Kelet-Magyarország, 1979. július (36. évfolyam, 152-177. szám)

1979-07-07 / 157. szám

1979. július 7.

KELET-MAGYARORSZÁG

3

Önzetlenül

T

ársadalmi munkáért adtak kitüntetéseket a héten Nyíregyházán: hatvanan

kapták meg a megyei tanács által alapított „Társadalmi munkáért” kitüntető plakettet. Kubikos, hímzőnő, tervező mérnök, szobrászművész, vállalati igazgató, tanácstag, népfrontelnök egyaránt volta kitüntetettek között — ez jelzi, milyen sok területen lehet többet tenni a városért.

A több, mint százezer lakosú Nyíregyházán már hagyományai vannak a társadalmi munkának — évek óta sok ezren jelentkeznek, hogy a város fejlesztéséért, szépítéséért szeretnének tenni valamit — ha kell, ásóval, lapáttal a faültetésben, vi- rágosításban segítenek, de ha lehet, saját szakmájuk eszközeivel járulnak hozzá a városszépítéshez.

Évek óta jól él a város e társadalmi aktivitással. Csak tavaly 39 millió forint értékkel gazdagították ilyen módon a megyeszékhelyet, s a nagy összegen belül 15,5 millió forint értékű társadalmi munkát a lakosság végzett — a vállalatok útján szervezett munkán kívül.

Ezekkel a bevételekkel a tanács rendszeresen kiegészíti a városfejlesztésre rendelkezésre álló eszközöket. Az Együtt Nyíregyházáért mozgalom például már a város életének nagy értékű hagyománya lett: tavaly negyvenezren vettek részt ebben a munkában. Gyakran segítenek a vállalati kollektívák, sokszor ellenszolgáltatás nélkül, esetenként viszont pénzért: ha nincs mód a térítés nélküli munkára, de soron kívül kell építési kapacitás, szakember vagy keresett, de nem kapható áru, amivel a társadalmi munkában épülő létesítmények munkáit lehet folytatni.

Érdemes végigpillantani a közelmúlt nagyobb, települést fejlesztő társadalmi munkáira: a jósa- városi parkosításra, a sóstói kultúrpark rendezésére, a stadioni bitumenes pályaépítésre, az utak javítására, a több ezer facsemete kiültetésére, a Szikla utcai vízvezetéképítésre, a Derkovits utcai óvoda tereprendezésére. De több építési, rendezési terv is készült társadalmi munkában, a művészek alkotásaikkal szépítették a várost. A társadalmi segítségnek rengeteg megjelenési lehetősége van.

N

agy szerepet töltenek be a szocialista brigádok: szép számban vesznek részt a kommunista műszakokban. De csaknem ugyanilyen fontos a gyermekintézményeket patronáló tevékenységük is. A lakóterületeken főleg a Hazafias Népfront körzeti bizottságainak szervezőmunkája révén szépül a város.

A most átadott társadalmi elismerés — amelyet ezúttal is csak néhá- nyan kaphattak — a ki- tüntetteknél szélesebb kört énint. Mindazokat, akik készek a közösségért végzett munkára, s akiket a tanács és a népfront az idén újra hív a városért hirdetett társadalmi munkaakciókba.

Pergetem kezemben a szemeket. Benne a nap melege, az életet jelentő fehérje. Ez a búza és sok milliárd búzaszem a cél, az eredmény, a győzelem.

Arat a „Kontyos“

(Nagycserkesz, tsz-központ, csütörtök reggel.)

Hét óra húszkor szemetelni kezdett az eső. Az udvaron a kombájnosok idegesen nézték az eget. A főagronómus, Zom- borszki István nyugtatgatta őket: nem lesz belőle semmi. A nap ott küzd az égen, lassan áttör a cumulusokon. A fiúk leülnek a malomkeréknyi traktorkerékre. Előveszik a konzervet, a kenyeret. Az ember néha akkor is eszik, ha zavarban van. Kihívóan ülnek a csepergésben. Hiszik: nem tarthat soká.

„Tizenegykor

kezdünk'1

(Magyar Rádió, csütörtök reggel, hírek közben.)

A Meteorológiai Intézet jelenti. Várható időjárás ma estig: északnyugat felől időnként lassan felszakadozó felhőzet, még többfelé esővel, záporral, napközben többfelé erős északi, északkeleti szél...

(A Kossuth Tsz irodájában, a főagronómusnál.)

— Tizenegykor kezdünk. Ez az eső nem zavar semmit. Már el is áll. Tizenegy kombájn megy ki a Cigány-bokor felé vezető út mentén lévő táblába. Ott folytatjuk, amit kedden megkezdtünk. A talaj jó, a 15 milliméter eső nem áztatta fel a talajt. Tömbösen kezdenek a kombájnok. A 43 hektárnyi Ju- bilejnaját vágjuk. Egy percet sem szabad veszíteni. Van 1567 hektár aratnivaló. Ezzel 15 nap alatt végezni kell!

(A kombájnoknál, aho\ a feszültség nő.)

Magyar András és váltótársa, Czuczor György a Kontyos melett sündörög. A Kontyos egy SZK—6-os kombájn. Nevét a levegőszűrű egykori díszéről kapta. A hatalmas masina ugrásra kész. Ök ketten készítették fel. Kipróbálták. Ismerik minden csavarját. Ösztönösen meg is veregetik, mintha ezt Kontyos érezné. A gazda kezének mozdulata ez. Féltés, bíztatás. Mintha magát is erősítené: majd mi ketten!

(Tíz órakor, amikor a nap már kisütött.)

— Nézzük a masinákat! —

Magyar, Czuczor, Racskó és Szuhánszky János a gépek vizsgálatához kezd. Mert tudnivaló : három tényezőtől

függ a jó és sikeres aratás. Az első az, hogy úgy állítsák be a szelet, ahogy kell. Tudni kell ehhez, hogy milyen fajsúlyú a búza. A fiúk tudják. Megmondták nekik, meg aztán tapasztalt szemük van.

Látják a színt, ismerik a búzát, amit az itteni föld terem. Tehát jól megnézik a ventillátort. Az idén könnyű a búza. Aztán következik a rostanyílás. És végül a dobhézag. Ha mindez stimmel, akkor kisebb a szemveszteség. Márpedig ez ma döntő. A kombájnosok mindent átvizsgálnak. Aztán majd kint a táblában 15 méter után megállnak, s igazítanak, ha kell.

Á mérce

(Nem hegyibeszéd, de jó odafigyelni.)

Zomborszki, a főagronómus: — Az idő biztos, hogy

elvitt pár mázsát. Tudják: a megengedett szemveszteség 4—5 százalék. Ez hektáronként majdnem 2 mázsa, ha nem több. Itt lehet valamit keresni. Emlékezzenek:

mindannyian részt vesznek a kombájnosok versenyében. Ha most valami mérce lesz, úgy a kis szemveszteség biztosan. A kombájnosok bólintanak.

(Még egyszer számok a haditervből.)

A nagycserkeszi termelő- szövetkezetben az aratásban közvetlenül résztvevők létszáma negyven fő. Ebben benne vannak a kombájnosok, a teherautóvezetők, a szerelők, a kombájnellenőrök, a raktárosok, a szárítóban dolgozók. Naponta 100 hektárról kell betakarítani a búzát, árpát és a borsót. Az alkatrészek biztosítottak. Az üzemanyag rendelkezésre áll. Az ügyelet minden eshetőségre kész. A próbavágás szerint a nedvességtartalom 10—15 százalék között van. Dőlt tábla kevés. A kint dolgozóknak a tsz üzemi konyhája pontosan szállítja az ebédet.

(A tábla szélén, ahol az út elágazik a Báji-bokor felé.)

Nagy tábla búza fölött süt a nap. A széleken egy-egy gyomfolt, amit nem fogott a vegyszer. Jelképnek vagy 20 szál pipacs. A táblát az út felől nyárfák szegélyezik. A túloldalban embermagasságú tengeri. Az esőt kiélvezte, már címerez, bojtoskötésben van. Hetykén int át a búzának: kösz, hogy vártál, legalább jól teleittam magam friss esővel. Megjött az északkeleti szél is. Az utolsó vízcseppeket is felszippantja a nap, elsodorja a szél. Pár perc és 11 óra.

Mintha

vezényszó

hangzana

(Tizenegy órakor, Nagy- cserkesz határában.)

őslényként vonulnak az úton a kombájnok. A feszültség feloldódott, Magyarék nagyon jókedvűek. A motorok muzsikálnak, s szinte éhesen igyekeznek a búzatábla felé. A napot néha egy-egy átvonuló felhő takarja el. Az eső is megpróbálkozik, de látszik, ereje fogytán, s csapkodásra telik. A gépek befordulnak a táblába. Elfoglalják a hadrendnek megfelelő helyet. Aztán mintha vezényszó hangzana el, elindulnak. Igaz, már nem lesz meg a 4—500 mázsa, de estig sokszor telik még a tartály.

(Pénteken, amikor már jó idő volt.)

A kombájnosok fél 5-kor keltek. Az este szépen leápolt gépek várták őket. Jó kedvük volt. A nap sütött, s a hajnal sem volt olyan zord, mint pár napon át. A tegnapi táblával végeztek. És indultak az újba.

Bürget Lajos

A Fehérgyarmati Szamos menti Ruhaipari Szövetkezet két évtizede kezdeményező szerepet játszott a szatmári lányok szakmához juttatásában. Az idén száz fiatal tanulja a női szabó szakmát. Június végén közel 30 lány gyakorlati, majd elméleti vizsgát tett: most már szakmunkásként segítik a termelést. (Molnár Károly felvétele)

Mi a véleménye?

Puskás István László István II. Jeremcsuk József

Á munkakörülményekről

„Az elavult üzemek korszerűsítésével, a nehéz és az egészségre ártalmas munkák gépesítésével jelentős mértékben javítjuk a munkások és a parasztok élet- és munkakörülményeit.” (Az MSZMP 1975-ös programnyilatkozatából.)

PUSKAS ISTVÁN, a MÁV mátészalkai üzemfő- nök-helyettese:

— Felmérhetetlenül sok minden változott, de ez nem jelenti azt, hogy minden rendben van. Éppen húsz éve dolgozom itt, és a két évtized alatt — az 1960-as évek legelején — nagyarányú átépítések voltak. Nem volt biztosítóberendezésünk, rövidek voltak a vágányok. Ma ezek a felszerelések jók, korszerűek.

— Változtak a fizikai munka feltételei is. A gyenge teherbíróképességű vonalakra érkezett vagonokat át kell rakni. Eddig kézi erővel történt ez, de az utóbbi esztendőkben, különösen az egy év előtt megszervezett körzeti üzemfőnökség fennállása óta, ez is változott. Ma már rakodógépek végzik el a munka nehezét. Ez, természetesen a munkaerőhiányon is enyhít.

— Aki nem szakember, csak sokat utazik, az is szemmel kísérheti a pálya- fenntartási munkák változását. Gép veri a talpfák alá a zúzott követ, de a sínrögzítő csavarokat sem kézi erővel teszik a talpfákba. És nem feledkezhetünk meg arról a nagy változásról sem, amit a gőzmozdonyok kivonása jelentett. Nem kell szenet pakolni, és a motorvonatok vezető állása hihetetlenül vonzó lett.

LASZLÖ ISTVÁN munkaügyi vezető, párttitkár:

— A testi munkát köny- nyítő változásokkal eddig nem tartott nálunk lépést a szociális körülmények jobbítása. Nincsenek megfelelő öltözőink, a vonatkísérő laktanya zsúfolt és rideg, hiányzik a tisztességes étkezési lehetőség. Ezen a téren lassú volt a változás.

— Ugrást jelent majd ebben az az új szociális beruházás, melynek első lépései még az idén megtörténnek. Orvosi rendelő, vonatkísérő laktanya, jókora étkezde és oktatótermek kapnak majd helyet a megépülő létesítményben.

— A tervek között új állomásépület felhúzása is szerepel, ami a főnökségen dolgozók munkakörülményeinek javítása mellett, természetesen az utasok kényelmét is szolgálni fogja. Ami az utasokat illeti, az ő helyzetüket már valamelyest sikerült javítani: épült egy diák- és nemdohányzó váróterem.

— Végül fontos dolog, hogy míg az elmúlt tíz évben 20 dolgozónk lakáskörülményeit tudtuk enyhíteni, addig ez év őszén újabb tíz vasutas juthat majd korszerű otthonhoz.

II. JEREMCSUK JÓZSEF tolatásvezető:

— Tizenhat éve vagyok vasutas és azóta Mátészalkán dolgozom. Amikor ide kerültem, akkor építették át az állomást, most pedig a szociális épület készül. Ez azt jelenti, hogy ha nem is óriási léptekkel, de változnak a munka feltételei, körülményei.

— Csak példaként mondom, erről még szó nem esett: hosszú éveken, évtizedeken át, a váltókezelők munkája volt az egyik legnehezebb. Mindig szabad ég alatt dolgoztak. Most fedél van a fejük felett, nincsenek az időjárás viszontagságainak kitéve.

— Persze, vannak munkák, amiket nehéz lesz megváltoztatni. A kocsirendezés például mit sem változott, ma is a vagonok közé bújva kell dolgozni. Ez azonban csak akkor lehet könnyebb, ha sikerül a középső ütközős rendszert kialakítani. Hogy ez meglegyen, ahhoz azonban óriási szervezés kell, egész Európában csakis egyidejűleg lehet majd a változást bevezetni.

— Nehéz munka a miénk, és az is az oka, hogy kevés fiatal ragad csak meg nálunk. Pedig a bérek már jók, de azért egy meleg vizű fürdő bizony már elkelne.

Speidl Zoltán

D

úl a műszak derekán fáradtabban járnak a kezek. Két tucat tini (középiskolások, nyári munkán) — kék munkásköpenyben—, hullámpapírt darabol, szamócadzsemmes üveg köré hengeríti, s dobozba rakja. Helyszín a Nyíregyházi Konzervgyár csomagoló üzeme.

— Miért vállaltatok munkát?

— Én szórakozásból dolgozom — ez a leghangosabb válasz. Szabó Henriett Nap- korról jár dolgozni. Kölcseys diák. — A rádióban hallottam, hogy a gyár nyári munkát hirdet. Hárman dolgozunk itt az osztályunkból.

— Olyan sok a zsebpénzed, hogy ezt a munkát csak szórakozásból csinálod?

— Év közben napi 20 forintot kapok. A szórakozást pedig úgy gondoltam — finomít a hirtelen kijelentésen —, hogy ez más, mint a tsz-ben. Édesapám otthon gépcsoportvezető. Járhattam volna hozzájuk gyümölcsöt szedni, de a gyári munkát is szeretném kipróbálni.

Tenkely Erika arra kér, neve után azt írjam: a nyíregyházi Zrínyi gimnázium IV. éves tanulója. Hiszen a harmadikat már elvégezte.

— Tavaly apu munkahelyén, a Sütőipari Vállalat műszaki telepén dolgoztam. 1800 forintért. Mikor megkaptam, édesapám azt mondta, azért ilyen sok, mert ismerős helyen dolgoztam. Kíváncsi vagyok, idén a magam erejével szerzett munkáért mennyit kapok. Kilenc forint az órabér, de a teljesítmény is számít. Nálunk az osztályban, ha szeptemberben beszámolunk egymásnak, az a menő, aki a

legkevesebb melóval a legtöbbet kereste.

— Mi lesz a pénz sorsa?

— Ügy terveztem, kvarcórát veszek. Ám közben kiderült, hogy tengerparti nyaralásra megy az egész család.

így a pénz közös kasszába kerül.

A több mint húsz lány mel-. lett néhány fiú is tüsténkedik. Anyagmozgatók. Közéjük tartozik Valuch Tibor, aki szintén a Zrínyi gimnáziumban tanul.

— Tavaly még az újság is hirdette, idén viszont mintha nehezebb lenne munkát találni. Nekem a nyugdíjas édesapám szerezte.

Az anyagmozgatók tízforintos órabért kapnak. Tibi fizetésének egy része farmerré fog „átalakulni”. S a többi?

— Hajómodellező vagyok. Július 14-től három napra Kecskemétre megyek versenyezni. Különben egy hétig tart, de nem akarok olyan sokat hiányozni. Július végétől építőtáborozok. Oda is kell egy kis pénz. Nem szabad mindent egyszerre „elverni”.

— Az építőtáborban nem fizetnek!

— Nem is az a lényeg. Fő, hogy az ember jól érezze magát

— Hogyan fogadtak benneteket az üzem felnőtt dolgozói?

Egyöntetű a véleményük, hogy ahol lehet, segítenek.

— Ha például torlódás van a szalagon, mert nem bírjuk leszedni, a gépkezelő azonnal leáll — jegyzi meg Erika.

Fél tíz mire Nagy Istvánná csoportvezetőhöz, a nyári „osztályfőnökhöz” érek. Mert olyan szeretettel beszél a diákokról, mintha valóban „ofő” lenne.

— Aranyosak, szorgalmasak, ha egy ilyen délutáni műszak végére el is fáradnak. Jó lenne, ha többet foglalkozhatnék velük, de rengeteg az adminisztráció.

— Kislányok, ezt a raklapot még szedjétek le! — mutat egy megbontott dzsemmes üvegekkel teli halomra.

A gyerekek egyre sűrűbben pillantanak az órájukra, „nehezen telik a vége”, hangzik itt is, ott is. Egy óra múlva, a bejárók kivételével, ágyban lesz mindegyikük.

Csendes Csaba