Kelet-Magyarország, 1979. július (36. évfolyam, 152-177. szám)
1979-07-01 / 152. szám
1979. július 1. KM VASÁRNAPI MELLÉKLET Sokáig töprengtem, megírjam-e ezt a levelet vagy hallgassak. Mégis az írás mellett döntöttem. Barátságunk, közelségünk erre kötelez. Óvni szeretnélek további melléfogásoktól, a rossz beidegződésektől, amelyekre talán nem is figyelsz; észre sem veszed, hol, kivel szemben és mit vétettél. Ezért néha a szemeaDen, néha mögötted összesúgva megrónak. natal mérnökként szép karriert csináltál. Ismernek és elismernek. A környezetedben dolgozó munkatársak, a beosztottjaid, a párt, a társadalmi szervezetek vezetői jól tudják: „otthon” vagy a mechanikában, a gépek világában, de kissé érzéketlen az emberi kapcsolatok alakításában. Néha olyan érdes, csiszolatlan, enyhén szólva lekezelő a hangnemed másokkal szemben, hogy az már sértő. Ha nem vagyok magam is szégyenkező részvevője annak a barátinak indult, de a gépi beruházást feszegető csevegésnek, amely későb éppen a te lekezelő modorod és kijelentésed miatt csaknem befagyott, magam sem hiszem el mindezt. Talán észre sem vetted, hogyan dermedt meg pillanatok alatt a légkör, amikor szinte megfellebbezhetetlen véleményeddel úgy söpörted el az asztaltársaság tagjainak véleményét, mint őszi szél a falevelet. Három nagy- vállalat kooperálásának a szükségességéről folyt az eszmecsere, s a társaság egyik — ezzel behatóan foglalkozó részvevője — megjegyezte: sok a kihasználatlan lehetőség. Szükségtelen csak azért vásárolni — kemény valutáért — milliós értékű gépet az egyik vállalatnak, mert a másiknak is ugyanolyan van. Inkább azt az egyet kellene ésszerűen, a közös érdekeknek megfelelően kihasználni. Szó esett arról is, hogy ezeknek a masináknak a kihasználása bizony alig éri el még a negyven százalékot is. Igyekeztél megmagyarázni a gépvásárlással kapcsolatos kényszerhelyzetet. Nem ez fagyasztotta meg a légkört, hanem a hangnemed, a modorod. „Ügy látszik, itt e témához mindenki nagyon ért” — mondtad, s hogy világosan lássuk, igyekeztél teljes képet adni arról, miért is történt az említett gépi beruházás. Azt hiszem, érvelésedet nem fogadták el, nem tudtad meggyőzni az asztaltársaságot. Valójában elfogadhatatlan is, hogy három azonos jellegű vállalat vezetői — akik különben együttműködési szerződést írtak alá! — csupán beszélnek a célgépek közös kihasználásáról, mintsem ilyen irányban cselekednének. Ez ellentmond a józan felfogásnak, érdeknek. Tudom, a gépvásárlásban nem csupán te vagy a ludas. Szükségtelennek tartom azonban úgy védelmezni a mundért, ami kárt okoz, s neked sem válik javadra. Nem csupán a hangnemről van itt szó, hanem a vitáról, amely a demokratizmusnak, az emberi érintkezésnek a jelzője. Ez elsősorban nem nyelvtani, hanem etikai, tartalmi kérdés. Akkor, ott újra rádöbbentem: nem elég a jószándék, ha lekezelő, másokat sértő hangnemben szólunk, s igyekszünk mindenáron védeni az álláspontunkat. Tanulnunk kell demokratikusan vitázni, közeledni egymáshoz. Számolni azzal, hogy a vita megkövetel, feltételez ellentétes véleményeket is. Aki egy asztalhoz ül hivatalból vagy más jogcímen másokkal, akkor azokat illik elfogadni partnereknek. Régen az volt a jó üzletember, diplomata, akire azt mondták, hogy tárgyalóképes. Benne volt e fogalmazásban minden. Nekünk nemcsak hivatalból szükséges jó partnernek, diplomatának lennünk, hanem főleg azért, mert valamennyiünknek azonos a célja, még akkor is, ha ezt más-más oldalról igyekszünk megközelíteni. Ha csak annyit sikerült elérnem, hogy elgondolkozol majd ezen, úgy érzem, barátságunk, amit óvni szeretnék, tovább erősödik. Csécsi Györggyel, a Kelet Áruház igazgatójával áruról, reklámról ön régen a kereskedelemben dolgozik. Éppen ételért illetékes is arra, hogy válaszoljon a kérdésre: ki a jó kereskedő? Etf már a szakma sűrűje. Ha itt tartunk, hadd kérdezzem meg, hogy milyen anyagi érdekük fűződik mindehhez a dolgozóknak? — Szakmai berkekben mi erre úgy felelünk: az a jó kereskedő, aki ha kávéskanálért tér be a vevő, eladja neki a kávéfőzőt is. Persze a dolog nem ilyen egyszerű, hiszen ezt a jelképes kávéfőzőt csak az a kereskedő tudja eladni, aki több szempontból felkészült ember. Mindenekelőtt ismeri az árut, a vevő lélektanát, s miközben „rábeszéli” a vásárlót, nem túlozza el az áru előnyeit, hogy ezzel szemfényvesztő módra eltakarja annak esetleges hátrányait. A jó kereskedő a mi viszonyaink között nem áltatja a vevőt, hanem őszinte vele szemben. Mindezt előzékenyen, udvariasan teszi, ami nem jelent visszatetsző alázatot, alárendelt hajbókolást. A jó kereskedő tudja, hogy a vásárló kedvébe kell járnia, s ezt úgy igyekszik elérni, hogy eközben kellemes partner legyen. A A Kelet Áruházban csupa ilyen keres- w kedő van? — Nem mindenki ilyen, bár örömmel mondom, hogy kevés a másmilyen kereskedő. Egy korszerű áruház kellő színvonalon dolgozókat tételez fel, s ez, talán nemcsak én ítélem így meg, nálunk, a Kelet Áruházban megvan. Ügy mondta: korszerű áruház. Való igaz, hogy öt éve, amikor az ön vezetése alatt megnyílt a „Kelet”, sokan úgy vélekedtek, hogy korszakváltás történt a szabolcsi kereskedelemben. — Sokan ezt arra értették, hogy nemcsak Nyíregyházán, hanem az egész Tiszántúlon a Kelet Áruház volt az első mozgólépcsős áruház. Bár közbevetem: nyitáskor még nem működött a mozgólépcső, s amikor elindult, nem sokkal utána megnyílt a város másik nagy áruháza, az ugyancsak mozgólépcsős Nyírfa is. Az igazi korszakváltást azonban mégsem a mozgólépcső jelentette, hanem az, hogy a korábbi kis boltok helyett végre egy jelentős alapterületű áruház nyílt, ahol sok mindent egy helyen talált 0 vevő. A mi példánknál maradván: a szövetkezetek összefogásával, a SZÖVOSZ, a MÉSZÖV és a megyei tanács támogatásával épült Kelet Áruház 5600 négyzetméterén nyolc osztály korszerű kiszolgálási formákkal és kényelmes vásárlási körülményekkel várta a vevőket. Már az első teljes évben negyedmilliárdot forgalmaztunk, most pedig már 370 milliós az éves tervünk. Legalábbis ennyit kellene forgalmazni az idén... £ Miért nyomta meg a „kellene” szót? — Azért, mert, szakmai szóhasználattal élve: ilyenkor, nyáron nem nagyon megy a bolt. Az év első öt hónapjában szép forgalmat bonyolítottunk le, túl is teljesítettük tervünket; ám ezt az előnyt könnyen és gyorsan el lehet herdálni a nyári hetekben, hónapokban. Ezért áll elő az a furcsa helyzet a kereskedelemben, hogy mi nem akkor vagyunk idegesek, ha sok a munkánk, hanem ha hiába várjuk a vevőt. • Mi vevők csak annyit látunk az önök munkájából, hogy van-e áru, vagy nincs, hogy udvariasak-e az eladók, vagy sem. Pedig egy ilyen áruházban, mint a Kelet, ahol a tűtől a színes tévéig több ezer árucikk kapható, bizonyára nehéz feladat a munka jó megszervezése. — Jólesik ez az érdeklődés, azt hiszem ezt több ezer szabolcsi kereskedőtársam nevében is mondhatom. Anélkül, hogy visszaélnék a lehetőséggel, s eltúloznám a munkánkat, hadd mondjam el: mi is igyekszünk praktikusain, céltudatosan szervezni a beszerző és az értékesítő tevékenységet. A mi áruházunk például felér egy kis üzemmel: több mint 210 dolgozónk van, ennek négyötöde nő. Nyolc osztályunk van, s ezek valójában egy-egy kis szakboltnak is tekinthetők, amelyek nagyfokú önállóságot élveznek. Valamennyi osztályvezető amolyan kisigazgató, aki a legjobb belátása szerint gazdálkodik a rábízott értékekkel, szervezi a beosztott dolgozók munkáját. Egy kicsit piackutatók is a szó gyakorlatibb értelmében. Járják az országot, vagy elküldik helyetteseiket, s ahol szebb, olcsóbb, keresettebb árut találnak, ott vásárolnak. Fontos szempont a beszerzésnél a kedvezőbb feltétel is: például az, hogy hány napos fizetési kedvezményt nyújt az eladó. Ez azért lényeges, hogy az illető osztály jól tudja forgatni a pénzét, mert csak így képes nagyobb eredményt elérni. — A legnagyobb anyagi érdekük fűződik ahhoz, hogy gyorsan és jó áron kelendő termékeket vásároljanak és közvetítsenek a vevőknek. Jutalékos bérrendszer van nálunk, ami az áruforgalommal egyenesen emelkedik, illetve ellenkező esetben csökken. Tehát a kereskedelemben dolgozók nem ülhetnek ölbe tett kézzel, mert személyes jövedelmük vallja ennek kárát. Ez érthető akkor, ha a kereskedő olyan árut talál az iparnál, amilyet később majd könnyen el tud adni. Nincs itt ellentmondás? Gyakran halljuk ugyanis, hogy ezt sem és azt sem gyárt az ipar, pedig keresik a vevők. — Való igaz, hogy nem minden esetben szebbnél szebb árukkal felpakolva térünk haza egy-egy beszerző útról. Ennek ellenére a helyzet korántsem olyan tragikus, mint ahogy egyesek eltúlozzák. A kiegyensúlyozott áruellátás bizonyítja, hogy azért az iparunk is mind szebb és jobb, választékosabb termékeket készít. Természetesen hiányzó cikkekkel mindig találkoznak a vevők, ami velejárója a kereslet és a kínálat törvényének. Azért, hogy ne legyünk teljesen kitéve az ipar vagy a nagykereskedelem kényének-kedvének, az általunk értékesített áruk jó részét vállalatunk, a KE- LETSZÖVKER raktárából szerezzük be. Kevesen tudják, hogy a választék bővítése érdekében vállalatunk többször kér fel ipari üzemet bizonyos termékek legyártására, főként olyan termékek készítésére, amiket a nagyipar nem vagy nem kellő mennyiségben készít. Ezt mindig az igény szabja meg. Például az idén baj volt a férfi és a kamasz nyári nadrággal, ezért plusz négyezer darabot készíttettünk a pilisi ipari szövetkezettel, mert ott volt éppen szabad kapacitás. Főleg konfekciós termékeknél gyakori az ilyen kisebb tételű gyártás, amit csak nálunk lehet kapni. A Önök az utóbbi időben import útján is ^ igyekeznek bővíteni a választékot. Milyen mérvű ez a tevékenységük? — Tőkés importból származó árukat a nagykereskedelemtől, illetve kisebb részben a Skála Áruháztól kapunk. Szocialista relációból — és ez a lényegesebb — a KE- LETSZÖVKER szerzi be a választékbővítő árukat a kishatármenti forgalom keretében. Jelenleg a Szovjetunióval, Romániával és Csehszlovákiával van vállalatunknak kishatármenti kapcsolata. A másik, igen népszerűvé vált módszer a választék bővítésére az áruházi hetek rendezése. Ennek során NDK-beli, cseh, román, lengyel, és bolgár áruházi heteket tartunk a Keletben, vállalatunk ugyanezekben az országokban rendez magyar hetet. Túl a választékbővítésen, nagyon jól szolgálják ezek a kedvezményezések a hiányzó cikkek pótlását. Például nagyon keresettek nálunk az NDK-beli cipők, konfekciótermékek, a szovjet kerékpárok, a bolgár konzervek, üvegáruk. Romániából legutóbb például nagyobb tételű cserépkályhaajtót sikerült szereznünk, amit itthon hiába kerestek a vevők. • Korábban már érintette, hogy az osztályvezetők egy kicsit piackutatók is. Gondolom, ha már nemzetközi méretűvé szélesedett a munkájuk, nem ezl jelenti csupán Önöknél a piackutatást. — Vállalatunknak külön piackutató csoportja van. Az ott dolgozók rendszeresen eljárnak a különböző vásárokra, börzékre, gyakorta megfordulnak külföldön, állandóan figyelik a divat változását, tanulmányozzák a legfrissebb szakirodalmat. Csak így lehet már manapság „naprakészen”, jól kereskedni. Persze, nem misztifikáljuk a piackutatást, ami szerintünk mindig a legegyszerűbb kérdésnél kezdődik és végződik: mit kér a vevő? Emellett igyekszünk megfelelni annak a követelménynek is, hogy formáljuk a vásárló ízlését, befolyásoljuk fogyasztási szokásait, gazdagítsuk fantáziáját. Ezt a célt szolgálja reklámtevékenységünk is. Mi évenként milliós nagyságrendben költünk reklámra, amit nem sajnálunk, mert a forgalomban megtérül. Egy sikeres reklám sokat lendíthet forgalmunkon. Itt vannak például az áruházi hetek. Az akkor árult termékek jó részén nincs hasznunk, de aki betért hozzánk, valószínűleg felkeresi a többi osztályunkat is és vásárol. Vagy: év végén több levelet kapunk nyíregyházi és vidéki óvodáktól, iskoláktól is, amelyekben azt kérdezik, mikor integet már az óriásmikulás, illetve indul el kőrútjára szánkóján a Télapó az áruház homlokzatán. Ezek, miközben csalogatják a vevőket, élményt is nyújtanak, jó hangulatot teremtenek a vásárláshoz, ami nem közömbös. A Viszont az sem közömbös, hogy menynyiért tud vásárolni a vevő, illetve hogy a kereskedő nyakán marad-e az áru. Kockázatos dolog manapság kereskedni? — Kereskedni mindig kockázatos dolog volt. Ezért is van például minden áruháznál, így nálunk is kockázati alap, amit akkor veszünk igénybe, amikor valamilyen oknál fogva egyik-másik árunk kevésbé keresett, illetve annak egy része rajtunk maradna. Ilyenkor hajtunk végre menet közbeni árleszállítást, a Kelet-hétfőn, vagy a vásárlói napon, csütörtökön. Ugyanennek a terhére rendezzük a szezon végi kiárusításokat is. A Sokan, akik járatlanok a kereskedelem- w ben, úgy vélik, hogy a kereskedő kedve és hangulata szerint változtatja meg egyik-másik áru árát, amikor például húsz százalékos csökkentést hajt végre. Igaz ez? — Ha úgy gondolják, hogy a Kelet Áruházban például én döntöm el, hogy mit adjunk olcsóbban, akkor ez csak részben igaz. Az osztályvezető, aki, mint mondtam, önállóan gazdálkodik, tesz javaslatot, hogy melyik árut adjuk olcsóbban. Az áruház vezetősége ezt megtárgyalja és javasolja vagy elutasítja. A javaslatot végül a vállalat vezetői hagyják jóvá. Tehát nem hangulat kérdése egy ilyen kedvezményes árusítás, hanem komoly gazdasági megfontolások húzódnak meg mögötte. ^ Próbálkoznak-e új eladási formákkal? — Igen, bár mint a legtöbb új, ezek is vegyes sikerrel járnak. Például nagyon nehezen fogadja el a nyírségi vásárló a minta szerinti vásárlást. Nálunk a vevők szeretik, ha azt az árut kapják, amit láttak, amit megtapintottak, bizalmatlanok még a bontatlan csomagolásúval. Az előjegyzéses árusítás már inkább elterjedt. Ezt főként tartós fogyasztási cikkeknél alkalmazzuk: villanyboyler, automata mosógép, centrifuga stb. A Elterjedt a hír, hogy a Kelet Áruházat w átveszi a Skála. Többen abból következtetnek erre, hogy a Skála után csak Önöknél lehet kapni a Patientia hajregeneráló szert. Igaz a hír? — Így nem igaz. A valóság az, hogy vállalatunk, a KELETSZÖVKER már régóta tagja a Skála Szövetkezeti Közös Vállalatnak. Ennek nyomán mi már korábban is árultunk Skála-márkás termékeket: szappanokat, desodorokat, fürdőhabokat, újabban pedig cigarettákat. Mint nemrég közölték a lapok, megalakult ,a szövetkezeti kereskedelem új együttműködési formája, a Skála- coop. Ennek a társulásnak több mint 200 tagja van — köztük a mi vállalatunk is. Az együttműködés felöleli például a kereskedelmi áruk termeltetését, bel- illetve külföldi áruk közös beszerzését, az áruházi kereskedelem technikai, technológiai korszerűsítését. Ilyen tekintetben tehát ez az integráció jelentős hatással lesz az áruellátásra, s mi reméljük, hogy mielőbb a Kelet Áruházban is még több Skála-márkájú termékkel találkozik a vevő. Ám az is igaz, hogy minden Skála-tag vállalat önálló marad. A Zavarja-e önöket, hogy légvonalban w alig háromszáz méterre egy másik nagy áruház, a Nyírfa is gazdag áruválasztékkal, különböző szolgáltatásokkal várja a vevőket? Konkurrensei Önök egymásnak? — Kétségtelen, hogy vetélytársak vagyunk, hiszen mind a Kelet, mind a Nyírfa valamennyi vevőt ott szeretne látni magánál. Természetes ez lehetetlen, s egyébként is sok minden nincs nálunk, ami megtalálható a partnernél és viszont. Ügy vélem, helyénvaló dolog, hogy a két áruház rivalizálni igyekszik, hiszen ennek nyomán több, szebb, jobb és olcsóbb árut igyekszünk beszerezni, amiből elsősorban a vásárlóknak van előnyük. £ Köszönöm az interjút. Angyal Sándor o rVasárnapi L INTERJÚ
