Kelet-Magyarország, 1979. augusztus (36. évfolyam, 178-203. szám)
1979-08-23 / 196. szám
2 KELET-MAGYARORSZÁG 1979. augusztus 23. Módosította az egyes szociális-kulturális juttatásokra vonatkozó rendelkezéseit a munkaügyi miniszter. A módosított rendelkezések 1980. január elsején lépnek hatályba. A rendelet kimondja, hogy a vállalat által szervezett üdültetés első csoportjába tartozik a teljes ellátást, étkezést is nyújtó hideg-meleg vizes üdülőépületbeni üdültetés. A másodikhoz kell sorolni azt az üdülőt, ahol étkezés van, de például nincs külön fürdőszoba. A harmadik csoportba tartoznak az étkezésről nem gondoskodó üdülők. Az első csoportba sorolt üdülőkben a felnőtt beutaltak térítési díja napi 46 forint, a másodikban 34, a harmadikban napi 6 forintnál kevesebb nem lehet. Az első kettőben a 2—14 éves korú gyermekekért napi Röptetés Komáromból A térítési díjakat a nagy- családosoknál, a gyermekeit egyedül nevelő szülőnél, a termelésben élen járóknál, az egészségre ártalmas munkakörben, és a több műszakban dolgozóknál mérsékelni lehet. A SZOT-beutalókhoz pedig térítési díj kiegészítés adható. Módosítják a beutaltak térítési díjait a költség- vetési szervek üdülőiben is. A tanácsok által szervezett iskolai gyermeküdültetés térítési díja napi 16 forint. A SZOT-üdülőkbe szóló beutalójegyek árai az idén még nem változnak. Megkezdték a gyermekcsizmák készítését a Minőségi Cipőgyár nyírbátori gyárában. Naponta 2400 pár csizmát készítenek itt. Kónya Béláné a lábbeliket párosítja. (Császár Csaba felvétele) HÁROM AUTÓ ÁRA JANUÁRBAN LÉP ÉLETBE Változnak az üdülési díjak 20 forintot, a 15 éven felüliekért 24 forintot fizetnek. A harmadik és a további önálló keresettel nem rendelkező gyermek után térítési díjat kell fizetni. Késlekedők Nyolcvanöt fiatalt várnak a tiszaberceli mezőgazdasági szakmunkásképzőben idén szeptemberben, hogy az első osztályokban megkezdjék tanulmányaikat. A megye egyetlen kertészeti szakmunkásképzője ez az iskola, zöldség-gyümölccsel és dísznövényekkel foglalkozó szakmunkásokat nevelnek. Idén csaknem száz gyerek jelentkezett a tanév befejeztével Tiszabercelre — ám különös jelenség: ez idáig mindössze 65 iratkozott be! Közülük harmincketten ide jelentkeztek, huszonhetet más iskolába nem vettek föl — öten pedig eredetileg nem jelentkeztek sehová... A jelentkezők egyharmada még mindig tétovázik talán? Vagy időközben máshová fölvették? Netán csak felelőtlen késlekedésről van szó? Nem tudni. (tgy) Nagy taréjú japánkakas, díszgalambok, pulykák, kacsák sétálgatnak a baromfi- udvaron. Nagy István, a nyíregyházi T4-es galamb-sport- egyesület vezetője elégedetten szemléli a békés jószágokat: — Szeretem én mindet, de mégis a legkedvesebbek a postagalaimbok — magyarázza. — Innen a kerítés mellől látszik pár ott fenn, a tetőn. Nyolcvanat tartok belőlük. Pontosabban a szaporulattal együtt 120-an vannak. Külön a többi jószágtól, a padlásgalambházban. A " II „menü : szemes takarmány Két évtizede foglalkozik a nyíregyházi fiatalember galambtenyésztéssel. A költséges hobbit 11 éves korában kezdte. A piacon figyelt fel az eladó galambokra, s édesanyjától kapott is hármat. Az állomány azóta megsokszorozódott, s forintban is elment rá legalább 2—3 autó ára. — Hat—hétféle vetőmagot: például árpát, napraforgót, kendermagot, kölest, tengerit esznek a madarak. A „menüt” esetenként — étvágygerjesztőnek — kevés mész egészíti ki, s kapnak sódert is, a jobb emésztés érdekében. Havonta több, mimt 1 mázsa szemes takarmányt fogyasztanak, ami értékben közel 600 forint. Nyíregyházán, a Búza téren, édesanyja portáján tartja galambjait Nagy István. A mama csak örül ennek, hiszen így gyakran láthatja fiát, aki a világért sem mondana le tollas kedvencei gondozásáról. Maga eteti, itatja őket, s hetenként legalább kétszer kitakarítja a dúcokat. A fiatalember első útja délutánonként ide vezet munkahelyéről, a fodrász- szövetkezet műhelyéből, ahol karbantartó asztalos. Naponta átlagosan három órát foglalkozik madaraival. Hég Berlinből is visszajön — A versenyek előtt ettől még több időt fordítok a galambokra. A felkészítés legalább két hétig tart, de az edzést már kicsi korban meg kell kezdeni. Kezdetben rö- videbb utakon röptetjük a madarakat. Az első a Tisza- vasvári—Nyíregyháza útvonal, amit meg kell tenniük. Aztán messzebbről: Polgárról, Mezőkövesdről, Kálká- polnáról, Gödöllőről, esetleg Komáromból kell hazatalál- niuik. Amelyik jó képességű, a komáromi út után visszatér akár Berlinből is. Fémgyűrű a lábon — A veszély nagy, hiszen útközben a madár megsérülhet, sőt előfordul, hogy lelövik, vagy befogják. Ilyenkor hiába van a lábán fémgyűrű amely eligazítja a megtalálót: ki a szárnyas gazdája. így kaptam én is üzenetet tavaly Csehszlovákiából: egy hobbi- társam megtalálta az egyik postaglambom gyűrűjét — de a madár, sajnos, odaveszett. A versenyek egyébként jó pár áldozatot követelnek a galambok közül. Megesik, hogy csak eltéved á madár. — Feleségem nem örül a hobbimnak, mert ezt az időt vele, s kislányommal is tölt- hetném. Az asszonyok különben sem szeretik a madarakat. A mi egyesületünkben egyetlen nő sem akad, de országosan is kevés hölgytagja van a galambászszö- vetségnek. De a család mégsem ágál nagyon a szórakozásom ellen. Mert köztudott, hogy a galambász nem csavarog, nem iszik... És ez a valóságban is így van. (házi) A zenei napok hangversenyei Elhangzott a nyírbátori zenei napok programjának első három hangversenye. A város alapításának 700 éves évfordulója alkalmából színvonalas műsort hallgathatott meg a műemlék templomot megtöltő közönség. Augusztus 18-án, szombaton este első számként Schubert: G-dúr miséje hangzott el. A nagy dalköltő dalai mellett aránylag kevesen ismerik nagyszerű kórusait, oratorikus alkotásait. A rendkívül vonzó G-dúr misét, különösen annak „Hozsanna fugáját” és a „Cum sancto spiritu” tétel fugátóját a Nyírbátori vegyes kar (karigazgató: Szabolcsi Miklós) jól megformált előadásban tolmácsolta a gyönyörű hangú Zempléni Mária, Keönch Boldizsár és Antalffy Albert énekművészek közreműködésével. Második számként Brahms: D-dúr hegedűversenye hangzott el. Szemjon Sznyitkovsz- kij hegedűművész előadásában. Brahms muzsikája a romantikus érzelemvilág bátor kinyilvánítása a klasszis kus formák eszközeivel. Dallamvilága gyökeresen a német népművészetre támaszkodik, költészete saját népének érzelmeit visszhangozza. Közeli kapcsolatok fűzték az akkori magyar zenei élethez. A hegedűverseny nagy technikai nehézségei nem állanak arányban a hatáslehető- ségekkél. Különösen a bal kéz kettősfogásai, a nagy ugrások olyan kiváló hegedűművészt tételeznek fel, mint Szemjon Sznyitkovszkij, aki nagy sikert aratott, két ráadás számot is adott bravúros hegedűjátékával. A misét és a hegedűszámot a zenei tábor zenekara kísérte. Ha meggondoljuk, hogy a zenei tábor zenekara mint zenekar kezdő együttes, csak elismeréssel szólhatunk arról a karmesteri energiáról, mellyel a sokfelöl összejött muzsikusokat kifogástalan, művészi összjátékra késztette Jancsovics Antal karmesteri pálcája. Augusztus 19-én, vasárnap este első számként Telemann: Napszakok c. kantátája hangzott el. Telemann — Bach kortársa volt — az olasz melodika és a francia formavilág gazdag anyagának felhasználásával alkotta meg nagy számú kompozícióit. Az elhangzott kantáta elsősorban szólóénekekre támaszkodik egy-egy kamara- kórusszám közbeiktatásával. Második számként Mozart: Koronázási miséje hangzott el. A C-dúr mise mellékneve (koronázási) nem királykoronázásra utal, hanem egy egyházi ünnepségre. A Mária- Plain búcsújáróhely temploma részére írta a szerző. A liturgikus szöveg értelmezése itt másodlagosnak tűnik, inkább a zenei szépség, a zenei szerkezet megragadása a jellemző. Augusztus 20-án, hétfőn este Haydn: Évszakok c. oratóriuma hangzott el. Haydn két oratóriuma . Teremtés és az Évszakok londoni útjának köszönhetik születésüket, ahol megismerkedett Händel oratóriumaival. Az Évszakok egy egészen új oratóriumstílust teremtett, amennyiben az oratórium témája a nép élete. Cselekménye nincs. Szereplői: Simon gazda (basszus), leánya Hanna (szoprán), és a fiatal parasztlegény Lukács (tenor), akik az évszakok forgásából, a paraszti életből levonható tanulságok szemlélődő elbeszélői, mint pl. aratás, nyári zivatar, szüret, vadászat stb. Mindezeket zenei aláfestéssel is igyekszik kifejezni. Az epilógus kettős karra és szólistákra komponált finálé az erény jutalmát, az élet boldogságát zengi, természetesen monumentális kórusfúga formájában. Ügy az augusztus 19-i, mint a 20-i hangversenyt a Debreceni MÁV filharmonikus zenekar és a Drezdai Filharmónia kórusa adta Herwig Saffert és Hartmuth Haenchen vezényletével. Karigazgató: Herwig Saffert. Orgonánál, illetve csembalónál Hans Fromm működött közre. Minden elismerés megilleti a kitűnő énekes gárdát: Andrea Ihle, Armin üde, Elisabeth Wilke, Hermann Christian énekművészeket. A debreceni zenekar kiegyensúlyozott hangzásképpel, igaz gyönyörűségünkre muzsikált. A nagy létszámú, kitűnő hangú vegyes kar a legmagasabb művészi igényt is tökéletesen kielégítő, részleteiben jól kidolgozott, egészében nagyszerűen felépített produkciót nyújtott. Hartmuth Haenchen karmester ízig-vérig muzsikus alkat, magas szinten tolmácsolta a műveket. Vikár Sándor Már akkor, amikor 1973- ban bemutatták Szabó Magda Kiálts, város! című színművét, láthatta, hallhatta, érezhette a néző, hogy ez a darab nemcsak Debrecenről s nemcsak a város lakóinak szól, s nemcsak a régmúlt problémái találhatók meg benne. A színjáték, bár voltak kissé túlírt részei, párbeszédei, epikus lejtésű közlései, igen értékes, hatásos alkotásként őrződött meg a színházi köztudatban. Am értékei csak most, a Hajdufy Miklós által belőle megírt és rendezett, azonos című tévéjátékban csillognak igazán. Most még nyilvánvalóbb: a történet, de főképp Gál Nagy István főbírónak az ember és a közösség terhét hűséggel és alázattal hordozó, önzetlen magatartása követendő példa az utókornak, a jelen minden rendű és rangú emberének, de különösen a vezető poszton lévőknek. Hajdufy Miklós forgató- könyve tömörebb, feszesebb, mint maga az eredeti színmű. Ez természetesnek látszik, hisz a tévéjátékok optimális időtartománya egy-másfél óra. Azonban a tömörség nem az idő függvénye elsősorban, hanem a lényegre törő kifejezésé. A tévéjátékból igen szerencsésen kimaradt az előjáték és minden olyan, ami a darabban is elhagyható lett volna. Nincs egyetlen fölösleges mondat benne. Vannak helyek viszont, ahol többet hagytak el — Hajdufy és a dramaturg, Schulze Éva — mint jó lett volna. így esett például áldozatul néhány olyan mondat, amely a főbíró anyjának jellemét árnyaltabbá tette; s olyanok is, amelyek magának a főbírónak a közösséget szolgáló, önzetlenségét, jelleme lényegéből fakadó puritánságát jobban megmutatták. Hajdufy rendezői munkájának legfőbb érdemei ebben a tévéjátékban: a színészkiválasztás, az egyenletes, de mégis egyre erősödő tempó és a pillanatra sem lankadó feszültség. Szabó Sándornál alkalmasabb színészt nem is találhatott volna Gál Nagy István főbíró megeleveníté- sére. A bölcsességgel ötvözött sziklakeménység, az érzelmeket elrejtő emberség, az egyház, a város törvényében a merevséget felismerni is képes valóságlátás, az egyházzal és a város tanácsával való szembeszegülés merészsége épp úgy a legtermészetesebben élt Szabó Sándor játékában, mint a külső, a történelmi erők: Belgiojoso hadai vagy Bocskai István utasítása előtt, a város megmaradása érdekében emberéletet követelő meghajlás fájdalmának elviselése. Lontay Margit érzelem nélküli, bigott Öregasszonya nemcsak Kovács Nóra boldogságért harcoló Gál Nagy Eszterének volt jól munkált ellenpólusa, hanem a főbíró nagy formátumú humanizmusának is. A többiek is: Sinkovits Imre (idős Portörő), Horváth Sándor (Hodászi tiszteletes), Bessenyei Ferenc (Sztávn- ász) nehezen felejthető azonosulással élték át a művet. Seregi István A RÁDIÓ MELLETT A Rádiószínház bemuta- I tójaként elhangzott Hosz- szú telefon, Görgey Gábor hangjátéka érdekes formában tárta a hallgató elé egy gyászos kor uralkodó osztálya tagjainak kétféle, ám egyaránt ország- ésön- pusztulásba vivő magatartásformáját. Két barátnő, budai úriasszonyok, a Horthy-korszak ún. közép- osztálya felső rétege jellegzetes képviselőinek telefonbeszélgetés-sorozatát hallhattuk. Ezek a csevegések a harmincas évek végétől a felszabadulás előtti napokig tükrözték a kort, s leleplezően árulkodtak az említett kétféle magatartásról, pontosabban annak egyformán kudarcba fulladásáról. Az egyik úriasszony — férjével együtt, aki a Gömbös-féle fasizáló- dás kezdetén hobbykertész- kedésbe vonult vissza a közélettől —, Emma, „liberálisabb”. Ö még ízesnek találta és elfogadta, ha a kiscseléd „ahun van”-nal szolgálta fel a teát, és jó- zanabbul érzékelte a háborús őrületet. Adél, akinek a férje nyugdíjas huszártiszt (Horthy régi barátja) a gőgösebb, s ami ezzel rendszerint együtt jár, sznob is. A nyilasokat persze mindketten megvetették, hiszen ők úriasszonyok voltak. (Sőt, nem is tudtak róluk a hatalomátvételig.) Politikai látókörükbe más nem esett, mint amit a saját társadalmi környezetükben észlelhettek. Csevegésekről írtam fentebb, mert a két barátnő lyú társalgási téma volt, hogy ki jött hozzájuk teára, hogy a Török báró felesége tényleg félzsidó volt-e, s a 2. magyar hadsereg doni pusztulásából csak az volt érdekes nekik, hogy „ ... szegény Jány Guszti is alig tudott megszabadulni... ” A háborúból való eleve elvetélt kiugrás esélyeit Emma férje ugyan reálisabban látta, de azért a kvietált huszártiszt is elásta a huszárattiláját, ahogy kezdtek a rendszer számára végzetessé válni a dolgok. Ám mindkét utat a néptől való teljes elfordulás jellemezte és elkerülhetetlenül pusztulásba vezette a rajta járókat. Sem a revizionista-nacionalista Horthy-hűség, sem a némi liberalizmussal és humanizmussal motíválódott ná- ci-Németországtól való elfordulás nem lehetett elég a levitézlett társaság megmeneküléséhez. A hangjáték legnagyobb érdeme, hogy a két úriasszony könnyed fecsegésén, tökéletesen korhű, felszínes párbeszédein keresztül is lényeges kérdésekről fontos mondanivalóval tudott szolgálni. Egyetlen kifogásom, hogy az egyes telefonbeszélgetések kissé tagolatlanul ösz- szefolytak, főleg az elején. A bravúros írói „mutatványhoz” persze kiváló színművészek kellettek, hogy a pontosan kiszámított hatás a szándékolt legyen. Bozó László rendező rá is talált ezekre a művészekre Béres T’ na (Emma), Almást Éva (Adél) személyében. számára szinte azonos súMt ovszky Pál "képernyőimTiI
