Kelet-Magyarország, 1979. augusztus (36. évfolyam, 178-203. szám)
1979-08-14 / 189. szám
1979. augusztus 14. KELET-MAGYARORSZÁG 3 Szellemi központ — kisugárzás gyarmaton Szabolcsi A SZABOLCSI EMBEREK büszkék arra, hogy a megye- székhely két főiskolája — a tanárképző és a mezőgazda- sági — mindjobban szellemi központtá válik, tudományos, oktatói és művelődési kisugárzó hatása erősödik. Amikor viszont a két főiskolát megszervezték, jócskán voltak aggályok is, hisz’ a megye iskoláinak legjobb szakembereit „szívta” magába a két felsőfokú intézmény. Ezekben az években érkezett el az ideje, amikor a két főiskola — bár eltérő sajátosságokkal rendelkeznek a továbbfejlődést illetően —egyre többet ad vissza abból, amit kapott. Különösen gyors léptekkel fejlődött az utóbbi öt évben a tanárképző főiskola, melynek 234 tanszéki oktatója, 122 gyakorlóiskolai tanára és 263 technikai-adminisztrációs, összesen 620 dolgozója van. A nappali tagozaton 1790, a levelezőn 1022, az estin 121-en, összesen csaknem háromezren tanulnak. Igen gyorsan növekedett a nappali hallgatók száma, az eredetileg 1200-as létszámra tervezett tanárképző főiskola ötven százalékkal több hallgatót fogadott be, mint azt a kezdeti lehetőségek ígérték. Jó, hogy nőtt a fizikai dolgozó családból számazó jelentkezők és a fiúhallgatók száma is. A MÁSIK OLDAL az oktatói gárda is sokat gyarapodott, mennyiségben és minőségben egyaránt, öt év alatt egyharmadával nőtt az oktatók száma, elsősorban fiatalokkal. A tanszéki oktatói kar 65 százaléka 40 éves, vagy annál fiatalabb. Négy új tanszéket szerveztek, melyek új oktatási feladatokat szolgálnak. Az oktatói és tudományos ismeretek gyarapodását jelzik olyan tények is, mint a tanárok közül 58- nak van egyetemi doktorátusa, öten kandidátusi minősítést szereztek öten pedig aspiránsok. A főiskola dolgozói az oktató-nevelő munkán kívül mind nagyobb szerepet kapnak a tudományos ismeret- terjesztő tevékenységben, tudományos ülésszakokon, országos rendezvényeken. Szélesedtek a főiskola kapcsolatai a társfőiskolákkal, az egyetemekkel és a tudományos intézményekkel. A Magyar Tudományos Akadémia az utóbbi időben négyszer tartotta Nyíregyházán köznevelési tanácskozását. S mit hoz a közeli jövő? A nagy létszám miatt a főiskola túlzsúfolt, kevés a tanterem, az oktatók elhelyezése, munkakörülményei nem kielégí- tőek. örvendetes, hogy megyei és minisztériumi támogatással megkezdődött az új gyakorló iskola építése a Jó- savárosban, amely remélhetőleg egy éven belül éreztetni fogja hatását, a jelenleg nehéz körülmények között főiskolák dolgozó tanszékek „levegőhöz” jutnak és eredményesebben teljesíthetik feladataikat. A MEGYESZÉKHELY MÁSIK felsőfokú oktatási intézménye a mezőgazdasági főiskola, amely ebben a tanévben 176 végzett mezőgazda- sági üzemmérnököt adott a szabolcsi és az ország tsz- einek, állami gazdaságainak. A nappali tagozaton végzett hallgatók 49 százaléka szabolcsi, de az ország több megyéjéből, sőt a fővárosból is jönnek ide fiatalok. Az oktatás mind színvonalasabbá válik, s ez segít eloszlatni azt az idegenkedést, amely korábban tapasztalható volt a hallgatók és a szülők részéről. Azt ugyanis, hogy a főiskola nem egyetemi diplomásokat képez, „csak” üzemmérnököket, akik viszont nélkülözhetetlenek a korszerű termelés irányításában, szerepük évről évre növekszik. A mezőgazdasági főiskola oktatási, tudományos és szervezési központ, sőt kiveszi a részét a közművelődésből is. Méltón nevezhetjük a megye másik szellemi központjának; mióta a volt felsőfokú mezőgazdasági technikumot főiskolává fejlesztették, 833 fiatal szerzett itt oklevelet. Indokolt-e mégis a kérdés, amíg a tanárképző gyors léptekkel fejlődik, addig a mezőgazdasági főiskola létszámában, hatósugarában visz- szafejlődik. Vagy legalább is stagnál. A megállapítás nem alaptalan, hiszen az elmúlt hónapokban — az országos képzési profil rendezése következtében — válságos időszakot élt át a főiskola. Az idén befejezett tanévvel megszűnt az eddigi hagyományos — és a megye termelési kultúrájához nélkülözhetetlen — gyümölcstermesztő üzemmérnökök képzése. A minisztérium intézkedése nyomán a jövőben ezt a kecskeméti főiskola veszi át. Az átszervezéssel az üzem- szervezési szak is megszűnik Nyíregyházán. A jövőben a mezőgazdasági gépész üzemmérnök és mezőgazdasági repülőgépvezető üzemmérnökképzés szintere lesz a nyíregyházi főiskola. A PROFILVÄLTOZÄS a tanszékek, az oktatói kar mozgását is megkövetelte, a főiskolai tanárok száma csökkent, sokan új munkahelyen helyezkedtek el. Átmeneti időszakot él át a főiskola. a hagyományos képzési jelleg megszűnt, az új még nem alakult ki, illetve igen hiányosak — néhol középiskolai szintűek — az új képzési profil, a gépész üzemmérnök-oktatás tárgy i-tech- nikai feltételei. Ezek megoldása a soron következő tennivalók közé tartozik... És mind sürgetőbbé válik. Hol tartanak városaink? Nagyobb léptek Fehér A fehérgyarmatiak nem szívesen hallják, ám a tény tény marad: ha nincs 1970- ben árvíz, településük talán csak az ezredforduló táján kaphatott volna városi rangot. Nem a néhány éve még itt-ott elhangzott „aranyvíz”- szemlélet adja az események magyarázatát, hiszen a víz sokmilliós kárt okozott, de a helyreállítás idején tapasztalt országos összefogás, az előbbi évekétől nagyobb anyagi lehetőségek lépésváltást eredményeztek Fehér- gyarmat életében. Sok embert vonzott... Látszatra talán távol esik e kis bevezető az írás mondanivalójától, amely arra keres választ: hol tartanak városaink az ötödik ötéves terv végrehajtásával, de ez valóban csak látszat, mert ettől az időtől kezdődött Fehér- gyarmat fejlődésének legdinamikusabb szákasza. Felépültek a Május 14. tér első emeletes házai, a település közel 30 kilométer úthálózatának háromnegyede szilárd burkolatot kapott, új étterem, szálloda, új áruház épült, a fejlődő ipar egyre több környékbeli embert vonzott, egyszóval megteremtődtek a várossá válás alapvető feltételei. Az ötödik ötéves terv elején Fehérgyarmatnak még nem volt kidolgozott fejlesztési terve. A késés rányomta bélyegét az indulásra: az első 24 lákásba 1978 végén költözhettek be a lakók. Igaz, ezzel a tanácsi pénzből építhető lakások csaknem egyharmada el is készült, hiszen a 64 milliós fejlesztési alap feléből, 32 millióból mindössze 78 lakás építhető. Most újabb 28 lakás átadása van folyamatban a Május 14. téren, az épület földszintjén műszaki bolt, húsfoolt és kenyérbolt nyílik a környék lakóinaik nagy örömére. Tavaly újabb 24 lakás építéséhez is hozzáláttak az építők, de csak az első szintig jutottak, aztán megállt a panelszállítás, s mindaddig állt a munka, míg négy embert el nem küldtek Szolnokra, hogy segítsenek a panelek elkészítésében. így jártak a kazánokkal is: két dolgozónak Pestre kellett elmenni, hogy egyáltalán megkaphassák a kazánokat. 28 lakás alapozását augusztusban kezdik a tanácsháza melletti területen, s még négy lakás épül a jövő év végéig a Május 14. téren. A január elsejétől városi rangot kapott Fehérgyarmat ötéves tervében összesen 373 lakás építése szerepel, amelyből hatvanikilencet az OTP, harminchatot a lakásszövetkezet épít, de 150 kis családi ház és 40 magánerőből épülő társasház is szerepel a tervben. Az OTP teljesítette ígéretét, 12 lakásszövetkezeti ház sorsa azonban bizonytalan, mert nem sikerült eddig kivitelezőt találni az építkezéshez. Kivitelező kerestetik A kulturális ágazat mindössze az ötven személyes óvoda építésére kapott lehetőséget, ám az egymilliós támogatás kevésnök bizonyul, mert a tervek szerint 4,4 millióba kerülne az óvoda. A város lakóinak, üzemeinek, intézményeinek összefogása talán mégis eredményes lesz, mert megkezdték a Május 14. téri óvoda alapozását. Ma 12 óvodai foglalkoztató terme van Gyarmatnak, a 320 helyre 390 gyermek jár, de nem csökkennék a gondok akkor sem, ha felépül az ötvensze- mélyes óvoda: 1985-re 528 óvodás korú gyermekkel számolnak. Feszítőek a tanteremgondok is: 12 tantermes iskola kellett volna, de társadalmi összefogással is mindössze négy tantermet építettek a tervidőszak elején. A fiatal város kereskedelmi hálózata egy ezer négyzetméternél is nagyobb alapterületű abc-vel gazdagodik: szeptemberben várható az átadása. A tervek szerint boltok kapnak helyet a 28 lakás földszintjén is. ABC és pályaudvar Az egyik legnagyobb eredménynek a közel tízmillióba kerülő autóbuszpályaudvar építését tartják Fehérgyarmaton. A város, az egész járás és a Volán összefogása volt szükséges ehhez, hiszen a járásban itt van egyedül ipar, s megközelíteni Mátészalka kivételével minden oldalról csak autóbusszal lehet. A rég óhajtott pályaudvar avatására november 7. tiszteletére kerül sor. Messze városi színvonal alatti az üzemanyagtöltő-ál- lomás: nemcsak elhelyezése, kapacitása sem felel meg az igényeknek. Égető gond a postai szolgáltatás fejlesztése, kevés remény van a belvíz- elvezetés megoldására, élet- veszélyessé vált a közgazda- sági szakközépiskola épülete, nem tudja a város saját erőből megoldani a szemétszállítást. Fehérgyarmat város lett: legkorszerűbb lakónegyedében, a Május 14. téren már 470 család Iákik. A város központja azonban távlatokban is a mai központ marad, s úgy fejlesztik tovább településüket, hogy a területet se kelljen növelni, a házak se nőjenek 3—4 szintnél magasabbra. A mai terület jobb kihasználásával kívánnak korszerű, de a hagyorhányo- kat is őrző várost kialakítani. Képünkön: Négyszintes lakások a Május 14. téren. Boríték, kézfogás S zocialista fejlődésünk során jól megfigyelhető az a folyamat, ahogyan egyre inkább fel- és elismerjük az anyagi ösztönzők fontosságát. Azt, hogy bár áldozatkészségre, odaadásra, öntudatra ma is szükség van, de a jutalomosztásnál mégis először a borítékot adják át, s csak ezt követi a jó munka elismerését kísérő kézfogás. A párt Központi Bizottságának elmúlt évi december 6-i határozata a népgazdaság helyzetét feltárva és az idei feladatokat körvonalazva többek között megjegyzi: a keresetek jobban kapcsolódjanak a teljesítményekhez és azok fokozására ösztönözzenek. Érdekes módon, a jövedelmek, keresetek differenciálásával elvben általános az egyetértés. A problémák inkább a megvalósításnál jelentkeznek. Sok helyen a prémiumot még mindig „egyenlően” osztják el, máshol a vetésforgó módszerét alkalmazzák: a jutalmak osztásánál egyik vezérlő szempont, hogy mindenki sorra kerüljön. Érthető, ha nem is mindig menthető a munkahelyi kollektívák gyakori húzódozása a különbségek megtételétől. A pénzkérdés — kényes kérdés, s egy adott kis kollektívában különösen az. Nehezíti a dolgot az is, hogy a különböző fajta munkák csak nagyon áttételesen mérhetők ösz- sze. Persze ez nem jelenti azt, hogy ne lehetne megállapítani, ki dolgozik jól és ki rosszul. Tudják ezt pontosan azok, akik évek óta együtt dolgoznak, egymás mozdulatait is jól ismerik. Csak hát az egyenlősdi nagyon sok helyen gyakorlat. Az ésszerű, igazságos differenciálás objektív feltételei gyakran hiányoznak. Az egyén „jó munkája” ugyanis csgk a vállalati eredményen keresztül mérhető. Hiába ad ki valaki a keze közül bármilyen csodálatos munkadarabot, ha a termékre sem itthon, sem külföldön nincs megfelelő kereslet, vagy csak veszteséggel értékesíthető. Hiába dolgozza végig valaki becsületesen a nyolc órát, ha a vállalat vezetésének esetleges hibás döntése folytán a gazdasági tevékenység egésze kerül nehéz helyzetbe. S persze, igaz ennek az ellenkezője is: ki lehet dolgozni ragyogó terveket, szárnyaló elképzeléseket, ha nincs munkáskéz, akkor a tervek mit sem érnek. M indez pedig azt igazolja, hogy az egyéni jó munka és a vállalat munkája között szoros kapcsolat van. A „különböző munkáért különböző bér” elv csak úgy érvényesíthető az egyes dolgozókra, ha a vállalatokat is tevékenységük eltérő hasznossága szerint értékelik. Az egyenlősdi ugyanis nemcsak az egyének közötti béremeléskor, jutalmazáskor uralkodik. Ugyanúgy létezik ma még vállalati szinten is. A kiugró, jó eredményeket elérő vállalatok nagy jövedelmét az állam elvonja, s — bár idén jelentősen csökkenő mértékben — a kevésbé jól gazdálkodók támogatására használja fel. A boríték és a kézfogás, az anyagi és erkölcsi ösztönzés nem egymást kizáró vagy éppen egymással ellentétes fogalmak. Mindkettő egyaránt és együtt fontos. F. S. P. Páll Géza Megkezdték a felkészülést a télialma-szüretre a nagy- kállói Virágzó Föld Termelőszövetkezetben. 'A ládák és a szedéshez szükséges eszközök kiszállítása mellett az almáskertekben, gyomtalanítást is végeznek. Képünkön: Perje Pál és Kerekes Imre, valamint Agárdi Imre traktoros Gramofonnal permetezi a gyomnövényeket. (Mikita Viktor felvétele) Balogh József A. ínyin és L Oszadszuk: Az apai derékszíj / 'me, mit is mesélt még nekem a harmadéves Zjablikov: Volt a mechanika— matematika szakon egy kis Bugrov. Ment vizsgázni. Hat szót kinyög, aztán csak hallgat. A professzoruk, amolyan idős-jóságos ember, egyre csak azon igyekszik, hogy kihúzzon még egy-két szót Bugrovból, de az csak hallgat. Mit tehet a professzor? „Elégtelen” — mondja. És a leckekönyvért nyúl. Bugrov pedig a derékszíját kihúzza a nadrágjából. Jó széles szíjat, hatalmas csattal. A professzor meghökkent: „Mi ez magánál, fiatalember?” — Mire Bugrov nagyon udvariasan: „Ez szíj. Az apámé volt. Hagyja ezt kérem figyelmen kívül professzor, írja csak be az elégtelent, megérdemlem.. S ezalatt a szíjból hurkot formált. „Mit csinál ? !” — kiált a professzor. „Amit apám parancsolt — feleli Bugrov —, arra az esetre, ha megbukom. Apám szigorú ember. Régi iskola: semmi megbocsátás, semmi elnézés.” És a derékszíjból készült hurkot a nyakára dobja. „Álljon meg! — kiált a professzor. — Nem, ön tényleg nem jártas a tananyagban, hogy úgy mondjam ... De, más szemszögből, mégiscsak törekedett ... Elégségeset adok magának.” Bugrov meg csak kitart a szándéka mellett és így szól udvariasan, a nyakán a bőrszíjjal. „Professzor, kérem, húzza meg a végét. Apámnak igaza van: ösztöndíj nélkül nem élet az élet!” Erre már felugrik a professzor: „Én négyest írok be magának!" Bugrov meg így szól; „Apám mindig szín jeles volt, a fiának sem bocsájtja meg a négyest! — közben körülnéz — hol lehetne egy kis- széket, zsámolyt szerezni, azért, hogy majd ön a lábam alól...” A professzor már végképp szenved: „Nem kell semmiféle zsámoly! Beírok inkább jelest.” Erre Bugrov gondosan leszedi a nyakáról a szíjat, vissza akarja fűzni ismét a nadrágjába, de a professzor mindkét kezével a szíj után kap: „Nem, fiatalember, a szíjat kérem, adja át nekem! Adja ide, úgy nyugodtabb leszek!” ß ugrov meg szélesen rámosolyog és elárulja a titkot: „Hogy gondolhat erre, profesz- szor! Hogyan is adhatnám át önnek az apámtól örökölt szíjat? Apám ezzel a szíjjal két intézmény vizsgáit tette le. Igen, és még nekem is három év van hátra a diplomáig...” Oroszból fordította: Répási Margit
