Kelet-Magyarország, 1979. augusztus (36. évfolyam, 178-203. szám)
1979-08-23 / 196. szám
1979. augusztus 23. KELET-MAGYARORSZÁG 3 Órabérben? Á paszabi öregember a berceli Tisza-parton üldögélve, egyszer csak odabökte: „Az a baj tudják, hogy földet órabérben művelni nem lehet.” Aztán beszélt tovább, sokat emlegette a múltat, nem csak a régi „szép” időket áhítozta vissza, hanem azt a paraszti mentalitást is, ami szerinte, nyomokban van csak meg. Aztán, ahogy tovább szőtte mondatait, kiderült, nem az bántja az öreget, hogy a ma földművese lassacskán már ipari körülmények között dolgozik, vagy legalább is efelé törekszik, hogy munkaideje van, és szabadságra mehet, hanem inkább azt nem érti: miért lett a valamikori takarékos parasztember esetenként tékozlóvá. Mert minek minősíthető az — fejtegette —, hogy nincs a szénának, de az istállótrágyának sem becsülete, hogy többre becsüljük a mesterséges tápot és a műtrágyát annál, amiért pedig csak le kellene hajolni, ami van, ami kevés befektetéssel is jól, eredményesen hasznosítható. Ez az öreg paszabi ember nem volt konzervatív. Nem a régi nevében beszélt az új ellen, nem azt állította, hogy a modern világ újdonságai rosszak és ezért nincs is szükség rájuk, öt hallgatva inkább arra kellett gondolni: az életet figyelve kihámozta magának az igazságot, rájött arra, amit népgazdasági méretekben a politikusok és a közgazdászok is felfedeztek — mondjuk inkább úgy: ismételten megerősítettek —, azt hogy nem a jelenlétet, hanem a teljesítményt, a mindig jobb munkát kell fizetni. Míg közel nyolcvan esztendősen, pipáját szívogatva nézdegélte az életet ráébredt: az új is csak úgy ér valamit, ha a régiből megbecsüljük ami jó. Mert lehet, hogy kényelmesebb tápot adni a jószágnak mint szénát gyűjtögetni, és egyszerűbb a műtrágyával, mint az istállótrágyával bánni. Tudja ő is: olcsóbban csak akkor termelhetünk, ha nemcsak azt használjuk amit — igaz jó pénzért — elénk tesznek, hanem a kevesebbe kerülő ám fáradt- ságosabb és jó megoldások elől sem zárkózunk el. Mindez akkor jutott eszembe, amikor Losonczi Pál békéscsabai beszédét hallgattam. Igaz, nem éreztem szükségét annak, hogy a paszabi öregember mondandóját Losonczi Pállal erősítsem és fordítva. De az időben és térben egymástól távoli két vélemény egybe- csengése megerősített abban, hogy amikor ezeket a kérdéseket és a hasonlókat feszegetjük, alapvető fontosságú dolgokról beszélünk. Speidl Zoltán Új módszerrel rekordidő alatt szerelnek Távvezeték a gyárakhoz FÜRGE UJJAK A VOR-BAN A legjobb reklám T íz—tizenöt nap alatt elvégezhető a szerelés azzal a módszerrel, amelyet a Csőszer a megyében a közúti építő vállalat hőközponitjánál alkalmaz elsőként. A hagyományos szerelésnél fél évre is szükség van, míg a vállalat által kifejlesztett módszernél a hőközpontokhoz szükséges szerelvényeik összeállítva érkeznek a beépítés színhelyére. E bemutató jellegű munka mellett azonban jóval nagyobb feladatokat is megold a Csőszerelő-ipari Vállalat 12. számú, nyíregyházi szerelésvezetősége. A munkákról Balogh György szerelésvezető adott tájékoztatást. Jelenleg Nyíregyházán a hőszolgáltatás szívében, a TITÁSZ-hőerőmű bővítésén dolgoznak jelentős apparátussal. Itt egy 10 ezer köbméteres fűtőolaj-tárolót, s ehhez tartozó 20 vasúti kocsiállásos olajlefejtő és -továbbító szivattyúházat építenek. A felsorolt létesítményekhez természetesn modern — az olajos szennyvizek tisztítására is alkalmas berendezések, továbbá tüzivíztároló medencék és habvezeték- rehdszerek is készülnek. Az említett munkákat ez év végére végzik el. Hasonlóképpen 1979 szilvesztere körül búcsúznak el az új mezőgazdasági abroncsgyártól is, ahol most a próbaüzemelés folyik, s a hátralévő kisebb technológiai szerelések még néhány hónapig eltartanak. Az idén júniusban adták át rendeltetésének a TITÁSZ és a gumigyár közötti távvezetéket, amely a mintegy 30 abmoszférás üzemi nyomással nemcsak a gumigyár, hanem a HAFE, MEZŐGÉP és Fémmunkás vállalatok hőenergiaszükségletét is képes szállítani. Előreláthatóan ősszel kezdik meg a tiszavasvári Alkaloidában egy új gyártó egység technológiai szerelését. Részt vesznek a nyír- bogdányi kőolaj-finomító tárolóterének bővítésében, s e munkáért 35 millió forintot kapnak. A Záhonyban épülő 100 lakás épületgépészeti munkáit és egy mátészalkai hőközpont kivitelezését is vállalták. A Osőszerelő-ipari Vállalat 1980-ig 60 millió forintos költséggel megvalósuló saját beruházásaként új gyártó és egyéb lét esítményeket épít Leninvárosban, hogy ez új területi központ révén a Sza- bolcs-Szatmár, Hajdú-Bihar, Békés és Heves megyei szerelésvezetőségei jobb anyag- ellátottsági és más adottságokkal rendelkezzenek, (cs.) A gépek mellett nem látni trécselő lányokat, nem hallatszik énekszó, helyettük a varrógépek zümmögnek, egy- egy olló csattan, amikor elvágják a szálat. A csarnokot egy pillantás alatt végig lehet mérni, a kiszabott anyagtól a kész nadrágig követni a szövet útját. Sehol nincs sétáló, lazító munkásnő, még a dohányosok is meggondolják, mikor gyújtsanak rá. A Vörös Október Férfiruhagyár nyíregyházi üzemében szigorú munkaszervezés diktálja a tempót. Alkér Imréné a varrógép mellett. — Többet dolgozunk, mint amikor órabérben voltunk, de van látszatja — vélekedik az egyik varrógép mellett Alkér Imréné. Gyökeres változás Egy bonyolult részműveletet, a nadrágok zsebének be- varrását végzi. Egy műszakban 300-at megcsinál, mégpedig jóval az előírt minőségi határon belül. — A minőség nagyon számít a fizetésben. Nekem egy hónapban az órabérhez képest 1500 forinttal több is összejön. A VOR-ban gyökeres változásra szánták el magukat. Ahhoz, hogy versenyben maradjanak az exportpiacon csakis a minőség, a nagyobb termelékenység vezet. Egy évvel ezelőtt viszont éppen a minőségi kifogások miatt volt sok gondjuk a vezetőknek, beosztottaknak. — A változtatás az okok A megszokottnál hangosabban föppennek ki a szavak a vékonyra ráncosult ajkak közül, meg-megrezzen a grántiszür- ke kontyocska, és szaporán repkednek az áttetsző ujjak. Száz esztendő terhe! Látható, s mégis alig észrevehető, amikor belemerül az ember Eszti néni szavainak hallgatásába. Régmúltról mesél — arca kiderül, s mintha a ránc is kevesebb lenne egy csöppet az emlékidézéskor ... — Nagyszerű ember volt az uram, olyat többet nem teremtett az isten! Megérte nékem, hogy annak idején öt esztendőt vártam reá. Megérte bizony ... Amikor megláttam abban a lagziban, hát az olyan volt, mintha belém- csapott volna valami. Megkérdezte aztán Károly: Esztikém elmehetnék-e magokhoz vasárnap? Én meg csak any- nyit válaszoltam: tudomis én ... No, erre több nem kellett néki, jött. Járogatott hozzánk, beleszerettünk ám nagyon egymásba. De aztán elvitték katonának! Mikor is? Kilencszázban. Levelezget- tünk, írta nékem a szebbnél szebb leveleket. Nem is válaszolhattam én mást, amikor unszoltak, hogy menjek már férjhez: én máshoz nem mé- gyek, mint Németh Károlyhoz! Pedig de mondták: ne bolondozz, Eszter, három kisebb lány van még utánad. feltárásánál kezdődött — mondja Szilágyi József, a gyár igazgatója. — Olyan rendszert dolgoztunk ki, amelynek lényege a minőségi hibák megakadályozása. Szalagközi gyártási ellenőrök vizsgálják menet közben a munkát, felhívják a dolgozók figyelmét a hibaforrásokra. Az idei első félévi számok már bizonyították. A nadrágszalagnál a szervezésnek és a minőségi munkának az együttes eredménye, hogy 28 százalékkal nőtt a termelékenység új gépek beállítása A művezető, Fodor Ferenc- né is ellenőriz. nélkül, miközben a minőségi kifogások pedig jelentősen csökkentek. — Nekem nagy segítséget ad a szalagközi ellenőrzés, így eleve nem mehet el hibás darab — foglalja össze Fodor Ferencné művezető. — Ráadásul minden áldott nap kiszámoljuk az egyes dolgozóknál a hibaszázalékot. Aki többször hibáz, azt gyakrabban ellenőrizzük. „Minőségi" bér Az egyik, a visszatartó erő a gyakoribb ellenőrzés, a másik, az ösztönző viszont a magasabb kereseti lehetőség annál, aki jó minőséget produkál. A nagyobb teljesítmény tette lehetővé, hogy a fizetésre 10 százalékos minőségi bért is tudjanak adni azoknak, akik a megengedett határon belül vannak. Mindez párosul az egyéni elszámolással, teljesítménybérezéssel. — Korábban a nagy tömegben könnyebben eltűnMert tudja: addig azok nem mehettek férjhez, míg a legöregebb lány otthon volt! — De én csak erősködtem, hogy Károly és Károly. Nem hagytam magam eltéríteni. Volt nálunk egy szolgálóféle apám mellett. Mert hát ugye négy lány, fiú egy se ... kellett a segítség. Azt mondja néki apám 1903-ban: no, János, elszerződsz-e még egy évre? János meg csak néz reám, oszt úgy válaszol: én ef, ha hozzám adják Esztit. Akkor végleg! No, erre jött csak a sok beszéd. A szüleim, a szomszédasszonyok, mind-mind erőltettek volna Jánoshoz. Én meg végül megmérgelődtem, s azt mondtam apámnak: adjék nékem 150 koronát, s elmegyek Amerikába! Elmosolyodik, huncut csil- lanás ül a szeme sarkában, amint visszaemlékszik lánykorának nagy csínyére. — Apám csak nézett, de én bizony komolyan gondoltam. Adott végül pénzt, s én felültem a vonatra, hogy Gává- ról Budapestre, aztán meg a tengerhez utazzak. Akkoriban sokan mentek ki, voltak, akik megszervezték az utat az emtek azok, akik kevésbé jól dolgoztak — folytatja a művezető. — Most viszont megpróbálnak iparkodni. Akinek pedig nem megy, azt a képességeinek megfelelő helyre tesszük. Ügy tűnik az új rendszerben azoknak van a legrosz- szabb helyzetük, akik állandóan a hibát keresik. — Az csak természetes, hogy ha rossz munkát találunk, akkor szólunk — jelenti ki Oroszi Györgyné szalagközi gyártási ellenőr. Jó, nem jó? Elég egy pillantás — Oroszi Györgyné gyártási ellenőr. (Gaál Béla felvételei) — Az emberi oldal, hogy ebből ne legyen sértődés, a a nehezebb. Bennem megvan az ambíció, hogy mindenkivel jó viszonyban maradjak. Hazaérkeztek tegnap Nyíregyházára azok a szabolcs- szatmári fiatalok, akik KISZ- megbízatásként részt vettek Uszty-Ilimszkben a KGST- beruházásban létesülő cellulózkombinát építésében, és a mellette emelt vízi erőmű és a régi falu helyén létesített nagyváros építésében. Három évig dolgozott a Szovjetunióban Elek József és Reszler István a SZÁÉV, Torna Árbereknek. No, ki is mentem, s Richmondban kaptam munkát egy mídergyárban. Tudja, jól tudtam bánni a tűvel-cér- nával világéletemben, dolgoztam hát a fűzőkkel. Csak a szállás! Hát, azzal bajom volt. Amikor első este megérkeztünk a városba, bevittek minket egy nagy házba, liften fölmentünk a szobákba, mondták: itt lesz a szállásunk, amíg jobbat nem lelünk. Hát, én ahogy reggel kinéztem az ablakon, abban a pillanatban sikítani kezdtem, s abba sem hagytam, míg le nem vittek. Uramisten, tudja, milyen magasan van az ötvenedik emelet?! Mosolyog a család — nemegyszer hallották már a történetet, de hát a dédi olyan élvezetesen mondja. S az évszázados születésnap ünnepelje visszaröpült az időben háromnegyed századot, újra a szemei előtt van az amerikai nagyváros szürke házrengetege, ujjai talán érzik a gyárban ezerszer tapintott anyagok selymét... — Több, mint egy évig dolgoztam odakint. Szépen is kerestem, hamar megküld- hettem apámnak a pénzt, Szilágyi József igazgató. Dolgoztam varrógép mellett, tanultam, ismerem a fogásokat. így nemcsak a hibákat keresem, hanem szakmai tanácsot is tudok adni. A vásárló érdeke A VOR öltönyei, nadrágjai keletre és nyugatra egyaránt eljutnak. Azok a lányok, asszonyok, akik ezeket készítik tudják, hogy férjeiknek, fiaiknak jó minőséget vesznek, ha ezt a márkát választják. — A jó minőség reklám egy vállalatnak. Ez a legjobb propaganda — magyarázza az igazgató. — S mi itt, a gyárban ezzel képviseljük a vásárlói érdekeket. pád a KEMÉV kőművese, Puluczkai János a Nyíregyházi Építőipari Szövetkezet, Dobos Sándor, a MOM mátészalkai gyárának festő szakmunkása. Feigel János, a vá- sárosnaményi faforgácslap- gyár lakatosa két esztendeig vett részt a nagy munkában. A szabolcs-szatm :ri fiatalok — a magyar küldöttség tagjaként — jó munkát végeztek. amivel útnak indított. Még magamnak is összegyűjtöttem valamit. Azután egyszer csak ír ám a Károly (mert leveleztünk, persze), hogy hamarosan leszerel a katonaságtól, s hogy mi lesz velünk? No, töprenghettem. Azt írtam: jöjjön utánam, ha még mindig el akar venni. Ö erre válaszol: nem jöhet, mert itt vannak Bujon az öreg szülei, nem hagyhatja egyedül őket. Levél levelet követett, míg végül is Károlyom megmérgelődött egy kicsit. Azt írt» október elején: vagy hazajössz, Eszti, vagy megyek a házatokhoz, a rózsa helyett bimbót szakajtók! No, nékem sem kellett több, pár nap múlva már a hajón ültem, s alig vártam, hogy vége legyen az óceánnak. Még- hogy bimbót!! Tán még tényleg képes volna ez a Károly elvenni valamelyik húgomat!?... Aztán leszerelt Károly, s 1904. október 20-án már meg is esküdtünk. E lhalkul a hangja, meg- csöndesedik élénksége. Gyűrögeti a zsebkendőt az ölében, s így fejezi be a történetet: — Bizony öt évet vártam a drága jó uramra. Ö pedig már negyven éve vár engem ... Harminckilencben halt meg. Tar na völgyi György Nők a munkapad mellett a Minőségi Cipőgyár csengerl üzemében. (E. E. felv.) A RÓZS Lányi Botond Uszty-Ilimszkben dolgoztak
