Kelet-Magyarország, 1979. július (36. évfolyam, 152-177. szám)
1979-07-31 / 177. szám
1979. július 31. KELET-MAGYARORSZÁG 3 A Minisztertanács megtárgyalta. A hivatal tekintélye az ésszerű Állandóság a jó munka egyik alapköve, de a helyben topogás, az élet új kihívásaival szembeni érzéketlenség a haladás ellensége. A hivatal tekintélyét a mi viszonyaink között nem a megszokott állandóság, a ri- golyás merevség adja, hanem a szakadatlan megújulási, alkalmazkodási készség az új követelményekhez. Az államigazgatásról van szó. Párthatározat, kormányrendelkezések ültették el az igazgatási tudatban és gyakorlatban, hogy a korszerűsítés állandó, folyamatos feladat, annak érdekében, hogy jobb legyen az irányítás és döntés, hogy korszerűbb ügyintéző szervezetek működjenek, hogy sorvadjon a bürokrácia. A kormány legutóbbi ülése űjra megvizsgálta: kellően rugalmas, vál- tozásképes-e az államszervezet? . Jó érzéssel nyugtázható, hogy megújult az állami ap: parátus szemléletmódja. Ma már az ügyintézés, a döntés nem akkor kezdődik, amikor egy akta megszületik. A bürokratikus magatartást nem az akta fekete pecsétje idézi elő. Általános lett az a felismerés, hogy a jó ügyintézéshez korszerű körülményeket kell teremteni, amelyeknek bonyolult összetevői vannak. Egyszerre kell arra törekedni, hogy a technika és a tudomány friss eredményei zavartalanul beáramoljanak az államigazgatás területeire, gyorsabbá, pontosabbá és könnyebbé tegyék a munkát. Könnyebbé például úgy, hogy megszabadítja az ügyviteli és ügyintéző dolgozókat a manuális t»vékeny- ségtől, ezzel az alkotó szellem javára felszabadítja az energiát. Az államigazgatási munka igazi főszereplője maga az ember, a köztisztviselő, akivel szemben nemcsak annyi a követelmény, hogy eligazodjon szakterületén, hanem ezzel együtt az is, hogy az ügyek intézése során, a döntések folyamatában a szocialista ember, a szocialista társadalom érdeke szerint intézkedjék. Az állami ügyek intézője tehát ne csak elintézze az ügyet, ne csak lezárjon egy aktát, hanem új társadalmi és emberi lehetőségeket nyisson meg a továbbfejlődés számára. AZ ELMÚLT KÉT ESZTENDŐBEN az államigazgatási apparátus munkája tovább fejlődött, összehangol- tabbá tették az adatszolgáltatást, hogy megszűnjenek a felesleges párhuzamos terhelések, egyszerűbbek lettek a közegészségügyi, hatósági előírások. Egységesebb lett a helyi ügyintézés, helyi hatáskörbe került a tűzrendészet, a földnyilvántartás, a sportigazgatás. Megszűnteit járások, ésszerűbben alakultak ki a helyi tanácsigazgatási szervezetek, hogy az ügyeket gyorsabban és szakszerűbben lehessen intézni. Szélesebb körben alkalmazzák a számítástechnikát. Fejlettebb és magasabb színvonalú az államigazgatási szakképzés. Sokat segíthet az állampolgároknak az, hogy maga az ügyvitel közelebb került a lakossághoz, ügyfél- szolgálati irodák, jogsegélyszolgálati szervezetek működnek. Biztató folyamat bontakozott ki az állami munka területén. De elég volt-e eny- nyit tenni? Minden lehetőséget kihasznált-e az apparátus? Nincs-e még gyakori üresjárat? Vajon mindenütt érdemi munkát végeznek-e, s nem bukkan-e fel olyan önigazolási manipuláció is, amely magát a munkát akarja helyettesíteni? Nem találkozunk-e egymásra mutogatásokkal, amelyek a felelősséget próbálják indokolatlanul megosztani vagy akár eltüntetni? A kérdések egyben válaszok is. Feltűnő, hogy újra megnövekedett a különféle jellegű bizottságok száma. Felületes rátekintéssel ezt a jelenséget akár jónak is minősíthetnénk, hiszen hivatkozhatnánk arra, hogy fejlődött a demokratizmus, növekedett az emberek közéleti készsége, mind többen vesznek részt az állami ügyek intézésében. Ám ha alaposan bepillantunk néhány bizottság tevékenységébe, azt kell tapasztalni, hogy ezek gyakran nem a közélet valódi fórumai, hanem a felelősség lökhárítói. Egyes apparátusok azért hozták ezeket létre, hogy megszabaduljanak a számukra kötelezően előírt döntési felelősségtől és ezt a felelősséget — látszólag demokratikus formában — olyan testületre ruházzák át, amelynek gyakorlatilag nem lehet felelőssége mert nincs kellő tájékozottsága és szakértelme, nincs döntési joga, nincs tényleges hatásköre. TERMÉSZETES ÁLLAPOT és természetes követelmény, hogy az élet törvény- szerű változásait, fejlődését követve kell fejleszteni a munkát a társadalomépítés minden területén. Ez fokozott mértékben vonatkozik az államigazgatásra. A kormányülés mindenekelőtt erre hívta fel a figyelmet. Soltész István II Öntvénymegmunkáló gépek A Csepel Művek Szerszámgépgyárának nyírbátori üzemében a közelmúltban helyezték át az önt- vgnymegmunkáió gépeket az új csarnokba. (Elek Emil felvétele) Képes hírek Ebben az évben harminc tonna tőkehúst vágnak az Ibrányi ÁFÉSZ húsüzemében Ibrányon kívül Paszab és Búj jobb húsellátására. Szépen fejlődik a másodvetésű bab a rakamazi Győzelem Termelőszövetkezet földjén. (Elek Emil felvételei) Milyen az áru, ha Made in Szabolcs? Minőségi ellenőrök — hivatalból A gyári meo megvizsgálja az elkészült terméket, azt első osztályúnak minősíti, ráüti a pecsétet, hogy lehet exportálni. Aztán jön egy másik szakember, a „MERT”, a Minőségi Ellenőrző Részvénytársaság képviselője, s kijelenti, hogy a termék nem üti meg az előírt minőségi szintet. Kezdődhet az alkudozás, kinek van igaza. — Korántsem így kezdődnek a vizsgálatok, s főleg nem ez a módszer jellemző munkánkra — kezdi Erkel Ferenc, a MERT debreceni kirendeltségének vezetője. — Vállalatunk, mint független minőségellenőrző szervezet igyekszik korrekten, a megbízók kérésének megfelelően elvégezni a vizsgálatokat. Ügy hiszem, ez mindkét félnek hasznos lehet. Pártatlan vizsgálatok A külkereskedelemben a MERT sajátos helyzetet foglal el. Olyan vállalat, amely pártatlan vizsgálatok elvégzésére vállalkozik. Megbízói lehetnek a külkereskedelmi vállalatok — a kötelező cikklistán szereplő áruk vizsgálatánál —, de felkérheti a termelő is ellenőrzésre, vagy külföldi cégek megbízásából minősíti a termékeket. — Mindez azt jelenti, hogy kirendeltségünk mintegy száz szakembere az ide tartozó hat megyében — közte Szabolcs- Szatmárban — szinte minden területen végez vizsgálatot — folytatja Erkel Ferenc. M isi fekete, hosszúra nyúlt fiú. Huszonhárom évesen friss diplomával, s nem kis szorongással vállalta a főkertészi posztot. Most 27 éves, s Eper- jeskéről — ahol kezdett — Kisvárdára költözött, mert ide nősült, s a Rákóczi Tsz- ben folytatja pályáját. Lakást kaptak, számítanak rá és ő bizonyítani akar. Valósággal irtózik attól a szótól, hogy karrier. — Rossz a hangzása, félreértelmezhető. Én nem szeretem — fújja ki magát. Átázott, a határból érkezett. Ahogy mondja „gyomirtóznak” a nem termő gyümölcsösben. Ezzel a brigáddal kölcsönösen nevelték, alakították egymást. Nem tagadja, az itt dolgozó nőknek is köszönheti sikerét, s azt, hogy „beállt” az új „almás”, a kísérlete, amelyhez oly nagy reményeket fűzött. — Ha nincsenek a metsző lányok-asszonyok, ha néha- néha nem kapunk össze, ha nem dolgoznak lelkiismeretesen, akkor az én karrieremnek fuccs! — magyarázza. Nagy reményekkel érkezett Kántor Mihály fiatal — Nekünk vegyes tapasztalataink vannak a MERT-tel kapcsolatban — foglalja ösz- sze véleményét Nagy Sándor, a Nyíregyházi Mezőgép igazgatója. — Ha megfelelően képzett ember végzi a vizsgálatot, akkor segíti a jó minőségű termék ikibocsájtásót. De volt már olyanra is példa, hogy kevésbé képzett ember jött, aki nehezen igazodott el egy tervdokumentáción. Hogy a Mezőgép. mégis elégedett a MERT munkájával, azt bizonyítja az idén kötött szerződés. Egyébként a gépipari termékek gyártói közül minden «nagyobb, exportra is dolgozó vállalattal, mint a HAFE nyíregyházi, a öntödei Vállalat kisvárdai, az ISG mátészalkai gyárával kapcsolatban állnak. — Összességében különösebb problémáink nincsenek — mondja Erkel Ferenc. — A tárca irányítása is komolyan foglalkozott a minőség javításával. A gyárakban figyelembe veszik a véleményünket. Egyedül olyan gondunk van, hogy ahol nem végeznek egész évben egyenletes munkát, ott a kapkodás néha a minőség rovására megy. Rossz — nem kell Kevésbé rózsás a helyzet a könnyűiparnál. A cipőiparban például elég sok a reklamáció, sok a visszautasított termékek aránya. Általában majdnem ugyanez jellemző az exporttermelésnél, mint a belföldinél. Közrejátszik ebben egyes szövetkezeteknél az emberi tényezők hatása, a gépesítettség aránya, de előfordul az is, hogy erőn felül vállalkoznak exportra. Esetenként súlyosabb a helyzet a konfekcióiparban, a tőkés bérmunkában — szól a jellemzés. — Ezért bízott meg bennünket a Hungarocoop gyakoribb ellenőrzésre, hogy tartsuk szemmel a szövetkezeteket. A figyelmetlenségtől a gyenge műszaki felkészültségig kereshetők az okok. Közben a piaci viszonyok a termelőket arra szorítják, hogy mind inkább kielégítsék a megrendelők igényeit. S ebben nincs különbség a szocialista országok és a tőkés államok megrendelői között. Mindenütt a jó minőség, a korábbitól magasabb szint a mérce. — Szemlélet kérdése, hogy akarunk-e jó minőségben termelni, vagy csak el akarjuk „passzolni” az árut — magyarázza Szilágyi József, a Vörös Október Férfiruhagyár nyíregyházi gyárának igazgatója. — Mi úgy döntöttünk, hogy a minőségi termelést helyezzük előtérbe. S ehhez igen jó partnernek bizonyult a MERT mind a gyártásközi, mind a végellenőrzésnél. A VOR-ban úgy vonták le a tapasztalatokat, hogy a saját minőségellenőrző részlegük vizsgálati módszereit egyeztették a MERT átvevőinek a módszereivel. Azonos követelményeket állítottak fel, amit már a gyártás során érvényesítettek. — A MERT nem megalkuvó volt, hanem kritikus és segítőkész — folytatja Szilágyi József. — Ennek az eredménye, hogy felére csökkent az idén a kifogás, a VOR gyárai között a legnagyobb javulást értük el. Bégető export A MERT debreceni kirendeltsége a múlt évben 30 ezer jegyzőkönyvet, szakvéleményt adott, 40 ezer élőállat minősítésében vett részt. Különösen az élőállat exportjában, gyakori, hogy a külföldi vásárlók a MERT-et bízzák meg az átvétellel. — A gyapjúforgalmi vállalattal kifogástalan a kapcsolatunk. Amit bemutatnak exportra, az megfelel az előírt minőségnek — említi az egyik partnert a kirendeltség vezetője. Nem minden partner esetében van minden rendben. Ezt igazolja Füleki Lászlónak, az Állatforgalmi és Húsipari Vállalat nyíregyházi kiren- deltségvfezetőjének kijelentése: — Kizárólag együtt minősítünk az élőállatoknál. Legfeljebb előfordul, hogy a MERT embere nem érkezik meg időben. Csak éppen arra nem ad feleletet, hogy így mi az állat- forgalmi szerepe. Egyáltalán nem annyi, hogy a termelőktől a felkínált állatokat átvegye, s az ügyintézésért tetemes nyereséget vágjon zsebre. Az olasz és francia megrendelők a bárányok átvételére adnak megbízást. A konfekcióipari termékeknél a Nyíregyházi Háziipari Szövetkezetben az Elkont-cég megbízásából vizsgálják a minőséget, egyes gépipari cikkeknél az egyedi jelleg miatt végzik a kötelező ellenőrzést. A cél mindenütt az, hogy olyan termékek hagyják el az országot, amelyek megfelelnek a megrendelők igényeinek, s öregbítsék a magyar, köztük a szabolcsi ipar és mezőgazdaság termelésének hírnevét. Lányi Botond kertészmérnök Kisvárdára. Űj, intenzív koronaformákat alakított ki az almafáknál. Hatvan hektáron akarta bizonyítani az újítás jóságát. Sokszor elhangzott az idősebbek részéről: „Mit akar ez a taknyos? Ő fogja megmutatni nekünk, hogyan kell almát metszeni?” — Szembeszálltak velem, elképzelésemmel — említi a kertészmérnök — KISZ-tit- kár. — Igaz, előző évben volt kudarc is, mert 1978-ban csak 30 vagon alma lett a 150 vagon helyett. Fagykár érte. De hiába magyarázták az okokat, a sikertelenséget a fiatal szakember rovására írták. így még nehezebb volt bizonyítania. — Voltak ütközések. Különösen akkor, amikor a teljesítménybérezést szorgalmaztam, s kértem, hogy a metszésbe télen a nőket is vonjuk be. „Nem bírják a nők, megfáznak, hogy gondol ilyet Kántor?” Elvitte a női brigádot Naményba a tsz-be. Megnézték az új ültetvényt, ami a nők keze munkáját dicséri. — Képesek vagyunk mi erre? — kérdezte a kisvárdai nőket Kántor. Azok bizonyítottak. Ők „csináltak” karriert Kántornak. Nekik is köszönhető, hogy a szaporítóanyag-felügyelőség elfogadta, jónak minősítette az al- mafa-ültetvény állapotát. — Ez volt az első, nagy tűzkeresztségem — említi jó érzéssel a fiatal szakember. — Sokszor bedagadt a nők csuklója a metszéstől, de sikerült. Vásároltunk egy olasz gyártmányú pneumatikus metszőfelszerelést. Ezzel hatan metszhetnek egyszerre. Misi közéjük állt, metszett. Megtanította a fogásokat. Az első napokban legszívesebben eldobták volna a felszerelést. Később megszerették. — Tudja, a saját példámon tanulom, tapasztalom, hogy nem is olyan könnyű elismerést, tekintélyt szerezni. — Hogy ez karrier-e? Igyekszem a feladatokat lelkiismeretesen megoldani. A siker, az eredmény nemcsak az enyém, a többieké is. Az ^persze jólesik, hogy az ember ehhez hozzájárul. Ha az ember csak azért hajt, hogy karriert csináljon, lehet, hogy belebukik. Eredményt munkájával érjen el az ember. Én eddig jutottam. Ehhez sok ember segítsége, támogatása szükséges, Meg azoké is, akik kezdetben szembeszálltak velem. Kántor Mihály szavának ma nagyobb súlya van, mint egy évvel ezelőtt. Fedezete példamutatása, a munkája. Ezt igyekszik KlSZ-titkár- ként is bizonyítani. Ha most támadnak új ötletei, odafi- gyelnekr rá az idősebbek is. Tudják, hogy erre a fiatalemberre érdemes hallgatni, mert eddigi munkájával, magatartásával bizonyított. F. K.
