Kelet-Magyarország, 1979. július (36. évfolyam, 152-177. szám)

1979-07-11 / 160. szám

2 KELET-MAGYARORSZÁG 1979. július 11. IGEN — 480-szor Közel hat éve, hogy először választottak lakó- és utcabi­zottságokat országszerte. Nyírbátorban később, 1975- ben, majd 1977-ben válasz­tott a lakosság két lakótele­pen lakóbizottságot, s mind­kettő a közösség megelégedé­sére működött. Az újjáválasztás városunk­ban kibővítést jelentett: a korábbi kettő helyett 3 lakó- és 10 utcabizottságot válasz­tott a város lakossága, s a bi­zottságok öt évig látják el feladatukat. A választásokon 480 nyírbátori lakos mondott igent a Hazafias Népfront je­löltjeire abban a reményben, hogy az új és újjáválasztott bizottsági tagok munkájukkal eredményesen kapcsolódnak be szőkébb lakóterületük gondjainak megoldásába, a város fejlesztésébe, a lakos­ság városias szemléletének és magatartásának formálá­sába. A csavargó körútja — rablással Nyolcezerötszáz forinttal tért haza az éjszakai órákban a kö­zelmúltban V. Gyula nyírbátori fiatalkorú. Azon az estén szoká­sos csavargókörútját tette; járt a Kakukkban, a Báthori étterem­ben. így akadt össze egy jó vá­sárt csinált idős emberrel, aki még fizetett is neki. V. Gyulát nem is hagyta nyugton a meglá­tott sok pénz. Amikor útjifk a nyírbátori piac mellett haladt el, a fiatalkorú földre teperte idős „vendéglátóját”, aki rövid időn belül a korábban leadott serté­sek ára nélkül tarthatott haza­felé. Nem indok nélkül, joggal sze- gyellte magát a pénztől megfosz­tott ember. Másnap még meg is kereste a fiatal rabló szüleit: ezer forinttal kevesebbet is elfo­gad. csak ne legyen belőle rend­őrségi ügy, ajánlotta. De a fel­ajánlás hiába való volt. A rendőrségre kényszerült idős sértett még aznap visszakapta pénzét, mert a rendőrök rövid időn belül megtalálták azt a fia­talkorú ágyában és lefoglalták. A fiatalkorúak bírósága V. Gyulát rablás miatt 1 év 4 hó­napi — fiatalkorúak börtönében töltendő — szabadságvesztésre és 2 év közügyektől eltiltásra ítél­te. Az ítélet nem jogerős. Dr. T. Gy. KI VOLT A HIBÁS? Nem a vevő telhetetlen... Bizonyítványmagyarázat egy tudósítás nyomán Szinte minden érdekelt re­agált legutóbbi mellékletünk ellátással foglalkozó írására, és volt mondani valója a fel­ügyeletet ellátó tanácsi szer­veknek is. Mindez azt jelenti, hogy Nyírbátor ellátása amo­lyan darázsfészek: néhol zsú­folt, néhol kihasználatlan az üzlethálózat, nem tökéletesek a partneri kapcsolatok. Le­het-e ezekről szólni? Nem­csak lehet, hanem kell is, hogy az ellátás valóban a vá­rosi szinthez közelítsen. Ab­ban ugyanis minden érdekelt véleménye egyezik: van még mit tenni azért, hogy minden­nap elégedetten távozzanak a boltokból a vásárlók. Hány szárnya van a csirkének? Alapvető gond tulajdon­képpen az, hogy nem meg­felelő a választék, a vásárlók gyakrabban keresik a friss árut, s ezért nfem egyetlen vállalat, szövetkezet, vagy irányító szerv tehető egyedül felelőssé, összehangolt mun­kára van szükség. A kisvárdai baromfifeldol­gozó vállalat igazgatója pél­dául arra hívta fel a figyel­met, hogy csak a realitások talaján álló megrendeléseket képesek kielégíteni, hiszen a gyárban is csak két szárnya és egy háta van a csirkének. Nyírbátorban több boltveze­tő irreális megrendeléseket adott: néhányan csak aprólé­kot rendeltek, s így kaphat­tak egy-egy összesítés során olyan eredményeket, hogy a vállalat a megrendelt árunak csak egy töredékét szállította le. A tejiparról csak egy mon­datot: a legkorrektebb szál­lítónk tartják a megyében. A Mátészalkai Sütőipari Vállalat igazgatójának vála­szából kitűnik, hogy a szö­vetkezet által igényelt meny- nyiséget leszállítják. Papíron tulajdonképpen ezzel rendben is lennének, mégis feszítő gondok vannak, ez pedig ab­ból adódik, hogy nem egyen­lő feltételekkel indulnak harcba a vásárlók megnyeré­séért. A sütőipar saját bolt­jaiban mindig friss árut kínál — a szövetkezet ellátási terü­letéhez tartozó Pócspetriben, Máriapócson, Kislétán reggel hatkor már viszik saját bolt­jaikba a friss kenyeret — ki vesz akkor a szövetkezeti boltban reggel akár az előző napiból is, ha a közelben me­leg kenyeret kap, s a szövet­kezet boltjába legfeljebb délben érkezik a friss szállít­mány. Nyilvánvaló, hogy a válla­lat az egész város és a kör­nyék ellátását nem vállal­hatja, de egyedül nem is len­ne képes kielégíteni az igé­nyeket. Különösen gondok vannak akkor, ha valami mi­att a szakbolt zárva marad, mert erről nem értesítik egy­mást, a szövetkezet csak a szokásos mennyiséget rendeli meg, s ott maradnak az em­berek kenyér nélkül. Áz elmaradt besorolás Természetesen a szövetke­zet sem egyszerű áruelosztó, akinek a reggeli nyitásra már mindenki a bolt elé szállítja az árut. A vevőkért minden­nap tenni kell, ami jó part­neri kapcsolatok nélkül el­képzelhetetlen. Ezenkívül is van tennivalója, hiszen a me­gyei tanács kereskedelmi osz­tálya már régen elrendelte, hogy a boltokat kategóriákba kell sorolni, s az első kategó­riába sorolt üzleteknek teljes választékot kell tartani pél­dául kenyér- és péksütemény­félékből, tej és tejtermékek­ből. Nyírbátorban ezt elmu­lasztották, s nem értesítették a besorolásról a sütőipart sem. Néhány napja minden ér­dekelt ott volt azon a tanács­kozáson, ahol szemtől szembe mondták el egymásnak a hi­bákat, s olyan egyezség szü­letett, hogy mindenki többet tesz az eddigieknél. A sütő­ipar korrektebb partner lesz, a szövetkezet pontosabban próbálja felmérni a vásárlók igényeit és reális megrende­léseket ad a szállítóknak, s egy negyedév múlva ismét találkoznak, hogy megbeszél­jék tapasztalataikat. Nem minden igényt, de... Ugyanezen a napon egy másik fontos tanácskozás színhelye is volt Nyírbátor, ahol a megye, valamint a vá­ros ellátásának felelősei egyeztették a következő terv­időszak igényeit és lehetősé­geit. Ezen a tanácskozáson is kiderült, hogy ha minden igényt nem is lehet kielégí­teni, Nyírbátor kereskedelmi hálózatának és vendéglátásá­nak fejlesztése a megyei rangsorban is az elsők között áll, amelyhez — az új ven­déglátókombinát helyének szanálásával — a helyi ta­nács már eddig is milliókat áldozott. Addig azonban a je­lenlegi boltokban és étter­mekben kell az eddigieknél körültekintőbb módon kiszol­gálni a lakosságot. Szökőkútnál. EGY HÓNAP MÚLVA: FANFÁRZENE A TORONYBÓL___________ Vezényel: Ferencsik Előkészületek a zenei napokra Tizenharmadik alkalom­mal szólalnak meg egy hónap múlva a nyírbátori templom tornyában a fanfárok, hogy Tinódi Lantos Sebestyén ze­néjével köszöntsék Nyírbá­tor, s egyben Szabolcs-Szat- már megye legrangosabb ze­nei eseményének kezdetét, a nyírbátori zenei napokat. Az országos hírű zenei rendezvénysorozat első ese­ményére augusztus 18-án, szombaton este fél nyolckor A várossá válás 700. évfor­dulója alkalmából megren­dezésre kerülő zenei napokra Borsos Miklós Kossuth-díjas szobrászművész készített em­lékérmet. kerül sor a református templomban, ahol a helyi zenei tábor zenekara és a nyírbátori vegyes kar Schu­bert: G-dúr miséjét és Brahms: D-dúr hegedűverse­nyét adja elő Zempléni Má­ria, Keönch Boldizsár, An- taffy Albert énekes és Szem- jon Sznyitkovszkij szovjet hegedűművész közreműkö­désével. Patrióták a Bániban Megújult a százhuszonnégy éves gyár — Ha a városról van szó, a Bóní mindig mélyen nyúl a zsebébe — mondta Kapu Jó­zsef, a Nyírbátori Városi Ta­nács elnöke. Lehet 1 millióval több... — Nem a kötelező község­fejlesztési adóról van szó — mondta —, azt a PM auto­matikusan leemeli. A tanács­elnök nyilván az ezen felüli támogatásokra gondolt. Volt ilyen. Már a várossá válást is igyekeztünk elősegíteni. Ott volt például a vízmű. Egymillió forinttal járul­tunk hozzá, pedig a gyárnak nem is kellett, nem is kell a víz. Van saját. „Ez nem téma" A vízműépítésben nemcsak az egymillióval vett részt az üzem. Mesélte az igazgató, 100 „tapsoló ember” ment el az üzemből, hogy erkölcsileg is támogassa a társulás ala­kuló ülésén a beruházást. „De ez nem témá.” — intett le a jegyzetelésről Orosz Mik­lós. — Az csak természetes, hogy a jót, a fejlődést szol­gáló elhatározásokat sza­vakkal, agitációval is támo­gatjuk. De visszatérve a zsebre. A gyár hárommillió­ért épített egy óvodát az Is­kola-utcán. A fürdő létesíté­séhez egymilliót adtunk és azóta is a fenntartáshoz, fej­lesztéshez évi több száz ezer forintot. Félmillió forint a hozzájárulásunk a gyermek- intézmények fejlesztéséhez. A közművesítéshez, — szennyvízcsatorna-építéshez tízmilliót fizettünk. És van­nak még kisebb-nagyobb té­telek, mint az ivóvíz-vasta- lanítás, 100 ezer forintos hoz­zájárulással. Forinttal nem mérhető A milliók mellett a kisebb tételek értékelése sokszor fo­rinttal nem mérhető. Erről Nyitra László KISZ-titkár szavai érveltek meggyőzően. — Minden évben megren­dezzük gyermeknapon az aszfaltrajzversenyt. Az idei nagyon jól sikerült, 210 gyer­mek jött el, s mind rajzolni akart. Rajzoltak is arról: mi­lyen Nyírbátor gyermek­szemmel. Szép. Ezt a közel ezer' látogató is bizonyította, öt kispajtást — az elsőket — száz-száz forintos utalvány­nyal jutalmaztuk, de minden résztvevő kapott ajándékot. Mennyibe került? Ne fir­tassuk, hiszen csak a 120 do­boz színes kréta is több mint kétezer forintba került. És mennyibe kerülnek óvodák­nak az udvari játékok, isko­láknak az apró-cseprő felújí­tások, amit a szocialista bri­gádtagok végeznek? A váro­sért történik. Megéri, hiszen Nyírbátor a nyírbátoriaké, azoké is, akik olajat ütnek, gyertyát öntenek, mosóport kevernek és csomagolnak. Seres Ernő Vasárnap este a Debreceni MÁV filhármonikus zenekar és a Drezdai filharmónia kó­rusa mutatja be Telemann: Napszakok kantátáját és Mo­zart: C-dúr (Koronázási) mi­séjét, Hervig Saffert vezény­letével. Augusztus 20-án, hétfőn ugyancsak a debrece­ni filharmonikusok és a drez­daiak mutatják be Haydn: Évszakok című oratóriumát, Hartmuth Haenchen vezény­letével, Andrea Ihle, Armin Üde, Hermann Christián éne­kes és Hans Fromm csem- ballóművész közreműködésé­vel. Az augusztus 25-i, szomba­ti zenei programban Brahms: Német requiemje szerepel, a Magyar Állami Hangverseny- zenekar és a Budapesti kó­rus előadásában, Kincses Ve­ronika és Gáti István közre­működésével. Az előadást Ferencsik János dirigálja, Margittay Sándor orgonái. Vasárnap ugyancsak az ál­lami hangversenyzenekar és a Budapesti kórus adja elő Beethoven V. szimfóniáját és Kodály Psalmus Hungaricu- sát, Ferencsik János vezény­letével. A műsorban Simán- dy József is közreműködik. \z oldalt összeállította: BALOGH JÓZSEF A Bóni, a Nyírbátori Nö­vényolaj- és Mosószergyár ma már 124 éves, de épüle­teiben, berendezéseiben és termékeiben többszörösen megfiatalodott. A 621 dolgo­zó — háromnegyed részük a város lakója — növényola­jat, mosószert, gyertyát ké­szít. Lokálpatrióták. Dolgozik az üzemben 29 szocialista brigád, iskolát, óvodát pat­ronálnak, társadalmi munkát végeznek — tavaly például 15 800 órát —, de működik egy 100 tagú múzeumbaráti kör is, népszerűsítik, támogatják a ma már országos hírű helyi múzeumot. Mi nem ezek­ről, inkább arról a bizonyos zsebbenyúlásról beszélget­tünk Orosz Miklóssal, a gyártelep igazgatójával. A díszgyertyaüzemben Csikós Mihályné és Illés Györgyné 20 különböző típusú díszgyertyát készít. (Császár Csaba fel­vételei)

Next

/
Thumbnails
Contents