Kelet-Magyarország, 1979. július (36. évfolyam, 152-177. szám)
1979-07-07 / 157. szám
4 KELET-MAGYARORSZÁG 1979. július 7. KÖZLEMÉNY a szocialista országok kommunista és munkáspártjai KB titkárainak tanácskozásáról A szocialista országok kommunista és munkáspártjai központi bizottságainak nemzetközi és ideológiai kérdésekkel foglalkozó titkárai 1979. július 3—5-én tanácskozást tartottak Berlinben. A résztvevők széles körűen tájékoztatták egymást és véleményt cseréltek a testvérpártok nemzetközi politikai és ideológiai területen folytatott együttműködésének időszerű problémáiról, az agitáció és a propaganda kérdéseiről. Megelégedéssel állapították meg, hogy előrehalad és eredményes a két- és a többoldalú együttműködés a szocialista építés különböző területein, a többi között az ideológiai, a tudományos és a kulturális tevékenységben. Kifejezték a törekvésüket, hogy ezt az együttműködést továbbfejlesztik. A tanácskozás résztvevői hangsúlyozták, hogy a szocialista közösség országainak állhatatossága és következetessége, elvi külpolitikai irányvonala kiemelkedő szerepet tölt be a háború megakadályozásában, a nemzetközi biztonság megszilárdításában és az enyhülési folyamat további előrevitelében. Egyöntetűen kijelentették, hogy a bécsi legfelsőbb szintű szovjet—amerikai tárgyalások, a Szovjetunió és az Egyesült Államok szerződése a hadászati támadó fegyverrendszerek korlátozásáról fontos lépés a különböző társadalmi rendszerű államok közötti békés egymás mellett élés, valamint az enyhülés megszilárdításának útján. Hangsúlyozták, hogy a Szovjetunió Kommunista Pártja, a szovjet állam és személy szerint Leo- nyid Iljics Brezsnyev elvtárs jelentősen hozzájárult e szerződés előkészítéséhez és megkötéséhez. A tanácskozáson megállapították, a bécsi szerződés maradéktalan megvalósítása új távlatokat nyit korunk olyan elsődleges fontosságú feladatainak megoldása előtt, mint a fegyverkezési hajsza megfékezése, majd a leszerelés, amely megóvná az emberiséget az újabb háború veszélyétől. A tanácskozáson aláhúzták annak jelentőségét, hogy a szocialista országok a Helsinki záróokmány szellemében konkrét és következetes lépéseket tesznek az európai béke és biztonság megszilárdítására. Megállapították, hogy építő jellegűek azok a javaslatok és kezdeményezések, amelyeket a Varsói Szerződés tagállamai Politikai Tanácskozó Testületének bukaresti és moszkvai értekezletén, valamint ugyanezen országok külügyminiszteri bizottságának budapesti ülésén terjesztettek elő. Rámutattak, hogy rendkívül fontos az európai biztonsági és együttműködési értekezleten részt vett államok madridi találkozójának sikeres előkészítése és lefolytatása. A tanácskozáson hangsúlyozták: tevékenyen szembe kell szállni az imperializmus agresszív köreinek és más reakciós erőknek minden olyan kísérletével, hogy- a fegyverkezési hajsza fokozásával, a szocialista országokat támadó kampányokkal, a népek közötti ellenségeskedések szításával, valamint számos országban a revansista, militarista, neofasiszta és neonáci szervezetek és áramlatok aktivizálásával aláássák az enyhülési folyamatot. Ezért a politikai és diplomáciai erőfeszítések mellett — intenzív ideológiai tevékenységet kell kifejteni, hogy megértessük a világ közvéleményével: a fegyverkezési hajszáért az imperializmus és a NATO militarista körei a felelősek, amelyek teljesen indokolatlanul próbálják ezzel a szocializmust vádolni. Ismeretes, hogy a szocialista országok a fegyverkezési hajsza beszüntetése és a leszerelés mellett szállnak síkra. A tanácskozás résztvevői megállapították, hogy a testvérpártok közös ideológiai munkájának egyik legfontosabb iránya a szocializmus gazdasági, tudományos-műszaki, szociális, politikai és kulturális vívmányainak népszerűsítése, mert ezek a vívmányok igazolják a szocializmus életerejét, s feltárják az új rendszer hatalmas alkotó lehetőségeit. A tanácskozáson nagy figyelmet szenteltek annak az együttműködésnek, amely a szocializmus elméleti és gyakorlati problémáinak, a mai világfejlődés új jelenségeinek és tendenciáinak tanulmányozásában bontakozott ki. Ezek a közös kutatások szüntelenül alátámasztják és gazdagítják a dialektikus és történelmi materializmust, a tudományos szocializmust, a marxizmus—leninizmust — a munkásosztály forradalmi világnézetét. Rámutattak arra is, hogy a modern társadalmi élet dinamizmusát, az új társadalom építői kulturális színvonalának emelkedését és szellemi igényeinek számottevő növekedését, figyelembe véve időszerű az eszmei nevelőmunkában és annák állandó tökéletesítésében szerzett tapasztalatok cseréje. Megállapították, hogy jelentősek a kommunista mozgalom általánosan elfogadott normáival összhangban folytatott párbeszédek, vélemény- cserék, nemzetközi elméleti konferenciák, amelyeken széles körűen képviseltetik magukat a testvérpártok. Mindez hatékony módszer arra, hogy közösen vitassuk meg a forradalmi világmozgalom alapvető kérdéseit. A tanácskozás résztvevői az európai kommunista és munkáspártok három éve Berlinben tartott konferenciáján elfogadott elvek szellemében méltatták a kommunista és munkáspártok, minden forradalmi, haladó és an- tiimperialista erő közötti együttműködés és szolidaritás megszilárdításának jelentőségét és időszerűségét. Kifejezték pártjaik eltökéltségét, hogy határozottan támogatják azt a harcot, amelyet a népek a szabadságért és a függetlenségért, azért az elidegeníthetetlen jogukért folytaltnak, hogy minden külső beavatkozástól mentesen maguk határozhassák meg sorsukat. Segítik azt a küzdelmet, amelyet a népek az imperialista, kolonialista és a neokolonialista politika, a fajgyűlölet és a faji megkülönböztetés ellen, az elmaradottság felszámolásáért, a nemzetközi gazdasági kapcsolatok demokratikus alapokon történő átalakításáért és az új világgazdasági rend létrehozásáért, a békéért, valamint a nemzetek barátságáért, a haladásért vívnak. A tanácskozás résztvevői hangsúlyozták: igen jelentős az el nem kötelezett országok állam- és kormányfőinek küszöbön álló VI. havannai konferenciája. Kifejezték azt a meggyőződésüket, hogy e konferencia eredményei elősegítik az el nem kötelezett országok népei egységének és szolidaritásának erősödését az imperializmus és a kolonializmus ellen, az önálló társadalmi és gazdasági fejlődésért, a nemzetközi enyhülésért és együttműködésért vívott küzdelemben. A tanácskozás részvevői a baráti együttműködés és az internacionalista szolidaritás szellemében, tárgyszerűen vitatták meg az érintett kérdéseket. Az internacionalista szolidaritásért Bulgária, Csehszlovákia, Kuba, Laosz, Lengyelország, Magyarország, Mongólia, a Német Demokratikus Köztársaság, a Szovjetunió és Vietnam kommunista és munkáspártjainak küldöttségei a nemzetközi és ideológiai kérdésekkel foglalkozó központi' bizottsági titkárok berlini tanácskozásán ismételten hangsúlyozták pártjaik eltökéltségét, hogy a marxizmus—leni- nizmus, a proletár internacionalizmus elvei alapján erősítik szolidaritásukat az imperializmus, a reakció ellen küzdő valamennyi néppel. Kifejezték meggyőződésüket, hqgy a létező szocializmus vívmányai hozzájárulnak a béke, a demokrácia, a nemzetek szabadsága és a társadalmi haladás ügyének újabb sikereihez. A résztvevők pártjaik nevében feltétlen támogatásukról biztosították Vietnam népét, amely keményen visszaverte a kínai agressziót. Támogatják a vietnami nép harcát a békéért, a nemzeti függetlenségért, országa területének sérthetetlenségéért, a szocializmusért. Szükségesnek tartják a további erőfeszítéseket annak érdekében, hogy mind hatékonyabb kampány bontakozzék ki a vietnami nép sokoldalú támogatására. Kifejezték szolidaritásukat a Laoszi Népi Demokratikus Köztársasággal, amely harcol az imperialista, reakciós erők mesterkedései, provokációs aknamunkája ellen és nagy erőfeszítéseket tesz, hogy mélyreható politikai és társadalmi változásokat hajtson végre a szocializmus építésének érdekében. Üdvözölték az új Kambodzsát, amelynek népe az egyetlen törvényes kormány, a Kambodzsai Néni Forradalmi Tanács vezetésével megdöntötte a zsarnoki Pol Pot- rendszert és hozzákezdett hazájának valóban demokratikus alaookon történő felvirágoztatásához. A pártok képviselői aláhúzták, hogy Peking nagyhatalmi hegemonista törekvései, amelyeket a nemzetközi imperializmus kihasznál a szocializmus elleni harcában, súlyosan veszélyeztetik minden népnek, legfőképpen pedig Délkelet-Ázsia .népeinek biztonságát és ellentétesek a kínai nép érdekeivel is. A testvérpártok kifejezték szolidaritásukat a szocialista fejlődés irányában haladó ázsiai és afrikai országokkal, s aláhúzták, hogy határozottan fellépnek az imperialista, gyarmatosító köröknek ezen országokkal szemben folytatott provokációi ellen. A résztvevők hangsúlyozták, hogy szolidárisak Nicaragua népének az elnyomó rendszer ellen, hazája szabadságáért és függetlenségéért vívott harcával, szembe- szállnak az imperializmus minden olyan kísérletével, hogy Nicaraguában katonai intervenciót hajtson végre. Ez a békés egymás mellett élés elveinek dúrva megsértését jelentené és ellent mondana az enyhülés érdekeinek. A tanácskozás résztvevői megerősítették: változatlanul támogatják az arab népeket, s különösen a Palesztinái arab népet. Méltatták az arab országok többségének fellépését a Washington közreműködésével megkötött egyiptomi—izraeli különal- kuval szemben. Szolidaritásukról biztosították Namíbia, Zimbabwe és Dél-Afrika népeit az imperializmus ellen, a nemzeti jogok biztosításáért és védelméért, a békéért és a társadalmi haladásért vívott küzdelmükben. (MTI) NEW YORK-1 EXPERIMENT (2.) A pénz templomában Idegenvezetőnk lenyűgözően érti a dolgát, de nem tudni, választhatott-e volna rosszul az IBUSZ. A New York-i Miss Nagy nem engedheti meg magának, ahogy társai se, hogy rosszul dolgozzon. ő és pilótánk, akár az óra fogaskerekei. Nem rajtuk múlik, hogy utunk mo- solyognivalóan hadműveletszerű. Jobbra látják, balra látják, öt perc míg fényképezhetnek ... A felhőkarcolók pedig nem akarnak beleférni a gép lencséjébe, de hol van arra idő, hogy elegendő távolságra jusson a turista? Rohanás tovább, autóbuszra fel és le. Képtelenség megismerni néhány nap alatt a majd 60 kilométer hosszú, 30 kilométer széles várost, mely 1000 kilométer hosszúságban találkozik tengerrel, folyókkal. Nekünk pedig tíz óra állna rendelkezésünkre. Még a kis területű, alig húsz kilométer hosszúságú Manhattan se vehető be ilyenféle rohammal. Pedig megy, sodródik a turista, szalad a bábeli tornyok kínálta csodák után. Valóban lenyűgözőek a „leg”- ek. Előttünk a Times Square, az Allied Chemical Company este ezer és tízezer égővel működő villanyújságjával nappali világosságot teremtő felhőkarcolója. Egy pillantás nyugatról az Empire State Buildingra, mely nemcsak százkét emeletével lenyűgöző: monumentalitásában is kecses és modern, aztán fel a toronyba egy-két percre, majd irány délnek. Két talpára állított óriás hasáb, acélból, üvegből, műanyagból. Ez a World Trade Center, a Világkereskedelmi Központ két 110 emeletes épülete, melynek falai között ötvenezer hivatalnok dolgozik, s amelynek 107. emeleti körfolyosójáig nem egészen egy perc alatt repít fel az expressz felvonó. Utazás tovább Manhattan csúcsához, hol valósággal egymásba simulnak a pénztől súlyos banktornyok, a Morgan bankház, a Chase Manhattan 60 emeletes felhőkarcolói. Villanásnyi adózás a turistáknak mit sem jelentő dollártemplomára, a Wall Street és a Broad Street sarkán álló épületre, a Stock Exhanger- ra, a New York-i értéktőzsdére, ahol egy szerencsés, vagy éppen szerencsétlen pillanatban milliókat érő részvények cserélnek gazdát. Be15. De Bajor Gizi számára mindig nyitva hagyta az ajtót. Történt, hogy ketten várakoztak Ambrus előszobájában, a két kifáradt ellenfél: Jászai Mari és Márkus Emília. Kapcsolatuk utóbb már a kényszerkibékülések és szé- gyelt haragtartások kínjában mutált: Jászai becsülte Márkust, maga is pirulva figyelte saját, ellenséges ösztöneit, s gyakran kész lett volna valami „nagylelkű” cselekedetre, amit később biztosan megbán; Márkus pedig a legmagasabb polcra helyezte Jászait, de tudta, hogy nagylelkűsége éppoly kiszámíthatatlan, mint a haragja és félt a megszégyenüléstől. így aztán nem tudták se igazán gyűlölni egymást, se őszintén ösz- szemelegedni. E felemás érzések feszültségében ültek akkor is, az egyik már öregesen, a másik öregedőn, nagy lázaik múltán, Ambrusra várva. menni, elkábulni, látni az érték követhetetlen tobzódását, minek? A tornyok tövében sötét bőrű emberek kis csoportja. Szószólójuk hangszórón közvetíti a világba, ami ezeddig kinnrekedt az oszlopfős palota bejáratán. —Egy fényképet? — Nyugodtan, pajtás! Már rég elmúlt dél, mögöttünk a lunch ideje, autóbuszos stafétánk most jön indulatba. Következnek Lower East Side nyomortanyái, majd a Midtown: felhőkarcolók között haladunk, óriás áruházak, a Macy’s, Gimbel’s, majd az olaj- és repülőtársaságok, sajtó, rádiótársaságok, bankházak épületei. Már ott vagyunk Central Park portással, magándetektívekkel és rendőrökkel védett, megfizethetetlenül drága palotáinál. Múzeumok, magángyűjtemények, színházak sorakoznak, s ott lennének a város kínálta egyedülálló technikai érdekességek. A New York-i Grand Terminál, ahová a föld alatt, két szinten száz és százszámra futnak be naponta vonatok, hídfőbe épített autóbusz-pályaudvar, az egyetemi városok, tenger alatt haladó alagutak, kórház és sportszigetek. Ezeket mind-mind meg kellene tekinteni. Így gondolná a turista, de már késő délután van, amikor végre megpihenünk egy parkban. Egy nem túl nagyméretű szobor az ékessége: Kossuth Lajos és a kisdobos, a magyar szabadságharc vezérének 1852-beli amerikai útja emlékére. És még nem láttuk Jászai érkezett elsőnek. Utána Márkus. Ebben a sorrendben lépnek majd a szobába is, ha a benti tárgyalás végetér. De addig szóval és tekintettel méregették egymást; ösztöneik úgy tapogatóztak kifelé a kollegális terefere köréből, mint a csiga szarva, amely rögtön visszaijed, mihelyt szilárd felülethez ér; s nyilván szégyelték is, hogy itt találkoztak, hogy így kell előszobázniok. Aztán nyílt a párnás ajtó: Ambrus elvált látogatójától, már meghajolt Jászai felé, már finoman intett is neki — amikor Bajor Gizi lépett az előszobába. A direktor felderült. Bocsánatot kért az éppen felálló Jászaitól, egyben Márkus Emíliának is címezve a men- tegetődzést; maid Bajorra nézett és sürgős tárgyalásukra hivatkozva, feléje nyitotta a félbemaradt mozdulatot. Amikor az ajtó becsukódott Bajor Gizi és Ambrus mögött, a két ellenfél kövülten meredt egymásra. „No, Márkus Emília — mondta Jászai tekintette, s ezt utóbb följeYorkville-t, a magyarok városát. Nincs rá idő, Miss Nagy meg akarja mutatni még Harlemet, a sötét bőrű emberek városát. Manhattan északi csúcsa felé haladunk, száz fölött van a streetek száma, és sose volt messzeségben a felhőkarcolók. Kiégett házak, vakolatlan, tűzlétrás épületek. Megállás nélkül haladunk, a tanzániai ősvadonban járhatnak így ragadozók között. A turista, aki órák hosszú során loholt a bábeli tornyok kínálta csodák után, nyakát törve, fejét majdnem vesztve, szédülve meredt az égbe, most visszaért a földre. Fekete férfiak és nők között -haladunk. Harlem éli mindennapi életét. Bevásárlásból térnek haza a háziasszonyok, gyerekek kerékpároznak, részegek egy csoportja támasztja a falat. Keserű felfedezés, ahová a turistát elhozták, ez a veszélyesnek nyilvánított terület a sötét bőrű emberek otthona. Rútsága hozzá tartozik az életükhöz. Miért vált azzá, amivé vált, miért lettek itt a fehérek nemkívánatosak? — Hölgyeim és uraim, nem ajánlom, hogy akár az ablakból is fényképezzenek, betörhetik az üveget — mondja az idegenvezető. A robogó autóbuszból aligha találhat magyarázatot kérdéseire a csodákba amúgy is belekábult turista. Ferenczi József (Folytatjuk) gyezte a naplójába is —, hogy ízlik a megtorlás? Ilyen megaláztatásnak még te sem bírtál engem kitenni, pedig te „Szőke Csoda” voltál... S hogy mi történt Ambrus Zoltán szobájában, akkor és később is, valahányszor négyszemközt maradtak? Semmi, amit tapintatból el kellene titkolnunk. Bajort az igazgató személyében egy jóságos nagybácsi fogadta. A színésznő pedig azzal kezdte, hogy kinyitotta az ablakokat. Mire a mord müitész odújában fölkavaro- dott a szivarfüst, az asztalon pörögni kezdtek a könyvek lapjai, megelevenedtek a keserű cikklevonatok, irodalmi periratok és följegyzések. Ambrus nagybácsi kitűnően találta magát abban az ártatlan gavallérszerepben, amelyet eddig sohasem gyakorolt; s külön előzékenységgel akarta jóvátenni elmulasztott fiatalságát. A Bajor unokahug pedig kipróbálta rajta az öregedő széptevők kezelési eszközét: a játékos kétértelműséget. Boldogan irult-pirult, tisztelettudóan incselkedett, fontoskodva mondott csacsiságokat — s fölöttébb élvezte Ambrus jóindulattal palástolt zavarát, ö, aki mindenkinek a gyöngéjére ráérzett, aki mindenki nyelvét ösztönösen megtanulta — éppen az igazgatója ízlését ne tudta volna eltalálni? (Folytatjuk) GALSAI PONGRÁC: fóajop (fizi játékai Chinatown, a kínai város
