Kelet-Magyarország, 1979. július (36. évfolyam, 152-177. szám)

1979-07-24 / 171. szám

4 KELET-MAGYARORSZÁG 1979. július 24. Phan Hien nyilatkozata a genfi konferenciáról T-E L E X BERLIN Jean Francois-Poncet fran­cia külügyminiszter hétfőn délelőtt hivatalos látogatásra a Német Demokratikus Köz­társaságba érkezett. A fran­cia diplomácia vezetőjét, aki Oskar Fischernek, az NDK külügyminisztere meghívá­sának tesz eleget, a Schöne- feldi repülőtéren vendéglátó­ja üdvözölte. Francois-Pon­cet kíséretében van felesége és a francia külügyminiszté­rium számos vezető munka­társa is. BEIRUT — A konferencia elérte az ENSZ főtitkára által kitűzött célját, eredményeivel elége­dettek vagyunk — jelentette ki a TASZSZ tudósítójának adott interjúban Phan Hien vietnami külügyminiszter- helyettes, aki hazája küldött­ségét vezette az indokínai menekültek problémájával foglalkozó genfi konferenci­án. A tanácskozás eredmé­nyei megfelelnek a Vietnami Szocialista Köztársaság érde­keinek. (A nemzetközi ta­nácskozás mint ismeretes be­fejezte munkáját. A szerk.) A konferencia bebizonyí­totta: a világ népeinek meg­győződése, hogy a menekül­ték súlyos problémája csak akkor Oldható meg, ha a konstruktív rendezés alapja mindenekelőtt a kérdés hu­mánus oldala. Megengedhe­tetlen olyan politikai kam­pányok kibontakoztatása — mondotta végezetül Phan Hi­en —, amelyek Indokína szu­verén államai ellen irányul­nak. Nicaraguái helyzetkép „A niicaraguai nép nem egyszerűen változást akar, hanem forradalmi átalaku­lást. A fegyver a mi kezünk­ben van és nem adjuk át senkinek, mivel ez forradal­munk győzelmének záloga, a szabadság, a demokrácia és az igazságosság biztosítéka” — jelentette ki hétfőn Masa- yában tartott nagygyűlésen Sergio Ramirez, a nicaraguai vezető tanács tagja. — Forradalmunknak szem­be kell néznie mind a belső, mind a határokon túli éllen- séggel. Ezek az erők nem akarják, hogy országunk a forradalmi átalakulások útjá­ra lépjen, de ha a nép mel­lettünk áll, győzni fogunk —, folytatta a politikus. A nagygyűlésen, amelyen részt vett az öt főből álló ve­zetői tanács valamennyi tag­ja, a szónokok tájékoztatták az ország legtöbbet szenve­dett városának lakosságát az ideiglenes kormány első in­tézkedéseiről. A főváros lakossága a kor­mány felhívásának eleget té­ve hétfőn visszatért munka­helyére és a harcok miatt le­állt üzemek sorra újrakezdik a termelést. Az utcákon emelt barikádokat lebontják, hozzákezdtek a megrongáló­dott épületek újjáépítéséhez. Hírügynökségi jelentések sze­rint az ország legnagyobb ré­szén az élet kezd visszatérni a normális kerékvágásba, bár egyes helyeken a szétszórt nemzeti gárda fegyveresei csoportokba tömörülve ra­bolnak és gyilkolnak. A nemzeti újjáépítés kor­mánya mór hozzákezdett az ország új alkotmányának ki­dolgozásához. A tervezet szö­vegét előreláthatólag a jövő héten fogja megvitatni Nica­ragua három vezető testüle­té: a vezető tanács, az ideig­lenes kormány és az állam­tanács. Hétfőn az izraeli és a li­banoni jobboldali tüzérség is­mét dél-libanoni helységeket ágyúzott. A helyszínen lévő sajtótudósítók szerint a tér­ség középső vidékén, Kauka- ba környékén megsebesült az ENSZ-erők négy nepáli és öt norvég katonája, valamint a libanoni hadsereg hét kato­nája. Fuad Butrosz libanoni külügyminiszter bejelentette: országa újból panaszt tesz az ENSZ Biztonsági Tanácsában a Dél-Libanon elleni ismét­lődő izraeli támadások miatt. PHNOM PENH A kambodzsai forradalmi fegyveres erők hat hónapig tartó sikeres hadműveletek eredményeként szétverték a Pol Pot-bandák maradványa­inak a hegyekben, a dzsun­gelben és a szigeteken fekvő összes támaszpontját. A Pe­king által felszerelt és támo­gatott banditák közül negy­venkétezret harcképtelenné tettek, és több tíz ezer külön­böző kínai gyártmányú fegy­vert zsákmányoltak. Erről számol be a Kambodzsai Népköztársaság nemzetvé­delmi minisztériumának köz­leménye. Ily módon teljes kudarccal végződött Peking- nek és csatlósainak az a stra­tégiai elképzelése, hogyhosz- szan tartó partizánháborút kényszerít a kambodzsai népre. KABUL Hafizullah Amin, az Afga­nisztáni Demokratikus Köz­társaság miniszterelnöke és külügyminisztere Nimruzban tartott beszédében felszólí­totta az ország népét a régi rezsim örökségeként tapasz­talható elmaradottság meg­szüntetésére. A népi hatalom egy esztendeje alatt — mon­dotta Amin — jelentős ered­mények születtek az ország gazdasági és kulturális életé­ben. A földreform végrehaj­tásának első lépéseként 285 ezer paraszt kapott földet, el­fogadták az első ötéves ter­vet és nagy lépéseket tettek a kulturális élet és a közmű­velődés területén is. Az Af­ganisztánban élő nemzetisé­gek első ízben olvashatnak anyanyelvükön újságot és hallgathatnak rádiót. India Kormányalakítási tárgyalások Morardzsi Deszai lemondott indiai miniszterelnököt (jobb­ra) is megbízta Reddi köztársasági elnök a kormányválság megoldásával. Deszai vetélytársa Csaran Szingh. A képen Deszai Dzsagdzsivan Ram volt miniszterelnök-helyettessel. (Kelet-Magyarország telefotó) Szandzsiva Reddi indiai köztársasági elnök hétfőn — igazolva az előzetes jóslato­kat — levélben kérte föl Mo­rardzsi Deszai ügyvezető miniszterelnököt és — a dzsanata pártbeli vetélytárs, Dzsagdzsivan Ram visszalé­pése óta — fő ellenfelét, Csa­ran Szingh volt miniszterel­nök-helyettest és pénzügymi­nisztert, hogy párhuzamosan puhatolják ki, melyikük tud­na működőképes kormányt alakítani. A két politikusnak egy­aránt két nap áll rendelke­zésére, hogy bizonyítékot — valószínűleg aláírásokat — gyűjtsön arra vonatkozólag, vajon melyikük számíthat több támogatásra. Ha így sem sikerülne megoldani a több mint egy hete húzódó kor­mányválságot, akkor az ál­lamfő — megfigyelők szerint — kénytelen lesz feloszlatni a parlamentet. Ez esetben idő előtti választásokat rendez­nek. Mint ismeretes, a kép­viselők jelenlegi megbíza­tása 1982-ig szól. A Deszai vezette hivata­los dzsanata pártnak 210 képviselője van az 544 tagú alsóházban. A párt elnöke, Csandra Sekhar kijelentette, hogy sok más csoport is föl­ajánlotta támogatását az ab­szolút többség biztosítása ér­dekében. Hétfőn a Dominikai Köz­társaság külügyminisztere sajtóközleményben hozta vi­lágosságra, hogy országa dip­lomáciai kapcsolatókat léte­sít Nicaraguával. Olajszennyeződés a Krasznán Eredményes védekezés Olajszennyezés érte a Kraszna folyó romániai sza­kaszát, amelyről a kétoldalú vízgazdálkodási együttműkö­dés alapján a román partne­rek azonnal értesítették a magyar vízügyi szolgálatot. Július 21-én érkezett az olaj­szennyeződés a folyó határ- szakaszára, s a gyors jelzést követően a Felső-Tisza-vidé- ki Vízügyi Igazgatóság Tibor- szállás térségében jól felké­szülhetett — a korábban már kidolgozott védelmi ter­vek alapján — a szennyező­dd fogadására. Merülőfala- N ka. helyeztek el a kis folyó medrében, s így partközeibe terelik, majd onnan speciális eszközökkel, viszonylag köny- nyen eltávolítják az olajat. A vékonyabb olajréteget per­littel itatják fel, s ezt a masszát merítik ki a vízből. Megállapították, hogy nem jutott át olaj a merülőfala­kon, s így a Kraszna és a Tisza vízkivételi műveinél — előreláthatóan — nem kerül sor korlátozásra. A vízügyi igazgatóság a román partne­rektől tájékoztatást kapott arról is, hogy a szennyezést lokalizálták, és négysoros merülőfalak segítségével foly­tatják a szennyeződés eltá­volítását. Ennélfogva a ma­gyar szakaszra is kevesebb olaj kerül. A vizsgálatok is igazolták, hogy a határszel­vényben csökkent a szennye­ződés, de természetesen a vízügyi igazgatóság a szeny- nyeződés teljes megszünteté­séig folytatja a munkát és készültséget tart. GALSAI PONGRÁC: fóajor (fizi játékai 28. így élt hát Vajda meg Zi- lahy, vidáman és vadon, a legényélet „collége”-szelle- mében. \ Igazán otthon csak a Ba­ross utcában érezték magu­kat. A Baross utcai lakást, mi­óta bérlője egyedül élt ben­ne, sose zárták kulcsra, csak kilincsre. Hiszen Gizi félt a magánytól, s mindig biztosí­totta, hogy legyen, aki kö­rülveszi, akiből emóciókat válthat ki, a hatásokból rög- tönzésszerűen újítva meg és élvezve önmagát. Otthonában néha tizenöt-húszán is össze­gyűltek. S a színésznő ilyen­kor nagy, egzotikus lepke­ként röpködött a szobákban, a parfüm és púder enyhe virág-, vagy hímpor illatát terjesztve maga körül, és mindenkit megajándékozott szertelen kedvességével. De a lakás, amikor az alkalom úgy kívánta, az intimitás lég­körével is megtelt. Ez is egy fajtája a varázslatnak. A Ba­ross utcai lakásban ma bo­hémtanyát rendeztek be, holnap kispolgári otthont; most zajos háziszínpadot, majd meghitt beszélgetések fészkét. Sőt, úgy tetszik, Gi­zi akkor is jelen volt, ami­kor még haza sem érkezett: jelen volt Filu éber kutya­szemében, mert ő egyetlen érintésével még az állatokat is meg tudta hipnotizálni, valami rég elsorvadt, vagy ki sem fejlődött, ösztön-mélyi értelmet mozgatva meg ben­nük; a bútorokban, amelyek a háziasszony kedve szerint, mindig más rendbe tolattak- kocsikáztak; a szeszélyes kí­váncsisággal fölhalmozott könyvtárban, amelyet Bálint Lajos „vegyes felvágatlan­nak” nevezett, mivel tulaj­donosa a köptetek jó részét föl sem vágta; a mindenne­mű szőnyegekben, amelyek macskatalp-puhává lágyítot­ták a lépést, hogy a ház úr­nője meg ne ijedjen saját mozgása zajától; a sokféle hímzett párnákban, puffok­ban, népi szőttesekben, ame­lyeket egy játékos kéz úgy igazított el, mintha csak szét­szórta volna őket; a toilette- asztalka tükrében, a renge­teg pipereholmikban, szépítő­szerekben, porzó púderpama­csokban és arckrémes tége­lyekben ... Az új kapcsolatból nem hiányzott, amit a fiatalasz- szonynak a házasságban nél­külöznie kellett. De emiatt nyugtalanítóbb is volt a ko­rábbinál. Zilahy Lajost, az írót le­fegyverezte Gizi szerepjátszó Benzinhiány? n mikor ezt a tudósítást postára adom, a benzinhiány éppen enyhült valamelyest New Yorßban és az Egyesült Államok más vidékein is. A töltőállomások nagy része legalább fél napig nyitva tart és bár korláto­zott mennyiségben, mégiscsak méri a gépkocsik tartályába a drága folyadékot. Tegnap mindössze huszonöt percet kellett várakoznom egy benzinkút előtt, ami elmondhatatlan haladás a múlt­kori — hajnalban kezdett — négy és negyed órás sorban álláshoz képest. Az illetékesek közben figyelmeztetik a nagyközönsé­get: ne bizakodjon el, ne tervezzen szabadsága idejére hosszabb gépkocsiutazást, mert a nyár derekára ismét rom­lani fog a helyzet. Lehetséges... Mára azonban már min­denki elfelejtette a benzinkutak előtti júniusi verekedése­ket, sőt gyilkosságokat, tartályautó-eltérítéseket; az ENSZ- nek a fogadó országgal (az Egyesült Államokkal) kapcsola­tot fenntartó bizottsága is felfüggesztette annak a javaslat­nak a tárgyalását, hogy a külföldi diplomaták részére je­löljenek ki külön benzinkutat. A kínzó benzinhiány tehát most a múlté, vagy éppen a jövőé... Ám még ebben a közbülső pillanatban is válto­zatlanul foglalkoztatja az amerikai embereket a kérdés: miért nincs elég benzin? (És miért nem .lesz állítólag té­len elegendő fűtőolaj?) Vajon valóban csak az iráni nyers­olaj-behozatal csökkenése okozza ezt? A felmérések arról tanúskodnak: az utóbbiról senki sem képes meggyőzni a közvéleményt. A többség megvan győződve arról, hogy az olajmonopóliumok manipulációjá­val áll szemben, amely azt célozza, hogy kizsarolja az olaj és az olajtermékek ára jelentős emelésének engedélyezé­sét. Valóban, a benzin gallonja átlagosan még „csak” 95 centbe kerül (New Yorkban egyes helyeken az 1,10 dollárt is eléri), de máris bővebben cserren-csuppan az üzem­anyag, mint nemrégiben, amikor még 70 centért mérték. E leinte csak a Daily World, a kommunisták lapja tette szóvá, később már a The New York Times sem hall­gathatta el: az amerikai kikötők előtt, a nyílt tenge­ren horgonyoznak az olajjal teli tankhajók. Azért nem tudják őket a kikötők fogadni, mivel tartályaik teljesen tele vannak. Eközben a finomítók csökkentett kapacitással dolgoznak. Stuart Eizenstadt, az elnök tanácsadója egy nyilvános­ságra került feljegyzésében feketén-fehéren azt tanácsolta Carternek, hogy kenjenek mindent az OPEC-re (az olajex­portáló államok szervezetére). így is történt. Csakhogy az Egyesült Államokban felhasznált olaj na­gyobbik részét magában az Egyesült Államokban termelik ki, s még arról a részéről is, amely importból származik, az amerikai monopóliumok fölözik le a fő hasznot. Ezt a számok tanúsítják. 1 gallon (amerikai mértékegy­ség: 3,78 liter) nyersolaj OPEC-ára 35 cent. Finomításának költsége 3 cent. A szállítás és az adó további 17 centet tesz ki. Ez azonban még mindig csak 55 cent. Az eladási árból hiányzó további 40 cent (tehát több, mint a nyersolaj ára!) alapvetően a nagymonopóliumok zsebébe vándorol. Ezért az OPEC minden egyes áremelésekor az olajsejkek mel­lett (mert persze azért őket sem kell sajnálni), illetve még nagyobb mértékben a multinacionális vállalatok (az Ex­xon, a Mobil, a Shell stb.) a fő nyertesek. New York, 1979. július. DCtiJeiÁr- Qihxán. készsége. Míg Zilahyt, a ma­gánembert ugyanaz a képes­ség fölbosszantotta. Ö szol­gálatot várt a nőktől. Nem szüntelen ragyogást. Zilahy maga is érezhette, hogy vá­lasztottja legalább olyan szu­verén egyéniség, mint ő; s bár karakterének alakzatát, színét és formáját szüntele­nül variálja-cseréli, lénye legmélyén tiltakozik min­dennemű erőszak ellen. Amit tehát alkalmazkodásban tel­jesít, az is csak nagyszerű já­ték. Ebből a felismerésből sok villongás származott. De több éves kapcsolatuk anyagi természetű vitáktól is elvásott. Hiszen Gizi nem adta fel családistápoló sze­repét. Hozzátartozóit aprólé­kos türelemmel foglalta ér­zelmi leltárába. Nem, nem­csak egy főúri kedvtelésnek hódolt. Idegi szükséglete volt, hogy adakozókészségét mindig a legnagyobb kapaci­tással üzemeltesse. S filléres gondokkal teli házassága után kevesellte azt a függet­lenséget, amit a fiatal író nyújtani tudott neki. Igaz, pénzéhségében csak annyi volt az önzés, amennyire a szenvedéllyé fajuló önzetlen­ség is önzővé tehet valakit. De Zilahy értetlenül állt szemben Gizi misszionárius hajlamaival. Tőle származik a mondás: „Ha venne magá­nak egy autót, akkor a Ma­mának is kellene kapnia. S ha a Mamának már lenne, akkor Rudi sem járhatna vil­lamoson ...” Változatos években va­gyunk. Minden esztendő hoz va­lami meglepetést: egy-egy adatnyi új élményt legalább a színésznő élettörténetében. 1924. Kora tavasszal Puckot játssza. A világirodalom leg- infantilisabb, legmozgéko­nyabb, legördöngősebb sze­repét: magát a hermaphrodi- ta, s kortalan játékosságot. Aztán a nyarat Londonban tölti; Puskásné nevű angol nyelvtanárnője szüleinél. Majd hazatérve új színház­hoz kerül. Beöthy László ősszel meg­alapítja az Unió Trösztöt. Ez a vállalkozás három magán­színházat közös üzletszövet­ségbe egyesít. Bajort az Izabella téri Magyar Szín­házba szerződteti, amelynek Darvas Lili, Törzs Jenő, Csortos Gyula a vezető mű­vészei. Nyitódarab: a Szent Jo­hanna. Shaw új drámáját csak hét hónapja mutatták be Londonban, s még az új­ságokra fogékony Reinhardt sem adta elő. Az előadás azonban megbukik. Bánóczi László rendező félreérti az író szándékait: Bajor Johan­nájában csak amazon-harci­asság van, de hiányzik belő­le az együgyűek ereje, a hit, s a hívők ösztönzője, a su­gallat; a dauphint alakító Törzs Jenő pedig mintha sa­ját humorát parodizálná. Utóbb az igazgató, aki a sikert is a szerencsés „lapjá­rástól” reméli, úgy érzi, hogy igényes műsorpolitikáját „el- pechelték”: rátér hát a ke­vésbé hazárd játékokra. Hel- taira, Najacra, Théryre. (Folytatjuk)

Next

/
Thumbnails
Contents