Kelet-Magyarország, 1979. július (36. évfolyam, 152-177. szám)
1979-07-24 / 171. szám
1979. július 24. KELET-MAGYARORSZÁG 3 AZ ÁRINTÉZKEDÉSEK NYOMÁBAN (1.) Mi indokolja a fogyasztói árak emeléséi? Az értékarányos fogyasztói árak kialakítása évek óta terveink közt szerepel. A megtett részintézkedések mellett a mostanihoz hasonló széles körű áremelésre is készültünk, ám ezt valamikor csak nagyarányú jövedelemkiegészítéssel tudtuk elképzelni, hogy az árváltozások miatt egyetlen nagy társadalmi réteg életszínvonala se csökkenjen. Ehhez a reál- jövedelmek korábbi, viszonylag magas növekedési ütemét is meghaladó, mondhatni lökésszerű emelésre lett volna szükség. Időközben a kedvező lehetőség reménye szertefoszlott, s az életszínvonal elért eredményei megszilárdításának szükségessége kikényszerítette a mostani lépést. befolyásolni a FOGYASZTÁST A cserearányromlás, a gyarapodó külgazdasági veszteségek miatt évről évre nőttek a fogyasztói árkiegészítésekre fordított összegek. A terhek mind nyomasztóbbá váltak, s napirendre került az ésszerűbb, a reálisabb árarányok kialakítása, az árrendszer továbbfejlesztése. Az intézkedések célja az áruellátás eddigi színvonalának fenntartása, a költségvetési terhek csökkentése, a kereslet és a fogyasztás befolyásolása, ahol szükséges a kínálat bővítése, a termelés ösztönzése. Tehát az intézkedések lényege nem a vásárlóerő elvonása, hanem az évek óta napirenden levő feladatok megoldásának elősegítése, a termelők, a fogyasztók befolyásolása. A fogyasztás elért szintjének csökkentésével sehol nem számolunk, csupán — ahol indokolt — a növekedés ütemének mérséklésével. JÓLLAKNI ÉS LAKNI Az élelmiszerek ára átlagosan 29 százalékkal emelkedik. A gazdasági, társadalmi, politikai súlyát tekintve egyaránt ez a legjelentősebb lépés a mostani árintézkedések között. A kenyér árát például 3,60-ról 5,40-re emelik. A mindennapi kenyér ára 28 év óta nem változott. Azóta e nehezen megszerzett létfenntartási cikk átvitt értelmű fogalommá vált. (Ezer kilogramm kenyér eddig annyiba került, mint egy tonna búza.) Mert a „mindennapit” időközben megdrágította a korszerű technika alkalmazása és a kenyérgyári dolgozók növekvő jövedelme. De az ár- és értékviszonyokkal együtt megváltoztak az élet- körülmények is. Jelzi ezt, hogy valamikor az alacsony személyi jövedelemhez. igazodtak — a termelési költségektől függetlenül — az élelmiszerárak és a lakbér. A kialakuló szocialista árpolitika célul tűzte, hogy mindenki jóllakhasson és valahol lakhasson. A ruházati cikkek árát viszont jelentős forgalmi adóval terhelték. A sertés- és marhatőkehús ára 30 százalékkal, a zsiradékoké 17 százalékkal emelkedik. Az áremelés differenciáltságát jelzi, hogy a baromfihúsárak 8 százalékkal növekednek, amíg a vaj ára változatlan marad. Az árváltozások mértéke nemcsak az ártámogatástól függ, hanem az exportlehetőségektől, a kereslet—kínála- alakulásától is. A vaj állami dotációja — mint a tejterméké általában — magas. De a tejtermeléssel együtt képződő vaj hazai fogyasztását célszerű a viszonylag alacsony árral ösztönözni, mintsem ráfizetéssel exportálni. Vagy a csekély áremelés hasonlóképpen a baromfihús itthoni fogyasztásának kedvez. Ha ugyanis nő a viszonylag olcsó baromfi aránya a hazai fogyasztásban, akkor növekedhet a sertés- és marhahús kivitele, javulhat, gazdaságosabbá válhat a húsexport áruösszetétele. Miközben fennmaradhat, sőt mérsékelten tovább növekedhet az egy főre jutó évi 75 kilogrammos húsfogyasztás. Végül még egy példa a piaci ellátás javítására. A hús- készítmények ára átlagosan 21 százalékkal emelkedik, de ezen belül a száraz és füstölt áruké 25 százalékkal. Mivel e termékek iránt a hazai és a külföldi kereslet egyaránt nagy, az igényeket eddig nem tudtuk megfelelően kielégíteni. INDOKOLT TAKARÉKOSSÁG A tüzelőanyagok és az energiaszolgáltatás áremelését elsősorban az energiahordozók világpiaci árának a legutolsó fogyasztói árrendezés óta végbement jelentős — sőt várhatóan tovább tartó — emelkedése indokolja. A tüzelőanyagok és fűtési szolgáltatások árát legutóbb 1974-ben emeltük, a villamos energia ára pedig 15 éve változatlan. Az átlagnál nagyobb mértékű a távhőszolgáltatás díjának emelése. De a fogyasztó ezután is a költségeknek átlagosan mintegy 40 százalékát viseli. A díjemeléssel mérséklődik a központi — illetve a távfűtéses lakások fűtési költségeinek meglevő nagy különbsége. A háztartási tüzelőanyagok áránál jobban, átlagosan 51 százalékkal emelkedik a villamos energia fogyasztói ára. Ahhoz, hogy a villamosener- gia-termelés és -fejlesztés költségei megtérüljenek, 90 százalékos áremelésre lett volna szükség. A háztartások villamosenergia-fogyasztása tavaly átlagosan 14,5 százalékkal növekedett. A takarékosság tehát indokolt, fő módszere a korszerűbb elektromos és elektronikus készülékek (pl. tranzisztoros, integrált áramkörös tv) gyártása és alkalmazása. De az elektrifikált háztartásokban ezen túl még számtalan lehetőség nyílik a villamos- energia-takarékosságra, amely végeredményben erőművi beruházásokat tehet feleslegessé. A motorizáció térhódítását sem akarjuk, nem is lehetne megállítani. A növekedés ütemét azonban lehet és kell is mérsékelni, hogy a jelenlegi szint, az évi 90—100 ezer új személygépkocsi értékesítése mellett csökkenjen a sorban állás, megszűnjék a nagyarányú spekuláció, hogy a gépkocsiforgalom növekedésével lépést tarthasson az út- és szervizhálózat fejlesztése. JÖVEDELEMKIEGÉSZÍTÉS A különböző iparcikkek: a bútorok, a cipő, az egyes építőanyagok, a mosószerek, a szappan, csakúgy, mint a tisztítás, cipőjavítás áremeléseit a nyersanyagok és az energiahordozók világpiaci drágulása indokolja. Az áremeléssel járó többletkiadások részbeni ellensúlyozására jövedelemkiegészítésben részesül 10 millió 200 ezer magyar állampolgár. A lakosság csaknem valamennyi rétegére kiterjedő differenciált részbeni „kártalanítást” szükségessé teszi a széles körű és olykor nagymértékű áremelés. Teljes ellentételezésről, kompenzálásról így sem beszélhetünk. Az áremelések egy év alatt a lakosságnak összesen 28 milliárd forint többletkiadást okoznak, s ebből 21 milliárdot, tehát 75 százalékát fedeznek a jövedelemkiegészítések. Vagyis átlagosan az élelmiszerek és a háztartási energia drágulásának terheit. Ahogyan az ilyen átlagosnál már lenni szokott, a családok egyik része jól kijön majd a jövedelemkiegészítésből, a másik része nem — ez függ fogyasztói szokásaiktól, fogyasztásuk összetételétől. A magasabb jövedelmű rétegeknek általában jobban nőnek kiadásaik, míg az alacsonyabb jövedelműeké viszonylag kevésbé. Mégsem lett volna célszerű a jövedelemkiegészítéseket a keresetek százalékában megállapítani. Társadalmilag igazságosabb a fix összeg odaítélése, az azonos szintű fogyasztás támogatása. Az a kívánatos, hogy a munkajövedelmekben érvényesüljön a határozott differenciálás. AZ ELŐREHALADÁS FELTÉTELE A fogyasztói áremelések — a jövedelemnövelő intézkedések ellenére — fokozzák tehát a vásárlók terheit. A mostani intézkedések egy év alatt 9 százalékká növelik a fogyasztói árszintet. Az életszínvonal-politikában, a jövő megalapozásában úgy haladhatunk előre, ahogyan megvalósulnak gazdasági célkitűzéseink, ahogyan javul a gazdálkodás minősége, hatékonysága. Az egyes ember sorsa és a társadalom boldogulása egyaránt a személyes teljesítményektől, közös munkánktól függ. Kovács József B elép egy ügyfél Egyik kezében zsákot tart, másikban egérfogót. — Bocsánatot kérek, ön Bonev elvtárs? — kérdi. A reklamációs iroda vezetője feltekint az iratokból. — Igen, én vagyok. Miről van szó? Az ügyfél udvariasan meghajol, az egérfogót a hóna alá dugja és kezet nyújt. — Nagyon örvendek, nevem: Panajotov. Az egérfogók miatt jöttem. — Nagyon helyes! — Bonev felkel az asztal mögül. — Mondja meg, hány egérfogót cseréljünk ki — és azonnal megkapja valameny- nyit. ,— Nekem nem új egérfogók kellenek, hanem vissza akarom adni valamennyit, ami csak akad nálam. Ez a zsák színültig tele van az önök egérfogóival. És Panajotov leteszi a zsákot a padlóra. — Hogyhogy visszaadni? — figyel fel Bonev. — össze- fogdosta valamennyi egerét és most idejött, hogy visszaadja az egérfogókat? Nem rossz ötlet! — Szó sincs róla. Az önök egérfogói három hónap alatt Sallai Tamás és Varga Sándor munka közben. (Császár Csaba felvétele) A TÉRISZONY KIZÁRÓ OK Liftszerelők Szédítő mélység felett két fiatalember dolgozik. Megszokták már, hogy munkájukat sötéten tátongó aknában végzik, s a sokakat riasztó látvány nem zavarja őket. Amikor a liftszerelést, illetve -karbantartást szakmájuknak választották, orvos ellenőrizte, nincs-e tériszonyuk. Még így is nagy a balesetveszély. Ezért is kell a lifteseknek szerelőpárban dolgozniuk. Jövője van Varga Sándor és Sallai Tamás a nyíregyházi lakásszövetkezet liftszerelő és -karbantartó brigádjának tagja:, majdnem egy éve dolgoznak együtt. A konzervgyárban találkoztunk velük, amint éppen a teherliftet szerelték. Sallai Tamás alig egy éve végzi ezt a munkát. Ö került be legutóbb a brigádba. Korábban ugyancsak a lakás- szövetkezetnél. az épületgépészeti csoport művezetője volt. — Sok fantáziát látok ebben a szakmában. Amíg egyre magasabbak lesznek a házak, addig biztosan szükség lesz liftre és szakemberekre. Aztán arról beszélnek, hogy sok mindenhez kell érteniük: villanyszereléshez, a lakatosmunkához, olykor még a kőművességhez is. — A legtöbb hiba az átadás utáni második, harmadik hónapban fordul elő. Utána a rendszeres, havonkénti ellenőrzéssel a komolyabb meghibásodásokat meg tudják előzni. Így évek óta nem fordult elő, hogy hosz- szabb időre elromoljon a lift a szövetkezet lakóházaiban. Alkatrészek „házilag" A legtöbb bosszúságot az alkatrész- és az anyagellátás akadozása okozza. Nem ritka, hogy a megrendeléstől a szállításig egy év is eltelik. A brigád úgy „segít magán”, hogy sok alkatrészt házilag barkácsol. Brigádnaplójukba számos köszönőlevél került az évek során. Elsősorban természetesen a csecsemőotthon kollektívája hálás társadalmi munkáikért. Eltűntek az égők Azt azonban ők is tapasztalhatták már, hogy nem mindenki becsüli meg a munkát és a közösség tulajdonát. A rongálok sajnos a felvonókat sem kímélik. Kiszerelik a nyomógombokat, a villanyégőket, összefirkálják a felvonó oldalát. Számos lakásszövetkezet alakul időről időre az országban, de saját liftszerelő és -karbantartó brigádja kevésnek van. S ahol létrehoztak ilyet, ott is kérik, elfogadják a nyíregyháziak tanácsait. Kádas Viktória . Lakáselosztás TÖBB NYÍREGYHÁZI VÁLLALATNÁL az elmúlt napokban, hetekben osztották el a munkáslakásokat. A lakáselosztó bizottságok most sem voltak könnyű helyzetben, hiszen az igények jóval nagyobbak a lehetőségeknél. A vasúti csomópont például 5 munkáslakást kapott erre az évre, s az „ötös keretre” 60 igénylő jelentkezett. Körültekintő munka előzte meg az elosztásokat, a döntésekkel természetesen nem mindenki elégedett. Az elégedetlenkedőknek vigasz lehet, hogy idén a vállalatok még különböző forrásokból támogatják a dolgozók — főleg a fizikai dolgozók — otthonteremtését. A Nyíregyházi MEZŐGÉP Vállalatnál a kilenctagú lakáselosztó bizottság mindenre kiterjedő felmérést, környezettanulmányt készített az igénylők körében. Hosszas tanácskozás után összeállt a javaslatnak számító lista, amelyet az igazgató elé terjesztettek. A közös döntés után hamar lecsillapodtak a kedélyek, a döntéssel egyetértett a közvélemény. A szociális helyzet mellett elsősorban a végzett munkát és a vállalatnál eltöltött szolgálati időt vették figyelembe. A NYÍREGYHÁZI dohányfermentáló VÁLLALAT lakáselosztó bizottságában a KISZ-szervezet képviselőjének is döntő a szava. Ennél a vállalatnál aligha lehet bírálni az elosztás igazságosságát, mert a bizottság döntés előtt valamennyi szakszervezeti bizalmi véleményét kikéri. A bizalmiak véleménye pedig a kollektíva véleményét is tükrözi. Nem számít túlzott adminisztrációnak, hogy a lakásigénylők között kérdőívet osztanak ki, a kérdőívek jól „feltérképezik” az igénylőt, és megkönnyítik a döntést. A dohányfermentáló vállalat példája jó példa. A második fél évben és a következő években sorra kerülő lakáselosztásoknál a bizottságoknak érdemes és hasznos lesz a tágabb kollektíva véleményét is figyelembe venni. N. L. egyetlenegy egeret sem fogtak. — De mi köze ehhez az egérfogónak? Egyszerűen az történt, hogy az egerek megérezték a veszélyt és kereket oldottak.' ön pedig ahelyett, hogy örülne, most idejön és vissza akarja adni az egérfogókat ... — Éppen arról van szó, hogy nem oldottak kereket — feleli ingerülten az ügyfél. — Az egerek élnek, egészségesek és továbbmászkálnak ide-oda, ott egye meg őket a fene... A berendezést eszik. A vezetékeket, a vezetőket, a félvezetőket — mind szétrágták. Ha az ember franciakulcsot adna nekik, azt is elmajszolgatnák. Az irodavezető együttérzően csóválja a fejét: — Szóval hát rágnak-rág- csálnak, az egérfogóba pedig nem sétálnak be? Talán az egésznek a csalétek az oka, juhtúrót tett oda? — Természetesen — válaszol Panajotov. — Olcsó juh- túróval kezdtük, de ahhoz hozzá sem nyúltak. Akkor egyre drágábbat tettünk oda, tizenhétféle juhtúrót próbáltunk ki, de semmilyen eredményre sem jutottunk. Az egerek továbbra is a kábeleket falják. — Ugyan, honnan toppantak be magukhoz ilyen abnormális egerek? — csodálkozott Bonev. — Tizenhétféle juhtúrót kínálnak nekik, ők pedig kábelt majszolnak! De nem próbáltak csalétek helyett kábelt odatenni nekik? — Komolytalan ötlet — ellenkezik Panajotov. — Maga tanúsít komolytalan magatartást az ügy iránt! — kiált fel Bonev. — Maguk kitűnő egérfogókat kaptak, amelyekkel valóságos gyönyörűség egereket fogni, persze, ha helyesen előkészítik az állatokat. Tanulmányozzák az egerek közlekedési útvonalait, elemezzék magatartásukat, irányítsák... — Attól tartok, teljesen feleslegesen vitatkozunk: ezek az egérfogók igen durva kivitelűek, a belsejük kényelmetlen. A reklamációs iroda vezetője azonban kivédi a csapást: — A sima deszkát pedig az egerek gyanúsnak tartanák. Jobban szeretik azt, ami természetes, érdekes. — Nem szabad általánosítani — támad tovább Panajotov. — Higgye el: az egerek különfélék. Az egyiknek a durvább tetszik, a másiknak pedig a finomabb. Hiszen az egerek nagyságra és szokásra is különfélék... — Ahá! — szakítja félbe diadalmasan Bonev. — Tehát nem a mi egérfogóink temek el a szabványtól, hanem a maguk egerei. Tegye el az egérfogóit, nem veszem visz- sza őket. Ha majd szabványosítja az egereket, akkor újra beszélhetünk... És az irodavezető diadalmasan az ajtóhoz kíséri az elcsüggedt ügyfelet. Fordította: Gellért György Reklamáció
