Kelet-Magyarország, 1979. augusztus (36. évfolyam, 178-203. szám)
1979-08-19 / 194. szám
2 KELET-MAGYARORSZÁG 1979. augusztus 19. KÖRÚT. PIACCSARNOK, ÚJ LAKÓTELEP Mindent kinő Nyíregyháza? Az ismeretlen építőnek S zokatlan — ez a legenyhébb kifejezés erre a különös formájú „objektumra”, mely Nyíregyházán a Jósaváros- ban a Garibaldi utcában látható pár nap óta. A szemlélő akaratlanul is meghökken, amikor rájön: tulajdonképpen két hatalmas téglát lát... Társadalmi összefogás hozta létre e sajátos emlékművet, melyet minden iróniától mentesen nyugodtan nevezhetünk az ismeretlen építő emlékművének. S ez az építő nem más, mint maga a Város, mely az elfúlt harmincöt esztendő alatt szédítő mértékben növekedett. Az álmos, poros mezőváros helyén ma száztízezres nagyváros épületei nyújtóznak — s ennek alapja a városlakók keze munkája volt; verejtékük, fáradságuk ágyazódott a soksok ezer téglába, melyek a házak falaiban szilárdan őrizték a múltat. E téglák közül a nyíregyháziak számára a legemlékezetesebb a városszerte ismert, Barzó Mihály-féle tégla volt — ez a monogram állt minden téglán, mely a bujtosi kisüzemből kikerült. Ennek örököse ma a házgyári elem, a beton: ebből készülnek többnyire a ma házai — ám nem fölösleges a memento ... Emlékezzünk a régiekre — ilyen téglákat raktak ők le, s erre építhetünk ma biztonsággal. (tgy) Egy nap a gyámhatóságon Vesztes: a gyermek Sok viszálykodás, veszekedés, sírás tanúja volt már a nyíregyházi gyámhatóság szobája. Az ügyek, amelyekkel ide jönnek, mindig szomorúak, de vannak köztük egészen meghökkentőek is. A kórházban „felejtették" Középkorú asszony lép be. Idézésre jött. Hivatalosan ezt úgy nevezik, hogy az állami gondozás éves, rendszeres felülvizsgálata. Ilyenkor többek között arról is megkérdezik a szülőt, nem akarja-e az állami gondozásból magához venni gyermekét. Sz.-né fia 16 éves, de még nem látta az anyját. Születése után a kórházban „felejtették”. Azóta is az állam viseli gondját. Az, aki a világra hozta, még soha nem» látogatta meg, nem is érdeklődött utána, csak egyetlen egyszer, akkor is azért, mert sokallta a gondozási díjat. Most is, ridegen beszél gyermekéről. A nagyszülők jogai Szikrát szór az anyós, s a meny tekintette, amikor egymásra néznek. Haragosok lettek. Nemrég még egy fedél alatt laktak, de az állandó veszekedések miatt a megözvegyült asszonyka elköltözött néhai férje édesanyjától. A nagyanya azóta nem találkozhatott unokáival, mert menye ezt ahogyan csak tudta, megakadályozta. Ezért fordult az idős asszony a gyámhatósághoz. A találkozás elején még parázs volt a hangulat, később azonban mégis megegyeztek. Egy másik nagymama története még a gyámügy dolgozóinak is szokatlanul hatott. Unokája az ibrányi úttörőtáborban megismerkedett Zsol- tikával, a berkeszi gyermek- otthon kis lakójával. A kisfiú elmondta új barátjának, hogy még sohasem látta az édesanyját, de minden éjjel arról álmodik, hogy találkozik vele. Az idős asszony most azért fordult a gyámhatósághoz, hogy egy hétre elvihesse magához Zsoltikát, pótolni neki valami keveset a család nyújtotta boldogságból. „Csak haza ne!" Két fiával érkezik egy meglehetősen züllött kinézetű férfi. Elhagyta az asszony a gyerekekkel. A kisebbiket még csak el tudja helyezni a nagyszülőknél, de a nagyobbikről nincs aki gondoskodjék. Állami gondozásba adná. ..Elmennél intézetbe?” — kérdezik sírástól félve, szorongva a gyámügy dolgozói. Annál meglepőbb, szív- szorítóbb a gyermek válasza: „Mindegy hova, csak haza ne!” Sorolhatnánk még sokáig az eseteket. A második feleséget, aki nem szíveli férje első házasságából hozott gyermekeit; az iszákos anyát, akitől mielőbb állami gondozásba veszik gyermekeit Elszomorító esetek, mert áldozataik — a gyermekek. K. V. Szinte mindent kinő a város, a fejlesztésekkel alig győzik a lépéstartást Nyíregyházán. Pedig nagy összegeket költenek a tanácsi pénzekből beruházásokra: az ötödik ötéves tervidőszakban 2,4 milliárdot. Ez év végéig várhatóan 1,9 milliárdra emelkedik az építők számlájának összege, ami azt jelzi, a rendelkezésre álló pénzeket jó ütemben használják fel a megyeszékhelyen. De nemcsak a pénzügyi teljesítés ütemes. Szinte minden tervezett beruházás el is készül. — Már láthatók a következő két év esélyei is: reális a város ötéves tervének maradéktalan teljesítése — mondta dr. Petrus István, a városi tanács általános elnökhelyettese. — Sőt néhány esetben, ahol eredetileg 1980 utáni átadásokat terveztek, lehetőség van nagyobb ütemek teljesítésére. Ezek közül legfontosabb a szennyvíztisztító mű építési programjának meggyorsítása. Jó ütemben épülnek a lakások Másfél évvel a tervidőszak vége előtt úgy látszik, beérnek a műszaki-gazdasági előkészítés eredményei. Ennek érdekében korábban nagyon sokat költöttek. A Szamuely körúti látványos ütemű lakásépítkezések, az újabb kiskörútszakasz építésének előkészítése, a négyes főút városon áthaladó szakaszának terület-előkészítése és közművesítése emésztette a pénzeket. A keleti kapu, az új városi rész nagy lakás- építkezéseinek előkészítése szintén csak lehetővé teszi a város fejlesztésének kibontakozását, de még évekig alig látható. Jó ütemű a lakásépítés: közel hétezer lakás épül az ötödik ötéves tervben. A tanács 2500 bérlakást építtet, amelyből csaknem 1900 jut a középtávú terv első három évére. Az OTP beruházásában a tervezettnél lényegeMivel a nyuszi a húsvét jelképe, természetes lett volna, ha az elmúlt húsvétkor jelenik meg lapunkban az elfuserált nyuszik rövid, de tanulságos története. Igaz, a szóban fórgó nyuszik csak műanyagból készültek. Rendeltetésük az lett volna, hogy a Duna Csokoládégyár cukorkával töltse meg őket, s úgy árusítják azokat az üzletekben. De a cukorka nem került a nyusziba ... Történt ugyanis még 1977 nyarán, hogy a Nyíregyházi Műanyag- és Fényképészipari Szövetkezet 450 ezer műanyag nyúl gyártását vállalta a csokoládégyárnak. Hogy a cukorkával megtöltött tapsifülesek jóval húsvét előtt a kereskedelembe kerüljenek, a szövetkezetnek 1977. november 30. és december 31. között kellett volna elszállítani a műanyag figurákat. A szövetkezetben október 24-én meakezdődött a gyártás, november 14-én el is indult az első 22 500 darabos szállítmány. A csokoládégyár. megvizsgálta a műanyag nyuszikat és kiderült, hogy azok csomagolásra alkalmatlanok, mert szaguk van. A nyíregyházi szövetkezet hiába adta fel az újabb szállítmányt, a gyár 1978 februárjában viszsen több lakás épül, a lakásszövetkezet átadásai is nagyobb ütemet vesznek. A családiházas építkezést kivéve — ahol kisebb lemara- dá§_van — minden más építési formában elkészülnek a tervezett lakások. Mivel sok anyagi áldozatot kívánó terület-előkészítések nagy része megtörtént, várható, hogy a névjegyzékbe vett igénylők is gyorsabb ütemben vehetik majd birtokba az új otthonokat. A tervezett 70 tanteremből ötvenet már átadtak, 1980-ig újabb 16 tantermes iskola épül, a Kert közit pedig (a közeli szövetkezeti lakótelep építéséhez kapcsolódóan) 4 tanteremmel bővítik. Óvodák, bölcsődék 1600 új óvodai helyet létesítenek 1976—80 között. Ezek többségét eredetileg a középtávú terv fnásodik felére ütemezték — ez feszültséget is okozott. Az ütemet túlságosan gyorsítani már nem lehet, de 1979 végéig 800 új óvodai helyet át tudnak adni. Az idén további 700 építéséhez látnak hozzá, s ezek 1980-ban elkészülnek. Várható, hogy egy százszemélyes óvoda átadása a következő ötéves terv első évére húzódik majd át. A legkisebbek számára jó hír, hogy a tervezett 320 új bölcsődei helyből 240 már kész, a Pacsirta utcai 80 személyes bölcsőde építése pedig kezdődik. s határidőre be is fejeződik. Szintén a gyermekeket érinti, hogy elkészült a sóstói nyári napközis tábor első üteme, amelyben jelentős érdemei vannak a város lakosságának, mivel két évvel korábban ennek építésére hirdették meg a városi társadalmimunka-akciót, amelyben több tíz ezren vettek részt. A korábbi évek nagy kereskedelemfejlesztési programjai után erre a középtávú tervre is bőven maradt szaküldte az addig megkapott 132 ezer nyúlfigurát. Az addig kifizetett 422 ezer forintot pedig természetesen visz- sza akarta szerezni. A nyíregyházi szövetkezet nem fizetett, sőt pert indított a csokoládégyár ellen, hogy a szerződés szerint legyártott 450 ezer nyúlfigura árát fizesse meg. A csokoládégyár viszont — mivel a nyuszik élelmiszer csomagolására alkalmatlanok voltak — ekkor már nemcsak az előre kifizetett összeget kérte, hanem összesen több, mint másfél milliót, mert komoly nyereségtől esett el amiatt, hogy a drazsét nyuszik helyett celofánpapírba csomagolva hozhatták forgalomba. A megyei bíróság az Országos Élelmezés- és Táplálkozástudományi Intézetet kérte fel szakértői vizsgálatra. Ott megállapították, hogy a nyúl- figurák csak hosszas szellőztetés után veszítenék el szagukat. A vizsgálat a szag okát is kiderítette: a szövetkezet műanyagrészlege nem abból az anyagból készítette a nyuszikat, amiből élelmiszer-csomagolásra alkalmas figurák gyárthatók. A bíróság másfél millió forint megfizetésére kötelezte a nyíregyházi szövetkezetét, mert ha a termék hibás, nem még feladat. 8400 négyzet- méternyi új üzlettér építését irányozták elő, amelynek háromnegyede elkészült. A többire a Kálvin téri sávház átadásáig (amelynek építése jelenleg kb. 1 éves késésben van), feltehetően 1980 végéig kell várni. A piaccsarnokot viszont — amelyre az idén tízmilliót költenek — a jövő év végéig mindenképpen át akarják adni. Pályaudvar, szennyvíztelep Nem látványosak, de nagy munkát igényeltek a közmű- fejlesztések. Az erőműben megvalósított beruházás után 1982-ig fedezni tudják a város hőigényét. Már újabb tízezer köbméter vízzel kaphat többet naponta a város, a vezetékes ivóvízből pedig jut Borbányára és a Ságvári városrészbe is. (Központi és megyei pénzekből hozzáláttak a Tisza vizének Nyíregyházára történő bevezetéséhez. Várhatóan 1982-től oldódik meg hosszabb távon a város vízellátása.) Néhány, Nyíregyháza életében létfontosságú beruházáshoz is hozzá kell látni. Már nem bővíthető tovább a meglévő szennyvíztelep, új lehetőségeket kell keresni. Ha a városnak lesz pénze, előkészítik az újabb tisztítómű építését, sőt annak egy részét ideiglenesen működésbe helyezik. Sürgetővé vált a szemételhelyezés korszerű és a nagyváros méreteihez alkalmazkodó megoldása, a szemétégető építésének előkészítése. Napirendre került az autóbusz-pályaudvar kitelepítése a belvárosból. Sürgető a temetőbővítés. Elfogadható megoldást kell találni a belváros garázsgondjainak megoldására, már elodázhatatlan a több szintes garázsok építése — ezek a feladatok foglalkoztatják most a tanács fejlesztésekkel foglalkozó munkatársait. Marik Sándor lehet rendeltetés szerint használni, a megrendelő vagy cserét kérhet, vagy elállhat a szerződéstől, ha annak teljesítése már nem áll érdekében. A csokoládégyárnak pedig húsvétra kellettek volna a nyúlfigurák ... Az indoklásban volt még egy mondat: népgazdasági érdek, hogy olyan terméket, amély eredeti felhasználásra nem alkalmas, ne is gyártsanak. A megyei bíróság ítélete már húsvét előtt megszületett. Ügy terveztük, megnézzük a szövetkezetnél: vajon mit mondanak azok a dolgozók, akik idehozták, raktározták. kiadták az élelmiszercsomagolásra alkalmatlan anyagot, mit mond a meós — ha van ilyen — és mit mond az üzemvezető, hogy felületességük miatt nemcsak potyára dolgoztak, másfél milliót is fizetniük kell. De ők semmit nem mondtak — nem mondhattak —, sőt néhány perc múlva az elnökasszonynak is csupán egyetlen gondja volt: hogv juthattunk mi be tudta és engedélye nélkül a szövetkezet telepére? Az írásból akkor, húsvétra nem lett semmi, mert a szövetkezet vezetője váltig erő- sítgette: a Legfelsőbb Bíróság majd megváltoztatja a Nyíregyházán született ítéletet. A tárgyalás megvolt, az ítélet változatlan: másfélmilliót fizetni kell. Kérdésünk most: vajon fizetnek-e azok is, akik a kárt okozták, vagy elnézték a selejtes munkát? Balogh József Elfuserált figurák Másfél milliós bírságot fizet egy nyíregyházi szövetkezet Ezeröt, plusz fűtés „Álruhában“ albérlet után Őszintén kezdtem: bemutatkoztam az albérleti szobát hirdető hölgynek, miszerint újságíró volnék, s csak megnézni akarom a kiadó szobát. Az éltes asszonyság (Nyíregyháza, Derkovits utca ...) szúrósan nézett rám, s közölte, hogy NEM! Arról sem volt hajlandó nyilatkozni, mennyi a díj egy főre — ugyanis három tanulófiút várt a szobába. Egy jóindulatú szomszédasszony pár perc múlva viszont kint bizalmasan elárulta: nagy sumák a B-né, két kis lyukat ad ki, általában hat diákgyerek lakik nála, és van képe elkérni tőlük négynégyszáz forintot, sőt lehet, idén többet is, mivel drágább a fűtőolaj... Ha kirúgtak, hát kirúgtak, álljunk odább egy-két utcával — egészen a város túlsó végéig, a kórházzal szemközti új lakónegyedig. Itt egy harmadik emeleti lakásban hirdettek kis szobát két diáklánynak. Csinos fiatalasz- szony nyit ajtót, s amint elárulom az „igazságot”, azaz: a húgomnak ’keresek ősztől albérletet, megenyhül a tekintete. Elmondta ugyanis később, hogy férfi lakóról szó sem lehet, mert a férje ... Aztán az üzletre férünk. A szoba valóban barátságos, az előszobából nyílik, az egy plusz két fél szobás szövetkezeti lakás egyik fél szobája. Kicsi, éppen, hogy elfér benne ás végében két heverő, egy kisebb szekrény. „íÜtTTi kicsi ez két személynek?” No és az ár? Ezer kemény forint egy személyre! Amikor sokallom, felvonja a vállát: hja, kérem, gázfűtés, gázbojler van, meg aztán mindenki a piacról él! Nem látszik nyugodtnak, amint távozóban közlöm: körülnézek másutt is, s majd meglátjuk ... A harmadik cím jósaváro- si: Ószőlő utcai. Második emelet, idős férfi a házigazda. Alaposan szemügyre vesz, és ő az első négy esztendeje, aki az elveszített karikagyűrűmet számonkéri az ujjam- ról — ugyanis fiatal házaspárnak hirdetett bútorozott szobát, s ugye szó sem lehet valamiféle erkölcstelen együttélőkről... Megnyugtatom, hogy minden rendben, sőt szegény gyermekeimet ;s „letagadom” a cél érdekében, mivel közli a bácsi: természetesen gyermektelen házaspárt várnak. Apró szoba, régimódi, kihúzható rekamié- val, melyre ránézve el sem tudom gondolni, hogy lehet ezt kihúzni ekkora helyen. Az öreg megnyugtat, elfér az! Az árra térek, mielőtt felizgatja magát: mibe kerülne a szoba? Eltöpreng kissé (feltehetőleg a jövőben belé- legzendő dohányfüstöt is felszámolja), aztán közli: ezerötszáz, és majd a fűtési díjat megbeszéljük, hiszen még nem tudja az új árat... Nem vette jónéven, hogy elégedetlen vagyok, a körülményekkel és az árral. Persze, találtam olyan szobát is, melyet nyugodt lélekkel kiveszek, ha valóban ez a szándékom. Annál a Szarvás utcai néninél, akinél meleg légkört éreztem az ízléssel berendezett szobában, vagy az Etelközben a hetediken, ahol mindenáron ebédre marasztalt a jovális házigazda: „Az §e baj, ha nem jön vissza, de legalább egyen egy jó lecsót» uram ...” A tapasztalat mindenesetre az volt: ha nem is mindenhol egyformán, de általában emelkednek az albérleti szobák árai, és már a kutya sem emlékszik arra a (elvben még érvényes) rendeletre, mely megszabja az árakat... Tarnavölgyi György
