelenlegi szakaszában növekszik a vállalatok, a szövetkezetek, a tanácsok, valamint a társadalmi szervezetek önállósága. A szocialista állam fontos felelőssége és feladata annak biztosítása, hogy a nagyobb önállóság az össztársadalmi érdekekkel mindenkor összhangban legyen. Természetesen nem közömbös, hogy szocialista államunk milyen eszközökkel, módszerekkel oldja meg bővülő feladatait. Pl. káros lenne, ha növekvő szerepe a gazdasági egységek életébe való aprólékos beavatkozással, vagy felesleges hatósági ügyek „gyártásával” járna együtt. Biztosítani kell, hogy a gazdasági egységek a feladataikat — a meghatározott kereteken belül — önállóan elvégezhessék; a különböző szintű állami szervek dolga pedig az, hogy ezt a munkát hatékonyabban irányítsák, segítsék, ellenőrizzék. A párt vezető szerepének maradéktalan érvényesülése, az állampolgárok részvétele a közügyekben, az országgyűlés és a tanácsok, valamint a szakszervezetek és más társadalmi szervek ellenőrző tevékenysége biztosítja, hogy szocialista államunk működésében egyszerre és egyenlő mértékben szélesedjék a szocialista demokratizmus, valamint a munka szakszerűsége, szervezettsége és hatékonysága. A A jogi szabályozás az állami irányítás alapvető eszköze. A jogalkotás és a jog- alkalmazás hazánkban mennyire felei meg e követelményeknek? Hogyan ítéljük meg a szocialista törvényesség érvényesülését ma Magyarországon? — Az előző kérdésre adott válasz megalapozza azt a következtetést is, hogy a szocialista állam funkcióinak megvalósítása szempontjából nagy jelentősége van a társadalmi- gazdasági viszonyok célszerű szabályozottságénak. Ennek megfelelően az elmúlt években dinamikus jogalkotási tevékenység jellemezte az erre feljogosított állami szerveink munkáját. A legjelentősebb társadalmi viszonyokat, valamint az állampolgárok alapvető jogait és kötelességeit a legmagasabb szintű jogszabályok, az országgyűlés által alkotott törvények szabályozzák. Az érvényben lévő több mint ötven törvénynek a felét pártunk X. kongresszusa óta alkotta meg legfelsőbb államhatalmi és népképviseleti szervünk. Egy kis túlzással azt mondhatjuk, hogy jogalkotásunkban az elmúlt 8—10 esztendőben a fordulat évét követő átalakulás méreteihez hasonló fejlődés ment végbe. Mindebből az is következik, hogy a jövőben jogrendszerünk — különösen a törvényi szintű jogszabályok terén — nagyobb stabilitásával lehet számolni. Jogalkotásunkat összességében kedvezően jellemző kép sem takarhatja el azonban, hogy az alsóbb szintű jogszabályok terén problémák mutatkoznak. Különösen a körlevelek, irányelvek, állásfoglalások — és más hasonló elnevezésű rendelkezések — nagy száma zavarja, nehezíti a végrehajtó szervek munkáját. A jogalkotás minőségének további javítása mellett biztosítani kell, hogy ezek száma csökkenjen és ne akadályozói, hanem eredeti rendeltetésük szerint, az ü-ányífds. hatékony eszközei legyenek, segítsék a jogalkalmazóik munkáját. A jogalkalmazás helyzetének értékelése során mindenekelőtt azt kell hangsúlyozni, hogy a párt politikája, a szocialista építőmunka kiegyensúlyozottsága biztosítja a szocialista törvényesség maradéktalan érvényesüléséhez szükséges feltételeket. Hazánkban törvényes rend van, a jogszabályok megtartása és megtartatása, vagyis a szocialista törvényesség mindkét oldala érvényesül. A bíróságok, az államigazgatási szervek, az ügyészségek, a rendőrség és a munkahelyi döntőbizottságok a jogszabályok politikai, társadalmi és gazdasági céljaival összhangban végzik jogalkalmazó munkájukat. Társadalmunkban alkotmányos alapelv, hogy a jogok érvényesülésének feltétele a kötelességek teljesítése. A jogok és a kötelességek egysége társadalmunk demokratizmusában gyökerezik és egyben jellemzője is annak. A szocialista törvényesség további szilárdítása feltételezi, hogy az állami és az állampolgári fegyelem tovább erősödjön, legyen még szorosabb kapcsolat a jogok érvényesülése és a kötelességek teljesítése között. A Az állami munka egyszerűsítése és kor- w szerűsítése fontos politikai és közhangulatot formáló tényező. Közismertek az erre vonatkozó elvi állásfoglalások. Ösz- szességében hogyan értékelhető a végrehajtás eddigi helyzete, milyen mértékben sikerült ezen a téren előbbre jutni? — Az állami munka további egyszerűsítése és korszerűsítése fontos, politikai jelentőségű feladat. Az utóbbi időben több intézkedés történt. Erősödtek a korszerűsítési törekvések, számos kezdeményes született mind a minisztériumoknál, mind pedig a tanácsi szerveknél. Valamelyest gyorsult az ügyintézés, javult a kulturáltsága, csökkentek a nyilvántartási és adatközlési kötelezettségek. Ésszerűbbé vált az intézmények gazdálkodása, kevesebb lett a szervezeti párhuzamosság. Ezenkívül folyamatban van néhány biztatónak látszó kísérlet. Örömmel állapítható meg, hogy az állami szervek tevékenységében a szolgáltató, szervező, meggyőző típusú munka válik mindinkább uralkodóvá. Mindamellett nem. lehetünk elégedettek. Az eddigi eredmények összességében elmaradnák a párt- és állami határozatokban megfogalmazott céloktól és az élet által támasztott mind magasabb követelményektől. A korszerűsítés és egyszerűsítés még mindig nem vált a vezetői tevékenység szerves részévé. Az egyre bővülő állami, ezenbelül a közigazgatási feladatokat csak a szervezettség jelentős javításával, a munkamódszerek és a szervezeti keretek racionálisabb kialakításával lehet a jövőben megoldani. Többről van tehát szó, mint létszám- és költségmegtakarításokról. Erről is, de mindenekelőtt az állami munka egészének még ésszerűbb megszervezéséről, a lakosság életkörülményeinek további javításáról, az állampolgárok még jobb — fogalmazzuk így — kiszolgálásáról. A Az össztársadalmi és a helyi célok meg- w valósításának fontos feltétele a tanácsok népképviseleti-önkormányzati és állam- igazgatási jellegének erősítése. Hogyan élnek a tanácsok önállóságukkal? Vannak-e még e téren ki nem aknázott tartalékok? — A tanácstörvény 1971-ben lépett hatályba. Tehát nyolc esztendő tapasztalatai állnak rendelkezésünkre. Ezek szerint a tanácsoknak népképviseleti-önkormányzati és államigazgatási szervként való meghatározása helyesen fejezi ki' az államszervezetben elfoglalt helyüket és fejlesztésük irányát. Az is bebizonyosodott, hogy a nagyobb önállóságuk kedvezően befolyásolja nemcsak a helyi, ha- nem az össztársadalmi céljaink megvalósítását is, jobban ösztönöz a szellemi és anyagi tartalékok feltárására, erősíti a kezdeményezőkészséget és a társadalmi erők jobb ösz- szefogására késztet. Mindezek együttes hatásaként növekszik munkájuk társadalmi nyilvánossága, szorosabb a kapcsolatuk a lakossággal, egyszóval változatlanul fontos alap- intézményei a politikai rendszerünknek. E summázott értékelés a terven felül megvalósított sok ezer óvodai és bölcsődei férőhelyben, több száz sportpályában, üzletben, és a lakosság életkörülményeit javító sok egyéb létesítményben ölt valóságot. Ez a legdöntőbb érv amellett, hogy a tanácsok jól élnek önállóságukkal, az azt erősítő politikánk helyesnek bizonyult. Nem felelne meg azonban a valóságnak, ha azt állítanánk, hogy a több mint 1500 tanács mindegyikének munkáját tekintve maradéktalanul igaz ez az értékelés. A sokféle jogos igényt nem minden tanács rangsorolja helyesen, esetenként indokolatlan helyi érdekek kerülnek előtérbe. Egyes tanácsi vezetők a központi irányítás erősítését szolgáló intézkedésben az önkormányzati jogok csorbítását vélik felfedezni. A központi szervekben dolgozók közül egyesek pedig akkor lesznek „idegesek”, ha a tanácsok önállóságának további növeléséről hallanak. Mindent összevetve, a tanácsok eddigi munkájának jó tapasztalatai és időszerű feladataink lehetővé, egyben szükségessé teszik, hogy társadalmi, gazdasági céljainkkal összhangban — a tanácstörvény adta keretek között — tovább erősödjék öntevékenységük és önállóságuk. Indokolt, hogy a lakosság szükségleteinek kielégítésében növekedjen a helyi érdekeltségi elemek, tágaibb tere legyen a helyi kezdeményezésnek, mindezek alapján a gondokban való felelős osztozásnak. Tovább lehet növelni a települések fejlesztésében a városi és a községi tanácsok szerepét. Fokozott figyelmet szükséges fordítani az intézmények gazdaságos működtetésére; a tanácsok és a nem tanácsi gazdasági szervek közötti célszerű együttműködés szélesítésére. Különösen fontos a tanácsok közötti együttműködést szorgalmazni, hogy a közigazgatási határok ne legyenek akadályai az ésszerű terület- és településfejlesztésnek. Elengedhetetlen, hogy a tanácsok még inkább támaszkodjanak a lakosságra, igényeljék és ösztönözzék a társadalmi munka vállalását. Az elmondottak alapján a központi irányítás vagy a helyi önállóság erősítése van-e napirenden? — A központi irányítás és a helyi önállóság egyidejű erősítése a feladat. A kettő nem zárja ki egymást. A központi irányítás erősítésén ugyanis nem az alsóbb szervek munkájába való indokolatlan beavatkozást, a felesleges jelentések és adatkérések, vagy az önállóságot sértő körlevelek számának növelését kell értenünk. A feladatok világos, a végrehajtás feltételeivel számoló meghatározása és a következetes, segítő számonkérés révén kell, illetve lehet a központi irányítás hatékonyságát növelni. A helyi önállóság erősítése sem a központi irányítást keresztező, valamiféle abszolút önállóságot jelent, hanem a felelősség, az öntevékenység és a kezdeményezőkészség fokozását, a helyi tartalékok további feltárását, az össztársadalmi és a helyi érdekek harmonikus érvényesítését. A központi irányítás és a helyi önállóság egyidejű erősítése tehát nem egymást kizáró fogalmak. Gyakori beszédtéma az ország közigazgatási területi beosztásának reformja. Van-e alapja az ilyen feltételezéseknek, a közeljövőben történik-e valamilyen lényeges változás a területi beosztás rendszerében? — 1950-ben a tanácsok megalakulásakor — amikor a mai közigazgatás területi alapja létrejött — 2978 községi, 53 városi, 140 járási tanács kezdte meg munkáját, Jelenleg a községi tanácsok száma 1429, a városiaké 96. Mint ismeretes, járási szinten ma már választott tanácsok nem működnek, helyettük a megyei tanácsok járási hivatalai látják el a középszintű területi igazgatás feladatait A városok növekvő politikai, gazdasági és kulturális szerepét mutatja a városkörnyéki község kategóriájának létrejötte. Több mint 300 községi település kapcsolódik ma már ebben a formában a városokhoz. A kialakult közigazgatási szerkezet összességében összhangban van a politikai, a gazdasági és a társadalmi követelményekkel. A jövőben az adott közigazgatási területi beosztás keretei között a munka színvonalának 3mslésére_kell az erőiket összpontosítani. Természetesen kisebb mértékű változások elől elzárkózni nem lehet, hiszen az élet nem áll meg. A kellő feltételek megteremtése után, megfelelő időben néhány újabb közös községi tanács vagy városkörnyék szervezésére, várossá nyilvánítására sor kerül a jövőben is. Ennek ütemét azonban a korábbiakhoz képest indokolt mérsékelni. Levonható tehát ezek alapján az a következtetés, hogy semmi okunk a közigazgatási területi beosztáson a közeljövőben lényeges változtatást végrehajtani. Köszönöm az interjút. Rákos Imre KM ^Vasárnapi! illMTERJÚi
