Kelet-Magyarország, 1979. július (36. évfolyam, 152-177. szám)

1979-07-25 / 172. szám

1979. július 25. KELET-MAGYARORSZÁG 3 AZ ÁRINTÉZKEDÉSEK NYOMÁBAN (2.) flr, költség, dotáció Az árstabilitáshoz fontos politikai érdekeink fűződ­nek. Sokan az árstabilitáson mérik gazdasági helyzetünk szilárdságát, az életszínvonal alakulását. Az aktív árpoli­tika, az árarányok céltudatos módosítása viszont a műsza­ki fejlesztésnek, a választék- bővítésnek, a termelési szer­kezet korszerűsítésének hatá­sos eszköze. Segítségével ru­galmasan, gyorsan feloldha­tók a termelési folyamatban és a lakosság ellátásában ke­letkező feszültségek. A ma­gasabb ár révén elérhető többletnyereség a termelés­ben és a forgalomban egy­aránt nagy ösztönző erő. S a tervszerű, szabályozott üte­mű árszínvonal-növekedést ellensúlyozó erőteljesebb béremelés, az árnövekedés ellenére is lehetővé teszi a béreknek a végzett munka szerinti fokozott differenciá­lását. NEMCSAK SZÁNDÉKAINKTÓL FÜGG Politikai érdekeinknek megfelelően, amennyire csak lehet visszafogjuk az ár­felhajtó erőket. De az ár­alakulás nem csupán szándé­kainktól, elhatározásainktól függ. A termelési költségek, az árszínvonal növekedését évek óta döntően külső té­nyezők okozzák. De a gazda­sági fejlődéssel együtt járó költségnövekedések belső té­nyezői sem elhanyagolható­ak. így például növekednek a bérköltségek a munkaigé­nyes és nehezen gépesíthető iparágakban és szolgáltató ágazatokban. A munkabére­ket ugyanis hosszabb távon, az országos átlaghoz hason­lóan kell növelni akkor is, ha a termelékenység a munka kézműves jellegénél fogva stagnál vagy csak szerény mértékben növekszik. A bér­emelések, sőt a -fejlesztések is ilyen területeken növelik a termelési költségeket, s előbb vagy utóbb az árakat is. De fordított esetben, ha a ter­melékenység az országos át­lagnál gyorsabban emelke­dik, annak mindenekelőtt az eredményesen dolgozó kol­lektíva látja hasznát. NÖVEKVŐ IGÉNYEK — NÖVEKVŐ KÖLTSÉGEK Növekszenek az anyagkölt­ségek, amelyek a termelési költségek kétharmadát teszik ki. A termékegységre jutó, úgynevezett fajlagos anyag­felhasználás természetes mértékegységben mérve csökken, értéke növekszik. (A mezőgazdaságban a kor­szerűsítés, az iparszerű ter­melés kísérőjelként a fel­használt anyagtömeg fajla­gosan is növekszik.) Az anyagköltségek növekedése sem mindig az import ár­emelkedések következménye. Hozzájárul ehhez az értéke­sebb, igényesebb anyagok, a szakosított kooperációs ter­mékek növekvő felhasználási aránya is. A fejlesztések gyakran szintén növelik a ter­melés költségeit. A ház­gyári lakások, a köny- nyűszerkezetes iskolák, üzle­tek drágábbak a hagyomá­nyosaknál. De a növekvő igények, az ismert munka­erőhiány miatt csak ilyen korszerűbb és költségesebb módon elégíthetők ki. Az egészséges, biztonságos, kul­turált munkafeltételek létre­hozása ugyancsak drágítja a termékeket. A környezetvé­delmi költségek, az infra­strukturális beruházások végső soron a társadalmilag szükséges kiadásokat növe­lik, és ezek ha akarjuk, ha nem, nyomást gyakorolnak az árakra. A beruházások ál­talában megdrágultak, mivel az árrobbanást követően a világpiacon nemcsak az energiahordozók, a nyers­anyagok értékelődtek fel, ha­nem a nagyarányú fejleszté­si programok nyomán a kor­szerű termelőberendezések is. A belföldi árszínvonalra kétségtelenül az gyakorolja a legnagyobb nyomást, hogy az import áremelkedések ha­tását az exportárak emelése révén csak kismértékben tudjuk áthárítani külföldi vevőinkre, vagyis romlanak a külkereskedelmi csereará­nyok. A magyar munka vi­lágpiaci leértékelődését jel­zi ez a folyamat. (Amíg 1972-ben még egy tonna ga­bonáért 3 tonna olajat vásá­rolhattunk, addig jelenleg alig több mint egy tonnát.) A cserearányromlás pedig meg­gyorsította a fogyasztói árki­egészítések növekedési üte­mét. a népgazdaság NEM VÁLLALHATJA Tavaly 40 milliárd 900 millió forint árkiegészítés terhelte a költségvetést. Nagy összeg, terheit a jelen­tős egyensúlyhiánnyal küzdő népgazdaság hosszabb távon nem vállalhatja. S ez az ösz- szeg különben is évről évre gyorsan nő. Mert emelkedik a dotált termékek és szol­gáltatások fogyasztása, igénybevétele és növekszik azok előállítási költsége is. A legnagyobb terhet az élelmiszerek ártámogatása okozza, tavaly az összes fo­gyasztói árkiegészítések 37 százalékát emésztette föl. A rangsorban a következő — 28 százalékkal — a személy- szállítás, a tömegközlekedés, majd a tüzelőanyagok, a távfűtés, a kommunális szol­gáltatások következnek 15 százalékkal. A gyógyszerellá­tás az összköltségvetési ártá­mogatás 13 százalékát élvez­te tavaly. Végül a fennmara­dó 7 százalék a gyermekru­házatra, gyermekbútorra és az egyéb termékekre jutott. A 40,9 milliárd forinton fe­lül további 4 milliárd forint­tal támogatják a lakbéreket, hogy fedezzék a bérházak fenntartási és felújítási költ­ségeit. (A bérlakások beruhá­zási költségei eleve az álla­mot terhelik.) EGYET FIZET, NÉGYET KAP Az árak tájékoztató, fo­gyasztást befolyásoló szerepét is figyelembe véve nem mindegy, hogy milyen ter­méket vagy szolgáltatást mennyire támogat a költség- vetés. A legnagyobb arányú támogatásban a városi tö­megközlekedést részesítik. Mondhatjuk, hogy az utas egyet fizet és négyet kap, hiszen a lakosság városi közlekedésre költött min­den forintjához az állam to­vábbi hárommal kénytelen hozzájárulni. Az ivóvíz- és a csatornadíjak a tényleges költségeknek csupán az egy- harmadát fedezik. Az élelmiszerek támogatási aránya kisebb. A hús és húskészítményeké például 19,5 százalék, a tej és tej­terméké 63,1 százalék, a ke­nyéré 42 százalék. Mégis az élelmiszerek árkiegészítése összegszerűen a legnagyobb, több mint 15 milliárd forint. Továbbá az élelmiszerárak fogyasztást szabályozó szere­pe is nagyobb, mint például a városi tömegközlekedési díjaké. Elősegíthetik az ész­szerűbb, takarékosabb fo­gyasztást. Egyebek közt kül­gazdasági érdek is a kenyér pazarlásának felszámolása, mivel a gabona fontos ex­portcikk. Az egy lakosra ju­tó hazai fogyasztás kalóriá­ban (3200) világszínvonalon áll. Ám összetétele korsze­rűsítésre szorul: magas a lisztesáruk, zsiradékok és alacsony a zöldségfélék, a tejtermékek fogyasztási ará­nya. Akadnak, akik a hús és húskészítmények igen magas költségvetési ártámogatását szociális jellegűnek tartják. Valójában ez nem így van, mert az alacsony jövedelmű családok kevesebb húst, hús- készítményt fogyasztanak, mint a magasabb jövedelmű­ek és ily módon kevesebb költségvetési támogatásban részesülnek. (A bérből és fi­zetésből élő családok közül azok, melyeknél az egy főre jutó havi jövedelem legalább 2400 forint, több mint két­szer annyi költségvetési tá­mogatást kapnak a hús­ár-kiegészítés révén, mint azok, amelyekben az egy fő­re jutó jövedelem 800 forint, vagy annál kevesebb.) A dotáció kiadás az álla­mi költségvetésből, az össz­társadalmi szükségletek ki­elégítésére szolgáló központi pénzeszközökből. Más sza­vakkal azt mondhatjuk, hogy az egyén fogyasztásának egy részét a közösség egésze fi­zeti. A társadalmi méltányos­ság meghatározott területe­ken (például oktatás, egész­ségügy) ezt indokolhatja. Ilyenkor a szükséglet olyan, hogy kielégítését nem tehet­jük a személyes jövedelem nagyságától függővé. Más esetben viszont a részben közpénzből kielégített szemé­lyes szükséglet sérti a társa­dalmi igazságosságot. CSAK FOKOZATOSAN LEHETSÉGES Ilyen helyzetben a vezetés elvileg két út között választ­hat. Belenyugodhat az igaz­ságtalanságba, mondván: a lakosság mindehhez már hozzáedződött, s így köny- nyebben viseli el, mint a he­lyes és szükséges, ám ké­nyelmetlenséggel járó vál­toztatásokat. A másik megol­dás: a társadalom megértésé­re és igazságérzetére építve megtervezni és nyíltan meg­hirdetni a változtatásokat, megakadályozva a bajok el­hatalmasodását. Ez esetben — mint minden jövedelem­újraelosztásnál — számolnia kell olyan társadalmi nyo­mással, amely a múltbeli előnyök megtartására irá­nyul. Esetenként még azok ellenállását is kiváltja, akik javát az intézkedés szolgálja. Ezért az ártámogatások csökkentése csak fokozato­san, kompromisszumok árán lehetséges. A lakbérek, a személyszál­lítás, a városi tömegközleke­dés és az egyéb kommunális szolgáltatások díjai a jövő­ben sem fedezik a teljes költségeket, nem is cél, hogy megszűnjön minden állami támogatás. De időről időre ezeknek a díjtételeknek is követniük kell a ráfordítási arányok változásait, mérsé­kelve az állami támogatáso­kat. Kovács József Á sok napja tartó tik­kasztó hőség sarkall­ta az aratókat: a ka­lászokból már pergett a szem. Nézni is csak az árnyékot adó akácfasorból volt jó, hogy a nagyfkállói határban miként dolgoznak az aratócséplők. Ott hűsölt a főszerelő, a be­író, az aratásért felelős agro- nómus is. Mennek szépen a gépek, előttük öles léptekkel, hosszú pálcával csibéit mentő fácánkotlóst riasztott fel a vadőr és űzte a kukoricás felé. Egyszerre csak jelezni kezdett kék lámpájával az egyik kombájn. Az IFA vezetője már pat­tant a kormánykerék mögé. Megkérdeztem — kellett a riportba a neve — ki az a kombájnos, aki éppen üríteni akar? — A palacsintás — mondta a főszerelő és nevetett. Még a kamasz gimnazistának is — a beíró nyári munkásnak — fülig szaladt a szája. Az­tán bemondták a kombájnos A nyári melegben sem szünetel a hőenergia-szolgáltatás Nyíregyházán. A TITÄSZ hőerőművében ipari fogyasztók és a városi forróvíz-szolgáltatásra óránként átlagosan 50 tonna túlhevített gőzt termelnek. Földházi László a nyomásmérő és vízszintjelző mű­szereket ellenőrzi. (Császár Csaba felvétele) ELLÁTÁS A FALVAKBAN Meleg étel a földekre A megye huszonöt ÁFÉSZ-e alapvető élelmiszerekből egy­re javuló ellátást ígér. A tő­kehús- és töltelékáru-alapok bővítésére húsz sertéstenyész­tő szakcsoportot alapítottak. Ezek mintegy száz vagon tő­kehússal bővítik a helyi áru­alapokat. ^ A vágott baromfi forgalma az elmúlt esztendőben meg­duplázódott. A keresletet fi­gyelembe véve erre az évre a tavalyi mennyiségnél 30 szá­zalékkal rendeltek többet. Ennek megfelelően alakítot­ták ki a boltok hűtőkapaci­tását is. Halhús kerestetik Gond a megye halhúsellá­tása. A termelők, s a nagy­kereskedelem sem élő, sem fagyasztott halból közel sem tudja kielégíteni az igénye­ket. Húsos készételekből — konzervekből az ellátás jó­nak ígérkezik. Tejtermékekből a szövet­kezeti kereskedelemben az ellátás — szinte tökéletes. Ami gond alkalomadtán je­lentkezik, az a boltok rende­lési óvatosságából, eseten­ként késedelmes szállításból adódik. Kóstolókkal egybekö­tött áruismertetők tovább ja­víthatnák a tejfogyasztást, a lakosság étkezési szokásait. Az iskolatej-eladásban gon­dosabb szervezéssel kell előbbre lépni. A kenyér és a péksütemény árusítását néha súlyos gon­dok tarkítják. Községeink egy részébe késve, rendszer­telenül érkeznek meg a pék-' igazi nevét. De én már a ra­gadványnév történetére vol­tam kíváncsi. A múlt héten babgulyást és túrós palacsintát hoztak a konyháról. Mindenki torkig belakott, de megmaradt vagy harminc palacsinta. Gondol­Palacsintás tűk, jó lesz majd uzsonnára. A hűvösre tettük és az éppen pihenőben lévő kombájnos mellé feküdt. — Megette? — Egy szálig. Mondtuk ne­ki, te Pista, a fene azt a fe­neketlen gyomrodat, hát más­ra nem gondoltál? — Kívántam, — mondta ő — aztán a palacsintát na­gyon szeretem. Reggel, amikor újra mun­kába álltunk, valaki azt kér­dezte: „Pista, hol a palacsiny­áruk. Jogos minőségi kifogá­sokkal — sületlenség, kidol­gozatlanság, a gyártás tech­nológiai előírásaitól való el­térés — is sok esetben lehet találkozni. Fóliasátras kertészet A zöldség-gyümölcs keres­kedelem a felvásárlás továb­bi korszerűsítésével lépett előbbre. Az elmúlt eszten­dőkben harminc, az idén ti­zenkét felvásárló telep épül, közülük kettő hűtőtárolóval. Ezen túlmenően minden kis településen egy zöldségboltot az árusítás mellett felvásár­lással is megbíztak. A tervek szerint a felvásárló egységek helyi ellátásra ötven száza­lékkal több zöldséget, gyü­mölcsöt vásárolnak fel. Ez mintegy 200 vagon nyers árunak felel meg. Az ÁFÉSZ- ek keretében 18 zöldségter­mesztő szakcsoport működik. Közülük kettőnek van mo­dern fóliasátras kertészete. Külön gond az idegen- forgalomra Az idén az ÁFÉSZ-ek 14 ezer vagon szántóföldi ter­mék felvásárlására és feldol­gozására készültek fel. En­nek a mennyiségnek mintegy 80 százalékára termelési szer­ződést is kötöttek. Az esetek többségében megállapították a szállítási határidőket is. ta?” Egy elkezdte, a többi folytatta. — Nem haragszik érte? — Dehogynem. Ha tudná, képes lenne a kombájnt hoz­závágni az emberhez. Később az aratás befejezé­se után volt az aratók jutal­mazása, a közös ebéd. Az igazgató azzal adta át a tömött borítékot: — Kamatozott a harminc palacsinta. Szép volt a telje­sítmény. Az asztalhoz lángvörösen visszaülő fiatalember eléggé hangosan mondta: — Ha valaki még egyszer kiejti a száján, hogy pala­csinta, én fejbevágom a sö­rösüveggel.. Kiejtették. Olyan az emberi természet, ha ugrik valaki, csak azért is ugratja. A palacsintás nem is maradt meg a gazdaság­ban. Elment valahová a Du­nántúlra. Pedig maradhatott volna. Nincs abban semmi rossz, ha valaki szereti a tú­rós palacsintát. Seres Ernő Jelentős az ÁFÉSZ-ek ba­romfitenyésztést segítő tevé­kenysége. Naposbaromfiból a tavasz folyamán 7 milliót juttattak el a háztáji tenyé­szetekbe. Boltjaik értékesí­tenek 2100 vagon baromfi- és sertéstápot, egyéb takar­mányt. Az ÁFÉSZ-ek vendéglátó tevékenységében egyre na­gyobb szerepet kap a közét­keztetés: aratáskor sok he­lyen a földekre szállítják a meleg ételt. De jelentős a fa­lura települt ipar munkássá­gának étkeztetése is. Kiemel­ten kezelik az ÁFÉSZ-ek az idegenforgalmi helyek — Ti­vadar, Vásárosnamény, Dombrád, Rakamaz, Tisza- lök áruellátását. (sigér) 12 pont Nemrég egy számítógépes tanácskozáson vettem részt és arra kellett rájönnöm, volta­képp nincs új a nap alatt. A kitűnő előadó a tanács­kozáson többek között 12 pontban, ha tetszik parancso­latban foglalta össze az ope­ratív rendszertervezés alap­elveit és amikor ezekről be­szélt. akkor valóban a gépre gondolt. De ha a parancsola­tok legfontosabbjait felsorol­juk, kiderül, mi minden kell ahhoz, hogy számítógéppel — és anélkül — jól dolgozhas­sunk. A második parancsolat így szól: „Világos egyértelmű programleírások megadása a programozóknak.” a negye­dik ezt mondja: „Integráció, de elkerülni a bonyolultságot. Mert a túlzott bonyolultság, rendkívüli Költséget követel meg.” Figyelmet érdemel a hetedik is: „Ne legyenek az eredeti működési stb. sza­bályzatoktól eltérő utak. Mert: vagy az eredeti utak a rosz- szak, vagy a nem hivatalos rendszer az.” De a tizedik pont is figyelmet érdemel: „Előre kell látni a rendszer környezetre gyakorolt hatá­sát.” Meglehet: hosszúra sikere­dett a pontok felsorakoztatá­sa, de szolgáljon mentségül, hogy magyarázatra aligha szorulnak. Inkább a tanulsá­got kell csak megerősíteni. Azt, hogy számítógép nélkül is teremthetünk korszerű kö­rülményeiket, hiszen a világos és egyértelmű utasítás, a bo­nyolultság elkerülése, az el­lenőrzés szerepének a növelé­se — és sorolhatnánk még —, minden társas cselekedet, ter­melőmunka alappillére keli, hogy legyen. A számítógép drága dolog, habár megyénkben sem szá­mít már ritkaságnak. De ahol még nincs, ahol kevés a pénz, vagy a vállalat nagy­sága nem teszi indokolttá a beszerzését, ott is követni le­het ezeket az alapelveket. Nem árt ez azért sem, mert mint a tanácskozáson kide­rült: ahol gép nélkül nem ké­pesek a 'kívánalmaknak ele­get tenni, ott géppel is nehe­zén sikerülhet ez. Vagyis: dolgozzunk úgy, mintha számítógépünk lenne! Speidl Zoltán

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents