Kelet-Magyarország, 1979. augusztus (36. évfolyam, 178-203. szám)
1979-08-16 / 191. szám
1979. augusztus 16. KELET-MAGYARORSZÁG 3 NEM TŰNIK VALÓSZÍNŰNEK, hogy akadna akár egyetlen vállalati vezető is, aki ne lenne tökéletesen tisztában az energiatakarékosság fontosságával. Az 1973—74-es olajárrobbanás óta annyi szó esett az energiaellátás nehezebb feltételeiről, az árak emelkedésének hatásairól, a takarékosság módszereiről, hogy bizonyosan közismertnek tarthatjuk az ezzel kapcsolatos gondokat. Számtalan fórumon elhangzott-; tanulmányok, újságcikkek sokaságában szerepelt már, hogy az ország „energiaszámlája” meghaladja az 50 milliárd forintot, s mert a kitermelés költségei állandóan nőnek, az import ára pedig egyre magasabb, ez az összeg akkor is emelkedik, ha egyetlen villanykörte sem ég tovább, egyetlen gép sem jár többet, minL>' az elmúlt évben. Tudjuk, hogy a felhasznált energiahordozók között egyre nagyobb — idén már 51 százalék — az import aránya, s hogy a beruházásokra rendelkezésünkre álló összegekből is mind többet emészt fel az energetikai ágazat fejlesztése. Tudjuk tehát, hogy a zavartalan energiaellátás egyre nagyobb terheket ró a népgazdaságra, s hogy ezek csökkentésének egyetlen útja van: a gazdálkodás ésszerűsítése, a fokozottabb takarékosság. Csakhogy úgy tűnik, hogy a tudás és a belőle fakadó cselekvés között néha meglepően hosszú idő telik el. Az energiahordozók drágulása nem mai keletű, azok az energiafelhasználási szokások, módszerek azonban, amelyek az olcsó energia korában alakultak ki, csak alig- alig változtak, ma is élnek, hatnak. S bár az elmúlt években sok helyen tettek erőfeszítéseket a pazarlás csökkentésére, az energiafogyasztás ésszerűsítésére, o feltétlenül szükséges szemléletváltás még nem történt meg. Az energiahordozók világpiaci átértékelődésének hatása még nem jutott el — vagy csak igen korlátozott mértékben — a vállalatokig. TÜLZÄSNAK TŰNHET ez a megállapítás, hiszen részben az energiaracionalizálási beruházások hatására, részben a vállalati takarékossági tervek eredményeképpen tekintélyes eredményeket várhatunk. Csak az ágazatok tervei például 470 ezer tonna kőolajjal egyenértékű energia megtakarítását ígérik, ami a népgazdaság energia- igényeinek 1,5 százaléka. Csakhogy az energiahelyzet változása óhatatlanul azt igényli, hogy az eredményeket ne csupán korábbi eredményeinkkel, hanem lehetőségeinkkel is összevessük. Ebben az esetben pedig már nem olyan kedvező a kép. Jelenlegi energiagazdálkodási gyakorlatunk ugyanis a kiaknázatlan lehetőségek bőséges tárházát kínálja. Csak néhány példa: túl sok a rossz hatásfokú kazán. Nincsenek megfelelő műszerekkel, készülékekkel felszerelve a fűtőkészülékek, így szabályoz- hatatlanok. Nem kielégítő a hulladékhő hasznosítása, megoldatlan az épületek hő- szigetelése. Sok helyen nem is mérik, így megszüntetni sem tudják a különböző energiaveszteségeket. És ezek — sok máshoz hasonlóan — csak a takarékosság közvetlen eszközei. Nem halad elég gyorsan a termékszerkezet átalakítása, a kevésbé energia- i igényes termékek, gyártás- technológiák arányának növekedése és még sokáig lehetne sorolni az energiafelhasználás csökkentése érdekében kiaknázható lehetőségeket. S HA A VÁLLALATOKNÁL körülnézünk, azt látjuk, hogy igen nehezen, lassan kezdődik e lehetőségek hasznosítása. Különös eredményt hozott például az a vizsgálat, amit az év első hónapjaiban az energiafelügyelet munkatársai végeztek el egy sor vállalatnál. Kérdéseikkel annak a minisztertanácsi határozatnak a végrehajtását ellenőrizték, amely idén januárban született, s amely ötven kiemelt nagy energiafogyasztó vállalatnak előírta a termelési tervekkel egyenrangú takarékossági tervek készítését, s intézkedett a túlfűtések megszüntetéséről, az energe- tikusi szervezet megerősítéséről is. A kérdésekre több, mint száz vállalat energetikusa válaszolt, s ezekből többek között kiderült, hogy nagy részük nem kapott utasítást tervkészítésre, sőt nem is ismeri a határozatot, mert az azt tartalmazó közlöny valahol olvasatlanul hever egy íróasztalban. A túlfűtésekre vonatkozó kérdésekre ugyancsak ellentmondásos válaszokat kaptak. A vizsgált vállalatoknak mintegy negyedrésze méri például egyáltalán a helyiségek hőmérsékletét — s ahol azt sem tudják, hogyan Tűtenek, ugyan miképpen fognak takarékoskodni? A vizsgálatok óta eltelt már néhány hónap, s az azóta szerzett tapasztalatok azt jelzik, hogy a vállalatok, ha lassan is, de megtették a kezdeti lépéseket az energiatakarékossági intézkedések megvalósításában. Erre utal az is, hogy az első negyedév gyors növekedése után a második negyedévben mérséklődött a népgazdaság energiafelhasználása. MINDEZ AZONBAN nem elég. Az energiaellátás feltételei a jövőben sem javulnak. Az igények zavartalan kielégítéséhez nem elég. ha csak tudják, ha csak elismerik a vállalatoknál az energiatakarékosság fontosságát — arra van szükség, hogy ennek tudatában cselekedjenek is. Hogy a jelenleginél több energiát fordítsanak az energiával való ésszerűbb gazdálkodásra, a takarékosságra. K. J. Négyméteres hidraulikus élhajlitó géppel bővült a Fémmunkás Vállalat nyíregyházi gyárának gépparkja. Török István és Ladik Ferenc alumíniumlemezt szabnak méretre a közel egymillió forint értékű gépen. (Császár Csaba felvétele) A tiszavasvári Alkaloida Gyógyszergyár kémia IV. üzeme. (Elek Emil felvétele) — Brondics Andrásné kétgyermekes családanya, tele van ambícióval. Univerzális munkás a szalagnál. Munka mellett tett szakmunkásvizsgát. Hetente több este is beül az iskolapadba, hogy a ruhaipari szakközépiskolában bővítse ismereteit. Jól vezeti a szocialista brigádját és mint szakszervezeti bizalmi is megállja a helyét. A családi élete rendezett, így nemrég örömmel vettük fel a pártba. Helytállás átszervezéskor A fentieket Lengyelné Pelyvás Piroska mondta, aki munkaszervező és egyben pártalapszervezeti titkár a Vörös Október Férfiruhagyár nyíregyházi üzemében. Furcsa ellentét, hogy a férfiruhákat többnyire nők készítik. Az üzem dolgozóinak 82 százaléka nő. Többségük férfiasán helytáll a termelésben, termékeik jó híre túlnőtt az ország határain. Az üzem az átszervezések korát éli. Ennek is köszönhető, hogy az elmúlt néhány hónapban a nadrágszalagon 28 százalékká! nőtt a termelékenység. A jól dolgozók közül is a legjobbakat veszik számításba a pártépítési terv elkészítésénél. Hajdú Miklós, a pártvezetőség titkára: — Pártszervezetünkben 1970-ben 29 százalék volt a nők aránya. Most 51 százalék. Tervszerű előkészítő munka után idén 5 nődolgozót vettünk fel, 2 nődolgozónk felvételéről a közeljövőben dönt a városi vb. Hadd mondjam el, hogy 632 fős kollektívánkban 57 a párttagok száma. Nevelési tervünk szerint tovább erősítünk, mert a párttagok nálunk a szó szoros értelmében húzóerőt jelentenek. — A mennyiségi változással együtt jár-e a minőségi változás? — Feltétlenül. A fiatalítás mellett változik az összetétel. Az újonnan felvettekkel aktívabban politizálunk, az új párttagok egy sor társadalmi megbízatást és egyéb feladatokat vállalnak magukra. Tudatos felkészítés — Miből áll a felkészítés? — A nevelési tervben szereplő mellé egy tapasztaltabb párttag személyében felelőst jelölünk ki. A felelős figyelemmel kíséri az illető munkáját, magatartását és tanácsokkal is ellátja őt. Igyekszik elérni, hogy érzelmileg is kötődjék hozzánk és tudatosan készüljön a felvételre. A pártvezetőség is tervszerűen foglalkozik azokkal, akik a nevelési tervben szerepelnek. Elmondjuk nekik például a párttag jogait és kötelességeit. Arra is volt példa, hogy az egyik dolgozónkat a tervtől eltérően később vettük fel a pártba, mert a felkészítés alatt mélyebben meg akartuk ismerni emberi magatartását. Hajdú Miklós így folytatja • — A nevelési tervben szereplőket a pártoktatásra is meghívjuk. Az előadásokon, a vitákon is belekóstolnak a pártmunkába. Sőt, többet közülük egy-egy előadás megtartására is felkértünk. Ez a módszer jónak bizonyult. Körültekintő mérlegelés után Aranyosi Erika az üzem KISZ-bizottságának titkára. Mindössze három hónapja vették fel a pártba, így frissek az élményei, személyes tapasztalatai. — Ünnepélyes és emlékezetes a felvétel, meg a tagkönyv átvétele. A nevelési tervben szereplő fiatalok munkáját és magatartását a KISZ-alapszervezetek értékelik. Ilyenkor több hasznos javaslat elhangzik: az illető hogyan változzék a párttaggá érés érdekében. Körültekintő mérlegelés után tesszük meg a javaslatot. Hriczu Erzsébet például 22 éves létére a műszakjának a műhelybizottsági titkára, jól dolgozik, levelező úton most érettségizett. Az üzemben decemberben ér véget a nagyarányú átszervezés. Többen új emberek, új gépek mellé kerülnek, hogy több és jobb legyen a termelés. A régi és az új párttagok vállalták: minden tőlük telhetőt megtesznek az átállás sikeréért. Nábrádi Lajos Kisterem B községi művelődési ház vezetőjének panasza nagyjából így szólt: ha a helyi vezetőkön múlna, a házat már régen becsuktuk volna. Nem azért, mert nincs pénz, hanem mert a ház átalakításához semmiféle megoldást nem fogadnak el. Nézzünk egy kicsit a panasz mögé. A vidéki kulturális otthonok jó része legalább két-három évtizede épült, az akkori elképzelések szerint. Legyen egy nagyterem, ahova jó sokan beférnek, hogy minél nagyobb tömeg jusson a kultúra közelébe, legyen egy társalgó és egy könyvtár. A művelődési ház vezetője ezen a helyzeten akart némileg változtatni. Szétnyitható ajtókkal felosztani a nagytermet, az előcsarnok széleiből kis helyiségeket leválasztani. Nem túl költséges, ám mégis célravezető megoldás. Csakhogy a helyi vezetők azt felelték: előbb pezsegjen az élet a házban, majd akkor elhiszik, hogy érdemes forintokat áldozni az átalakításra. Talán mondanunk sem kell, hogy mást tekintett a művelődési ház vezetője eredménynek és mást a helyi vezetés. A meglevő kisteremben nem túl nagy számú, de izgalmas programokat szervező ifjúsági klub működött, a szabad órákban ugyanitt főzőtanfolyamot indítottak, a könyvtárban az iskolásoknak irodalomórákat tartottak. Mindez azonban a lakosság öt-tíz százalékát érintette és ezzel elégedetlenek voltak a falu elöljárói. A művelődési ház vezetője ekkor a község legnagyobb munkaadójához, a téeszhez fordult. Azt javasolta nekik, hogy szervezzenek közös programokat a szövetkezet kiszesei- vel. A téeszben végighallgatták, értően bólogattak. Majd elnapolták a választ. Kis idő múltán szétfutott a faluban a hír, hogy a szövetkezet a munkahelyi oktatási és kulturális tevékenység elősegítésére saját kultúrházat épít, a központi irodákhoz közel. A saját kultúrház azóta talán tető alá is került. Minden szép lenne, csakhogy ezt az épületet kizárólag a szövetkezetieknek építik. A falu művelődési háza, kulturális tevékenysége, egységes közművelődése nemhogy nyerne, de jócskán veszít általa. R. S. Egy bolt védelmében A z utóbbi időben több panaszos levelet is olvastam az újságban a Mormota téri önki- szolgáló abc-áruház alkalmazottainak tapintatlan magatartásával kapcsolatban. Azt kifogásolják a levélírók, hogy ebben a nagy Közért-boltban igen gyakran testi motozásnak vetik alá a vásárlókat, és alaptalanul gyanúsítják őket a boltból származó árucikkek elrejtésével, jogtalan eltulajdonításával. Minthogy a szóban forgó üzletben nem ritkán én is megfordulok, kedvező tapasztalataim alapján kötelességemnek érzem a bolt vezetőit és az ellenőrzéssel megbízott alkalmazottakat védelmembe venni. Amikor nemrégiben a kötelező óvatosságról megfeledkezve, táskámban egy eredeti tibeti imamalommal tértem be a boltba, vásárlás közben az egyik alkalmazott engen is gyanúsnak talált, beinvitált az irodába, a megmotozásom során azonban nem tette szóvá az imamalmot, pedig annak származását számlával nem tudtam volna igazolni, mert kéz alatt vettem. Sőt: pár nappal utána két szíriai aranyhörcsögöt fedeztek fel a bevásárlószatyromban, de ezek miatt se hívtak rendőrt, csupán a zsebemben talált gyufás- doboz eredete felől érdeklődtek kitartóan. Szerencsére azonban a skatulya már félig üres volt, ezért emiatt se vettek fel jegyzőkönyvet. De hivatkozhatnék régi ismerősömre, Csapszegi Boldizsár műgyűjtőre is, aki egy alkalmi régiségkereskedőtől az utcán jó pénzért számla nélkül megvett egy honfoglalás kori párducbőr ka- cagányt, amellyel a vállán állítólag Ond vezér lovagolt át annak idején a Verec- kei-szoroson; és a jóhiszemű Csapszegi ezzel az ősmagyar műkinccsel a szatyrában tért be a Mormota téri önkiszolgáló áruházba, egy liter kövi- dinkáért. A véletlen folytán ő sem kerülte el a testi motozást, de a patinás, molyrágta kacagány miatt nem emeltek kifogást ellene. ■ kérdezem: kellen- fC nél több és jobb bizonyíték a sokat támadott bolt alkalmazottainak vétlensége mellett? Heves Ferenc Energiaszámla PÉLDÁUL BRONDICSNÉ A VOR-BAN Erősebb kötődés a közösséghez
