Kelet-Magyarország, 1979. augusztus (36. évfolyam, 178-203. szám)
1979-08-24 / 197. szám
2 KELET-MAGYARORSZÁG 1979. augusztus 24. Olvasóink kérdezték Mennyi a jubileumi jutalom ? Több olvasónk írta szerkesztőségünknek, hogy a 25, 40, illetve 50 éves folyamatos munkaviszony után járó jubileumi jutalom összege csalódást okozott nekik. Ók ugyanis, úgy gondolták, hogy a jutalom összegét egy havi átlagkeresetük határozza meg, s természetesen ezt tartanák méltányosnak. Munkahelyükön azonban tájékoztatták a jutalmak várományosait, hogy a jubileumi jutalom fejében a dolgozó 1 havi alapbérét fizetik ki. „Ha ez így van, mégiscsak elgondolkodtató ez a jogszabály. — idézzük egyik levélírónk sorait. — A gyermek térítési díjának a megállapításánál, az OTP-nél, a letiltásoknál, stb. mindig az átlagkeresetet veszik figyelembe, amikor a dolgozó végre eléri nehéz munkával a 25 éves jubileumi jutalomra való jogosultságot, akkor csak a z alapfizetését veszik figyelembe.” E sorok írója természetesen nem véletlenül választaná inkább az átlagfizetését, hiszen havi alapbére 2500 forint, átlag- keresete, túlórával együtt viszont 4000 forint. A jubileumi jutalom összegét azonban jogszabály ha- tározza-jneg, s nem az egyes munkahely dönti el, hogy ennek fejében mennyit ad dolgozójának. A Munka Törvénykönyv 48. paragrafus 2. bekezdés valamint a Munka Törvénykönyv 66. paragrafus 1. bekezdés tehát úgy írja elő, hogy jubileumi jutalomként a dolgozó 1 havi alapbérét kell adni. A jubileumi jutalom a dolgozónak a több évtizedes munkáért jár, függetlenül munkája minőségétől, aktivitásától. Aki 25, 40 esetleg 50 évet megért munkába állásától kezdve, annak jutalomként jár annyi pénz, amennyit alapfizetésként ennyi idő alatt elért. Gépi hímiő, kubikos, lakatos Tettek a közért Lipcsei Györgyné, Huncsik Mihály, Méhes Ferenc. Gépi hímző, kubikos, lakatos. Három ember, három munkahely, három foglalkozás. Ám valami közös bennük: az átlagnál többet tettek értünk, a közért. 57 társukkal együtt nemrég vették át kiemelkedő társadalmi munkájukért a Szabolcs-Szatmár megyei Tanács által adományozott emlékplakettet. Huncsik Mihállyal, a KE- MÉV kubikos brigádvezetőjével jelenlegi munkahelyén, a Toldi utcai távhőve- zeték építkezésén beszélgettünk. — A Jósavárosban ott voltunk az elsőtől az utolsó kőig. Társadalmi munkára a lehetőség mindig magától jön. Betonoztunk gyerekkocsi feljárókat a lépcsőházak ajtajai elé, a 24 tantermes iskola röplabdapályáját is mi segítettünk körülkeríteni. Dolgoztunk óvodában, s részünk van az ismert jósavá- rosi játékpalánkvár megszületésében is. Méhes Ferenc, a nyíregyházi húsipari vállalat lakatos csoportvezetője: — Nálunk a társadalmi ve.- zetés olyan, mint egy összefogó kapocs. A vállalatnál végzett társadalmi munkából nagyon kevesen szállnak ki. A műszakiak, s a termelés mellett az adminisztratív dolgozók ugyanúgy dolgoznak. Mindenki a számára a legjobban megfelelő helyen. — Kollégái hogyan fogadták sikerét? — örömmel. Nem magamnak, nekik köszönhetem a kitüntetést. Mi egyként, közös akarattal dolgozunk. Lipcsei Györgynét, munkáján keresztül, — ha nem is tudunk róla — mindnyájat) ismerjük. A nyíregyházi háziipari szövetkezet gépi hímzője készíti a megyei felvonulásokon szereplő hímzett feliratos zászlók zömét. Emellett brigád-, úttörő-, és emlékzászlók, emblémák, hímzett ruhák kerülnek ki keze alól, de jó néhány anyakönyvvezető az általa varrt nemzetiszínű vállszalagot viseli. (Ottjártunkkor épp a nagycserkeszi anyakönyvi hivatalén dolgozott.) — Nagyapám örült, ha adhatott. Én ebben nőttem fel. Rajtunk is nap mint nap segítenek. Ügy gondolom, ha ezt nem is ugyanannak az embernek adom vissza, csak jó érzés az. Brigádunkban sok az édesanya. Ha az iskolában megtudják, hol dolgozunk, mindjárt megkérnek, csináljunk zászlót, hímzést, meg ami kell. A május elsejei felvonulásra az egyik szakmunkásképzőnek zászlóra volt szüksége. Egész éjjel varrtam, reggel hét órára készültem el vele. Innen vitték egyenesen a felvonulásra. Csendes Csaba Vízmű Demecserben /H}<3 .v/Ul.X'-f. — Már áll az a 356 köbméter űrtartalmú ezüstös csillogású SUPERSTAT nevű acélkehely, amely a jövő év közepére jó minőségű ivóvízzel kínálja Demecser lakosságát — mondja Dem- csákné Balczó Ildikó a Kelet-magyarországi Vízügyi Kályha, fal, cső Szépülnek az iskolák Fehérgyarmat mintegy két és fél ezer tanulója a közeli tanévet megszépült iskolákban kezdheti el. A tanítás után közvetlenül megkezdődtek a karbantartó és korszerűsítési munkák. A festést kisiparos végezte, több mint 20 ezer négyzetméteres terület szépült és tisztult meg. Az 1. számú általánosban a padlókat ezt követően pvc-vel fedték, ami a tisztántartást könnyíti meg. A 2. iskolában elhelyezték a központi fűtés csöveit. Kijavították a szak- középiskola tetőszerkezetét. A szakmunkásképzőben a parketta helyére került korszerű műanyag borítás. A télre is gondoltak, és elvégezték a kályhák vizsgálatát, rendbetételét is. A város egyetlen kályhása, Fehér Bálint harminc cserépkályhát rakott át, illetve tisztított ki az iskolákban. A gyarmati iskolák tatarozása a tanév kezdetéig mindenütt befejeződik. Tervező Vállalat felelős tervezője. — E községben alakítják ki a kistérségi vízmű központi telepét, ahol a már meglévő, illetve később létesítendő mélyfúrású kutakból Gégény és Kék ivóvízellátását is megoldják. Az első építési ütemben naponta 800 köbméter víz termelésére, nyomócsőhálózatba továbbítására teszik alkalmassá, majd 1982-ben amikor már a gégényi, valamint a kéki vezetékrendszer is innen kapja a vizet 1700 köbmétert kell a föld mélyéből nyerni. Demecserben összesen mintegy 30, Kéken 10, Gégényben pedig 14 kilométer azbesztcement nyomócsövet fektetnek le az utcákba. HÁRHAN AZ EFOTT-RÓL Sátorváros a parkban Diplomásjelöltek a találkozón Török László: „Sokat hallottam a vadasparkról.” Fürdőruhás lányok, fiúk jönnek-mennek a sóstói kultúrpark fái alatt. Itt sátrat vernek néhányan, mások csoportba verődve beszélgetnek, amott egy rönkasztalnál hazulról hozott elemózsia mellett hallgatják a hangszóróból áradó zenét. Augusztus 22-e, kora délután. Ezekben az órákban érkeznek az egyetemisták és főiskolások IV. országos turisztikai találkozójának résztvevői. A jókedvű sokadalom nagyon is komoly fiatalokból áll. Leendő diplomások valamennyien — az ország minden részéből. Erdész leszek... — Öten jelentkeztünk, de egyelőre csak én futottam be a Soproni Erdészeti és Faipari Egyetemről. A csoportból mindenki otthonról jön. Nem csoda, hogy első lettem, hiszen közelről: Polgárról érkeztem. Beszélgetőtársam: Török László azért nem magányos a népes sátortáborban. Katonatársaival akadt itt ösz- sze, s jólesik felidézni az emlékeket. A zöldellő sóstói fákat kicsit a szakember szemével figyeli: a fiatalember erdész lesz. — Sokat hallottam már a nyíregyházi vadasparkról. Remélem az EFOTT alatt alaposan körülnézhetek majd ott is. Nagyon érdekelnek az állatok, s az egyetemen kezdettől fogva részt veszek a vadgazdálkodási tanszék munkájában. — Ha végzek, erdők karbantartását, telepítését irányítom majd, de feladatom lesz a természet- és környezetvédelem is. Még négy évem van hogy eldöntsem, hol telepedjek le. A Dunántúlon tudtommal elég szakember dolgozik, inkább a keleti országrészben van szükség erdészekre. Valószínű, hogy valahol ezen a táVarga Márta: „Nagyon jó a társaság.” Nagy Gergely: „...ki- kapcsolódásra eddig alig jutott idő.” jón helyezkedek él az egyetem után. Két lány szaporázik a kul- túrpark betoncsíkján: ujjatlan trikó, farmerszoknya az „egyenruhájuk”. Mindketten a budapesti Eötvös Loránd Tudományegyetem hallgatói. Immár harmadévesek. — Ez az első EFOTT, melyen részt veszünk — kezdi a beszélgetést Varga Márta. — Küngösön, az építőtáborban határoztuk el néhányan, hogy eljövünk Nyíregyházára. Nagyon jó társaság gyűlt ott •össze, a két hétből egy hónap lett az építőben. Innen pedig barátnőmmel Halásztelekre utazunk büntetőeljárás jogi szaktáborba. Nyelvvizsga franciából A két jogászhallgató lánynak nem ismeretlen Szabolcs megye. Az egyetemmel minden szeptemberben itt szedik az almát. Jártak már Vá- sárosnaményban, Kemecsén, Demecserben. — Nem készültem eredetileg is jogásznak — folytatja Márti —, lehet kizárásos alapon is egyetemre menni. Mivel a magyart és a történelmet kedveltem, azért jelentkeztem erre a szakra. Nagyon megszerettem: bírónak készülök. Év közben francia és történelem előadásokat is hallgatott az ELTE-n. Mivel kötelező egy idegen nyelvet elsajátítania, a francia mellett döntött. Márti célja: a következő két év végére felsőfokú nyelvvizsgát tenni. Miskolcról: stoppal Gyakorlott táborozónak mondhatja magát Nagy Gergely, a Debreceni Orvostudományi Egyetem harmadéves hallgatója. Ö már második alkalommal vesz részt az egyetemista és főiskolás természetjárók találkozóján. Akár tavaly, most is stoppal érkezett hazulról, Miskolcról a táborhelyre. — Ezen a nyáron számomra az EFOTT lesz a vakáció. Végig zsúfolt programom volt, de igazi kikapcsolódásra eddig alig jutott idő. A fiatalember — aki édesapja nyomdokain járva a gyermekgyógyászatot érzi legközelebb magához — négy hétig kórházi gyakorlaton volt, majd — pihenésképpen — részt vett a nemzetközi Tisza-túrán. — Nagyon szeretek mozogni, bár a versenyszerű sportnak nem vagyok híve. Sok minden érdekel: például a fotózás, a zene, a horgászat. Korábban két nyáron segédmunkás voltam egy kőműves mellett. Az idén dolgozni sem volt időm'. Sajnos nem tudok komolyan foglalkozni egyik hobbimmal sem. Az év nagy részében szinte minden percemet kitölti a tanulás. Házi Zsuzsa Ömbölyön volt lakodalom Kirabolták a zenészt Az idős, csökkent látású Aranyos Sándor érdi lakos rokonai meghívására 1979. május 1-én Ömbölybe utazott, hogy ott egy zenekar tagjaiként részt vegyen három lakodalomban. Aranyos Sándor május 6-án készült visszautazni Érdre, de az autóbuszra történő várakozás ideje alatt bement a nyírta élteki presszóba egy kávét inni. Mellé ült a büntetlen előéletű Sebők Sándor nyír- bélteki lakos, akinek a jobb karja be volt gipszelve. A beszélgetés közben Sebők Sándor megtudta, hogy Aranyos lakodalmakban volt zenélni, és sejtette, hogy nagyobb összegű pénzzel rendelkezhet. Elhatározta, hogy kicsalja az öreget a falu szélére, s ott társaival elveszik tőle a pénzt. ötletét elmondta a presszóban tartózkodó büntetett előéletű Lakatos Jánosnak, a többszörösen büntetett előéletű Lakatos Istvánnak és a büntetlen Sebők István nyír- bélteki lakosnak. Miután társaival megegyeztek a cselekmény elkövetésében, Sebők Sándor visszaült a sértett asztalához, és elmondta: ő Pesten dolgozik, ott üzemi balesetet szenvedett, és délután utazik vissza vállalata munkásjáratával, hogy az üzemorvos levegye a karjáról a gipszet. Felajánlotta a sértettnek, hogy ha akarja, a munkásjáraton őt is felvi- sziik Budapestig, amiért a gépkocsivezetőnek legfeljebb 20—30 forintot kell fizetnie. A sértett megörült az ajánlatnak, arra számítva, hogy így lényegesen olcsóbban ússza meg az útiköltséget. Örömében még két korsó sört is rendelt a kedves ismeretlennek. „Innen nem indulhat busz..." Sebők Sándor ezután sürgette a sértettet: indulni kell, hogy le ne késsék a munkás- járatot. Sebők Sándor ezután intett társainak, majd a sértettel elindult a cigánytelep irányába. Bűntársai távolabbról követték őket. Amikor letértek a kövesútról, az akácos erdő mellett, a sértett gyanakodni kezdett, meg is jegyezte, hogy innen nem indulhat semmiféle autóbusz. Ekkorra azonban odaugrott Lakatos János és Sebők István, elkapták a sértett karját, terántották a földre, majd valamennyien kutattak a zsebeiben. A sértett előbb segítségért kezdett kiabálni, de ekkor megszorították a torkát, és megöléssel fenyegették. A szorítástól a sértett rövid időre elvesztette az eszméletét. Ez idő alatt kiszedték a zsebéből az 1560 forintot, az üres pénztárcáját mellé dobták a földre, és a „zsákmánnyal” elfutottak a helyszínről. Ezután ismét elmentek a presszóba, ahol felváltották az 500-as bankjegyeket, szétosztották 350— 350 forintot, a megmaradt 160 forinton pedig italt vásároltak és megitták. Az eszméletéhez tért sértett szégyenkezve, sérülten ment vissza gyalog ömbölyi rokonaihoz, ahol elmondta a történteket és kölcsönkért 100 forintot, hogy haza tudjon utazni érdi lakására. Otthon ismeretlen elkövetők ellen rablás bűntette miatt megtette feljelentését. A személyleírás alapján a Nyírbátori városi-járási Rendőrkapitányság gyorsan megállapította az elkövetők személyazonosságát, majd letartóztatta őket. A Nyírbátori városi-járási Ügyészség rablás bűntette miatt emelt vádat, és helyszíni tárgyalás kitűzését kezdeményezte. Egymásra hivatkoztak A Nyírbátori Járásbíróság az ügyben a nyírbélteki kul- túrházban 1979. július 20-án tartott tárgyalást, amelyen mintegy 100 helyi lakos jelent meg. A vádlottak a tárgyaláson beismerték a cselekmény elkövetését, azonban a kezdeményezést és a pénz tényleges elvételét egymásra próbálták hárítani. A Nyírbátori Járásbíróság Sebők Sándort és Lakatos Jánost 2 év 2 hónapi, Lakatos Istvánt 2 év 4 hónapi, míg a kissé csőikként szellemi képességű Sebők Istvánt 1 év 6 hónapi szabadságvesztésre, 3—3 évi közügyektől eltiltásra ítélte.. Az idült alkoholista Sebők Sándort a bíróság kötelezte, hogy büntetésének letöltése alatt kényszerelvonó kezelésnek v _sse alá magát. Az ítélet jogerős. Dr. Pálfy Ferenc ügyész
