Kelet-Magyarország, 1979. július (36. évfolyam, 152-177. szám)

1979-07-11 / 160. szám

1979. július 11. KELET-MAGYARORSZÁG 3 Diplomások a tsz-ben A diplomások számára nem lehet ugyan panasz a megyé­ben, ha viszont megvizsgál­juk területenkénti elosztásu­kat láthatjuk, gondok van­nak. Jelenleg 1300 főiskolát, egyetemet végzett szakember dolgozik a megye mezőgaz­dasági üzemeiben, s egyen­ként 288 hektár jut rájuk. Ez nagyjából megfelel az orszá­gos átlagnak, a gazdaságok között azonban igen nagy eltérései? mutatkoznak. Különösen elszomorító a helyzet a fehérgyarmati já­rásban, ahol a szakember-el­látottság alig több mint fele a megyeinek. Szabolcs-Szat- már egy-egy termelőszövet­kezetében átlagosan tíz felső­fokú végzettségű szakember dolgozik, a fehérgyarmati járásban viszont hat. Még ér­dekesebbek az arányok, ha a vezető beosztásban dolgozók iskolai végzettségét vizsgál­juk. A gyarmati járásban az elnököknek 28, a főagronó- musoknak 91, a főkönyvelők­nek pedig mindössze 14 szá­zaléka rendelkezik diplomá­val, messze elmaradva a me­gyei arányoktól, ahol negy­venkilenc, kilencvenhat illet­ve huszonkét százalék vég­zett főiskolát, egyetemet. Legjobban a nyíregyházi és a kisvárdai járás áll, de a fejlődés ellenére a mátészal­kai és a volt nagykállói já­rásban még mindig gondok vannak. Különösen a megye perifériáján gazdálkodó szö­vetkezetek küzdenek a szak- emberhiánnyal. Oka ennek a városoktól való nagy távol­ság, a sok helyen megoldat­lan lakáshelyzet, de nem sza­bad megfeledkeznünk arról sem, hogy sok helyen él még a szakmai féltékenység, az újtól való tartózkodás, a po­zícióféltés. Ezeknek a szövetkezetek­nek jelentős hányada kedve­zőtlen adottságú. Ez, vala­mint a szakemberhiány rá­nyomja bélyegét a gazdálko­dásra is: közülük kerül ki évről évre a legtöbb veszte­séges szövetkezet. Gond volt ez már régebben is, ezért hoztak néhány éve egy nagy reményekre jogosí­tó intézkedést, amely lehető­vé teszi, hogy a kedvezőtlen adottságú termelőszövetkeze­tekben dolgozó szakemberek anyagi támogatást kaphat­nak, fizetésüknek akár har­minc—negyven százalékát is. Jogszabály mondja ki azon­ban azt is, hogy a nem ked­vezőtlen adottságú téeszek vezetői is kaphatnak ebből az alapból. Nem is kevés ez az összeg, hiszen a megyei ta­nács tavaly 550 szakember­nek csaknem huszonöt mil­lió forintot fizetett ki erre a célra. Támogatják ezenkívül az állami szervek a szolgála­ti illetve egyéni lakásépíté­seket is, nem beszélve a tár­sadalmi ösztöndíj szerződé­sekről. Ez mind szép, azonban egyre többen állítják, ezt az intézkedést túlhaladta az idő, hiszen nem hogy kiegyenlí­tené, még jobban növeli a termelőszövetkezetek közötti különbségeket. Magyarán: szükségessé vált az egyes te­rületek differenciáltabb tá­mogatása. Mert míg egy Nyír­egyháza környéki, és mond­juk egy Túr menti szövetke­zetben dolgozó szakember azonos támogatásban része­sül, könnyű elképzelni, hol marad szívesebben, hol ma­rad tovább. Hozzá tartozik persze az igazsághoz, hogy a diplomá­sok száma még nem minden. Legalább olyan fontos a hozzáértés, a szakértelem, s nem utolsó sorban az ambí­ció. Mert azzal a szakember­rel nem sokra mennek a szatmári termelőszövetkeze­tek, aki egy esztendő után veszi a kalapját, s néhány kilométerrel arrébb költözve újra kezdi nem éppen áldá­sos ténykedését. A megyei párt-végrehajtó­bizottság éppen a napokban tárgyalta meg a mátészalkai járás tartósan veszteséges termelőszövetkezeteinek meg­szilárdítására hozott intézke­dések eredményességét. Eb­ben a járásban három évvel ezelőtt még négy termelőszö­vetkezet volt veszteséges, ta­valy mindössze egy. S ebben igen nagy szerepe volt an­nak, hogy a három év alatt a járás tizennyolc termelőszö­vetkezete közül tizenegyben megváltozott a vezetés. A kü­lönböző posztokra megfelelő szakembereket sikerült állí­tani, ami az eredmények je­lentős mérvű javulásához ve­zetett, korábban a gyengéb­ben gazdálkodó szövetkeze­tekben. Mi a mátészalkaiak titka? Titokról persze szó sincs, — mert probléma még itt is akad, — csak meggyor­sult a szolgálati lakásépítési akció, felelősségteljes beosz­tásokat ígértek és adtak a fiataloknak, s éltek az állami támogatás adta lehetőséggel. A mátészalkai járásban te­hát lassan megoldódni lát­szik a gond. Most már csak az a kérdés, máshol mikor követik ezt a példát. Balogh Géza M egszerettem őt. ö nem viszonozta érzéseimet. — Nagyszerű — mond­tam magamnak. — Én nem leszek ésszerű a szerelemben, mint a többiek. Én várni, iz­gulni, szenvedni, féltékeny- kedni akarok! Munka után minden este a házukhoz mentem. Órákig álltam az ablaknál. Egy hó­nap múlva az egész ház jól ismert már engem. A nagy­mamák az én felügyeletemre bízták unokáikat, nők a ku­tyáikat A körzet rendőre is szolgálati helyet változtatott: „Hiába álldogálsz itt mint­egy őrségben — mondta. Egyúttal felügyelhetsz a rendre is...” ö meg egyszer sem jött ki hozzám. Ekkor szerződtettem önel­látó élelmezéssel a „Hit, Re­mény, Szerelem” nevű éne­kes-hangszeres együttest. Minden este szerenádokat énekeltem az erkélyénél. A ház lakói abbahagyták a té­vénézést, rádióhallgatást, a moziba járást. Esténként mind kiültek az erkélyre en­gem nézni és hallgatni. Én meg vártam, mikor jelenik meg végre az egyetlen üres Lev Lajner: Elvhű szerelem balkonon egy hölgy. Két hét múlva kinyílt az ajtó és ki­jött a hölgy. Az ő mamája volt. — Miért is gyötrőd ma­gad, fiacskám? — mondta zokogva. — SOk jó kislány van még a világon. Nem ilyen makrancosak, mint az enyém. Sőt, némelyiknek au­tója, nyaralója, lakása is van... — Nem! — kiáltottam. — Én nem akarok racionális lenni a szerelemben, mint mások. Én várni, izgulni, szenvedni, féltékenykedni akarok! Ezen az éjszakán Petrarca meg Shakespeare tollához méltó verseket írtam. A kö­vetkező napon ajánlással nyomtatták ki őket az esti ÓRIÁSHOTEL 24 HÓNAP ALATT Ungvár ékessége Elégedettek a megrendelők a szabolcsiak munkájával HOL VAN MÁR AZ A GÖDÖR, AMELYET KÉT ÉVVEL EZELŐTT SZOMORÚ ESŐ VERT TE­LE VÍZZEL, ÉS VÖDÖRREL MERTÉK, HOGY AZ ALAPKŐLETÉTEL MEGTÖRTÉNHESSEN, AZ URNÁT ELHELYEZHESSÉK. A SZÁLLODA MÁR ÁLL. Huszonkét hónap telt el, és az Októberi Forradalom negyvenedik évfordulójáról elnevezett sugárút peremén Ungvár fölé magasodik a ti­zennégy szintes épület. Júli­us 5-én megkezdődött a mű­szaki átadás. Belépés mezítláb Interjút mezítláb még so­ha nem készítettem. Uzsgo- rodon az INTURISZT Zakar- patja szállodájának legfelső emeletére azonban másképp nem lehetett belépni. Leg­alább ötven pár cipő árvál­kodott a folyosókat lezáró lengőajtók előtt. A műszaki átvevők tüzetesen vizsgálták a dohánybarna huzatú heve- rőket, foteleket, a vörös fu­tószőnyeget, a kék csempés fürdőszobákat. — Hogy tetszik? Egy elömlő mosoly az előbb még szigorú arcon, tolmács nélkül is közvetítet­te az elégedettséget. — Gondos a munka. Szép és ízléses a berendezés. Sztyepán V. Szigeti a meg­rendelő, az INTURISZT he­lyi képviselője ettől jóval többet mondott. — Az én véleményem az építkezésről, az építők mun­kájáról mindig jó volt. Most azzal erősítem meg a szállo­da nagyszerűen sikerült ékessége városunknak, igé­nyeinket teljesen kielégíti. Óhajom, hogy a kialakult jó kapcsolat tovább folytatód­jék. Meghökkentő adatok Ungvár idegenforgalma az utóbbi években nagyon meg­nőtt. A százezer lakosú város lapban, az egész város meg­ismerte az én viszonzatlan szerelmemet. Az újság ezer példányát elküldtem neki. Az összes virággal együtt, ami csak kapható volt a város fő­piacán. Ugyanaznap este a tűzszerészbarátaim tűzijá­tékot rendeztek a házuknál. De ö mégsem jött ki. Én vi­szont a rendőrségről csak reggel jöttem ki, a tűzsze­rész barátaim túlbuzgóságá­nak jóvoltából. Amikor a házunkhoz ér­tem, hirtelen megláttam őt. Az ablakom alatt állt. — Kedves, — mondta. — Nem volt igazam. Most már sze­retni akarlak téged. Én vár­ni, izgulni, szenvedni, félté­kenykedni akarok! E lkergettem. Hogy nem képes megérteni, hogy én akarok várni, iz­gulni, szenvedni, féltékeny lenni! Én nem akarok racio­nális szerelmet! S ehhez már hozzászoktam. Oroszból fordította: Répási Margit Látkép az Ungváron felépült új szállodáról. kapuja a Nyugatról—Kelet­ről érkező forgalomnak, de a közelgő olimpia évében a vendégj árás megsokszorozó­dik. A felső szinteken történik az átadás-átvétel. Lejjebb még zúgnak a parketta csi­szológépek, festők, szerelők hada zörög. — Ez most így megy majd egy darabig — közölte a SZÁÉV főépítésvezetője, Molnár László. — Az átadást felülről lefelé tartjuk, így a már kész, tiszta helyiségek­ben még véletlenül sem es­het kár. Hallottam, hogy a főépítés­vezető, mindent tud arról, ami körülötte történik. De csak néhány adatra voltam kiváncsi. Mennyi anyag kell egy ekkora szállodához? — Van benne 1200 helyi­ség. 330 a lakószoba, két­ágyasok, van öt étterem, éj­szakai bár, kongresszusi te­rem, 1000 adagos konyha, cukrászüzem, fodrászszalon, mosoda, garázs, egyszóval minden, ami egy korszerű, hasonló rendeltetésű létesít­ményhez szükséges. Nem volt apró munka A szálloda építésében 24 vállalkozó vett részt, ezeknek a munkáját koordinálta az példamutatók neveit sorolta. Potor István főművezetőt, aki mindig mindenütt ott volt. Kreisz Tamást, a poli­hisztor lakatost, akinek kis­ujjában volt a mesterség, vagy Bogár Miska bácsit, a vasbetonszerelőt, aki embe­reivel párját ritkítón fonta az acélkoszorúkat. Nem győztem a neveket írni. Be­széltettem ehelyett Keller András kőművest, aki 46 éves és 25 éve él szakmája bűvöletében. — Ez bizony, nem volt ap­ró munka. Mert sok mindent építettem én már a SZÁÉV színeiben, de ahogy erre az épületre nézek, így utólag én is rácsodálkozom. Szívesen csináltuk. Ha kellett dolgoz­tunk mi túlórában, szomba­ton, vasárnap is. — Kilenctagú a brigádom, heten jöttek velem ideátra. Otthon már elértük az aranyfokozatot, a vállalat ki­váló brigádja címet. Azt mondtam az embereknek, ehhez tartsuk magunkat. Meg ahhoz, amit az első eligazí­tásnál kaptunk; példamuta­tóan kell dolgozni. Erre vi­gyáztunk. Műszaki átvétel után az ízlésesen berendezett szállodai szobában (Elek Emil felvételei) — Bedolgoztunk az épület­be 12 ezer köbméter betont, ötezret a felvonulási épüle­tekbe. Kétezer tonna beton­acélra volt szükség és helyé­re illesztettünk háromezer házgyári panelt. Amíg mindez történt, a zsalúzás, a betonozás, a fala­zás kemény tempója mellett, munkaidő után jó kapcsola­tok és barátságok is szövőd­tek. — A huszonnyolcadik há­zasságkötésnél tartunk. — ÉMEXPORT. A legnagyobb partner a SZÁÉV volt, azok a dolgozók, akik esőben, fagyban, vagy tűző melegben hangyaszorgalommal, fegyel­mezetten végezték kötelessé­güket. A szabolcsi munkások ma­holnap hazajönnek. Minden bizonnyal jó érzéssel gondol­nak majd az Ungváron el­töltött hetekre, hónapokra, évekre. A főépítésvezető a ★ Tégla vakolat, tégla vako­lat... — tartalmazza a gyer­mekjáték mondókája. Ung­váron ez egy kicsit másként volt. Vasbeton, panel és vas­akarat A mondókában ház épül, Ungváron szálloda épült. Húsz hónapig figyelték a helybeliek a Szabolcsból jött munkások szorgoskodását és most látják az elkészült mű­vet. Tetszik nekik. Seres Ernő Ezt már Pócsi János párttit­kár közölte. — Tizenkétszer rendeztünk autóbusz kirán­dulást, de szerveztünk túrát az Uzsoki hágóhoz. Voltak, akik oroszul tanultak, kilenc- venketten viszont a DOSZAAF (a magyar MHSZ megfelelője) segítségével a gépkocsivezetésből vizsgáz­tak. Egyszóval nem volt itt tartalom nélküli az élet. Mi mindent tud? A szállodát szeptemberben avatják. És akkor születik egy újabb építkezési csúcs. Miski Károly, az ÉMEXPORT helyi vezetője mondta: — Nagyra van vele a ma­gyar sajtó, hogy az osztrá­kok Budapesten 28 hónap alatt építenek fel egy szállo­dát, mi ezt 24 hónapos mun­ka után adjuk át. — De mit tud ez a szállo­da? A Legfelsőbb Bíróság jóváhagyta Bírság tisztességtelen haszonért A megyei tanács ipari osz­tálya árellenőrzés során meg­állapította, hogy a nyíregy­házi Bútoripari Szövetkezet jelentős tisztességtelen ha­szonra tett szert. Többek kö­zött nem hajtotta végre 1976- ban az Árhivatal és a Köny- nyűipari Minisztérium új szabályozó rendeletét, mi­szerint 35 százalékos nyere- ségosökkentést kellett volna tervezni. Ezáltal 685 ezer fo­rint nyereségtöbblethez ju­tottak. Majd ezt követően a ténylegesnél magasabb árkal­kulációkkal, áreltérítésekkel az előző nyereségtöbblet is figyelembe véve összesen 2 millió 843 ezer forint tisztes­ségtelen haszonhoz jutottak. A megyei tanács végrehajtó bizottsága utasította az ipari osztály vezetőjét, hogy a me­gyei bíróságnál indítványoz­za a bútoripari szövetkezettel szemben gazdasági bírság kiszabását. A megyei bíróság 1978. no­vemberében 3 millió forint gazdasági bírság megfizetésé­re kötelezte a szövetkezetei. A bíróság ítélete ellen a bútor­ipari szövetkezet a Legfel­sőbb Bírósághoz fellebbe­zett. A Legfelsőbb Bíróság jóváhagyta a megyei bíróság ítéletét, a szövetkezet jog­erősen 3 millió forint gazda­sági bírság, 90 ezer forint el­ső fokú eljárási illeték, 150 ezer forint fellebbezési eljá­rási illeték, valamint 7402 fo­rint szakértői díj megfizeté­sére kötelezte. Az ítélet intő példa lehet nemcsak az érintett ipari szövetkezet, de minden ár- meghatározó termelő és ke­reskedelmi szerv részére.

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents