Kelet-Magyarország, 1979. augusztus (36. évfolyam, 178-203. szám)
1979-08-19 / 194. szám
1979. augusztus 19. KELET-MAGYARORSZÁG 3 Mindennapi alkotmányunk M i a hétköznapi viszonyunk az alkotmányhoz? Mert az ünnepi viszonyunk világosabb. Az alkotmány ünnepén eszünkbe jut, hogy felemlegessük büszkeségünket és eredményeinket; talán néha még az is, hogy nagyjából számba vegyük, mit valósítottunk már meg belőle. Jogos ez? Jogos a büszkeség és az eredmények számbavétele? Természetesen jogos. Hiszen miután oly sokáig emlegettük a mi — valójában sohasem létezett — ezeréves alkotmányunkat, most végre, s évtizedek óta van valóságos, szocialista alkotmányunk. Nem árt ezt éppen most, életbelépésének harmincadik évfordulóján hangsúlyozni. Az ünnepi megemlékezést pedig igen nagy mértékben fokozhatjuk azzal, ha melléiktatjuk a másik megemlékezést. Arra, hogy valójában mi már nem is harminc, hanem hatvan esztendővel ezelőtt megalkottuk első szocialista alkotmányunkat, s nem is akármilyent. Ezerkilencszáztizenkilenc júniusában a Tanácsok Országos Gyűlése elfogadta azt az alkotmányt, mely a magyar történelem első szocialista alkotmánya volt, egyben az európai, sőt a világtörténelem második szocialista alkotmánya. Igaz, magán viselte a mintául szolgáló szovjet alkotmányhoz való hasonlóság jegyeit, de már a sajátos magyar viszonyok és a különböző gyakorlat eltérő, gondosan mérlegelt szükségleteit is. Ezek az évszámok jelzik a magyar munkásosztály és a magyarok valóságos történelmi helyét-szerepét az európai népek családjában. Jogos hát az ünnep és a büszkeség. Különösen, ha ezeknek az alkotmányoknak elvi következetességére gondolunk. Arra például, hogy a Tanácsköztársaság alkotmánya nemcsak szavakba foglalta a nemzetiségek jogait, nyelvhasználatát, hanem a történelemből kapott oly rövid idő alatt is hozzáfogott a nemzetiségek autonómiájának a megvalósításához. Milyen távol van még ma is a világ és Európa sok kisebbségi helyzetben élő népe a tizenkilences magyar alkotmánytól! Arról már többet szoktunk beszélni, hogy mi mindent sikerült megvalósítanunk a negyvenkilences alkotmányunkból. Sőt, már azt az elvet — és gyakorlatot — is magáévá tette a közvélemény, hogy időnként felül is kell vizsgálni az alkotmányt, s amit megvalósítottunk, amin túlhaladtunk, azon változtatni kell. Azaz feljebb vinni a megvalósítandó célok mércéjét a szocialista fejlődés lépcsőjén. De még azt tartjuk természetesnek, hogy az ilyen kezdeményezések csak felülről indulhatnak ki, hogy a szövegmódosítás feladatai is csak ünnepi feladatok. S ez elsősorban azért van így, mert a hétköznapi viszonyunk még nem elég világos az alkotmányhoz. Nem elég világos az alkotmány programjellege, mindennapi feladatvolta. S talán az sem, hogy az alkotmányba foglalt feladatok elvégzéséért nemcsak a kormány, a hivatalok a felelősek, hanem, ha már a nép minden jogot és hatalmat a kezébe vett, a magáénak kell éreznie és tudnia minden felelősséget is. Nem árt éppen ezen a kétszeres történelmi évfordulón, ezekben az ünnepi pillanatokban szóvá tenni azt, hogy a legfontosabb éppen a hétköznapi viszonyunk a Magyar Népköztársaság alkotmányához. Minden állampolgárnak nemcsak jogai, de kötelességei is vannak. Kötelessége éberen őrködni az alkotmány betűjének és szellemének megvalósulásán és végrehajtásán és főleg és legfőképpen az alkotmányba foglalt feladatokban részt vállalni, ha szükséges: részt követelni. N e hallgassuk el azt sem — a szocialista sajtó napról napra hírt ad ilyenekről —, hogy társadalmunkban sem mindig veszélytelen még fellépni az igazság, a haladás, a tudomány eredményeinek megvalósítása, az alkotmány igazi beteljesítése érdekében. Hogy a szocialista demokrácia szervei, fórumai még mindig hibátlanul működnek. Sokszor kényelmetlenségekkel, itt-ott veszélyekkel is jár még a jó ügy melletti kiállás. De a szocialista alkotmány — melynek előnyeit fenntartások és kételyek nélkül élvezzük — azt is elvárja minden állampolgártól, hogy ha kell, kiálljon, sőt kockáztasson is, amikor szükséges. Akik a világ egyik első szocialista alkotmányát megfogalmazták, nagyon is tisztában voltak vele, hogy a dolgozók világának békéje, a szocialista termelési és társadalmi rend megteremtése — ez nem szavak, határozatok, szép pózok kérdése. S ha nem is gondolták, mily hosszú évtizedekig tartó küzdelem, de azt tudták, hogy hosszú és keserves küzdelem kérdése. Ebben a küzdelemben ma már mind kevesebb a keserv és mind több az öröm. De küzdelem maradt. Erre is gondoljunk az ünnepnapokon. SZERKESZTŐSÉGI KEREKASZTAL-BESZÉLGETÉS Konkrétság, nyíltság a pártmunkában A nyíltság, a gondok megosztása pártunk politikájából következik. Állandó lecke, hogy rendszeres legyen az eszmecsere a pártszervezet és a dolgozók között. A pártszervezetnek azzal kell foglalkoznia, ami feladatként áll a párt előtt, s ugyanakkor a dolgozókat is foglalkoztatja. Ez nem udvariassági norma. Ez volt a témája a kerekasztal-beszélgetésnek, amelynek résztvevői a Nyíregyházi Vas- és Fémipari Szövetkezet párt vezetősége: Sinka Ferenc párttitkár, a műszaki osztály vezetője, Kosi Lajos, Popp László, Sallós László művezetők és Veres Pál brigádvezető. Újságíró: mi foglalkoztatja most az üzem dolgozóit? Mire fordítja a legfőbb figyelmét a pártvezetőség ? Sinka: Egy mondatban válaszolhatok: a termelőmunkára figyelünk. Ez foglalkoztatja a munkásokat, vezetőket. Pontosabban fogalmazva: az exportterv teljesítése. Ezt szolgálják párthatározataink, ezt tükrözi cselekvési programunk, takarékossági tervünk, a minőség, a fegyelem javítása. Ez a beszédtéma a párttagok és a párton- kívüliek között. Papp: Tíz éve múlt a tavasz- szal, hogy kimerészkedtünk termékeinkkel a világpiacra. Sikeres volt a bemutatkozás. Folytatni nem könnyű, mert évente 10—15 százalékkal emelkedik az export. Ehhez felnőni, felkészíteni a munkásokat nem csak gazdasági munka. A siker, a kudarc sem sági Művekkel kooperálva. Ezért állandó agitációs feladat az export. Mindenki tudja nálunk, hogy ettől függ, hogyan élünk holnap. Nemcsak gazdasági, hanem a politikai munkánk sikere is, hogy mindeddig nem volt reklamáció exporttermékeinkre. Gondoskodtunk róla: ne a végterméknél, a meózás- nál derüljön ki, ha hiba van a minőséggel, hanem előbb. Szigorítottuk a gyártásközi ellenőrzést. Rendszeressé vált az információ a termelésirányítók, a munkások, a pártvezetőség között. Azt tapasztaljuk, jobban vigyáznak az emberek egymás munkájára. Igényesebbek lettek, érzékenyebbek a hibákkal szemben. Téma lett a munkafegyelem. Újságíró: fontos a párttagok példamutatása. Nem jó szemmel nézik azt a párttagot, aki csak prédikál és nem produkál... Sinka Ferenc párttitkár Kasi: Ezzel a munkás munkájának az önbecsülését teremtettük meg. A jól dolgozó büszke lehet a munkájára. Veres: Én a transzformátorgyártó üzemben vagyok brigádvezető. Sajnos, a féléves mennyiségi tervben elmaradás van, amit a III. negyedévben kell majd pótolni. Papp László, Kasi Lajos és Sallós László művezetők csak gazdasági. Ma már egyaránt tudja ezt a kommunista lakatos és a pártonkívüli tekercselő. Sikerült kialakítani az üzemben: növekedett a munkások felelőssége. Ez jó barométerünk az agitációban. Sinka: Idén a közvetett és közvetlen exportunk értéke 113 millió. Gyártunk a Szovjetuniónak olyan transzformátorállomásokat, amelyeket az olajmezőkön használnak. Exportálunk az NDK-nak, s Kuvaitba a Ganz VillamosSallós: Ez így van. Ha valamelyik párttag rossz a munkában, fegyelmezetlen, nem csak a gazdasági eredményt csorbítja, elveszíti hitelét maga is, de a politikai munka is! Egy példát a helytállásra. Korábban a hegesztés minősége nem volt megfelelő. Javasoltuk, minden hegesztő kapjon egy számot, jelezze, melyik munkát ki végezte. Azóta önmeózással ellenőrizhető, ki vétett hibát. Most lesz különösen nagy szükség a párttagok példa- mutatására. Nem félek, mert sok nehéz helyzetben a helytállás segített. Papp: Követelmény a párttagtól az is, hogy a környezetével szemben se legyen közömbös. Figyeljen rá, mi történik körülötte. Egy másik csoport leronthatja a jónak a teljesítményét. Hiába dolgozik mondjuk kiválóan Tu- kács Zoltán brigádja, mert kiválóak az biztos, ha a környezetükben trehányság van. Nem igaz? A példás rend, a fegyelem hatással van a pár- tonkívüliekre is. Ez az igazi agitáció, a példamutatás' eredménye. Veres Pál brigádvezető tását kezdjük meg, amelyeket eddig a Ganztól kaptunk, s bizony sokszor késéssel. Ezután magunk programozhatjuk a termelést. Veres: Az új ösztönző rendszer alkalmazásával azonban adósak vagyunk. Kidolgoztuk, de nem valósítottuk meg. Be kell tartani a létszám- és a bértervet. Ebben a jövőben következetesebbnek kell lennünk. Sinka: A takarékossági terv — mely jó!. — sem valósult meg teljesen. Jobb technológiát kell kidolgozni a hulladékanyagok hasznosítására. Sallós: Még többet szükséges tennünk azért, hogy az üzemben minden dolgozó és vezető magáénak érezze a párthatározatokat, megismerjék azokat, hogy tevékenyen segítsék megvalósulásukat. Papp: El kell fogadtatnunk az emberekkel a nehézségeket is. Felkészíteni őket ezek leküzdésére. Sokat beszélünk az anyaghiányról, az energiagondokról. Ezek bennünket is érintenek. Ha feltárjuk nehézségeinket és segítséget kérünk megoldásukhoz, köny- nyebb a helyzetünk. Tavaly májusban nem érkezett meg az anyag Dunaújvárosból. A párttitkár és a műszaki vezető felkeresték a vasmű pártbizottságát. Közben meg kellett értetni az emberekkel, szükség van átcsoportosításra. Míg megérkezett a szükséges anyag, vasúti hídmérlegeket gyártottunk az export helyett. Igaz, kevesebb volt rajta a jövedelem, de nem álltak az emberek, megszűnt a rossz hangulat. Aztán meg, amikor végre lett anyag, meggyőztük őket arról, hogy csak három műszakos termeléssel tudjuk teljesíteni az Nyíregyházi panoráma. (Elek Emil felvétele) Újságíró: születnek jó határozatok, a következetlenség miatt azonban megfenekle- nek, vagy csak részben valósulnak meg ... Kasi: A pártszervezet határozata alapján növeltük a teljesítménybérben dolgozók létszámát. így dolgozik most a tmk egy részlege, a szerszámkészítők, a tekercselő- és a forgácsolóüzem dolgozói. Sinka: Növekedett a két műszakban dolgozók létszáma is. Lehetőségünk nyílt ezzel a transzformátortekercsek gyártásában a gyártmányfejlesztésre. Hamarosan olyan alkatrészek gyárexportot. Ezzel vizsgázott is a kollektívánk, Kasi: Mindig a valóságról kell tájékoztatni a munkásokat. így nem csak megértik, elfogadják a nehézségeket is. így nem érheti váratlanul az embereket, felkészülnek rá. Ha kérjük: most kell ráverni. feszítettebben dolgozni, akkor bizonyítanak is. Sinka: A nyíltságban, az őszinte szóban, a bizalomban rejlik politikai munkánk ereje. Ezt még következetesebben kell alkalmaznunk a jövőben. Farkas Kálmán
