Kelet-Magyarország, 1979. július (36. évfolyam, 152-177. szám)

1979-07-12 / 161. szám

1979. július 12. KELET-MAGYABORSZÁG 3 A GAZDASÁGI BŰNÖZÉS — a társadalmi rendszerek különbségeitől függően eltérő módon és intenzitással — vi­lágszerte növekvő tendenciát mutat. Ennek oka, hogy az elmúlt évtizedekben a gaz­dasági életben hatalmas vál­tozások mentek végbe. Bo­nyolultabbá vált a gazdálko­dás minden részterülete, a beruházások száma rohamo­san nőtt, jelentősen emelke­dett a kooperációs tevékeny­séget folytató vállalatok szá­ma. A népgazdaság ellen elkö­vetett, ismertté vált gazdasá­gi bűnesetek száma Magyar- országon 1965 és 1978 között 2920-ról 4816-ra nőtt. Ez mintegy 65 százalékos növe­kedést jelent. A bűncselek­mények száma azonban nem emelkedik évről évre egyen­letesen — a legmagasabb ér­téket, 5295-öt, 1974-ben érte el. AZ ÖSSZBÜNÖZÉSEN be­lül nem nagyarányú a gaz­dasági bűnözés, jelentősége miatt mégis figyelmet érde­mel. 1978-ban 3418 deviza és vámbűncselekmény, vala­mint 370 gazdasági vesztege­tés szerepel az adatok között. A vám- és deviza bűncse­lekmények hosszú idő óta ta­pasztalható emelkedését alapvetően az idegenforga­lom növekedésével magya­rázzák. A gazdasági vesztegetés, a korrupciónak a gazdasági életben való megnyilvánulá­sa: s az elmúlt évben 133-al több ilyen jellegű bűncselek­ményre derült fény, mint 1977-ben. A számok persze könnyen megtéveszthetik a szemlélőt, hiszen a felderí­tés gyakorisága az ellenőr­zés megszigorítása önmagá­ban is eredményezheti, hogy a statisztika több bűnesetről ad számot. Másfelől azt is fi­gyelembe kell vennünk, hogy a nagy kárt okozó bűncselek­ményeket gyakran éveken át folytatják, s a kár összege — legalábbis statisztikai szempontból — a leleplezés évének mérlegét terheli. A vagyoni, kereseti, jöve­delmi viszonyokat vizsgálva kitűnik, hogy a gazdasági bűncselekmények elkövetői­nek többsége vagyonnal, il­letve az átlagosnál maga­sabb jövedelemmel rendelke­zik, a kedvezőtlen jövedelmi S zép szál, derék ember volt az öreg Borhe- missza. Jó gazda híré­ben állott, a tsz-ben is több mint húsz holddal lépett be annak idején. Nagy családba született, s mikor nősülni akart, csak az apjától örökölt másfél holdra, meg két erős karjára számíthatott. Szere­tett dolgozni, fogához verte a garast, s ha nem is gyorsan, de biztosan gyarapodott. Nem volt már fiatal a tsz- szervezés idején — túl volt a hatvanon — nem sokat aka­dékoskodott, egy hét után aláírta a belépési nyilatkoza­tot. Eddig nem haltam éhen — gondolta —, csak nem fo­gok ezután sem. Házát eladta, öregasszonyá­val a fiához költözött — aki nemsokára brigádvezető lett a szövetkezetben — eljároga- tott kaszálni, kapálni, szóval csendben, munkával teltek a napjai. Változott közben a falu is. Egyre több udvaron jelent meg a Skoda, a Zsiguli, a tetőkön is sokasodtak a té­véantennák. Az utca majd minden házában volt már té­vé, amikor fontos tanácsko­zásra ült ö. ’e a család. A fiatalabb Bornemissza bort tett az asztalra, rágyújtott, s az öreghez fordult.- No apám, úgy döntöt­tünk, veszünk mi is egy té­vét. Színes televíziót. — Minek .:?! — morgott az öreg. — Eddig is megvol­tunk nélküle ezután is meg­leszünk. Az ifjabb Bornemissza mo­solygott. — Kell a oám. A gyere­Kornra és társai viszonyok tehát csak jelen­téktelen mértékben játszanak szerepet a súlyos károkat okozó bűncselekmények ese­tében. A gazdasági bűhcselekmé- nyek nem jelentéktelen há­nyada a gazdasági irányítási rendszer elveinek félreérté­séhez, félremagyarázásához kapcsolódik. A gazdálkodó egységek, illetve az ezeket képviselő személyek olykor visszaélnek a szabadabb, kö­tetlenebb gazdálkodási for­mákkal, a nagyobb önálló­sággal és a kezdeményezéssel együtt járó lehetőségekkel. Bárhogy is nézzük, a gaz­dasági vesztegetésnek általá­ban nem egyszerűen szemé­lyes, szubjektív hanem na­gyon is objektív okai van­nak. Különböző áruk és szolgáltatások hiánya vagy nem elegendő volta is ebbe az irányba terel. Jellemző példa az elmúlt évben a sze­gedi MERKUR telep dolgo­zóinak esete, akik mintegy 60 ezer; vagy a pécsi MER- KUR-osoké, akik 183 ezer fo­rint jogtalan haszonra tettek szert a gépkocsikkal való üzérkedés révén. VÉG NÉLKÜL LEHETNE SOROLNI a gazdálkodás fo­lyamatában elkövetett bűn­cselekményfajták széles ská­láját — kezdve a mérlegha­misítástól a hűtlen pénzkeze­lésen át az üzemanyag je­gyekkel való visszaélés ösz- szes változatáig. Nyilvánva­ló, hogy a gazdasági bűnözés elleni küzdelem csakis az ál­lami, társadalmi és gazdasági szervek tudatos, és szerve­zett együttműködésével lehet eredményes. A gazdasági ve­zetők személyes példamuta­tása, erkölcsi megbízhatósága fontos feltétele a gazdálkodá­si folyamatok törvényes me­derbe való terelésének. Fon­tos, de nem egyedüli feltéte­le. A rendszeres és érdemi ellenőrzés, a visszaélők, a törvénysértők szigorú és kö­vetkezetes felelősségre voná­sa ugyan segíthet a gazdasá­gi bűncselekmények számá­nak csökkentésében, mara­dandó eredmény azonban csak a szükséges gazdasági — technikai, anyagi — elő­feltételek megteremtésével, a gazdaságban mutatkozó hiá­nyok megszüntetésével érhe­tő el. F. S. P. Pótkocsi­kerékagy Pontos megmunkálást igényelnek a pótkocsi-ke- rékagyak. Vágó István, a MEZŐGÉP nyírbátori gyáregysége Dobi István Szocialista Brigádjának tagja a besimítás pontos­ságát ellenőrzi. (Fotó Já­vor) j Körkép aratáskor Nagykálló környékén | Eső után (eizúgnak a gépek Törő László a körzeti agronómus és párttitkár hazaug­rott átöltözni. Csurom vizesre ázott a határban. 0 újságol­ta: . — Nagyon tetszett a geszterédi embereknek az óriás szitakötő, a helikopter, amely ott röpködött egy hete a föl­dek fölött. Egyetlen nap alatt 400 hektár növényvédelmét látta el. Lombtrágyát permetezett ki a gép a dohányra, napraforgóra. 280 hektár a napraforgó. ígéretes termést jósol a párttitkár. A 120 hek­tár dohányban meg már meg­kezdődött a nagy munka. Nyolcvan asszony — Nyolcvan asszony töri a dohányt. Mi a bő hozamú VP—9-est termeltük az idén. Szépen fizet. Tizennyolc szá­rítónk van. Három már meg­telt — mondja. Kinn a határban a széna- és a borsóbetakarítást vég­zik. Aratnák a búzát, de áll­ni kényszerül a hét kombájn az eső miatt. Ha eláll az eső, két nap szikkadás, s újra felzúgnak a gépek. A nagykállói Virágzó Föld Tsz geszterédi 2-es üzem­egységében 300 hektár kalá­szos vár betakarításra. Ebbe álltak be a gépek, hogy gyor­san „felfalják”. A kánikulá­ból az őszies tavasz átcsopor­tosításokra kényszerített em­bert, gépeket. — Vannak kulcsemberek a párttagok közöt is — mondja a párttitkár. — Köblös József két kombájnnal dolgozik. Egyikkel nappal, a másikkal éjszaka. Ilyen időjárásban egyikkel sem lehet teljes műszakot menni. Ha nedve­sebb a borsó, rendrevág az SZK—5-össel, nappal meg elcsépeli az R—12-essel. Az ilyen időjárásra mondják: egyik szemünk sír, a másik nevet. Inkább vigasztaló­dunk, mert jól jött az eső a kapásokra, ha pillanatnyilag hátráltatja is az aratást. ötkor talpon ömlik az eső, áztatja Szilá­gyi János párttitkár kiszol­gált kerékpárját, amit a fal­hoz támasztott. Ez a véletlen hozta, hogy összefutottam ve­le a biri Táncsics Tsz irodá­jában. ötkor már talpon volt, most fél 11 óra. Reggelizik. Zsíros kenyeret zöldpapriká­val. — Olyankor harapunk most, amikor a munka enge­di — mondja. — Most meg esik — mutat ki az ablakon. — Három telepünk van. Én mindig az Ady-telepen szók­Színes tévé kék kirepültek, háza van mindnek, minek kuporgas- sunk? Maga is dolgozott már eleget, ráér nézelődni. — Aztán mennyi egy ilyen színes tévé? — Gondolom, úgy húszezer forint. — Húszezer forint?! — hör­dült fel az öreg. — Meg vagy­tok ti bolondulva? Azért egy fél házat lehet venni. — Ugyan már apám! Mi­nek a ház? — Minek, minek. Annyi pénzt kihajítani. Nem hogy vennétek érte öt kisbikát. Egy esztendő múlva azokért száz­ezer forintot kapnátok. A kisbikákból nem lett semmi, annál inkább a tévé­ből. Szép tavaszi napon hoz­ta meg a tsz gépkocsija, ott­hon volt az egész család. Még a fiatalabb Bornemissza is hazaugrott a határból, s a nagy esemény tiszteletére pá­linkával kínálta a fiúkat. Hív­ták az öreget is, ő azonban nem vett tudomást a vendég­ről. Egykedvűen pipázgatott a tornácon, s csak néha ve­tett egy-egy megvető pillan­tást a sürgő-forgó emberekre. Aztán elmentek a fiúk, tel- tek-múltak a napok is, de a tévé népszerűsége alig csök­kent. Szolgálta híven a csa­ládot, csak a hajnalok lettek egyre kíméletlenebbek. Az öreg Bornemissza vitte ebben a prímet. Hajnali négykor már zörgetett a fiatalok aj­taján, s morgott: „Aki éjsza­ka legény, legyen nappal is. Tévézni szeretnek, az állatok meg dögöljenek éhen.” Könnyű volt neki, hiszen este nyolckor már ágyban volt. A tévére rá sem bírt nézni, annyira utálta, hogy így megbolondította a csalá­dot. Eleinte még az öregasz- szonya is a képernyő elé ült, de aztán az ura istentelen bosszút állt rajta. Bekulcsol­ta a szobaajtót, s mikor fe­lesége nyugovóra tért volna a nagy tévézés után, nem en­gedte be. A fiataloknál kel­lett töltenie az éjszakát. Elmúlt már vagy három hónap, mikor vendég érke­zett a házhoz: az egyik ro­konkislány jött nyaralni hoz­zájuk. Az öreg Bornemisszá­val barátkozott össze leg­gyorsabban, együtt jártak dudvát szedni, kaszálni, álla­tokat etetni. Esténként azon­ban tévézni vonult a kislány, ami persze igen-igen bántot­ta az öreget, aki el nem tud­ta képzelni, mit lehet szeret­ni azon az istenverte dobo­zon. Történt aztán, hogy az egyik szombat délután lakodalomba vonult a család, s csak az öreg, meg a kislány maradt a háznál. Az öreg Bornemisz- sza kiült a kiskapuba, s lát­szott rajta, erősen töpreng valamin. Telt-múlt közben az idő, feketedtek már a fák lombjai is, mikor felállt, s be­ment a nagyszobába, ahová a tavasz óta nem tette a lá­bát. A kislány a heverőn ol­vasgatott, az öreg a kályhá­nak támasztotta a hátát, majd egy idő után megszólalt: — Kislányom, ebben a do­bozban tényleg emberek van­nak? — Azok. — Hm... — csóválta fejét — indítsd csak el! A kislány lemászott az ágyról, bekapcsolta a tévét. Kisvártatva em­berek, kombájnok jelentek meg a képen, arattak. Az öreg késő éjszakáig meg sem mozdult, csak akkor állt fel, mikor hallotta, nyikordul a kapu, hazajöttek a lakodal­masok. Másnap sokáig aludtak a fiatalok. Az öreg hagyta őket, megetette az állatokat, majd a nagyszobába lopako­dott. Egy ideig téblábolt a tévé előtt, majd óvatosan megnyomta a gombot, s vár­ta, mi lesz. Nem történt sem­mi különös, minden olyan volt mint az este, csak az arcok voltak idegenek. Mit érdekelte ez az öreget! Nézte, nézte a csodát. Balogh Géza tam kezdeni. Ott a „főhadi­szállás”, a kombájnok, ide futnak be a javításra szoruló traktorok. Itt kel el leg­jobban a segítség. Naponta tíz-tizenöt kilomé­tert karikázik. Mindenütt ott van, ahol kell a jó szó, a biz­tatás, ahol ellenőrizni kell valamit. Most éppen bosz- szankodik, mert a hét kom­bájnból csak öt üzemképes. Két SZK—5-öshöz nem kap­tak alkatrészt. Pedig az em­berek bejárták még Pestet is. — Ekkorra már a gép­szemlén is túl szoktunk len­ni máskor — jegyzi meg. — Háromszázharminchat hek­tár kalászos áll lábon. Tag­gyűlésen beszéltük meg az aratási menetrendet. Minden párttag lelkére kötöttük, most ez az első. Kaptak megbíza­tásokat. Kombájnostól a szál­lítókig. Herczku István tsz-elnök asztalán néhány soros fel­jegyzés. A taggyűlésen írta fel a teendőket. Olvasom: „Gondoskodni kell bérkom­bájnokról is. Nincs megfele­lő ember a Dutrára, a T— 150-esre. Intézkedni sürgő­sen.” Hamarosan betoppan az elnök. Érdeklődik a párttit­kár. — Rendben lesz. A T—150- esre Vasas Jánost, a tapasz­talt vezetőt tesszük — for­dul a titkár felé. — Talaj­munkát fog végezni. Megol­dódik a Dutra vezetése is. Igazuk volt a párttagoknak, akik azt mondták, a nagy ér­tékű gépekre ne friss jogo­sítvánnyal rendelkezők ke­rüljenek. Beszéltek a veze­tők a nagyecsediekkel, akik ígérték, segítenek. Küldenek kombájnokat, amennyire szükség lesz Biriben. Szép a határ. Üde. Jól jött az áztató eső a 115 hektár silókukoricára, az új vetésű lucernára és a takarmányke­verékre. Lesz bőségesen ta­karmány az állatoknak. Esőfüggöny húzódik Nagy­kálló fölé. Szemlére sorakoz­tak fel az E—512-esek az üzemegységben. Itt van Sza­bó László, a kallói Zöld Me­ző Tsz elnöke. Korán reggel már megbeszélés volt. Ide in­dult a párttitkár, Szabolcsi László is. Silókukorica a kalászosok után — Hét párttagunk dolgozik a műhelyben. Kiváló szak­emberek. Demeter Pál a fő- agronómus a legjobbakat ál­lítja a szerelésre. Gondos tervezést, jó szer­vezést bizonyít, hogy a 100 hektár zöldborsó földjében zöldell a silókukorica. A ka­lászosok után is ez kerül. Nagyon kell a 750 szarvas­marha-állománynak. Emberek, gépek küzdelme folyik a határban. Ennek cselekvő részesei a pártszer­vezetek, a komunisták, akik ügyelnek példát mutatni helytállásból. Farkas Kálmán Sózással tartósítják Nyersbőr Szabolcsból Hazánk könnyűiparának fejlődéséhez Szabolcs-Szat- már megye mintegy 100 ezer kilogramm nyersbőrrel járul hozzá, aminek a 80 százaléka sertés-, kisebb részben szarvasmarha- és elenyésző­en pedig róka-, nyest-, kecs­ke-, valamint egyéb állatbő­rökből tevődik ki. Ha ezeket összevarrnánk, akkor körül­belül 9 négyzetkilométer területet fednének le. A be­szerzésével, felvásárlásával, értékesítésével a Bőrgyárak Kereskedelmi Közös Vállala­ta foglalkozik, amelynek me­gyénkben kirendeltsége 31 éve tevékenykedik. A nyersbőrt döntően a húsipari vállalat szolgáltatja, de fontos a tsz-ekből, s a háztáji gazdaságokból szár­mazók is. A vágóhidakon le­fejtett bőrt a BIVIMPEX-nél két órán belül sózással tar­tósítják, hogy az ipar kifo­gástalan minőségű alap­anyaghoz juthasson. Minden­féle állatbőrt átvesznek, de gyakran előfordul, hogy a vidékről hozottak a tartósítá­si késedelem miatt már csak III—IV. osztályúak. Ahol MÉH begyűjtőhely van — mint például Nyírbátorban, Mátészalkán, Vásárosna- ményban — ott is átveszik a nyersbőröket. Végsősoron mindegyik a nyíregyházi raktárba kerül, s majd innen kéthetenként szállítják a fő­városi központba, ahol az országos igényeknek, a ter­melési terveknek megfelelő­en osztják el a feldolgo­zóknak. A BIVIMPEX a húsipari vállalattal szerződéses vi­szonyban van. A bőrfelvá­sárló kirendeltségek közül a szabolcsi az egyik legna­gyobb, annak ellenére, hogy a gyáraknak juttatott bőr­mennyiség évek óta nem nö­vekszik. A nyíregyházi egy­ség havonta, mintegy 3 mil­lió forint értékű nyersbőrt küld a fővárosi központba, aminek nagy része a pécsi bőrgyárba kerül, s az ott ké­szülő termékek döntő hánya­dát a nyugati piacokon ad­ják el. (cselényi) Növényvédelmi nap Nyírlövőn Növényvédelmi napot rendez augusztus 4-én Nyírlövőn a HNF kertba­rátok és kistenyésztők me­gyei szervezete, valamint a nyírlövői kertbarátok klubja. A községi műve­lődési házban előbb meg­vitatják a szabolcs-szat- mári kertbarátok mozgal­mának helyzetét, előadást hallgatnak meg a házi­kertek növényvédelméről, s az esztendő második fe­lében várható növényvé- dőszer-ellátásról. A megbeszélés után kertlátogatások következ­nek, s közben a résztve­vők az AGROKER nö­vényvédelmi bemutatóját is megtekinthetik.

Next

/
Thumbnails
Contents