Kelet-Magyarország, 1979. július (36. évfolyam, 152-177. szám)

1979-07-31 / 177. szám

KELET-MAGYARORSZÁG 1979. július 31. Napi külpolitikai kommentár A kilencedik EZEN A NYÄRON SZIN­TE a világ egyetlen pontján sincs „uborkaszezon”. Peking- ben került sor arra az ese­ményre, amelynek kimenete­létől nemcsak a két ország, hanem egy egész térség, sőt bizonyos értelemben az egész világ nyugalma szempontjá­ból sok függ. A kínai fővá­rosban megtartották a Ha­noi és Peking között már ré­gebben folyó tárgyalások ki­lencedik plenáris ülését. Ért­hető, hogy öt kontinensen ér­deklődéssel figyelik a dialó­gussorozat eredményeit — vagy eredménytelenségét. Sajnos, egyelőre inkább ez utóbbiról beszélhetünk. A tárgyalóasztalnál ismét, mint már annyiszor, két, egymás­tól alapvetően különböző tár­gyalási stílus csapott össze — és ez a különbözőség nem­csak módszerbeli, de tartalmi tényezőkre is vonatkozik. Mi a döntő különbség a két fél alapállása között? Mindenekelőtt az, hogy Kí­na „a háború a politika foly­tatása más eszközökkel” kité­telt ezúttal valahogy úgy al­kalmazza, hogy a tanácskozás a kínai agresszió folytatása, más eszközökkel, de azonos céllal. Ez a cél: Vietnam „megleckéztetése”. A történe­lemben ez nem újdonság. Gyakran megesett, hogy a támadó szerette volna a Vád­lottak padjára ültetni a meg­támadottat, de ez az attrak­ció még sohasem sikerült. Han Nien-lung külügymi- niszter-helyetes, a kínai de­legáció vezetője voltaképpen nem tesz mást, mint a nagy­hatalmi gőg sáncai mögül ün­nepélyes deklarációk formá­jában sorolja Vietnem „bű­neit” — olyan „bűnökét” amelyek valótlansága leg­utóbb a genfi menekült-kon­ferencián bizonyosodott'be. Ezzel a nem sok jót ígérő vonallal áll szemben Dinh Nho Liem vietnami delegá­cióvezető higgadt, célratörő tárgyalási stílusa, aki kényte­len szüntelenül emlékeztetni a kínai felet arra, hogy nem a területi terjeszkedés politi­kájának megkísérelt igazolá­sa, hanem konkrét, gyakorla­ti intézkedések kidolgozása lehet az egyetlen célravezető módszer. SAJNOS, EGYELŐRE SEMMI JELE ANNAK, hogy Peking közeledne ehhez az egyedül reménnyel kecsegtető állásponthoz. Ebben a döntő vonatkozásban a kilencedik ülés sem különbözik az első­től. Harmat Endre Fokozódnak a terrorcselekmények Madridi bombarobbanások A spanyolországi vére’s hétvége — amely 48 óra alatt nyolc halálos és több mint 120 sebesült áldozatot köve­telt —, de elsősorban a va­sárnap déli három madridi bombarobbanás nyomán a spanyol főváros tartományi kormányzója a délutáni órákban bejelentette, hogy minden intézkedést megtet­tek a nagy tömegek által lá­togatott épületek és létesít­mények biztonsága érdeké­ben. Nagyszámú tartalékos rendőrt hívtak be, és hajszát indítottak a bombamerényie­tek feltételezett elkövetői el­len. Felháborodottan ítélte el nyilatkozatában a vasárnapi bombamerényieteket Enrique Tierno Galvan, Madrid szo­cialista polgármestere, han­goztatva, hogy az ilyen ke­gyetlen cselekedeteket sem­mi sem igazolhatja. Annak ellenére, hogy — mint arról már hírt adtunk — a Barajas nemzetközi re­pülőtér ellen elkövetett bom­bamerénylet után az isme­retlen telefonáló azt közölte az EFE spanyol hírügynökség­gel, hogy a bombát az ETA baszk szeparatista szervezet tagjai helyezték el és egyút­tal jelezte a két vasútállo­máson bekövetkezett bomba­robbanást is, a kora esti órákig sem az ETA, sem más terrorszervezet nem vállalta a vasárnapi bombamerényie­tek elkövetését. Madridi politikai körökben feltételezik, hogy a vasárna­Képünkön: a madridi Cha- martin pályaudvaron végre­hajtott robbantásnak halálos áldozata is volt. (Kelet-Ma- gyarország telefotó.) pi bombarobbantásokat akár az ETA úgynevezett katonai szárnya, akár az úgynevezett politikai katonai szárny, de még a Grapo is elkövethette. A legfrissebb jelentések szerint a vasárnapi, madridi bombamerényietek sebesült­jei között két amerikai, két kanadai, két portugál, egy skót és egy argentin állam­polgár is van. Családi randevú a képernyőn Vasárnap, a világűrben el­töltött 154. napon Vlagyimir Ljahov és Valerij Rjumin hi­vatalosan is a folyamatos űr­tartózkodás világcsúcstartója lett. Ekkor ugyanis pontosan két héttel haladták meg Vla­gyimir Kovaljonok és Alek- szandr Ivancsenkov tavaly novemberben elér.t 140 napos csúcsidejét. A Nemzetközi Űrhajózási Szövetség szabály­zata értelmében az űrre'kor- dok csak akkor hitelesíthetők, ha tíz százalékkal meghalad­ják az előző időtartamot. A Szaljut—6 űrállomáson egyelőre semmi jele annak, hogy Ljahov és Rjumin a visszatérésre készülődne. A hétfőn megkezdett 23. mun­kahetükön, mint a múlt hé­ten is, elsősorban a KRT— 10-es rádióteleszkóppal vé­geznek tudományos megfi­gyeléseket, folytatják a már korábban megkezdett bioló­giai kísérleteket, elvégzik a szokásos orvosi vizsgálatokat. Vasárnap a kétoldalú tele­víziós lánc révén láthatták és hallhatták családtagjaikat, kollégáikat, akik melegen gratuláltak az űrrekorderek­nek. Á PRAVDA CIKKE Egyiptomi alkotmánymódosítás BONNI LEVELÜNK Az egyiptomi alkotmány­ban végrehajtandó módosítá­sok hazai és külföldi megfi­gyelők véleménye szerint azt a célt szolgálják, hogy az ál­lamapparátust a vezetés igé­nyeinek megfelelően alakít­sák át — állapítja meg töb­bek között Vlagyimir Pere- szada, a Pravda kairói tudó­sítója a lap hétfői számában. Az alkotmánymódosítások­kal, törvényesen is jnegérősí- tik annak a politikai és ál­lami struktúrának az átalakí­tását, amelyet még. a néhai Nasszer elnök vezetésével hoz­tak létre az 1952. évi forrada­lom győzelme után. A változ­tatásokkal az '. alkotmányból törlik az Arab Szocialista Unióra vonatkozó cikkelyt. Ismeretes, hogy az ASZÚ, az ország dolgozó erőinek de­mokratikus egyesítésével fontos szerepet töltött be a haladó társadalmi-gazdasági átalakulások megvalósításá­ban. Most az ASZU-ról szóló cikkelyt a „többpárti demok­ráciára” vonatkozó meghatá­rozás váltja fel. Az alkotmánymódosítás lát­tán — állapítja meg a Prav­da kairói tudósítója — szem­betűnő, hogy a változtatások Szadat elnök jogkörének bő­vítését szolgálják. Az államfő többszöri újraválasztásáról szóló alkotmánymódosítás célja, hogy biztosítsák Anvar Szadat „örökös elnökségét”. Vance a SOLT—ll-röl Cyrus Vance, az Egyesült Államok külügyminisztere hétfőn felszólalt a szenátus hadügyi bizottságának a SALT—II szerződésről folyó vitájában. A külügyminiszter a szer­ződést legélesebben támadó szenátorokhoz fordulva kije­lentette: aláírása esetén a Szovjetunióval fennálló nuk­leáris erőegyensúly fenntar­tása „kisebb költségekkel és nagyobb biztonsággal” való­sítható meg. Vance hozzátette, hogy a szerződés elutasítása aláásná az amerikai diplomácia hite­lét, tekintélyét is. Az Egye­sült Államok hosszú távú fegyverkezési programjáért aggódóknak Vance hangoz­tatta, hogy a kormány elköte­lezte magát a program meg­valósítása mellett, majd hoz­zátette, hogy a szerződés nem gátolná meg a magas szín­vonalú fegyverek technoló­giájának továbbadását az Egyesült Államok szövetsé­gesei számára. TELEX PEKING Pekingi diplomáciai körök értesülése szerint augusztus­ban a kínai főváros vendége lesz Anvar Szadat, egyiptomi elnök. Szadat első ízben lá­togat a Kínai Népköztársa­ságba. Hivatalosan még nem jelentették be Szadat utazá­sát. Az egyiptomi elnök pe­kingi vendéglátóival a két ország egyre bővülő kapcso­latait vitatja majd meg, mint ismeretes, Peking fenntartás nélkül támogatja Szadat kö­zel-keleti kezdeményezéseit. MOSZKVA A szovjet haditengerészeti flotta napja alkalmából Dmitrij Usztyinov, a Szovjet­unió marsallja, honvédelmi miniszter napiparancsot adott ki. A miniszter megállapítot­ta, hogy a szovjet haditenge­részek felelősségteljes felada­tot töltenek be a szovjet ál­lam tengeri határainak és a szocializmus vívmányainak védelmében, gyarapítják a harci hagyományokat, és ma- gasfökú éberségről tesznek tanúbizonyságot. A haditen­gerészeti flotta napja tisztele­tére Moszkvában, a szövetségi köztársaságok fővárosaiban. Leningrádban, Volgográdban, Szevasztopolban, Ogyesszá- ban és több más városban ünnepélyes tűzijátékot ren­deznék. Műbenzin vagy atomenergia? O ** tven éve, hogy német tudósok először kezdtek üzem­szerű kísérleteket azzal: hogyan lehetne műbenzint előállítani — szénből. Az egyéb nyersanyagokban szegény, szénben viszont gazdag Németország háborús ké­szülődése később még inkább sürgette volna az „egyedül üdvözítő” megoldást. A próbálkozások azonban megma­radtak a kísérletek szintjén és nem hoztak az üzemanyag­termelésben átütő eredményt. Így nem csoda, hogy amikor a szénhidrogének — a kőolaj és a földgáz — valóban for­radalmasították a világ energiagazdálkodását — a csepp­folyósított szén ügye lekerült a napirendről. Mostanában viszont az egyfolytában dráguló és egyre lassabban foly- dogáló olaj okozta sokk hatására ismét elővették a témát — méghozzá nemcsak az NSZK-ban. Carter amerikai elnök is legújabb energiaprogramjába iktatta: tíz éven belül az importált kőolaj egynegyedét más forrásokból kell helyettesíteni. Az áram- és hőtermelést — fűtést, hűtést, világítást — másképpen is megoldhatják, a gépkocsi és egyéb motoroknak azonban továbbra is ben­zinre lesz szükségük. Ennek pedig jelenleg egyetlen más alapanyagát ismerik a kőolaj mellett: a szenet. Az Egye­sült Államokban most a három nagy: az USA, az NSZK és Japán közös vállalkozásba kezd. Hétszázmillió dollárért olyan kísérleti üzemet építenek, ahol a széncseppfolyósítás ötvenéves receptjét akarják újra kipróbálni. Hiába a kényszer sok mindenre ráveszi az embert... A tervnek azonban számos ellenfele van. Mindenek­előtt azok a tudósok, akik tartanak a szén túlzott mértékű rehabilitálásától. Véleményük szerint ugyanis veszélyes, ha nagyobb mennyiségben kerül szén-dioxid a levegőbe. Egye­sek tömeges rákmegbetegedéstől tartanak, mások viszont attól, hogy ez a szén-dioxid megváltoztatja a klimatikus viszonyokat és ahhoz hasonló szárazságot okozhat, mint ami Nyugat-Afrikában pusztított néhány évvel ezelőtt. A vita ekörül nemcsak az Egyesült Államokban zaj­lik — itt az NSZK-ban is megindult már. Düsseldorfban például hatalmas plakátok figyelmeztetnek a szintetikus benzin állítólagos veszélyeire. Azért éppen ott, mert vala­mennyi érdekelt közül Riemer észak-raj na-westfáliai gaz­dasági miniszter, a széncseppfolyósítás első számú szó­szólója és Düsseldorf, ennek a tartománynak a fővárosa, egyben a nyugatnémet gazdasági élet egyik központja. A tudósok vitáira, a kétségekre és azok igazolására, vagy éppen megcáfolására úgy vélem, minden társadalom­nak szüksége van. Annak viszont oka kell, hogy legyen, ha ezeket a vitákat — plakátok formájában — az utcai agitáció szintjére szállítják. Nos, Düsseldorfban ennek két- r féle magyarázata is lehet. A z egyik: így akarják lejáratni Riemert, a közelgő tar- 1 tományi választások elé, A szabaddemokrata párti I miniszter szálka sokak szemében. Ha ugyanis ki- I derül, hogy a szénnek még új perspektívái is lehetnek, ez gyengíti a széntermelés fokozása helyett atomenergiát kö­vetelő körök helyzetét. Márpedig az atomtechnika fejlesz­tésében nagyon sok cég érdekelt. De a másik ok sem nyom j kevesebbet a latba. Riemer ugyanis ezeket a széncsepp- folyósító üzemeket állami eszközökből szeretné megépíteni, | — okulva az olajmonopóliumok ellenőrizhetetlen üzletpo- I, litikáiból, manipulációiból. így próbálják legalább a mű- benzin-termelést a tartományi kormány felügyelete alá vonni. Nem utolsósorban azért, hogy a fogyasztókkal csak I a tényleges költségeket fizettessék meg és ne azokat az > óriási profitokat, amelyekből olajtársaságok Nyugat-Euró- j pában legalább annyit zsebeltek be, mint Amerikában. ; JliftOOtCZ Qtxán GALSAI PONGRÁC: fSajcr (fizi játékai 34. Ekkor Niccodemi Hajnal­ban, délben, este című két­személyes kamaradarabjában játszik. Majd egy év múlva, 1930 őszén — Márkus Emília, He­vesi Sándor és Gál Gyula társaságában — a Corvin- koszorú tulajdonosa lesz. A Bajor-premierek most már társadalmi eseménynek számítanak. Ezeken az esté­ken nem üres a kormányzó páholya sem. Kardok, paszo­mányok, briliánsok ragyog­nak az elsötétülő nézőtér me­leg zsongásában. A siker és az etikett töké­letes. A színésznő tehetségére eközben a külföld is felfi­gyelt. Klabund Krétakörét Euró­pa több városában játszot­ták, s a szerző mindenüvé utánautazott a sikernek. Kla- bundot polgári nevén Alfred Henschkének hívták. Az ala­csony, cvikkeres, tanáros kül­sejű férfi egy önképzőköri diák piruló örömével fogad­ta az elismerést, Berlini és Bécs után eljött hát megha­jolni Budapestre is. Ez volt az első alkalom, hogy Haitang játékát jobban élvezte, mint a személyének, a darabjának szóló tapsokat. „Berlinben Elisabeth Berg- nert láttam, Bécsben Sonik Rainert — mondta az előadás szünetében Hevesi Sándor­nak. Bergner megrendítő volt, Rainer elragadó; de az Önök színésznőjére nincs szavam. A Krétakör jövőre London­ba kerül. S ragaszkodni fo­gok hozzá, hogy Haitangot ott is Bajor Gizi játssza.” Később Midleton amerikai drámaíró, a New York-i Színpadi Szerzők Egyesüle­tének elnöke utazott át Ma­gyarországon. Az előkelő szí­ni ember csak egy napot töl­tött nálunk. Egy nap a szín­házi időszámítás szerint: egyetlen este. Ezt a kurta lá­togatást tehát minél jobban szerette volna hasznosítani. Midlaton úgy tervezte, hogy keresztben szeli át a magyar színházi életet: három elő­adást néz meg, de mindhá­romból csak egy-egy felvo­nást. Bálint Lajos először a Sol- ness építőmester felújítására kísérte el, a Nemzeti Kama­raszínházba. A vendég jófor­mán a kabátját sem vette le; csak úgy futtában, menetköz­ben csúszott a zsölye hátsó sorába, közel a kijárathoz, hogy feltűnés nélkül surran­hasson — majd a nyakába szíjazott látcsővel megcéloz­ta a színpadot. A színésznő, akit csővégre kapott, éppen Bajor Gizi volt. Midleton néhány perc múlva megkérdezte kísérőjé­től: „Mondja, ki ez a nő?” Bálint megmondta. Midleton figyelt. Majd kisvártatva: „Mit gondol, tud angolul?” „Egy keveset” — mondta Bá­lint. Mire Midleton: „Nem baj. Nálunk majd megta­nul ...” S ráérősen hátra­ereszkedett a zsöllyében. Bá­lint, néhány perccel a felvo­násvég előtt az órájára né­zett: indulni kell. Különben lekésik a második számú da­rab második felvonását. De az amerikai nem mozdult.-Midleton távozása után hosszú kötélhúzás, levelezés, alkudozás kezdődött — Bajor amerikai turnéja ügyében. A színházi ügynökség levélről levélre ugrott egy fokot a gázsilétrán. De a terv Hevesi Sándor ellenkezése, majd a színésznő húzódozása alatt mindig megtörik. Az igazga­tó a Nemzeti Színház nap­lójából összegszerűen ki tud­ta mutatni a gazdasági vál­ságot: a legnépszerűbb szí­nésznő távozása tehát sú­lyos veszteséget jelentett vol­na. Bajor Gizi pedig meg­érezte, hogy tehetsége csak a hazai éghajlatban tud igazán érvényesülni. 1929-ben mégis elvállalt két külföldi szereplést: a Kacagó asszony és Az orvos titka című Párizsban készülő, koprodukciós filmekben. Ugyanazt a forgatókönyvet több változatban, számos eu­rópai ország színészeivel is fölvették. Gizi az élményről így szá­molt be édesanyjának: „Kinn a filmgyárban teg­nap nyílt meg egy restoran, ennek örömére mindenki in­gyen kapott enni, inni. Olyan volt, mint egy Bábel tornya. Mert velünk egyidejűleg spa­nyolok, csehek, olaszok, franciák és mi magyarok dolgozunk. Persze, mindenki külön te­remben. De a vendéglőben az az ezer nyelv, festett ar­cok, szédületes volt...” És másutt: „Amikor elkezdtem játszani, a rendezőnk, egy nagyon tehetséges, híres orosz ember, magánkívül volt az elragadtatástól. Óriá­si sikerem volt...” 1929. június végén aztán bekövetkezik a nemvárt for­dulat: Paupera Földhivatal Bankja csődbe jut. Az árverezők megverik a dobot a Stefánia úti villa kertjében. A tönkrement bankár és felesége a váraljai Lovas utcába költözik, egy négyszo­bás bérház lakásába. Eddig Paupera Ferénc adott társadalmi tekintélyt a feleségének. De ez a rang a részvények és értékpapírok árfolyamától függött. Most tehát szerepet cseréltek. (Folytatjuk)

Next

/
Thumbnails
Contents