Kelet-Magyarország, 1979. augusztus (36. évfolyam, 178-203. szám)
1979-08-19 / 194. szám
ÜNNEPI MELLÉKLET 1979. augusztus 19. Közérzetünk állomásai HÁROM ÉRTELMISÉGI ELMONDTA: Ml HANGOLTA FEL, VAGY LE...? Közérzetünk az egyik legfontosabb energiánk. Életvitelünk, hangulatunk, egyéni boldogulásunk függ tőle. De mitől függ az, hogy milyen az ember közérzete? Azt válaszolhatnánk, millió dologtól. A megtalált hivatástól egészen a tiszta utcáig, vagy éppen testi és lelki egészségünk pillanatnyi állapotáig sok' minden közrejátszhat. Három értelmiségit kerestünk meg: egy építész tervezőmérnököt, egy agrárközgazdászt és egy pedagógust, hogy megtudjuk: mi alakítja a közérzetüket. Mi hangolja fel, vagy le őket. Az építész tervező munkán túl a családról, az apró örömökről, bajokról is. A vezetőnek mindig kell, hogy jusson ideje az emberre... — Mitől vagyok olykor gondterhelt? Ez teljesen személyes dolog, egy kettősség, ugyanis én nyíregyházi vagyok, itt élnek a szüleim is, a feleségemet az egyetemen ismertem meg, ő debreceni, ott dolgozik, jogász. Ott van albérletünk. Mindennap átjárok vonattal Nyíregyházára. Jó lenne hazajönni, bár viccesen a munkatársaknak úgy szoktam mondani, Nyíregyházán jobb dolgozni, Debrecenben jobb lakni... Lassan a feleségemet is sikerül meggyőzni, hogy itt lakni is jó lesz, ha idővel kapunk lakást... Burgonyaszedés nagy teljesítményű géppel (Hammel J. felv.) Mezőgazdasági kutatóközpont Nyíregyházán Á tudomány a földekre ér Öt ven évvel ezelőtt kezdte el immár világszerte ismert homoki vetésforgó kísérletét Nyíregyházán Westsik Vilmos. Sokan léptek a makacs tudós nyomdokába. A homoki növények nemesítését, az új fajták előállítását, a kedvezőbb talajadottságok kialakítását ma már szervezett formában, jelentős állami segítséggel, a Vetőmag Vállalat nyíregyházi kutató központja végzi. Vajon mit ad a kutató manapság a földet művelő embereknek? Dávid László a NYÍRTERV építész tervezőmér- ' nöke, munkaköre szaktanácsadó. 1971 óta számít nyíregyházinak, azelőtt a fővárosban élt és dolgozott. A LAKÓTÉR V-nél, munkatársként olyan épületek tervezésének részese, mint a Szabadság Szálló, a Bányaterv székháza, a Hotel Duna Intercontinental vagy a Volga Szálló. A megyében a bölcsődétől a ravatalozóig sok középületet tervezett. — Pesten nehéz lett volna a nagyok mellett önálló munkát kapnom, olyan alkotói feladatokat, ami izgatja az embert. -Márpedig erre minden embernek szüksége van. Itt rengeteg a munka, amit nem is mindig lehet befejezni a műteremben. — Ha valami kedvem szegi, rossz közérzetet kölcsönöz, az nemcsak személyes gondom, azt mondhatnám a tervezői munka betegsége, rákfenéje. A tervezőn csattan az ostor, ha egy épület nem sikerül, ilyenkor a kivitelező, az üzemelő, vagy éppen a szemlélődő ember is bennünket okol, Valójában ki vagyunk szolgáltatva sok esetben a beruházó, a kivitelező, az üzemeltető kénye- kedvének. Néha a gyorsaság fejében feláldozzák a tartósságot, a gazdaságos üzemeltetést, máskor az igénytelenség szül silány épületeket. — Az is lehangoló: hiába tervezünk jó, gazdaságosan megépíthető létesítményeket, ha a beruházó, a kivitelező anyagilag nem érdekelt az ésszerű takarékoskodásban. Jelképesen mondom, de akár téglák helyett aranykockákat is beépíthet, mert az növeli az összértéket. Sokat várok attól a rendezéstől, amelynek a kidolgozása úgy tudom, folyamatban van, s ami nem az anyag- költségek, hanem a munka alapján ösztönzi majd a beruházó vállalatokat... > Az agrár- közgazdász Zolnai Antal a Nyíregyházi Mezőgazdasági Főiskolai Tangazdaság agrárközgazdásza, csoportvezető. Négy éve végezte el az egyetemet, először közvetlenül a termelésben dolgozott, mint ágazatvezető Gyulatanyán és Üjfe- hértón. Az ön közérzetének milyen rugói vannak? — A munka a legfontosabb. Az értelmiségi dolgozó, szerintem, éppúgy, mint mindenki, azzal segíti a legjobban az előbbrejutást, ha szellemi kapacitását a napi munkájában hasznosítja. Az agrárközgazdász olyan tükörben látja a termelést, a gazdálkodást, amely nagy felelősségre inti. De szerintem, legalább olyan fontos, hogy ne veszítse el a kapcsolatát az emberekkel, ne ragadjon az íróasztalhoz. EnDávid László Dr. Lengyel Zoltán gem, a benti munkán kívül, — mint legutóbb a termelés- kiesés pótlására kidolgozott munka volt — az dob fel, ha találkozom a területen a dolgozókkal. Szót váltunk a A pedagógus Dr. Lengyel Zoltán matematika—fizika—pedagógia szakos középiskolai tanár, a megyei nevelési tanácsadó intézet igazgatója. Harminckét éve pedagógus, korábban általános iskolai igazgató volt. Néhány éve az egyik legproblémásabb munkák irányítója, olyan gyermekekkel foglalkozik, akik ta-- nulási, magatartási, pszihés" zavarokkal küzdenek és segítségre szorulnak. Mitől mosolyog, amikor találkozunk? Jó a közérzete? — Ügy gondolom, attól, hogy segíteni tudok a szülőknek, a nevelőknek, sikerül a meghasonlott, valamilyen lelki-magatartási zavarral bajlódó gyermekeknek újra fogódzót találni, a helyes útra vinni őket. Az a jó, amikor látom a munkám eredményét, s a szülők, a pedagógusok, az oktatási szakemberek úgy nyilatkoznak, használt a diagnózisunk, intézkedéseink eredményesek voltak. — Az is öröm, hogy a munkán túl részt veszek, mint a Hazafias Népfrontbizottság egyik vezetője a Jósa város közéletében. Igyekszünk ezt a sokszínű embertömegeket közösséggé formálni. Sokáig úgy volt, hogy csak a pedagógusok jelentették az értelmiséget, ha a közösségi tennivalókra került sor. Ez ma már sokat változott; orvosok, jogászok, műszaki emberek is — éppen a Jósavárosban — sokat tesznek a lakónegyed fejlesztéséért. Ha valamikor mégis változó a közérzetünk, talán az is lehet az oka: elégedetlenek vagyunk magunkkal, mert többet is tehetnénk. Páll Géza A kutatóközpont feladata a növénytermesztési és kertészeti ágazat körébe tartozó növények nemesítése, fajtafenntartása, szaporítása, az elért eredmények elterjesztése. E munkáról beszélgettünk dr. Klenczner Imre igazgatóval, Rajtmár János helyettes igazgatóval és dr. Márton Árpáddal, a növény- termesztési és szaktanács- adási osztály vezetőjével. A kutatóközpont földterülete — a nyíregyházi, kisvárdai és nagykállói telepekkel együtt — összesen 635 hektár, eszközeink értéke 55 millió forint. Több, mint háromszáz embert foglalkoztatnak. A kísérletekben — kutatók, tudományos ügyintézők, segéderők, laboránsok — mintegy százan vesznek részt közvetlenül. Szuperelit táj kutatás A tudományos munka fő területe a burgonya, de végső soron az intézet „leltárába” tartozik jele*nleg többek között a napraforgó, borsó, bab, sárgarépa, csillagfürt, rozs, szöszösbükköny, lucerna, paprika, lencse, s megrendelésre egyéb országos kutatási programból is feladatokat vállalnak. Elvégzik az új növények szaporítását, szuperelit, elit vetőmagvakat termesztenek, segítik a vetőmagtermelési rendszereket, társulásokat, programokat szerveznek, szakirányításokat végeznek. A kutatási feladatokhoz tartozik még a táj kutatás, amely nagyobb lehetőséget ad arra, hogy — a többi kutatóbázissal együttműködve — megoldja a homokhasznosítás komplex kutatási problémáit. Vöröshere szabolcsi talajhoz A burgonyatermesztésnél a legfontosabb feladat továbbra is a vírusfertőzés megakadályozása. A napraforgónál sikerült egy nagyüzemi termesztésre alkalmas fajtát kinemesíteni. A bőtermő, nagy olajhozamú, rö- videbb tenyészidejű új fajtajelöltek hatékonyan segít- * hetik majd a hazai napraforgótermesztést. Hibrid napraforgó előállítására is megkezdődött a kísérlet. Az idén már hat hibridjelölt vizsgázik üzemi körülmények között. A homokon is nagy biztonsággal és bő hozammal termeszthető kisvárdai lucerna jelentős segítség az állattartóknak. A további cél: egyrészt a homoki legelőkön a taposást jól tűrő, tarackoló típusú, másrészt a hibrid lucernafajta előállítása. Minden valószínűség szerint előkelő helyre fut majd be az új vöröshere fajta, amely ugyancsak a megye talajadottságához igazodik. Küzdelem a fehérjéért A rozs Szabolcsban topábbra is a leggyengébb ho- homokterületek gazdasági növénye marad. Éppen ezért kell a nemesítésére, fajtafenntartására gondot fordítani. A már kinemesített kisvárdai rozs mellett két éve ismerték el az ugyanott „született” K—1-es fajtát, A munka fényei a BEAG nyíregyházi üzemében. (Elek Emil felv.) KM o Zolnai Antal amely még inkább megfelel az üzemi termesztés feltételeinek. A rozskísérlet eredményességét konkrétan is igazolja az ömbölyi példa. Itt a régi fajtával évtizedekig csak 10—13 mázsa átlagtermést értek el hektáronként. Amióta a kisvárdai „fut”, minden évben 20 mázsán felüli az eredmény. Jelenleg fajtanemesítés alatt van egy újabb, még állóképesebb, alacsonyabb jelölt. A rövi- debb szár különösen fontos, ugyanis nem dől meg olyan könnyen a vetés. Az államilag már 1976-ban elismert nyírségi fehér virágú csillagfürt nemesítésével és termeléstechríikájának kidolgozásával is nagyot léptek előre. A bőven termő és nem keserű ízű csillagfürt ugyanis nagy fehérjetartalmú. Mivel az elkövetkező években hazai forrásokból kell jelentős fehérjetakarmányt előteremteni, s 1984- re már ebből a fajtából mintegy negyedmillió tonna magot szükséges biztosítani. A nagyüzemi méretek megteremtése érdekében Vaján már meg is kezdték egy csil- lagfürt-termesztési társulás szervezését. 54 ezer vizsgálat A borsóval és a babbal nemrég foglalkoznak még. A magyar—holland együttmű- ködésű kísérlet célja, hogy új, a konzervipari célra alkalmasabb fajtákat állítsanak elő. A másféléves munka eredménye: egy új babfajtát már be is jelentettek ' fajtakísérletre. Néhány siker a sok-sok kísérlet termékeiből. Mert amíg az eredmény megszületik, azaz a tudomány a földekre jut, hosszú az út. Csak a laboratóriumban egy év alatt a közel hatezer növényi és a három és fél ezer talajmintából összesen mintegy 54 ezer vizsgálatot végeztek el. Az eredmények gyakorlati elterjesztését a szaktanács- adók végzik ingyenesen, vagy szerződéses alapon rendszeresek a mezőgazdasági nagyüzemekben és termesztési társulásokban. A szaktanácsok elsősorban az intézetben nemesített vetőmagvak előállítására, termesztésére, tárolására terjednek ki. Elsősorban a gyengébb talajokon gazdálkodó termelőszövetkezeteknek dolgoznak ki és adnak át új technológiai eljárásokat. A kutatások eredményeit tehát nem őrzi hétpecsétes titok. A tudomány oda jut el, ahol a legszükségesebb — a. földekre, hogy a gyakorlatban segítse a falu boldogulását. , Tóth Árpád
