Kelet-Magyarország, 1979. augusztus (36. évfolyam, 178-203. szám)
1979-08-26 / 199. szám
1979. augusztus 26. KELET-MAGYARORSZÁG 3 Ifjúságunk testedzése társadalmi ügy Beszélgetés Varga Lászlóval, a KISZ KB titkárával Négy napig zajlott Nyíregyházán, s szombaton este fejeződött be az Egyetemisták, Főiskolások IV. Országos Turisztikai Találkozója, közel ezer fiatal részvételével. E nagy rendezvény céljáról, eredményeiről és az ifjúsági szövetség sportpolitikai munkájáról beszélgettünk Varga Lászlóval, a KISZ Központi Bizottságának titkárával, aki részt vett a találkozó több rendezvényén. — 1976-ban alig 200—250 főiskolás és egyetemista fiatal részvételével indult útjára Abaligetről a KISZ KB első turisztikai találkozója, s akkor magunk sem gondoltuk, hogy röpke három esztendő leforgása alatt ezer körüli egyetemista, főiskolás mozdul a hívó szóra a nyári szünidőben, és azt sem, hogy a kis sátortáborból sátorváros lesz — mondta a KISZ KB titkára. — Mit vár a KISZ ezektől a rendezvényektől? — Komoly teljesítményeket. Ezek egy része valóságos sportteljesítmény. Ha a találkozót egész évben rendszeres túrázás, versenyzés előzi meg, jól járulhat hozzá az Edzett ifjúságért tömegsportmozgalom eredményeihez, az egészséges életmód kialakításához, fejlesztéséhez is. De a rendezvények jó alkalmat teremtenek a tapasztalat- cserékhez is. De nem közömbös számunkra az sem, hogy a résztvevők közül sokan teremtenek itt évekre szóló gyümölcsöző, elvtársi, baráti kapcsolatokat, amelyek a szélesebb látókörhöz, az elemzőbb, jobb munkához is hozzájárulnak. — Teljesített-e ilyen feladatokat a nyíregyházi találkozó? — Feltétlenül. A tömegsportmozgalom számára kulcsfontosságú réteg az, amely itt, Szabolcs-Szatmárban a találkozóra összegyűlt. Elsősorban azért, mert tanulmányaik befejezése után pedagógusok, orvosok, közgazdászok, mérnökök és más, a közvéleményt, a megítélést jelentősen befolyásoló személyiségek lesznek, örülünk, hogy Nyíregyházára sok érdeklődő egyetemista, főiskolás jött el. Az ittlétet mi már egyfajta állásfoglalásnak, az elkötelezettség megnyilvánulásának tartjuk. — Ami a rendezést illeti: Szabolcs- Szatmár megyében nagyon színvonalas találkozóra kerülhetett sor — jó körülmények között. Szeretnék ezért köszönetét mondani mindazoknak, akik részt vettek, segítettek bennünket az előkészítő munkában és a lebonyolításban: a megyei, városi, üzemi, intézményi vezetőknek, társadalmi aktivistáknak, idősebbeknek és KISZ-fiataloknak egyaránt. A fejlődő Szabolcs-Szatmár és a nagyváros, Nyíregyháza jó hírét viszik majd az ország minden megyéjéből itt járt fiatalok. — A politikai munka rangjára emelkedett a sportvonatkozású tevékenység a KISZ IX. kongresszusa óta az ifjúsági szervezetekben — erről számolt be ön a nemrégiben rendezett kommunista sportaktíván. Milyen további feladatok vannak most a KISZ sportmozgalmi tevékenységében? — Napjaink legfontosabb teendői közé tartozik, hogy az iskolai testnevelés és a diáksport fejlesztésében előbbre lépjünk. A KISZ ebben a munkában szívesen vállal szerepet, mint ahogy kezdeményezte az Edzett ifjúságért tömegsportmozgalom elindítását is. De nem az eredményekről akarok beszélni, hanem a gondokról: hullámhegyek és -völgyek váltogatják egymást a tömegsportmozgalomban. Vannak ugyan átfogó, nagy és látványos demonstrációink, de ennek egymásra épülő és az üzemi, iskolai, városi szint adta igazi tömegsportformák elsikkadnak, vagy a tényleges demonstráció előkészítőivé, megalapozóivá silányulnak. Nagyszerűek az olyan rendezvények, mint például a nyíregyházi IV. EFOTT is volt, ám éppen ez mutatja meg, hogy mit tudunk, milyen lehetőségek .vannak egész évben. — Nyilván nem egyedül kívánja megoldani ezeket a feladatokat a KISZ. Milyen az együttműködés más szervekkel? — A testnevelés és a sport fejlesztéséért felelős és abban érdekelt szervek együttműködése sokat javult az elmúlt esztendőkben, ennek mutatkoznak az eredményei is. Az együttműködési lehetőségek kiaknázását kell folytatni, különösen szükség volna erre a községekben és az iskolákban. Jó lenne, ha a sportegyesületek szervezőkként törnének be az iskolákba. — A nyíregyházi találkozón is elmondtuk: az ilyen nagy rendezvények is kellenek és lesznek is a jövőben. Ám a nagy „frontáttörés” összetevői az évfolyami, az egyetemi, főiskolai, a kari, a városi szint, a tömegesítés értékei, a munka igazi hétköznapjai. A mi sajátos lehetőségeinkkel is ezek javításához kívánunk alapvetően hozzájárulni : a mozgás szeretetére, a testedzésre, a tömegsportra nevelni, egyáltalán hozzájárulni az edzettebb, egészségesebb ifjúságért tett erőfeszítések sikeréhez — mondta befejezésül a KISZ Központi Bizottságának titkára. Marik Sándor Hit karos a szabolcsi vásárló? Termékbemitató - szépséghibával őszi, téli divatáruk — kereskedőknek Őszi, téli divatcikkek, gyermeksapkák, kalapok, fehérneműk, bőrdíszműáruk, kendők, sálak sorakoznak a kiállítóterem polcain. Kollekció bemutatót tartott a budapesti Divatáru Nagykereskedelmi Vállalat nyíregyházi lerakata augusztus 21— 23-ig. A börzére a megye kiskereskedelmi vállalata, a szövetkezetek, a nagyobb áruházak vezetői és reszortfelelősei jöttek el kiválasztani a holmikat. Négy nap alatt húszmillió forint értékben rendeltek a kereskedők. „Levelet sem küldtek...1' A férfiingek, kalapok előtt a csengeri ruházati bolt képviselői, Osváth Ferencné és Szabó Endréné válogatnak. — A kínálattal meg vagyunk elégedve, félmillió forintért rendeltünk a boltunknak — mondják. — De a nyári cikkekből is csak a megrendelés hatvan százalékát kaptuk meg, mintegy 200 ezer forint értékű termék nem érkezett be. S még csak egy levelet sem küldtek magyarázatul. .. — Könnyű lenne arra hivatkozni, hogy általában rajtunk kívülálló okokból nem tudjuk szállítani a kívánt holmit — fejtegeti Zóber László, a nyíregyházi lerakat vezetője. — Ha nem küldik a gyártók, így mi sem tudjuk továbbítani. Ilyenkor másat ajánlunk helyette. Előfordul, hogy a kisebb településekre kiküldött divatosabb árukat „visszáruzzák”, mert nem fogyott el, Nyíregyházán viszont úgy elkapkodják, mint a cukrot. A most megvásárolt holmik szeptember végétől érkeznek be a szövetkezetekhez és a kisker vállalathoz. Első látásra a felsorakoztatott holmik jó részét — enyhén szólva — nem lehet a legdivatosabbnak nevezni. A mikor a papához, mamához vendégek jöttek, rendszerint megkérdezték a gyereket: — Mi szeretnél lenni, ha megnősz? — Ha megnövök, — felelte készségesen — először bohóc, aztán matróz, aztán rendőr, azután meg egész életemben házmester leszek. — Miért éppen házmester? — Mert az olyan érdekes... Mindenkinél korábban kelsz, és amikor sepregetsz, mindenféle kis karikákat, gombocskákat meg érdekes pálcikákat találsz... Ezek a megnyilatkozások eleinte meghatották a szülőket, később azonban nyugtalankodni kezdtek, nyugtalanságuk pedig idővel határozott, sőt csökönyös tiltakozásba csapott át. Az ellen, hogy bohóc legyen, nem tiltakoztak. Elvégre azok között is akadnak tisztességes, sőt jól fizetett intelligens emberek. A rendőr ellen ugyancsak nem tiltakoztak. Legalábbis hangosan nem. Még a matróz ellen sem berzenkedtek. A gyerek szemüveget visel, az ilyeneket pedig nem veszik be matróznak. A határozott tiltakozást a házmester váltotta ki. — A mi családunkban — jelentették ki büszkén a szülők — senki nem süllyedt lejjebb eddig a zongorahangoló mesterségnél. Zenész lesz a gyerek, punktum. Elvitték hát a zeneiskolába felvételizni. Kötelező gyakorlatként elénekelte a „Bújj bújj zöld ág, zöld levelecs- ké”-t, szabadon választott^ Feliksz Kamov A hárfa programként pedig Puccini „Tosca” című operájából Ca- varadossi áriáját: „ Az óra elszáll, síromnak éje rémít .. A bizottság habozás nélkül kirúgta. A szülők lelki szemei előtt ekkor újból megjelent a fenyegető rém: fiacskájuk házmesterkötényben, locsolótömlővel, — elhatározták hát, hogy otthon fogják zenére taníttatni. Ezzel azonban elkéstek: a jó zenetanárokat már rég szétkapkodták, rosz- szakat pedig hiába kerestek, ilyenek nem fordulnak elő az élővilágban. Nagy nehezen mégiscsak sikerült találniuk egy bizonyos hölgyet, aki azt állította, hogy tud hárfázni. — Ez meg pláne eredeti — férfi és hárfa! — mondták a szülők, és már döntöttek is. Egy hónap múlva ott állt a folyosón a vadonatúj hárfa, — egy maszek kisiparos munkája — erős, de kellemes gyantaillatot árasztva magából. — No, de hogyan tanul majd ezen a gyerek? — kérdezték a vendégek. — Hisz a kezei nem érik el az összes húrokat. — Fokozatosan tanul majd — felelték a szülők. — Ahogy növekszik. Amikor a hölgy (aki azt állította, hogy tud hárfázni) meglátta a hárfát, kijelentette, hogy egyáltalán nem ilyen hárfát képzelt el, márpedig ő csak olyan hárfán tud játszani, amilyet elképzelt. Azzal nyomtalanul eltűnt az előleggel együtt. A hárfát a folyosóra tették és minduntalan belebotlottak. Ekkor a papáék elhatározták, hogy felrakják a padlásfeljáróra. A házmester azonban megtiltotta: — Kérem, ha itt most mindenki elkezdi felpakolni a hárfáját a padlásfeljáróra, ugyan mihez kezdünk, ha tűz üt ki? — Hát akkor hová tegyük? — kérdezte tanácstalanul a papa. — Ahová akarják ... De az udvarra sem lehet! És elkezdődött a kálvária ... A hulladékgyűjtő telepen nem vették át, a Bizományi Áruházban szintén nem, az idegen udvarokban pedig árgus szemekkel figyelték a papát a házmesterek. Akkor a papa elvitte á hárfát a zeneiskolához, odaállította a bejárathoz, becsöngetett és rohant vissza a taxihoz. A portás azonban fürgébb volt nála, utolérte, visszaadta neki a hárfát, sót, büntetésül még két fölösleges nagybőgőt is a nyakába sózott. A dolog odáig fajult, hogy a mama ráparancsolt a papára: a hárfát haladéktalanul tegye fel a kártyára. A papának rendszerint rossz lapjárása van, de ha a hárfa volt a tét, mindig holtbiztos partija volt. S mivel a hárfa ellenében a partnerek részéről is egy-egy tárgy vagy bútordarab volt a tét, a folyosón hamarosan megjelent két hokkedli, egy betét nélküli dívány s egy káposztáshordóban díszlő törpepálma. S a dolog szomorúan végződött: a nagybőgő rázuhant a betét nélküli díványra, a betét nélküli dívány a hárfára, a hárfa meg a mamára, őt pedig (a mamát!) elvitték a kórházba. — Jobb lenne, ha házmesternek taníttatnátok, — mondta a gyerek. — Az olcsóbb és emberáldozatot sem követel. A mama hamarosan kijött a kórházból. Rövid tanácskozás után a szülők átmentek az áruházba és vettek a gyereknek egy kisfuvolát, olyan kicsit, hogy az már szinte játékszer számba ment. Mert ha ez rá is esne a gyerek vagy akárki fejére, sérülést akkor sem okozhatna. Ezzel a kisfiúk házmester- kötényes réme örökre eltűnt lelki szemeik elől. Azóta boldog emberek. Ford.: Antal Miklós Szabó Endréné, a csengeri ruházati bolt reszortfelelőse választ. — Mi okozza ezt a fajta elosztást? — A hazai gyártású termékek szétosztásával általában nincs baj — szögezi le Sugár Andor, a Divatáru Nagykereskedelmi Vállalat vezér- igazgatóságának szaktanács- adója. — Az úgynevezett monopolcikkek, az importáruk vásárlását a devizakeret korlátozza. De az elosztásnál azért, Pest, az Pest. Nemcsak legtöbb vásárlónk van ott, vagy jár oda vásárolni. Ott jobban keresik a divatosabb, szebb holmikat. — Keresnék itt is, ha lenne. Példa erre az utóbbi időben a nagyobb mennyiségben érkező indiai ruha, táska, blúz iránti kereslet... — A könnyűipar rekonstrukcióját nagyberuházással végrehajtották, ugyanakkor a hozzá kapcsolódó termékeknél nincs a divatosabból. Csak egy példa erre. A győri Graboplast Vállalat jó minőségű műbőrt állít elő, viszont a divatosabb táskákhoz nincs megfelelő veret, csat, s így a gyártók nem a legkeresettebbeket termelik. így aztán az importelosztásnál a nagyobb városokat, kiemelt településeket részesítjük előnyben. Ha kevesebb lehet, hát néhány helyen koncentrálódjon, hogy nagyobb választékot kínáljanak a vásárlóknak. Verseny a kisiparosokkal — A gyártókat hogyan ösztönzik a divatosabb cikkek előállítására? — Megmutatjuk az importmodelleket, elmondjuk, melyik iránt magas a kereslet, milyen színeket, formákat kedvelnek a fogyasztók. De a kisiparosokkal nem tudunk versenyezni, ők, ha kell, akár egy hét alatt megvarrnak tíz farmert, s a kis szériákat rövid idő alatt piacra dobják. Igaz, magas áron, de a divatot és a gyorsaságot megfizettetik. Az iparban viszont mire egy modell tömeges gyártásra kerül, jó esetben is eltelik néhány hónap. Különösen szembetűnő ez a divattáskáknál, ahol a legkülönfélébb díszítőelemeket használják fel a magántermelők. Importból nem tudunk olyan nagy mennyiséget beszerezni. A magántermelők és az ipari szövetkezetek „utcahosszal” előzik meg az ipart a gyorsaságban. Jó lenne akkor a szabolcs-szatmári ipari szövetkezeteknek is rugalmasan igazodni a kereslethez: nagy haszonra tehetnének szert a divatos holmik készítésében. Tény, hogy a devizakeret meghatározza, mennyit importálhatunk. De azt nem szabja meg — sőt az MSZMP KB hangsúlyozottan hívja fel rá a figyelmet —, hogy a divatosabb cikkek elosztásánál nem a területi „hagyomány”, hanem a valódi igények szerint kell mérlegelni. Szabolcs sem kivétel. Tóth Kornélia A Növényolajipari és Mosószergyártó Vállalat nyírbátori gyárában Minimó mosószerből egy műszak alatt 7500-at töltenek műanyag csomagokba. Várnagy Lászlóné és Bihari Istvánné a mosószereket csomagolják. (Császár Cs. felv.)
