Kelet-Magyarország, 1979. augusztus (36. évfolyam, 178-203. szám)
1979-08-26 / 199. szám
4 KELET-MAGYARORSZÁG 1979. augusztus 26. Események címszavakban HÉTFŐ: Lemondott Csaran Szingh kormánya — Amerikai kongresszusi küldöttség érkezett Moszkvába és tárgyalt a Szovjtunió Legfelsőbb Tanácsának küldöttségével KEDD: A laoszi fővárosban tárgyal Heng Samrin kambodzsai államfő, akinek ez az első külföldi útja — Jimmy Carter az alelnöknek. Walter Mondale-nek a hatáskörébe utalta az USA közel-keleti politikájának összehangolását — Torrijos panamai kormányfő Nicaraguába látogatott SZERDA: A rhodesiai hadsereg újabb fegyveres támadást intézett zambiai terület ellen — A szovjet sajtó visszautasítja iráni lapok rágalmait — Az indiai köztársasági elnök feloszlatta a parlamentet és új választásokat irt ki. CSÜTÖRTÖK: Megkezdte muifkáját az Egyesült Államok Kommunista Pártjának 22. kongresszusa — A nicaraguai kormány a volt diktátor, Somoza kiadatását kéri Paraguaytól PÉNTEK: Véget ért a franciaországi vasutassztrájk, amely két napon át megbénította a vasúti forgalmat — Négy várost megszálltak Kurdisztánban a kurd lázadók — Újabb izraeli támadások Libanonban SZOMBAT: Az iráni kormány 5 milliárd dollár értékű lőszert és tartalék alkatrészt kíván vásárolni fegyvereihez, repülőgépeihez az USA-tól — Mondale amerikai alelnök Kínába látogatott — A Biztonsági Tanács határozatlan időre elnapolta a palesztin vitát Á hét három kérdése O Miért napolták el határozathozatal nélkül a Biztonsági Tanács palesztin vitáját? Egy bizonyos: nem a Biztonsági Tanács egyetlen szavára jön majd létre a közel-keleti béke, nem a világ- szervezet — egyébként kétségtelenül legfontosabb — szervének határozata teremti meg majd a palesztin államot. De az is nyilvánvaló, hogy a hosszú folyamatban megvan annak is a jelentősége, ha az Egyesült Nemzetek Szervezetének ezen a fórumán a palesztinok jogait elismerő állásfoglalás születik. Elvi és politikai szempontból igenis lényegesnek tűnik a vita, hogy a világszervezet lépjen túl azon az annyiszor idézett határozaton, amely a palesztin problémáról csak mint „menekültek megsegítéséről” tett említést. Az Egyesült Államok vezetői értésre adták, hogy nem hajlandók elfogadni olyan biztonsági tanácsi határozatot, amely az önálló palesztin államiság követeléséhez jogi, diplomáciai alapot adna. Ebben az amerikai álláspontban nagy része van Izrael nyomásának. Az amerikai magatartást meghatározzák — választási megfontolások is. Carter elnök, aki még nem mondott le arról a szándékáról, hogy jövőre a demokrata párt elnökjelöltjeként ismét megpályázza az elnökséget, nem hagyhatja figyelmen kívül az amerikai zsidó választók véleményét, és az úgynevezett „izraeli lobby” (érdekcsoport) követelményeit. © Van-e kibontakozási lehetőség az indiai kormányválságból? „A világ legnagyobb demokráciája” — így nevezték egy-két évtizede még Indiát, amely az újonnan, a második világháború után függetlenné vált országok közül a legeredményesebben vette át a parlamentarizmus módszereit. Egynéhány párt küzdött a hatalomért, úgy hogy mindenekelőtt a választók bizalmát akarta megszerezni. A dicső múltú, tekintélyes kongresz- szus párt, Nehru pártja többször is győzni tudott egymás után. Nehru művét Indira Gandhi, a leánya folytatta. Gandhi asszony kormányzásának utolsó éveiben kezdődött a kongresszus párt új meg új csoportokra bomlása. Ma már féltucatnyi csoport hivatkozik nevében a kongresszusra. De ugyanúgy felbomlott a korábbi ellenzéki Dzsanata Párt is. Az indiai politikai színkép szélsőjobb- oldalán ott a Dzsan Szangh és fegyveres szervezete, az RSS, „a nemzet önkénteseinek szervezete”. A félig illegális, félkatonai tömörülés az indiai demokráciát fenyegető egyik veszély. A másik veszély az, hogy a pártok harca, a személyes ambíciókat tápláló vezetők intrikája a kiírt választásokon még inkább felismerhe- tetlenné teszi a népakaratot. „A világ legnagyobb demokráciájában” bárhogyan szavaznak a polgárok tíz- és százmilliói, a több tucat párt parlamenti alkudozásait döntik el, akik és milyen programmal formálják meg India új kormányát. Egyelőre szinte mindenki harca folyik mindenki ellen. Még a parlamentáris szokásokat sem akarják figyelembe venni a tekintetben, hogy a lemondott kormány ügyvezetőként egyelőre folytassa az ország dolgainak vitelét. Jellemző, hogy az el nem kötelezettek havannai csúcstalálkozójára nem a kormányfőnek, vagy a kormány valamely magas rangú tagjának a kiküldetéséről van szó, hanem esetleg egy több párti küldöttséggel képviselteti magát India. Az az India, New Yorkban folyik a Biztonsági Tanács vitája a palesztin jogokról. Képünkön: Terazi. a Palesztin Felszabadítási Szervezet ENSZ- megfigyelője szólal fel. (Telefoto — AP — MTI — KS) amely Nehru személyében az el nem kötelezettség egyik megalapítóját adta. O Hogyan alakul a helyzet Afrika déli részein — „Namíbia napján” időszerű ez a kérdés. Az ENSZ határozata értelmében a világ „Namíbia napján” az egykori német gyarmat, a Dél-afrikai Köztársaság által jogtalanul bekebelezett több mint 820 000 négyzetkilométernyi terület felé fordul a figyelmével. Jó alkalom arra, hogy számba vegyük: ott, ahol tulajdonképpen már megindult a független állammá szerveződés folyamata (a nyugati nagyhatalmak, köztük az USA, Nagy-Britannia, a magát különösen érdekeltnek nyilvánító NSZK segítségével is), most megtorpant a fejlődés. Látnivaló, hogy a Rho- desia-Zimbabwe sorsával kapcsolatos új tárgyalásokat azért is tolta annyira az előtérbe a nyugati propaganda, mert közben el akarja leplezni, hogy Délnyugat-Afri- kában még egy lehetőséget kíván adni a pretoriai kormánynak, illetve ki akarja zsarolni a majdani független államtól, hogy minél több engedélyt adjon a nyugati nagyhatalmak tőkéseinek, monopóliumainak. Közben messzehangzó módon folyik a -szeptemberi, Londonba összehívott Rhode- sia-értekezlet előkészítése. A hazafias erők képviselői nem utasították el egyértelműen, nehogy érvet adjanak a londoni és a salisburyi reakció kezébe: ime, a feketék nem akarnak tárgyalni, nem hajlandók egyezségre. Joshua Nkomo, a Zimbabwei Hazafias Front egyik társelnöke bejelentette, hogy szervezete ott lesz Londonban. Hozzátette, hogy nem sokat remél a konferenciától. Szervezete mindenesetre visszautasítja az olyan elképzeléseket, hogy Nagy-Britannia ellenőrző szerepet kaphasson az esetleges új választásokon. Viszont a hazafias front beleegyezne ENSZ-erők zimbabwei jelenlétébe egy átmeneti időszakban, amely a függetlenség teljes megvalósulását előzné meg. Pálfy József Szovjet felszólalás az USA Kommunista Pártja kongresszusán Az Egyesült Államok Kommunista Pártjának XXII. kongresszusán pénteken felszólalt Pjotr Fedoszejev, az SZKP küldöttségének vezetője, az SZKP KB tagja, a Szovjetunió tudományos akadémiájának alelnöke. Fedoszejev, aki emlékeztetett rá, hogy az SZKP és a többi testvérpárt képviselői első alkalommal vehetnek részt az amerikai kommunisták legfelsőbb pártfórumán, felszólalásában ismertette az SZKP tevékenységét. Külpolitikai kérdésekről szólva hangsúlyozta, hogy a jelenlegi korszak fő feladata a tartós béke biztosítása. Henry Winston, a párt országos elnöke beszédében a SALT—II szerződés ratifikálásáért szállt síkra. Kijelentette, a SALT—II ratifikálása az első lépés lenne a leszerelés hosszú útján. Winston elítélte azokat az amerikai köröket, amelyek egyrészt a SALT—II szerződést propagálják, a másik oldalról ugyanakkor a katonai kiadások további növelését követelik. James Jackson, a párt politikai bizottságának tagja felszólalásában rámutatott az amerikai kisebbségek kettős kizsákmányolására és elnyomására. Jackson az amerikai kommunisták egyik legfontosabb feladatának nevezte a fehér munkások és a kisebbségek egységfrontjának létrehozását. Charlene Mitchell, a faji és politikai elnyomás ellen küzdő országos szövetség végrehajtó titkára beszédében vázolta azokat az elnyomó eszközöket, amelyekkel az Egyesült Államok kormánya durván megsérti az emberi jogokat. Mitchell asszony felhívást intézett az Egyesült Államok összes haladó erőihez, hogy együttes erővel lépjenek fel az emberi jogok megsértése, a politikai üldöztetések és a rendőri önkény ellen. Heves harcok Irán kurdok lakta területén Az iráni hatóságok azt állították, hogy a kormánycsapatok elfoglalták a kurd felkelők által védett Saqqiz városát. A Kurd Demokrata Párt vezetői azonban cáfolták ezt, s hangoztatták, hogy a felkelők hosszú háborúra készülnek. A PARS hivatalos iráni hírügynökség még pénteken este jelentette Saqqiz elestét, azaz a kormánycsapatok által — háromnapos, nagy áldozatokat követelő ostrom után — történt bevételét. A hatóságok által betiltott Kurd Demokrata Párt vezetői azonban Mahabadban cáfolták az említett PARS-jelentést, s azt állították, hogy az iraki határ közelében fekvő várost továbbra is a kurdok ellenőrzik. Libanon Izrael elleni panasza a BT elé kerül A libanoni kormány pénteken este kérte a Biztonsági Tanács sürgős összehívását. Andrew Young, a BT e havi elnökéhez intézet levélben Libanon ENSZ-képviselője felhívta a testület figyelmét arra, hogy az izraeli tüzérség több mint egy hete szüntelenül lövi Tyr dél-libanoni kikötővárost és környékét, csupán a pénteki támadásnak tíz halálos és tizennyolc sebesült áldozata van, s a levél átadásának időpontjában — pénteken a késő esti órákban — még javában tartott az ágyúzás. A libanoni képviselő a Biztonsági Tanács sürgős ösz- szehívását kérő levelében felszólítja a testületet: tegyen meg minden intézkedést az Izrael elleni szankciókig bezárólag, hogy véget vessen a Libanon elleni izraeli agresz- sziónak. ÍGY KEZDŐDÖTT ▲ HÁBORÚ (4.) Vasidegek, kemény elhatározás... Három hét telt el a Heyd- rich által kiadott parancs és a között, hogy Naujocks megkapta az utasítást az akció végrehajtására. Ezt az időszakot az SS Sturmbannführer öt megbízható emberével együtt Gleiwitzben, egy ottani kaszárnyában töltötte. A „kon- zerveket” — vagyis azokat a szerencsétlen rabokat, akiket koncentrációs táborokból választottak ki, hogy lengyel egyenruhába öltöztetett elesettekként szolgáljanak a lengyel támadás bizonyítékául, mintegy 70 km-re a határ menti rádióadótól, Op- pelnben gyűjtötték össze. "Müller, a Gestapo főnöke személyesen adja át majd Naujocksnak őket, ha üt az óra. Az akció megszervezésében az Abwehrnek, vagyis a hadsereg hírszerzésének is jutott feladat: a szükséges eredeti lengyel egyenruhák, fegyverek, zsoldkönyvek és egyéb iratok megszerzésére ugyanis a katonai kémszolgálat kapott megbízatást. Az SD és az Abwehr között Groscurth alezredes töltötte be az összekötő tiszt szerepét. Stuttgartban 1970-ben megjelentetett naplója szerint ő magától Himmlertől, az SS és az SD legfőbb főnökétől kapta meg az „igényt”, amelyet aztán a saját főnökének, Canarisnak továbbított: 150 lengyel egyenruhát kell szerezni, a megfelelő tartozékokkal. Himmler azt sem titkolta, mi célt szolgál a megbízatás. Miközben a német—lengyel határon már minden készen állt a háború ürügyének megteremtésére, a birodalmi kancellária körül lázas diplomáciai tevékenység folyt még a háború megakadályozására. A führer háborút akart, de mégis úgy kellett tennie, mintha legfőbb erőfeszítése a vérontás elkerülése volna. Valójában azonban augusztus 22-én már a támadás napját is eldöntötte. Halder tábornok, a szárazföldi hadsereg vezérkari főnöke jegyezte föl hadinaplójában: „Y-nap: VIII. 26. (szombat) végleges — több parancs nincs”. Az időpont meghatározására azután került sor, hogy Hitler az Obersalzbergben emelkedő berchtesgadeni „sasfészké”-be hívta a német hadsereg legfőbb parancsnokait és kétszer is beszédet intézett hozzájuk. A háború megindításához mindent kedvezőnek ítélt. Mindenekelőtt a személyi feltételeket: Németország élén ő áll, Olaszország élén Mussolini. A világ harmadik nagy személyisége, Franco azt biztosítja, hogy Spanyolország ha nem is lép be a háborúba, de semlegesként őket támogatja. A másik oldalon viszont Angliában és Franciaországban hiányoznak a mértékadó emberek, az ellenfeleknek olyan vezetőik vannak, akiket még a középszerűség mércéivel sem lehet mérni. Nem uralkodók, nem a tett emberei. A politikai helyzetet is kedvezőnek tartotta: most kell tehát lecsapni, mert 2—3 év múlva minden megváltozhat. Senki nem tudja, hogy meddig fog ő, a führer élni, márpedig a németek csak vele győzhetnek. Végkövetkeztetése: Németország nem veszíthet, csak nyerhet. A gazdasági helyzet olyan, hogy hódítás nélkül néhány esztendeig tudnának csak kitartani. Tehát: „Kíméletlen elhatározottsággal vállalnunk kell a kockázatot. A politikusnak éppúgy, mint a hadvezérnek ... Vasidegek, kemény elhatározottság ...” Hitler azért tekintettel volt a tekintendőkre: egyáltalában nem mindegy, hogy milyen a háborús ürügy. Bizalmasának, Albert Speernek így nyilatkozott: „Ezúttal elkerülöm az 1914-es hibát. Minden attól függ, hogy a másik oldalra kenjük a vétkességet. 1914-ben ezt nagyon hanyagul csinálták. A külügyminisztérium fogalmazványai most is egyszerűen használhatatlanok. A legjobb, ha magam fogalmazom a jegyzékeket”. (Azokról a jegyzékekről volt szó, amelyekben a háború előestéjén a birodalmi kormány Nagy- Britannia jegyzékeire válaszolt.) Ugyanazon az estén — nyilván kikapcsolódásképpen — Hitler ' újra megbeszélte Speerrel egy tervezett csodapalota részleteit. Több mint 25 millió köbméteres, csupa márvány épületet akart emeltetni a háború után Berlin szívében, a Hitler Adolf térnek elnevezendő hatalmas térségen. A kancellár palotáját és hivatalát, a hadsereg főparancsnokságát és a Reichstagot akarta elhelyezni a melléképületekben. A hatalmas kupolacsarnok közepén halála után szarkofágját helyezte volna el: a világ legnagyobb építészeti alkotásában a világ legnagyobb hadvezére ... (Következik: A birodalmi kormány) Pintér István Éveken keresztül a fegyverkezés volt a legfontosabb. Képünkön Hitler náci vezetők társaságában egy „Véderő-kiállításon”. rj I ■ rf-771 It#] m m 1 f A V I ■ I I kwAl a a