Kelet-Magyarország, 1979. augusztus (36. évfolyam, 178-203. szám)

1979-08-24 / 197. szám

1979. augusztus 24. KELET-MAGYARORSZÁG 3 Kicsiben M ár megint pocsékolnak, pedig lehet látni így is — morgolódott az egyik fiatal esztergályos Ti- szaszalkán, az acélárugyár ban. Aztán odasétált a vil­lanykapcsolóhoz, hogy leolt­sa a sápadtan világító neont. Aztán mégis maradt öt per­cig a fény, egy fotó erejéig, amely bemutatta az új csar­nokot. De hozhatnánk pél­dának Jani bácsit a tiszavas- vári tsz-ből, aki nem sajnál lehajolni egy villányi széná­ért, s feldobni a pótkocsira. A falusi háziasszony nem a szemétbe dobja a krumplihé­jat, hanem teszi a moslékba, hízik a disznó. Takarékoskodók ök, anyag­gal és energiával óvatosan bánók. Pedig ha a takarékos­ságról beszélünk, akkor több­nyire nem ők jutnak az eszünkbe, hanem nagy pél­dákon törjük a fejünket. A rosszul beállított teherautók elfüstölt benzinliterjein mér­gelődünk, a szétdobált, tö­rött építőanyagoikon akad fel a szemünk jártunkban, s hi­báztatjuk a szervezést, a gyenge ellenőrzést, amikor látjuk, hogy az eső mossa a földibe a kiszakadt zsákból a műtrágyát. Kétségtelen, hogy köny- nyebben összejönnek a mil­liós megtakarítások, ha üze­mi méretekben gondolko­dunk, ha a szervezettséggel vesszük elejét a pazarlásnak. Ám nem szabad megfeled­kezni mellette a kis tételek­ről sem. Nem hiába tartja a népi mondás, hogy sok kicsi sokra megy. Mert az egyes ember többnyire csak egy villanykapcsoló erejéig, egy időben elzárt csap, egy fel­emelt csavar, még megment­hető alkatrész felhasználásá­val tud takarékoskodni. Azon­ban ez az apró tett, a sok fillér könnyen forinttá dagad­hat. S hogy ez így igaz, azt azok a felajánlások tükrözik, amelyeket az utóbbi napok­ban tettek a szocialista bri­gádok, a munkahelyi kollek­tívák a közelgő pártkong­resszus tiszteletére. Megbecsüljük azokat, akik jelentős ötletekkel, újítások­kal járulnak hozzá a taka­rékosabb gazdálkodáshoz. Nem megyünk el szó nélkül a pazarlók mellett sem. De nem árt az apróságokra is figyelni, legyen az naponta csaik tíz fillért érő megtaka­rítás egy embernél. Ilyen hangulat kell ahhoz, hogy kicsiben és nagyban becsüle­te legyen az ésszerű takaré­kosságnak, az okszerű terme­lésnek. L. B. Lehet egy mumussal kevesebb? — Új szakpárok levelezőknek — Amit a lányok nem szeretnek I sikeres felvételi titka Nyíregyháza két főisko­lájáról, a tanárképzőről és a mezőgazdaságiról összesen hatszázhatvan- egyen kapták meg az el­múlt napokban a várva várt értesítést, s kiáltottak fel valószínűleg boldogan: sikerült, felvettek. A je­lentkezők adatairól, a ke­retszámokról, illetve a fel­vételi vizsgák legjellem­zőbb tapasztalatairól kér­tünk tájékoztatást az in­tézményekben. Az utóbbi években rend­szerint megemlítették a ha­sonló beszámolók azt, hogy leginkább a tudományegye­temeket és a pedagógiai fő­iskolákat ostromolják a je­lentkezők, ezzel szemben a kívántnál kevesebben érdek­lődnek a műszaki, vagy ép­pen a mezőgazdasági képzés iránt. Ügy látszik, egy átala­kulási folyamatnak lehetünk tanúi, mely mögött egyre egészségesebb pályairányítá­si munkát fedezhetünk fel. Az idei adatok szerint ugyanis a tanárképzőre alig több, mint kétszeres, a mező- gazdasági főiskolára pedig több, mint háromszoros volt a túljelentkezés. Igaz, egyes szakokon, vagy szakpárokon a korábbi sokszoros túlje­lentkezés továbbra is jellem­ző. Kapcsolt szakok A tanárképzőn csökken a humán tárgyak korábbi egyeduralma, s javulnak az arányok a reál — és a kész­ségtárgyak körében is. A magyarral és a történelem­mel kapcsolt szakpárok to­vábbra is jó válogatási lehe­tőségekre adnak alkalmat, de már nem ezek a listave­zető szakok. Még nem feltű­nően, de már erőteljesen emelkedik a jelentkezők szá­ma a matematikával társí­tott szakokra. Az idei sláger a biológia—földrajz. Erre évek óta nagyon kevés a be­jutás esélye. A mostani fel­vételizők is nagy küzdelmet vívtak, hiszen a száztizenhét jelentkezőből mindössze ti­zennégyet vehettek fel. A sort jelenleg a technika ne­vű, tavaly indított új tan­tárgy zárja, erre és a kap­csolt szakokra kevesebb volt a. jelentkező a felvehető lét­számnál. Ezen a szakon a gyakorlati oktatás tanárait kepezik, s bár korábban A Csepel Művek Szerszámgépgyár nyírbátori gyárában nagy gondot fordítanak a szakember-utánpótlásra. Nagy Sándor a vízszint fúró- és marógép működését mutatja be Fekete Sándornak, a gyár egyik legifjabb szakmunkásának, aki a mátészalkai szakközépiskolában végzett júniusban. (Csá­szár Csaba felv.) ugyanez a szak más néven vonzóbb volt, a mostani ki­sebb érdeklődés oka az lehet, hogy a középiskolákban még nem vált közismertté. A „nyílt nap11 haszna Szeptemberben ötszázhat- vannégy „gólya” kezdi meg főiskolai tanulmányait, velük együtt mintegy ezerhétszáz hallgatója lesz a tanárképző­nek. A felvételi vizsgák ta­pasztalait összegezve megál­lapítható, hogy jó „tanul­mánynak” bizonyult a közös érettségi-felvételi írásbeli. Már több tanév eredményei igazolják, hogy az írásbeli felvételi vizsgának ez a módja kedvező mind a taná­roknak, mind a diákoknak, akik ráadásul így egy mu­mustól megmenekülnek. Évek óta sikeresen műkö­dik a főiskolán a felvételi előkészítő bizottság, amely­nek diáktagjai középiskolá­sokat patronálnak leendő tantárgyaikból. A szorgalmas és kitartó előkészületek hasz­na a felvételiken általában megmutatkozik. Jól szolgálja továbbá a sikeres pályavá­lasztást az évenként szokásos úgynevezett nyílt nap, ami­kor a középiskolások belülről is megismerkedhetnek a fő­iskola életével. Korábban többször adtunk hírt arról, hogy a hallgatók már „kinőtték” a főiskolát, ugyanis sokkal többen vol­tak, mint amennyire az épü­letet tervezték. A legújabb intézkedések enyhítenek ezeken a gondokon, jelentő­sen csökken ugyanis a leve­lező hallgatók száma. A „profiltisztítás” után mind­össze négy szakpár és négy kiegészítő szak marad Nyír­egyházán, a magyar, történe­lem, könyvtár, népművelés illetve ezek variációi. Az új tanévben nyolcszázötven le­velező hallgató tanul itt. Fiúk iskolája A mezőgazdasági főiskolán a legnagyobb újság, hogy a falakra akár ki is lehetne ír­ni: fiúk iskolája — a mos­tani tanévben egyetlen évfo­lyamon sincs leány. Igaz, a repülőgépvezető ágazatra — nem is helikoptervezetés, hanem a növényvédő szerek miatt — nőket nem vehetnek fel, a másik szakra azonban nincs semmi akadály. Mégis ritkán, csak elvétve akad egy-egy bátor hölgy, állítólag azért, mert a felvételi tár­gyak olyanok, amit a lányok nem szeretnek. A magas túljelentkezési arány ezúttal is repülősöknél szökik magasra, a három- százharmincnégy jelölt fele erre a szakra kérte felvéte­lét. Közülük mindössze há­rom került be „egyenesen”, a többiek tavalyi előfelvételi­sek. Az új tanévben összesen kilencvenhét hallgató kezdi meg tanulmányait: hetven­egy gépjavító szakos és hu­szonhat repülős. Érdekesség, hogy ismét van egy olyan hallgatójuk, aki szakmunkás­bizonyítvánnyal, érettségi nélkül jutott be. Sokféle módon igyekeznek segítséget nyújtani azoknak a fiataloknak, akik a főisko­lára készülnek. A felvételi előkészítő bizottság tagjai — a hallgatók — például éve­ken át leveleznek a jelöltek­kel, postán küldik a felada­tokat és a megoldásokat, oly­kor táborba is viszik a kö­zépiskolásokat. Gyakoriak a középiskolákban rendezett tájékoztatók, vagy a főisko­lai nyílt napok. Így próbál­ják a hallgatók felkutatni azokat, akik igazi hivatástu­dattal készülnek leendő pá­lyájukra. A „magas léc" S végül a „rekviem” és magyarázat azokért, akik megmérettek — és könnyű­nek találtattak. Matematika és fizika — ez volt a mező- gazdasági főiskolán az a ma­gas „léc”, amit a többség le­vert. Nem árt, ha az ezután jelentkezők tudják: a bizott­ság a tárgyi tudás mellett a választott szakma iránti sze­retet jeleit is kutatja és mér­legeli. A tanárképzőn a vizs­gabizottságok összesítéséből az derül ki, hogy vagy elemi ismeretbeli hiányosságokat találtak, vagy pedig az önál­ló gondolkodás, az ismeretek ügyes rendszerezésének és alkalmazásának képessége hiányzott. Sőt, azt is tapasz­talták, hogy esétenként nem maga a feladat bizonyult ne­héznek, hanem a megoldás módszere volt ismeretlen — például az írásbeli tesztek. A levelező szakra jelentke­zők között különösen nagy „hézagokat” találtak a ■ könyvtár és a népművelés szak iránt érdeklődők mű­veltségén. összességében pe­dig azt állapították meg, hogy a felvételin általában azok szerepeltek sikeresen, akik hosszabb ideje tudato­san készültek választott hi­vatásukra. B. E. A nyám nehezen szokta a városi második eme­letet, miután több mint egy éve betegen elhoz­tuk a régi faluból. Szépen fel is gyógyult, csak az idővel nem tudott mit kezdeni. Ott­hon, ha kinyitotta a külső aj­tót, nyomban az udvarra ta­lált, itt meg lépcsőforduló van. Nyáron jó. Kellemes estére lemegyünk a tágas parkba, tetszés szerinti padot válasz­tunk. De fel vissza a lépcső­kön két emeletre, fárasztó a nyolcvannyolc éves lábaknak. Azután még benn is mi le­gyen az idővel? Nagyon jól jött régenében egy különös levél. Pár soros levélen tisztelettevő és jó kí­vánságokat közlő szavak és egy mellékelt kép. A kép hátoldalán Mátrai Irén ta­nárnőtől — aki valamikor egyik lelkes patronálója volt az Ecsedi lakodalmas népi játéknak — kétszavas emlé­keztető: „Emlékül Ecsedről”. A képen, jó húsz éve, anyám táncol Lasa Molnár Lajos komájával. Nagy sikere volt az együttesnek többször is Budapesten, Nyíregyházán meg megyeszerte. Aztán azóta végképp elment Lasa Molnár koma, el a másik hí­res pár társa, a népművészet mestere, Pokróc Bulyáki Ger­gely is. És most jött az emlé­keztető kedves levél a fény­képpel ... Szigetelőanyag Szabolcsból A Könnyűbeton- és Szige­telőipari Vállalat belegrád- pusztai perlitelemgyára 1979- ben 190 ezer köbméter perlit gyártását vállalta, mintegy 51 millió forint értékben. Uj üzem építéséhez kezdenek, melyben a termelési érték megkétszereződik. A negy­venmillió forintos beruhá­zással épülő üzemben jövő év elején kezdik el a tarme- lést. A 115 főt foglalkoztató gyár folyamatos, három mű­szakban dolgozik. Terméke­ik kö2ül legismertebb a jó hang- és hőszigetelő por ala­kú perlit, amelyet építkezé­seknél használnak. A kerté­„Csomagolják" a szemcsés perlitet szeti perlit könnyíti a növé­nyeknek az ásványi Sók fel­vételét. A szűrőperlitet a gyógyszeriparba söripar és az élelmiszeripar használja. Ez a folyadékok „élesre szűrésé­ben” játszik nagy szerepet. Nagyon fontos és hasznos termék a hidrofób perlit, mely a vizet taszítja, az ola­jat viszont megköti - és így lehetővé teszi a szennyezett folyók tisztítását. (Kép és szöveg: Mikita Viktor) Naponta 15 vagon termék hagyja el a gyár kapuit A tű Eltelt egy idő, míg a fény­kép gyakran előkerült. Már nem egyhangúan teltek a na­pok. Anyám hosszú szünete­ket tartva eltűnődött azon, hogy volt, mint volt akkor. Ám minek nincs vége? Üjra tétlenül hosszúak lettek a na­pok. A postás is egyszer hoz­za hónaponként a nyugdíjat. Egyik emlékezetes tavaszi délután, nem kis meglepetés­re azt mondta anyám: „Hall­játok, gyermekeim, van itt tű meg cérna?” Jókora csodál­kozó csend után mondta a feleségem: persze, hogy len­ni kell a háznál tűnek, cér­nának. „De ugyan, mit akar azzal, anyuka?” Ő nem várt a felelettel. „Veszem észre, az egyik díszpárnán lazult a zsinórszegély. Én azt meg­csinálom, látom a tűt a szemüvegemmel.” Délelőtt, az alacsonyabb sezlonra ülve," megöltögette anyám a kifogásolt párna szélét Akkor, mintegy ma­gát nyugtatva, halkan megje­gyezte: „Na, így legalább nem olyan unalmasak az órák.” Ledőlt a sezlonra és mélyen elszunyókált. Csak pár nap telt el, hogy békén maradt a tű. A szek­rényből elővette fekete, apró- fehérpettyes ruháját. Meg a szemüveget, tűt, fekete cér­nát is. Kérdésemre, hogy mit akar a ruhával, azt felelte: „Van annak tán tizenöt éve is, mikor ezt varrtam. Utóbb mindjobban érzem, hónalj­ban szűk. Van befogva belőle rendesen, kiengedek egy ki­csit.” Ezzel a bíbelődéssel két dél­előttöt töltött el. Felpróbálta. Lassan lengette a karját elő- re-hátra. „Most jobb” — mondta. Talán ennek hatására lett kicsit bőbeszédűbb is. „Nem adtam én fiatalabb koromban varrásért pénzt, fiam. Ezer más helye akadt annak. Csak szabattam, utána éjszakákon át megvarrtam mindent. Van egy ruhám az otthoni sifon- ban, akkor készítettem, ami­kor legidősebb Róza testvé­red született. Ö pedig már hatvannyolc éves. B eletette a tűt a cérná­val egy bonbonosdo- bozba. Tegnap újra kereste valami okból. „Hol lehet a tű, a dobozzal?” — tipegett türelmetlenül. Elfelejtette, hová tette leg­utóbb. Asztalos Bálint KÖSZIC VAIULAT DUZZASZTOTT PSJLíT P 1

Next

/
Thumbnails
Contents