Kelet-Magyarország, 1979. augusztus (36. évfolyam, 178-203. szám)
1979-08-14 / 189. szám
4 KELET-MAGYARORSZÁG 1979. augusztus 14. Losonczi Pál beszéde a békéscsabai nagygyűlésen — Hatalmas erőfeszítés van ebben. A parasztságé is, de nemcsak a parasztságé, hiszen a mezőgazdaság dolgozói a népgazdaság más ágainak támogatásával oldják meg a feladataikat. Segítik őket a munkások, a tudományos intézmények szakemberei, mindazok, akik ellátják szövetkezeteinket, állami gazdaságainkat gépekkel, műtrágyával, gyomirtó szerekkel, ellátják mindazzal, ami ma már nélkülözhetetlen az eredmények javításához. Csakugyan elértük, hogy hazánk nagyüzemeiben szinte múzeumi tárgy lett a kapa, s a közelmúlt jónéhány más falusi munkaeszköze. — Mai viszonyaink, gondjaink és lehetőségeink ismeretében éppen ezért felül kell vizsgálnunk az elmúlt években kialakított, meghonosított termelési eljárásokat, módszereket. Most, amikor az energiahordozók árai gyors ütemben nőttek és nőnek, az eddiginél lényegesen jobban meg kell becsülnünk mindazt, amit szinte készen kapunk a természettől, s amivel okosan éltek, bántak elődeink. A műtrágyaárak emelkedése például nyomatékosan arra figyelmeztet bennünket, hogy hasznosítsuk jobban az istállótrágyát. Nemcsak azért, mert ez a költséget csökkenti, hanem azért is, mert hosszabb távon a talaj termőképességének megóvása is ezt kívánja tőlünk. Ugyanúgy: nem mondhatunk le a melléktermékek hasznosításáról sem. A kukoricaszár, a cukorrépafej, a rét, a legelő mind-mind érték a számunkra, s egyben kihasználatlan tartaléka mezőgazdaságunknak. Már csak azért is, mert sok olyan állatfajtánk van, amely kifejezetten jól hasznosítja a melléktermékeket. — Közös érdekünk az is, hogy jobban kihasználjuk a háztáji és a kisegítő gazdaságok lehetőségeit. A mező- gazdaság termelésének egy- harmada még jelenleg is ezekből származik. Tudom, hogy a nagyüzemek vezetésének nem kis gondot okoz a sok háztáji és kisegítő gazdaság megfelelő ellátása takarmánnyal s mindazzal, amire szükségük van, mégse hanyagolhatjuk el támogatásukat. A kisgazdaságok termelése csak ott fejlődik igazán, ahol kifogástalan, a népgazdaság érdekeihez igazodik a háztáji és a nagyüzem együttműködése. — Nekünk a jövőben még jobban kell gazdálkodnunk a tenniakarással, azután a falusi portákon fellelhető termelőeszközökkel. Mi tagadás, nem kevés az, ami falun a ház körül megterem. Meggyőződésem, hogy itt Békés megyében is tudják, hogy milyen tartalékok várnak kiaknázásra. Abban is biztos vagyok, hogy ismerik, értik és vállalják is a mezőgazdaság előtt álló mai feladatokat. Tudják, hogy mit vár tőlük, mezőgazdasági nagyüzemeinktől a belső ellátás javításának és a világpiacon is versenyképes termékek meny- nyisége gyarapításának követelménye. A mezőgazdasági termelésnek itthon is, határainkon túl is biztos a jövője. Losonczi Pál ezután hangsúlyozta : — Jelenlegi helyzetünk és további fejlődésünk egyaránt azt kívánja tőlünk, hogy következetesebben hajtsuk végre eddigi határozatainkat. Teremtsünk szigorúbb rendet, fegyelmet a termelésben, az élet minden területén. Gazdálkodjunk hatékonyabban, takarékosabban, s tegyünk többet a minőség javításáért. A takarékosság azt is jelenti, hogy tartósabb, korszerűbb, jobb minőségű árut adunk ki a kezünkből. — Népünk az elmúlt hetekben is gazda módjára vetett számot az ország helyzetével és az előttünk álló feladatokkal. Bizonyságát adta annak, hogy kész odaadó munkával hozzájárulni a gondok enyhítéséhez, népgazdaságunk versenyképességének növeléséhez, s fejlődésünk új szakaszának megalapozásához. Nagyszerű példái ennek a párt XII. kongresz- szusát és a felszabadulásunk 35. évfordulóját köszöntő vállalások, amelyek nyomán megszületett a Szakszervezetek Országos Tanácsának a KISZ Központi Bizottságának közös állásfoglalása a kongresszusi és jubileumi munkaverseny kibontakoztatására. Eddig is a dolgozó kollektívák felelős munkájával jutottunk előre, most és a jövőben is ez a fejlődés kiapadhatatlan forrása és legfőbb biztosítéka. Ezért lehetünk bizakodóak. Nem kis feladatok állnak előttünk, de ennél már nagyobbakat is sikerrel oldottunk meg — mondotta befejezésül Losonczi Pál. Ezután a Békés megyeiek több képviselője kért és kapott szót. GALSAI PONGRÁC: töajoi1 (fizi játékai 46. Kommentár B havannai csúcs előtt M ár csak néhány hét van hátra az el nem kötelezett országok havannai csúcsértekezletéig, érthető hát, hogy az utóbbi napokban mind több hír érkezik a jelentős találkozó előkészületeiről. Kuba fővárosa több, mint száz állam- és kormányfőt lát majd vendégül. A mozgalom további sorsára nézve minden bizonnyal meghatározó lesz az értekezlet. Ennek oka: megerősödött a polarizálódás folyamata az el nem kötelezett országok között, a tömbönkívüliség közös ismérve ellenére is. Az elmúlt években élesen kirajzolódott az a három szárny, amelyre ma ez a nagy országcsoport oszlik. A mozgalomban képviselt haladó államok meg akarják őrizni a korábban kialakított anti- imperialista és békeszerető irányzatot, azt vallják: a fejlődő országok, az el nem kötelezettek bizton számíthatnak természetes szövetségeseik, a szocialista országok támogatására. A iobbszárny, a konzervatív, sőt reakciós államok egyszer s mindenkorra szakítani akarnak az antiimperialista vonallal. Számos olyan kérdés van, amely szembe állíthatja majd az értekezlet résztvevőit. A tagországok egy jelentős része ugyanis, szeretné egyértelműen „gazdasági” jellegűvé alakítani, s egyben „harmadik erővé” tenni a mozgalmat. Ezzel akarnak további megerősítést adni az „észak—dél dialógusnak”, amelynek keretében a szocialista országokat a volt gyarmattartó imperialista hatalmakkal azonosan kívánják megítélni. Ha a vitát sikerülne így irányítaniuk, az elvonná a figyelmet a nemzetközi biztonság, a gyarmati és neo- kolonialista politikai és gazdasági kizsákmányolás alapvetően fontos kérdéseiről. V annak azonban bíztató jelek is. New Yorkban, az ENSZ székhelyén jó ütemben folyik a csúcsértekezlet dokumentumainak szövegezése, s további államok — Irán, Nicaragua — nyilvánították ki a mozgalomhoz való csatlakozásukat. Ennek a két országnak a történelme is bizonyítja, mivé teszi a fejlődő országokat az imperialista befolyás, a neokolonia- lista gazdasági kizsákmányolás. Az iráni és nicaraguai események azt is szemléletesen bizonyítják, milyen erőt jelent a szabadságért küzdő népeknek az antiimperialista szolidaritás. (Folytatás az 1. oldalról) met a tényleges eredményektől kell függővé tenni. Annál is inkább, mert az egyenlős- di törekvések az utóbbi időben sem csökkentek, sőt valamelyest még erősödtek is. Persze megvannak ennek is az okai. Többek között, hogy annak idején, amikor minden embernek munkát, megélhetést kellett biztosítanunk, S az ellátásban mennyiségre kellett -törekednünk, valóban nem a jövedelmek közötti differenciálás állt előtérben. S az akkor kialakult szemléleten bizony nem könnyű változtatni. Szólt az Elnöki Tanács elnöke a vállalatok közötti együttműködés zökkenőiről is. Hangoztatta: a nagyfokú koncentráció, szakosodás közgazdasági előnyeit senki sem vitathatja el. Azonban arról sem hallgathatunk, hogy a vállalatok együttműködése koránt sincs összhangban azzal, amit a korszerű termelés megkövetel. Losonczi Pál ezután a mezőgazdaság időszerű kérdéseivel foglalkozott. Szólt arról, hogy mezőgazdaságunk eredményei önmagukért beszélnek. Személyes tapasztalataink és a statisztikai adatok egyaránt a szocialista nagyüzemi gazdálkodás hatalmas fölényét bizonyítják. A magyar mezőgazdaság gyors fejlődését igazolja az is, hogy az egy főre jutó gabona- és hústermelésben, s a búza, kukorica, a cukorrépa terméshoza'iimjaiban a fejlett mezőgazdasággal rendelkező országok eredményeivel is állja az összehasonlítást. Ezt tükrözi a belső ellátás, továbbá az, hogy 1960 óta hatszorosára növekedett a mező- gazdasági termékek exportja. Ez azért sóikat jelent számunkra', mert az egész népgazdaság fejlődéséhez nélkülözhetetlen nyersanyagok, gépek és berendezések behozatalának fedezetét teremti meg a mezőgazdaság kiviteli többlete. Termelőszövetkezeteink, állami gazdaságaink dolgozói az idén is áldozatkész munkával ellensúlyozták a mostoha időjárást, kemény küzdelmet vívtak az elemekkel, a korán jött májusi aszállyal, majd a hűvösre fordult mostoha nyárral, s derekasan helytálltak a legnagyobb nyári munkában, az aratásban is, — Emlékszem rá, annak idején azzal hívtuk a paraszt- embereket a szövetkezetbe — folytatta —, hogy a nagyüzem jóvoltából kevesebb munkával többet termelhetünk és olcsóbban. ,Az első kettő azt hiszem megvalósult, mert kér vesebb munkával többet termel a magyar mezőgazdaság, ma már falun sem kell látástól vakolásig dolgozni, s azt is nyugtázhatjuk, hogy a munka termelékenysége megnégyszereződött. A magyar mezőgazdaságban feleannyian kétszer annyit termelnek, mint az átszervezés előtti időben. Leesett az állam: ebből az egy gesztusból megértettem egész szerepemet. Pedig minden David-kép római hőse így csapja hóna alá az acél tökfödőt, magam is észrevehettem volna. Egy közhely értelmetlenné tette minden okoskodásomat. „Közhely — de a maga helyén mindent megvilágított. Vagyis megtette, amit nagy művészek meg szoktak tenni. Es amit a jámborságra és oltalomra szoruló közönség csak akkor hajlandó megtenni, ha a művész agressziója kényszeríti rá.” Művészi hírét-nevét sértetlenül mentette át az új világba. Bajor Gizi mindent elért, amit a Hivatal egy színésznőnek adni tud: rangot, címet, pénzt, érdemérmet, dekórumot, mellre tűzhető babérágakat. 1948. március 15- én, az alapítás évében Bartók, Derkovits, József Attila poszthumusz nagydíjával egy időben kapta meg a Kos- suth-díjat. Majd ugyancsak elsőnek, a „Kiváló Művész” címet is. De nagysága mintha mumi- fikálódott volna. A megbecsülés a közönség rajongó szeretetét nem pótolhatta. Igaz, a színház vezetői a tisztelet és a tisztesség előírása szerint kezelték. Sőt, sokáig miniszteriális fejtörést okozott: hogyan lehetne méltóképp foglalkoztatni? A mellőzését senki sem kívánta. De a nagyságrendnek megfelelő helyet se könnyen találták meg számára. Elképzelni őt, bekötött fejjel, egy szocialista parasztdráma anyóka-szerepében? Vagy lánglelkű munkásnőként, ételhordóval a kezében? Ez tréfának is idétlen lett volna. Viszont az osztályellen- séget sem az ő tündérkedő stílusában képzelték el. Ártatlan bosszúból még rokon- szenvet ébresztett volna egy gyarló némber iránt. Maradtak tehát a klasszikus szerepek. A több évtizedes ideM. G. „Érjen véget az erőszak!” Megöltek 1936 embert, megsebesítettek 20776-ot „Érjen véget az erőszak!” „Szűnjenek meg a kínzások!” — e jelszavakat hangoztatva vasárnap tűntető menetek vonultak végig London központi utcáin és terein annak kapcsán, hogy tíz évvel ezelőtt vonultak be a brit csapatok Eszak-Irországba. Politikai pártok, szakszervezetek és társadalmi szervezetek képviselői vettek részt a tüntetésben, hogy kifejezzék szolidaritásukat Észak-IrI ______________ Békemozgalmunk a teljes leszerelésért Tolnay Lászlónak, az OBT leszerelési bizottsága elnökének nyilatkozata — Békemozgalmunk, egész közvéleményünk nagy örömmel fogadta a SALT—II. szerződés álá- írásának hírét, s most nagy érdeklődéssel figyeli a megállapodás ratifikálásának amerikai szenátusi vitáját, valamint a nemzetközi politikának egyéb, a leszereléssel kapcsolatos rezdüléseit — hangsúlyozta Tolnay László, az Országos Béketanács leszerelési bizottságának elnöke az MTI munkatársának adott nyilatkozatában. — Ugyanakkor az is világos előttünk, hogy az általános leszerelés folyamatában határkövet jelentő SALT—II a jövőre nézve egész sereg olyan kérdést vet fel, amelyek megoldásához, a haladó nemzetközi erőkkel karöltve, a magyar békemozgalomnak is hozzá kell járulnia. Az aktívák, a tudományos konferenciák és a nagygyűlések tapasztalatai, valamint a gyári, a szövetkezeti és a lakóhelyi közösségektől a béketanácshoz érkezett számos távirat, állásfoglalás alapján az is nyilvánvaló, hogy lakosságunk mesz- szemenően tisztában van azzal: ami például Géniben a leszerelési bizottságban vagy más leszerelési fórumon történik, az kihat földünk, Európa, tehát Magyarország helyzetére is. Közvéleményünk jól tudja, hogy a Szovjetunió békepolitikájának, a nemzetközi enyhülésnek a megvalósulása és hazai építőmunkánk távlata egybeesik. Ezért sem közömbös békemozgalmunk számára, hogy a SALT— III. — amely már konkrét csökkentést is előírhat a hadászati fegyverrendszerek területein — felé vezető úton a tárgyalások milyen ütemben haladnak tovább. Mindenekelőtt a most folyó amerikai szenátusi vitára gondolok, amely az ország belügye, ám a döntés földünk valamennyi népét, az egyetemes béke ügyét érinti. Egyértelmű ugyanis, hogy az egyenlő biztonság elvén alapuló, a kompromisszumokon keresztül kimunkált szerződés szö- végének esetleges egyoldalú megváltoztatása visszavetné a jelenlegi kedvező folyamatot. A SALT—II. életbe lépése viszont — túl az atomháború veszélyének csökkentésén — utat nyit egyéb fontos kérdések tisztázásához, újabb megállapodások kidolgozásához. — Tökéletesen tisztában vagyunk azzal, hogy a végső célként előttünk álló általános és teljes leszerelés hirtelen, egyik évről a másikra nem érhető el. Ezért nem is várunk és nem is ígérünk csodákat. Viszont világosan látjuk, láthatjuk, és jelentőségének megfelelően értékeljük a már megtett utat és a még előttünk álló teendőket. Már az eddig hatályba lépett szerződések is hozzájárulnak stratégiai célunk eléréséhez, a hadi arzenálok végleges felszámolásához. Ehhez természetesen elengedhetetlen a politikusoknak, a társadalmi és tömegszervezeteknek és a nemzetközi közvéleménynek a jövőben sem megtorpanó, kitartó erőfeszítése. — Nyugodtan mondhatom, biztos alapokra, a Szovjetunió és a szocialista országok békepolitikájára, a nemzetközi és a hazai békemozgalom három évtizedes eredményeire építhetünk. — A magyar társadalom, békemozgalmunk a nemzetközi méretű sikeres békeharcból kivette a részét, és a jövőben is jelentős akciókkal kíván hozzájárulni a politikai és katonai enyhülés elmélyítéséhez. ■ genkedés legyűrése. S az alkalom, hogy a történelmi naturalizmus kötelező pátoszába valami személyesebb, izgalmasabb pátoszt hozzon. A dilemma tehát haszonnal is járt: Bajor Gizit a polgári szerepdrámák után, s a sematikus tézisdarabok helyett rászorította a rangos feladatokra. Szereplistáján élre kerültek a klasszikus reprizek: Shakespeare, Schiller, Tolsztoj, Lope de Vega... Élete utolsó éveiben pedig három nagy szerepet is kapott: A kertész kutyája Dianna grófnőjét a Madách Színházban, Karenina Antid-1 a Magyar Színházban és az Ármány és szerelem Lady Mil- fordját a Nemzetiben. Közben Germán Tibor tekintélye is megnő. Eléri, amire oly türelmetlenül várt: az egyetemi katedrát. De rang és szakmai siker nem gyógyítja a lélek alattomosabb bajait. A roncsolódást, amelyet a háborús megaláztatások okoztak benne. És a szégyen állandó irritá- cióját, hogy már a létét is a feleségének köszönheti. Megmenteni valakit annyi, mint erkölcsileg végképp a tulajdonunkba venni. Aki visszaadja embertársa életét, kissé a magáénak is tekintheti. Germán töprengő szótlansága — az „ülő póz”, a lehajtott fej s a karbafont kezek póza —, amellyel megadja magát Gizi egyeduralmi bűbájának, az utóbbi években elfajul. Szűkszavúságából mogorvaság lesz. S a tudós magába forduló figyelme mintha tárgyát vesztené. Ügy tűnik fel, hogy szüntelenül és erősen figyel valamire; e koncentráció értelme azonban az ő számára is megfoghatatlan. A professzor magatartása környezetének is feltűnt. S az ügyeletes szobák gyakori beszédtémája lett. De aggodalmait senki sem merte a szemébe mondani. Egyrészt Germán nagyobb tekintélyű orvos volt, semhogy a személyébe vetett bizalmat máról-holnapra szétroncsolja; másrészt intuitiv „ráhibázásaival” a gyanút még tétovábbá tette. Orvostársai csak annyit pedzettek róla, hogy az utóbbi időben „furcsán” viselkedik. Aztán valós magyarázat is adódott: Gizi betegsége. Bajor kislánykora óta fájlalta a fülét. De állapota az elmúlt években mintha rosz- szabbodott volna. Gyötrő, késelő fejfájásokra panaszkodott. S úgy érezte, hogy hallása az egészséges fülére is meggyengült. (Folytatjuk) ország lakosaival, ahol a helyi rendőrség és az angol hadsereg már ötödik napja próbálja megfékezni a lakosság tömeges megmozdulásait. A csapatok fegyverrel nyomják el a nép polgári jogaiért vívott harcát. Tíz esztendő alatt — mint az Evening News című lap írja — megöltek 1936 embert, megsebesítettek 20 776- ot, az áldozatok többsége polgári személy.
