Kelet-Magyarország, 1979. július (36. évfolyam, 152-177. szám)

1979-07-25 / 172. szám

4 KELET-MAG YARORSZÁG 1979. július 25. Napi külpolitikai kommentár 3z újrakezdés nehézségei Nicaraguában Segélyszállítmányok érkeznek Managuába a polgárháborút követő nehézségek enyhítésére. Képünkön: egy mexikói gyógyszerküldeményt rakodnak ki a nicaraguai fővárosban. (Kelet-Magyarország telefotó) A NICARAGUÁBÓL ÉR­KEZŐ HÍREK arra utalnak: az új forradalmi kormányzat tisztában van az előtte álló feladatok nehézségével. A sandinista mozgalom győzel­me után az új managuai ve­zetésnek súlyos problémákat kell megoldania: be kell gyógyítani a polgárháború okozta sebeket, enni kell ad­ni az embereknék, újjá kell építeni a romba döntött or­szágot. A kabineti a nemzeti újjáépítés és megbékélés kormányának nevezi magát, s ez fejezi ki programját is. Az első lépések rendkívül nehezek: az állig felfegyver­zett országban meg kell te­remteni a közbiztonságot, le kell szerelni a diktátor had­seregének maradványait, ár­talmatlanná kell tenni a még garázdálkodó bandákat. A nemzeti gárdisták egy része tovább garázdálkodik: táma­dást intéztek az ellen a ma­naguai szálloda ellen is, ahol a kormány tagjai tartózkod­tak, s további fegyveres ösz- szetűzésekre is lehet számí­tani. Az élelmiszerprobléma azonban talán még a ban­dáknál is veszedelmesebb. A kormánynak el kell látnia azt a városi lakosságot, amely legfontosabb bázisát jelentette a Somoza elleni küzdelemben. Az ország va­lutatartalékai is a minimá­lisra csökkentek — megsem­misült az exportbevételeket biztosító gyapot- és kávéter­més! A kormány számításai szerint legalább hárommil- liárd dollárra van szükség ahhoz, hogy normalizálódjék az élet Nicaraguában. Bizta­tó előjel a menekültek visz- szatérése hazájukba: a san­dinisták napi négyezer ha- zatelepülőre számítanak, akik korábban a somozista terror és a polgárháború elől Costa Ricába és más közép­amerikai országokba mene­kültek. A stabilizálódás azonban hosszú és nehéz fo­lyamat lesz. A kormány három éven belül választásokat akar tar­tani. Moises Hassan a sandi­nista kabinet egyik tagja ki­jelentette: a nicaraguai nép­nek kell döntenie a jövő po­litikai orientációjáról. A la­kosság nagy várakozással te­kint az új managuai vezetés döntései elé, s osztatlan he­lyesléssel találkozott a So- moza-vagyon elkobzásáról hozott rendelet is. A SANDINISTÁKNAK ki­felé is kell tekinteniük. A la­tin-amerikai államok jelen­tős része, a szocialista orszá­gok és több vezető tőkés or­szág elismerte az új nicara­guai kormányt, valószínűleg az Egyesült Államok is így tesz majd. Washington ugyanakkor számos olyan lé­pést is tett, amely óvatosság­ra int: riadókészültségbe he­lyezte a katonai erőit a tér­ségben, s hadihajókat vezé­nyelt a nicaraguai partok kö­zelébe. Cyrus Vance külügy­miniszter sajtóértekezletén ugyan visszautasította azo­kat a bírálat«' it, amelyek azért érték a Carter-kor- mányt, mert „nem mentette meg Somozát”, de azt is ki­jelentette, hogy „fel kell ké­szülnünk az erő alkalmazá­sára, ha létérdekeink, bará­taink és szövetségeseink lét­érdekei külső fenyegetés miatt kockán forognak”, Ivan Arhipov Budapesten Kedden Marjai Józsefnek, a Minisztertanács elnökhe­lyettesének meghívására Bu­dapestre érkezette Ivan Va- sziljevics Arhipov, a Szovjet­unió minisztertanácsának el­nökhelyettese, kíséretében van J. T. Szlávszkij közép­gépipari miniszter, valamint Ny. G. Oszipov külkereske­delmi miniszterhelyettes. Fogadásukra a Ferihegyi repülőtéren megjelent Mar­jai József, Simon Pál nehéz­ipari miniszter és Udvardi Sándor külkereskedelmi mi­niszterhelyettes, jelen volt V. J. Pavlov, a Szov­jetunió budapesti nagykövete is. A nap folyamán megkez­dődtek a tárgyalások a két ország együttműködésének időszerű és távlati kérdései­ről. Kinai provokáció a szovjet határoo Kelet-Kazahsztánban a Ha- baraszu hágótól 44 kilomé­terre délkeletre 1979. július 16-án négy felfegyverzett kí­nai katona egy kilométer mélységben behatolt a Szov­jetunió területére. A szovjet határőrséggel folytatott ösz- szetűzés során egy kínai ka­tona életét vesztette egy pe­dig sebesülten fogságba esett. A szovjet határőrség doku­mentumokat és fegyvereket foglalt le. Az életét vesztett katonáról kiderült, hogy a kínai biztonsági szervek tisztje. A Szovjetunió kül­ügyminisztériuma az ügyről emlékeztetőt nyújtott át a Kínai Népköztársaság nagy- követségének. Befejeződtek az NDK—francia - tárgyalások Kedden délelőtt az NDK külügyminisztériumának épületében befejeződtek a megbeszélések Oskar Fischer, az NDK külügyminiszte­re és Jean Frahcois-Poncet francia külügyminiszter kö­zött. Az eszmecsere közép­pontjában a két ország kö­zötti kölcsönösen előnyös kapcsolatok további fejlesz­tésével, a béke megszilárdí­tásával, a nemzetközi bizton­ság szavatolásával, a fegy­verkezési verseny megféke­zésével, a leszereléssel és a nemzetközi együttműködés elmélyítésével összefüggő kérdések állottak. GALSAI PONGRÁC: töajor (fizi játékai 29. Bajor Gizi a Csibi című komédiában egy párizsi mo­zicsillag „kettős életét” játsz- sza: az elképesztő Genevi- éve-t, aki férje kedvéért tíz évet visszafiatalodik, s dé- moniságát csámpacipőbe, ra­kottszoknyába öltözteti. Ek­kor indul el pályáján a ket­tős, hármas, sőt, négyes sze­repek sikersorozata. 1925. A következő évadra mégis hazaszerződik, Hevesihez. A Nemzetiben most már két játéktér várja: a régi anyaszínházon kívül, a Pau- lay Ede utcában működő ka­maraszínház is. Most ismeri meg az újonnan szerződtetett tagokat: Tőkés Annát, Somo­gyi Erzsit, Tímár Józsefet, Lehotay Árpádot. S ebben az évben fordul be hősnőnk sorsa a legéle­sebb kanyarba is. Egy sem- meringi kiránduláson meg­ismerkedik későbbi férjével, Paupera Ferenccel. Paupera fontos személy: a Földhitelbank vezérigazga­tója, méltóságos úr, Casino- tag, sőt a pénzügyminiszteri tárca várományosa is. A ma­gasabb körök kitűnő össze­köttetéseit, üzlettársai pénz­ügyi fortélyait, barátai per­fekt úriemberségét s nőisme­rősei a pöffeteg bankártípus­tól elütő, megnyerő modorát dicsérik. Gizi pedig Paupe- rában látja a tőkebiztos ga­ranciát arra, hogy rendíthe­tetlen és erőszakos gyöngéd­ségét még szélesebb körben, s immár intézményesen gya­korolja. Ideges hetek, hónapok kö­vetkeznek. 1926. Zilahy az érzelmek zűrza­varából Londonba menekül. Majd a párizsi Hotel de Berri levélpapírján megírja a ..végrendeletét” Vajdának. „Itt nincs más megoldás: ne halogassátok a dolgot, hajtsátok keresztül minél előbb a válópereket és Gizi menjen hozzá feleségül. (T. i. Pauperához). Elvégre ez az ember szereti őt, előkelő tár­sadalmi rangja van, el tudja látni az élet bőséges ké­nyelmével, biztosítja a Rudi jövőjét — mind olyan dolgok, amik Gizi életében a legfon­tosabbak ... Kívánom Gizi­nek, hogy boldog legyen és megnyugodjon, mert ő ezt megérdemli, és ez a legkeve­sebb, ami kijár neki a sors­tól... Hozzátok, akik nehéz óráimban sokszor és megha­tó barátsággal állottatok mel­lettem, most már csak egy utolsó kérésem van: írjatok nekem mindenről, de erről a dologról többé egy szót sem ...” S most a színésznő házi sugalmazója is a házasságot szorgalmazza. Vajda Ödön ezidőtájt pénzügyi útvesztő­be kerül. Egy jómódú fele­séggel azonban falat törhet­ne. Rábírja hát Gizit, hogy négy évi különélésükre hi­vatkozva, adja be a válókere­setet. 1927. Az események azonban GYILKOSOK TURBÁNBAN Kik azok a Muzulmán Testvérek? Adnan Dabagh szíriai bel­ügyminiszter a napokban hi­vatalos jelentést adott ki ar­ról, hogy június 16-án szél­sőjobboldali elemek behatol­tak az aleppoi tűzértiszti aka­démiára, harminckét növen­déket megöltek, ötvennégyet pedig súlyosan megsebesítet­tek. A miniszter hangsúlyoz­ta, hogy a bűntényt a Muzul­mán Testvérek elnevezésű fa­natikus vallási szervezet tag­jai követték el. Megveszte­gették az akadémia egyik tisztjét, s az a merénylőket beengedte egy terembe, ahol a növendékek éppen gyűlést tartottak. Asszad ellen Néhány nappal később á szíriai fővárosban azt is hí­rül adták, hogy kivégeztek 15 terroristát, akik a Muzul­mán Testvérek szervezetéhez tartoztak, gyilkos merényle­teket és robbantásos akció­kat hajtottak végre. A nyu­gati kommentárok megjegy­zik, hogy a Muzulmán Test­vérek szíriai akciói egyszerre irányulnak az alawita vallási kisebbségihez tartozó Hafez Asszad és a hatalomra jutás óta bevezetett haladó intéz­kedések ellen. E következte­tés nem teljesen alaptalan, ha figyelembe vesszük, hogy az utóbbi időben merényletet hajtottak végre Asszad több híve ellen. Kétségtelen tény az is, hogy a Muzulmán Testvérek elnevezésű reakci­ós szervezet fennállása óta minden esetben a haladás el­len lépett fel nemcsak az anyaországban,- Egyiptomban, hanem Szaúd-Arábiában, Szudánban, s a legutóbbi időben Afganisztánban is. A Muzulmán Testvérek el­nevezésű szervezetet Hasszán el-Banna tanító alakította meg 1929-ben, az angol meg­szállás alatt levő Szuezi-csa- torna övezetben. A szervezet létrejötte, a papok, kereske­dők, kézművesek és a föld- tulajdonnal rendelkező pa­rasztok reakciója volt a brit megszállásra és a kettős ki­zsákmányolásra. A szervezet alapítói a feudális viszonyok­ból és a megszállásból faka­dó nyomor felszámolásának egyetlen lehetőségét az isz­lám vallás előírásainak tel­jes megvalósulásában és egy egyházi állam megteremtésé­ben látták. Ezek az eszmék a tömegek körében támogatás­ra találtak, s minthogy az egyik fő jelszó a gyarmato­sítók elleni harc volt, hama­rosan létrejöttek a félkatonai fegyveres csoportok is, áme­nem maradhatnak titokban. Zilahy rosszakarói a sajtó Társaság-rovaltaiban a „sze­relmi emigrációba” vonult író magánéletére is rátörnek. S a séritett férfi most már följogosítva érzi magát, hogy önvédelemből, a további bosszantásokat elkerülendő, beavatkozzék Gizi sorsába. Az író váratlanul fölkeresi Paupera Ferencet, s megkér­dezi: mi a szándéka? A ban­kár először nem ad egyértel­mű választ. Gondterhelten ül, szabódik. A felesége buz­gó katolikus, hallani sem akar a válásról. De Paupera zavarán átüt, hogy saját jó­szántából is inkább a mellék­utcában maradna. Zilahy Lajos azonban ha­tározott döntést kíván: a há­zasság, vagy a végleges sza­kítás között. És Paupera dönt Szavát adja, hogy Gizit egy éven belül nőül veszi. A becsületszó elhangzik, az író dolga végeztével folytatja európai kóborlásait. Majd a határidő elteltével újra je­lentkezik a bankárnál, s megfenyegeti, hogy becsület­beli vétségéről írásbeli följe­lentést 'készít. Ez aztán elég is. Bajor Gizi és Paupera Fe­renc 1928 húsvétján házassá­got köt. lyek különböző akciókat haj­tottak végre. A második vi­lágháború idején azonban a szervezet vezetői a náci pro­paganda hatása alá kerültek. Az ország függetlenségét a fasiszta Németország segít­ségével vélték megvalósítha­tónak. Nasszer és a „testvérek" Később a szervezet vezetői szoros kapcsolatba kerültek az 1952. július 23-i fordula­tot végrehajtó szabad tisztek csoportjával. Az ebben az időben szerzett összekötteté­seiket kihasználva a forrada­lom utáni időben kísérletet tettek arra, hogy befolyásu­kat kiterjesszék a Forradalmi Parancsnoki Tanácsra. Ami­kor Nasszer és közvetlen kör­nyezete ennek a törekvésnek ellenállt, szaúd-arábiai támo­gatással államcsínyt kísérel­tek meg. Nasszer a szerveze­tet betiltotta, az azonban az illegalitásban sem szüntette be tevékenységét. Külföldi támogatással Nasszer nem­zeti demokratikus rendszeré­nek aláásására, a haladó in­tézkedések lejáratására töre­kedett. A Muzulmán Testvérek Szervezete az 1967. júniusi háború után a vereség miat­ti elkeseredettségre és kiáb­rándultságra építve fokozta tevékenységét, Nasszer halá­la után pedig ismét a nyílt színre lépett. Szadat első lé­pései közé tartozott ugyanis a szervezet bebörtönzött tag­jainak szabadon bocsátása; a hetvenes évek elején a szer­vezet egyik vezetője, Sayed Kobt által kidolgozott „isz­lám szocializmus” elméle­tének az állami politika rangjára való emelése. En­nek következtében a Muzul­mán Testvérek Szervezete hihetetlen gyorsan regenerá­lódott, amit az is érzékeltet, hogy 1976-ban már saját fo­lyóiratot (El Dawa) jelente­tett meg, amelyben a hala­dásellenes, antikommunista nézeteket hirdette. Főként azonban Nasszer politikáját kritizálta, ez pedig egybevá­gott Szadatnak a nasszeriz- mus lejáratására irányuló tö­rekvéseivel. A segítséget Sza­dat azzal hálálta meg, hogy a Nasszer idején államcsíny­ben való részvétel miatt ha­lálra ítélt vezetőt, Szaid Ra- madant is amnesztiában ré­szesítette. Ezek után nem csoda, ha a szervezet mind nagyobb jelentőségre tett szert, nem­Ez a házasság a színésznő legnehezebb szerepe volt. Zuglóban laktak, a Stefá­nia úton, egy fennhéjázóan előkelő villában. A Paupera-villa a földszint lakhatatlan tágasságával és az emeleti szobák lakályos méreteivel: a szalonból es­ténkiot felzúgó, társasági za­jokkal és a különszobák pi­hentető csendjével: a hatal­mas parkkal és a parkban unottan foglalatoskodó ker­tésszel — úgy festett, mint­ha egy bestselleríró képzelte volna el. A Paupera-ház estélyeit a földszinti termeikben rendez­ték. Ezeken az alkalmakon csak a társadalmi elit jelent meg: álmos, öreg mágnások, unalmas bankcápák és téma- hiányban szenvedő, dörzsölt pénzemberek. Néha egy-egy miniszter, vagy államtitkár is. E rangos vendégek, azon túl, hogy szembe dicsérték s titokban becsapták egymást, nem tudtak mit kezdeni a jó­kedvükkel. Szellemi kerekeik csak két tengely: a politika és az üzlet körül forogtak. De itt, 'lévén más politikai frak­ciók s üzleti érdekeltségek tagjai, mindkét témát kerül­ték. (Folytatjuk) csak a vallási életben, ha­nem a politikában is. Oly­annyira, hogy az 1977. októ­beri választásokon a hivata­losan még mindig betiltott Muzulmán Testvérek Szerve­zete legalább húsz „függet­len” képviselőt juttatott be a kairói parlamentbe, akik az­tán a nemzetgyűlés szószéké­ről követelték az iszlám tör­vényeinek szigorú alkalma­zását, a sharia bevezetését. Ez azt jelentette volna, hogy a Korán előírásait Egyiptomban is,ugyanúgy al­kalmazták volna, mint pél­dául Szaúd-Arábiában, ahol a lopást mind a mai napig kézlevágással, a súlyosabb bűnöket — mint például a házasságtörés — nyilvános kivégzéssel büntetik. S ezen a drákói szigoron mit sem változtat az a tény. hogy a levágandó kezet érzéstelení­tik, a halálraítéltet pedig nyugtatóikkal kábítják el a lefejezés előtt. Zahabi elrablása A sharia bevezetését nem sikerült Egyiptomban elérni, azt azonban igen, hogy a belföldi légijáratokon meg­szüntessék a szeszes italok felszolgálását, hogy a Korán által megjelölt napi öt ima idejében a rádió és a tévé is szünetelteti adását, továbbá, hogy egy külön adó egész nap csakis iszlám programot sugároz. A Muzulmán Test­vérek Szervezete a jelek szerint nem elégedett meg a Szadat által rendelkezésre bocsátott működési terület­tel. Szemükben az egyipto­mi elnök is túlságosan mo­dern, az iszlám előírásait fi­gyelmen kívül hagyó politi­kájával — koedukációs okta­tás az iskolákban, a nők köz­életi szereplésének előmozdí­tása stb. — megbocsáthatat­lan bűnöket követett el, ami­ért vele is le akartak szá­molni. A szervezet egyik mi­litarista fegyveres szárnyá­nak első akciója al-Zahabi vallásügyi miniszter ellen irányult. 1977 nyarán lakásá­ról elrabolták. Holttestét né­hány nap múlva Kairó egyik külvárosában találták meg. Szadat akkor lecsapott rájuk. Az akcióban részt vevő sze­mélyeket halálra ítélték, a szervezetet betiltották. A Muzulmán Testvérek Szervezetének tevékenysége Egyiptomban azóta alább­hagyott, viszont megélénkült más közel-keleti országok­ban, így pl. Iránban, Pakisz­tánban, Afganisztánban és legújabban Szíriában is. A londoni Financial Times az aleppoi tömeggyilkosság kö­rülményeit kommentálva egyebek között megállapítja: a gyilkos merényletek és a robbantások belső zavargá­sokat akarnak előidézni Szí­riában, hogy elejét vehessék a szíriai—iraki egyesülésnek, egyszersmind Hafez Asszad és az általa követett politi­ka ellen is irányulnak. Ha megkísérelnénk vála­szolni a római jog cui prü­dest — kinek áll érdekében — kérdésére, messzemenő következtetéseket kellene le­vonnunk. A Financial Times mindenesetre úgy véli, hogy a Muzulmán Testvérek Szer­vezete a jelek szerint kísér­letet tesz rá, hogy az iráni fordulat egyik melléktermé­két, az iszlám fanatizmus hullámait meglovagolva za­vargásokat idézzen elő egyes közel-keleti országokban. Ez pedig kétségtelenül azoknak a kezére játszana, akiknek nincs ínyére sem az iráni változás, sem egyes arab országok haladó politi­kája. Ez ugyanis akadályozza őket abbeli törekvésükben, hogy a közel-keleti térség erőviszonyait tartósan a ma­guk javára változtassák. Kanyó András

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents