Kelet-Magyarország, 1979. július (36. évfolyam, 152-177. szám)

1979-07-22 / 170. szám

4 KELET-MAGYARORSZÁG 1979. júius 22. A HÉT CÍMSZAVAKBAN ból, hogy a nyugat-európai szaporodnak a kommentárok Olaszország „konmányozha- tatlanságáról”. Portugáliában, hosszas va­júdás után kiírták a rendkí­vüli választásokat. A huza­vonát az okozta, hogy az ok­tóberi szavazástól függetle­nül jövő tavasszal újra álta­lános választásokat kell tar­tani, közben helyhatósági vá­lasztások is lesznek, 1981 ele­jén pedig elnökválasztások. Jogos a kérdés: vajon eny- nyire bizonytalan légkörben miként lehet az égető gazda­sági kérdésekhez nyúlni? HÉTFŐ: Desszai indiai miniszterelnök lemondása után, bonyo­lult belpolitikai helyzetben kezdődnek meg a kormányala­kítási tárgyalások — A román kormányfő Budapesten — Irak új elnöke Szaddam Husszein lett KEDD: Nicaraguában megbukott a véres diktatúra, Somoza Flori­dába menekült — A szocialista Craxi kísérletei az olasz kormányválság megoldására SZERDA: Leonyid Brezsnyev találkozója Gustav Husakkal — A belga külügyminiszter hazánkba érkezik — A vietnami—kí­nai tárgyalások folytatódása CSÜTÖRTÖK: Heves viták közepette ülésezik Monroviában az af­rikai csúcsértekezlet — Eanes elnök Maria Lourdes de Pin- tasillgo asszonyt jelöli az ügyvezető kormány élére Por­tugáliában PÉNTEK: Megnyílik az indokínai menekültek problémáival fog­lalkozó genfi értekezlet — A szocialista Intemacionálé ta­nácskozása Svédországban — A rhodesiai rezsim csapatainak újabb behatolása Zambiába SZOMBAT: Schlesinger energiaügyi miniszter leköszönésével és más változásokkal befejeződik az amerikai ön-kormányvál­ság — Izraeli csapatok sorozatos támadásai libanoni célpon­tok ellen A hét három kérdése C Mit jelent a nicara- guai fordulat? A hírhedt managuai bun­ker, Somoza volt diktátornak a főváros szívében létesített erőd-főhadliszállása előtt csü­törtök óta sandinista fegyve­resek őrködnek. A hosszú fel­szabadító háború záróakkord­jaként a lakosság kitörő örömmel köszöntötte a haza­fias erők bevonuló egységeit. A latin-amerikai országok sorra ismerik el az új hatal­mat — Somoza pedig számta­lan floridai birtokainak egyi­kén elmélkedhet a múló di­csőségről. Annyi ideje azon­ban még volt a diktátornak, hogy átmentse félmilliárd dolláros vagyonának tekinté­lyes részét, acélládákba cso­magolt okmánytárát és híres díszpapagáj-tenyészetét... Nicaraguában tehát meg­történt az annyira várt for­dulat s most egyre inkább a hogyan tovább kérdése került előtérbe. Az új kabinet nem véletlenül nevezi magát a nemzeti újjászületés kormá­nyának. Az elmaradott és rendkívül szegény országot a menekülő somozisták kifosz­tották, az elhúzódó harcok je­lentős anyagi károkat okoz­tak, s a halálos áldozatok szá­mát húsz- és harmincezer kö­zöttire becsülik, valóban nemzeti újjáépítés szüksé­ges, amihez az új vezetés szí­vesen venne igénybe külföldi segítséget is, természetesen szuverenitásának és önálló­ságának maradéktalan bizto­sításával. Számolnia kell azonban a realitásokkal, pél­dául az ország eddigi kiszol­gáltatottságával. Egyetlen adat is jól szemlélteti ezt: Ni­caragua exportjának 90 szá­zaléka irányult az Egyesült Államokba és importjának háromnegyed része onnan származott. Élni lehet tehát a gyanú­perrel, hogy az Egyesült Ál­lamok, amely a nicaraguai dráma utolsó napjaiban bizo­nyos taktikai váltást hajtott végre és leírta korábbi véden­cét, a diktátort — igyekszik majd körmönfontabb, s min­denekelőtt gazdasági eszkö­zökkel közbelépni. Amerikai lapok nyíltan írnak arról is, hogy meg kellene bontani az új hatalom egységét s az úgy­mond mérsékeltek mellé kell állni a határozottabban radi­kálisokkal szemben. A Fehér Ház számára két szempont is sürgeti a cselekvést: félnek attól, hogy a nagy jelentősé­gű nicaraguai fordulat lánc- reakciószerűen tovább hat Latin-Amerikában, másrészt Carter számolhat azzal, hogy ellenzéke ezt a lehetőséget is kihasználja az amerikai el­nök „tehetetlenségének” bi­zonygató sára. A bunker megtámadása és elfoglalása nagyszerű harci tette volt a nicaraguai haza­fiaknak. Most azonban leg­alább ilyen nehéz feladat kö­vetkezik: a haladó program megvédése és átültetése a" gyakorlatba. © Miért „szerveztek” kormányválságot az Egyesült Államokban? Indiától Portugálián ke­resztül Olaszországig éppen elég igazi kormánykrízis van a tőkés világban, jogos tehát a kérdés, miért indította el Jimmy Carter azt a folyama­tot, amelyet leginkább „ön- kormányválság”-nak nevez­tek el. A tények közismer­tek: a washingtoni adminiszt­ráció valamennyi jelentősebb személyisége felajánlotta le­mondását, s így az elnöknek szabad kezet adott az átcso­portosításra. Több — igaz, a vártnál kevesebb — személyi változás történt, amelyek kö­zül a legjelentősebbnek Schlesinger energiaügyi mi­niszter lemondását, valamint Hamilton Jordánnak afféle elnöki helytartóvá való ki­nevezését értékelték. Egybehangzó a vélemény, hogy a látványos esemény- sorozat mögött nem Carter elnök, hanem Carter elnökje­lölt áll, aki tulajdonképpen így kezdte meg kampányát a jövő novemberben esedékes választásokra. (A dátum ta­lán messzinek tűnhet, de ne feledjük, hogy az első csatá­rozások már januárban megkezdődnek a demokrata párton belüli előválasztá­sokkal. S az elnöknek számot kellett vetnie azzal, hogy mi­közben népszerűsége rendkí­vül alacsonyra süllyedt, Ed­ward Kennedy jóval meg­előzte, de még Brown kali­forniai kormányzó is túlju­tott rajta a lehetséges ve- télytársak közül.) Carter szemmel láthatólag arra tö­rekedett, hogy a személyi változásokkal, s a bűnbak­állítással (ezért kellett min­denekelőtt az energiafőnök­nek mennie!) személyét el­válassza a kormányát ért bí­rálatoktól, s bizonyítsa a ve­zetés munkaképességét. Kül­politikai tekintetben figyel­met érdemel, hogy Vance és Brown, akik a külügyi, illet­ve hadügyi tárca élén támo­gatták a SALT-ot, helyükön maradtak s új moszkvai nagykövetet neveztek ki, Malcolm Toon nemegyszer kifogásolt személyének fel­váltására. A visszhangok megoszla­nak. Jackson szenátor és az elnök más bírálói természe­tesen új rohamokat kezdtek s nem mondható éppen ked­vezőnek Carter szempont já­fővárosokban esett a dollár árfolyama. Néhány lap vi­szont úgy véli, hogy végre mondott valamit az elnök energiaügyekben. Vagyis: a választási harc már az első visszhangokon is érződik ... e Hogyan állnak a kor­mányalakítási tárgyalá­sok Dél-Európában? Két dél-európai országban folyik a „nehéz szülés”: a kísérlet az új kormány meg­alakítására. A héten felemás benyomás alakulhatott ki: Olaszországban változatlan az egy helyben topogás, Portu­gáliában viszont kirajzolód­tak a legalábbis átmeneti megoldás körvonalai. Miután a keresztényde­mokrata Andreottinak nem sikerült új kabinetet formál­nia az erőviszonyokat lénye­gében nem érintő itáliai rendkívüli választások nyo­mán, Pertini, a szocialista köztársasági elnök váratla­nul a szocialista Craxit bíz­ta meg a puhatolódzó tár­gyalásokkal. Csakhogy a szo­cialistáknak alig 10 százalék jutott a voksokból, míg a ke­reszténydemokratáknak majd négyszer, a kommunistáknak háromszor annyi. Craxinak tehát partnerek után kell néznie. A kommunisták lé­nyegi bevonását aligha kí­vánja. A kereszténydemokra­ták pedig eleve gyanakod­nak egy olyan próbálkozás kapcsán, amely Olaszország háború utáni történetében először nem keresztényde­mokratát helyezne a kabinet élére. A párt jobbszárnya különben is úgy vélte, hogy Andreotti után majd Piccoli próbálkozhat. így Craxinak kevés esélyt adnak: ismét 27. De Zilahy Lajos első na­gyobb lélegzetű darabjának, a Hazajáró lélek-nek már tárgyi köze volt a művésznő személyéhez is. A harmincéves Zilahy, ne­mesi előnevével, természetes eleganciájával és finom, kel­tőid típusú arcával igen megnyerő egyéniségnek lát­szik. Álmodozó tekintete és karcsú, kisportolt alakja van. Szeme a puha, kissé feminin arcban a korai, parfőmös da­locskák szerzőjét sejteti. A hajlékony termet meg az egy­kori, kitűnő tornászé. Még most is naponta kijár a Ru­dasba, s a gőzfürdő betonján testedző gyakorlatokat végez. Romantikus hajlamok és rugalmasság — e kettő szinte predestinál a sikerre. Zilahy ellenzékinek vallja magát. De ellenzékiségét lát­ványnak is mutatós, romanti­kus reformtervekben éli ki. Terveit pedig roppant haj­lékonysággal próbálja meg­valósítani. Gyűlöli, s közben imádja az arisztokráciát. Ez megint szerencsés kettősség. Hiszen a bomlását érző arisz­tokrácia titkon már lenézi imádóit, akik ájult hódolattal bókolnak előtte — viszont a sebeket csak azoktól tűri el, akik mégsem egészen idege­nek tőle. így olyan rés tá­Végül is nem volt más ki­út: rendkívüli választások lesznek, de előtérbe került az átmeneti, ügyvivő kormányfő személye is. Az elnök az erő­sen jobboldali Mota Pinto helyett Maria Lourdes de Pintasillgo asszonyt, eddigi UNESCO-nagykövetet jelöl­te, aki a kommunisták és a szocialisták parlamenti tá­mogatásával számíthat a többségre. Mindez biztosítéka lehet talán annak, hogy egy megfelelő légkörű választáso­kat követően, majd ne csak ügyvivő kabineté legyen az országnak. Tollhegyen Véletlen és mégsem véletlen egybeesés: az indokínai me­nekültek kérdéseivel foglalko­zó genfi konferencia napra pon­tosan 25 évvel azután nyílt meg, hogy 1954. július 20-án, Géni­ben az Indokína értekezlet ta­nácskozott. Ez akkor olyan ha­tározatokat fogadott el, ame­lyek lehetővé tették volna egy békés, egységes Vietnam létre­hozását. Am az nem jöhetett létre, mert a megegyezést fel­rúgták, a vietnami népre újabb hosszú háborút kényszerítettek. S a sokat emlegetett mene­kültproblémának is itt az ere­dője. A Vietnamra rákényszerí- tett sok évtizedes háborús idő­szak, Washington és Peking politikája idézte elő. Azok, akik manapság a fogdmeget kiáltó tolvaj módjára másra szeretnék a felelősséget áthárítani. Vietnam emberileg minden se­gítséget meg akar adni a hábo­rú, eszközként is használt ál­dozatainak s humanitárius szempontoktól vezéreltetve ott van Genfben. Ám — a nem­zetközi közvélemény szolidari­tásától övezve — elutasít min­den beavatkozási kísérletet azok részéről, akiknek többek között érdemes lenne egy pillantást vetni a naptárra is. Réti Ervin mad a legfelső osztályok tu­datában, amelyen könnyen átcsúszik a kígyósima indu­lat. Zilahy is gyakran kijön a sodrából. De indulata síkos és hajlékony. Fejjel sohasem megy a falnak. Elcsúszik mellette. Arisztokrácia-gyű­lölete arra készteti, hogy re­formterveiben „leszámoljon” az uralkodó osztállyal és műveiben tragikus válságok­ba sodorja hőseit — míg tit­kolt ragaszkodása megóvja attól, hogy felismerje: ezek a reformok mégsem jelente­nek teljes leszámolást, a hő­sök válságai pedig csak lát­szattragédiák. E nem csekély tehetségű író pályáján a társadalom­jobbító szándék és az üzleti számítás; műveiben a magva­sabb mondanivaló és a siker­érdek húzása egyszerre ér­vényesül. S ő legtöbbször a könnyebb ellenállásnak en­ged. Ha észreveszi, hogy re­formötletének — amellyel nemcsak használni akar, ha­nem meghökkenteni is — nincs kellő „sikere”: kiáb­rándul belőle, elejti és újat választ. Mint író pedig ösz­tönösen megérzi, hogy mit kíván az irodalom, s mit a közönség. Tehetsége és üzleti érzéke még nagy vállalkozásai előtt kiderül. Zilahy már első regényével szenzációt kelt. Ahogy a ko­GALSAI PONGRÁC: jSajof (jizi játékai Magyar vezetők távirata a Lengyel Népköztársaság nemzeti ünnepe alkalmából EDWARD GIEREK ELVTÁRS, a Lengyel Egyesült Munkáspárt Központi Bizottságának első titkára, HENRYK JABLONSKI ELVTÁRS, a Lengyel Népköz- társaság államtanácsának elnöke, PIOTR JAROSZEWICZ ELVTÁRS, a Lengyel Népköz- társaság minisztertanácsának elnöke Varsó Kedves elvtársak! A Lengyel Népköztársaság nagy nemzeti ünnepén, Len­gyelország újjászületésének 35. évfordulóján a Magyar Szo­cialista Munkáspárt Központi Bizottsága, a Magyar Nép- köztársaság Elnöki Tanácsa, Minisztertanácsa és egész né­pünk nevében forró elvtársi üdvözletünket és legjobb kí­vánságainkat küldjük önöknek és a testvéri lengyel népnek. A magyar nép magasra értékeli azokat a kiemelkedő sikereket, amelyeket a testvéri lengyel nép a Lengyel Egye­sült Munkáspárt vezetésével az elmúlt három és fél évtized alatt a szocializmus építésében elért. A Lengyel Népköztársaság szocialista építőmunkájának eredményei, növekvő hozzájárulása a szocialista országok egységének és összeforrottságának erősítéséhez, a nemzetkö­zi kommunista és munkásmozgalom közös ügyéhez, a nem­zetközi béke és biztonság megszilárdításához méltán vívták ki a haladó és békeszerető erők őszinte elismerését és tisz­teletét szerte a világon. A magyar és a lengyel nép hagyományos barátsága és együttműködése, amely a marxizmus—leninizmus, a prole­tár internacionalizmus elvei alapján egyre szorosabb, tar­talmasabb, gazdagabb lesz, jól szolgálja a szocializmus épí­tését országainkban. Pártjaink és országaink baráti kapcso­latainak sokoldalú fejlesztése mindkét nép kölcsönös érde­ke. A jövőben is azon leszünk, hogy lendületesen fejlődő együttműködésünk továhb erősítse népeink kipróbált barát­ságát, a szocialista közösség egységét, a béke és a társadal­mi haladás híveinek közös harcát. Országuk újjászületésének 35. évfordulója alkalmából szívből kívánjuk önöknek és a lengyel dolgozó népnek, hogy újabb, tartós sikerek gazdagítsák a hazájuk felvirágoztatá­sáért, a szocializmus és a béke ügyének győzelméért kifej­tett felelősségteljes tevékenységüket. Budapest, 1979. július 22. KÁDÁR JÁNOS, a Magyar Szocialista Munkáspárt Központi Bizottságának első titkára LOSONCÉI PÁL, a Magyar Népköztársaság Elnöki Tanácsának elnöke LÁZÁR GYÖRGY, a Magyar Népköztársaság Minisztertanácsának elnöke ★ A lengyel nemzeti ünnep alkalmából Apró Antal, az országgyűlés elnöke táviratban üdvözölte Stanislaw Gucwa-t, a Lengyel Népköztársaság Szejmjének elnökét. A Hazafias Népfront, a SZOT, a KISZ, az Országos Béketanács és a Magyar Nők Országos Tanácsa táviratban köszöntötte len­gyel partnerszervezetét. rábbi Tisza István-riportok a politikai közérzetet, úgy hoz­za izgalomba a Halálos ta­vasz a közönség igénytele­nebb rétegeit. Az író a tollát hol méregbe, hol mézbe mártja — s mindkettővel egyformán jól, egyformán si­mán ír. Aztán a színvonalnak is megadja a magáét: Szép­apám szerelme című elbeszélé­se kis remeklés e műfajban, Zilahy egyik legjobb munká­ja. Bár drámaírói bemutat­kozása nem a legsikeresebb, de a Hazajáró lélek már be­jelenti a színpadi fortélyok mesterét. Hamarosan meg­válik a szerkesztőségtől is. Nem szorul rá többé, hogy újságírásra fecsérelje az ere­jét. Kivéve a rangos megbí­zásokat. Néhány év múlva a Pesti Napló Londonba küldi; Miklós Andor nyolcmillió papírkorona előleggel indít­ja útjára — s ő e szép sum­mából tökéletes européernek képezi ki magát. Érthető, hogy Bajor Gizit mindez csodálattal tölti el. Egy igazáért harcoló, tehet­séges író, aki még kitűnő üz­letember is !... A Hazajáró lélek bemuta­tója után, 1923 januárjában — állítólag a Tasnády Iloná- ék lakásán rendezett banket­ten — szövődik szorosabb kapcsolat Bajor Gizi és Zi­lahy Lajos között. „Bajor-szanatórium”. Így hívták — tán a híres Pajor­szanatórium mintájára a Baross utcai lakást, ahol Zi­lahy és Vajda fordult meg leggyakrabban. A két férfi — az elköltö­zött férj és a szerelmes férj­jelölt — ugyanis a legjobb barátságba került egymással. Ez is az asszony műve volt. Ez a múltat a jelennel meg­békítő, rendbontó cimbora­ság. Hiszen Gizi nemcsak a magánytól idegenkedett, ha­nem a páros egyedülléttől is: a „te az enyém, én a tiéd” múlandó pásztor-idilljétől, ahol a szerelmesek előző kap­csolatukat megtagadva falják fel érzelmeiket; ő a familiá­ris, társasági légkört kedvel­te, amelyben jókedvű egyet­értésben élnek mindazok, akiket szeret. Vajda Ödön, különválásuk óta a Bíró utcában lakott, Zi­lahy meg nem messze tőle, a Bimbó utcában. így sűrűn átugrottak egymáshoz. Sőt, rövidebb időre össze is köl­töztek. De legényéletüket nem tud­ták megszervezni. Vajdának egy tönkrement bárónő viselte gondját, aki azelőtt még a hamutartót sem ürítette ki. Az ügyvéd úr könyörületből vette ma­gához. S a hölgy büntetésből főzött is neki. Egyszer Vajda ebédre hívta a barátját. De már a lépcsőházban valami kannibáli bűz vágta orron őket. Benyitottak a konyhá­ba, s elképedve látták: a ko­ronás gazdaasszony nem bon­totta fel a csirkét, hanem tol- lastól-zsigerestől megsütöt­te pecsenyének. Zilahy ekkor tréfával viszonozta az éhkop­pot. Félrevonta a hölgyet, s közölte vele: ha a doktor úrnak kedvezni óhajt, legkö­zelebb muskátlifőzeléket ké­szítsen neki. S a botcsinálta szakácsnő, — hogy hibáját jóvátegye — másnap kiütött a cserépből egy bokor mus­kátlit, lefosztotta róla a le­veleket, megfőzte és föltálal­ta — vacsorára. (Folytatjuk) ri riXÍTfT -j7l >!•; > * I » * V _111 I itll_A A

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents