Kelet-Magyarország, 1979. augusztus (36. évfolyam, 178-203. szám)
1979-08-19 / 194. szám
4 KELET-MAGYARORSZÄG 1979. augusztus 19. Események címszavakban HÉTFŐ: Teheránban iszlám szélsőségesek támadtak a fedaji- nok székházára KEDD; Pekingben eredménytelenül zárult a kinai—vietnami tárgyalások újabb fordulója — Az izraeli kormány jegyzékben tiltakozott Washingtonnál amiatt, hogy Young, amerikai ENSZ-nagykövet találkozott a Palesztin Fel- szabadítási Szervezet ENSZ-megfigyelőjével — Marokkó hivatalosan is annektálta Nyugat-Szaharának azt a részét, amelyről Mauritánia a Polisario Front javára lemondott SZERDA: Vietnamban országos vita kezdődött az új alkotmány tervezetéről — A kambodzsai fővárosban összeült a népi forradalmi bíróság, hogy az év elején megbuktatott, Kina-barát rezsim tömeggyilkos vezetői felett ítélkezzék CSÜTÖRTÖK: Lemondott Andrew Young, az Egyesült Államok ENSZ-nagykövete — Muzorewa püspök, a Salisbury! bábkormány feje elfogadta a brit meghívást a szeptember íO-re tervezett, londoni Rhodesia-konferenciára PÉNTEK: Moszkvában közzétették a Szovjetunió Kommunista Pártja Központi Bizottságának közleményét Leonyid Brezsnyev Krím félszigeti és magyarországi tárgyalásainak értékeléséről — Helmut Schmidt, nyugatnémet kancellár a Hel-félszigeten megkezdte tárgyalásait Edward Gierekkel — Robert Strauss, az Egyesült Államok közel-keleti különmegbizottja Izraelben tárgyalt, majd továbbutazott Egyiptomba SZOMBAT: Robert Strauss, amerikai megbízottat fogadta Szádat, egyiptomi elnök — Joshua Nkomo és Robert Mugabe, a Zimbabwe Hazafias Front társelnöke Dar Es Salamban egyeztették álláspontjukat a rhodesiai kérdésben A hét három kérdése O Miért topognak még mindig egy helyben a kínai—vietnami tárgyalások? Azt aligha szükséges különösebben bizonygatni, hogy a Vietnami Szocialista Köztársaság őszintén kívánja az előrelépést a 10. ülés után is még mindig eredménytelen megbeszéléseken. Képviselői a tárgyalóasztalnál és más fórumokon már számtalan tanúj elét adták annak, hogy Hanoi valóban érdekelt a határtérség békéjének helyreállításában, a kapcsolatok rendezésében Kínával. Nem így Kína vezetői. Még mindig úgy képzelik, hogy Vietnam előbb-utóbb aláveti magát akaratuknak elvtelenül feladja haladó p" litikáját, s kiszolgálja a pekingi hegemonista törekvéseket Délkelet-Ázsiábah. Ezért aztán minden alkalommal halogatják az érdemi kérdések megtárgyalását, amely pedig hozzásegítené a két országot viszonyuk rendezéséhez. Annyira bíznak Vietnam „megtörhető mivoltában”, hogy megbízottaik a legutóbbi plenáris ülésen már azt is kijelentették: semmiképpen sem kívánnak a két ország határán kialakult feszültség enyhítéséről tárgyalni, kizárólag Vietnam kambodzsai és laoszi jelenléte, „regionális hegemo- nizmusra törő” politikája érdekli őket. Megnyilatkozásaikban az egy cseppet sem zavarja Peking megbízottait, hogy az agresszor nem Vietnam, hanem Kína volt. Ilyen körülmények között a megfigyelők már azt is eredménynek tartják, hogy a kínai—vietnami tárgyalások nem szakadtak félbe, hogy Pekingben — igaz, még nem tudni, mikor — folytatódnak. A tárgyalóasztalon Vietnam békejavaslata már hetek óta „csak” az érdemi kínai válaszra vár ... © Miről tárgyalt Robert Strauss, az Egyesült Államok közel-keleti megbízottja Izraelben? Az amerikai diplomata izraeli és egyiptomi látogatásának eredendő célja az volt, hogy a palesztin kérdésről tárgyaljon a két ország vezetőivel, de a Young-ügy miatt inkább magyarázkodásra kényszerült. Izraelben arról győzködte Begin miniszterelnököt, hogy az Egyesült Államok továbbra is szilárdan Tel Aviv mellett áll a „közel-keleti béke értelmezésében”. Strauss országa vétóját helyezte kilátásba a Biztonsági Tanács 242-es és 338-as számú határozatainak bármiféle módosítására. Mint az amerikai megbízott mondta, az Egyesült Államok a Camp David-i megállapodásokkal együtt változatlanul e határozatok eredeti szövegét tekinti a közel-keleti rendezés legfőbb irányelveinek, vagyis görcsösen ragaszkodik korábbi álláspontjához, nem hajlandó tudomást venni a palesztinok millióinak rendezetlen sorsáról. Begin izraeli miniszterelnök Sraussal folytatott megbeszélései után elégedetten nyilatkozott, bár sietett hozzátenni, hogy „nem mindenben” értettek teljesen egyet. Hogy miben nem értettek egyet, azt egyelőre még csak találgatni lehet. Feltehetően Izrael Libanon ellen intézett támadásai kérdésében. Vance amerikai külügyminiszter a Robert Strauss, az Egyesült Államok közel-keleti különmeg- bizottja Izrael után Egyiptomban tárgyal. A képen Strausst Kairóba érkezésekor vendéglátói üd- vözlik. közelmúltban törvénytelennek minősítette, hogy Izrael amerikai fegyverekkel támadja a dél-libanoni lakosságot és a térségben lévő palesztin menekülttáborokat. Tel Aviv vakmerősége és elbizakodottságára mindenesetre jellemző, hogy az izraeli hadsereg erői fittyet hányva az amerikai megbízott közelgő látogatására, egész hétfőn lőtték a dél-libanoni településeket. Miért mondott le Andrew Young amerikai ENSZ-nagykövet? Izrael vakmerőségére és elbizakodottságára egy sokak számára meglepő, és mi tagadás, szinte példátlan fejleménnyel szolgált ez a hét. Az izraeli kormány jegyzékben tiltakozott Washingtonnál amiatt, hogy Young, az Egyesült Államok ENSZ-nagykövete találkozott a Palesztinái Felsza- badítási Szervezet képviselőjével. A tiltakozás után a diplomatát gyorsan fogadta Carter elnök, majd Vance külügyminiszter, s csütörtökre virradóra robbant a politikai bomba: Young benyújtotta lemondását Carter elnöknek. A 46 éves fekete bőrű politikus szókimondásával már többször magára vonta az Egyesült Államok szövetségeseinek haragját, de mind ez idáig sohasem annyira, hogy a távozás gondolatával foglalkozott volna. Július végén valóban találkozott a PFSZ ENSZ-megfigyelőjével, de ez jogában állt, hiszen ő a Biztonsági Tanács soros elnöke és a testület augusztus 23-i ülésére a palesztin jogok kérdését tűzte napirendre. Washingtonban bírálói mégis azzal vádolják, hogy az amerikai külpolitika ellenében cselekedett, mert már akkor tárgyalásokba bocsátkozott a PFSZ megbízottjával, amikor az még nem is- rtierte el Izrael állam létezési jogát. Young a találkozóról azt mondta: nem érzi úgy, hogy hibázott volna, s hasonló szituációban újra megtenné azt, amit megtett. A PFSZ ENSZ-megfigyelője szerint Young lemondásának elfogadásával az Egyesült Államok kormánya „meghajolt a cionista nyomás előtt és bebizonyította, hogy képtelen hatást gyakorolni a közel-keleti helyzet alakulására”. Az amerikai újságok zöme természetesen üdvözölte Young távozását, bár a diplomata tehetségét és őszinteségét egyidejűleg szinte valamennyi méltatta. Az ENSZ-nagykövet távozásával kétségkívül újabb csapás érte Carter elnököt, hiszen valószínűleg elveszíti az amerikai fekete bőrű lakosság támogatását az újraválasztásért folyó harcban. K. M. Edward Gierek, a LEMP KB elsó titkára és Helmut Schmidt, nyugatnémet kancellár a lengyelországi Hel-félszigeten tárgyalt. rvi Bizakodással és munkával írta: Borbándi János, a Minisztertanács elnökhelyettese S zép és jelentős évfordulóhoz érkeztünk: alkotmányunk megszületésének harmincadik évfordulóját ünnepeljük. Alkotmányunk megszületése történelmünk új korszakának kezdetét jelezte. Hazánk új alaptörvényének szentesítése nem pusztán kiemelkedő fontosságú jogi aktus, hanem a magyar nép több évszázadon keresztül folytatott szabadságharcának betetőzése is. A valaha oly gyakran emlegetett „ezeréves alkotmány” a mindenkori elnyomó osztály törvényeinek tára, a feudális jogszokások gyűjteménye volt. Korábban az elnyomásban sínylődő nép sok nemzedéke, számos nagy történelmi személyiség harcolt az igazi alkotmányért. Augusztus 20-a eredetileg is egy új állam megalkotásának és megalkotójának, I. István királynak az ünnepe volt, aki állam- alapító és társadalomalakító munkája során felismerte az idő parancsát és a magyarságot átvezette egy idejétmúlt társadalmi formából és életmódból az akkori újba. Ezután hosszú évszázadokig tartó, kíméletlen harc következett a nép érdekeinek képviselői és az elnyomók között. E harc egyik emlékezetes eseménye volt például a Rá- kóczi-szabadságharc időszakában összehívott ónodi országgyűlés, amely kimondta a Habsburg-ház trónfosztását, vagy a Marti- novics-mozgalom, amely megfogalmazta a polgári köztársaság gondolatát. Majd 1848 következett, Kossuth kiáltványa: „Robotot, dézsmát eltöröltünk. Az adófizetés terhei- ben megosztoztunk. Az ország védelmének kötelességében megosztoztunk. És a népet minden alkotmányos szabadságnak részesévé tettük.” Az 1849 áprilisi országgyűlés — közakarattal — újra kimondta a trónfosztást. A szabadságharc bukását követő elnyomás eseményeit jól ismerjük. Ady a századforduló táján nemcsak az akkori, hanem a hosszú évszázadokon át uralkodó viszonyokat is jellemezte, amikor így írt: „István király országa, amely majdnem gyarmata egy másik, züllő országnak, koldus, mert szipolyozták és szipolyozzák, ereje sincs, hogy leszámoljon a megbéklyózó feudalizmus maradványaival. Itt még társadalmilag az őskorban élünk.” Történelmi fordulat volt tehát 1918 novembere, amikor a Nemzeti Tanács kikiáltotta a köztársaságot és 1919 márciusa, a Tanácsköztársaság kikiáltása, mert hazánkban a tanácshatalom volt az első, amely valóban demokratikus szabadságjogokat biztosított minden dolgozó embernek. A munkásság és a parasztság először kapott demokratikus választójogot, először nyílt alkalma az elnyomozott osztályoknak, hogy saját osztályérdekeik érvényesítéséért beleszóljanak az ország életébe. Mint emlékezetes, 1919. június 23-án a tanácsok országos gyűlése elfogadta a Magyarországi Szocialista Tanácsköztársaság alkotmányát, amely egyike volt a világ első szocialista alkotmányainak. Méltán állíthatjuk tehát, hogy a Tanácsköztársaság rövid fenállása történelmünk egyik legdicsőbb korszaka, népünk szabadságharcainak méltó folytatása volt. Az 1949-ben megszületett alkotmányunk a Tanácsköztársaság jogrendjének, jogalkotásának számos tapasztalatát hasznosította. Megalkotása óta tovább erősödött hazánkban a munkásosztály és marxista—leninista pártjának vezető szerepe, nőtt befolyása és tekintélye. A fejlett szocialista társadalom felépítésének programja, amelyet a kommunisták állítottak igaz és lelkesítő célként népünk elé, ma már nemzeti programmá, egész társadalmunk közös ügyévé vált. Kifejezésre jutott ez 1972 márciusában, amikor az országgyűlés törvényerőre emelte a módosított alkotmányt. Ahogy Kádár János elvtárs parlamenti beszédében hangsúlyozta: az 1949 óta eltelt időszak dolgozó népünk nemzeti felemelkedésének dicső története, még akkor is, ha a megtett úton nehézségek és megrázkódtatások is előfordultak. Pártunk, munkás- osztályunk, népünk munkája és harca hatalmas fejlődést hozott, történelmi jelentőségű eredményekhez vezetett. A módosított alkotmány tartalmazza mindazokat az alapvető változásokat is, amelyek alaptörvényünk elfogadása óta társadalmunk osztályszerkezetében bekö- ketkeztek. Kimondja, hogy társadalmunk vezető osztálya a munkásosztály, amely a hatalmat a szövetkezetbe tömörült parasztsággal szövetségben, az értelmiséggel és a társadalom többi dolgozó rétegével együtt gyakorolja. A munkás-paraszt szövetség nemcsak rendszerünk biztos politikai alapja, hanem eszköze és feltétele is az osztályok közötti évszázados különbségek felszámolásának. A szocialista társadalmi program és valóság egységbe tömöríti a nemzetet. Ez az egység politikánk és terveink legfőbb pillére. Egész társadalmunk a sajátjának, nemzeti programnak vallja a XI. kongresszuson megfogalmazott feladatokat. Belpolitikai tevékenységünk homlokterében a gazdasági építőmunka feladatai állnak. Pártunk Központi Bizottsága 1979. június 29-i ülésén többek között megállapította, hogy a gazdasági élet minden területén fokozódtak az erőfeszítések céljaink elérése érdekében, népünk eredményes munkával támogatja gazdaságpolitikánk valóra váltását. Ugyanakkor a Központi Bizottság rámutatott arra is, hogy a minőségi változások a termelésben, a gazdálkodásban, a külgazdasági egyensúly javításában még nem bontakoztak ki a szükséges és lehetséges mértékben. Ebből az következik, hogy a megváltozott viszonyoknak csak úgy tudunk megfelelni, ha nemcsak többet, hanem jobban is dolgozunk. Ha a korábbiaknál nagyobb figyelmet fordítunk munkánk minőségére, takarékosabban gazdálkodunk, tovább szilárdítjuk a munkafegyelmet, jobban és szervezettebben oldjuk meg feladatainkat. Ha korszerűbb és minden piacon jól értékesíthető termékeket állítunk elő, s ezáltal javul a népgazdaság egyensúlyi helyzete. Ennek érdekében minden szinten szükséges javítani az irányító munkát, s annak tudatában kell minden munkahelyen teljesíteni a terveket, hogy idehaza is, külföldön is az eddiginél szigorúbb, magasabb követelményekkel szembesülnek termékeink. Közvéleményünk joggal és indokoltan bírálja a gazdálkodás fogyatékosságait. Szinte általánosan megfogalmazódó igény, hogy még jobban érvényesüljön a társadalmi igazságosság, a munka szerinti elosztás alkotmányos elve. E helyes és minden területre érvényes követelmény szorosan kapcsolódik az alkotmány egy másik rendelkezéséhez, amely szerint: „Az állampolgárok munkájukkal, munkaversenyben való részvételükkel, a munkafegyelem fokozásával és a munkamódszerek tökéletesítésével a szocialista építés ügyét szolgálják.” Ennek jegyében és szellemében bontakozik ki ezekben a hetekben a XII. pártkongresszus és felszabadulásunk 35. évfordulója tiszteletére a népgazdaság valamennyi ágazatát átfogó munkaverseny-mozgalom, bizonyítva azt, hogy dolgozó népünk átérzi jelenlegi fejlődési szakaszunk gondjait és tevékenyen részt kíván venni azok megszüntetésében. Az együttes tenniakarás — és a szocialista közösség, elsősorban a KGST-or- szágok alkotó ereje, közös érdekeltségünk az új társadalom építésében — nemcsak feltétele, hanem biztosítéka is nehézségeink leküzdésének és további előrehaladásunknak. S zép szimbólum, hogy az alkotmány és a kenyér — immár összetartozó, egymáshoz kötődő fogalompár. Az idei újkenyér — amelynek szintén most van az ünnepe — az alkotmányban megfogalmazott követelményeknek megfelelő, odaadó és elismerést érdemlő munka nyomán kerül az ország asztalára. Népünk bizakodással tekint pártunk XII. kongresszusa elé és példamutató munkával készül a szocialista építőmunka további nagy feladatainak teljesítésére. Szocialista nemzeti egységünk tartalma mind gazdagabb és mélyebb lesz, mert a feladatok kimunkálását és végrehajtását a fejlődő szocialista demokrácia törvényei és lehetőségei közepette egész országunk alkotó véleménye és vitája ösztönzi. Jó reményekkel, ünnepi érzéssel köszönthetjük tehát szocialista alkotmányunkat. Azzal a meggyőződéssel, hogy elsősorban rajtunk, közös munkánkon és erőfeszítéseinken múlik népünk boldogulása, vívmányaink megőrzése és hazánk további gyarapodása. rí WTJ ■ if - jTi >t*1 i ■ i ^ i v i ■ i i i T a 1 _A a
