Kelet-Magyarország, 1979. július (36. évfolyam, 152-177. szám)

1979-07-22 / 170. szám

2 KELET-MAGYARORSZÁG 1979. július 22. Gyógyiidiilés, külföldi utazás, kulturális tömb ÁlB-kedvezmények fiataloknak Az Állami Ifjúsági Bizott­ság a különféle kedvezmé­nyeik révén évről évre a fia­talok tízezreinek nyújt támo­gatást. Ezekről a változatos formákról kaptunk tájékozta­tást Lakatos Sarolta megyei ifjúsági titkártól. Üdülőieqy 150-ért Kétmillió-százezer forint idén a megyében tanuló diá­kok között szétosztható ösz­töndíjak összege. Ez az ÁIB legismertebb juttatása. A leg­népszerűbbek pedig a külön­böző turisztikai kedvezmé­nyek. Óriási az érdeklődés a Balatonhoz és a Dunakanyar­ba szóló egyhetes üdülőjegyek iránt, melyért a diákok mind­össze 150 forintot fizetnek. Idén több, mint kétezer-há­romszáz szabolcs-sz'atmári ta­nuló vesz részt ezekben a tá­borokban, az üdülőjegyekből 940-et szakmunkástanulók kaptak, elsősorban jó közös­ségi munkájukért. Kedveltek a szállás- és étkezési utal­ványtömbök is, ezekből 2800- at kapott megyénk. Külföldre — különféle ked­vezményekkel — háromszáz- hatvanan utaznak idén me­gyénkből. Az ÁIB-utalványo- kat a közösségért végzett munkáért kapják a fiatalok, ingyen, értékük 800 forint. A lengyel és magyar diákok, il­letve dolgozó fiatalok csere­üdültetése keretében húsz szabolcs-szatmári középisko­lás, valamint huszonöt dolgo­zó fiatal üdül kedvezménye­sen a szép lengyel tájakon. A szakmunkástanulók közül kétszázhatvanán voltak térí­tésmentes hazai gyógyüdülő­ben. Kétezerszer tíz Kevésbé ismerték a kultu­rális Utalványok. A tapaszta­latok azt mutatják, hogy to­vábbításuk nem olyan gördü­lékeny, mint a többié, előfor­dul, hogy egy-egy illetékes- fiókjában „felejtve” elveszí­tik értéküket, s nem jutnak el a kevés pénzű diákokhoz, fiatalokhoz. Pedig a választék ezekből is bőséges. Bérletből például 2500-at kapott me­gyénk, értéke 60 forint, s ér­vényes színház- és hangver­seny-látogatásra. Szétosztása a tanácsi ifjúsági felelősök, illetve középiskolákban a KISZ-megbízottaik feladata. Sókféle kedvezményre jo­gosít az ifjúsági kulturális utalványtömb, melyet közép- és főiskolás, valamint dolgozó fiatalok kaphatnak, öt darab, egyenként 10 forintos utal­ványt tartalmaz, melyet könyv, színházjegy stb. vásár­lásakor lehet felhasználni, de érvényes bármely művelődési ház programjára is. Me­gyénkben 2000 talál gazdára. Segítség úttörőknek Üjdonság az idén először bevezetett kölcsönzési utal­vány. Ezt általános és közép­iskolák, főiskolák, kollégiu­mok és nevelőotthonok igé­nyelhetik jelmezkölcsönzésre az iskolai farsangi bálokra, egyéb mókás mulatságokra. Ezeken kívül még számos módon „gazdagítja” a fiatalok zsebét az Állami Ifjúsági Bi­zottság. A szabolcsi úttörők üdültetéséhez például 260 ezer forinttal járul hozzá, ebből általában a nagycsaládosok gyermekei részesülnek. Mátészalkán az egykori üzletsor helyén ma már mo­dern épületek formálják át a városképet. A hajdani rőfös- és szatócsüzletek fokozatosan eltűnnek a Bajcsy-Zsilinszky ut­cáról. Felvételünk az egyik régi üzlet utolsó óráit örökí­tette meg. (Varga Sándor felvétele.) A városközpontban most is sok helyen építkeznek. HOL TARTANAK VÁROSAINK? Lakásprogram Mátészalkán Mátészalka szemre is im­pozánsan fejlődött a várossá avatást követő tíz esztendő­ben, s a mostani ötéves terv­ben is számos új létesítmény­nyel gyarapodik a város. Az alapozás éveinek eredményei most érnek be: átalakul a városközpont, az új üzletek­ben igényes választékra talál a vásárló. A tanácsi gazdálkodás az eredmények ellenére is sok gonddal jár, mert az első hallásra igen tekintélyes 360 millió forint (amely az ötödik ötéves tervben eredetileg a város beruházásaira rendel­kezésre állt) nagyon sok mindenre kell. Ezek közül különösen a közművek építé­se, bővítése és a lakásépítés költséges. 'in Számottevően bővíteni szükséges a vízmüvet, 1980-ig körülbelül napi 6000 köbmé­terrel több vizet használ fel a város lakossága és több új üzeme. Erre körülbelül 30 millió forintot szánnak. En­nél is költségesebb a szenny­víztisztító mű további építé­se, amelyet a negyedik ötéves tervben kezdtek, de a hato­dikra is áthúzódik egy bőví­tési ütem. Újabb lakónegyedekbe jut el a vezetékes ivóvíz — ehhez mintegy 10 kilométernyi ve­zetékhálózatot építenek. A szennyvízcsatorna-hálózatot 5 kilométernyi szakasszal bő­vítik, s kétszer ennyi a meg­épülő csapadékvíz-elvezető csatornák hossza. Mindezek rendkívül fontosaik:-a város, főként az emeletes házak és az ipartelepek életéhez, mű­ködtetéséhez. Meg kell olda­ni az emeletes városrészek fűtését is — a korábbi kon­ténerkazánokat a végleges fűtőmű váltja fel. — Éppen ezekkel a nélkü­lözhetetlen közműberuházá­A LEGMERÉSZEBB VŐLEGÉNY A Nyíregyházi Családi és Társadalmi Eseményeket Rendező Iroda már tizedik éves: 1979. első félévében 392 pár bízta házasságának ün­nepélyes, társadalmi szertar­tással történő lebonyolítását. Ez, az ossz házasságkötések számát tekintve 85 százalékos arány. Nem ritka, hogy a házas­társak „fele” külhonból ér­kezik. Francia, cseh, NDK- beli, gyakrabban szovjet ál­lampolgárok kötnek frigyet nyíregyháziakkal. Változatlanul sok a válás. Ám sokszor előfordul, hogy a felek válás után meggon­dolják, s visszaesküsznek. Az idei legmerészebb vő­legény 1908-ban született, vagyis 71 éves korában vál­lalkozott — az esetleg min­dent eldöntő — nősülésre. Nála alig volt fiatalabb az arák „doyen”-je. 68 éves kora a férfinem iránti rendíthe­tetlen bizalomra enged követ­keztetni. Alig töltötte be vi­szont 15. évét a legifjabb menyecske. Házasságkötésé­hez — természetesen — kor­engedélyre volt szüksége. Nyíregyházán az év első felében 1819 gyermek szüle­tett. Közülük több mint 700 „hazai újonc”. A környékbe­liek mellett szülnek Nyíregy­házán szegediek, pestiek, sőt zirciek is. A majd kétezer új­szülött közül 46-an párban látták meg a napvilágot. A gyermekek fele részesült társadalmi névadóban, ám nemcsak a névadókat, de a házasságkötéseket is szíve­sebben tartják az esztendő második felében. Július, augusztus, s a decemberi ün­nepek kedveznek leginkább az „asszonnyal való tartós barátságok” születésének. Az újszülöttek névadóját egyéves korig lehet megren­dezni. A-z egy évtizede fenn­álló iroda szerint eddigi cso­portos névadókkal szemben a családi névadóké a jövő. Csendes Csaba sokkal van a legtöbb gon­dunk — mondja Lánczi Já­nos, városi tanácselnök. — Mire együtt áll terv, pénz, kivitelező, gyakran megvál­toznak a körülmények: a vá­ros gyors ütemű növekedése miatt nagyobb és legtöbb­ször drágább létesítmények­re van szükség. Ehhez a vá­rosban működő vállalatok segítségét is kérjük, de ugyanilyen okok miatt szaka­szolva is építjük sok létesít­ményünket, ez indokolja a gyakori bővítéseket. A lakosság érdeklődésének középpontjában a városban mégis a lakásépítés áll. A tervezett 300 állami lakás 1980-ig hiánytalanul elké­szül, az OTP a tervezett két­százzal szemben háromszáz lakást, építtet, s a várható száz szövetkezeti lakás is több a tervezettnél, viszont az egyedi társasházak száma kevesebb lesz. 1980-ig körül­belül 250 családi házba is be­költöznek a lakók, tehát Szatmár központja öt év alatt mintegy 900—1000 családi ott­honnal gazdagodik — megkö­zelítve az eredeti terveket. A kapcsolódó beruházások rendben történnek, és az ere­detileg tervezett létesítmé­nyek többségét már átadták, vagy most épülnek és 1980-ig elkészülnek. A 60 személyes új bölcsőde az idén lesz kész, és a tervezett 250-nél több óvodai helyet is létesítenek. Tizenkét iskolai tanterem épült, s átmenő beruházás­ként látnak hozzá egy újabb, 16 tantermes általános iskola építéséhez. Bővítik az ipari szakmunkásképző iskolát és ugyanitt kollégium is épül — de ezek átadása már áthúzó­dik a következő középtávú tervidőszakra. Fejlődik az üzlethálózat. A tanácsi tervekben előirány­zott 4,2 millió forint mellett vállalati, szövetkezeti pénzek­ből további 26 millió forin­tért épült üzlet, szolgáltató­hely — több, mint három­ezer négyzetméternyi. Az új 49-es számú főút vá­rosi átvezető szakasza több évre meghatározza a fejlesz­tések, építkezések egyik fő helyszínét. Tervezik a lakó­telepek és a belváros jobb összekötését, a közlekedés ja­vítását. összességében ered­ményes ötéves terv zárását készítik elő Mátészalkán. M. S. Augusztus 14—20: Jósavárosi napok 79 Változatos programot kínál dén is az augusztus 14-től 20-ig tartó jósavárosi napok rendezvénysorozata. A me­gyeszékhely 20 ezres lélek­számú városrészében pezsgő élet lesz e két hét alatt — mondta többek között dr. Lengyel Zoltán, a kerületi népfrontbizottság elnöke. A sportversenyek megnyi­tóünnepségét a Kossuth szakközépiskolában tartják 14-én, este fél hétkor. A programot játékos vetélke­dők, kötélhúzás, zsákbafu- tás színesítik. Másnap dél­után kettőtől Ötig az Ungvár sétányon és az Eperjes úton az úttörőik futballoznak, öt­től este hétig pedig a város­rész négy különböző pont­ján a felnőtték rangadójára terüli sor. A XV. sz. Általános Isko- a kiállítások színhelye lesz. A képzőművészeti tárlat szabolcsi alkotók anyagát nutatja be. Ugyanitt tekint­hető meg az Amfora Uvért is az iparcikk-kiskereske­delmi vállalat közös kiállí­tsa, amelyen az érdeklő- lók gyermek használati tár­gyaikat tekinthetnek meg. A kulturális rendezvények ünnepélyes megnyitója augusztus 18-án, 18 órakor esz, a IX. sz. Általános Is­kolában. Fellép a műsorban i vajdabokori Pávakör, a városmajori oiterazenekar, íz Igrice együttes, valamint i Klszöv Nyírség táncegyüt­tes. Vasárnap, augusztus 19- ín, este fél nyolctól szintén a [X. számú Általános Iskolá­ján a városmajori Dzsessz- igyüttes koncertezik, 21 óra­kor pedig kezdődik a látvá­nyos, vidám utcabál. Idén is zenés ébresztő kö­szönti a lakosságot augusz­tus 20-án, reggel 6 órakor. Ezen a napon emléktáblát avatnak fel Jósa András tiszteletére, a Korányi Fri­gyes úton. Délelőtt a XV. sz. iskolában KRESZ-vetélke- dőt rendeznek. A programsorozat záró- ünnepségét délután fél hat­kor a IX. sz. iskolában tart­ják, majd 20 óra 30-kor a Május 1. téri dombon tábor­tűz kezdődik. Másfél évtized börtön sem volt elég Egy férfi csöngetett... Több, mint 15 évet töltött börtönben a legkülönbözőbb bűncselekmények miatt Kiss János 38 éves hajdúdorogi lakos. Tavaly augusztus 7-én szabadult, aztán néhány nap múlva ellátogatott Nyíregy­házára. Az Ezerjó étterem­ben megismerkedett egy asz- szonnyal, aki elhívta Kisst la­kására, s ott töltötte az éjsza­kát. Kiss másnap elutazott, de október végén visszajött és néhány napra „beszállásolta” magát asszonyismerőséhez. November elsején este egy férfi csöngetett be a lakásba. Megismerkedett Kiss János­sal, koccintottak is az isme­retségre, s amikor elfogyott az ital, Kiss javasolta: dob­janak össze egy-egy százast, aztán hozzanak valami in­nivalót. Kiss vállalta, hogy bevásárol, majd később ivá- szat közben újdonsült ismerő­se egy ötszázast húzott elő és javasolta: menjenek el a Szabolcs bárba. Kiss kapott az alkalmon, karonfogta a pénzes barátot és elindultak. Néhány lépést tettek csak meg, Kiss új is­merőse annyira részeg volt, hogy az első lépcsőfordulóban összeesett. Kiss — aki még bent a lakásban meglátta, ho­vá tette a férfi a pénzt — az eszméletét vesztett ember zsebébe nyúlt, kiszedett be­lőle 4500 forintot, kihúzta a lépcsőházból, az utca másik oldaláig vonszolta, majd be­lerúgott és otthagyta. Kiss ismét asszonyismerő­séhez ment vissza, majd ami­kor észrevette, hogy az utcán fekvő férfinek néhány hol­mija ottmaradt, utánavitte. Kissnek nem tetszett a hely, ahol a férfi feküdt, átvon­szolta a szomszédos épület elé, mellérakta holmiját és lelépett. Ekkor éjfél is elmúlt már, ám a házfelügyelő felfigyelt a zajra és végignézte amit Kiss csinált. Férje értesítette a rendőrséget, hívták a men­tőket, Kiss pedig távolról vé­gignézte, hogyan viszik el ál­dozatát a kórházba. Másnap Kiss elutazott a fővárosba. Míg tartott a Nyíregyházán szerzett 4500 forintból, Kiss naponta eljárt szórakozni, de közben már azon törte a fe­jét: honnan szerez pénzt, ha ez elfogy néki. December 12-én betért a Naphegy büfébe, s leült egy férfi asztalához. Beszédbe ele­gyedett vele, kért is neki egy sört és egy feketét, aztán fel­ajánlotta, hogy van két nő­ismerőse, menjenek el hoz­zájuk ketten. A férfi nem ka­pott az ajánlaton, de egy kö­zeli bárba betért Kissel, Sört rendeltek, aztán Kiss odahívott egy magas, vállas férfit, s úgy mutatta be, mint a barátját. Kiss új ismerőse már bú­csúzni akart, de ekkor egy meglepetés érte. Kiss hívta a pincért, és mindent vele fi­zettetett. Volt nála 2600 fo­rint, fizetett, pénzét zsebre rakta, ám az utcán Kiss ki­kapta zsebéből a tárcát és el­pucolt vele. A meglopott ember felje­lentést sem tett, hisz nem tudta azt sem: ki lopta meg, de sorra járta a szórakozóhe­lyeket, hátha felfedezi vala­hol a tettest. December 20-án a Déryné presszóban látta meg a tolvajt. Kiss is felfe­dezte a meglopott embert és gyorsan távozni akart. Ezt azonban megakadályozták: bevitték Kisst a rendőrkapi­tányságra. Amikor megtud­ták, hogy ki a tolvaj, nyom­ban őrizetbe vették, mért a nyíregyházi rendőrség már korábban körözést adott ki ellene. Kiss Jánost a Nyíregyházi Járásbíróság dr. Drégely vári Imre tanácsa 3 évi fegyház- ban letöltendő szabadság- vesztésre ítélte, 3 évre eltil­totta a közügyektől, elrendel­te szigorított őrizetét és köte­lezte a sértetteknek okozott kár megtérítésére. Az ítélet nem jogerős. (b. j.) „Igen" túl a hetvenen

Next

/
Thumbnails
Contents