Kelet-Magyarország, 1979. július (36. évfolyam, 152-177. szám)

1979-07-12 / 161. szám

4 KELET-MA6YARORSZÁG 1979. július 12. SALT-vita az USA szenátusában A két nagyhatalom egyensúlya megmarad NEW YORK-I EXPERIMENT (6.) Beszélgetés egy kemputerrel A bankok ránőttek a városra. Kommentár Craxi dilemmája I táliában hozzászoktak már a kormányvál­ságokhoz. Szerdán kezdte meg tárgyalásait a szocialisták vezére a köztár­saság 42. kabinetjéről, s a „strandikormány”, vagy a „hídkormány” fogalmát is a Tiberis partjáról kapta szárnyra a világhír. Most azonban — persze ez a fo­gadkozás sem újkeletű —tar­tós kabinetet szeretnének az ország élére, s ha annak Craxi lenne az elnöke, akkor megdőlne a keresztényde- molkráöia második világhá­ború utáni hegemóniája. A Piazza di Gesun, a ke­reszténydemokraták székhá­zában éppen ezért hétfő óta tárgyalás tárgyalást ér. Szemmel láthatóan megza­varta elképzeléseiket Sandro Pertini államfő döntése, a szocialista politikus kijelölé­se. Craxit inkább ütőkártyá­nak használták volna, sem­mint főszereplőnek egy olyan játszmában, amelyben a ke­zükből kikerült az adu. Köte­teket tenne ki a keresztény­demokrata párt finom húzá­sainak, olykor otromba, más­kor rendkívül elmés játék­stílusának elemzése. A hata­lom sáncait eddig derekasan védték, s ha szükség úgy hoz­ta, más pártokat fordítottak szembe egymással Ezúttal azonban meglehe­tősen tanácstalanok. Igaz ugyan, hogy a szocialisták és a kommunisták viszonya az elmúlt másfél év alatt elhi- degült, s ahhoz sem fér két­ség, hogy a kapcsolatok meg­romlásáért éppen a megbí­zott kormányfőt terheli a fe­lelősség. Csakhogy a keresz­ténydemokraták berkeiben éppúgy, mint másutt Rómá­ban tisztában vannak azzal, hogy a szocialisták irányvo­nalában néhányszor már ta­pasztalhattak jókora pálfor- dulásokat. Erre utal az II Popolo, a kereszténydemok­raták központi lapja, amely máris „chilei távlatot” emle­get, s attól óvja a kijelölt kormányfőt. Craxi számára most két le­hetőség kínálkozik: vagy csakugyan megteremti a de­mokratikus és haladó erők széles körének együttműkö­dését, s ebben az esetben nem hagyhatja ki a kormány­ból a kommunistákat sem. Vagy végleg föladja a szo­cialista párt korábbi orien­tációját, s a keresztényde­mokratákkal osztozik a hata­lom koncain. Ebben az eset­ben viszont számolnia kell pártjának további gyöngülé­sével, s az ország súlyos gondjaiért vállalnia kell a fe­lelősséget. Kétségtelenül, hogy Craxi dilemmáira nehéz választ ta­lálni. S éppen ezért nem könnyű döntenie sem! 19. 1920. augusztus 2. Gizi ezen a napon végre feleségül ment Vajda Ödön­höz. Az esküvőt a Horánszky utcai templomban tartották. A' lakodalmat Dvorzsák Babi nevű barátnőjüknél, az Üllői úton. A mama néhány nappal előbb a Mária Terézia tér 3- ba költözött. így az új háza­sok egyedül foglalhatták el a Baross utcai lakást. Hosszú mátkaság volt mö­göttük. Majdnem nyolc esz­tendő. Kissé már bele is fá­radtak a várakozásba. De most jobb korszak kezdődik. Az Egyesült Államok és a Szovjetunió hadászati erői lényegében egyenlőek és Amerika biztonságát hatéko­nyan szavatolja a második SALT-szerződés, jelentette ki Harold Brown amerikai had­ügyminiszter. Brown és munkatársai sok kérdést kaptak a szenátorok­tól, akiknek jelentős részére érezhetően hatnak a SALT ellenfeleinek olyan érvei, hogy a szerződés több előnyt biztosít a Szovjetuniónak, A teheráni rádió közlése szerint ismeretlen tettesek éj­szaka felrobbantották az Ah- waz olajvárost Khorramshahr kikötővel összekötő vasútvo­nalat és bombát dobtak a khorramshahri pályaudvar épületére is. Mindkét akció nyilvánvalóan összefügg az­zal a bejelentéssel, hogy az arablakta tartomány önren­delkezéséért küzdő szerveze­tek felmondták a kormány­nyal kötött korábbi megálla­podásukat. A khuzisztáni helyzettel összefüggésben ismét kiélező­Ugy értik egymást, mint a testvérek. A fiatal pár előadás után a Pannóniában vacsorázik. A Rákóczi út elején, a régi Nemzeti Színház mellett épült Pannónia-szálló étterme (az épület ma diákkollégium, s földszintjét üzlethelyiségek­re bontották) irodalmi talál­kahelye a húszas évek kon­zervatívabb művészrétegének. Glück úr, a tulajdonos — az ismert műgyűjtő, Petrovics Elek jóbarátja — különter­met tart fenn a művészek­nek; a bejárat nem az utcá­ról, hanem a szálloda halijá­ból szolgál, s e nyilvános „lakrész” szép képei, szőnye­gei és házias pattogású cse­mint az Egyesült Államok­nak. Harold Brown hangoztatta: a két nagyhatalom hadászati erőinek különböző felépítése ellenére lényegi egyenlőség áll fenn közöttük. Ez az egyenlőség — a szerződés alapján — a nyolcvanas évek közepéig változatlanul fenn­marad, bár az egyensúly a következő évtized elején a Szovjetunió, később az USA számára alakulhat kedvezőb­ben. dött a viszony Irán és Irak között. Teheráni kormánykö­rökből származó értesülések szerint „iraki fegyveresek és iráni ellenforradalmárok” kedden éjjel partra szálltak a Shatt al-Arab határfolyó egyik szigetén és megütköz­tek az iszlám forradalmi gár­da járőrével. A khorramshahari kikötő kormányzója ugyanakkor ar­ról számolt be, hogy a parti­őrség tűzharcban elfogott egy bárkát, amely fegyvert csem­pészett az iráni kormányelle­nes erőknek. répkályhája egy magánlakás intimitásával marasztalja a vendégeket. A Pannónia-béli társaság rang- és korelnöke különben a hivatalos irodalom feje is: Herczeg Ferenc. E mérték­tartóan közepes író fiatalsága még a múlt századé: a hajda­ni verseci „aranyifjú”, tükör­zúzó éjszakás bohém és pár­bajhős, — akkor már élő klasszikusnak számít; min­dent megkapott, amivel egy kis nemzet úriosztálya leg­kedvesebb szerzőjének híze­leghet. Herczeg jól érzi magát a sikerben, de fölényessé soha­sem merevedik: szíves, de tartózkodó örömmel fogadja az ünneplést; magatartása, ha mélyre nem lát is, a szemlé­lődő íróé; ellenfeleit sohasem falja fel, irodalmi harcokba nem keveredik — s bár fon­tosnak véli szerepét, kissé a túlméretezett dicsőség szé­gyenét is érezteti. Ez alakját, korlátáihoz képest, rokon­szenvessé teszi. A társaságot meg éppen jól tartja. A zár­kózott „írófejedelem” hol egy 130 East 16 th. Street: egy nem túl jókarban lévő, szűk lépcsőházas épület harmadik szintjén három kis szoba, itt működik az Amerikai Egye­sült Államok legrégebbi, leg­nagyobb, haladó hagyomá­nyokkal rendelkező, baloldali magyar nyelvű újságja, a Magyar Szó. Tíz óra elmúlt, rég túlvannak a lapzártán, délben érkeznek a fényképe­zésre váró oldalakért, és ket­tő még nyitva. — Szerkesztőkém! Magáé a toll, itt az oldal, máris be­tűzheti — így Miss Kinga. — Legalább elmondhatja, dol­gozott az Államokban. Az oldal, mit rámbízott, több mint érdekes. Egy cent adót se fizettek — hirdeti egy rövid tudósítás címe.. „Átnézve tizenhét nagyüzlet adókimutatásait az elmúlt évekről, Vanik kong­resszusi képviselő megállapí­totta, hogy 17 cég az ország legnagyobb üzletei közül egy cent jövedelmi adót se fize­tett két és fél ezer millió dol­lárnyi jövedelme után! Az USA Steel például 518 millió dollár tiszta hasznot csinált 1976-ban anélkül, hogy adót kellett volna fizetniük. Egy munkásembernek adót kell fizetnie, ha évi jövedelme meghaladja a 3200 dollárt. A nagyüzlet 160 ezerszerte na­gyobb jövedelme után is adómentes marad. Ekkora az igazságtalanság mérete. Más cégeket hihetetlenül alacsony ráta alapján adóztattak meg. A Rockefellerék olajmono­póliuma például 8 százalékot fizetett HÉT ÉS FÉL BILLIÓ DOLLÁRNYI jövedelem után. Ez a ráta ugyanannyi, mint egy olyan munkásem­beré, akinek hatezer dollár volt a jövedelme...” Készen az oldalak, Kinga és két munkatársnője ismét csak elkészült egy újsággal, és ismét csak összejött a lap olvasóinak szerény adakozá­sából annyi, hogy kinyomtat­hassák. John, Kinga barátja jön értem. Neki köszönve láttam az Amerikai Termé­szettudományi Múzeumot, a Metropolitan Szépművészeti Múzeumot, ő lopott be Tu- tenkámen mesés kiállítására, vitt el kínai és hawayi étte­rembe, rándult át velem Jerseybe, látni New York-on kívüli világot, mutatott óriás bevásárlóközpontokat, utol­só-utolsó végkiárusításokat. — És most bevezetem' — mondja John — a bankvilág rejtelmeibe. Egy bankfiókba megyünk, Johnnak szüksége van némi készpénzre. Odaáll egy pult­hoz, hivatalnok sehol, csu­pán egy világító asztalka és gombok. — Parancsolj — ír­ja ki a gép —, miben állha­tok rendelkezésedre? Pénzt akarsz betenni, kivenni... hanyatlás-korabeli latin filo­zófus, hol egy kockázatokra kész, bókoló lovag, hol meg egy jókedvű anekdotahős szí­nében tűnik fel. Aztán a Pannóniában ül es- ténkint Csathó Kálmán is, aki rendezői munkája mellett re­gényeket ír, megbocsátó, de­rűs és haszontalan története­ket a gentry-világból, azokra az időkre, amikor a legutób­bi Herczeg-könyvet már ki­olvasták, de az új még nem jelent meg a piacon; itt ta­lálható a fiatal Zilahy Lajos, Beöthy Zsolt fölfedezettje és a Magyarország munkatársa, aki eddig egy füzetnyi verset meg néhány apró komédiát adott ki, de kisvártatva meg fogja váltani a világot, s foly­ton azzal vesződik, hogy jó­modorát egyensúlyban tartsa az indulataival; ide jár oly­kor Pékár Gyula, aki aligha­nem Közép-Európa legrosz- szabb írója, ebben verhetet­len, hiszen drámáiban a for­radalmi néptribunt csak a jelmeze különbözteti meg a velencei dögétől, a kínai csá­szártól, vagy egy honfoglaló Nyomd meg a megfelelő gombot. — John megmutatja az összes lehetséges változa­tot. Pénzt kér, ötven dollárt. Mágneses kártyáját a kívánt helyre illeszti, a gép időt kér, most ellenőrzi John hi­telképességét. Néhány má­sodperc, aztán: „Most adok neked ötven dollárt” — írja ki a komputer, aztán egy kis ablakon csakugyan előtűnik az ötven dollár. John számlát kér, aztán megtudakolja egyenlegét. Ennyi a bank­ügylet, s indulunk egy kiál­lításra. — Mi terheli az amerikai állampolgárt? — kérdeztem az American Express autó­buszán Washingtonba tartva mister Gaal idegenvezetőtől. „Városi és állami adó, egész­ségügyi hozzájárulás, öregsé­gi hozzájárulás. Egy har- minéves, egyedül élő fiatal­embernek például 30—31 százalék terhelheti jövedel­mét. A legmagasabb nyugdíj elvileg 456 dollár. Ennél több csak annak lehet, aki mond­juk 30 évig szakszervezeti tag volt. Mister Gaal el­mondta, beszélt egy hazate­lepült honfitársunkkal, aki­nek ily módon a nyugdíja el­érte a 900 dollárt. Neki nem volt megélhetési gondja, és ez azt a látszatot keltheti, hogy az Államokban kol­bászból fonják a sövényt. — Pedig ez nincs így — mondta mister Gaal. Aztán még hoz­zátette: — Az adókat el le­het tüntetni, de nem a fize­tésből élőknek. közvitéztől; s e szűkebb kör­höz tartozik Molnár Ferenc, Lengyel Menyhért, Hevesi Sándor, Balassa Imre, Cs. Aczél Ilona és Bajor Gizi is. A társaság tehát vegyes összetételű. De ezt még keve­sen tudják. Hiszen a jobbsze- műek látását is megzavarják a társadalmi és anyagi siker fénytörései. Az irodalmi je­lenből nehéz megjósolni az irodalomtörténeti jövőt. Bajor Gizi legtöbbször fér­jével jelenik meg a Pannóni­ában. S ő lesz a gyülekezet köz­pontja. Tíz óra után az irodalmi té­mák már kókadoznak. Az anekdoták is álmosak. A te­kintetek pedig az ajtót lesik, amelyen át a színésznő be szokott lépni a terembe. A férfiak titkon szerelmesek be­lé. S Herczeg sejti már, hogy lesz ennek a vonzalomnak né­mi eredménye is. A nők meg örülnének, ha gyűlölhetnék. De „ördöngős kedvessége” megvonja tőlük ezt az örö­möt. (Folytatjuk) — Kiknek és hogyan? — faggatom most Johnt. Mond egy példát. A milliomosnak házai, vállalatai vannak, mil­liókat vagy akár százmillió­kat érő vagyona. Mindez azonban befektetve. Történe­tesen elad egy gyárat tízmil­lióért. Súlyosan adóznia kel­lene érte, de azonnal befek­teti. Miközben dúsgazdag, vagyonos, az egyenlege cso­dára méltóan mindig deficit­re alakul. John egy képkazettákat for­galmazó vállalatnál érdekelt, és elnöke egy festő, berende­ző kis cégnek. Ez utóbbinak az irodája John házában mű­ködik, a festő cég tőle bérli. Fizet 300 dollárt havonta, s a villany, fűtés, telefon, az összes kiadás fele a céget terheli. Kertészt fogad a ház körüli parkírozáshoz, leve­lez, anyagokat vásárol. Tíz­ezer mérföldet használhatja évente az autóját a cég szá­mára, mérföldenként nyolc centtel kalkulálva a kiadáso­kat. Az adóbevallásnál eze­ket mind-mind fölszámítja, amikor az év végén elosztják a nyereséget, az egyik vállal­kozás hoz ötezer dollár hasz­not, a másiknál kimutathat ugyanennyi ráfizetést. — Csalni, azt nem ajánla­tos. Csupán ismerni kell a lehetőségeket. A milliomosok ezt használják ki. A gyári munkásnak nincs mit kihasz­nálnia. — John ismeri a ma­ga lehetőségeit, forgatja a pénzét, figyel, valósággal pénzügyi zseni. Tavaly elő­ször vette kézbe Kinga pénz­ügyeinek intézését, s első al­kalom volt, hogy az adóbe­vallás után, ha nem is túl sokat, de visszakapott. John­nak New Jersey-ben van a vállalati központja, ott más az adóelszámolás. A Citybe leggyakrabban kis teherautó­ján hajt be, ezzel sokkal több lehetőség — egyfajta keres­kedelmi vállalkozást bonyolít le — a megállásra, parkíro­zásra. Ahány hídon áthajt, főútra tér, elteszi a fizetendő összeg számláját. Étterembe viszi a vendégét, kéri az el­számolást. így lehet talpon maradni. Miss Kinga a heti 140 dollárjából számolhat, ő legfeljebb kiadásairól vezet­hetne kartont. A Broodway és a 46. utca sarkán állunk. Az autóbusz azonnal indul a repülőtérre. Búcsúzom Kingától. — Az otthoni gyökerek elszakad­tak — mondja —, és szá­momra itt és most már lehe­tetlenség új gyökereket ereszteni. Vagyok, lebegek. (Vége) Ferenczi József GY. D. Az amerikai űrkutatási hivatal előzetes számításai szerint július 11-én zuhant vissza a földre az amerikai Skylab űr- laboratórium. Képünkön: az űrobjektum, amelynek legna­gyobb része a légkörben áthaladva elég. (Kelet-Magyaror- szág telefotó) GALSAI PONGRÁC: fíajof (fizi játékai Irak támogatja az iráni ellenforradalmárokat

Next

/
Thumbnails
Contents